Észak-Magyarország, 1956. október (12. évfolyam, 232-257. szám)

1956-10-04 / 234. szám

októbet I ES2AEWAGTAR01S2AG 3 CstltoriSk. 1956, fr UTÓLAGOS INTERPELLÁCIÓ A DIMÁVAG GÉPGYÁR IFJÚSÁGI PARLAMENTJÉHEZ Beszélgetés a miskolci f iatalok elhelyezkedéséről Végétért az ifjúsági parla­ment, amelyet a DISZ elsőízben rendezett meg megyénkben a né­met Jugendforum mintájára. A miniszterhelyettes, az üzemigazga­tó, a megyei, városi és üzemi ve­zető funkcionáriusok elhagyták a vörös kárpittal bevont emelvényt. Mind. a harminc felszólaló és a nagyszáma hallgatóság visszatért az üzembe vagy az irodákba. De az ifjúsági parlamenten elhangzot­taknak bizonyára visszhangja kel a gyárban. A résztvevők valószínűleg el­mondják majd, hogy végre mód volt felelős vezetők előtt, nyílt plénumon szivet emésztő, kedvet rontó bajokról beszélni: hogy ta­lán e parlament szavar a 'néhány bántó sérelmet orvosolnak, hogy a fiatalok bebizonyították képessé­güket a felnőtt módra felelős vé­leménynyilvánításra. Ezeket való­ban örömmel állapíthatják meg az emberek. De elkésett interpellá­ciómat meg kell tennem azoknak a résztvevőknek az érdekében, akik keserű szájízzel, kielégítetle­nül távoztak a parlamentről. Hogy 1maradtak-e ilyenek, azt ítéljék meg a tények alapján az olvasók. Az , interpellációkat" sokan nem parlamenti szónok módjára, csiszolt szavakkal mon­dották el, hanem amúgy munkás- módra, mint Csizlkné ötgyermekes családanya, vagy Novak Pista, a talpraesett fiatal esztergályos. Volt, aki drága szabadidejét szen­telte arra, hogy szószé rint leírja felszólalását. Akadt, aki tapasz­talt, gyakorlott szónokként formál­ta. mondanivalóját. De mind hév­vel beszéltek munkás gondokról, sé- relmekről, ifjak és idősebb mun­kások szenvedélyesen adtak han­got véleményüknek, bizonygatták javaslataik igazát. Bérproblémák és lakásgondok kerültek szőnyegre, egyéni pana­szok a felettes rossz bánásmódja miatt, kérelem továbbtanulás tá­mogatására, kifakadás a. méltány­talan tagjelöltté visszaminősítés miatt; — pergett egyik felszólalás a másik után. Á legtöbben a közös gon­dokról szóltak. Turbók Gyula, a fogazóüzem fiatal mérnöke gép­parkunk. elavultságát bírálta és az indokolatlan normarendezéseket kifogásolta. Cserbán Imre a csalá­di pótlék körüli visszásságokat tette szóvá. V>da Gusztáv többek között a. szakmunkás utánpótlás hványossá.gát, a szakmai képzés színvonalát kifogásolta. Felrótták a munkásvándorlás okait, a DI­MÁVAG Gépgyár fogyatékos kul­turális ellátottságát és ki tudná még felsorolni, mi mindent. Fele­lősségérzet csengett Bogár elvtárs munka módszerátadó észt ergályos szavaiból is, aki Tamási Lajos versével kezdte felszólalását és if­júságunk nemzeti érzésének élesí­tésére hívta fel az ifjúsági szö­vetséget. — Olyan ifjúsági vezetőkre van szükségünk, akik hivatásuknak te­kintik a fiatalok nevelését — mondotta Bogár elvtárs. Mészáros Sándor szenvedélyesen követelte a. továbbtanulás lehető­ségét. S milyen okos. higgadt ér­vekkel, egészséges türelmetlenség­gel ostorozta Nagy Jolán ifjú ma­rós technikánk elmaradottságát. Jó volt hallgatni a gondolatgaz­dag bírálatot — bármennyire le­hangolóak voltak néha ma.guk a tények, a panaszok. Ezek után senki sem állíthatja, hogy közö­nyös és felelőtlen ifjúságunk. Annál inkább kárhoztatha­tok voltak a lapos, éppenséggel nem mindig kielégítő válaszok az ifjúmunkások kérdéseire. Igaz, túl vagyunk már a fölösleges ígérge­tések időszakán, amikor egyes szónol<ők a csillagokat is lehozták szavaikban. Az is igaz, hogy volt néhány biztató, reális ígéret a jo­gos kérések teljesítésére. Hidas elvtárs válasza a hvlturház ügyé­ben, a műszáki fejlesztés jövőbe­ni terveiről, az esztergályos szak­ma 1957-es bérrendezéséről meg­nyugvást keltett, őszinte és reális volt magyarázata; is a bér- és élet színvonal emelésének nehézségei­ről, a lakáskérdésről, s a lakás­építkezések anyagellátásiról. Em­berséges és higgadt volt Déri Er­nő elvtárs, a. városi páúbizottság *titkárának válasza Bogár elvtárs felszólalására. S bízunk abban, hogy Pálmai elvtárs igazgató is beváltja, szavát a panaszok szemé- lyenkinti kivizsgálására. De miért nem kapott választ Turbók Gyula fiatal mérnök a normák indokolatlan rendezgeté­séről szóló jogos kérdésére? Nem válaszolt a. miniszterhelyettes elv­társ a családipótlék és a. gyer- mektélenségi adó rendszerét bí­ráló, részben jogos, részben jog­talan kérdésekre. Válasz, magya­rázat kellett volna ezekre. Nem magyarázta meg Pálmai József igazgató, hogy miért van szükség gyorstalpaló ábképzös tanfolyamok­ra, amikor épp elég esztergályos lapátolja a forgácsot az üzemben. Nem adott elfogadható feleletet a fiatal szakmunkások munkaerő­vándorlásának ügyében sem, vala­mint arra, hogy miért hárította a felelősséget az üzem üb. elnöke a munkásokra a legényszálló állapo­táért ? Nem fogadhatjuk el teljesnek a válaszolót, s ha a hallgatók nem' tiltakoztak miattuk, annak az idő rövidsége és talán a fáradság volt az oka. És még valamit meg kell emlí­teni. Nem egészen ildomosán, nem egészen szerencsésen reagált a bí­rálatokra Pálmai elvtárs azzal, hogy a minisztérium, és az üzem hibáiért a felelősséget a fiatalokra tolta.. Igaz, van az ifjúságnak elég hibája, rossz tudajdonsága.. De nem ez volt az alkalmas fórum, ahoj. ..lelkifröccscl“ kellett frissí­teni ifjúságunk öntudatát — állí­tólagos renyhesege, közömbössé­ge, követelőzése miatt. Inkább ala­pos választ, mint kioktatást vár­tak ezúttal a fiatalok. Ezért ül­tek türelmesen ott négy és félóra hosszat. A megértés, az érdeklő­dés, amely Déri elvtárs és Huzs- vári elvtárs nyugodt szavait. Hi­dasi elvtárs néhány helyes érvét fogadta, bizonyítja az ifjúmunká­sok érett gondolkodását. Ezt a helytálló érvelést, bizonyítást, a készséget a. hibák kijavítására — kéri számon ez az interpelláció. SÁNDOR LÁSZLÓ A KÖRHINTA PÁRIZSBAN Kedden este Párizsiban ünnepélyes díszbemutatón vetítették először a Vemdome moziban a Körhintát, az új magyar filmgyártás 'kiemelkedő filmjét. A bemutatón részt vett a Párizsba érkezett magyar filmdele­gáció. Kedden este a bemutató Marceau filmvállalat igazgatója fogadást ren: dezett. A fogadáson TÖrőcsiik Mari­kát valósággal pergőtűz alá vették a fényképészeik és a szinte valameny- nyi párizsi lapot képviselő újságírók 'kérdéseikkel ostromolták a magyar főiskolai növendéket. Megyénkben sokszáz olyan 14— 16 éves fiatal van, aki elvégezte az általános iskola Vili. osztályát, de sem felsőbb iskolában, sem ipari- tanulóként elhelyezkedni nem tu­dott. Pártunk és kormányunk foko­zott gondoskodása lehetővé tette, hogy a 14—16 éves fiatalok elhe­lyezkedjenek az üzemekben, a ke­reskedelmi vállalatoknál, s csök­kentett munkaidővel, 4—*6 órás el­foglaltsággal keresethez jussanak. Ezeknek a fiataloknak az elhelye­zése különösen Miskolcon sürgős, megoldásra váró feladat. Felkeres­tük Fazekas László elvtársat, a miskolci váro§i tanács vb. elnök- helyettesét, s megkérdeztük, mond­ja el, mit tett eddig a városi tanács a 14—16 éves fiatalok elhelyezésé­ért? — A Miniszter tanács nagy feladat elé állított bennünket — válaszolta. — Miskolcon hatszáz fiatalt érint rendelkezése. A városi tanács fel­vette a kapcsolatot a kereskedelmi vállalatokkal és a miskolci nagy­üzemekkel annak érdekében, hogy a. lehetőség szerint minél több fia­talt alkalmazzanak. Igaz a nagy­üzemekben nem sok lehetőség nyí­lik erre, mégis a Nehézszerszám­gépgyár, a DIMÁVAG, a Lenin Kohászati Müvek és a Borsodvidéki Gépgyár már több mint hatvan fia­talt vett fel eddig. A Lenin Kohá­szati Művek még nyolcvan fiatalt szándékozik alkalmazni téglaválo­gatáshoz. — Gondoltak-e arra, hogy az üze­mekben — jogtalanul — esetleg ne­hezebb munkára Is felhasználják ezeket a fiatalokat? — Erre is gondoltunk, ezért a munkaerőgazdálkodási osztály veze­tője, Csontos elvtárs személyesen végiglátogatja az üzemeket és meg­tekinti azokat a munkahelyekét, ahol majd a fiatalok dolgoznak. Az A Magyar Közlöny csütörtöki szá­ma közli a Minisztertanács határo­zatát a belföldi államkölcsönökről. Amint azt Hegedűs András, a Mi­nisztertanács elnöke az országgyű­lésnek már korábban bejelentette, a Minisztertanács a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének ja­vaslatára elhatározta, hogy a dolgo­zók életszínvonalának további eme­lése érdekében 1956-ban és a kö­vetkező években államkölcsönt nem bocsát ki. Egyidejűleg az állam- kölcsönökkel járó terhek arányo­sabb elosztása érdekében a Minisz­tertanács módosította az államköl­igazgatói sok megértéssel, igyeke­zettel egyengetik a fiatalok útját. Szívesen fogadják őket már csak azért is, mert ezek a fiatalok meg­ismerik az üzemet, s ha megismerik és megszeretik, szívesen maradnak ott, választják életpályául egyik vagy másik szakmát. — Mi a helyzet a kereskedelem­ben? — A fiatalok legnagyobb része a kereskedelemben akar elhelyez­kedni. Eddig a miskolci és diósgyőri kiskereskedelmi vállalatnál több mint harminc fiatal kapott munkát. A közeljövőben még legalább har­mincöt fiatalt akarnak alkalmazni — Tehát a hatszáz fiatalból száz­ötvennek, vagy legjobb esetben két­száznak tudnak munkát biztosí­tani? ■— Sajnos, a fiatalok túlnyomó többségét pillanatnyilag nem tud­juk elhelyezni. Ennek az az oka, hogy ilyenkor ősszel megszűnnek az idénymunkák, sőt több vállalat a téli termelésre csökkentett lét­számmal rendezkedik be. A hatszáz fiatal túlnyomó része: leány. Ez is megnehezíti az elhelyezést, mert a vállalatok ragaszkodnak ahhoz, hogy fiúkat alkalmazzanak. Ez érthető, hiszen a fiatalokban nem­csak pillanatnli munkaerőt látnak, ha.ncm azt a tartalékot is, amely­ből a szakmai utánpótlást nevelik. — Mi lesz a sorsa annak a négy­száz fiatalnak, akiket nem tudnak elhelyezni? — Mint mondottam ezek 1nagy­része leány, akiket szüleik nem en­gednek akármilyen fizikai mun­kára. Egyelőre otthon maradnak s a háztartásban segítenek. Termé­szetesen ezzel nem nyugtatjuk meg magunkat. A jövőben is kutatjuk a 14—16 éves fiatalok elhelyezési lehetőségét minden vállalatnál, —- mondotta végül Fazekas elvtárs. csönök visszafizetésének egyes fel­tételeit és valamennyi áll am köl­csönre nézve kimondotta, hogy az utolsó sorsolásokat 1974 december 31. napjáig kell megtartani. Ez egy­ben azt is jelenti, hogy az ötödik és hatodik békekölcsön visszafizetési ideje egy, illetve két évvel rövi- debb lett. Az 1956. évre kitűzött sorsolásom kát az eredeti terv szerint tartják meg. Az új visszafizetési feltételek sze­rint a sorsolásokat 1957 július 1-től kezdik meg újból és valamennyi ál- lamkölcsönnek változatlanul évente két sorsolása lesz. A kötvényeket nem cserélik ki, mindenkinek a ré­gi kötvénye marad birtokában. A kamatozó kötvényeket azonban ki kell cserélni és a kötvénytulajdono­sok választása szerint helyettük új kamatozó kötvényeket, vagy hato­dik békekölcsön kötvényeket kap­hatnak. A cserét 1957 június 30-ig kell lebonyolítani. Az egyes áUamkölcsönök új sor­solási terveit a kötvénytulajdono­sokkal az üzemekben és vállalatok­nál szétosztásra kerülő külön tájé­koztató részletesen fogja ismertet­ni. (MTI) Megkezdidött a magyar atomreaktor vasszerkezelEM gyártása A Fémmunkás Épületlakatosipari Vállalat dolgozói szerdán megkezd­ték a magyar atomreaktor vasszer­kezeteinek gyártását. A 32x22 méter alapterületű főcsamok öt keretállá­sa és a darupálya készítéséhez mintegy 120 tonna vasat használ­nak fel. A szerkezeti elemek gyár­tásával jelenleg két brigád foglal­kozik, fokozatosan azonban újabb csoportok kapcsolódnak a munkába, hogy az első két keretállás szerelé­sét már a jövő hónap elején meg­kezdhessék Csillebércen. Annak ellenére, hogy a rendelés nemrég érkezett, a gyár dolgozói úgy igyekeznek, hogy az év végére befejezzék ezt a munkájukat. Ugyanakkor kérik az együttműködő üzemeket, hogy a nyersanyagot mi­nél előbb adják át a gyárnak, mert a 120 tonnányi anyagból eddig mindössze 57 tonna érkezett me«. Ezen kívül 250 palack oxigént é* disszousgázt és 600 csomag E~—5Ö«es minőségű elektródát kérnek, hogy az autogén vágásnál és a hegeszt» nél se legyen fennakadás, (MTI) A nemrégiben Cseh­szlovákiában járt ma­gyar mezőgazdasági kül­döttség tagjait, — ter­melőszövetkezeti tagokat, elnököket, tanács­elnököket, agronómusokat — természetesen a csehszlovák mezőgazdaság helyzete es elsősor­ban a termelőszövetkezetek helyzete érdekelte leginkább. A csehszlovák mezőgazdaság — illet­ve a kosicei kerület — kicsinyített hű képével már Kosicén, a mezőgazdasági kiállításon meg­ismerkedhettünk. A kiállítás jól rendezett, so­katmondó volt. Egy-egy területen felülmúlta a mi kiállításrendezésünket. A mi kiállításunkon például hiányzott az eredményt ismertető táb­lákról a hogyan. Nos a csehszlovák kiállítás a hogyanra is mindenütt választ adott. Az ered­ménymutató táblácskákon ott szerepelt: milyen munka, trágyázás, műtrágyázás mellett termett 450—500 mázsa répa — és más növényféleség — egy-egy hektáron..: Úgy hiszem ezt nálunk is meg lehetne valósítani. A kiállítás sokoldalú volt Néhány olyan könnyű munkagépet láttunk, amelyek nálunk még ismeretlenek, de mielőbb közhasználati munkagéppé kell tennünk őket. A kiállítás megmutatta azt is. hogy Csehszlovákiá­ban például alig közelítik meg a mi állatte­nyésztésünk, szarvasmarha tenyésztésünk szinvo- nalát, pedig ez nálunk is alacsony szinten mo­zog. Baj ven a megfelelő tájfajták kitenyész­tésével és — az ipari célokat szolgáló növények erőltetése miatt — a takarmány termeléssel is. Erre a csehszlovák termelőszövetkezetek — JRD-ék (egységes földművesszövetkezetek) — tágjai maguk mondtak bírálatot. Ami a' JRD-ket illeti, Hegyi Imre, a megyei atepf ront.-bi zo t tság alelnöke nagy vonalakban már elmondta, a sajtóban is közölt nyilatkoza­tában, hogy sok termelőszövetkezeti tagnak a kosicei kerületben is van már saját gépkocsija és hogy a termelőszövetkezetek gazdaságilag jól megalapozottak. A nyilatkozat azonban nem részletezte a miértet és a hogyant. E nélkül pe- thg nem vonhatunk le reális következtetéseket. Hadd szóljak először a JRD-k gazdasági helyzetéről. A trebisoyi körzet felé haladva kísérőink mutogatták az állami gazdaságok’ és termelőszö­vetkezetek központi tanyáit; : Kivétel nélkül valamennyi nagyobb, rendezettebb, modernebb, nagyüzemibb jellegű, mint a mi állami gazda­ságaink. termelőszövetkezeteink egy-egy major­ija .: -. Közelebbit a termelőszövetkezeti gazdasá­gok helyzetéről akkor tudtunk meg, amikor Bú­iéin elvtárs a Drahovi dombokon kimutató tj, egy JRD-központi tanyájára: „A télen alakult a JRD és már kész a modem központi tanya“. Elsősorban ez jellemzi, illetve ez eredményezi a JRD-k jó gazgasági alapját. Ha megalakul egy-egy JRD, annak néhány hónapon belül államsegit- séggcl jól felszerelt tanyája van. Modern épü­letekkel. istállókkal. A csehszlovák állam jóval több és sokoldalúbb támogatást képes nyújtani a termelőszövetkezeteknek, mint mi. Érdekes például a JRD-knek nyújtott hitel visszafizeté­sének módja. Ha a JRD épít egy 500.000 koro­nás istállót, 35—40 százalékát az állam azonnal leírja a nyújtott hitelnek. Azután évente — ha a JRD teljesíti beadási kötelezettségét — az állam rendszeresen elengedi a fennálló hitel 5 százalékát. Tehát ha a hitel tízéves, tíz év múl­va a JRD-nek csak 50.000 koronába került az istálló. Ez természetesen meglepte küldöttsé­günk termelőszövetkezeti tagjait, elnökeit. Ná­lunk más a helyzet, kamatot fizetnek a közös gazdaságok az állami hitel után. A mi viszo­nyainkat fi gye lembe véve, itt két dolgot kell is­mételten megemlíteni. Az egyik a csehszlovák állam jobb gazdasági helyzete, a nagyobb ipari fejlettség, a jobb nyersanyagbiztosítás lehetősé­gei. A másik a JRD-k tagságának viszonya a termelést és a részesedést illetően. A csehszlo­vák termelőszövetkezeti tagság például munka­egységének 60—70, sőt 80 százalékát pénzben és nem terményben igényli. Hosszú ideig tartóz­kodtunk a Kral-Chelmc-i járás Nagygéres köz­ségének (JRD község) közös gazdaságában. A JRD többéves múltra tekint vissza. Modern, vízzel, villannyal ellátott, központi tanyája van. gépesített istállókkal, 1600 hektáron gazdálkod­nak. A tagság kimondottan elégedett. Az el­múlt évben például 29 koronát ért náluk egy munkaegység. Ebből 22 koronát készpénzben és 7 korona értéket terményben kaptak. Tehát egész értékben is kevsebbet ért egy-egy munka­egység, mint mondjuk nálunk a borsodivánkai termelőszövetkezetben, vagy a kesznvéteni Sza­badságban. sőt kevesebbet, mint általában ter­melőszövetkezeteinkben. Igaz viszont, hogy ná­luk számban valamivel több munkaegységet képes megkeresni évente a növénytermelési bri­gád egy-egy tagja, mint nálunk: A termelőszövetkezet gazdálkodása mintaszerű. Hizlaldájuk például — a sertéstenyésztésben, hizlalásban látják itt a jövőt — kiválóan dolgo- zik^ Tizes csoportokban, kor és súly szerint cso­portosítva hizlalnak. Olyan a tisztaság, hogy nálunk még egyetlen termelőszövetkezeti hiz­laldában sem tapasztaltam hasonlót. Az állam itt is segít.. Minden szerződött hízó után két mázsa kukoricát kap a JRD igen alacsony áron. A zootechnikus megemlítette, hogy viszont túl­ságosan sok ipari növény — cukovrépa, stb. — termelésére kell szerződést kötnie a JRD-nek és ez befolyásolja a takarmánytermelést. Ezévben például 1600 hektár szántóterület, mellett mind­össze 90 hektáron termeltek kukoricát, holott sertésállományuk erősen megközelíti az 1000 da­rabot. Egészében vonzóbbak a JRD-k -— éppen gazdasági megalapozottságuk, jövedelmük miatt, mint a mi termelőszövetkezetink. Fejlettebbek. Érdekes például az öregekről való gondoskodás. A termelőszövetkezeti tag, ha betöltötte 65. élet-j évét — 230 korona öregségi díjat kap az állam­tól, akár dolgozik, akár nem. Beszélgettem idős Pataki Jánossal. Hetvenkét esztendős, az állat­tenyésztésben dolgozik. Havonta 230 koronát kap az államtól és az elmúlt évben például 720 egységet szerzett. Az öreg azt mondta tréfásan: „ha nem lenne a két fiam. akiket segítek — még nem. JRD tagok —, annyi pénzem lenne, hogy tele lenne vele egy kukoricakas“. Jóné- hány JRD tagnak van már saját .gépkocsija a kosicei járásban is. Ezek a tényezők eredmé­nyezik, hogy egyre-másra alakulnak Csehszlová­kiában a közös gazdaságok. összehasonlítva a mi termelőszövetkezeti mozgalmunkat a csehszlovákokéval — a már fentebb említett okok miatt — az ő javukra bil­len a mérleg. A legutóbbi párt- és kormány- határozataink értelmében már több segítséget nyújt közös gazdaságainknak az állam. Egy pillanatig sem vitás, hogy újabb és újabb meg­oldásokon kell töprengenünk, mert gyengébb termelőszövetkezeteinknek — amelyek erősen eladósodtak — a mostani segítség nem elegen­dő. Egész bizonyosan találunk újabb jó módsze­reket arra. hogy termelőszövetkezeteink, na­gyobb kezdeti segítséggel, rövid idő alatt alkal­ma zhaesák a nagyüzemi gazdálkodás légfejlet­tebb módszereit. Ezzel bebizonyítják a nagyüze­mi gazdálkodás fölényét, amely gazdaságilag erős termelőszövetkezeteinkben már m& is vonzó és elvitathatatlan; BARCSA SÁNDOR Csehszlovák fermelőszövetkezel'ek üzemek vezetői és a vállalatok A Minisztertanács határozata a belfiüdi államkö'csöniikröl

Next

/
Oldalképek
Tartalom