Észak-Magyarország, 1957. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1957-01-11 / 8. szám

Péntek, 1957. január li. tfSZAKMAGYAROmSÍAC 3 JOGOS-NEM JOGOS? X falu népe már megszokta, hogy bizalommal jegyen a szövetkezet iránt, onnan vásároljon és azon ke­resztül értékesítse árult, év végén pedig —- amilyen gyümölcsöző volt az év, attól függően — jutalékot is kap­jon. így volt ez Aszalón is, mind­addig, amág a szikszói szövetkezettel nem fuzionált. Helyesebben fuzionál­hatták, mert az aszalósaik akkor is önállóak akartak lenni. Hiába volt ffuiaden érv. Engedni kellett. Aszaló Önállóságot akar A falu népét a fuzionálás után -is erősen foglalkoztatta a kérdés: levál­ni Szikszótól. Ez azonban eddig nem sikerült. Az élet azonban őket. iga­zolta. Az összevont szövetkezet a múlt évet — Sárkány ügyvezetőhe­lye Wes szerint •— 320.000 forint, defi­cittel zárta. De nem az aszalói fiók hibájából. Azok nagyon jól dolgoz­nak. íme, egy-két példa: í'a^csalszkii Sándor üzletvezető igen Jól kereskedik és a falunak leginkább szükséges anyagokat biztosítja. Egy-1 Időben tűzhelyre lett volna szükség. Ezt Szikszó nem tudta a vásárlók rendelkezésére bocsátani. Pancsatszki üzletvezető azonban utána járt, míg a helybeliek, de a környék lakóinak örömére is beszerezte a tűzhelyeket Halmajról, Csanálasról tűzhelyért, ‘Novajból rizsért Aszalóra jönnek. Bármennyire is igyekszik jól dol­gozni az aszalói szövetkezet, nincs látszatja, mert Szikszó hibájából Aszalónak is részt kell vállalnia. Sze­retnének leválni, mert meg van horzá minden feltétel: két bolt, egy kocs­ma, egy szeszfőzde, egy daráló és a megfelelő személyzet biztosítaná a jövedelmező kereskedelmet. Szikszó akadékoskodik A leválás jogos, Szikszón mégsem intézkednek. Vajon miért? Az asza­lói ak szerint, féltik a funkciókat, hogy esetleg ott is megszűnne egy­két adminisztratív he,.v% vagy azért, mert így még több lesz a deficit. Mindegy. Az azonban nem helyén­való, hogy a közgyűlést egyik napról a másikra halasztják, mert a mis­kolci rendőrkapitányság szóban enge­délyezte a gyűlés megtartását* De úgy látszik közgyűlés nem lesz, Miért? Miért? Miért? Az sem igazságos, hogy Aszaló* komoly hátrányok érik az áru elosz­tásánál. Citromot, narancsot neír kapnak, pedig Aszalón is vannak szoptatósanyák és kisgyermekek. Leg­alább nekik adni kellene. Az is sérti Aszalót, hogy gyakran lábbal tipor ják a szövetkezeti demokráciát Ugyanis, ha valakit Aszalóra meg­választanak, azt Szikszó csinálja, figyelmenkívül hagyva, hogy Aszaló jónak tartja-e vagy sem. Ha Szikszó­ra kell valakit választani, azt is Szik­szó intézi. Komoly hiba ez, mert figyelmen kívül hagyják —majdnem 400 fő — a szövetkezeti tagok véle­ményét. Az aszalóink kérése jogos. 0k jól működő nyereséggel záró szövetkeze­tei és éppen olyan előnyöket akar­nak, mint ami Szikszót és más köz­ségeket megillet. Kérésünk csak egy: minél előbb hívják össze a közgyű­lést és mondják ki az aszalói szövet­kezel. önállóságát. BOGÁR LÁSZLÓ Lehet már Tokajban is tokaji bort inni (Tudósítónktól.) Nemrég meglátogattam a tokaji földművesszövetkezetet. Sztahora Já­nos barátommal, az igazgatóság elnö­kével beszélgettem. Hogyan biztosították a. zavar­talan. áruellátást — tettem fel a kérdést. — Az áruellátást, a löldművcsszö- vetikezet igazgatósága eddig biztosí­totta. Persze vannak nehézségek, nem minden rózsás, akadnak hibák is. Hiány mutatkozik a fűszerben. Szeretnénk, ha a jövőben több rádiót, mezőgazdasági felszerelést, kapát, ekét, lószerszámot és más hasonló keresett cticket, kapnánk, amit most különösen keresnek a dolgozó parasz­tok. Ezért kérjük felsőbb szervei Il­iket, hogy ilyen értelemben is intéz­kedjenek. * — Hogyan készülnek a szőlősgaz­dák. a tavaszi munkára? — Ez egy fontos kérdés. Már most meg kell tennünk a megfelelő intéz­kedéseket, hogy a tavasszal el tudjuk látni oltvánnyal, különböző védősze­rekkel (rézgálic, mész). Ezenkívül rafiára is nagy szükségünk van. Van még egy másik kívánságunk. A tokaji szőlősgazdák nagyon várják, hogy az eddig sokat hangoztatott tokaji re­konstrukció valósággá váljon. — Mi újság van még a faluban? — A tokaji földmüvesszövetíkezet tagsága most nagy munkába fogott. Halászcsárdát építünk, körülbelül jú­liusra tervezzük a megnyitását. Es itt már mindenki tetszése szerint ihyt a tokaji nedűből, mert, a Rákosi- és Gerő-féle politika idején csak az A bá­tort juttatott bort a tokaji népnek. Ez, megmondjuk őszintén, szégyen is volt ránk, mi termeltük a bort és nem ihattunk belőle. Hogy a nyáron a halászcsárdánál, legyen bőven inni­való, 70 hektoliter legjobb minőségű tokaji bort vásároltunk fel. Jut ebből a helybelieknek, tut a vendégeknek. (OROSZ SÁNDOR) Törjük le a fuvaruzsorát Az elmúlt hetek nagymértékben veszélyeztették a lakosság tüzelő­anyag ellátását. A megye TÜZÉP te­lepeire szén úgyszólván egyáltalá­ban nem érkezett. Bányászaink a karácsonyi ünnepek előtt és azt kö­vetően, mind a mai napig egyre emelik termelésüket és ezen körül­mény kedvezően érezteti hatását a lakosság tüzelőanyag ellátás terüle­tén is. Ma még a TÜZÉP vállalat legdön­tőbb feladata, hogy a kiselad ást vég­ző boltjaik .részére biztosítsák a sze­net, hogy az egy mázsán aluli kistc- telekben minél több dolgozónak ju­tassunk belőle. • > Sajnálatos körülmény, hogy külö­nösen az Anna- és Márta-bányából való fuvarozásnál több niagánfuva- ros nem vállal szolidaritást a lakos­ság nehéz tüzelőanyag helyzetével és mázsán kint 10—13 forintos szállítási költséget is kérnek. Felhívjuk a lakosság figyelmét, hogy sem a szén, sem a fuvar hiva­talos ára nem változott és 3—5 fo­rint mázsánként! fuvardíjnál ne fi­zessenek többet, mert nem jogosait a fuvaros ennél nagyobb összeget felvenni. A Belsped, valamint a ta­nács fuvarozási vállalatot és a keres­kedelmi szállító vállalatot pedig arra kérjük, kövessenek el mindent an­nak érdekében, hogy a TÜZÉP válla­latnak a lakossági és közületi tüzelő­anyag házhozszállítás céljából fuvar­erőt tudjanak biztosítani, mert leg­hatékonyabban ezzel tudjuk a fuvar- uzsorát letörni. Miskolci Tüzelőszer és Építő­anyag-értékesítő Vállalat. Tuduivaló a gyalogosok részére A városi tanács városgazdálkodá­si osztálya felszólítja a háztulajdo­nosokat, illetve házfelügyelőket, hogy a házak előtti járdát tartsák tisztán. Ha a járda sikos, szórják be homokkal, vagy salakkal. Azok el­len, akik a felszólításnak nem tesz­nek eleget, a kerületi tanácsok a szabálysértési eljárást megindítják. Gyalogosan közlekedők figyelem! Mindenkor a részükre kijelölt gya­logjárdán közlekedjenek. Ahol gya­logjárda nincs, ott az úttest szélén t m. szélességben vegyék igénybe az úttestet. Ha át akarunk menni az úttesten, győződjünk meg a forga­lomról, tekintettel arra, hogy az út­test sikos, jeges, csak a gyalogosok részére kijelölt helyen haladjunk át az úttesten. Ahol kijelölt hely nincs, úgy útkereszteződésnél, útkanyaru- lat.nál és úttorkolatnál haladjunk át. Mielőtt a járdáról lelépünk, először nézzünk balra, az úttest közepére érve nézzünk jobbra és így gondo­san haladjunk át az úttesten. Továbbá felhívjuk a város lakos­ságának figyelmét, hogy a gyalog­járdán egymás mellett csak ketten haladhatnak, ne álljanak meg cso­portosan beszélgetni, mert ezzel is a gyalogjárók közlekedését akadályoz­zák. Ügyeljünk a járdán közlekedő gyermekes édesanyák, terhes anyák, s a testi fogyatkozás ban lévő egyé­nekre. Legdrágább kincsünk a gyermek. Minden szülő és felnőtt egyaránt fe­lelős gyermekei életéért és testi ép­ségéért. Ne engedjük, hogy az úttes­ten sinkózzanak, korcsolyázzanak és ródlizzanak. Ez mindnyájunknak ál­lam polgári kötelessége. Miskolc, 1957. január 10. Városközlekedési Osztály és Közlekedés Rendészeti Osztály vezetője. 6 kérdés 6 leletet HOGYAN DOLGOZIK A DIMÁVAG MUNKÁSTANÁCSA Beszélgetés Bogár Károllyal, a DIMAVAG munkástanácsa elnökével Most, hogy megindult az élet a ki­bont akozák útján, az üzemi munkás- tanácsok most érzik igazán, milyen felelősséggel bízta meg őket a koi> anány. Komoly gondokkal küzdenek, is lassan megtanulnak önállóan dol­gozni, gazdaságosait termelni. Nem könnyű dolog az önkormányzás. Tud­ják ezt ők is, s ezért, keresik, kutatják a módszereket, a legjobb megoldáso­kat. Ezzel kapcsolatban beszélgetést lolvtattunk Bogár Károllyal, a Dí.- JVXÁVAG munkástanács elnökével. Bogár elvtárs ezekre a kérdésekre válaszolt: — Hogyan oldott meg a munkás- tanács egy-egy problémát? •— Mindenekelőtt, el kell monda­nom, hogy igen nehéz és újszerű ez a feladat, amelyet jelenleg végzünk. — Miben 'látja az újszerűséget? *•» Abban — folytatta Bogár elvtárs •—, hogy noha vannak tapasztalataink az 1919-es és az 1945—46-os időkből, ezeket a tapasztalatokat hasznosítjuk ja, de a jelenlegi történelmi helyzet megköveteli; új módon oldjunk meg egy-egy kérdést. Annál is inkább, mert a munkástanács nem egy szo­ciális szerv. Nem az a feladata, hogy kielégítse a dolgozók követeléseit, ha­nem hogy hozzáértően, gazdaságosan irányítsa, vezesse az üzem term elé­sét. Ilyen módszereket mi a jugoszláv munkásoktól veszünk át, ahol többé- kevésbé sikerült «megvalósítani az üzemek önkormányzását. A vállalat­vezető és a főmérnök bánt járt Jugo­szláviában és a mu dk ások önkor­mányzásához igen hasznos módszere­ket gyűjtött. E tapasztalatok birtoká­ban kezdtük meg az egyik legnehe­zebb munkát, a termelés beindítását. Megbíztuk a vállalat vezetőségét, hogy vizsgálja felül az üzemeket és a lehetőségek'*ez mérten dolgozzák ki a termeléssel kapcsolatos teendő­ket. Természetesen munka átszerve­zést. kellett, eszközölni, s ez létszám- csökkentéssel járt. Ezt a következő­képpen akartuk megoldani: iplmond- tuok azoknak a dolgozóknak, akik­nek a családjában több kereső van a két.Lakiák közül, akiknek elegendő földjük van a megélhetéshez és azok­nak a fiataloknak, akik csak négy órát dolgoztak műszakonként. Nem sokra mentünk ezzel. Az a helyzet ugyanis, hogy rendszeresen kb. 1900 főt tudunk foglalkoztatni. Az elbo­csátottakon kívül maradt még körül­belül 4000 ember. Ezért elhatároztuk, hogy kialakítunk olyan törzsgárdát, amelyre bármikor számíthatunk. Ez a törzsgárda mintegy 4000 munkásból áll. Ügy döntöttünk, hogy ami1’ teljes kapacitással nem dolgozik a gyár. ad­dig e törzseárdát hetenként cserélget­jük; s amikor egy-egy turnus nem dolgozik, 50 százalékos bérfizetés mellett kényszerszabadságra küldjük. Ahogvan fejlöd-ik a gyár, úgy ve­szünk maid vissza dolgozókat azok közük afrikot most el kell boic«áta- aurüi­-r* Mi a helyzet jelenlég a terme­léssel? — Azon munkálkodunk, hogy befe­jezzük a régi megemeléseket, me­lyelvnek határideje március 1-én le­jár. Ehhez biztosítva vannak a fel­tételek is. A jövőre vonatkozólag már gondoskodtunk arról is, hogy áruink elhelyezést nyerjenek. Ezért, egy piackutató brigádot alakítunk. — Milyen nehézségeik vannak? — Legnagyobb nehézséget a szén­hiány okozza. Csak ahhoz, hogy pél­dául fűteni tudjuk a gyárat, napi 400 tonna szénre lenne szükség. Ezzel szemben 16 tonnát kapunk, ezt sern rendszeresen. Emiatt még ma sincse­nek fűtve az üzemek, a munkások kénytelenek nagyika botban dolgozni. A melegüzemek meg sem indulnak, mert nincs elegendő szén. — Egy másik nagyon súlyos problé­mánk — folytatta Bogár elvtárs —-. a villamos-energia ellátása. Tudva­lévő, hog*v a DIMAVAG az országos hálózatból kapja az áramot. A gyár teljes kapacitásához szükséges lenne 2.5 megawatt óra, most pedig mind­össze csak 1.2 megawatt óra van elő­irányozva. Ezért a műszakokat kény­telen voltunk főleg éjszakára csopor­tosítani, mert akkor nincs úgy meg­terhelve a hálózat. Nagy gondot okoz a nyugdíjasak helyzete is. Nem tu­dunk mit termi velük, a kormány még orré nem gdott rendeletét —t Mik a terveik?, — Azt akarjuk, hogy teljesen ren­tábilis legyén a termelés- Mindenek­előtt ki akarjuk fejleszteni kábel gép­gyártásunk at. Erre mind a gyártó- eszközök, mind a szakemberek meg­Lesz-e tartós béke Közép-Keleten ? Olyan történelmi időket élünk, amikor a különböző befolyásos po­litikai körök, tekintélyes vezető politikusok és államférfiak legtöb­bet tehetnek a béke megszilárdítá­sáért, de ugyanakkor egy-egy meg­gondolatlan cselekedettel, elhamar­kodott politikai sakkhúzással, köny- nyen nemzetközi konfliktust is elő­idézhetnek. A múlt év utolsó hónapjaiban már nagyon tartottunk attól, hogy á har­madik világháború lappangó tüze feléled és végzetes katasztrófába sodorja az emberiséget. Az angol és a francia imperialisták Egyiptom el­leni agressziója feszült helyzetet te­remtett. A tragikus magyar események is megrémítették a békeszerető embe­reket. A hetekig tartó bizonytalan­ság. a háború borzalmaitól való fé­lelem miatt az emberi idegek pattanásig feszültek. Az óesztendő utolsó napjaiban re­ménység töltötte el a szíveket. Egyiptomban elhallgattak a fegyve­rek, s valamelyest a magyarországi helyzet is rendeződött. Kissé eny­hült a nemzetközi feszültség. Az em­beriség azt remélte, hogy 1957-ben a nemzetközi események kedvező me­nete elősegíti majd a béke további megőrzését. Sajnos, kellemetlen csalódás érte az emberiséget —, mert az új eszten­dő sem hozott lényeges enyhülést a nemzetközi feszültségben. A három nyugati nagyhatalom január első napjaiban elutasította a leszerelés­re vonatkozó szovjet javaslatot. Mint villámcsapás, úgy hatott az a washingtoni bejelentés, hogy Ame­rika 1957-től kezdve új irányítót követ közép-keleti poliüká jóban. Eisenhower kijelentette: különleges felhatalmazást kér a kongresszustól, hogy „szükség'’ esetén saját belátá­sa szerint felhasználhassa Amerika fegyveres erőit a Közép-Keleten. Hogy milyen célokra? A nyugati kö­rök szerint azért van szükség különle­ges elnöki felhatalmazásra, s az új közép-keleti programra, hogy így betöltsék azt az űrt, amely — a leg­utóbbi középkeleti események so­rán, a szuezi kaland miatt — az an­golok .és franciák veresége követ­kezményeként keletkezett, továbbá megakadályozzák a „szovjet behato­lást'’ Közép-Keleten. Ez az utóbbi állítás azonban nagyon átlátszó, ha­mis ürügy az új amerikai politika alátámasztására. Vajon akad-e olyan józanul gondolkodó, politikai kérdésekben jártas ember, aki kész­pénznek veszi, elfogadhatónak tart­ja a közép-keleti helyzetre vonatko­zó amerikai beállítást. Aligha talá­lunk egyet is a lelkiismeretes politi­kusok közül, aki' azt bizonyítaná, hogy jelenleg nincs más megoldás a közép-keleti helyzet rendezésére, csak az Eisenhower-féle terv való- raváltása. (A londoni Times december 31-i vezércikkében választ ad azoknak. vannak. E tekintetben nagy segítsé­get kapunk a Tedmoinipex-tő.l, amely külföld felé a megrendeléseket bizto­sítja számunkra. Jelenleg szó van ar­ról, hogy a Kínai Népköztársaságnak egy teljes csőgyár berendezését kel­lene legyártani, amely nem kevesebb, mint egy hároméves munkát biztosí­tana. Másik tervünk a kovécsnliáruk felfejlesztése. Gondolunk itt elsősor­ban a sülkvesztékes kovácsolt árukra, a csavar- és hoixjrugók gyártására Nagyon szeretnénk, ha mielőbb letör- lesztonénk az államnak a 31 millió forintos tartozást, amellyel november és december hónapban megrövidítet­tük. Ügy akarunk a jövőben dolgozni,' hogy a gyár dolgozóit nyereségrésze­sedéshez juttassuk. — Milyen a munkástanács és a párt viszonya? — Sajnos, meg kell mondanom őszintén, voltaik hibák ezen a téren is. Mi a munkástanácsban megszün­tetjük a fogyatékosságokat és a leg­szorosabb kapcsolatot akarjuk meg­teremteni a párttal. Vajon kitől vár­hatnánk segítséget feladataink, ter­veink megvalósításában, ha nem a párttól, a kommunistáktól. Határozot­tan kijelentem, a munkástanács szük­ségesnek tartja és követeli a párt. se­gítségét, támogatását. Persze e fok in­tőbben nincsenek még kiforrott ta­pasztalataink, nem tudja a munkás- tanács hogyan segítheti legjobban a pártot és a párt hogyan segítse a munkástanácsot Remélem, megtalál­juk a módját annak, hogy a közös cél érdekében mit és hogyan tegyünk. —• fejezte be nyilatkozatát. Bogár, Károly elvtó ,*r' T. A. akik felülnek az amerikaiak által hangoztatott „szovjet behatolási’ veszélynek. „Nem szabad feltételez* nünk — írja a lap —, hogy az ame­rikai kormány hisz Olaszország köz­vetlen támadásának veszélyében a Közép-Keleten. Három nap múlva a Times washingtoni tudósítója új­ból visszatért ehhez a kérdéshez. A Lobbi közöü a következőket írja: „Senki sem hisz komolyan abban, hogy az oroszoknak szándékuk len­ne, hogy például ejtőernyősöket dobjanak Irakra”. íme egy cáfolat, amelyet egy te­kintélyes londoni lap adott olvasói számára. Az Amerikai Egyesült Államok úi közép-keleti tervének célja világos: megkísérli erőszakkal elfojtani az arab országok nemzeti íelszaoacW ó mozgalmát és csaléteknek felhasz­nálja a Közép-Keletnek szánt gaz­dasági segítséget. Az Amerikai Egye­sült Államok többezer kilométerre* fekszik Közép-Kelettől. .Már maga az a tény is kizárja annak valószí­nűségé t, hogy a „szovjet behatolás’* veszélye fenyegeti Amerikát. Történelmi tények beszélnek ar­ról, hogy Szuez térségében a gyar­matosítók bűne miatt alakult k| a feszült helyzet. Az Egyesült Álla­mok, amely ténylegesen a francia és az angol agresszorok oldalán áll és a kulisszák mögött támogatói ezeket az államokat Egyiptom meg­támadásában, — elutasította a Szov­jetunió ama javaslatát, hogy együt­tesen használjanak fegyveres érőké'; az agresszió megszüntetésére. Most pedig, amikor az agresszió megszűnj Amerika rászánta magát, hogy fegyveres erőit felhasználva „védelmei” nyújtson a Közép-Kelet­nek. Ez világosan leleplezi az Ame­rikai Egyesült Államok igazi terveit* melyeket nyilatkozatban tett közzé, hogy ő „barátja” a Közép-Kelet né­peinek és „fellép” a gyarmatosítás ellen. A valóságban azonban a Kö­zel-Kelet népeinek ellensége és ti­pikus gyarmatosító. A Combat című párizsi lap egyik cikkében aggodalommal ír arról* hogy az Egyesült Államok új közép­keleti terve a harmadik világháború kirobbanását idézheti elő. Nehru, a kongresszus párt plenáris ülésén így vélekedett az új amerikai terv­ről : „Mindenfajta kísérlet, amtiyet. bármely idegen hatalom tenne abból a célból, hogy Közép-Keleten létez«' állítólagos űrt betöltse, veszélyes helyzetet teremtene és megzavarn i a békét ebben a térségben.’' Csaknem mindenütt, ellenszenvvel fogadták az új amerikai közép-kele­ti tervet. Tekintélyes francia lapok .arról cikkeznek, hogy a washingtoni tervek hátterében amerikai olaj- monopóliumok húzódnak meg. Stan­ley Norman Evans angol munkás­párti kóp\*iselő a milliós példány- számú Sunday Express című polgá­ri lapban minden kertelés nélkül ki­mondja: „Vajon sejtik-e az ameri­kaiak, mennyire felbőszítették Ang­liát azzal a szándékukkal, hogy be­vonulnak Közép-Keletre és ponto­san azt követik el, aminek megkísér­lése miatt Angiiát és Franciaorszá­got elítélték?” Az egyiptomi sajtó is élesen bírálja a Közép-Keletre vo­natkozóan kidolgozott amerikai ter­vet. Rámutat arra, hogy ez a politi­ka csak súlyosbíthatja a helyzetet nem csupán Közép-Keleten, hanem általában q# egész világon és ugyan- akkor ürügyként szolgálhat más nagyhatalmaknak, a kis országok bel ügyei be való beavatkozásra. Ter­mészetesen vannak helyeslő megnyilvánulások is, különösen az angol és francia körök részéről. A bonni .szövetségi kor­mány is „nagyon gondosan megvizs­gálja” Eisenhower közép-keleti ter­vét. Mindez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a világ közvé­leménye elutasítóan nyilatkozik, A nemzetközi események menetét kisérve megállapíthatjuk, hogy je­lenleg a legvitatottabb kérdés a Közép-Kelet helyzete, az új ameri­kai politika, Ez érthető, hisz az amerikai terv sikerétől, vagy kudar cától függ Közép-Keleten a rend helyreállítása és a béke megőrzése az említett térségben. De ezen túl­menően a középkeleti helyzetben bekövetkezett változás kihatással lehet majd az egész világ békéjé­re is. Ajánlatos lenne, ha az imperialis­ta körök okulnának a szuezi esemé­nyekből. Á szuezi-ügy megmutatta, hogy egyetlen ország sem tudja rá­erőszakolni saját akaratát más or- szagokra, mert a világközvélemény ellene szegül. Egyetlenegy vitás kér­dést sem lehet megoldani katonai szövetséggel, vagy katona! beavatko­zással, mert a katonai beavatkozás csak viszályokat szül és még na­gyobb nehézségeket idéz elő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom