Észak-Magyarország, 1956. október (12. évfolyam, 232-257. szám)

1956-10-19 / 247. szám

Féntelt 1956. október 19. eSZAKMAGTAKOBSZAO 3 © NYITOTT SZEMMEL O Tiszabábo 1 nai mozaikok ren is sok javítani, orvosolni való, FELHÍVÁS a megye ipari dolpioz, műszaki yezetdiliez, szakszervezeleTez A megyei Munkaverseny Operativ Bizottság felhívással fordul a megye dolgozóihoz, hogy Borsod megye fontosságának megfelelően ve- gyék ki részüket az országos nehézségek leküzdésében. Csatlakozzanak megyénk üzemei a kőbánya üzemek által kezdeményezet anyag- és ener­giatakarékossági mozgalomhoz. Köztudomású, hogy a téli hónapokban nehéz anyag- és energiaellát ási leörül menyek között kell megkezdeniük a tervfeladatok teljesítéséért. Ahhoz, hogy ebben az időszakban ne követ­kezzenek be komolyabb ellátási zavarok, a lehető legszélesebb körű tár­sadalmi összefogásra, takarékosságra van szükség. Javasoljuk, hogy megyénk üzemei — sajátos körülményeik figye­lembe vételével — mérjék fel az anyag- és energiatakarékosság további, lehetőségeit. Folytassanak széleskörű megbeszéléseket a dolgozókkal. Ve­gyék igénybe a Műszaki Tudományos Egyesületek segítségét, hasznosít­sák tanácsaikat. A szakszervezetek ezt a feladatot tűzzék ki a munka- verseny főfeladatául, lehetőleg úgy, hogy ez a célkitűzés állandó jelle­gű legyen, biztosítsa a folyamatos takarékosságot. Ezzel párhuzamosan minden ü. b. ellenőrizze a télre való felkészü­lést. Minden erővel harcoljanak azért, hogy a dolgozók téli ellátása min­den vonatkozásban megfeleljen a törvényben előírtaknak. Bízunk abban, hogy megyénk dolgozói, műszaka vezetői, szakszer­vezeti aktivái mindent meg- fognak tenni az ország gondjainaík enyhíté­séért, a nehézségek leküzdéséért. MUNKAVERSENY OPERATÍV BIZOTTSÁG Gvadányi szülőfalujában Egy napot töltöttem Tiszabdbol- fidn. Igen rövid- idő ez ahhoz, hogy az újságíró megismerhesse a Tisza gátjához simuló község életét, meg­tudja mi lakozik az emberekben, megérezze mennyi keserűséget, elé­gedetlenséget takar még sóhajuk, s hol van az eredmények, az öröm jel-. só határa. De nem is vártam ennyit a reggeltől estig oly gyorsan elsza­ladó óráktól. Nem öröm és panasz, nem eredmények és hibák után ku-. taítam. Csak nyitott szemmel jártam, mint a vendég, a látogató, aki oda­haza el akarja mesélni élményen. Kíváncsi voltam mint a gazda, aki elhatározta, hogy belepillant az új úton járók életébe. S ami egy nap alatt a szemem elé tárult Tiszabá- bolnálnán, azt most ügy mondom el, ahogyan láttam. Süldő vásár Amikor megkezdtem az ismerke­dést Tiszahábolnával, akaratlanul is a Rákóczi Termelőszövetkezetben találtam magam. Mert hiszen ez a ma már 4000 holdas közös gazdaság egyet jelent a községgel. Az első élményem egy valódi, ha­misítatlan süldővásár volt. Sokan (jómagam is) bizonyára azt hitték, hogy az aktagyártás, papíron való intézkedések korszakában már meg­szűnt a pálinka melletti puhatolód- zással kezdődő, a csürhe melletti al­kuival folytatódó és a parolával, majd az áldomással végződő süldő1 vásár. Pedig dehogy! A íöldmüvesszövet­kezet felvásárlója most sem levélben, vagy az irodán, hanem az ital­boltnak nevezett tiszabábolnái kocs­máiban kezdte meg az alkut Balatoni Józseffel az 51 hízónak való süldő­re. Később, amikor 17 forintos kilón- kinti árban már állt az alku. betop­pant a földművesszövetkezet két igazgatósági tagja is. mert ugy-e nem mindegy, hogy milyenek azok a sül­dők, amelyeket a hizlalda számára vásárolnak. Nem mindegy, hogy mennyi lesz a haszon. Nem mindegy ez a tsz elnökének sem, mert akárki akármit mond, méglis csak igaz a szólásmondás, hogy pénz beszél, kutya ugat, s bármilyen jó a viszony e földműves- és a termelőszövet'ke- zet között, az jár jobban a vásárnál, eki ügyesebben alkuszik — szóval, aki jobban ért a kupeckedéshez. Hogy mennyire ént hozzá Balatoni József, azt nem tudom, de tény, hogy a süldők nem a kínált 14, ha­nem. a Ikért 17 forintos kilónkul ti áron keltek el. pedig nem is voltuk 50 kilósak, hanem alig haladták meg darabonkint a negyvenet. A vá­járnál jelenlévő tsz tagok azt mond­ÚJ, FRISS LEVEGŐ TERMÉKENY VITA AlKOTO MUNKA A személyi kultusz, a dogmatiz- mus fokozatos felszámolásával a szabad vita, az alkotó szocialista gondolat pezs#tő levegője hatja át, a magyar munkásmozgalmat. A júliusi párthatározat, s az azt követő intéz­kedések, a dolgozó nép erőfeszítései gyors ütemben igyekeznek helyreál- litajni a szocialista demokráciát, a törvényességet. S ma már ezzel a tö­rekvéssel hazánk minden részében szinte a nap minden órájában talál­kozunk. így Borsod nádas dón is. A Borsodriádasdi Lemezgyár kom­munistái tudják, hogy a párt Köz­ponti Vezetőségének júliusi határo­zata nem oldott meg minden felada­tot, csupán meghatározta az országom célokat. Ezeket minden egyes helyi pántszervnek a maga sajátos körül­ményei között kell megvalósítani, részleteiben hozzáiormálnia a hely] viszonyokhoz. S amikor a borsodnádasdi elvtár­siak számos fontos kérdésre a felsőbb páa-tszerveklől választ várnak, — pél­dául Nagy Imre elv társ ügyében, va­lamint Farkas Mihály és társai fele- lősségnevcnnsát illetően, de több más fontos kérdésiben is, nem feledkez­nek meg a legíontosa'bhról, területük legégetőbb politikai-, gazdasági kérdéseiről sem. Ha a pártbizottság és a pártszer­vezetek munkáját vizsgáljuk, a?t ta­pasztaljuk, hogy ebben a kritikus időszakban is helyesen mérték fel sa­ját felelősségüket, nem várnak min­dent „felülről“, hanem kezdeménye­ző, alkotó munkával igyekeznek a termelés problémáit megoldani. Erről számolnak be különböző termelési si­kereik, győzelmeik is. Az Észaikma- gyarország október 17-i, szerdai szá­mában például a következőket ojvas- fcsröfeuk: „A Borsodnádasdi Lemez­ták, hogy jó vásárt kötöttek és ez a fontos. Csak az egyik idős kanász helyte­lenítette a dolgot, mert így 950 he­lyett már csak 900 sertése lesz a kö­zösnek. s ebben ás csak az a hiba szerinte, hogy vagy 250 darabbal kevesebb a malac, mint leheme Mert bizony lehetne, ha most már negyedik esztendeje nem végződik ismét rosszul a nyári fiasí tás. A 46 gyönyörű anyakoca közül csak öt alatt van malac, a többi elvetélt Hogy miért? Ezt keresik, kutatják ők is. Valamilyen mérgező növény- féleség van a dologban, s most ez­úton tolmácsolom kérésüket a megye állatorvosaihoz: sürgősén segítsenek ezen! És amint mesélték, nemcsak a Rákóczi Termelőszövetkezet bá­nata, hanem a megye sok más közös és egyéni gazdaságának is komoly gondja, hogy nem sikerülnek a nyári fieztatások. Keserű édesség Hiába sikerült jól a süldővásár és hiába segített hozzá a jókedvke- rekitésihez az áldomás, benn az iro­dán mégis csak _ elkeseredett az el­nök hangulata. Értesítették, hogy az egyeki állomásra 160 mázsa cukor érkezett részükre a gyárból. De vajon miért okoz bosszúságot az, hogy az idén minden egyes mun­kaegységre 20 deka édesség is jut? A választ úgy adom tovább, ahogy el­mondták. Az az érzésük, hogy ki­loptak a zsebükből mintegy 48 ezer forintot. Amikor a szerződést kötöt­ték, azt mondták nekik (minden cu- korrépalermelőnék ezt mond tik), hogy nagyon jól járnak a mázsán.- kinti 3 forintos alapáremeléssel. Most aztán kiderül, hogy csak a rossz termelő járt jól, az aki nem kapált, akinek ke vese termett, mert a prémium az idén nem úgy jár a többtermelés után. mint azelőtt, ha­nem kategóriánkint, külön-külön. Hiába ért el a Rákóczi Tsz több mint 40 holdon 180 mázsás átlagtermést, a 150 mázsán felüli termés után já­ró prémiumot csak 13 vagon répá­jukért fizetik ki. A javaslatuk csak annyi, hogy sürgősen változtassanak a szerződéskötési feltételeken, mert különben jövőre nem hajlandók cu­korrépát termelni még az atyaisten­nek sem. De a legbosszantóbb az, hogy legalább ne híresztelték volna: ilyen jó, meg olyan előnyös az a 3 forintos alapáremelés. Tűz a szélviharban A szerződéskötésekről megtudhat­tam volna még egyet s mást, mert már belekezdtek, hogy akad ezen a té­di’Jv negyedeves önköltségi terv telje­sítését. Az értékelés szerint a terve­zett fél százalékos megtakarítással szemben 2.4 százalékos megtakarí­tást értek el a gyár dolgozói. Ezzel egymillió 97.000 forintot takarítottak meg a harmadik negyedévben,’‘ A pártvégrehajtóbizottság ülé- sein rendszeresen foglalkoz­nak a termelés problémáival. Beszá­moltatják a gazdasági vezetőket, megbeszélik velük azokat a feladato­kat, amelyeket a terv teljesítése, s a dolgozókkal való fokozottabb gon­doskodás érdekében meg kell oldani. Ezeket az értekezleteket rendszerint termékeny, alkotó vita jellemzi. A szeptember 12-i vb. ülésen — ame­lyen az augusztus havi tervteljesítést értékelték — igen keményen bírálták a vállalat vezetőségét, mert a jelen­tésben nem tért ki a dolgozókról va­ló gondoskodásra. A pártvégrehajtó- bizottság tagjai ismertették, hogy milyen problémák foglalkoztatják a dolgozóikat. Elsősorban a védőruha ellátás kérdése. A kollektív szerző­déiben benne szerepel az üzemnek ez a kötelezettsége, mégis felületesen teljesítik, a pácolok ilyen irányú ké­réseinek még a mai napig sem tettek eleget. Vagy például ott van a gép- műhely vízproblémája. Ezt sem in­téztek el mind a mai napig $enn A vitában bírálat érte a járási és a megyei pártibizottságot, mert is­merik a borsodnádasdiak vízproblé­máját. s mégsem segítettek annaík megoldásában. Igen nyíltan, őszintén vetettéit fel az ifjúság problémáját is, Tűrhetetlen, hogy a villamosraúhely- ben a. villanyszerelő segédeket igen sokszor lakatosmunkára osztják be, s többször velük végeztetik el a da­rulánc cserét is. A vb. tagjai bátran birálták a minisztériumot, mert kép­de a szavakat harangzúgás szakítot­ta félbe. — Félreverik a harangot! — riad­tak fel. Hallgattak egy pillanatig, akiket itt a szeszélyes Tisza partján már sokszor vert fel félrevert ha­rangok zúgása. De most nem a víz fenyegetett. A Tisza mélyen lenn a medrében, hónapok óta egy csepp eső sem esett, a kutak legalján is csak alig néhány vödörnyi a víz, — akkor csak tű2 lehet! Tűz. a falu leg­nagyobb ellensége az ilyen száraz­ságban, s a falun végigsöprő szél­viharban! — Az alvégen ég! — hangzik a kétségbeesett kiáltás az utcán. És fél perc alatt rohan mindenki vöd­rökkel a kézben az alvég felé, ahon­nan már sűrű füstöt és pernyéket repítenek a szélrohamok a falun végig. A sok-sok nádtetőre esett pil­lantásom, s elborzadtam. A porták is szinte egymáshoz lapulnak, a kis szérüskerekben egyik kazal a má­sikon .;. És mire lihegve, a füsttől, a kétségbeeséstől könnyes szemmel odaérünk, már nemcsak Vályi Ber­nét kazlai lobognak hatalmas láng­gal. hanem ronog a negvedik szom­szédban Papp Tamásék ólja. s láng­ba kanott a százezernyi tüzes pernye egyikétől a hatodik szomszéd kóró- kerítése is; M'i lesz i tt?! Hogy mi lett, hogyan, történt, nem ‘udnám pontosan elmondani. Valaki vízzel teli vödröt nyomott a kezem­be... Később egy vizes ponyva sar­kát szorongattam, amelyet valakik, akiket nem láttam a füstben, az egyik égő ikazail melletti ólra borí­tottak .•;; Mezítlábas asszony pánci- gált el onnan, hogy tapossam ci­pőmmel az egyik kazal mellett égő kerítést, mert az ő talpa már sebes... És láttam, hogy a tűzoltók fecsken­dője megrepedt, s egy kendő he­lyett vagy tíz virágos, selyem és fe­kete kendőt téptek le fejükről az asszonyok, hogy befogják vele a rést. amelyen hatalmas erővel lőréit ki a VÍZSUgár:: ; Nem égett le más, csak Vályi Ber- náték kazla és Papp Tamás ólja. A falun végig minden kuliból kifogyott a víz. mert „valakik“ megszervezték, hogy minden nádtetőt, minden, kaz­lat locsoljanak, minden szérűn ön­kéntes, őrök álljanak, hogy elfojtsa­nak minden pernyét. viselői az ellenőrzés alkalmával csu­pán a gazdasági vezetőkkel tárgyal­nák, s mellőzik a pártbizottságot, a pártszervezeték vezetőit. A nemrégen megtartott kibővített pártbizottsági ülésen is termékeny vita alakult ki. A borsodnádasdi elv- társaknak az volt a véleményük, hogy a legfontosabb feladat ma meg­fogni a kalapácsnyelét, helytállni a termelésben, hogy leküzdve gazdasá­gi nehézségeinket előbbié lépjünk az életszínvonal emelés útján. Az érte­kezlet igen helyesen szögezte le: a párt elvárja minden kommunistától, hogy minden lehető tartalékot fel­kutasson, minél jobban takarékos­kodjon az anyaggal és az idővel, ja­vítsa iparunk helyzetét. Helyesen mu­tattak rá arra is, hogy ha a kommu­nisták aktivabban vesznek részt a szocialista munkaversenyben és at újítómozgalomban, rövidesen jelen­tős javulásnak lehetünk szemtanúi. A z elismerés hangján kell szól- mmk a borsodnádasdi pártbi­zottság tagjairól, a kommunistákról • s az egyszerű párttagokról, akik a vitákban gyorsabb előrehaladásunk útjait, a legjobb megoldásokat kere- Sík, s józanul, megfontoltan cselek­szenek. Tudják, hogy ma a párbegy- ség megszilárdításának egyetlen, biz­tos útja vari: minden kommunista érezze át saját felelősségét, az ország gazdasági erejének növeléséért, az életszínvonal mindgyorsabb emelé­séért. Ezért nem az a pártmunkás se­gíti elsősorban a pártegység meg­szilárdítását, aki forrófejű, s nem lát túl a múlt személyi kultuszból eredő hibáin, hanem, aki mérsékletes. meg­fontolt; igyekszik segíteni a párt pro­blémáinak megoldásában, emellett hatékonyan kiveszi részét a gazda­sági építőm unkából. Kacskaringós szerpentinúton ju­tunk el hazank egyetlen vasbányá- jahoz. A falu, mely évszázadokkal ezelőtt a büszke »királyi bánya­város« címet viselte, szerényen bújik meg a dombok lábánál. Bi­zony, most még a legnagyobb jó­indulattal sem nevezhető városnak Rudabánya; olyan mint a többi bányászfalu. Poros utcák, itt-ott kidőlt kerítésű, elhanyagolt ker­tek, pár emeletes új ház a domb­oldalon, s a bánya irodaépületének homlokzatán a személyi kultuszt éltető itt felejtett rikító felirat­halmaz. Itt is, ott is felbukkan egy-két nehézjárású bányász, kezé­ben karbidlámpát lóbálva, gumi­csizmáján, ruháján a vasbányá­szok jellegzetes vörös porával. Ha a helyi nevezetességek iránt érdeklődik az ember, a vasbánya és a most épülő ércdúsító után minden bizonnyal a falu nagyhírű szülöttjét említik a rudabányaiák, Gvadányi Józsefet, a földbirtokos­költőt, akiről Petőfi is nagy szere­tettel emlékezik meg »A régi jó Gvadányi« cimiL versében, Az »Egy falusi nótárius ...« szer­zőjét 155 éve borítja a föld-; az iro­dalomtörténet réges rég »említésre méltó költőnek« tart ja, aki magyar­ságát állította szembe a Habsbur­gok németesitő -politikájával, amely a. társadalmi fejlődés ürü­gyén gyarmati sorsra kárhoztatta Magyarországot. S hogy e politika nemzeti létünket veszélyeztető tö­rekvései kudarcot vallottak, része volt benne Gvadányi költői mun­kásságának is. A plebejus népforradalmár Pe­tőfi, a költőnek kijáró tisztelettel, szeretettel hajolt meg emléke előtt, *>megbocsájtotta« főúri származá­A párt őszintén a nép elé tárja a gazdasági és politikai életünkben fellelhető hibáikat, rámutat azokra a körülményekre, amelyek miatt csaik lassan, fokozatosan, tudunk előreha­ladni. Persze még igen sok a nyílt, vitatott kérdés. Pártunk Központi Ve­zetőségének még sdk intézkedést kell tennie, hogy a párton belüli demo­krácia megszilárduljon, s a bátor, őszinte véleményekre, kérdésekre a helyes választ megadja. A borsodná- dasdi elvtársik bíznák a pártban, szeretik pártjukat, s tudják, hogy idővel minden problémát megold, ök is segíteni akarnak ebbem Elhatározásukat tükrözik határo­zati javaslataik is. Brigádot szervez­nék például az újítómozgalom felül­vizsgálására. Újra felelevenítik a mozgalmat, amelynek jelszava: meg­takarított anyagból teljesítsük túl a tervet! Nagy gondot fordítanak a technikai színvonal növelésére, a gazdaságosabb termelésre. Sok érté­kes kezdeményezésüket lehetne itt felsorolni, munkájukat ismertetni, amelyek mind azt bizonyítják, hogy a borsodit ádasdá elvtársak helyes utón járnak. Helyes utón járnak ak­kor is, amikor élnek a kedvező lehe­tőségekkel, s meghonosítják a párt- életben a lenini elveket, s az elvtát- siasság szabályait és szorosabbra, fon­ják a párt és a tömegek kapcsolatait. Ismerje meg az egész megye a borsodnádasdi pártszervezet derék vezetőit, Vass Géza pártbizottsági tit­kárt, Urban Ferencet. Gyárfás Gyu­lát, Sipos Bélát, Kovács Jánost, Bar­tók Istvánt. Titz Mibálynét és a töb­bieket, akik e nehéz időszakban is a párt derék katonái,' példamutató har­cosai. T gy kell cselekedni, dolgozni x pártunk minden tagjának, s akkor a siker nem marad eL DRAGOS GYULA sát, s dicséri »könyvének igaz ma­gyar beszédjét«. A múltban a bá­nyászok adakozásából és a társulat pénzéből szobrot emeltek születés seriek .kétszázadik évfordulójára — s ma, a haladó hagyományokra való hivatkozások ellenére a köz­épületekről leparancsolták Gvadá->' nyi nevét. Az 1952-ben fogant bölcs Ítélet szemrehányással illette a XVIII. századbeli költőt, a mai idők ősz- tályszempontjait szegezte vele szembe: földesúr volt, jobbágyai­nak kizsákmányolásából élt s mi­vel az egyén gondolkodásmódját életkörülményei határozzák meg, — konzervatív nézetei voltak. Ez mind igaz, de van egy másik igaz- ság is, a maxizmus igazsága, mely azt tartja, hogy nagyjaink közélett szereplését saját korukban, idejük­ben kell vizsgálni, s ha akkor ha­ladó volt és elismerést érdemlő költői, vagy egyéb művet tett le a kultúra asztalára, megérdemli az utókor figyelmét, emlékének sze­rető ápolását. A bányászok, a falu értelmisége nem akarta »elmarasztalni« Petőfit. Gvadányival szemben, amikor a falu szülöttjéről kívánta elnevezni a »szép magyar beszéd« ápolására, hivatott kultúrotthon! — s váló- szinűleg Petőfi is egyetértett volna velük, — de hát az illetékeseknek más volt a véleményük, s a leg­szigorúbb praktikusság dísztelen- ségével épült kultúrotthon Petőfi nevét kapta. A félreértések elkerülése végett meg kell jegyeznem, hogy én sem; helyezem Gvadányi költői nagy­ságát Petőfi fölé, s ha nem szülő­falujáról lenne szó, meg se emlí­tettem volna az esetet. A rég-halott költő már nem véd­heti magát, de müve, amelyet egye­temi katedrákról tanítanak s még ma is kedvelt olvasmány az igé­nyesebb olvasók kezében, apellál és az antidialektikus ítélet meg- másitását, emlékének erkölcsi re­habilitáció''át kéri. Reméljük, nem hiába. GULYÁS MIHÁLY •**—•—o—-----­M agvarprszáoon rendezik meg az UNESCO Nemzetközi Népzenei Tanácsi 1957/ évi kongresszusát Az UNESCO Nemzetközi Népze­nei Tanács nemrégiben tartott trossingeni konferenciája elhatározta, hogy az UNESCO Nemzetközi Nép­zenei Tanács 1957. évi kongresszu­sának rendezésével Magyarországot bízza meg. A kongresszust előrelát­hatólag 1957 szeptemberében rende­zik meg Budapesten. Ebből az alka­lomból a nemzetközi szervrezet több­száz tagja érkezik hazánkba. (MTI) A MÁV közleménye „A MÁV kivonja a forgalomból az „E“ kocsikat“ című híradás, amely a napilapokban megjelent, félreér­tésre ad alkalmat. Ezeket a kocsikat csak a téli időszakban tudja a vasút kivonni a személyforgalomból. A nagy személyforgalom idején azon­ban még továbbra is szükség lesz az „E“ kocsikra. Amilyen mértékben Sikerül a vasútnak új személykocsi' kát beszerezni, olyan mértékbej? csökken majd az „E“ kocsik száma a személyvonatokon. (MTI) Az elkövetkezendő évtizedben már ember is utazhat a mesterséges bolygón E. C. Durant, a Nemzetközi Csilla­gászati Szövetség elnöke kijelentette: „Minden jel arra mutat, hogy az el­következendő évtizedben már óra­bér is utazhat majd a mestef^gess bolygón“ — közli a Reuter. Az elnök nyilatkozatát abban az üzenetben tette, amelyet az angol in­terparlamentáris társasághoz inté* zett új folyóiratának megjelenése alkalmából (MTI) (Folytatjuk.) gyárban kedden értékelték u barma­BORSOINÁMMIL

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom