Észak-Magyarország, 1956. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-05 / 209. szám

Szerda, 1956. szeptember 5. ÉSZAKMAOYAROBSZAG 3 „Egész munkánk homlokterébe a gazdasági tevékenységet kell állítani66 A Borsod megyei vasutas pártaktíva tanácskozása A Központi Vezetőség július 18— 21-i határozata nagyon fontos fela­datokat ró a vasutas pártszervezetek­re, a vasúton dolgozó kommunisták­ra. Ezeknek a feladatoknak megtár­gyalása végett ült össze a napokban a Borsod megyei vasutas párták ti va. Az aktivaülésnek különös jelentő­séget adott, hogy az őszi forgalom elején ült . össze, annak az időszak­nak a kezdetén, amikor a vasutas dolgozók, a vasutas pártszervezetek feladatai meghatványozódnak. Az őszi forgalom feladatainak sikeres megoldása jórészt a vasutas pártszer­vezeteken múlik és a megoldásban nagy segítséget nyújt a Központi Vezetőség július 18—21-i határozata tanításainak gyakorlati, helyes alkal­mazása. A vasúton folyó politikai munka nagy sikerei Á júliusi határozat —1 amint az Számyasi Gyula politikai osztályve­zető referátumából is kitűnt —, szá­mos a vasútnál és a vasutas párt- szervezeteknél fellelhető hibára rávi­lágított. Az elért eredmények mellett akad még a vasútnál javítanivaló a pártegység megerősítésében, a párt­élet lenini normáinak fokozottabb érvényrejutásában. A pártszerveze­tek munkastílusában egyik fő fogya­tékosságként mutatkozott az admi­nisztratív eszközök túlzott alkalma­zása a politikai munkában is. Elural­kodott a szolgálati szellem, az utasí­tásra várás mély gyökeret vert egyes pártszervezetekben és pártfunkcioná­riusokban. Ezért a politikai főosz­tály és az igazgatóság politikai osz­tálya annál inkább felelős, mert ezek a szervek maguk is gyakorta alkal­mazták ezt a helytelen módszert. Hiányos volt a pártszervezetek és pártfunkcionáriusok tájékoztatása is, fami önállótlanságot idézett elő. Nagy hiányosság volt a vasutas pártszer­vezeteknél, hogy a korábban alapta­lanul megbélyegzett, kiközösített, vagy háttérbeszorított elvtársak re­habilitációja nagyon vontatottan ha­ladt. Sorozatos törvénysértések vol­tak napirenden pl. a mulasztások megtorlásánál. Előfordult olyan eset is, hogy az oktatásról távolmaradó dolgozót részkártérítéssel sújtották. A túlzott centralizáció miatt a közép és alsó vezetést önállótlanság jellem­ezi. Fokozottabban kell támaszkodni a dolgozókra is. Alapvető hiba volt, hogy a vasúti politikai osztályok ne­velőmunkájuk során a dolgozók fi­gyelmét nem irányították az országos problémákra, ennek folytán a vasu­tas pártszervezetek tevékenységét — éppen elzártságuk miatt — a befelé fordulás jellemezte. A politikai osztályok létrehozása annakidején helyes és szükséges volt. Szükség volt rájuk, mert a felszabadulás előtt a vasutas dolgo­zók mindennemű politikai ténykedés­ből ki voltak zárva és kellett olyan szerv, amely a vasutas dolgozókat népi demokratikus rendszerünk hű állampolgáraivá, jó hazafiakká ne­velje. Hogy ez jórészt sikerült, abban nagy szerepe volt a politikai osz­tálynak. A politikai osztályok nevelő munkája eredményeként a vasúton folyó politikai munka elérte az ipari üzemekben folyó politikai munka színvonalát. Ennek eredményeként tudható be, hogy az aktivaülés refe­rátuma kiváló szakmai eredmények­ről adhatott számot, ami az őszi for­galom kezdetén rendkívül biztató je­lenség. A politikai osztályok jó mun­kájának tudható be, hogy az irányí­tásuk alá tartozó pártszervezetek megerősödtek, s egyre sürgetőbben merül fel az a kérdés, hogy azok a területi pártszervekhez tartozva, ne befelé fordulva, hanem az ország egészének munkájában résztvéve működjenek tovább. Indokolt volt a párttagságnak az a kérése is, hogy a felsőbb pártirányítást is választott szerv, ne pedig kinevezett hivatali szerv végezze. Ezek az indító okai annak az elhatározásnak, hogy a Központi Vezetőség a vasúti politikai osztályok megszüntetését határozta eL; Előtérbe kell állítani a gazdasági tevékenységet Az aktivaértekezlet feladatként ál­lapította meg, hogy a vasúton belül folyó politikai tevékenységnek teljes mértékben a vasúti szállítás, a gaz­dasági munka égető problémái felé kell fordulni. A legfőbb feladatok: az Őszi és téli forgalmi szállítások gaz­daságos megoldása, a dolgozókról való fokozottabb gondoskodás, a rá­juk való fokozott támaszkodás, egyes dolgozók hátrányos megkülön­böztetésének azonnali megszüntetése, a pártegység és pártfegyelem meg­szilárdítása, a kollektív vezetés ki- szélesítése, a pártdemokrácia fejlesz­tése, az eszmei, politikai és ideoló­giai tevékenység fokozása. Az egész munka homlokterébe a gazdasági te­vékenységet kell állítani és biztosíta­ni, hogy a pártpolitikai munka min­den részletében a szállítási, termelé­si feladatokat szolgálja; Az aktivaülés résztvevőinek fel­szólalásaiból kiderült, hogy a részt­vevők a politikai munkát a gyakor­lati gazdasági munkával szerves ösz- szefüggésben látják. Minden felszó­laló egybekapcsolta a pártmunkával kapcsolatos észrevételeit szolgálati helyének gazdasági, szállítási, for­galmi problémáival. Felmerült az a kérdés is, hogy vajon a megyei párt- bizottság tud-e majd a vasutas párt- szervezeteknek szakmai segítséget adni? Ez — mint Tóth János elvtárs, a megyei pártbizottság titkára kifej­tette —■ a vasúton dolgozó kom­munistáktól függ. Ha segítenek, a te­rületi pártszervekkel megfelelő kap­csolatot építenek ki, meglesz a le­hetősége annak, hogy a munkában ne legyen fennakadás és a követke­ző feladatokat zökkenő nélkül lehes­sen megoldani. A pártnak, a szak- szervezetnek és a szakmai vezetés­nek még szarosabban kell együttmű­ködni és ez lesz a biztosíték a Köz­ponti Vezetőség határozatának ma­radéktalan végrehajtására. Több felszólaló foglalkozott a Német Kommunista Párt betiltásá­nak ügyével. Az ülés végén az ak­tivaértekezlet táviratban fejezte ki egyetértését a Központi Vezetőség július 18—21-i határozatával, ugyan­akkor tiltakozott a német imperia­listáknak a Német Kommunista Párt ellen foganatosított terror­intézkedései miatt. A Borsod megyei vasutas-párt aktíva távirata a Központi Vezetőséghez Tisztelt Központi Vezetőség! Borsod megye vasutas kommunista aktívája tanácskozott a Köz­ponti Vezetőség július 18—21-i határozatából adódó feladatairól. A vita során bebizonyosodott, hogy a vasutas pártaktiva teljes szívből egyetért a határozat minden részletével. ígérjük, hogy a feladatok végrehajtásánál is teljes egységben, egyemberként felzárkózunk a Köz­ponti Vezetőség mögé. Erőnket nem kímélve dolgozunk a párt és kor­mány határozatainak megvalósításáért, a vasút nagy nemzeti feladatá­nak végrehajtásáért, az őszi forgalom sikeréért. Ugyanakkor Borsod megye vasutas kommunista aktívája, a megye összes vasutas dolgozói nevében mély felháborodását fejezi ki a Né­met Kommunista Párt betiltása miatt, élesen elítéli a német nép demokratikus szabadságjogainak súlyos megsértését. A vasutas kommu­nisták aktivaértekezletükön a megye vasutas dolgozóinak mély rokon- szenvét és együttérzését tolmácsolják a nyugatnémetországi kommunis­táknak. Minden erőnkkel továbbra is támogatjuk Németország békeszerető, demokratikus erőinek küzdelmét, amelynek céljai teljesen megegyez­nek minden békeszerető nép, így a magyar nép céljaival is. Elvtársi üdvözlettel: Borsod megye vasutas kommunista aktívája. ...............■■MII* ------------------------­N éhány bíráló megjegyzés egy alsóvadászi taggyűlésről A párttaggyűlés fontos szerepet tölt be a pártalapszervezet életében. Ezen határozza meg a párttagság az üzemiben, termelőszö­vetkezetben, vagy az egész község­ben végzendő munka fő irányvona­lát, vitatja meg hogyan kell az alapszervezetnek a Központi Veze­tőség egy-egy határozatát helyesen, az adott körülményeknek megfele­lően végrehajtani. A párttaggyűlés a pártszerű bí­rálat és önbírálat egyik legfonto­sabb fóruma, az alapszervezet leg­jelentősebb tanácskozása, s ezt szervezettségével, színvonalával és fegyelmével, tartalmával és külső­ségeivel is ki kell fejeznie. Legutóbb az alsóvadászi községi pártalapszervezet taggyűlésén vet­tünk részt A taggyűlés alacsony színvonalú volt, s azt mutatta, hogy az alsóvadászi községi pártalap- szervezetbe még nem hatolt be az az egészséges, légkör, amely már sok alapszervezetben igen heves, de mindvégig pártszerű vitát bon­takoztatott ki, s a párttagság őszin­te véleménynyilvánítását tükrözte. Űnos-untalan azt hangoztatjuk — Alsóvadászon is beszélnek erről —, hogy elsősorban a pártban kell ki­vívnunk a véleményszabadsággal átjárt őszinte légkört. így a helyes, ezt kellene tennünk. Hangoztatjuk, beszélünk róla — ez azonban nem elegendő! Cselekednünk kell, bizto­sítanunk, hogy a párttagság érezze: igényt tartanak őszintse, becsületes szándékú, segítőkész véleményére; A párttagságnak mindennap meg kell győződnie arról, hogy a kom­munistának nemcsak joga, de köte­lessége is elmondani helyeslő vagy ellentmondó nézetét. Ez a párt ér­deke, ezt követeli a párt&zerűség, JT z az igyekezet azonban koránt­sem érződött az alsóvadászi községi pártszervezet életében, e taggyűlésén sem. A leglényegesebb hibának azt tartjuk, hogy a párt- szervezet — mindenekelőtt a párt­vezetőség — még mindig a régi, megszokott módszerekkel dolgozik. Ezt mutatja a taggyűlés tartalmat- lansága, a párttagság hallgatása. Néhány megjegyzés a pártvezető­ség beszámolójához: Egyik lénye­ges fogyatékossága az volt, hogy a pártvezetoség tagjai nem kollektí­ván, nem az aktivisták bevonásá­val készítették el a beszámolót, hanem a tanácstitkárt bízták meg a feladattal. így természetesen a beszámoló egy sor égetően fontos feladattal — mint amilyen a tsz- ek számszerű fejlesztése és meg­erősítése, vagy az állampolgári fe­gyelem megszilárdítása — felülete­sen foglalkozott, vagy csak egy-két mondatban érintette. Ilymódon csu­pán egy ember véleményéről tájé­koztatták a párttagságot. Ez a hely­telen módszer a kollektív vezetés súlyos megsértését példázza. A beszámoló másik alapvető fo­gyatékossága volt az, hogy a tenni­valókat általánosságban s nem a tények mélyreható elemzése alap­ján szabta meg: »Meg kell szilárdí­tani az állampolgári fegyelmet, meg kell erősíteni a termelőszövet­kezeteket« — hangoztatta a beszá­moló. De hogyan? Erre nem adott konkrét, kielégítő választ. A beszámoló nem elégítette ki a párttagság igényét, mert unalmasan, szétfölyóan, rendszer­telenül vetette fel a problémákat. Foglalkozott a begyűjtéssel, a párt- oktatással, a tagdíjfizetéssel, a tsz mozgalom helyzetével, a DISZ és a Hazafias Népfront munkájával, s még egyéb kérdésekkel, — mind­össze egy óra leforgása alatt. Nyil­vánvaló, hogy ennyi kérdést nem lehet egy napirendi pontban ér­demlegesen megtárgyalni, de a pártvezetőség a beszámoló készíté­sekor ezt nem vette figyelembe. A beszámolóból hiányzott a politikai munka, a párttagság munkájának kritikája, a hibák és hiányosságok bátor, őszinte feltárása, s hiányzott a névreszóló építőszándékú bírálat. Pedig Alsóvadászon is elismerik, hogy a hibák, hiányosságok őszinte beismerése, azok kijavítása, illetve megszüntetését célzó törekvés nél­kül, a párttagság kritikájának mel­lőzésével egy lépést sem tudunk előre menni. Epogadja el a pártvezetőség a 1 bírálatot és javítsa meg a taggyűlések színvonalát Alsóvadá­szon ÍS: C^t nap tiatiéjigeiltez Többé nem nevezünk el intézményt, üzemet élő személyekről Vasárnap közölték a lapok, hogy a párt Politikai Bizottsága java­solja a kormánynak, társadalmi szervezeteknek, szövetkezeteknek: ne nevezzenek el többé üzemet, in­tézményt, vállalatot élő magyar állampolgárokról és a meglévő ilyen elnevezéseket változtassák meg. Megértéssel, örömmel fogadjuk a határozatot, amely újabb határo­Saját határozatának A szentistvánbaksai tanács meg­ígérte a község lakosainak, hogy augusztus 20. tiszteletére husboltot létesít. Helyiség van, csak ki kell meszelni. A községi tanács ígéretét határozatba foglalta, s megbízta Tóth János elvtársat a Hemádkércs és Vidéke Körzeti Földművesszö­vetkezetének ügyvezetőjét, hogy ki a helyiséget. zott lépés a személyi kultusz ma­radványainak eltüntetése felé; A párthatározat nagy visszhangot kel­tett az országiban — megyénkben is — s a visszhang azt mutatja, hogy a párt jól ismeri a milliók gondolkodását, vágyait; Az intéz­kedés komoly segítség abban, hogy előbbre jussunk a szocialista de­mokratizmus kiszélesítésében. sem szeres érvényt Szeptember 1. is elmúlt, de a ta­nács az ígéret teljesítésével még ma is adósa a községnek, mert saját határozatának sem tud érvényt szerezni. A tudomány megbicsak­lott a meszelés elvégzésén. A köz­ségi tanács vezetőinek szives figyel­mébe ajánljuk azt az általuk is jól ismert mondást: Minden határozat annyit ér, amennyit megvalósíta­nak belőle! Harminc szeptember Szeptember 3-án reggel nem szólt az ébresztőóra, mégis feléb­redt Sztankovics Kárólyné. Máskor ilyenkor már sietni kellett, hogy el ne késsen az iskolából, de most ráér pihenni, hiszen nyugdíjazták. Az első tanítási nap ... Harminc szeptember, ugyanannyi tanévkez­dés ... Aggódó szülők, félős első­osztályosok ... S most mindez már csak emlék. Az íróasztalra nincse­nek odakészítve a füzetek, nem fi­gyel rá egyszerre a sok-sok szőke és barna gyerek. Az óm pontosan nyolcat mutat. Az iskolában most után csengetnek, s ez most Márta néni szívéig hatol. Szinte hallja: a folyo­són elül a zaj, a padok megtelnek és a tanár felírja a táblám: 1956i szeptember 3. Első óra. Hányszor írta fel ő is 'magyarul, németüli franciául 'minden szeptemberben! Ezentúl másként kezdődik Sztori kavics Kárólyné szeptembere. Ráér később felkelni, s Qsak 9 óm felé megy a tejért. Szépnek ígérkezik az ősz, talán olyan, mint az a szeptember dél- előtt, amikor 30 évvel ezelőtt elő* szőr lépte át az iskola kapuját. Az a havi száz forint.•• Bi.róék háza nem a legnagyobb az újsoron — de az övék. Maguk erejéből építgették a felszabadulás után. Azokban az esztendőkben, amikor a régi Felső- és Alsóbarci- ka között majdnem 100 új ház épült. Az udvaron nyár idején, meg így őszelőn tengernyi virág van, de legszebb virág mégiscsak a tizen­négy éves Marika, aki ezen az őszön került középiskolába. Még­hozzá abba a vegyiipari technikum­ba, amely szintén ezen az őszön nyitotta meg kapuit Kazincbarci­kán. Nos, a már hervadó őszi virágok között az őszben is egyre virulóbb virág az iskolába készülődik. Szép ruhát vesz magára, haját szalaggal köti át. Táskával a hóna alatt olyan kecses izgalommal lépked végig az udvaron, hogy mint két szárny, úszik utána a szürke kar­digán. De a kapuból visszafordul; Any­ja, ki a házajtóból nézi, mosolyog­va fut be. Egy perc, már elő is tű­nik. Egy százas van a kezében; — Itthon felejtetted. Itt van; Könyvekre, füzetre kérte este a kislány. Éppen ekkor érkezik meg az apa is, Biró Sándor. Öszeshaju, fe- keteszemü, nagy darab ember. Ke­zében bányászlámpa, most jön mű­szakból. Nevetve nézi a vonatra igyekvő kicsi lányt, redős homlo­kán a mosolyba is keserű csíkokat húz az emlékezés. A nádudvari Biró Sándor, aki több mint 20 éve bányász, még tíz évvel ezelőtt írni, olvasni sem tu­dott. Még magam is emlékszem, egészen kis gyerek, meg diák ko­romban olvasgattam neki az újsá­got, a ház eresze alatt a földön ülve. Most, hogy előttük elhala­dok, eszembe jut ez a kettős, de mégis biztatóan egységes kép. Az apa írni, olvasni is gyerekeitől ta­nult meg. A fiú, a Sanyi ma tech­nikus. Gépipari technikumot vég­zett Sztálinvárosban. A kisebbik, a Marika az új Kazincbarcika első középiskolájának tanulójaj Egy pillanatra megállók. Köszö­nés után az ember is, az asszony is kijön a kapuhoz. Régi ismerősök, szó nélkül nem megy el az ember egymás mellett. DÉRYNÉ SZÍNHÁZ Szeptember 8, szombat, 9, vasárnap este 8 óraikor a vendégjátéka vasgyári szabadtéri színpadon KÁLMÁN IMRE CSÁ R DÁSKI RÁLYNÓ Operett 3 felvonásban. Jegyek válthatók a vasgyári Művelődés Háza pénztáránál. Jegyek előjegyezhetők az üzemi közönségszer­vezőknél és a színház szervezési osztályán. Telefon: 16—049. — Hogy megnőtt ez a kislány kezdem. — Meg bizony — mondja az asz- szony. — Most már egész nagy lány. Technikumba jár — dicsek­szik. — Csak bizony így az év ele­jén sokba kerül. Könyvek, meg minden egyéb. A bányász, a negyvenhétéves Bí­ró Sándor bosszúsan legyint. Nem szól, de látszik, hogy ő nem bánjaj Kerül, amibe kerül, őehát az ő lá­nya már csak tanuljon. Elég volt neki harminc egynéhány évvel ezelőtt úgy kezdeni el az életet# hogy a nevét sem tudta leírni; — No, nem azért mondom — szabadkozik az asszony — hiszen nem sajnálja az ember a gyerme­kétől. A szájából a falatot is oda­adná, ha arról volna szó. Dehát arról szó sincs. No de — fordul férje felé — bizony nem semmi azért az iskolábajárás. Füzet, ruha, meg néha egy-két kiflire egy-két forint, pénz bizony az! — Hát igen — bólogatok erre én is —, pénzbe van a gyerek, különö­sen ha iskolába jár; Erre már Biró Sándor is meg­enyhül; Még mosolyogni is van kedve. — De nem is szólhatsz semmit — mondja az asszonynak; —* Amennyi pénzt odaadsz a lánynak, annyival többet hozok én minden elsőjén. — Ja, a kölcsön — neveti el magát az asszony. — A békeköl­csön. Hát az igaz, azt már nem kell tovább fizetni. De nem is azért mondtam én. Ha kéne fizetni, a Marika akkor is csak járna, De- hát persze így még jobb. Gyors számvetést csinálok; A két kereső, az apa meg a fiú átlag minden évben ezerkétszáz forintnyi összeget jegyeztek; Ebből bizony- minden hónapban jut a Marika is­koláztatására száz forint, Meg is mondom Birónénak; — Ebből a pénzből ki van a kifli, a vonat, a tandíj, meg még sok más is, ami a kislánynak kellj Bíró néni bólogat; — Amikor kellett Íratni — mond­ja Biró Sándor —, írattunk. De bizony jobb ígyj Száz forint ne­künk is pénz. Igaz, a kölcsönön nyerni lehet, de így is nyerünk és elgondolkodva néz végig az utcán, melynek a végén már az állomás közelében jár a kis Marika; Igen, az a százas nem sok a Bá­ró családnak. Meglennének talán nélküle is. De ebből Marika min­den évben szép új ruhában mehet az iskolába, s minden nap lesz kif­lire, no meg Így nyáron fagylalt* való; (Qéczi) —-------o—-----• * ** Szabó József volt hivatásos al-» ezredes az amnesztia-rendeletet igénybevevő, szeptember 3-án haza­tért az Egyesült ÁUamokbóli

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom