Észak-Magyarország, 1957. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1957-01-11 / 8. szám

péntek.

Vannak még ilyen emberek

Történet egy csaló asszonyról

Szegényes külső, fáradt arc, mint

^______________________________ eszakmagyakorszag

aki már legalább több éjszakát nem aludt és az így keletkezet t barázdákba keserű könnyék folydogálnak. Nem csoda, ha így kitör az indulat.

így ismertem meg Rajdia Sándor- nét. Csak egy szobát, egy fedett helyiséget szeretnék, ahová három, gyermekemmel meghúzódnék. Tegnap még volt lakásom könyŐrületből. Egy rendőrszázados adott két napra szállást. Ma már oda se mehetek. Hiszen tudja, a gyerek kéri a cukrot a karácsonyfáról, s nem adhatok, mert nem az enyém.. 5

Három gyermek, könyörülni kell rajtuk. Az utcán alszanak. És az éjjel hol fognak aludni, ki tudja. Aludtak már lábasfészer ben, úthenger-bódéban, a Tiszai pályaudvaron, s a híd alatt. Itt eszembe jut, amint a képeket szemlélem Indig Ottó: »Ember a híd alatt.« című drámája. Ott egy fiatal, állásnélküli orvos volt a főhős, ti aludt a híd alatt. Kapitalizmus volt. Most népi demokráciában vagyunk. A munkásosztály egyik tagja, egy anya három pici gyermekével »alszik« a híd alatt — mint mondja.

— Segítsen, könyörüljön. — rimán- kodik az asszony.

Mit tehetek. Holnap 12-re jöjjön be, máris hívom telefonon az I. kerületi tanács elnökét. Közük velem, nincs bent. No de nem .lehet, akkor valaki intézkedjen — gondoltam magamban, hiszen könyörülni kell a hamm gyermeken és a megtört anyán. Nem lehet engedni, hogy a híd al-at.t aludjanak. Csak holnap lesz bent Makár elvtérs. Hiába akartam én mindent elkövetni, az élet mást parancsolt.

Másnap 12 óra. Várom az asszonyt. nem jön. Hívom a tanácsot, Makár elvtárs jelentkezik. Elmondom a »tragédiát«, s örömmel értesülök, hogy már intézkedtek, már van is lakás. Megnyugodva teszem le a telefon- kagylót, mert egy családnak sikerült hajlékot kapni.

Ami ezután következik, az filmszerű leg pereg1 le előttünk. Becsaptak, rászedtek minket gáládul.

Most röviden bemutatjuk Rajda ■ Sandámét és igazi arcát. Ügye, lakáspanasz volt, ezt már elmondtuk. Arról ittlétekor szóit, hogy van egy lakása, de nem tud béhiircolkodni. Egy lakása, ez tévedés. Az I. kerületi tanács rövid nyomozás után megállapította, hogy Kúri tyónban saját háza van. Néhány szóban említést is tett

erről nekünk. De, hogy háza van, vagy volt, azt elhallgatta. Tapolcán saját vikíkendháza van a II. kerületi tanács igazolása szerint. Közbenjárásunkra az Aranv János-utcában kapott 3000 forintért egy lakást. Ehhez a tanács segítette hozzá. Ki gondolta volna, hogy ennek az asszonynak még 3000 forintja is van.. És azt, hogy többszörös háztulajdonos, úgy látszik, adja-veszi a házat. Azt ő is elismerte, hogy a Szűcs Sámuel-utcában van egy háza, de azt nem tudja elfoglalni és ezért van, most lakás nélkül és kénytelen így élni.

Azt sem gondoltuk, hogy ő ráveri az ablakot éjjel békésen alvó polgárokra, s kimegy a Lenin Kohászati Művekbe és ott megkeresi Tóth ZolSokan azt hiszik, hogy a férfikalap tartóssága anyagának minőségétől függ. Merő tévedés. Az a bizonyos »quality« csak harmadrendű szerepet játszik kalapunk élettartamában az alább jelsorolandó tényezők mellett:

1. NÉPSZERŰSÉG. A népszerűség átkai közé tartozik kalapunk életének a megrövidítése is. A népszerű embert az utcán lépten-nyomon köszöntik, tehát neki is köszönnie kell, ami azt jelenti, hogy folyton marko- lássza. a f övegét, leemeli, visszahelyezi, igazit is egyet rajta. Közben a főveg gyúródik, formátlanodik, piszkolódik. Élete rohanvást rövidül.

2. LAKÓHELY. Kis városban jobban kopik a kalapunk, mint nagy városban vagy pláne Budapesten. Kisvárosban gyakrabban találkozunk ismerőssel, Budapesten ritkábban. Ha külföldön járunk, kalapunk szinte vigyorog a. boldogságtól, mert alig zavarjuk egészségét. Különösen olyan államokban tapasztalhatjuk ezt, ahol a kalapemelgetcst régen felcserélték a karlendítéssel. \

3. A KATONAI SZÓIM ÁL AT. Katonai szolgálatunk alatt kalapunk biztonságban pihen. De a. katonai szolgálat egyébként is jótétemény kalapunk élettartama szempontjából, mert leszerelés után a megszokás hatalmú arra késztet, hogy egyideig még ka. lap emelget é s helyeit tisztelgéssel köszöntjük ismerőseinket.

4. IDŐJÁRÁS. Ha az időjárás túl- melegre sikerül, otthon hagyhatjuk kalapunkat, aminek ő igen örül. Mert egyébként olyankor szenved legjobtánt és kéri. hogy vonuljanak föl a gyár dolgozói, tüntessen, az I. kerületi tárnics lelketlen mimikája miatt.

Az újságíró a sajnálatból tehát ámulatba esett. A megtörtnek látszó munkás-asszony a három gyermekét csak eszköznek használta, hogy különböző egyéni elgondolásait, meg tudja valósítaná. A szívünk most is meleg és ölelésre tárjuk ki a karúm kát, de nem ő iránta, hanem a három gyermek iránt, akiknek ilyen körülmények között bizony nem rózsás az életük De most hagyjuk az érzelgős szavakat, adjuk át az ügyet a hivatalos útnak, hiszen ezt tette az I. kerületi tanács is. Rajdánét feljelentette az ügyészségen.

B. P.

ban, ha kánikulában magunkkal visz* szűk. Ilyenkor, ha homlokunk megv izzad, levesszük és karimáját markunkban gyömöszöljük. Ha egy kis szellő ér, visszatesszük a fejünkre. S ez a számtalanszor válogatott művelet órák alatt többet ront szegény fövegünk egészségén, mint egy enyhe tavaszi időjárás néhány napja.

5. JÓLNEVELTSÉG. A kalap általában nem szeret jólnevelt emberek fejére kerülni, akik minden köszöntést szabályszerűen viszonoznak. Jobban jár az olyan kalaptulajdonosokkal» akik egy-egy ujjbökéssel intézik el udvariassági kötelmeiket.

6. HAJ ADÓN FEJÜSÉG. A kalap örökéletét csak a moly rövidíti meg azoknak a konok,; hajadonfejüeknpk a ruhatárában, akik se télen, se nyáron nem tűrnek, kalapot fejükön, azt vallván: a■ férfifej olyan műremeke a teremtésnek, hogy kalappal elcsúfítani vétek.

Mindez akkor jutott eszem.be, amikor egy kirakat előtt a férfikalapokat nézdegéltem, amelyek átkacsingattak a szemközti kirakatban kacérkodó női kalapokra. S bár végiggondoltam a férfikalapok sorsának minden csendőségét, azt láttam, hogy egyik sem irigyli a szemközti kalapok, tiszavirág sorsát. Igazuk is van, A szemközti kacérkák közül melyik éri meg a jövő évi krumplikapálást? Melyik kalap éri meg az én ötéves, zsirosszélű el- alaktala.nodott, de mégis élő kalapom, életkorát?...

(1942. június 21.)

(PARADOXON)

£ok mindent neveztünk már

^ ,,magyar aranynak”, bort, búzát, alumíniumot, pulykát — mikor hogy — csak irodalmunk, művészetünk terméseiről nem mondtuk soha, hogy az is magyar arany. Művészetünket sohase kalkuláltuk be nemzeti vagyonunk állagába. Sohasem kezeltük úgy, mint hasznosítható tőkét, pedig ez a kincsesház, a magyar írók, művészek alkotásai, nemcsak erkölcsi értékállományunk, hanem jólétfokozó anyagi javaink közé is tartozik — ha jól gazdálkodunk velük. A kis magyar nemzet — minden sovinizmus nélkül, de jogos nemzeti büszkeséggel mondhatjuk — alkotó géniuszok dolgában még a legnagyobb elnyomatások idején is megállta helyét a világ- versenyben, Csak éppen hogy nem tudtuk szellemi értékeink kincses- házát nemzetünk javára úgy kiaknázni, mint más országok, köztük Amerika, amely arányaihoz mérten igen kevés haladó írót, művészt tudott kitermelni.

Emlékezzünk csak azokra az időkre, amikor a film elindult világhódító útjára. Amerika saját erejéből nem tudott megfelelő mennyiségű és színvonalú írót, rendezőt, alkotó- művészt kitermelni, de megvásárolhatta a külföldi. írókat, művészeket, köztük sok magyart is és az amerikai filmek már a huszas években arany folyamokat indítottak az Egyesült Államokba. De kitünően kamatoztatták irodalmi, művészeti termékeiket a franciák, németek, angolok, sőt az olyan kisebb országok is, mint Dánia, Norvégia — nálunk akkoriban mindössze párszáz pro- J tekc.iós embernek jutott jólét a mo- I ziengedélyektyfl. Hazai Íróinknak, I művészeinknek feikophatott az álluk, mialatt külföldön a giccsmeisz- terek ezreket, százezreket vágtak zsebre.

A népuralom időszakában elér^ hettük volna azt, hogy a magyarság szellemi értékeit, művészeti kincseit népünk javára értékesítsük és aranyat szűrjünk mi is szélesen kibontakozó magyar nemzeti irodalmunk, művészetünk értékeiből. Tény, hogy a legutóbbi évtizedben előnyösen megváltozott a művészet iránt való érdeklődés, törődés és gondoskodás, a vezető szervek és a tömegek részéről egyaránt. Tény. hogy ezido alatt megnövekedett az író. a művész becsülete. Sok magyar könyv, film., színdarab, képzőművészeti alkotás aratott nagy sikert külföldi államokban is. Népi együtteseink. énekeseink, táncosaink, színészeink sikerrel szerepeltek külországokban, különösen a szocialista országokban és olykor nyugati államokban is. Mindezek a sikerek, bár növelték erkölcsi súlyunkat, legtöbbször inkább anyagi áldozatokkal jártaksemmint hozzájárultak v'olna nemzeti vagyonunk gyarapításához. Általában azonban az októberi eseményeket megelőző időkben feltárt

ISMÉI VÁLASZÚTON

........... 1 ........ m

P

d

j'Hj lítfilkcLÍcifL éleJó

195?. január ti.

hibák folytán a magyar művészéé termékeit nem tudtuk világpiaci ér* tőkékként ,.magyar arannyá" fej* leszteni. Sőt igen sok, az utóbbi hét-* nyolc esztendőben termelt művészi alkotás — amelybe pedig alkotóink sok verejtéket, az állam meg. sok pénzt ölt bele — lomtárba került> nem bírta ki az idők próbáját. Nem is beszélve a sok értéktelen giccs- ről, amellyel művészetünket fd.sebo képességű — olykor Kossuth-díjjal és más díjjal jutalmazott — festőic, szobrászok, zeneszerzők, írók árasz-' tolták el.

A kormánynyilatkozatnak

művelődés ügyéről szóló része azt tükrözi, hogy a munkás-pa- raszt kormány nagyjában felmérte a, közelmúltban lezajlott viták során elhangzott bírálatok és jogos követe-1 lések leglényegesebb tanulságait A nyilatkozat e részének megszövegezése érzékelteti, hogy meghallgatták az ügy legilletékesebb tényezőit: magúkat az írókat, művészeket, tudósokat, nevelőket, jigyelembevették ezeknek régebbi megnyilatkozásait. A kormány — hangzik a nyilatkozat — „szabadságot és támogatást biz* tosít politikai pártállásra való tekin* tét nélkül minden tudósnak, írónak, művésznek, kivéve a szabadság és a szocializmus ellenségeit. A tudósok, műszaki értelmiségiek, írók* művészek és általában az értelmisó;-* gi szakemberek munkájának megítélésében elsősorban a képesség, a szak- tudás és az legyen a döntő szempont, hogy milyen mértékben járul* nak hozzá, alkotó munkájukkal az egész dolgozó magyar nép anyagi és kulturális értékeinek növelésé• hez, a haza, a dolgozó nép felemel- kedéséhez”.

A kormány az irodalmi és művé* szeti szakterületek legkiválóbb kép* viselőinek bevonásával kívánja ki* dolgozni azokat a szervezeti formái kát, amelyek az irodalmi, és művészeti élet gazdag, sokoldalú kibon« tokozását minél nagyobb mértékben elősegíti.

Hl rután bizonyára minden ér*

^ dekelt figyelmesen elolvasta a nyilatkozat e részét, nincs szükség arra, hogy ezt részletezzük. Annyi bizonyos, hogy ha a nyilatkozatba a egyelőre szűkszavúan tömöritett eU t>ek megvalósulnak; ha kialakul az alkotás szabad légköre és annak minden feltétele, a magyar író, mű* vész nem lesz többé kénytelen olyan akadályokkal megküzdeni, amelyek eddig fékezték egyéniségének, alko* tó képességének kibontakozását. Iá* tókörének szélesítését — akkor a magyar művészek alkotásai fémjelzett inlágpiací árukká, magyar arannyá válnak, amelyek, az egész nemzet erkölcsi és anyagi jólétét egyaránt emelni fogják. Erre még- inkább számíthatunk akkor, ha rf. nyilatkozat széleskörű megvitatása után a régi hibákkal gyökeresen leszámoló kormányprogram születik meg.

(hb)

A miskolci rendőrkapitányság közleményei

Pásti Mihály, Lenért Sándor, Vi- rasztok János, Orosz József — és még vagy tizen, volt cselédek, földhöz juttatott agrár proletárok — 1948 őszén sorsdöntő lépésre szánták el magukat Mczőcsáton. A paraszti élet. legnagyobb válaszújához értek. Oda, ahol még ezer meg ezer szállal köti az emberr. a régi, a megszokott. De már legalább ekkora erővel tör fel az új. egy szebb, jobb paraszti élet utáni vágy. És ők tele bizakodással, a legszebb reményekkel az új mellett döntöttek. Saját elhatározásukból a közös nagyüzemi gazdálkodás útjára léptek.

A kis- és középparasztok közül ekkor még sokan gyanakodva, kétkedve fogadták tettüket, komoly érdeklődéssel figyelték erőfeszítéseiket. Jócskán akadtak olyanok is, főleg a kulákság és azok kiszolgálóinak körében, akik róluk, mint kolhozistákról, a csajka- rendszer bevezetőiről beszéltek.

Az új élet úttörői többnyire kommunisták voltak. Éppen ezért a kívülről jövő támadások, lekicsinylő vélemények ellenére sem csüggedtek. Bíztak a nagyüzem fölényében, a közös gazdálkodás erejében, pedig kezdetiben egész vagyoni állományuk értéke a százezer forintot sem haladta meg.

Már az első évben sok taggal erősödtek. Kedvezően zárták az évet. Közülük többen a tszcis-ből szerzett jövedelmükből öltöztették fel először életükben, emberi Duódon gyermekeiket, amire most nem árt emlékeztetni egyeseket. A következő években már változóbbak lettek az eredmények. A második év után kezdődő nagyarányú féüéjlődés, az erőszakos Iszcs- szervezés, nem vált hasznára a termelőszövetkezetnek. A beadási terheik: is folyton nőttek, A jövedelem aránylag egyre kevesebb lett. Ezért Sáli tsz-tag elkedvetlenedett. Ez szomorúan hatott a közös gazdaságra. Nőtt az elégedetlenség, elgyomosodtak a földek és egyre kevesebb termett. Csak az adósság nőtt minden évbeit;

A tsz életében csak az utóbb? kéttiá.imm». évbe»* következett be újabb

fellendülés, annak ellenére, hogy 1953 után sokan kiléptek. Igaz, ezek többségéért nem volt kár, mert csak hát- ramozdítói voltak a tsz-nek. Más a helyzet azonban a mostani kilépőkkel, — mert sajnos a kilépésről ismét beszélni kell. Ezekkel a bentmaradó tsz-tagok sok viharos esztendőt, jót. és rosszat éltek meg együtt a közösben. És most ezek mégis kilépnek. Őszintén fájlalni lehet tettüket. Többségükben elhamarkodottan cselekedtek.

A mczőcsáti Szabadság Tsz tagjai ismét, válaszúton állnak. A figyelem ismét az alapító tagok, a régi kommunisták felé fordul: ők mit tesznek, hogyan döntenek? Akárcsak 1948- ban, most sem váratlak sokáig magukra. Egy ember híján a válaszul? az volt, ők már ezelőtt kilenc évvel döntöttek. És csak ez a szákra, ez a biztató szó kellett ahhoz, hogy a közel -száz, — a múltban kisemmizett agrárproletár elsöprő erővel hallassa szavát termelőszövetkezete mellett azon a közgyűlésen, amelyen a nagygazdák a tsz felrobbanását várták.

— Megvédjük a szövetkezeten Nem engedjük széthúzgálni a közös vagyont.

— A mi munkánk verejtéke, fáradsága is benne van annak minden rögében, — mondogattál? felhevülten egyszerre többen;

— Igaz. sok csalódás ért bennünket, csal? a beadás nyolc-tízezer forintot vett el évente, minden becsületesen dolgozó tsz-tag kezéből. Az is igaz, hogy elsősorban nem a józan ésszel páros szaktudás, hanem a hivatali bürokrácia szerdait kellett gazdálkodnunk. — De én ennek dacára sem hagyom el a ttsz-t — mondotta őszinte szavakkal Sáliul István elnök. És még azt is hozzátette:

— Ügy érzem, vége annak a világnak, amelyben, mindenki parancsolt a termelőszövetkezetnek, csak éppen a tagság nem. Az októberi események utálj, pedig, nem a termelőszövetkezeti mozgalomnak. — hanem annak a politikának a végét látom, mely a

legtöbbet talán éppen a tszrmozga^ lomnak ártott.

— Nincs igazuk tehát, azoknak, akik azt mondják: adjunk el mindent és osszuk széjjel. Én ezzel nem értek egyet. Nem ért ezzel egyet Gulyás Gyula és vagy tizenöt 'kisparaszt. társa sent. Ö hat éve tagja a termelő- szövetkezetnek. Véleménye szerint az igazi földtúró \magyar ember, nehezen szánja el magát valamire. De ha egyszer elszánta már magát, nehezen is válik meg tőle. így van ő a termelőszövetkezettel is.

Szoboszlai és Parlagi mezőgazdászok véleménye is igen meggyőzően hatott a tagság nagy többségére.

— Magunk alatt vágnánk a fát tagtársak, ha termelőszövetkezebünket szétrombolnánk. A közös vagyon értéke ma már több mint hárommillió forint. Évekig dolgoztunk azért, hogy kialakítsuk a helyes vetésforgót. Ma már ez, — a több mint ezer hold szántóföld minden tábláján megvan. Földjeink jókarban vannak. Erős az állatállomány és szépen fejlődik. Jijh kevés híján kettőezer, sertés többszáz, szarvasmarha pedig több mint száz darab van a tagság közös tulajdonában. Ezt a gazdaságot igazán kár volna feloszlatni. Ilyen szövetkezetből becsületes, dolgos, megértő emberek igen jól megélnek

És mi lesz a mostani kilépőkkel? A válasz: a ben tmarad ók nem tekintik őket ellenségesen. Becsületesen, igazságosan elszámolnak mindazokkal, akik mégis kiléptek. Azonban igaz az is, annak ellenére, hogy senkit sem gátolnak szándékában, á kilépők száma napról napra csökken. A nagygaz- dáknák, az ellenforradalom híveinek nem sikerült a számítása, a mezőcsáti Szabadság Termelőszövetkezettel. S ez elsősorban azoknak a volt. zselléreiknek, szegény proletáremberelmek az érdeme, ^kik az utóbbi hat-»n.yqlc évben a legtöbbet, küzdöttek benne. A mi véleményünk is az, helyben cselekedtek. Elismerés illeti őket. S reméljük, a még kilépné szándékozók közül is egyre főbben megértik ezt..

HIZSNYIK MIHÁLY

Az utóbbi időben egyre nagyobb méreteket ölt a személyi igazolványok elvesztése és megsemmisítése. A rendőrség eddig minden, különösebb büntetés nélkül kiállította az új személyi igazolványokat. Az esetek súlyosságára való tekintettel azonban a közeljövőben csak abban az esetben fog új személyi igazolványokat kiadni, ha az elvesztést azonnal jelentik a rendőrség illetékes szerveinél. A rendőrkapitányság a közeljövőben az igazoltatások során mindazokat a személyeket, akik igazolvánnyal nem rendelkeznek, előállítja és bűnvádi eljárást indít ellenük. Nem mentesülhetnek a büntetés alól azok sem, akik igazolványaikat megrongálták vagy megsemmisítették.

•

A miskolci rendőrkapitányság nemrégiben megkezdte a bérházak és lakóházak bejelentett személyeinek ellenőrzését. Több esetben a házfelügyelők és háztulajdonosok elmulasztották a beköltözéskor kötelező bejelentést. A rendőrség a közeljövőben még fokozottabb mértékben fogja ellenőrizni a bejelentést, s ahol bármilyen, mulasztást talál, szigorú íelelősségrevonást fog alkalmazni.

Az Alsózsolcai Gépállomás munkástanácsa kéri ít gépállomás dolgozóit, hogy január 14-cn jelenjenek meg a gépállomáson. A megjelenés indokolatlan elmulasztása a munkaviszony meg- sziintetésével Jár.

igazgató és munkástanács.

A város tisztaságálnak megőrzése, a balesetek és fertőző betegségek elkerülése érdekében a városi rendőrkapitányság felhívja a házfelügyelőket, a közéleteket, hogy akiknek házuk, vág}'’ portájuk előtt járda van, azt mindennap tisztítsák meg a szeméttől, jelen esetben pedig a hótól és a jégtől. Mind annyiunk közös érdeke a város tisztaságának megőrzése. Éppen ezért a kötelességüket nem teljesítő háztulajdonosok, házmesterek és közületi vezetők ellen erélyes intézkedést foganatosítanak.

FELHÍVÁS

A Komárom megyei Csecsemő- és Gyermekápolónőképző iskola 1957 február 1-én új évfolyamot, indít.

Jelentkezési korhatár: 18—-32 évig. Iskolai végzettség: 8 általános, illetve érettségizettek előnyben részesülnek.

Az iskola 2 éves, bentlakás és teljes ellátással. A végzett növendékek elhelyezéséről az Egészségügyi Minisztérium gondoskodik.

Cím: Gyermekápolónőképző Ißkp.ki Tatabánya, megyei kórház.

Lskqla vezetőség.

UTESITJÜK vásárlóinkat, hogy ÁRUHÁZUNKAT és FIÓKÜZLETÜNKET egész héten délután 16 óráig, szombaton déli 13 óráig

tartjuk nyitva

Miskolci Állami Árukár*.

MŰVÉSZETÜNK - MAGYAR ARANY