Észak-Magyarország, 1956. október (12. évfolyam, 232-257. szám)

1956-10-16 / 244. szám

4 fSjEABMAGTAROMIAU Kedd, 1956. október 18. A Magyar Dolgozók Parija küldöttsége megérkezett Belgrádba Belgrad (MTI) A Magyar Dolgozók Pártja küldöttsége Gerő Ernő vezetésével hétfőn koia délelőtt megérkezett a jugo­szláv fővárosba. A küldöttség külön vonata pontban k,- lenc órai tor futott be a belgrádi pályaudvarra, ahol a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége képviseletében Alekszamdrr Rankovics és Szevtozar Vukmanovics Tempo, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Köz­ponti Bizottsága Végrehajtó Bizottságának tagjai, to­vábbá Dusán Petrovics és Milos Minies, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának tag­jai, Jozse V Ifain, Tito köztársasági elnök kabinetiro­dájának főtitkára és Dobrivoje Vidics helyettes kül­ügyi államtitkár várta a magyar párt vezetőit. A magyar küldöttség k ül önvonatán érkezett a pá­lyaudvarra Lazar Kolisovszki. a Jugoszláv Kommunis­ták Szövetsége Központi Bizottsága Végrehajtó Bi­zottságának tagja, Voja Leovics és Paso Romáé, a JKSZ Központi Bizottságának tagjai, akik Szabadkán fogadták a magyar párt vezetőit. A delegációval együtt érkezett dr. Mürmich Fe­renc, a Magyar Népköztársaság belgrádi nagykövete, aki a küldöttség elé ment a magyar határig. A vonatból egymásután szálltak ki Gerő Ernő. Apró Antal, Hegedűs András. Kádár János, Kovács István. Alskszaindar Rankovics odalépett Gerő Ernő­höz és forrón, kezet szorított vele. Két úttörő virág­csokrot nyújtott áit Gerő elvtársnak. Felhangzott a magyar, majd a jugoszláv himnusz, utána Gerő Ernő elvtáns a mikrofonhoz lépett és az alábbi beszédet mondotta: — Kedves Elvtársaik! »3 ít Magyar Dolgozok Pártjának és a magyar népnek küldöttei, nagy örömmel tölt el bennünket, hogy eljöhettünk a szomszédos Jugoszláv •Szövetségi Népköztársaságba. ba”áti elvtársi küldetéssel. Má1’nagy­részt eltemettük azokat a káros, mindkét országra és mindkét népre, valamint pártjainkra nagymértékben hátrányos viszonyokat, amelyek, néhány éven keresztül mérgezték és kiélezték az országaink és népeink kö­zötti kapcsolatokat, Hála mindkét ország vezető körei kölcsönös törekvéséinek, népeink akaratának megfele­lően az elmúlt években jelentős előrehaladás történt az országaink közötti jószomszédi, baráti, testvéri viszony és szorcs kapcsolatok megteremtése útján. Különösen gyümölcsöző volt e tekintetben az elmúlt esztendő, melynek folyamán együttműködésünk megjavításában és kifejlesztésiében a gazdaság, a tudomány, a kultúra, a sport területén, közös erőfeszítéssel komoly ered­ményeket értünk el. Meg vagyunk győződve arról, hogy jelenlegi kül­detésünk jelentés lépéssel fog hozzájárulni a pártjaink közötti elvtársi együttműködéshez, s a népeink kö­zötti barátság megszilárdításához és kifejlesztéséhez, mert mindkét ország a szocializmust építi, mert orszá­gainkban a hatalom a dolgozó paraeztsággpl szövetsé­ges munkásosztály kezében van. mert mindkét félben meg van a törekvés arra. hogy a még f”«góbén lévő dolgainkat rendezzük a «teljes nemzeti függetlenség; az egymás ügyeibe való be nem avatkozás szellemé­ben, s ueyrmakkor egymás kölcsönös segítése magasz­tos elveinek jegyében munkálkodjunk országaink, né­peink fel v i rá gőzt Másé o. A magyar delegáció, a Magyar Dolgozók Pártja és a magvar nép nevében meleg szeretettel köszöntőm Jugoszlávia népeinek kiváló vezetőit. Joszip Broz Tito elvtársit, a jugoszláv elvtársikat, a Jugoszláv Kom­munistáik Szövetségiét. Belgrád lakosságát és a Jugo­szláv Szövetségi Népköztársaság kemény harcokban megedzett hősi munkásosztályát és dicső népeit. Gerő Ernő ezután bemutatta Alekszandar Ramíko- vioswák a magvar küldöttség tagjait, maid pad!« Ateílíszandar Rankovics ismertette meg a magyar kül­döttség tagjait a Jugoszláv Kommun,:sták Szövetsége pályaudvarom jelenlevő képviselőivel. A Magvar Dolgozók Pártja küldöttsége a oálvaud- varró! a ..Start dvor'-ba (Régi palotába) hajtatott. (MTI' A miskolci Értelmiségi Klub barátságos termeiben vasárnap délelőtt népes társaság ült össze, hogy baráti beszélgetés köreiében ismerjék meg egymást, egymás problémáit, terveit. A városunk­ban nagy sikerrel vendégszerepeli Kassai Állami Nemzeti Színház művészei, vezetői, a miskolci Dé­ryné Színház tagjai, s a sajtó kép­viselői ismerkedtek, barátkoztak egymással. A mindvégig baráti hangú meg­beszélés hatalmas lépéssel segí­tette azt a- helyes törekvésünket, hogy az országhatáron túl élő né­peket, azok kulturális, művészeti, társadalmi életét is megismerjük. Mura Péter, a Déryné Színház zeneigazgatójának üdvözlő szavai után lapunk munkatársának kér­déseire a csehszlovák vendégek részletesen elmondták, hogy a kas­sai színház milyen körülmények között dolgozik, milyen tevékeny­séget fejtenek ki a művészek a színházon kívül, hogyan érződik a szlovákiai és közelebbről a kassai kulturális életben az SZKP XX. kongresszusának jótékony hatása. Megtudtuk, hogy ■ a kassai szín­ház évi látogatottsága átlagosan 280 000 néző, a színház operatársu­latának 22 szólistája, 40 tagú énekkara és 50 tagú zenekara van; 45 tagú a balett-társulat. Idényen­ként átlagosan 14 operát, 2 ope­rettet és 2 — teljes estét betöltő — balettet mutatnak be. A színház zenekara a helyi rádió zenekará­val kibővitve évi négy szimfonikus koncertet ad. Ezenkívül esik még a prózai tarsulatnaK a szerepiese; Gyakran állítanak össze és mutat­nak be észt rád műsorokat. Tájelő— adásokat nem tartanak, azt külön szlovák színház látja el, amelynek magyar és szlovák nyelvű társu­lata* van. A színház művészei rendszeresen patronálnak öntevé­keny kultúrcsoporíokat, ezért töb­ben kormánykitüntetést is kaptak, színművészeti oktatásban működ­nek közre, irodalmi és közéleti te­vékenységet folytatnak. A XX. kongresszus szelleme na­gyon jelentős mértékben érződik a szlovák kulturális életben is: szabadabbá vált a szatíra, a mű­vészeket fokozottabban vonják be a közéletbe, lekerülnek a műsor­ról a személyi kultusz jegyében fogant sematikus darabok, meg­változik a rendezés, díszletterve­zés módszere is. Az egyes művé­szeti ágak közötti baráti együtt­működés még csak most van ki­fejlődőben, még nincsen megfelelő kultúrális helyi sajtó-orgánumuk. Légjelentősebben a művészetek gazdasági intézésénél észlelhető eddig a XX. kongresszus hozta változás. A . művészekkel együtt váro­sunkban tartózkodó kassai párt­bizottsági munkatársakkal folyta­tott beszélgetés arról győzött meg, hogy a két baráti szomszéd nép közötti együttműködést, tapaszta­latok kicserélését, a szocializmust építőknek nemzetközi összefogását az eddigi kereteken messze felül, hatványozottan kell folytatni az élet egyéb területei mellett a kulttu rális élet vonalán is. Tisr Zctor fraUfori és p 61 kocsi« a (fiiak át megyénk gr'epftUomá*ai a lepraelősiővetkeieícKnek Megalakult a miskolc városi népizenekar A Minisztertanács . határozata ér­telmében a borsodi gépállomások 10 ZefoMraktort és pótkocsit adnak át a termelőszövetkezeteknek. A na­pokban megkezdték a gépek leszál­lítását. A mezőkövesdi gépállomás az aszalói Szabadság és a szentist- váni Béke TSz-nek, a mérai gép­állomás az ózdi Rákóczi TSz-nek, a sárospataki gépállomás a helyi Dó­zsa TSz-nek, a Növényvédő Állomás pedig a mező-keresztesi Béke és a boldvai Kossuth TSz-nek adott egy- egy vontatót és pótkocsit. Az alsó- zsóicai gépállomásról tegnap szállí­tották a traktort és a pótkocsit a miskolci Táncsics Termelőszövetke­zetbe, csütörtökön pedig a mező- csáti gépállomás adja át a gépet az ároktői Vörös Csillag TSz-nek. Ezenkívül még két termelőszövetke­zet kap rövidesen traktort és pótko­csit. Az átadott gépek közül kettő teljesen .új, a többi pedig bejáratott, használt gép, de valamennyi jó ál­lapotban van. A gépek árát a tsz-ek azonnal készpénzben kifizették. A traktorok és pótkocsik üzemeltetése jelentősen megkönnyíti majd a szövetkezetek munkáját. Magyar vonatkozású cikkek a jugoszláv lapok hé'.ffil számában A Borba és a Politika hétfői szá­mában kiemelve ismerteti az MDP Politikai Bizottsága határozatát Nagy Imrének a pártba való vissza­vételéről. valamint Nagy Imre leve­lét, A Politika közli Nagy Imre fényképét is. A Borba ismerteti Justus Pálnak a Népszavában megjelent nyilatko­zatát — a letartóztatott Rajk Lász­lóval annakidején folytatott beszél­getéséről. Közli a lap a Szabad Nép vasárnapi vezércikkét valamint a rádiónak a magyar pártküldöttség látogatásával kapcsolatos kommen­tárját iS. «(MTI.) **. A napokban alakult meg a miskol­ci Vendéglátóipari Vállalatnál mű­ködő legjobb népi zenészekből a vá­rosi nagy népi zenekar. A népizene­kar vezetője a közismert Kótai Ákos. a Béke étterem prímása. A népi zenekar mellett ugyancsak a vál­lalat dolgozóiból alakult egy népi- táncesoport is. Az együttes műsorá­ban közreműködnek majd énekesek is. mint Bartalos TL'bor, Bari Gyula. A kultúregyüttes célkitűzése nép­dalok népizenekari hagyományok felelevenítése, tolmácsolása. Elsősor­ban — Lajos Árpád gyűjtésében borsodi népdalokat, népizenekari szá­moltat dolgoznak fel, emellett felku­tatnak, betanulnak elfelejtett palo­tásokat s egyéb számokat. Megszólal* tatnak elfelejtett hangszereket is, mint a klarinét, tárogató. A kultúregyüttes — amelynek cél­kitűzése figyelmet érdemel — az ok­tóberi forradalom évfordulóján, no­vember 7-én lép fel először. Tervük­ben szerepel majd több nyilvános szereplés, ünnepi műsorok, jutalom* műsorok alkalmával. személyek szolgálata, önteltség, talp­nyalás, képmutatás, bürokratizmus stb. lappang. A kommunista harcosok közösségi érzése szervesen, összefonódik a haza­fiassággal. A hazaiiasság konkrét tar­talma a munkásosztály felszabadító harcának történelmi feltételeitől függően változik. Ha a reakciós erők elnyomása alatt sínylődő haza szolgálata azt jelenti, hogy harcba kell szállni ezekkel az erőkkel a hazának a munkásság és parasztság javára való átalakítása érdekében,- akkor a szocialista haza szolgálata közvetlenül azonossá válik a szo­cializmus. a kommunizmus építésé­ben való tevékeny részvétellel. A ha­za szolgálata úgyszintén nem külö­níthető el a békeharctól, a dolgozók! nemzetközi összefogásának erősítésé­től, a faji és nemzeti előítéletek le­küzdésétől. A hazafiasság és a szo­cialista internacionalizmus elvei egyben fontos politikai és erkölcsi elvei, is a kommunizmus harcosai­nak. lÁzeknek az elveknek az erkölcsi tartalma az, hogy a kommu­nista harcos nemcsak saját hazája, hanem áz egész emberiség sorsával is féltve törődik. Tiszteletben tartja mind a saját népe. mind más né­pek jogait, hagyományait és kultú­ráját. A béke, a barátság és a sza­bad népek testvérisége alapján meg­szervezett társadalmat kíván. Mint­hogy ellenzi a faji és nemzeti el­nyomás minden formáját. egyéni életében és társadalmi tevékenysé­gében kigyomlálja magatartásából aí nemzeti gőg. az önteltség, a türel­metlenség stb. minden megnyilvá­nulását. Az internacionalista haza-* fiák erkölcsét nemcsak a szovjet em­berekben találjuk meg, hanem mind-« azokban a haladó emberekben is* akik a békéért, a demokráciáért és a népek nemzeti függetlenségéért harcolnak. Az a körülmény, hogy létrejött a hatalmas szocialista la­bor és a szocializmus világrendszert ré vált, a szocialista országok dolgot zóira azt a különleges kötelezetted* get rója, hogy erősítsék az együtt­működés és a kölcsönös megértés kapcsolatait országaik között. ..Leg* fob b in te macionalis ta kö te lezetts é4 günknek tekintjük a szocialista tá­bor országai közti testvéri kapcsa* latok fáradhatatlan fejlesztését és erősítését, közös nagy ügyünk, a szocializmus érdekében“ — hangoz­tatták az SZKP XX. kongresszusán* (Az SZKP XX; kongresszusa, Szikw ra, 1956. 39. old.). (Folytatjuk). A kommunista erkölcs egyes elméleti kérdései Irta: A. F. Siskin II, rész. 3) A kommunista erkölcsi elvek és fogalmak Xf alamennyi fontosabb kommu- v nista erkölcsi elvnek és foga­lomnak a kommunizmusért folytatott harc a lényege. Kommunista erköl­csi elveken az egyénnek a társada­lomhoz és embernek az emberhez (ezen beiül önmagához) való erköl­csi viszonyát tükröző legáltaláno­sabb követelmények értendők, ame­lyek e viszonyok különböző meg­nyilvánulása La alkalmazott maga­tartási szabályokban jutnak konkrét kifejezésre. Erkölcsi fogalmakon pe­dig e kapcsolatok lényeges oldalai­nak legáltalánosabb jellemvonásait értjük, Az etikának, mint a morál­lal foglalkozó tudománynak az a feladata, hogy megfelelő elvekben, szabályokban és fogalmakban helye­sen tükrözze a kommunista erkölcs fejlődő objektív tartalmát, megmu­tassa az erkölcsi elvek, szabályok és fogalmák kölcsönös fel tételez? tt- ségét, a múlt haladó etikájának leg­nagyobb értékeivel való rokonságát és kapcsol©tát. A munkásosztály harcának felté­teleiből adódó egyik legfontosabb kommunista erkölcsi elv — a kol- lektiviamufi elve, amely az egyén és a közösség új viszonyát fejezi ki. A légi társádaloípbain az volt a sza­bály. „Segíts magadon, az isten is megsegít“. Az uralkodó osztályok ideológusa inak számos etikai rend­szere alapozta meg elméletileg ezt z szabályt, amely a régi társadalom uralkodó erkölcsére jellemző indivi- duaRzrnus elvét fejezte ki. A mun­kásosztály a tőke ellen folytatott szervezett harcában lerombolta e szabály tekintélyét a dolgozók előtt. A proletár szocialista közösségi elv alapja a dolgozók összefogása, a magasfokú társadalmi kötelességér­zet. az egyéni és társadalmi érde­kek ésszerű összeegyeztetése. Törté­nelmileg ez az elv folytatása és ö&z- szegezése a nagy néptömegek által a múltban vívott felszabadító harc itagyenaányainák. A termelési évközök társadalmi tulajdonán alapuló szovjet társadal­mi rend létrehozta a szükséges felté­teleiket ahhoz, hogy ésszerűen összes lihegem egyeztetni az egyéni és tár­sadalmi érdeket az élet és a társa­dalom alapját alkotó gazdaság min­den területén. A dolgozók személyes érdekelnek (anyagi és kulturális szükségleteinek) kielégítése a társa­dalmi gazdaság fejlődésétől függ, azon múlik, hogy a dolgozó mennyi­re törődik a társadalmi érdekékkel, milyen mennyiségű és minőségű munkát végez a szocialista gazda­ságban. A dolgozó személyes érdekei természetszerűleg gyökeresen kü­lönböznek a harácsolóknak. a spe­kulánsoknak és a tőkés hagyomá­nyok más hordozóinak ragadozó ér­dekeitől. A szocializmusban a társa­dalmi érdek nem ilyen, vagy amo­lyan társadalmi csoport, hanem az egész nép érdekeivel azonos. A z erkölcsi elvek a szó széles ér­n telimében véve, egyben a leg­fontosabb erkölcsi szabályok. Egyesek olykor felteszik a kér­dést: hogyan lehet 1 gyakorlatilag összeegyeztetni a személyes anyagi érdekeltség elvét a társadalmi érde­kek szolgálatának követelményével? Ntnes-e itt valami ellentmondás, za­var? Azok az elv társak, akik így vetik fel a kérdést, elfelejtik, hogy a személyes anyagi érdekeltség elve, amely a szocializmus gazdasági tör­vényeiből következik, a társadalmi gazdaságban a fellendülés, a munka termelékenység emelője, s egyúttal lendületet ad a társadalmi érdekek szolgálatára szoktató közösségi tö­megnevelésnek. Nézzük meg példá­ul a kolhozparaszt munkáját. A sze­mélyes tapasztalatok mindegyik kel- hoztagot állandóan arról győzik meg, hogy a közös gazdaság f elemeik edé-' se egyéni boldogulásának fő forrá­sa, Egyúttal annak is tudatában van, hogy a közös gazdaság felemelkedé­séhez nemcsak egyéni erőfeszítései szükségesek, hanem az egész kol­hoz erőfeszítése is, no meg a munka helyes megszervezése a kolhozban és a gépállomáson stb. Így hát részvé­telét a kodhoz életében nem igazít­hatja ahhoz a formulához: ..Dereka­san dolgoztam, jócskán jussolt am is, másolóhoz meg semmi közöm“. El­lenkezőleg, személyes anyagi érde­keltség elve azt igényli, hogy a kol­hoz tag az egész kolhoz érdekeit néz­ze. ismerje a kolhoz munkáját, tá­mogassa a termelésben élenjárókat, lépjen fed egyes hanyagul dolgozó tagtársai ellen stb. Más szavakkal: a kolhozparasztnak nem lehetnek közömbösek annak a közös gazda­ságnak társadalmi érdekei, amelyek­nek más kolhozpaxosztókkal együtt ő maga a gazdája. Természetesen ostobaság volna azt hinni, hogy az anyagi érdekeltség elvének helyes érvényesítése magá­ban véve megoldja a kolhozparaszt és minden dolgozó közösségi neve­lésének feladatát. Erről szó sem le­het. A párt és a szovjet társadalom rendszeres tömegnevelő munkát vé­gez, segítségére van a dolgozóknak abban, hogy felismerje munkájuk társadalmi, állami’ jelentőségét, az elismerés dicsfényével övezi a becsü­letes és lelkiismeaetes munkát, s az erkölcsi megvetés légkörét teremti meg a na plopók. szélhámosok és a „kapitalista hagyományok“ egyéb hordozói körűd. Mindenkinek a cselekedeteit egyéni érdekek ve­zérlik. a társadalomnak, az állam­nak pedig az a hivatása, hogy meg­felelő rendszabályokkal (jutalmazás­sal és büntetéssel) a közhasznú te­vékenység útjára terelje az egyéni érdeket: a régi filozófusok e korlá­tolt formuláját a marxista etika nem ismerheti el, nem tekintheti az egyéni érdeket (még a „felvilágo­sult“. „ésszerű“, „helyesen felfogott“ stb. egyéni érdeket sem) az erkölcs alapjának. A XVIII. század gondolkodói, ** amikor megfogalmazták a he­lyesen felfogott egyéni érdek for­muláját, sehogysem tudták visszave­zetni az egyéni érdekre a nép ön­zetlen szolgálatát, az önfeláldozást, az igazság áldozatos keresését stb. Hogy az ilyen tényeket az egyéni érdekre vezethessék vissza, kényte­lenek voltak olyan szélesen értel­mezni azt, hogy elmosódott minden­féle különbség egyéni és társadalmi érdek között. Az emberiség haladó moráljának kiindulópont ja nem le­het a személyes érdek, csak a társa­dalmi érdek. Ha csak a magam ér­dekében, személyes előnyök, vagy egyéni dicsőség kedvéért követek el társadalmilag hasznos, humánus cse­lekedetet, az lehet objektív érte­lemben hasznos, de az erkölcsi indí­ték hiányzik. _____ S zubjektív és objektív értelem­ben erkölcsös a cselekedet akkor, ha másokkal való törődés, társadalmi érdek az indítéka. Ilyen indíték nél­kül nincs igazi erkölcs, különöskép­pen nem lehet szó kommunista er­kölcsről. „A kommunizmus ott kez­dődik — írja Lenin —. mikor az egy­szerű munkás önfeláldozóan, nehéz munkával megbirkózva kezd gondos­kodni a munka termelékenységének emeléséről, arról, hogy minden púd gabonát, szenet, vasat és egyéb ter­méket megőrizzen, bár azokat nem személyesen a dolgozó kapja, nem is hozzátartozói, hanem ..távolállóke. azaz a társadalom egésze.“ (Lenin Művei 29. Szikra. 1953. 435. old.) A munkához, a társadalmi tulajdonhoz, a munkafegyelemhez stb. való szo­cialista viszony erkölcsi tartalma nemcsak a magunkról és nem is csak a „hozzátartozóinkról“ való gondoskodást; foglalja magában (mint például a régi keresztény erkölcs), hanem a „távolállókról“, vagyis a társadalmi érdekekről való gondosko­dást is. Az ilyen gondoskodás e mé­lyen nyugvó alapja az egész kom- mumsta erkölcsnek. A mondottakból korántsem kö­^ vetkezik, hogy az emberek kö­zösségi nevelése a személyes érde­kek megcsorbításának hirdetésével, az aszkétizmus marasztalásával je­lent egyet. Ellenkezőleg, a szociaiiz- mus, miközben a magántulajdonosi előítéletek — a harácsolási. meg­gazdagodási vágy. a karrierizmus, stb. — leküzdésében fáradozik, igyekszik a lehető legteljesebben ki­elégítőn a személyes érdekeket. A közösségi nevelés ugyanígy az egyén, az individum elnyomását sem jelen­ti. A szocializmus ellensége az indi­vidualizmusnak és az egoizmusnak, de tág teret ad az egyéniségnek fej­lődéséhez. A szovjet rend olyan egyént ne­vel, amely nem helyezi magát má­sok fölé. a tömegek fölé, nem köve­tel kivételezést maga iránt. A szov­jet rendszerben nevelkedett egyén a közösség javára írja a maga fejlő­dését és nem különíti el magát a közösségtől. Egyúttal nem erkölcsi befolyást képes gyakorolni másokra követésremél tó példával, munkatet- teivel. stb. Ez a befolyás annál gyü­mölcsözőbb. mennél inkább a közös- ség, a nép érdekei éltetik, az egyént mennél szorosabb szálak fűzik az egyént a közösséghez, a néphez. A kommunista erkölcs határozottan el­ítél mindenfajta „személyi kultuszt“, amelynek hátterében mindig a kö­zösség erejének lebecsülése, ©gyes Baráti beszélgetés a kassai művészekkel

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom