Észak-Magyarország, 1956. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-12 / 215. szám

2 esZAKMAGTAKOMZAt Szerda, 1956. szeptember i. LEVELEZŐINK ÍRJÁK Mi tzínházat Miikatenak“ .............................................. nrnnnmnr M ÉG JÚLIUSBAN TÖRTÉNT, hogy cseh elvtársak jártak. Muhi község­ben. . Tiszapalkonyán dolgoznak s megtudták, hogy az egyik fúrt kút már régen rossz. Megígérték, hogy a kutat megjavítják. Az alkatrészeket elvitték, megforrasztották, s e hónap elején vissza is hozták. A község dol­gozói ezúton mondanak köszönetét Holán Irily, Kubelka Vlagyimir, Zsi­nór József és dr. Papp Károly elv- társaknak. * KISTÓTH ISTVÁN vb. titkár József-utca elején (a Dózsa György- utcánál) és a végén (a Tizeshonvéd- utcánál) állítsanak fel iskolajelző közlekedési táblát. A Kun József- utcán és a Dayka Gábor-utcán az iskolák előtt tegyék ki a 10 km-es lassúsági jelzőtáblát, mert a lassú­sággal a zaj is mérséklődik. Továbbá javasoljuk, hogy a miskolci vállala­tok a KPM illetékes osztálya előadó­jának bevonásával tartsanak a gép­kocsivezetők részére előadást, amely­ben felhívnák a figyelmüket arra. hogy az iskolák előtt zajtalanabbik közlekedjenek. FÜRI JÓZSEF DISZ vb. titkár A SAJÓSZENTPÉTER1 Sütőipari Vállalat legnagyobb üzeme a ka­zincbarcikai sütőüzem. Ez az üzem látja el Barcikát kenyérrel, az egész bányavidéket pedig süteménnyel. Dolgozói naponkint 70 mázsa ke­nyeret és 16.000 darab süteményt készítenek. Ha néha■ hiba van a minőséggel, a fogyasztók rendsze­rint a sütőipari munkásokat szid­ják, meg vannak győződve, hogy azért csakis a pékek felelősek. Pe­dig gyakran rajtuk kívülálló okok is rontják a kenyér minőségét. A bányásznapra például ugyan­csak fel kellett készülni a sütőipar­nak. Az üzemben 54.000 darab sü- ■ teményt és a szokásosnál sokkal több kenyeret készítettek. A leg­nagyobb munka közben azonban nem volt víz. Már dagasztani kel­lett, ezért nem volt más hátra, minthogy a szakmunkások és a se­gédmunkások a 200 méterre lévő kútból tejeskannákban hordták a vizet. 3—4 óra múlva javult meg a vízszolgáltatás, akkor pedig nem volt villany, nem működött a da­gasztógép. S mit tehet ilyenkor a pék? Hozzáfog kézzel a dagasztás- hoz, mert egyetlen célja az, hogy dolgozótársai megkapják a kenye­ret. Ilyen körülmények között az­tán könnyebben csúszhat be hiba, de nem a pék hibájából, hanem a rendkívüli okok miatt. Ezért kérjük dolgozótársainkat, hogy ha hiba van a minőséggel, necsak minket okoljanak, hanem gondoljanak arra, hogy külső okok is közrejátszhat­nak az esetnél. Természetesen a kritikát a jövőben is szívesen vesz- szük, s igyekszünk a hibákat meg­szüntetni, a fogyasztók igényeit ki­elégíteni. TÓTH IMRE minőségi ellenőr m A MISKOLCI Kun József-utcai és Dayka Gábor-utcai iskolákban igen nehéz .körülmények között folyik a tanítás, mert az utca zaja miatt sok­szor 8—10 percig sem tud szóhoz jut­ni a tanár. Traktorok, parasztkocsik, autóbuszok dübörögnek végig az ut­cán, amelyeknek zaja igen zavarja a tanítást. Javasoljuk, hogy a Kun A BORSODSZENTGYÖRGYI ta­nács ezévben három új hidat épí­tett és öt hidat felújított. A község közepén azonban egy elhagyatott rossz hid áll, amely a megyei Út­fenntartó Vállalat kezelésében van A vállalat azzal, hogy új hidat fog építeni, még jiíliusban szétszedte a rozoga fahidat. Azóta feléje sem jönnek. Pedig igen fontos ez a híd mert Borsodszentgyörgyöt ózddal és a környező községekkel köti össze. A munkásszállító gépkocsik kénytelenek keresztülhajtani a pa­tak medrén, sokszor úgy kell őket kivontatni a vízből. Ha ezt a hi­dat ki akarnák kerülni, sokkal hosszabb utón kellene menniük. A népboltba érkező lisztet vagy ke­nyeret vállon kell áteipelni a **atak medrén. A Terményforgalmi Válla­lat által begyűjtött terményeket nem tudják átadni, mert a Tér­ményforgalmi el van zárva a for­galomtól. De kérdezhetnénk tovább, ki a felelős azért, hogy a gyári munká­soknak, s a különböző bányaüze­mek dolgozóinak zöldárut szállító kocsi már kétszer borult fel a pa­tak medrében. A községi tanács már sokat harcolt a hidért. Telefo­non is sürgettük leveleket is ír­tunk. Felajánlottuk azt is, hogy a hidat saját erőnkből felépítjük fát, munkaerőt biztosítunk, de azt a választ kaptuk Pntnokról. hogy ide betonhidat terveznek, mível fővo­nalon van. Néhány hét múlva az­után leszállítottak a híd mellé 12 rönkfát, hogy azonnal hozzákezde­nek az építéshez. Ez még augusz­tus elején volt, de azóta s°ra tör­tént semmi. Szállítottak még hat darab tartévasat. Most már bizto­sak vagyunk benne hogy ebben a-» évben nem lesz hidunk, s úgv lát­juk az Útfenntartó is csak fahida* szándékozik építeni Míg azonban ez nekik szerényen is belekerül 25 ezer forintba, a községi tanács sok­kal hamarabb megcsinálta volna 10 ezerért. Különösen kényelmetlen a dologban még az hogy nem tud­tuk mindönkinek megmagyarázni, hogv a hid az Útfenntartóhoz tar­tozik. ezért mindenki a fénycsőt szidia. hozv ne™ törődik a dolgo­zók erdőkéivel. Naivon szer-irénk ha az Útfenntartótól nomesak ígé­retet, de hidat is kannánk már. TÓTH BERTA TAN vb. elnök. A kultúra közkinccsé tételének útján Vidám gyermekzsivaj töltötte be hétfőn késő délután a mislzolci városi tanács nagytermét. Kétszázhuszonhét kisfiú és kisleány ismerke­dett egymással, méregette egymást pajtáskodó mosollyal. Némelyik még néha-néha a mamára pillantott, oda is húzódott mellé, de pár perc múlva már újra az új pajtásokra fordult a figyelme. Boldog, gyermeki várako­zás töltötte meg a nagy termet; vajon hogyan is lesz itt, mit fogunk itt tanulni, jó lesz-e itten? A miskolci városi tanács szakszervezeti bizottságának lelkes és dicséretes kezdeményezése valósult meg a vidám gyereksereg összejöve­telével. »A kultúra, á művészet ma már nem a kiváltságosak ügye«, ez az elv vezette a városi tanács szakszervezeti bizottságát, amikor elhatá­rozta, hogy a balett, a mozgásművészet megismertetése érdekében létre­hozza a város gyermekei részére a balettiskolát. Az iskolában csekély tanítási díj ellenében, Bodrogi Zoltánné és Koller Erzsébet kitűnő, mű­vészi oktatásában ismerkedhetnek meg az apróságok a tánc- és mozgás­kultúrával. A nagy teremben elhalkult a gyerméklárma, amikor Csontos Jó­zsef, a szakszervezeti bizottság elnöke ünnepélyesen megnyitotta a tan­évet. A gyermekek figyelemmel hallgatták Sárvári Károly elvtársat, a városi tanács kúltúrfelelősét, a balettiskola szervezésének irányítóját, aki az iskola céljait, rendtartását ismertette. — De érdekes is lesz itt, de sok szépet fogunk tanulni! — álmélkodtak a kicsik és boldogan kezdték a napokat számlálni, mikor fognak először jönni, mikor fogják felvenni a szép, fehér balettruhát, milyen szép, milyen jó is lesz! Majd elmegyünk újra. Megnézzük őket. örömmel olvastam az Északma- gyarország szeptember 7-i és 9-i szá­mában megjelen »Új színházat M is­kolának« című cikket. Jóleső érzés fogott el, hogy a város dolgozóiban ilyen nagy érdeklődést, megmoz­dulást váltott ki az új színház megépítésének kérdése. Nem tu­dom, hogy mi kerülne többe, a régi színház átalakítása, vagy az új megépítése, de mivel a város lakos­ságának lélekszárna hatalmasan meg­növekedett, hogy a dolgozók kultúr- igényeit ki tudja elégíteni, úgy gon­dolom, szükséges lenne az új színház felépítése. Sajnos, elfoglaltságom nem engedi meg, hogy elmenjek a szeptember 13-án megrendezendő rendikívüli ta­nácskozásra, ezért kérem az élvtár­sakat, tolmácsolják javaslatomat és szerény felajánlásomat. Az új szín­ház felépítéséből azzal szeretném ki­venni részemet, hogy az építkezésen havi 8 óra, összesen 72 óra társadal­mi munkát vállalok, ezenkívül 50, azaz ötven forint készpénzzel járulok hozzá a költségekhez. BODNÁR LÁSZLC Miskolc, Herman Ottó-u, 24 Katonafiaink elhatározták: Munkásbrigádokat küldenek az új miskolci színház építéséhez Az ország száz tájáról jöttek ide, mégis együtt éreznek a miskolci dolgozókkal, a város minden lakó­jával. Karhatalmi alakulataink tag­jairól beszélünk, akik már számta­lanszor bebizonyították ezt az együttérzésüket. Az utóbbi napokban egyre többet beszélnek a miskolci színház épí­téséről, érdeklődéssel olvassák a tervek alakulását. Szívügyük ez. hi­szen a Déryné Színház előadásain közülük mindia sokan ott voltak, szabad délután jailoon megbeszéltek minden színdarabot, amelyet láttak, őszinte színházbarátokká váltak. Urváld szákaszveZető elvtárs gondolt először arra. hogy az új színház építéséhez nemcsak lelke­sedéssel kellene hozzájárulni. — Ha az üzemiek, a itáliaiatok dolgozói munkával segítenek, ezt mi is megtehetjük! Eigner örvezető és Kovács sza­kaszvezető is erről beszélt s Nagy hadnagy elvtárshoz, a parancsnok­hoz fordultak. Nagy elvtárs össze­hívta a DISZ-tagokat és elmondott* ta nekik a javaslatot. A döntés hamar megszületett: az új miskolci színház felépítéséhez minden szombaton és vasárnap DlSZ-munkábrigádokat küldenek és a hét e két napján ezek a brigá­dok 5—20 órás munkát végeznek. Ezt fogadták és azóta várják az új híreket: mikor kezdődik meg kulturális életünk új fellegvárá­nak, az új miskolci színháznak építése? Sass Eipin Hz ENSZ arab—ázshi csooortia összeült az algériai kérdés megvitatására Az ENSZ arab-ázsiai csoportja, — az AFP közlése szerint, hétfőn zárt ajtók mellett összeült, hogy Al­gériáról tanácskozzék. A szerzett tá­jékoztatások szerint a csoporton be­lül a többség amellett foglalt állást, hogy már most kérjék az „Algériai ügynek" az ENSZ közgyűlés napi­rendjére tűzését. A kisebbség India vezetésével azt javasolta, hogy mielőtt a napirendre tűzést kívánják, várjanak még, ne­hogy a légkör elmérgesedjék és egy­ben meglássák, hogy novemberig milyen döntéseket hoz a francia kor­mány Algériával kapcsolatban. Dön­tés még nem történt, a csoport a jö­vő héten újból összeül. Megjelent a Pártélet új száma A Pártélet augusztusi száma első helyen közli Kerpán István: Gondo­latok a pártegységről c. cikkét, mely részletesen foglalkozik a pártegység fontos kérdésével. A cikk ismerete segítséget ad minden pártmunkás­nak. A folyóirat közű Molnár Géza: A tömegek sűrűjében c. cikkét, mely megmutatja milyennek kell lenni a kommunista vezetőnek, hogyan kell együtt élni a tömegekkel, foglalkoz­ni problémáival. A pártélet napi kérdései rovatban számos hasznos cikk nyújt segítséget minden funkcionáriusnak, propagan­distának. A folyóirat a felsoroltakon kívül még számos cikket, könyvismertetést közöl. I. RÉSZ 4 szem píxi kultusz egyik — talán legsúlyosabb — következménye volt a pártban, hogy sorvasztotta a kom­munistákra, s az egész kommunista mozgalomra oly annyira jellemző önállóságot, öntevékenységet. A párt politikáját megértő, s azt önállóan alkalmazni tudó kommunisták he­lyett — az ózdi gyár pártszervezeteiben is — egyre gyak­rabban találkoztunk csak utasításra cselekvő párttagokkal és p ártveze tőikkel. Nehéz teljes egészében felmérni, hogy Ózdon a kommunista mozgalom egészséges öntevékenységét mennyire gátolta a személyi kultuszból, s az abból eredő káros gyakorlat. Annyit azonban miniden esetre megállapít-, hatunk, hogy ez igen nagymértékben akadályozta a gyár dolgozóinak lelkes, törekvő munkáját. Annál nagyobb öröm­mel kell azonban most üdvözölnünk a pártbizottságot, s a pártszervezetek vezetőit — akik a meglévő hibák ellenére — most elevenségről, egészséges kezdeményező szellemről tesz­nek nap mint nap tanúbizonyságot. A gyár hengerészei és műszaki vezetői a Központi Ve­zetőség július 18—21-i határozata után megvizsgálták az üzem előtt álló feladatokat, s úgy határozták, hogy azok si­keres elvégzése, illetve a tervek teljesítése érdekében ver­senyre hívják ki az ország hengerészbrigádjait. Erről talán legékesebben levelük beszél, amelyet pártunk Központi Ve­zetőségének küldtek: „Teljesen egyetértve a Központi Veze­tőség július 18—21-i határozata minden pontjával, célul tűz­tük ki, hogy 100 tagú brigádunk a nap minden órájában, minden erővel a KV. határozata megvalósításáért fog har­colni. Egységesen tömörülve pártunk Központi Vezetősége mögé, minden politikai intézkedésre és határozatra brigá­dunk elsőnek mozgósít, annak végrehajtásában az Ózdi Ko­hászati Üzemekben példát fog mutatni. Munkánknak a jú­lius 18—21-i párthatározat maradéktalan végrehajtása a célja..." „Bizalmunkat és ragaszkodásunkat fejezzük ki tet­teinkkel“ — mondják az ózdi elvtársak. Sokszor hallott, s mégis elgondolkoztató szavak ezek, amelyek éppen ma kü­lönös értelmet nyernek. A bizalom átmeneti megrendülése idején a bizonytalanság és a kétségek visszahatottak az ózdi gyárban is a munkára, fékezték a politikai aktivitást. Most, amikor ismét világos az ült, szaporábban megy a munka. Ter­melési győzelmeikről adhat számot a martin és kdhóüzem, amely nap mint nap túlteljesíti tervét. Hasonló szép terme­lési sikereket ér el a július 18—21. hengerészbrigád is. Mégis, ha az eredmények mellett a termelés egynéhány problémáját vizsgálgatjuk, találkozunk olyan jelenségeikkel, amelyek gyorsabb tettekre, öntevékenységre figyelmeztetnek. A gyár párt-végirehajitóbizottságának augusztus 15-á ülésén napirendi pontként az ügyvitel egyszerűsítésével fog­lalkozták. A jelentés — amely a vb. elé került — megálla­pította, hogy figyelemreméltó eredményeket értek el a hiva­tali munka egyszerűsítésében. Megoldották a műhelymunkák KOMMUNISTA ONTETEKENYSEGET ! — Az ózdi gyár pártszervezeteinek munkájáról — /ficn helyesen mon­dotta a gyár egyik alapeszervi párttitkára: — Termelési ter­veinket teljesíteni elsősorban azt jelenti, hogy olcsóbban, mi­nőségileg jobbat és többet ter­melünk! Majd később arról beszélt, hogy most igen nagy feladatok előtt állanák, hiszen ígéretükhöz híven éves ter­vüket december 20-ra teljesíteni akarják. Ismerik a célt. is­merik az eszközeiket, az eredmények mellett azonban figyel­meztetően jelentkeznék a nemtörődömségből adódó hiányos­ságok. A finomhengermű például súlyosan elmarad terv© mögött. Szeptember 1-én 85.5, szeptember 2-án 46.1, szep­tember 3-án 95.4, szeptember 5-én pedig csupán 85.8 száza­lékra állt. Miért ilyen nagy a lemaradás? A mi véleményünk szerint: « J A terv nincs a programmal összehangolva. (A mirnász- u/ tórium készíti a tervet, a Kohórt a megrendelésit, az üzem pedig a programot.) Jj \ Nem veszik figyelembe a tonna/óra teljesítményt,- / egyes vezetők még mindig csak az elavult módszerekre támaszkodnak. p \ Nagy az anyaghiány elsősorban a lunkenos selejt miatt» v Tapasztalható az üzemek közötti nem megfelelő koope­ráció is. A\ A műszaki és fizikai dolgozók munkájában az utóbbi időben lazaság mutatkozik. p \ Hiányzik a kommunista példamutatás, a pártalapszer- V vezet vezetősége nem kezdeményez, nem eléggé önál­lóan cselekszik, mindent — így a tervteljesítés megoldását ás — felülről várja. Ezek az úgynevezett objektív hibák párosulnak a po­litikai munka hiányosságaival, s együttesen a terv nemtel­jesítését eredményezik. Az augusztus 23-i kibővített párt­bizottsági ülésen a beszámoló igen helyesen rámutatott: .A pártbizottságnak és a pártszervezeteknek a pártmunka sajá­tos eszközeivel kell segíteni a termelési feladatok megoldd- sát, hiszen a termelékenység állandó növekedése az egye* düU biztos útja az életszínvonal további emelkedésének.** Helyesen látják tehát az ózdi elvtársak a feladatotj sajnos azonban sokszor nem így cselekednek! Csak beszél­nek, beszelnek — az utóbbi időben igen sokat értekeznék —) a szavak azonban nem válnak tetté, hiányzik a kommunista öntevékenység. Ne feledkezzenek meg az ózdi elvtársak, hogy a kom­munista öntevékenységre az élet minden területén, most job­ban szükség van, mint bármikor. Higyjék el, fontos ez a gyár munkájának eredményessége, népgazdaságunk további sikere érdekében is. A Központi Vezetőség számít az ózdi elvtársak, kommunisták jobb munkájára, a párt és a kor­mány határozatainak maradéktalan végrehajtásában nyúj­tandó tevékeny, cselekvő, aktív részvételére. DRAGOS GYULA' egyszerűbb elszámolását, kidolgozták az egyszerűbb kalkulá­ciós módszereket, elhatárolták a hatásköröket. A jelentés rá­mutat a hibákra is. Az ügyviteli munka egyszerűsítése még mindig csak adminisztratív intézkedéseken alapszik, nem tá­massza alá megfelelően pártpolitikai munka. A pártszerve­zetek a pártmunka sajátos eszközeinek helyes alkalmazásá­val nem segítik megfelelően a gazdasági vezetők ilyen irá­nyú ténykedését. Amilyen bátran nyúlt hozzá ehhez a kér­déshez a párt-vógrehaj főbizottság, oly annyira hiányzott az ülésről az alapos vita e határozat végrehajtását illetően. Nézzük talán magát a három pontból álló határozatot: „2. A legközelebbi taggyűléseken, termelési értekezle­teken, műszáki értekezleteken fel kell vetni és foglalkozni kell az ügyvitel egyszerűsítésével. Felelős: Kőhalmi elvtárs. 2. Horváth elvtárs tegyen javaslatot a gyárrészlegek felé, az igazgatóság véleménye alapján, melyek azok a leg­fontosabb területek, ahol az egyszerűsítést meg lehet oldani. Felelős: Horváth elvtárs. (Egy kis figyelmetlenség! A szerte.) 3. Ki kell dolgozni az igazgatóság jogkörét és foglal­kozni kell, a gyárrészlegek vezetőinek milyen ügyintézést lehet átadni. Ehhez fel kell használni ^temesszentandrási elv­társ főmérnöknek a Szovjetunióban szerzett tapasztalatait. Fel kell vetni az önelszámolás kérdését, az ezzel kapcsolatos jogokat és kötelességeket. Felelős: Horváth elvtárs.** Az ügyvitel egyszerűsítéséről szóló határozat megvaló­sítását tehát három ilyen „konkrét" javaslattal kívánja a gyár pártbizottsága megoldani. Véleményünk szerint ez ke­vés! A párt Központi Vezetősége és a Minisztertanács hatá­rozata — amely az ügyvitel egyszerűsítésére hívja fel a fi­gyelmet — gondosabb végrehajtást igényel, — erről nem szabad az ózdi elvtársatknafc megfeledkezniük! Igaza van a jelentésnek, amikor felveti: — helytelen, hogy még mindig csak adminisztratív intézkedéseken alap­szik a gyárban egy ilyen fontos határozat végrehajtása. Az­zal is egyetértünk, amikor megállapítja: nem látják fontos­nak sok esetben a pártvezetők, de maguk a párttagok sem a politikai munkát, s így ez nem mutat gyümölcsöző ered­ményeket. Sajnos azonban éppen a jelentés igazolja azt is, hogy a pártbizottságon is fellelhető ilyen helytelen maga­tartás. Ezt bizonyítja maga a jelentés is: „A párt-végrehajtó­bizottság megállapítja, hogy a vállalatnál az ügyvitel egy­szerűsítésében eddig elért nem kielégítő eredményekért a pártbizottság, a szákszervezet és a vállalat igazgatósága egyaránt felelős... A párt-végrehajtóbizottság a vállalat igazgatóságának kötelességévé teszi, hogy konkrét intézkedé­seket tegyen az ügyvitel egyszerüsvtése érdekében.** S mit tesz a pártbizottság? Mit tesznek a pártszerve­zetek, hogyan kell segíteni a pártmunka sajátos eszközeivel a gazdaságii vezetők munkáját, — erről már nem esik szó a jelentésben, sőt a határozatban sem! Mindezekből világosan látható, hogy a szavakat nem követték tettekj

Next

/
Oldalképek
Tartalom