Észak-Magyarország, 1956. október (12. évfolyam, 232-257. szám)

1956-10-10 / 239. szám

Szerda, töSß. október Ív,. esZAKÄAOTAÄÖMZÄQ 3 A jobb technikai feltételek biztosítása megoldaná az alberttelepi bányaüzem nehézségeit is Még ezév első negyedében is sokat hallhattunk, olvashattunk az alberttelepi bányaüzemről. Az üzem­hez vezető út felett még ma is ott lóg az elárvult élüzem-csillag, az akácok közé kifeszített dróton. De mintha ez is a mai visszaesést fe­jezné ki, elárvult, megfeketedett piéhtábla már csupán. Hiszen hol vannak, hová tűntek az első évne­gyede nagyszerű eredmények. Az alberttelepi üzem, melynek nevét olyan sokszor kapta szárnyra a hír, már hónapok óta nem telje­síti tervét. Szeptemberben az előírt mennyiségnek csak 88 százalékát adta. Dehát mi az oka a nagy vissza­esésnek, a lendület megtorpanásá­nak? Elsősorban — mint ahogy Szem- ratovics Sándor felmérő főmérnök elmondja — az elmúlt évek nem ki­elégítő bányaművelése, A minden- érőn vafló eredményhajszolás köz­iben elhanyagolták a feltárást, a fő- vágatok megfelelő ki- és átépítését. A III-as ereszke vágatainak helyte­len kiképzése folytán 1953-ban je­lentős mennyiségű szénvagyont hagytak lent, amelyet most utólag kell kibányászni. Időközben azon­ban ez a bányarész teljesen elvize- sedett, a nyomás olyan erőssé vált, hogy a biztosítás jelentős időt vesz igénybe. Nem csodálható tehát, hogy még olyan kiváló frontbrigád is, mint Loy Árpád DISZ-brigádja, szeptemberben csak 80 százalékot tudott teljesíteni. Pedig ha valaki, úgy ennek a brigádnak a tagjai megfogják a »fej tő kalapács nyelét-«. A baj nem fár egyedül. Ami­kor elkezdték a vizes bényarész le­fejtését, az üzem összes tervmutatói kedvezőtlenül alakultak. így a múlt év szeptemberi • tonna/műszak fejté­si teljesítmény körülbelül tíz száza­lékkal esett, holott a tervezett lét­számnál négy százalékkal több dol­gozott közvetlenül a bányában. Az egy tonnára eső összes munkabér 36,9 százalékkal volt nagyobb, mint ahogy a terv előírta. Nagyon elgondolkoztatok ezek az adatok. Hiszen ha a munkáslétszám négy százalékkal, a kifizetett terme­lési költség pedig 36,9 százalékkal emelkedett, akkor ez azt jelenti, hogy a szén tonnánkénti önköltsé­gének minden forintjához még negy­ven fillért kell hozzátennünk anél­kül, hogy ezért egyetlenegy darab szenet is kapnánk! Ez a helyzet október első dekád- *=*==5====-------------­j ában is, amikor a termelést tekint­ve, erőteljes romlással kell szembe­néznünk. Az első öt nap alatt 66,8 százalékos teljesítést értek el, ami újabb önköltségemelkedést jelent, hiszen a munkáslétszám körülbelül megfelel a szeptemberinek. A bánya egyik legnagyobb be­tegsége, a termelés gátlója a víz. Az egyes ereszkék elvizesedését nem lehet teljesen megszüntetni, a vizet nem lehet a bányából más irányba terelni. Illetve lehetne, csakhogy a mainál nagyobb számban kellene szivattyúkat beállítani. Ez a bánya ugyanis Borsod legvizsebb üzeme, percenkint majdnem 5 köbméternyi a vízszivárgás. A meg nem felelő munkahelyek következtében nagyon sok a reu­más, izületes beteg. Csak egyetlen napon több mint ötvenen betegek. Az igazolt és igazolatlan hiányzók­kal együtt például a hónap első napjaiban átlagban nyolcvan föld­alatti dolgozó munkája esett ki a termelésből. A rossz technikai feltételek, ne­hézségek mellett hibákkal találko­zunk a munkafegyelem körül is. El­rettentő példaként lehet említeni erre Kalucz Gyula és Delbó József esetét. Ez a két dolgozó a szállítás­nál dolgozott. A vontatóköteleket elfelejtették feszteleníteni, illetve Az északi iparvidéken már évek óta eredményes kutatások folynak új barnaszén és vegyes ásványte­lepek feltárására. A nagy szakér­telmet követelő munkát a Miskolci Mélyfúró Vállalat dolgozói végzik. A miskolci, putnoki és zagyvapál­falvi üzemvezetőségek a borsodi és nógrádi szénmedenoékben jelen­leg 48 helyen kutatnak szén után. A rudabányai üzemvezetőség dol­gozói pedig új vasérc-telepeket ke­resnek, hogy minél több hassal érc­cel járathassák majd a diósgyőri, ózdi és sztálinvárosi kohókat. Igen érdekes kísérleti kutatás folyik Mátraszentimrén. Itt a föld felszí­nén telér-kibuvásra akadtak,, amely vasércet is tartalmaz. A vállalat — a telérek dőlése miatt — 60 fokos szögben kezdte meg a mélyfúrást. fennhagyták a lakatokat, ezért két transzport-csille összeszaladt. Hogy az ilyen esetek milyen nagy szere­pet játszanak a harminc egynéhány százalékos elmaradásban, azt nem kell különösebben bizonygatni. A szállókon elhegyezett dolgozók problémáival is többet kellene fog­lalkozni. Alberttelepen megépült ugyan a kultúrpalota, de ez egyál­talán nem teszi fölöslegessé, hogy valamilyen kultúrszoba a szállóban is helyet kapjon. Egy kis kézikönyv­tár is kellene, annál inkább, mert a kultúrpalota könyvtára alig hét- száz kötetből áll. Ez azt jelenti, hogy az üzem dolgozóira egyetlen­egy könyv sem jut. A másik szállóbeli probléma, — amely sürgősen megoldásra vár — szárítóhelyiségek létesítése. Jelenleg a bányászok vizes ruháikat a lakó­szobákban szárítják, ennek követ­keztében a levegő nem a legegészsé­gesebb az állandó párolgástól. Az alberttelejjiekéhez hasonló elmaradás a Borsodi Szén- bányászati'Tröszt még jónéhány bá­nyaüzeménél megtalálható. A feltá­rások meggyorsítása, a legjobb fej­tési módszerek megválogatása na­gyon sokat segíthetne a helyzeten. Ez elsősorban a trösztbeliek és az üzemi műszakiak közös erőfeszíté­sével oldható meg. Az eddigi furóberendezés helyeit hidroperforátort alkalmaznak. A fúrás eredményei máris biztatóak. 107 méter mélységben 2 telért ha- ránloltak át s úgy számítják, hogy a jövő év első hónapjaiban befeje­zik ezt a munkát. Ugyancsak vas­érc után kutatnak Szarvaskő kör­nyékén is. Rudabányán — a vasérc­bánya mögött 3 darab ezer méte­res fúrás folyik. Az egyik mélyfú­ró berendezés már 900 méter mély­ségben dolgozik s eddig számos vasérc-betelepülést fedeztek fel. A Miskolci Mélyfúró Vállalat dolgozóinak ebben az évben 85 ezer méter kutató fúrást kell elvégez­niük Hétfő reggelig már elérték a 72 ezer métert, és éves tervükhöz viszonyítva egy hónapos előnyre tettek szeri. • Vasérc után kutatnak a Mátrában és Szarvaskő környékén 800 ezer forintos megtakarítás Borsodnádasdon A Borsodnádasdí Lemezgyárba n új módszerekkel értékelik a mun­kaversenyt. A dolgozók kérésére a harmadik negyedévben pontozással ál­lapították meg a brigádok közötti elsőséget. A bizottság főleg a selejt- csökkentést és az anyagtakarékosságot vette figyelembe. Míg a tervtúl­teljesítés minden százaléka 10 pontot kapott, addig a selejtcsökkentés szá- zalékonkint 100 jó pontot jelentett a brigádoknak. Ez a módszer rég nem látott eredményeket hozott. Az első negyedév 4.5 százalékos selejtjét, a harmadik negyedévben 2.59 százalékra szorították le. A selejtcsökken- téssel mintegy 800.000 forintot takarítottak meg a lemezgyár dolgozói a harmadik negyedévben. A pontozásos verseny győztese Kormos József hengerész-brigádja lett, 393 ponttal került az élre, a második Kurtán Imre DISZ-brigádja lett 330 ponttal. Négy nap alatt terven felül csaknem hatszáz tonna kohászati termék A diósgyőri kohászat dolgozói az év utolsó negyedében arra töre­kednek, hogy napról-napra egyenle­tes, ütemes munkával tegyenek ele­get feladataiknak. Október első négy napjában ez lényegében sike­rült is* a huzóüzem kivételével va­lamennyi gyárrészleg százszázalék felett állt október 5-ig esedékes ha­vi tervével. így az üzemek négy nap alatt összesen csaknem 600 tonna kohászati termékkel gyártottak töb­bet, mint amennyit tervük előír; Az üzemek vetélkedésében, válto­zatlanul a középsori hengermű fia­tal hengerészei vezetnek: kereken háromszáz tonna hengereltáruval járultak a gyár négy napi többlet- termeléséhez. Kassai művészek vendégszereplése Miskolcon Néhány hónappal ezelőtt a Déry­né Színház művészei ellátogattak Kassára. A kassai színház művészei és a város lakói nagy szeretettel fogadtak minket. Az érdeklődés nemcsak az előadások látogatottsá­gában nyilvánult meg, lépten-nyo- mon találkoztunk a szerető gondos­kodással. Már akkor felmerült a cserejáték lehetősége. Színházunk dolgozói örömmel üdvözölték a gondolatot, hogy viszonozhatják mindazt, amit kaptak. Az is eszükbe jutott, hogy városunk sem kevésbé ven­dégszerető mint Kassa, a mi közön­ségünk is lelkesedik a szépért, az újért. Miskolc lakói is szeretettel viszonozzák majd a kassai művé­szek lelkes előadásait. Hosszú várakozás után október 12-én, 13-án és 14-én kerül sor a Művelődésházában a vendégjátékra. Operaénekesek, balettáncosok, ren­dezők és karmesterek készülnek nagy izgalommal erre a szereplésre. Kassán, sőt egész Csehszlovákiában jól ismerik ennek a kitűnő társu­latnak előadásait. Miskolc közön­sége előtt egy operával és egy új balett bemutatásával lépnek fel. W. A. Mozart örökszép, nagyszerű ope­rája, a Don Juan kerül színre. A kassai művészek elhozzák a balett­művészet új gyöngyszemét, Jozef Gresak Radúz és Mahuliemt című balettet. Az új balett nagyszerű, zenei felépítése és kiváló koreográ- fiája méltó keretet kap a gazdag előadásban, Amikor júliusban Kassa felé ha­ladtunk, a várakozás valamiféle szorongással párosult, sikerül-e vendégjátékunk, megnyerjük-e a város lakóinak tetszését? Biztosak vagyunk abban, hogy a kassai szín­ház 200 tagú küldöttsége hasonló érzésekkel közeledik hozzánk, as ismeretlen városba, az ismeretlen közönség elé. Kassai barátaink! Városunk ne­vében mondhatjuk: szeretettel vá­runk Benneteket! Izgalommal vár­juk az előadásokat és hisszük, hogy igazi művészetetekkel megnyeritek közönségünk tetszését. A DÉRYNÉ SZÍNHÁZ MŰVÉSZEI *-* 90.000 új hallgató kezdte meg tanulmányait a Német Demokratikus Köztársaság hat egyeteméin és negy­ven főiskoláján. A' nappali és esti tagozat (nem levelező) hallgatók 60 százaléka munkás, illetve paraszt­szülők gyermeke. A volt szociáldemokraták és mások rehabilitációjáról beszélgettünk az Ózd városi pártbizottság vezetőivel. — A munkát megkezdtük,- megalakultak a brigádok, ame­lyek jól dolgoznak. Véleményünk szerint kisebb hibáiktól el­tekintve jó mederben folyik a sérelmeket szenvedett elv­it ársak rehabilitációja. S talán még annyit — fűzte hozzá Farkas József elvtárs, a párt- és ‘tömegszervezeti osztály vezetője —, hogy erről az elvtársak akár jelentés, vagy jegy­zőkönyvek tanulmányozása során, de ha úgy kívánják,* sze­mélyesen is meggyőződhetnek i .• j így kezdődött tájékozódásunk, s így folytatódott s j 1 1 Ismerkedés a jelentéssel Pártunk Központi Vezetősége július 18—21-i ülésének határozata nyomatékosan hangsúlyozza: pártunk, s egész párttagságunk legfőbb feladata ma. megszilárdítani sorainak eszmei, politikai, szervezeti egységét, acélossá kovácsolni si­kerednie legfőbb biztosítékát: a párt egységét. E feladatá­nak kívánt eleget tenni a városi pártbizottság is, amikor három brigádot alakított, s azok élére olyan kiváló párt­munkásokat állított, mint Dobosi László, Kardos Sándor és1 Cserepes Károly elv társak. A brigádok a város területét felosztották egymás között, b megkezdték a muníkát. Ezt a pártbizottságra érkezett je­lentések is igazolják. De ezek a jelentések nem eléggé megnyugtatóak. Arról számolnák be ugyanis, hogy igen sok helyen helytelenül értelmezik a Központi Vezetőség határozatát, s ezért hiányo­san hajtják végre. íme, péld^ erre az alábbi jelentés: „Jelentem, hogy a rehabilitációs bizottság a felülvizsgá­lást folyamatosan végzi. A felülvizsgálás több alapszerve- zetnél sokszor nem a párt határozatainak megfelelően tör­ténik. A kérdőívek^ átvizsgálása után megállapítható, hogy az elapszervezeteknél nem tudatosították a rehabilitációs felté­teleket, s ennek alapján olyan dolgozókkal is foglalkoznak, akiknek sérelme más szervekhez tartozik. Erről több alap­szervezeti titkárral is elbeszélgettem és megmagyaráztam, hogy mit, hogyan tegyenek. Például a közlekedési üzem fűtőházi a lapszervezeténél 5 Bzeanély kérte rehabilitálását: Barta Lajos, Kóczián Albert, Lőrincz Andi-ás, Kollár Zoltán és Huszár* Géza. Ezek közül Lőrincz András és Kollár Zoltán elhanya­golták tagdíjfizetésüket, hónapokig nem fizették párttagsági dijukat és ezért kizárták őket a pártból.:. A samottgyári »lapszervezetnél vannak olyanok is, akik arra hivatkoznak, hogy egyéni bosszúból zárták ki őket a pártból. Például Zvolenszki László elmondotta, hogy 1953-ban azért zárták ki a pártból, mert Holló Séndomé, akkori személyzeti vezető­vel nézeteltérése támadt. Szegeczki Józsefet 1949-ben zárták ki a pártból, mert összeveszett a párttitkárral j :: A fenti sérelmek szerintem egyáltalán nem tartozhatnak te rehabilitációs bizottság elé. Ezeket az alapszervezetek van­nak hivatva elintézni. Azt javaslom, hogy a rehabilitációs bizottság ezekkel az ügyekkel ne foglalkozzon, hanem tegye ét az al apszervezetekíhez és más szervekhez eldöntés végett: Ózd, 1954. X. 4j Bilesöh Gyula bizottsági tagu Hogyan folyik Ózdon a rehabilitálás? A párttaggy ülésen öt, sze­mély, névszerint Ladányi La­jos, Hauer Dezső, Bafcta Béla, Adóm Arzén és Reich Zoltán „rehabilitálásának“ ügyét tár* , . _ . gyalták. Nézzük, mit mondot­tak: egyes hozzászólók? ^yrárs- rfUíNekem az a meglátásom, hogy Hauer, Ladányi, Reich, Ádáim és Bafcta kartárs, amikor a gazdasági munkáját jól végzi, bizonyosain megállja helyét a partban is Kálnai elvtárs: „:;: Az én javaslatom az, hogy a párt egysege es ereje elbírja őket, Mégegyszer hangsúlyozom, hogy okét mór átformálni nem lehet és nem is tudjuk, de munkájukkal remélem lehet a pártot előre vinni.“ Galyas elvtárs: „.:. Én a Ladányi elvtársat már legény- kora óta ismerem és nem tudok rá semmi rosszat mondám? Alinak dacára, hogy jegyző volt, elég jószívű ember volt? Javaslom a párttagsági könyv visszaadását.“ Végül is a párttaggyűlés úgy döntött, hogy a „rehabili­tálásukat kérőknek visszaadják párttagságukat. Vélemé­nyünk szerint a városi pártbizottság helyesen járt el akkor* amikor nem fogadta el a párttagságnak ezt a határozatát és javasolta a brigád többi tagjának, de a pártalap- szervezet vezetőségének is, hogy alaposabb, körültekintőbb munkát végezzen, s úgy hozza meg döntését. Gyors tetteket várunk a pártbizottságtól Ha képet kellene adnunk Özd város pártszervezetei, a pártbizottság tapasztalatairól, nehezen tudnánk eleget tenni feladatunknak. Nehezen, mert az eredmények és a hibák egyaránt megtalálhatók munkájukban. Helyesen cselekedtek, amikor az idős harcosokat, a párt derék katonáit, például Szepesi Dánielt, Helebrant Józsefet. Vaszálandó Mihályt, Spi- sók Lajost és id. Nagymengyi Györgyöt és másokat bevontak a rehabilitációs bizottságok munkájába. Helyesen jártak el akkor is. amikor szinte valamennyi pártáktivát mozgósítot­tak e párthatározat sikeres végrehajtása érdekében. Ugyan­akkor azonban megfeledkeztek több más feladatról, így pél­dául a pártalapszervezetek vezetőinek helyes informálásáról« a munka ellenőrzéséről. A meglévő hibákhoz tartozik a párt- bizottságoknál a felülről való szempontra várás is. A júliusi határozat óta közel három hónap telt el, s most október 12-én, pénteken foglalkoznak először pártbizottsági ülésen 15 rehabilitálását kérő elvtárs ügyével. S mi lesz a többi, száz és száz elvtárs problémájával* rehabilitálásával, ha ilyen lassan, vontatottan halad a mun­ka? Miikor kap választ például az ózdi gyárban az a 94 személy, aki rehabilitálását kérte? Pedig azt gyorsan, ön­tevékenyen^ elvégezhetnék hiszen a kimutatás szerint 22-en az egyesüléskor nem kaptak tagkönyvet, 5 személyt tagdíj nemfizetésért zártak ki, 12 elvesztette tagsági könyvét. 55 ügy pedig még elbírálásra vár. Higgyék el az ózdi elvtársak, nem lehet úgy csatát nyerni, ha ki akarnak térni a harc elől. Mondják meg Őszin­tén, nyíltan, hogy azoknak az ügye. akik a pártfeayelem megszegéséért kaptak pértbüntetést, nem tartozik rehabiljk táláéi eljárás alá. Ezt kérik az igazságot kereső, rehabilitá- láwkat kérő elvtársak is. Ehhez pedig joguk van! DRAGOS GYULA E jelentés értelmében tehát tisztázásra szorul a városi pártbizottsághoz tartozó pártalapszervezetek vezetői és párt­tagsága előtt, hogy mit értünk rehabilitálás alatt, azaz kiket kell rehabilitálni? Pártunk Központi Vezetőségének júliusi határozata ki­mondja: az egyes politikai bűnperekben elkövetett súlyos törvénysértések következményeinek megszüntetéséről, az 1953 előtti években törvénytelen eljárások során, koholt vádak ölapján elítélt ártatlan emberek, forradalmárok, kommunis­ták, a munkásmozgalom régi harcosainak, volt szociáldemok­ratáknak rehabilitálásáról van szó, ami a pártegység meg­teremtését segíti élő. Az igazságtalanul elítélt elvtársak visszatérése a pártéletbe, a munkába megerősíti a kommu­nistáknak, a dolgozó népnek a pártba vetett bizalmát. Ahol helyesen értelmezik a határozatot Az ^ Ózdi Szénbányászati Tröszt pártalapszervezetének vezetőségénél húsz elvtárs kérte rehabilitálását. A pártalap- szervezet vezetősége összeült, meghallgatta az elvtársakat, kikérte a dolgozók véleményét, s úgy készítette el jegyző­könyvét, amelyet a városi pártbizottsághoz terjesztett fel. Hogyan fogtak hozzá a munkához? Először is megvizs­gálták, hogy a rehabilitálást kérő személy ügye milyen tár­gyú, nem csupán egyszerű panasz vagy sérelem-e, amely a gazdasági vezetés, vagy más szerv intézkedését követeli meg. Amikor a rehabilitálásokat kérő elvtársak ügyét a párt ha­tározatának megfelelően is rendezték, került sor azokkal az elvtársiakkal való foglalkozásra, akiknek ügye a rehabilitá­ciós bizottságokra tartozik. Itt van például Toriszky József elvtársi esete. Toriszky elvtárs 1945 óta tagja a pártnak. 1918-ban résztvett a tanácsköztársaság védelméért folytatott harcokban, mint a kommunista ifjúsági szövetség tagja. De, mivel szociáldemokrata volt, üldözni kezdték. Az, hogy 1945 előtt a katolikus egyházközség pénztárosa volt Ormos- pusztán, ok volt arra, hogy elvegyék párttagsági könyvét* törvénysértést kövessenek el vele szemben. Harzsó József esetében még tovább mentek. Három évet sóztak a nyakába, minden különösebb indok nélküL A párt- alaipszervezet vezetősége, igen helyesen, tehát olyan elvtár­sak sérelmének orvoslásához nyúlt hozzá, amelyék gyors elintézést, azonnali tetteket követeltek. Ennél az alapszervezetnél ma már megnyugtató a lég­kör, a kommunisták és a pártonkívüliek vállvetve együtt fáradoznak a gazdasági építő munka újabb sikeréért^ *» • • • Jegyző volt. de jószívű ember” Sok pártszervezetben, igen helyesen, a szeptembert párt- taggyűlésen foglalkoztak a Központi Vezetőség határozatá­nak végrehajtásával, a rehabilitálást kérő elvtársak ügyé­vel. Sajnos egyes helyeken elvtelenül nyúltak ez ügyek tisz­tázásához, így nemhogy előbbre vitték volna azok megöl dá- sát, hanem akadályozták a rehabilitálásokat. így történt ez az ózdi közétkeztetési vállalat pártalapszervezetének taggyű­lésén is, A jegyzőkönyv így tájékoztat erről:

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom