Észak-Magyarország, 1956. október (12. évfolyam, 232-257. szám)

1956-10-19 / 247. szám

2

«SZAKMAGTARORSZÄG

Péntek, 1956. október IS.

szív nem felejt

TiiHtfii!iiitiiiiiiinijuuii^n)Tinmiiinmiiit^iiiHniiiinm!fimniitmniiiHiniiimn)iiiiiji]iiiMH<i!ii^TiiiiiiitH(iiin!iiiiiuiii(ii^

pitalistái között a hír, hogy Szaszák Béla gyámmmkás beleírta a szekré»Az fájt a legjobban, hogy éveken

át hiába döngettem a kaput! Aki ezt megpróbálta, nagyon jól tudja, hogy mit jelent ez. Az ember — ahogy mondani szokás — a teremtés koronája. — A legnagyobb, a legnagyszerűbb dolog a világon. Ezért hát vigyázni kell, mm szabad durván bánni vele, mert a lelke finom szerkezet és hamar eltörik. Az ember hihetetlen dolgokra képes, de köny- nyen elkeseredik, kétségbeesik, ha látja, hogy magyar a magyarnak ellensége, a saját népe, a saját faja elvakult, félrevezetett ellensége tud lenni. Én hosszú ideig elkeseredett ember voltam. Döngettem a kaput, s hallattam a szavamat, amelyet nem hallgatott meg senki. Ezért lettem én az átkos személyi kultusz, a hazugság és a karrierista törtelés áldozata. De ez talán csak a kisebbik bánat volt. A legnagyobb az, hogy mindezt elnézte az én pártom. Hagyta, hogy félrevezessék, hogy cgy-két ember bűvköre miatt meg- gyengilsék, katonáit lefegyverezzék. Az fájt a legjobban, hogy bajbajutott a párt, amelyért én már gyermekkoromban harcoltam. Láttam, hogy rossz úton haladunk és én mégsem szólhattam, hiába tudtam az igazságot, mert... hadd mondjam ki őszintén: rab voltam. Nincs ennél szörnyűbb dolog a világon/«

Súlyos szavak ezek! Szinte kiál tájiak a papíron. Egy letűnt korszak rossz emlékeit idézik: a letartóztatásokat, a hazug j egyzökönyveket, a tartalmatlan, hamiscsangésű frázisokat, a tömj énfüstös bálványimádást.

Egy ember harcokban, nélkülözésekben, mozgalmasságban gazdag életét nem könnyű visszaadni. Különösen akikor, ha az évek, a nevek, az események, a számadatok egy történelmi korszakot idéznek, ha egy ember élete akként alakul, ahogyan az események diktálják.

Tfir

Nagyon sokan ismerik Szaszák Bélát. Harcos múlt van mögötte. Negyvenhat évig dolgozott a diósgyőri vasgyárban.

1912-ben már a munkásmozgalomban látjuk, fiatalon, friss lendülettel. Később, mint alapító tag, húsz évig a dalárdában énekli: »Fel, fel ti rabjai a földnek, fel, fel te éhes proletár!«. Több mint két évig munka- nélkül tengődik és ötször tartóztatják le; ötször verik félholtra a pártért, a szakszervezetért, a munkások jogainak követeléséért. 1941-ben emléklapot kap, mint a Népszava legjobb előfizetőgyűjtője. 1944-ben borzad alommal fut végig a gyár kanyebe: »A nemetek elvesztik a háborút és győzedelmeskedni fog a demokrácia!« A főtanácsos behivatja és lelkére próbál beszélni: »Mit akar itt maga Szaszák? Nem látja, hogy eredménytelen a harcuk? Nem veszi észre, hogy nincs igazuk? Hiszen a németek már Sztálingrád alatt vannak/«

De Szaszák Bélát nem lehetett meggyőzni. Kihúzta a derekát és ezt felelte a főtanácsosnak:

— A háborút most veszítették el a németek és a mi igazunk győzedelmeskedni fog!

1948-ban már a fémfeldolgozó üzem műhelyfőnöke és a Szabad Magyarország akkori számában verset ír a munkásegységről:

»Szeressük egymást, ez legyen jelszavunk.

Mindnyájan a munkásegység hívei vagyunk!«

Ezt írja és vallja. Nemcsak szóval, hanem tettekkel is harcol a munkásérdekekért, a munkásegységért. Az első sorokban van a termelésben is. Éjszakákat tölt étlen-szomjan az üzemekben, bátorítja, lelkesíti a munkásokat. Majd tovább harcol, s mint a VII-es körzet igazolóbizottságának elnöke, éberen vigyáz a pártra.

Sokaknak nem tetszett Szaszák Béla viselkedése. Nem tetszett, hogy nem enged éket verni a párt és a tömegek közé, nem engedi érvényesülni és kibontakozni a személyi kultuszt. A sodródó politikai helyzet Szaszák ellen fordult, elve és állás- foglalása szembekerült a kari er isták, a frázispuffogtatók, talpnyalók nézeteivel. De érveire még mindig adnak a munkások és nagy tábor alakul ki Szaszák körül. S a törtetők, a fehéret is befeketítők jobboldali szocdemnek kiáltják ki. Hiába érvel, hiába tiltakozik, rajta marad a bélyeg és 1950. július 13-án a Diósgyőri Fém- és Ércfeldolgozó munkásai nevében Kovács József és Dajka István — maguk is megtévesztett, félrevezetett emberek — cikket írnak a jobboldali szocdemek ellen.

Ezt írták Szaszák Béláról:

»Jellemző rá, hogy amikor az áruló Rajk-bandát leleplezték, mi mindnyájan kivonultunk tüntetni az imperialisták gaz ügynökei ellen. Az üzem minden dolgozója gyűlöletét megmutatta, azzal, hogy kivonult a nagygyűlésre tüntetni az imperalis- ták magyarországi kémbandája ellen. Szaszák, ez az uszító jobboldali szoc- dem vezér ekkor kijelentette: »Ti csak vonuljatok, én nem megyek!«

„Ezzel újból leleplezte magát, hogy ő is az imperialisták ötödik hadoszlopának támogatója: ő is a Raj keféié bitangokhoz és azokhoz hasonló.«

íme, a cikk egyik részlete. íme, hogyan csapták be a személyi önkény megteremtői és gyakorlói a magyar dolgozókat, hogyan fektették a sírba a párt és a munkásmozgalom nagy egyéniségeit, hogyan tettek tönkre emberi életeket, jövőket.

Szaszák Béla látta az igazságot, de nem szólhatott, nem bizonyíthatta be, hogy ártatlan, mert gerinces, öntudatos magatartásáért harminckilenc hónapig tehetetlenül börtönben sínylődött. Ezért fájt neki olyan nagyon a párt tévedése, amikor látta, hogy hiába harcol. Tudta, bizonyos volt benne, hogy egyszer rájönnek a tévedésre, csak hát nehezen, nagyon nehezen jött el az ide.

*

öreg ember ma már. Hatvanhárom , éves, de nyolcvannak látszik. Megtörte az élet. Ezért várta nehezen, hogy még életében maga közé szólítsa a párt:.

Szaszák Béla élő példája annak, hogy a személyi kultusz miként tiporta sárba a becsületes embereket s élő példája annak is, hogy a párt helyesen ismerte fel. és helyesen javítja ki fokiról fokra a hibákat.

Már a zsebében van a megyei pártbizottság levele, amelyben értesítik, hogy visszavették a pártba. S ez jó, ez megvigasztalja.

Bátran, emelt fővel léphet újra az emberek közé és beszélgethet velük a régi harcokról. Nem haragszik a pártra, nem is haragudott rá sohasem. Hiszen, ha a pártra haragszik, önmagára is haragudnia kellett volna. Jól tudja és mondja is: egyes személyek hibáit nem lehet a pártra kenni, egyes személyek túlkapásai miatt nem lehet a pártot, ezt a magasztos eszmét bemocskolni. S aki ezt teszi, az nem érdemli meg a tagsági könyvet. A többéves magányról nem szívesen beszél, fájdalmas felszaggatni a végi sebeket. Csupán ennyit mond jelképes tanulságképpen: »Én nagyon szerettem apámat. Meghalt mér régen. Belenyugodtam halálába, de felejteni nem tudom, így vagyok magammal is. Mert a szív nem felejt. Az ész pedig figyelmeztet: soha, soha többé! Ezért ve- *em alá magam a párt szervezeti szabályzatának, s teszem magamévá határozatait. Ezért kapcsolódom be újra hatvanhárom éves fejjel a nárt- munkó.ha, mert érzem, hogy szükség van reám és ez erőt ad a munkámhoz.«

ÓNODVÁRI MIKLÓS

Miről interpellálnak az országgyűlés kűvetüezö ülésszakán megyénk és városunk képviselői

A Hazafias Népfront borsodmegyei bizottságának képviselői csoportja október 22-én 4 órakor a Pedagógus Szakszervezet helyiségében nyilvános ülést tart. A megbeszélésre meghívják a Hazafias Népfront elnökségét, a régi koalíciós pártok tisztségviselőit, s a megye kiváló szakembereit.

A nyilvános ülésen sokoldalúan megvitatják, hogy milyen kérdésekben szükséges interpellációt beterjeszteni a? országgyűlés legközelebbi ülésén. A Hazafias Népfront bizottságai és a képviselők már összegyűjtötték azokat á problémákat panaszokat, amelyekre a megye dolgozó parasztjai és munkásai választ várnak. A Hazafias Népfront borsodmegyei bizottsága, valamint a képviselőcsoport vezetősége javasolja, hogy a képviselők többek között a következő interpellációkat nyújtsák be a minisztereiknek:

Borsod megye kis- és szegényparasztjai szeretnék tudni,, milyen gyakorlati intézkedések várhatók helyzetük megjavítására? A dolgozó parasztok általában helyesnek tartanák egy új. áttekinthetőbb begyűjtési törvény kidolgozását. Szükséges volna a termelőszövetkezetek és a szakcsoportok további fejlesztést szolgáló törvény.

Javasolják interpelláció benyújtását a burkolt árdrágítások ügyében. A megye képviselői kérjék számon, mit tett a minisztertanács annak az interpellációnak érdekében, amelyet a képviselői csoport nevében Földvári Rudolf elv társ a megye szociális-,

kulturális és lakáshelyzetéről benyújtott az elmúlt parlamenti ülésszakon,

A képviselőcsoport vezetősége javasolja interpelláció benyújtását az anyagi rehabilitáció, valamint a vidéki értelmiségiek erkölcsi és anyagi megbecsülése ügyében. Különös érdeklődésre tarthat számot az az in- terpellációs javaslat, amely a kötelező gabonavetésitervekre vonatkozik. Szerepeljen az interpellációk között a javaslat szerint a magán kisiparosok ellátása és adórendszerük felüld vizsgálata, az állami munka egyszerűsítése és a vidéki utak építései karbantartása. Javasolják, intézzenek kérdést a kormányhoz: milyen Intézkedéseket tesz általános gazdasági nehézségeink megoldására?

Nyilvános ülést tart október 23-án, kedden 4 órakor a városi tanács nagytermében a miskolci képviselő csoport is. A Hazafias Népfront javasolja, hogy a város képviselői a következő kérdésekben nyújtsanak be interpellációt.

A munkások anyagi érdekeltségének fokozásáról a termelésben, a készülő nyugdíjtervezet irányelveiről, a kohászati tervezés kérdéseiről, a miskolci egyetem fejlesztéséről, Miskolc város közlekedésének fejlesztéséről, a miskolci lakásépítkezésekről és a kohászati dolgozók üzemegészsegügyi helyzetéről.

A Hazafias Népfront borsodmegyei bizottsága kéri, hogy akik javaslatiul kívánják kiegészítem az Interpol- lációs tervezetet, forduljanak már előzetesen is szóban, vagy írásban a Hazafias Népfront bizottságához, esetleg az Északmagyarország szerkesztőségéhez.

B£;ke. Október 18t-24: Hannibal tanár úr.

Kezdés: 4, 6, 8 óra.

KOSSUTH. Október 18—24: Elárult szerelem.

Kezdés: lél 4, fél 6, fél 8 óra.

SZÍNHÁZI

mutat

MŰVELŐDÉS HAZA:

P.: A kormánybiztog (7), Sz.: Tosca (7), V.: A kormánybiztos (3), Leányvásár Déryné bérlet (8).

kamakaszinhAZ:

FÁKLYA. Október 19—20: Szakadék.

Kezdés: 6, 8 óra.

TÁNCSICS. Október 18-19: A 9-es kórterem.

Kezdés: 5, 7 óra.

HEJÖCSABA. Október 19—21: Koncert.

Kezdés: 5, 7 óra.

DIÓSGYŐRI DIADAL. Október 19: Idegen tollak.

Kezdés: 6 óra.

HÍRADÓ MOZI (Kossuth), Október 20: délelőtt 11—2-1» és 19-én: 12—3-ig: Uj magyar híradó, Tavasz a Tátrában, Tükör előtt, Perselymalac, A szív, A torna mesterei. Október 19-én: 10—12-ig; Elárult szerelem.

P.: Montmartrei ibolya (7), Sz.i

Mandragora (7), V.: Hófehérke (11 és 3), Ezer év (3).

A Márta-bányai Tüzép telepen a szénutalványozás a túlzott előjegyzés miatt november 1-ig szünetel.

Miskolci Tüzép Vállalat,

Belterjes mezőgazdaságot

— Vita a Pclőfi-köpben —

A DISZ Petőfi-iköre szerda este vitát rendezett Papp Gábor egyetemi hallgatónak az TJj Hang szeptemberi számában megjelent »Kert-Magyar- ország« című cikkéről, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen. Vitavezetők: Donath Ferenc, a Közgazdaságtudományi Intézet igazgató-helyettese, Magyart András, a földművelésügyi miniszter első helyettese és Márton János, a Tervhivatal elnökihelyettese voltak;

A vita kezdetekor a cikk írója még egyszer summázta elgondolásainak lényegét Eszerint a magyar mezőgazdaság jövője a belterjesség. Erre teszi alkalmassá hazánk természeti adottságai és a népsűrűség. Míg az USA-ban 31 kait. holdra jut egy mezőgazdasági, lakos, addig Dániában 6.8 kát. holdra, Magyarországon pedig 2.7-re. Nálunk az elmúlt években az egyéni gazdaságúik mesterséges elnyomorítása árán akartak kol- lekti vizáira. Bebizonyosodott, hogy ez nem járható út. A szocialista termelési viszonyokat azonosították a kollhozformával. Holott ez nem az egyedüli út, meg kell teremteni a szövetkezésnek a magyar változatát, amely a magyar valóságon nyugszik. Hangsúlyozta, a belterjesség nem ellentétes a nagyüzemmel.

Az első hozzászóló Okályi Iván (Agrártudományi Egyetem) is azt mutatta ki, hogy a belterjesség és a szövetkezés nem egymással ellentétes. Még a kapitalista országokban is mutatkoznak ilyen törekvéseik.

Vas Zoltán, a Központi Vezetőség tagja, a SZÖVOSZ elnöke is elmondotta véleményét. Mindenekelőtt leszögezte: elkövetkezett az ideje, hogy a párt III. kongresszusának azt a tételét, amely szerint 1960-ig döntő fordulatot kel elérni a mező- gazdaság szocialista átalakításában, felülvizsgálják, reális-e a célkitűzés. Ahhoz, hogy nagyot léphessünk a mezőgazdaságban előre, békét kell kötnünk a parasztokkal és a mező- gazdasággal. Az; a véleménye, hogy azok atsz-ek maradjanak fenn,-amelyek a saját jövedelmükből meg tudnak élni. Ugyanakkor az államnak továbbra is bizonyos előnyöket, kedvezményeket kell adni a jól működő tsz-eknek, mert ez a fejlődés iránya. Ez a támogatás azonban nem jelentheti azt, hogy el is tartjuk őket. A gabonatermesztéssel kapcsom latban az a véleménye, hogy jobban az anyagi érdekeltségre kell törekedni. Nem szabad önköltség alatti árat adni a gabonának. Ugyanakkor felül kell vizsgálni a jelenleg éi*vényben levő begyűjtési rendszerünket. Az a véleménye, hogy tojásnál, tejnél, baromfinál, bornál felesleges a begyűjtés. Ugyanakkor a zsírdézsma sem szükséges. Erről a kérdésről kormánykörökben nagy vita folyik. Végezetül arra mutatott rá: olyan kollektív vezetésre van szükség, amely egybeesik a nép érdekeivel, Hazánkat hazai módra építsük. így tudunk majd igazán szocialista mezőgazdaságot teremteni.

Érdekes epizód játszódott 'le ezután.

Vas Zoltán beszéde közben, de már az azt megelőző hozzászólásoknál valaki állandóan közbeszólt, hol egyetértésének, hol nemtetszésének adott kifejezést. Mire az ankét részvevői úgy határoztak, hogy soron- kívüli szót adnak az ismeretlen közbekiáltónak. Mondja el nyíltan a véleményét. Kiderült, hogy Simon Gábor mezőszentgyörgyi középparaszt az illető, aki a rádióból hallotta meg, hogy ilyen vita készül, Nem volt rest és föllátogatott a fővárosba. Azt mondotta: tudja, kötelezettségei vannak az állammá! szemben és ő ezt teljesíti is. De van egy kérése: a termelőszövetkezetek segítése mellett adjanak hitelt, műtrágyát, gépet az egyéni parasztnak iß;

Ä gyűlés résztvevői még írásos kérdéseket juttattak el a felszólalókhoz. Vas Zoltán nyomban válaszolt a hozzá intézett kérdésekre. A konjunkturális árakkal kapcsolatos kérdésre kijelentette; ha a mezőgazdasági termékekből előbb a belső szükségletet elégítjük ki és csak azután exportálunk, akkor a konjunkturális ápak azonnal meg fognak szűnni;

— Igaz-e — hangzott egy következő kérdés —, hogy az 1953-as politika idején a nemzeti vagyon károsan csökken t és ez Nagy Imrének tulajdonítható ?

— Én ismerem az akkori helyzetet — válaszolta Vas Zoltán a nemzeti vagyon nem csökkent károsan, s így ilyet nem is lehet Nagy Imre elvtársnak tulajdonítani. Gazdasági struktúránk átalakításánál operációkra van szükség és amikor az orvos operál, a családtagokat nem szabad beereszteni, mert lefogják az orvos kezét. Az ipar struktúráját például nagyon alaposan meg kell változtatni és elkerülhetetlen, hogy ez ne kerüljön bizonyos áldozatokba.

Feltették azt a kérdést is, mi a lehetősége egy külföldi kapitalista kölcsönnek. Nagyon jó volna egy külföldi kapitalista kölcsön -*■ felelte —, de nem szabad elfelejteni azt sem, hogy egy ilyen kölcsönnek esetleg igen nagy ára lehet. Ezért nemcsak egyszer, de harmadszor is, hatodszor is meg kell fontolni a dolgot és csak azután elfogadni az esetleges kölcsönt.

Ezután Tildy Zoltán volt köztársasági elnök mondotta el véleményét. Örömének adott kifejezést, hogy a mezőgazdaság és az egész ország sorskérdése iránt ilyen szépszámú hallgatóság gyűlt össze. Felelősség- teljesen folyik a vita. Jó lenne, ha ennek közvélemény formáló ereje lenne. Az ipar is csak akkor virágozhat, ha erős, fejlett mezőgazdaság van mögötte, amely nem kampányszerűen biztosítja az ellátást.

A felszólalók a továbbiakban a mezőgazdaságban elkövetett hibák a+ tették szóvá és intézkedéseket íava-r toltak a mezőgazdasági termelés nehéz helyzetének megszüntetésére , Kiss Imrémé okleveles kertész az irányítás hibájául rótta fel, hogy

nem nézték meg: melyek azok a termékek, amelyeket olcsón állíthatunk elő és nem fordítottak gondot a külföldön jól elhelyezhető cikkek termelésére, a mezőgazdasági export- lehetőségek kiaknázására. Lőcsei Pál aspiráns kiemelte: ha a termelőszövetkezeteket helytelen módszerrel lelesz tjük, a kisparaszt nem rendelkezhet azzal a termelési biztonsággal, amely öt arra ösztönözné, hogy gazdaságát belterjessé tegye. A szövetkezés önkéntességének gyakorlatát visszavonhatatlanul és őszintén komolyan kell venni. Az önkéntesség egyetlen értelmezése: a paraszt maga, szabad elhatározásából döntse el, hogy mikor, hogyan és kivel szövetkezik. Ugyanakkor lehetővé kell tenni, hogy a szövetkezésnek új típusait teremthesse meg', olyanokat, amelyek megfelelnek elképzelésének. Szükséges, hogy helyreálljon a termelés biztonsága a falun, s a restauráció« kísérlet okozta visszaesést mielőbb kövesse az új, nagy termelési kedv. Fontosnak tartja, hogy az új formák kialakításában nagy szerepet adjanak a naptömegek kezdeményezésének.

Lenért Gábor újságíró a szövetkezésről szólva kijelentette: Senki sem óhajtja, hogy a kisparcrilás gazdálkodás megmaradjon, de a mezőgazdaság szocialista átszervezésének feltétlenül az önkéntesség jegyében kell történnie, úav, hogy ne csökkentsük a termelést és ne okozzunk fájó sebeket.

Ezután arról beszélt, hogy a mező- gazdaság kérdései nem választhatók el az általános politika kérdéseitől Foglalkozott: a politikai és gazdaság életben 1953 előtt és különösen 1953 után elkövetett hibákkal.

Még 1953 előtt — mondotta többek között — lehetett tévedésről beszélni, ami azonban 1953 után történt, az nem tévedés, hanem bűn volt. A felelősségre vonástól való félelem, a bűntudat miatt kerülhetett sor a márciusi határozatra. Kert-Maevar- ország akkor lesz. ha vésrevalahára eltakarítjuk a fejlődés htjából a politikai akad alvókat. Elsősorban igazságra van szükség, ennek ngdig éts* követelménye, hogy vonják felelősségre a bűnösöket. Amíg nincs felelosségrevonás, addig nem értik mos azok, akik kisebb hibákat követtek el, hogy nem lehet folytatni tovább mostani halogató politikájukat. Ebben a kérdésben nincs helye a türelemnek.

Nyilvánvaló, hogy azokért a hibákért, amelyek a magyar mezőgazdaságban történtek, az elsőrangú felelős Rákosi Mátyás. Ennek ellenére ma Rákosi Mátyás a mi képviselőik» a parlamentben a Központi Vezetőség tagja. Jogunk van arra, hogy ha nem vagyunk megelégedve a képvi- 8 e lónk ke 1, hívj u k vissza. Javaslom, hogy éljünk ezzel a jogunkkal

Meg kell gyorsítani azt a folyamatot is — mondotta —, amely a Központi Vezetőség legutóbbi határozatával megindult: Nagy Imre elvtárs teljes rehabilitációját. Vannak, akik azt mondják, hogy új személyi kultusz kezd kialakulni! Nagy Imre körül. Mi is éljenzőnk és tapsolunk, de nem azért, mert a személyi kultusz feltámasztását akarjuk, hanem a személyi kultusz ellenségéért és legyőzőjéért harcolunk. Nagy Imrét, mindig cselekedetei alapján fogjuk megítélni és ezért szeretetünk iránta nem fog személyi kultusszá fajulni;

Mindnyájan a szocializmust akarjuk — mondotta befejezésül —, de nem azt, amit eddig szocializmusnak neveztek. Mert a szocializmus lényege a humanizmus. Az eddigi szocializmus nem volt humanista. Mpst kell azzá tenni. Ez a folyamat most megindult és minden nap. minden óra közelebb visz bennünket ahhoz a szocializmushoz, amely minden embernek jólétet szabadságot hoz;

A vitában felmerült kérdésekre Márton János, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese és Magyári András, a földművelésügyi miniszter első helyettese válaszolt. A vitaest résztvevői táviratban üdvözölték Nagy Imrét a személyét ért párt- ellenes határozat megsemmisítése alkalmából. kifejezve azt az óhaiukat, hogy a részleges rehabilitációt mielőbb követi a teljes rehabili+áció; Kérték a táviratba^ hogy Nagy Imre a Petőfi-kör vitáin is segít«« előbbrevinni a mezőgazdaság fejlesz* tésének ügyét. (MTI)