Észak-Magyarország, 1956. október (12. évfolyam, 232-257. szám)

1956-10-14 / 243. szám

MÁRTÍR HŐSEINK SÍRJÁNÁL Katonai dísz pompával temették el néphadseregünk máríírhaiáii halt tábornokait Szombat délután a farkasréti temetőben mély részvét mellett, ka­tonai gyászpompával temették el néphadseregünk ártatlanul kivégzett tábornokait: Sólyom László altábornagyot, Iliy Gusztáv altábornagyot, Bel ezna y István vezérőrnagyot, Révay Kálmán vezérőrnagyot és Porffy György vezérőrnagyot. A népköztársaság címerével, nemzeti színű és vörös zászlókkal dí­szített ravatal előtt két órán át vo nultak fel a mártírhalált halt tá­bornokok egykori harcostársai, barátai, néphadseregünk tisztjei. Jelen volt a temetésen Egri Gyula, az MDF Központi Vezetőségének titkára, Baita István honvédelmi miniszter és helyettesei, a tábornoki kar tag­jai. A hozzátartozók mellett ott volt a (gyászolók sorában Rajk László özvegye és Nagy Imre elvtárs is. Hadseregünk soha többé nem ad lehetőséget az önkénynek Százak állták .körül a ravatalt, amikor három órakor elsőnek Ha­zai Jenő vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyettes, politikai főcso­portfőnök .búcsúztatta a hadsereg nagy halottait.----A magyar néphadsereg nevében b úcsúzom az ártatlanul kivégzett Sólyom László, Illy Gusztáv altá­bornagy, Beleznay István, Révay Kálmán, és Porffy György vezérőr­nagy elvtársiaktól. Ezeket az elvtár­sikat az elmúlt évek folyamán igaz- talanul és méltatlanul súlyosan rá­galmazták és becsületükbe .gázoltak, kétségbe vonták hűségüket a hazá­hoz, dolgozó népünkhöz. A hazug rágalmakkal szemben, amelyek felett súlyos ítéletet mon­dott az idő, a történelem, itt, a te­metésükön, meg kell mondanunk, hogy jó (katonák, becsületes hazafiak, hazánk és dolgozó népünk hű­séges fiai voltak. A rágalmazások és a törvényte­len önkényeskedéfi következményét már, sajnos, nem tudjuk megszün­tetni; életüket, amellyel néphadse­regünk építését szolgálták, nem tud­juk visszaadni. De vissza kell ad­nunk .becsületüket, amelyet önké­nyesen raboltak el tőlük és amelyet ők életük példájával és áldozatos munkájukkal szereztek meg ma­guknak. A magyar néphadsereg nevében mélységesen elítélem azokat az önkényeskedéseket, amelyeknek Sólyom, Illy, Beleznay, Révay és Porffy elvtársak is áldozatai lettek és megvetésünket fejez­zük ki elsősorban az akkori honvédelmi miniszterrel szem­ben, akinek karrierista, törvény­telen hatalmi tébolya halálba küldte ezeket az elvtársakat. Biztosítjuk, hogy hadseregünk hí­ven őrködjék a törvényesség felett, védelmet, biztonságot és teljes meg­becsülést nyújtson mindenkinek, akii becsülettel szolgálja a nép ügyét. Igyekszünk, hogy amennyire csak lehet, jóvátegyük azokat a bű­nöket és hibákat, amelyeket egyes, hadseregünket hűségesen szolgáló tisztekkel, vagy tábornokokkal szemben elkövettek: erkölcsi, anya­gi, stb. elégtételt szolgáltassunk az ő vagy hozzátartozóik számára. Keserű szívvel veszünk búcsút tő­letek, elvtársak. Megfogadjuk, hogy annak az ügynek, amelyért ti is él­tetek és dolgoztatok, hűséges szolgá­lói leszünk. Áldozatot és fáradtsá­got nem kímélve erősítjük hadsere­günket és biztosítjuk hazánk sza­badságát. ígérjük, hogy hadseregünk soha többé nem ad lehetőséget önkényeskedőknek, olyanoknak, akik egyéni érde­keiket a nép, a haza érdekei fölé akarják helyezni! Hadseregünk szilárd erkölcsi-po­litikai egysége, a nép iránti hűsége biztosíték arra, hogy soha többé ilyen tragédiák ne ismétlődhessenek meg. Ezután Váradi Sándor, a Magyar Önkéntes Honvédelmi Szövetség partizántagozatának titkára vett bú­csút az elhunytaktól, Kedves Elvtársak! A munkásmozgalom régi harcosai, a volt partizánok nevében búcsúzom a magyár ellenállási mozgalom két mártírhalált halt, kiemelkedő har­cosától, Sólyom László altábornagy és' Révay Kálmán vezérőrnagy elv- társaktól. Megrendültei!, állunk drága elv- társaink koporsója előtt, hogy a hő­söket megillető tiszteletben részesít­sük őket, — kezdte beszédét, Kató­voltünk, ez öt koporsó mindenki előtt ma már felmagasztosult már- tíráldozatainak, — e vádlott társak nevében veszek örök búcsút. E mérhetetlen tragédia utolsó perceiben is .nehéz még választ adni a miért? kínzó és fájdalmas kérdé­sére. Miért kellett életük virágjá­ban erőszakkal elnémítani, a bitófa alá hurcolni, vagy ártatlanul bör­tönbe vetni becsületes, önzetlen, né­püket és hazájukat végtelenül sze­rető katonákat és tisztekét? Olya­nokat, akik az új magyar értelmi­ség legjobbjaiihoz tartózták és akik­nek egyetlen óhajuk az volt, hogy részt vegyenek a demokratikussá váló Magyarország építésében. — De a megujhodott légkörben, a terror, a személyi önkény, a törvé­nyesség és a jogbiztonság lábbal tiprásának borzalmas esztendei után kezd már világosodni a látóhatár. Ebben az országban mind-mind a jószándékuak — közöttük mi is mél­tatlanul meghurcolt, vádlott és sors­nákat temetünk, katonákat, akik a fasizmus által legázolt hazánk leg­tragikusabb szakaszában igaz haza­fihoz méltó tettekkel álltak ki • ha­zánk függetlensége és népünk sza­badsága mellett. Az utóbbi napokban harmadszor temetünk, minden alkalommal a munkásmozgalom kiváló harcosait, volt partizánokat. Felelnünk kell magunknak és az egész népnek arra, hogyan jutottunk oda, hogy a har­cokban és a szocialista építés so­rán kitűnt, kipróbált elvtársaink el­len a leggaládabb vádak hangzottak el, s ezek következtében most meg­rendültén állunk harcostársaink ra­vatala előtt. Most a magyar nép millióival együtt mondjuk ki a keserű igazsá­got: a párt nevével visszaélve, b. sze­mélyi kultusz légkörében a Rá­kosi teremtette önkény fosztotta meg őket fiatal életüktől. Nekünk, volt partizánoknak, nem elég a fájdalom, az önvád, a komor gyász, az, hogy most megadjuk a végtisztességet mártírjainknak. Eb­ben a fájdalmas és nehéz órában becsületbeli kötelességünknek te­szünk eleget, amikor megkövetjük meggyalázott emléküket, hogy ró­luk. az önfeláldozó harcosokról el­hittük a hazug rágalmaikat. — ígérjük nektek, drága Elvtár­sak, amilyen szenvedéllyel harcol­tunk a fasizmus sötét erői ellen, ugyanolyan elszántsággal fogunk harcolni ~ a ti tragédiátokon okul­va hogy ' soha, soha többé hasonló nem­zeti szerencsétlenség ne döntse gyászba népünket. Végezetül Réczey Ferenc nyugál­lományú vezérőrnagy búcsúzott a mártíroktól, volt vádlott társaik ne­vében; társaik — ma már megnyugvása; várjuk, hogy mártírjaink sírja felett az igazi szabadság, az igazi humánum, a szocialista emberség hazánk és (népünk jólétének és boldogu­lásának tiszta, új hajtásai fog­nak kivirágozni. — A volt vádlott társak nevében mély fájdalommal és kegyelettel ve­szünk most búcsút tőletek. A munkás- és gyászinduló csen­dült fel. A néphadsereg főtisztjei vették váltókra a koporsókat, hogy a sírihoz vigyék őket. Eldördült a díszzászlóalj háromszoros dísztüze, a Himnusz hangjai mellett helyez­ték , végső nyugalomra hadseregünk kiváló vezetőit. A frissen hantolt sírokat elborították a honvédelmi miniszter, a politikai főcsoportfőnök, a hozzátartozók, a fegyvernemi pa­rancsnokságok, a Kossuth tüzértiszti iskola és a különböző intézmények koszorúi, virágai; A gyászünnepség befejezésekén" a díszzászlóalj díszmenetben vonult el. (MTI) A mártírok sírja felett a szabadság és az emberség új hajtásai fognak kivirágozni — Azoknak nevében, akik ártat­lanul és büntetlenül vádlott társai A mártírhalált halt rendőrtisztek temetése Szombaton, délelőtt a farkasréti te­metőben mély részvét mellett el­temették a mártírhalált halt Köröndi Béla rendő r ezredest és Horváth- Hőnigsfberg Ottó rendőralezredest. A mártírok koporsóját a temető halott asházábam ravatalozták fel. A koporsók előtt atlaszpárnán feküdtek kitüntetéseik, amelyeket a haza és a nép szolgálatában szereztek. A ko­szorúkkal borított ravatal mellett gyászfcarszalagos rendőrtisztek, s a mártírok barátai, harcostár­sai álltak díszőrséget^ Mér jóval a temetés előtt sokan jöt­tek el, hogy végső búcsút vegyenek Köröndi Bélától és Horváth-Hőnigs- berg Ottótól. Lerótta kegyeletét Rajk László özvegye is. Pontban tíz órakor a mártírok ko­porsóit gyásízinduló hangjai mellett leemelték a ravatalról s a halottas­ház előtti térre vitték, ahol a rend­őrség díszszázada sorakozott fel. A gyászolók soraiban ott voltak Köröndi Béla és Horváth-Hőmgsberg Ottó családtagjai, barátai, harcosíár­A belügyminisztérium nevében a mártírok egykori vádlott társa, Oszkó Gyula rendőrezredes vett végső bú­csút Köröndi Bélától és Horváth- Hőnigsberg Ottótól. — Egy hét leforgása alatt, másod­szor temetünk. Múlt szombaton a Kerepesi temetőben álltunk Rajk László, Pálffy György, Szőnyi Tibor és Szalai András elvtársak koporsói előtt. És ma itt állunk Köröndi Béla rendőrezredes és Horváth-Hőnigsberg Ottó rendőralezredes ravatalánál, hogy utolsó búcsút vegyünk volt elv- társainktól, bajtársainktól, barátaink­tól.; sai, rendőrségünk tisztjei, közülük öokan olyanok, akiket a mártírok neveltek a nép .szolgálatára. Eljött a belügyminisztéritum több vezetője. — Temetésen, koporsók előtt más­kor is összeszorul a szív. Emberi kapcsolatok szakadnak szét, fájdal­mak zúgnak fel az élet kéiielhetet- lensége és a halál kényszerű csapá­sai nyomán. Mennyire jobban, meny­nyire hangosabban zúg fel ezek felett a koporsók felett a fájdalom, — ami­kor nem természeti csapás, nem el­kerülhetetlen végzet, d© aljas gyilkosság szakította el a szülőt gyermekétől, a férjet a feleség­től, a barátot a baráttól. Meny­(f olytaíás a 2. oldalon.) Nemtelen eszközökkel Igaz ügyet szolgálni nem lehet A Minisztertanács határozata az egyes munkaügyi kérdések intézésének egyszerűsítéséről, az üzentek, vállalatok önállóságának növeléséről A Magyar Közlöny vasárnapi szá­ma közli a Minisztertanács határoza­tát az egyes munkaügyi kérdések egyszerűsítéséről. A határozat újabb lépést jelent a miniszterek, a válla­latok igazgatói, továbbá a szakszer­vezetek és az üzemi bizottságok ha­táskörének növelése útján. A Minisztertanács többek között elrendelte, hogy a miniszter az ille­tékes szakszervezettel együtt — ipar­áganként — néhány vállalatnál új­fajta kísérleti prémiumrendszert ve- i zeihet be a műszaki és a vezető ad- miinisztnaJtív dolgozóik részére. A munkások anyagi érdekeltségének fokozása érdekében a miniszter a szakszervezettel együtt a minőség javítására és az anyagtókarékoaság- ra ösztönző prémiumrendszert hono­síthat meg mind az időbéres, mind a danábbéres munkások részére. A határozat a miniszter és a szak- szervezet hatáskörébe utal több olyan bér- és munkaügyi kérdést, amelyekben eddig csak a Miniszter­tanács és a SZOT dönthetett. A Miniszter tanács határozata nem­csak a miniszterek és a szakszerve­zetek hatáskörét növeli, hanem a fő­városi, a megyei és a megyed jogú városi tanács végrehajtábizottsága elnökének is nagyobb jogkört bizto­sít. Az említett tanácselnökök mun­kaügyi és bérügyi kérdésekben-meg­kapják azt a jogkört, amelyeket a határozat a miniszterekre ruház; Szélesítik a vállalati igazgatók hatáskörét is, s ez vonatkozik az üzemi bizottságokra is. A jövőben a vállalat igazgatója dönti el, hogy az iparágra vonatkozó bérrendszerek — időbér, prémiumos időbér, stb; közül melyiket kell alkalmazni az egyes munkáikra. Nem vonatkozik ez a rendelkezés olyan esetekre, amikor a Minisztertanács vagy a miniszter elrendelte valamelyik bérezési rend­szer alkalmazását. Az egyes mun­káiméi megváltoztatott bérezési rend­szer azonban nem emelheti az érin­tett terület eddigi béralapját: ha a termelés gazdaságossági és minőségi eredményei nem változnak, a bér­alap sem emelkedíhetik. A vállalat igazgatója a munka jobb megszer­vezése érdekében egyéni elszámolás helyett csoportos elszámolást is el­rendelhet és meghatározhatja a kere­set felosztását, illetve felosztás ará­nyát is a csoport dolgozói között. Az igazgató azoinibain ilyen jellegű intéz­kedéseknél köteles előzőén kikérni az üzemi bizottság véleményét. Ha az üzemi bizottság nem he­lyesli a tervezett intézkedést, akkor az igazgató csak a vállalat felügye­leti szervérnek engedélyével hajthat­ja azt végre. A felügyeleti szerve ilyen engedélyezés kérdésében har­minc napon belül köteles dönteni. A döntés előtt azonban ki kell kérnie az illetékes szakszervezetek vélemé­nyét. í A vállalat igazgatója az alapkere­set húsz százalékát meg nem haladó összegű bérpótlékot engedélyezhet, ha a dolgozó meleg vagy egészségre ártalmas körülmények között végzi munkáját és ezt a körülményt nem vették figyelembe bérének megálla­pításánál vagy a munkabesorolásá- nál. A bérpótlékot a vállalat igazga­tója a miniszternek a szakszervezet­tel egyetértésben kiadott irányelvei szerint engedélyezi a tanács végre­hajtó bizottságának egészségügyi szakigazgatási szerve és az üzemi bizottság véleménye alapján. Az állandó jellegű bérpótlékot és azok juttatásának feltételeit fel kell tüntetni á vállalati munkarenden és a kollektív szerződésben is. A havi bérelszámolás és bérfizetés rendszerére való áttérésről szóló ha­tározat a következő ponttal egészül ki: a vállalat igazgatója az órabérben dolgozó időbéres munkások részére havibért (az alap órabér 210-szerese) a havi béres munkások részére pedig órabért (havibér 1/210-ed része) állapíthat meg. A mostani határozatban előírt in-» tézkedéseket a miniszter, a felsorolt tanácsok elnökei, illetőleg a vállalat igazgatód csak a minisztérium, a ta­nács, illetőleg a vállalat részére jóvá­hagyott béralap keretein belül ren­delhetik el. A vállalati igazgatók jogkörének kiterjesztése nem vonatkozik az ál­lamigazgatási, vagy más költségve­tésben gazdálkodó szervek vezetőire,* A pénzügyminiszter, a bér- és a munkaügyi tanáccsal, a Szakszerve" zetefk Országos Tanácsával és az il­letékes miniszterrel egyetértésiben szabályozza majd, hogyan alkalmaz­zák a mostani rendeletben meghatá­rozott elveket az ál!l)ami költségvetés­ben gazdálkodó szervek. A Minisztertanács határozatának rendelkezései november I-éh lépnek hatályba. (MTI) ft. I. Mikoian fogadta a Moszkvában tartózkodó amerikai ás kanadai üzletembereket Moszkva (TASZSZ) A. I; Míkojon, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának első elnökhelyet­tese október 12-én a Kremlben fo­gadta a Szovjetunióban tartózkodó amerikai és /kanadai üzletemberek csoportját; A fesztelen beszélgetés során, az amerikai és kanadai üzletemberek köszönetét mondtak azért a fogad­tatásért, amelyben részesítették őket és megelégedéssel nyilatkoztak a Szovjetunióban tett útjukról. (MTI) Továbbra is csak találgatások az Adenauer-kormáuy átalakításáról Berlin (MTI) Pénteken a nyugatnémet koalí­ciós pártok Adenauer elnökletével megbeszélést tartottak a kormány­átalakítás régóta húzódó kérdéséről. A megbeszélésről kiadott szűksza­vú kommüniké leszögezi,- hogy a résztvevők véleménye „teljesen megegyezett abban, hogy céltalanok lennének a nagyobb változások a kabinetben“. A közlemény a továb­biakban jelzi, hogy a kancellár a jövő kedd;en előterjeszti javaslatait Heus® köztársasági elnöknek; Sajtókörökben biztosra veszik Bianknak a hadügyminiszteri tiszt­ségből való leváltását. Meglepetés­szerűen von Brentano külügymi­nisztert tekintik a jövendő alkon- eelláraak. A hadügyminisztériumot, hír szerint Strauss atomerőügyi mi­niszter veszi át, akinek helyére Balke pcstaügyá miniszter lép bé; Az igazságü gy minisztérium élére ál­lítólag von Merkatz kerül. A le­mondott szabad néppárti miniszte­rek közül csupán Schaffer maradna a kormányban. Öt a postaügyi mi­nisztérium vezetésével bíznák meg. (MTI) A francia radikálisok kongresszusának második napja Párizs (MTI) A francia radikálisok lyoni kon­gresszusának második napján, pén­teken a küldöttek a pártvezetés kér­désében határoztak. A párt jobb­szárnya által felvetett s a kollektív vezetésre irányuló javaslatot, amely­nek az a célja, hogy a Mendes- France kezében összpontosuló hatal­mat visszavonják, ezerhatvanihat szavazattal négyszázhuszonhat el­lenében elvetetté^: A pártvezetésre vonatkozó döntés után megkezdődött az általános po­litikai vita. A legtöbb szó az algé­riai helyzetről esett. A radikális kongresszus résztve­vői többízben nemtetszésüknek ad­tak, kifejezést, valahányszor Robert Lacoste algériai miniszter-rezidens nevét említették a vitában. A pórt általános politikájának bizottsága által elfogadott és a kongresszus elé terjesztett javaslat is elítéli Lacoste pacifikációs politikáját.­Az előkészítő bizottság két szava­zat ellenében csaknem egyhangú­lag fogadta el azt a javaslatot, hogy olyan megoldást kell keresni Algé­ria kérdésében, amely biztosítja Franciaország és Algéria kapcsola­tait a lakosság teljes egyetértését kiérdemlő módon-; Az előkészítő bi« zottság javaslata tiszta realitásokon alapuló határozott politikát sürget* amely kizár minden kétséget afelől* hogy Franciaország nem akarja to­vábbra is fenntartani az idejétmúlt gyarmati rendszert. Politikai és tára sadalmi reformokat követel a javas­lat Algériában, az algériai közigaz­gatásnak a múlt hibáiért felelősektől való megtisztítását, s azoknak a po­litikai foglyoknak szabadonbocsátá« sát, akik ellen eddig nem emeltek vádat, A javaslat leszögezi: A pacifikácicj nem lehetséges Algériában mind ad« dig, amíg Franciaország nem nyil­vánítja ki békevágyát. Az emberi szabadságjogok tiszteletbentartásá- val képzelhető el csupán bármiféle demokratikus megoldás Algériában^ A Francia Kommunista Párt a radikálisok kongresszusával egyidő- ben szintén Lyonban gyűlést tartott* s ezen Waldeck Rochet, a párt poli­tikai bizottságának tagja mondott beszédet. Rámutatott, hogy a szo­cialista és a radikális munkások a kommunistákkal együtt békét kö­vetelnek Algériában; Az algériai kérdés rendezéséhez, valamint a gazdasági helyzet válságának meg­oldásához vezető útként minden haladó demokratikus erő összefogás sát és akcióegységét jelölte megs (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom