Észak-Magyarország, 1956. október (12. évfolyam, 232-257. szám)
1956-10-03 / 233. szám
Saerds» 1956. október 3» G5ZAKMAGYAHOSS2AO 3 Szeretettel várjuk a leszerelő tiszt és tiszthelyettes elvtársakat Beszélgetés Horváth Károly elvtárssal, az Ózdi Kohászati Üzemek igazgatójával Hétfőn délelőtt az Ózdi Kohászati Üzemek «hivatalházi tan ács termében igazgatósági értekezletet tartottak. Az értekezlet napirendjén a leszerelő tiszt és tiszthelyettes elvtársak elhelyezése is szerepelt. Szóbake- rült, . hogy már vannak elvtársak, akik leszerelésük után jelentkeztek á gyárban és munkát kértek. Az al- sóhányóra például egy tartalékos százados jelentkezett, önként kérte a fizikai munkát, nagyon jól dolgozik, s szépen keres. Az értekezleten felhívta Horváth elvtárs az üzemvezetők figyelmét, hogy további tiszt és tiszthelyettes elvtársak jelentkezése várható, fogadják őket szeretettel, beszélgessenek el velük, mutassák meg a munkahelyeket, ismertessék meg velük a gyárat. „Ezek az elvtársak nagyszerűen megálltak helyüket a néphadseregben, ezt várjuk tőlük a polgári életben is és megkülönböztetett emberekként kell kezelni őket!“ — hangsúlyozta. Természetesen, a fölös számban jelentkező elvtársakat, bármennyire is szeretné, az ózdi gyár sem tudja egyik napról a másikra alkalmazni. Lesznek olyan elvtársak, akiknek kénytelenek lesznek azt mondani, hogy minden munkahely be van töltve, s nem tudnak nekik munkalehetőséget biztosítani. Az értekezlet után ezért arra kértük Horváth Károly elvtársat, a gyár igazgatóját. mondja el terveit, elképzeléseit, hogyan lehetne véleménye szerint például Özdon minél több leszerelő elvtérsnak munkát adni? — Gyárunk munkáslétszáma és a bérek kötöttek — válaszolta. — Relativ béralapunk jelen pillanat ban mintegy 100—150 fő felvételére ad lehetőséget. Ennél pedig sokkal több jelentkező lesz. Sokat gondolkoztam ezért azon, hogyan tudnánk városunkban a lehető leggyorsabban munkalehetőséget biztosítani a leszerelő élvtársaknak, elsősorban azoknak, akik innen mentek el annak idején a néphadseregbe, vagy akik Ózdon akarnak letelepedni. Felvetődött bennem egy korábbi ötletem, amelyet júniusban már a Szabad Nép hasábjain :is kifejtettem: építsünk lakásokat a terven felüli nyereségből. Nemcsak Miskolcon, hanem nálunk Özdon is súlyos a lakásprobléma. Hogy a helyzetet érzékeltető számot mondjak, jelen pillanatban is mintegy 2 ezer 700 gyári dolgozó lakáskérelme van nálunk. Ezenkívül még közel 4 ezer ember jár be naponta vidékről, akiknek utazási hozzájárulásként évi 10 millió forintot fizet ki a gyár. Természetesen ezek is szeretnének közelebb költözni munkahelyükhöz. Az Ózdi Kohászati Üzemek dolgozói tavaly több mint 27 millió. az 1956-os tervév első negyedében pedig 1.6 millió forintot takarítottak meg terven felül. Ha a gyár rendelkezne ezzel az összeggel és a további terven felüli nyereséget, is visszakapnánk, akkor erre a béralapra létre lehetne hozni egy olyan építőipari vállalatot, amely kizárólag a gyár lakásait építené. Ezzel hármas célt érnénk el. 1 A lakásépítések által a gyár • mindenegyes dolgozója érdekelve érezné magát a terven felüli nyereségben, s még jobb munkára törekedne, minőségileg és mennyiségileg is többet adna. 2 A lakáskérdés megoldásával *“'* minden dolgozónak otthont tudnánk adni. valamennyien közelebb kerülnének a1 gyárhoz és kialakulna a törzsgárda. A megyei tanács október l én, csütörtökön délben 12 órakor ül ösz- aiee. Az első napon megtárgyaljáJs, hogyan segítik elő megyénk gépállomásai a Központi Vezetőségnek a mezőgazdasági termelés és a tsz fejlesztés érdekében hozott határozatát, Másnap, október 5-én reggel kerül sor a második napirendi pont tárgyalására, amelynek keretében a tanács és államigazgatási munka ‘■1 Mivel az építőipar munkás- hiánnyal küzd. munkalehetőséget tudnánk biztosítani a leszerelő elvtársaknak. Köztudott dolog, hogy a leszerelő elvtársak közül kevesen rendelkeznek építői pori szakképzettséggel, de ha ezt az ötletet megvalósítanánk, pár hónap alatt átképezhetnénk őket. szakmát tanulnának, kereseti lehetőséghez jutnának, s lakást is kapnának, hamarosan elhozhatnák családjukat. A gyár műszaki vezetőivel nem egyszer beszélgettünk már erről és azt hiszem, ezzel a módszerrel egyszersmind megoldanánk Özd lakásproblémáját. is. A most leszerelő elvtársak már most a télen elsajátíthatnék a szakmát* A gyárban rengeteg építőipari munkalehetőség van, meleg termekben, « különféle belső munkákon szakmát tanulnának, s egyre jobban bele tudnának illeszkedni a polgári életbe — fejezte be nyilatkozatát Horváth Károly elvtárs. egyszerűsítésére hozott minisztertanácsi határozat végrehajtására tett intézkedésekről cs a további feladatokról lesz szó. A megyei tanács tagjai nagyban készülődnek a tanácsülésre, többen közülök élni fognak majd interpel- lációs jogukkal is. A tanácsülésen részt vesz. mint meghívott vendég több egyénileg dolgozó paraszt és tsz tag is. A negyedév első napján 26431 tonna adósság a Borsodi Szénbányászati Trösztnél Egyáltalán nem megnyugtató a Borsodi Szénbányászati Tröszt üzemeinek október elsejei teljesítménye. A tröszt 2643.1 tonna adóssággal kezdte meg a hónapot, illetve az utolsó negyedévet, melynek első napján tizenhat bánya nem teljesítette tervét. A legjobb eredményt a sajókazai bányaüzem dolgozói érték el, akik október elsején is 113.8 százalékra teljesítették napi tervüket. Mi sikerük alapja? Az üzemben az elmúlt hónapban is olyan szép eredmények születtek, mint Szeles II. aknán Bredáes István DTSZ-brigád- jáé, amely 140 százalékos átlagteljesílést ért el. A bányában egész hónapon át egyetlenegy baleset sem történt. Sajókazán az előváj ásom Bukszár Balázs brigádja dicsekedhet a legszebb eredménnyel. Tátrai István brigádja — a hónap második felében átlagban is 150 százalék fölött teljesített. A Szeles I. aknán a frontaknászok — Juhász Ferenc. Farkas István és Sándor István — kiváló szervezéssel járultak hozzá a jó eredményekhez. Október elsején az ezt megelőző vasárnapi nagy- termelésen egyetlenegy dolgozó sem hiányzott a bányában. A tizenhat üzem közül a legutolsó helyen Ormosbánya és Sajóka- zinc kullog, pedig kicsivel több lendülettel jobb szervezéssel a fizikai dolgozók és a műszakiak összefogásával itt is újra felidézhetnék az elmúlt idők nagy eredményeit, diadalmas termelési csatáit. Véget kell vetni ezekben az üzemekben is a tétovázásnak s az eredmények nem maradnak el. Kétnapos lesz a megyei tanácsülés Fokozatosan megszűnik a vasúti személyszállítási korlátozás Október 25-ig fokozatosan megszűnik a vasúti személyszállítás korlátozása, mert a bányászok dereka» munkájával és behozatal útján sikerült nagyobb mennyiségű szenet biztosítani a MÁV részére. Már pénteken. október 5-én háromezer vonat- kilométerre terjedő korlátozást megszüntet a MÁV; mintegy negyven személyvonatot közlekedtet azokon a vonaliakon, amelyeken erfé leginkább szükség van. Október 10-én hétezer, október 15-én tízezer és végül Október 25-én 15 ezer vonatkilométerre terjedő korlátozás szűnik meg és ezzel a tervezett téti menetrend teljés egészében érvénybe lép. (MTI) Éleibe lépett Csehszlovákiában a négy veil hatórás munkahét Prága (CTK) Október elsején életbe lépett Csehszlovákiában az az új törvény, amely negyvenhat órára, a fiatalkorú dolgozóknál pedig harminchat óra fa csökkenti a munkahetet anélkül, hogy a munkabérben bármilyen csökkenés következne be. (MTI) Jlc ü dc zőink ív ják 1 — .... M it kap Tapolca a második ötéves tervben Szeptember 31-én a tan ács-kirendeltsége az állandóbizobtsággal együtt összevont akti vaértekezletet tartott. Az értekezleten Várkonyi elv társnő .a IV. kerületi tanács tapolcai kirendeltségének vezetője beszámolót tartott arról, hogy mit kap Tapolca a második ötéves tervben. Tapolcán a második Ötéves tervben új iskola, 200 szobás szállód« ed gyógyszertái* épül, emellett bővítik a strand területét, új strandmedence* gyermekstraind és hullámfürdő épül; Örömmel olvastuk az Élet és Tudományban, hogy nagy lehetőségek varrnak Tapolca idégenforgalanánakí növelésére. Herényi Misét Protekció Paprikát akartam vásárolni a szerencsi Kiskereskedelmi Vállalat 2. számú boltjában. A kiszolgáló elv- tánsnő azt mondta, hogy nincs. Visz- s/ámenlem munkahelyemre, ahol a velem dolgozó elvtársnő nevetve mondta — van ott, Csák magának nem adnak, mert nem náluk vásárol, ha én átmegyek, hozok akár két csomaggal is. Később átment, s vajéiban hcuotfj egy csomaggal. Nem tudom, hogy a szocialista kereskedelemben mennyiben jogos* hogy csak azokat a vevőket szolgálják ki bizonyos árucikkekből, ákilö állandóan egy boltban vásárolnak. DRAHOS KATALIN tönm5 nApro‘ panaszok Harsány községből az a; panasz érkezett, hogy Liptai Barnabás, a Terményforgalmi Vállalat felvásárlója kijátssza, a dolgozó parasztokat. És hozzá olyan ravaszul, hogy vég- eredményben még törvényesnek látszik a dolog. Liptai ugyanis munkaerő hiányában, avagy más ok miatt a dolgozó parasztoktól átvett kukoricát magukkal a. beadókkal hordatta fel a; tároló padlásra. Idős parasztbácsik és parasztnénik hordták a zsákot, — szerinte nem is törvénytelenül! A törvény — illetve a rendelet szerint ugyanis a termelő a mérlegig köteles vinni a terményt. Nos, Liptai Barnabás felvitette a mérleget a padlásra, és ezzel — legalábbis úgy gondolta — élűjét vette minden kifogásnak, A másik panasz Ládpetriből ém kezet, szintén a terményátvevőval kapcsolatban. Látszólag ez sem nagy dolog. Csupán arról van szót hogy bár a termelők 28—20 száza* lék víztartalmú kukoricái szállítói* lak be ő hivatalosan 30—32 százai lékos víztartalmat jegyzett be. Egyesek, úgy gondolhatják, hogy ezek a panaszok apróságok, pedig fájdalmas tűszúrásokat jelentenek a dolgozó parasztok számára. Az. emberek kedvét szegik, bizalmat- lanságot szítanak. Gondoskodni kell arról, hogy egyetlen községben* egyetlen dolgozó paraszttal szemben se fordulhassanak elő ilyen esetek. A falu és a tanya kultúrájáról Az utóbbi időben örvendetes módon nagyon sok szó esik dolgozó népünk kulturális életéről, a népművelés eredményeiről, fogyatékosságairól. Ezek a viták azonban inkább nagyobb városokra, kulturális központokra korlátozódnak. Kevés szó esik kisebb vidéki települések — járási székhelyek, faluk, tanyák — népműveléséről, az ott élő dolgozók politikai, szakmai és általános műveltségi színvonalának emeléséről. Pedig, ha valamelyik területen akad javítani való, akkor falun akad bőven és ezek olyan hibák, amelyek kijavítása évszázados elmaradás megszüntetését jelentené. Míg városaink kultúrája az elmúlt tíz év alatt a számtalan kulturális intézmény, mozi, színház, szakszervezeti klubok munkája nyomán jelentős változáson ment át, addig községeink egy hányada ezen a téren alig lépett előre. Lényeges a változás, örvendetes a fejlődés, hiszen annyi rádió, motorkerékpár és egyéb kulturális ' kereskedelmi cikk soha sem volt falun, mint most van, de úgy érzem, hogy a helyi kultúra igen egyhelyben topog. Ezekben a kis községekben egy mozi megtekintése, egy színdarab lejátszása még mindig nagy problémát okoz. A lakosság igénye ma már sokkal nagyobb mint egy évtizeddel ezelőtt volt, mert a városokban dolgozó családtagok. — a rádió révén tudomást szereznek az élet szebb oldaláról is. Igaz, mozit egyelőre nem adhat, államunk minden községnek, no de nem is ez az egyetlen módja a hiányosságok kiküszöbölésének. Mi tehát a tennivaló, tekintsünk egy kicsit a dolgok lényegébe. Mindenekelőtt látnunk kell. hogy ma a falusi dolgozók is igénylik a magasabb kultúrát, szeretnek és «karnak gyönyörködni a művészetben. Igaz eleinte kissé húzódoznak ém felesleges időpazarlóénak vélik egy-egy előad as meghallgatását, de mikor látják, hogy ezzel a javukat szolgáljuk, megbarátkoznak velük. A múlt évben Tornabarakony községben egy diafilmes előadásunk megtekintésére nem tudtuk az asszonyokat rábírni, de az előadás végén a bentlévők és a kintről leskelődők megkértek, hogy máskor is menjünk ki, akkor már mindenki olt lesz. Szerelnének felzárkózni a falusi dolgozók — a lehetőség határain belül — a városi kultúrához. Nagy részük megszerette a társaséletet, növelni, gazdagítani akarják tudásukat. Szívesen nézik végig a vendégszereplő üzemi kultúrcsoportok előadásait és szívesen tanulnak községi fiataljaink színdarabokat, rendeznek műsoros esteket. így próbálják utánozni a fejlődésben iránytmutató kulturális gócokat. Támogatni, irányítani kellene ezeket a helyes kezdeményezéseket, jobban mint az elmúlt Időkben. Azt tapasztaljuk, hogy a legtöbb hibát a községek helyi vezetői követik el, bár örömmel állapíthatjuk meg, hogy az utóbbi időben egyre több a helyes kezdeményezés tanácsaink részéről, Bódvarákón, Komjátiban, Irotán kultúrházat építettek társadalmi munkával. Kurityánban, Szuhakóllón és még több más községben a könyvtárat fejlesztették. Meg kell azonban mondani, hogy ezekben a községekben dicséretesen jól megy a népművelési munka már évek óta. Sajnos azonban ilyen példa gyakrabban ugyan mint az elmúlt években, de még mindig kevés akad. Sajnos községi tanácsaink vezetőinek még mindig jelentős része, érdemen alul kezeli a népművelést. Nem vették még észre a népművelés hatását a gazdasági cs politikai feladatokra, Nem veszik tudomásul azt, hogy a népművelés nem öncélú munka, hanem közvetve ugyan, de mindig elősegíti a tanács előtt álló soronlévö munkát. Sajnálattal tapasztalhatjuk például, hogy járásunk területén ez évben annak ellenére, hogy erre felhívtuk szóban és írásban is tanácsaink figyelmét, csak hat tanácsülésen tárgyalták meg a népműveléssel, könyvtárral kapcsolatos kérdéseket. Beláthatjuk — és be is látjuk —, hogy tanácsainknak elsősorban a gazdasági feladatokkal kell törődniük, de annyit elvárnánk és azt hiszem el is várhatunk, hogy addig, amíg a mezőgazdasági munkákról, begyűjtésről* adóról, bikaol és emésztőgödör építéséről egyes helyeken minden tanácsülésen szó esik, legalább félévenkint egyszer tárgyalnák meg a népművelési munkát is. Lenne mit tárgyalni, lenne javítani való bőven. Ha Szendrő község gazdasági téren igen jó munkát végző vezetői, tanácsülésen tárgyalták volna a könyvtár munkáját, akkor valószínű jobban tudná biztosítani annak működési előfeltételeit. Nem kellett volna a könyvtártól a függetlenített dolgozót más olyan községbe áttenni, ahol a tanács ezt a kérdési, lelkiismeretesen kezelte és kezelt. Ma Szendrőben naponta 8 órán át dolgozna egy jólképzelt ember a község kultúrájának emelésén. A népművelési munka rossz példájaként említem még meg a laki községi' tanács elnökét, ki — mivel a motor- kerékpárját a könyvtár helyiségében szedte szét több alkalommal — nem adta oda a könyvtárosnak a bejárati kulcsot és így az olvasók felháborodására a kölcsönzés elmaradt. Lelki- ismeretlenség az is, hogy ugyanez a tanácsvezető — de több is van ilyen — nem tud adni 10 forintot egy lakatért, mellyel a könyvtárszekrényt, vagy kultúrházat , becsukhatnánk. Ezeknek tudható be aztán, hogy egyes könyvtárakból elvesznek a könyvek (például Zilizen, Színben. Mucsonyban közel ezer forint értékű könyv veszett el), vagy pedig megrongálódnak, tönkremennek a kul- tur házak, bútorai, berendezései. Nem kell tehát keresnünk, hogy miért nincs igazi élet az ilyen kultúroutho- nokban. Községi tanácsaink törődjenek többel kulturális intézményeikkel. Legyének gazdái a könyvtáraknak, kultúrházaknak. Jógazda módjára igyekezzenek barátságossá, otthonossá tenni a kultúra fészkeit. Szomorú látvány egyes községekben, hogy a lakosság férfitagjainak nagy része korcsmákban találja meg szórakozását és az éjszakákba nyúló italozásnak, hazárd kártyázásnak szenteli idejét. Ezen lehetne és sürgősen kell is változtatni, mert a fiatalság egyrésze is ezt a semmi esetre sem haladó hagyományt utánozza és tekinti a legjobb időtöltésnek. Érdemes ezen elgondolkodni. Adjanak a községek vezetői mindenütt otthont a népművelési munkának, persze a lehetőség határain belül. Ha kicsit elgondolkodnának rajta, úgy hiszem ez nem is okozna különösebb gondot. Hidvégardón jóformán a semmiből teremtettek kultúrházat, elektromos áramot a mozigéphez és ma már klubhelyiség létrehozásán fáradoznak. Nem lehet mindenütt egyszerre színpaddal beépített helyiséget építeni, de miért nem lehetne követni például a finkei példát, ahol a könyvtár és a helyi DISZ-szervezet kapott egy helyiséget és ezt a helyiséget a fiatalok ízlésesen rendbehozták — persze kellő irányítással — és ma már a finkei dolgozókat ízlésesen berendezett klubszoba várja. Ezt a kezdeményezést követte Martonyi község is és jó lenne, ha ezt megszívlelnék más községek vezetői Is. Ajánlatos lenne talán ezt az összevonást a Hazafias Népfronttal kibővíteni. Az egyes szervek bútorait összeadva. így különösebb anyagi kiadás nélkül létrehozhatjuk a klubszobát és ezekben könnyebben lehetne életet teremteni, előadást tanulni, olvasókört, szakkört szervezni. Szomorúan tapasztaljuk — népművelési munkások —. hogy egyes helyi vezetők még rendezvényeinkre sem mennek él. Pedig ezek. meghallgatása számukra is fontos lenne. Fontos lenne azért is, hogy bírálják meg a helyi rendezvényeket, irányítsák azokat a soronlévö feladatok segítésére. Sajnos, sok vezető távolmarad a kulturális élettől éa talán ennek tudható be, hogy nem törődik eleget ezzel a munkával, hiszen maga sem érzi szükségét. Mi járási dolgozók, a községek párt- ás tömegszervezeti vezetői nélkül igen lassan tudjuk csak előre vinni a község kulturális életét, de közösen mér- földes lépésekkel haladhatnánk. Az anyagi alap, a községfejlesztési alap révén ma már a tanácsok kezében van. Azt tapasztaljuk, hogy ahol a felettes párt- és tömegszervezeti vezetők és dolgozók, a községekben számon kérték ezt a munkát is, ott nagyobb becsülete van a népművelésnek, nem. maradt pusztába kiáltott szó a népművelési dolgozó szava. Öröfnmel mondhatjuk, hogy a járási tanács vezetői ma már jobban törődnek ezzel a munkával is, de szeretnénk, ha még jobban éreznék a községi tanácsok vezetői, hogy a népművelés dolgozóin kívül más is törődik a népműveléssel, a kultúrházak, könyvtárak fejlesztésével* Végül régi vágyunkat szeretném elmondani. Nagy szükségünk lenne népművelési munkásoknak egy agre- gátoros mozigépre. Az sem volna megvetendő, ha a MOKÉP szervezne egy ilyen örökmozgó mozit, mellyel minden este másutt jelenne meg gépkocsival Ezekben látom a népművelés nagy; de jelenleg könnyen kiküszöbölhető hibáit. Szeretném, ha minél többen mondanák el véleményüket erről a témáról, hogy a hibákat kiküszöbölve, munkánkat minél nagyobb eredmény koronázza. SLEZSÁK IMRE könyvtárvezető*
