Észak-Magyarország, 1956. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-02 / 207. szám

eSZAKMAGYAKORSZAl, Vasárnap, 1956. szeptember V Zacsi emlékek .................................. R észletek egy diák naplójából 1QCC aug... Ma nagy meglepetés IvüU ért. Az egyetem kihalt fo­lyosóin bolyongva, találkoztam egyik kollégámmal. —■ Mi járatban vagy? — kérdez­tem tőle. Elborult arccal válaszolt: — Visszahoztam az üdülőjegye­met. Tudod, kiszúrták a szememet egy istenhátamögötti hellyel. Talán egy fecskének elég víz sincs a közel­ben, én meg a bolondulásig szere­tek úszni. Visszahoztam — nyögte tragikus hangon — egyék meg, vagy adják olyannak, aki elég szerény ah­hoz, hogy ilyen hellyel is megelég­szik. Én szórakozni akarok, nem hegyet mászni. Valahová a Bükkbe bújtatta el a teremtő, még a térkép­ről is lefelejtették. Szóval, öregem, velem alaposan elbántak. öt perc múlva a tanulmányi osz­tályon voltam. Lehet, hogy túlságo­san szerény vagyok, de elfogott az öröm, amikor zsebemben éreztem a kis fehér lapot. Rohantam haza. Elő­kerestem a térképet. Ceruzahegyem villámgyorsan szántotta a Bükk zöldszín hullámait, s Kolumbusz sem érezhetett nagyobb örömet és büszkeséget, mint én, amikor felfe­deztem magamnak Kácsot. „Meg­vanr — kiáltottam elégedetten és szerettem volna kollégám szemébe nevetni. S mikor jobban megnéz­tem, a fürdőhelyek nyáridőben oly kedvesen ható térképjelét pillantot­tam meg a falunév mellett. Cimbo­rám tehát ebben is tévedett. Kács fürdő, mégpedig valódi és én na­gyon jól fogom magam érezni, ; i 71^ ígérkeztem. Már harmadik ■Lt-L napja élvezem az áldott jó le­vegőt, melytől egy aggastyán is el­dobná botját és mászna velem a he­gyet. Nem tudom, ki hogy van vele, de én már régen nem értek egyet Petőfivel. Csodálom és szeretem a hegyeket. Szép, szép az Alföld, de az első kukoricás elfogja a messze- látást, bizony, nyomába sem léphet a Bükknek, mely minden lépéssel új csodákat tár bámuld szemeim elé. Ha megfáradtam, megpihenek a Várhegy ősi romjain és messzepil- lantok a zölden hullámzó hegyháta­kon, kitárom kezem s szeretném magamhoz ölelni az egész vidékét. Ha ilyenkor mellettem lenne egy külföldi, fülébe harsognám: Látod! Ez az én hazám!. A fürdő többévszázados múltra te­kinthet vissza. Mi életkori sajátsá­gunknál fogva is hajlamosak va­gyunk a túlzásra, s azt mon­dogatjuk, hogy már honfoglaló Őseink is itt mosták le ma­gukról a vándorlások és az orosz sztyeppék porát. A fő­épület — állítólag — a XIII. század­ban készült. Méteres falaival, apró­nak mondható ablakaival, középkori gőggel tekint a világba, mintha még most is a hajdani szerzetesek szilen- ciumos csendjét vigyázná. Az épü­let alagsorában található aZ u. n. tükörfürdő, fából rakott fenekén lyukak sötétlenek, ezeken keresztül ömlik elő' a természetes hőforrás vi­ze, mely valamikor olyan meleg volt, hogy a tojás is megfőhetett benne. Most, ha a nap forró sugaraitól és a röplabdázástól kimelegedve, bele­vetjük magunkat, fogunk összeverő­dik a vacogástól. Pedig nem hideg, hiszen a hőmérő közel húsz fokot mutat, de mi ez a kinti meleghez képest, mely napon meghaladja a harmincat is. Nem messze innen, a hegy alól oly bőséggel ömlik elő a kristálytisz­ta forrásvíz, hogy a fürdő vizével egyesülve, patakká dagad. A patak­nak megvan az az előnye, hogy té­len sem fagy be, gőzölögve fut mészkőtől fehérlő medrében. Az asz- szonyok térdig állva, sulykolnak, mosnak benne, a legnagyobb hideg­ben is. Ott, ahol a patak elhagyja a falu házait és a fákkal sűrűn benőtt (meredek sziklapadkáról az alacso­nyabb fekvésű mederbe zuhog alá egy keresztre bukkantunk bolyongá­sunk közben. Leheveredve a gyöpre, találgatni kezdtük: ki s miért állí­totta a feszületet? Én tiagédiát szi­matoltam a levegőben, s szentül meg voltam győződve sejtésem igaza ról. A hely vadregényes szépsége megragadta képzeletemet. Talán egy szerelmes leány keresett mene leülést és levetette magát innen i métlységbi. Egyik barátom jót ne­vetett poétalelkem kitalálásán * korszerű szellemességével leher- vasztotta a romantika bennem ki- nyílott kék virágát. ''álami gazda állíthatta. Meg­szedte magát a cselédein hogy kiengesztelje a mindenhatót tiki nem szívlelheti a kizsákmányo- adott neki egy keresztet. „Ne­sze istenkém, ne mond, hogy smu- tig vagyok. ■. *’ és háhotázott rette netes basszusán, szinte zengett bele az erdő. Nemsokára felszedtük sátorfánkat és hazafelé irányítottuk lépteinket. Nem messze e helytől egy pásztor- formájú bácsival találkoztunk. Hoz­zá fordultunk hát, hogy födné fel előttünk a kereszt titkát. Nem ké­rette magát. Amikor elbeszélésének végére ért, ami különben nagyon rövid és csúnyán közönséges volt, barátom ujjongva boxolt hátba, az ö materialista feltevése hasonlított leg­inkább az igazsághoz. A történet egyetlen mondatból állt: a-néhai ma­lomtulajdonos emelte hálából a víz­nek, hogy meggazda-gíioitc. Mi elmarasztaltuk a gazdag mal­most. hogy ilyen anyagias szándék vezérelte hálájában és siettünk ha- > le ne kássük -az ebédidői. A kiadós és minden igényt kié Jé- ; gitő ebéd után, megint nyakunkba vettük a falut. Délutáni élményeim korántsem voltak szívderítőek. Van ennek a gyönyörű fekvésű falucská­nak egy nagy szégyenfoltja, amelyet kínos igyekezettel takargatnak, men­tegetnek az idegenek előtt. Az egy­szeri kisdiák esete jut az eszembe. Amikor tanítója felelősségre vonta: Miért koszos a nyakad!, fiacskám?1’ — a gyerek megszeppent és arra hivatkozott, hogy ,,a Pistáé még kö­zösebb**. De a jókedvű tanító nem érezte magét meggyőzve, mert jóko­ra nyaklevessel intézte el a két ren„ detlen legénykét. Bizony, a kácsiak is megérdemelnének egy nyaklevest, amikor azzal mentegetőznek, hogy a szomszéd községben sokkal több bar­langlakás van, mint náluk. H e nézzük Icözelebbről a dőt- ^ got. A falu fölött emelkedő homokkő-hegy oldalában barlangla­kásokat fedeztünk fel. Évezredekkel ezelőtt az ősember húzhatta meg magát ilyen szükséglakásokban, hogy a tél hidege és a ráleselkedő vadálla­tok elől védelmet találjon. De az­óta többszázezer évet görgetett tova az idő. Az ember meggörnyedt háta kiegyenesedett, a kőbaltát réges-rég elfelejtette és elérkezett a XX. szá­zad új világét ígérő és alkotó kor­szakába. Az atomkorszak hajnala dereng a tudomány egén, az emberi tudás bolygóközi útra készül a cső dagépen és pillantása • elkalandozik Földről, hogy a végtelenségben keressen magának új izgalmakat. „Várjál még Ember! — kiáltom magamban — Kacson még középkori viszonyok vannak!** Kíváncsiságunk arra késztetett hogy belülről is megtekintsük az egyik barlanglakást. Bár ne tettük volna! Testet öltött nyomorúsággal találtuk magunkat szemben. Ijesztő szegénység! A sarokban rozzant ágy állott, egyetlen lópokróccal leterítve, lepe dó és vánkos nélkül, a szalma kiló­gott belőle. A gyálulatlan asztal kö rül egy-vagy két szék szerénykedett, roskatag támlájukon mintha figyel­meztető felirat volna: Rám ne ülj, mert a földön találod magad! A nyirkos és dohos levegő megnyom ta kedélyünket s alig vártuk, hogy újra kint legyünk. TT i a felelős? — vetem fel a kér­dést.— Elsősorban maga a la­kó. „Nem szeret dolgozni*’ — hallót tűk róla s ahogy szemügyre vettük egy pillanatig se kételkedtünk kritika igazában. Mi mar nagyon megszoktuk, hogy az egyes embert felmentsük minden felelősség alól s mindenért az álla­mot hibáztassuk. Nincs igazunk. Amikor alaposabban végigmértem a barlang lakóját, rádöbbentem, hogy ez a férfi híjával van a legelemibb emberi igényességnek is. Torzon- borz külseje, beretválatlan arca, akadozó beszéde, melyet lépten-nyo- mon megszakított egy-egy gondolko­dási segédszó: „izé*’, stb. — kelle­metlen benyomást tett ránk. Rop­pant zavarral álldogált előttünk. Sze­rettem volna ráförmedni, hogy ily­V Görbe fii kör Borban az igazság módon ébresszem fel benne emberi önérzetét, mely oly régen szunnyad­hat már a megszokott nyomorúság súlya alatt. De a kácsiakat is hibáztatom: ta­nácsot, pártszervezetet és külön-kü- lön mindenkit, aki eltűri, hogy fa­lujában ez az ember ne emberi kö­rülmények között éljen. Mert mi kellene ahhoz, hogy ez és az a négy család tisztességes lakáshoz jusson? Jószív, jóakarat cs egy kis áldozat- készség. Az építőanyag nem kerül pénzbe, csak le kell érte nyúlni és fölrakni belőle a házat. Ha a falu összefogna, menne minden, mint a karikacsapás. És foglalkozzanak, ve­lük, biztosítsák a munkalehetőséget. Neveljék, istápolják és ne hagyják kárbaveszni a. benne is meglévő em­beri értékeket. T/asárnap reggel. Az ég felhőtlen r arca derűs mosollyal tekint le a k&csi fürdőre. A medence hullám­zó vizében búcsúfiirdést rendeznek barnára sült. egyetemisták. Pár óra és vége szakad vidám nyaralásunk vak, robog ideiünk a vonat, vissza Budapestre.- Sorakozó! Itt a busz! — kiáltja valaki, s mi vagy hűhóval megszáll­juk a „Csepel** tehergépkocsit, az u. n. „fakaruszt**. Igyekeznünk kell, hogy elérjük a. koradélutáni vonatot A sofőr beletapos a gázpedálba. Viszontlátásra gyönyörű Kács** kiáltjuk kórusban, amikor elhagy­juk a falut. Államunk szerető gondoskodása rózsás színeket festett orcáinkra, testsúlyunk is gyarapodott s lelkűnk­ben piros virágokat fakaszt a vidám­ság. Nótára gyújtunk. Jaj, de mi történt?! A dal meg­szakad, orcánk elfehéredik és szitko- ződásra nyílik ajkunk, lelkűnkből elszöknek a vidám gondolatok. Sze­retnénk, ka. ránk bíznák az útkar­bantartó vállalat díesérgetését, vol­na. hozzájuk egy-két keresetlen sza­vunk. Fejünk belefájdul a rettene­tes ugrálásba. A kocsi robog, a so­főr mesteri hozzáértéssel kerülgeti « nyaktörő zökkenőket. De minden fáradozása hiábavaló, hullám.leme- zen vágtatunk. X. Pista szeUemeskedéssel igyek­szik túltenni magát a bajon. — Hasmenést lehet kapni ettől Amit fölszedtünk, a kedves utászok leverik rajtunk. No, de ne búsulja­tok, csak nem rázza ki belőlünk a lelket, jól megkapaszkodott poi'hü- velyünkben. Bizony, a kácsi út, nem út, pedig jó lenne, ha jobb lenne. A sofőr is panaszkodik. „Mióta itt fuvarozom, három kocsi »döglött« ki alattam, az árából meg lehetett volna javí­tani az utat. Nagy kár ez népgazda­ságunknak. A vállalat talán takaré­koskodik . . .** Föllélegzünk. megérkeztünk a ke­resztesi állomásra. Nemsokára, a vo­nat is megérkezett, sebessel folytat­juk útunkat. A z ablakhoz állok. A távolból idekéklik a Bükk. Nehéz pá­rák remegnek fölötte, mintha gőzö­lögne az augusztusi nap perzselő me­legétől. Búcsút, intek és leülök a. ké­nyelmes bőrülésre. Barátaim torku­kat köszörülik s újra felharsan a vidám nóta: De szép volt a nyár..; GULYÁS MIHÁLY Ne haragudj feleség, de elnyúlt ez értekezlet ideje* Reggeli találkozás Mi; J: hukta. 5: micsoda, maga nem akarja meghallgatni egy kultúr« ember véleményét? Arról éppen beszélhetnénk isién vagyok a teremtés koronája. őfá Cajyiutk a v/zBoi * -W -=r Olvasóink panaszolják, hogy a miskolci Szabadság-fürdő gőzfürdő­jében a lepedők veszedelmes gyor­sasággal zsugorodnak. Valószínűleg takarékossági okokból egyre kisebb méretűre szabják azokat a textiliá- kat, amiket fürdőlepedő címén átad­nak a kedves fürdővendégnek ak­kor, amikor az már kint van a víz­ből. Ugyancsak panaszolják a gyé­kénypapucsok hiányát is. Javasoljuk, hogy ne a drága lepe­dőket szabják kis darabokra, hanem vegyenek zsebkendőket. Azt állító­lag könnyebb beszerezni, mint a fü-* gefalevelet. Bár az sem lenne utolsó ötlet, ha megfelelő fürdőlepedőket adnának; Keleti perzsaszőnyegek: Bov hara, Késs árt, Irán, kisebbek é nagyobbak jutányos áron sürgő­sen eladók. Széchenyi n. 3. sz„ udvarban. FELHÍVÁS Felhívjuk a város gázfogyasztó lakosságának figyelmét, hogy szeptember 4-én, kedden — áramszolgáltatás szüneteltetése miatt — a gázszolgáltatás korlá­tozott lesz. MISKOLCI GÁZGYÁR Irodánkat áthelyeztük Dózsa Gvörpy u. 7. sz. alá (a bíróság épületével szembe) 1. sz. Miskolci Ügyvédi Munka- közösség cÁ JNiik&lei <Vmdéyfáléipari (Vállalat szeptember 3-án, hétfőn este a TAPOLCAI ANNA ÉTTEREMBEN és az ARANYCSILLAG ÉTTEREMBEN őDaLak szárnyán címmel műsoros estet rendez. Fellépnek: Vámosi János és Zára! Márta rádióénekesek, Bari Gyula magyarnótaénekes. Belépődíj: 3.— Ft. Hideg, meleg ételek, kitűnő italok bő választékban! Szeptember 3-án Hálószobák9 konyhák9egyes bútorok nagy választékban FIGYELEM! Paradicsomos-, beíőttes,- halasüvegek, ballonüvegek 20 litertől 60 literig Fahordó, kád, cefre, melasz tá­rolására. uborka, paprika, ká­poszta savanyításához 400 liter­től 4000 literig. Szeméttároló bádogedényzet. Faláda, különféle méretekben kapható: Göngyöleg Felújító Vállalat Budapest, XIII., Dagály utca 3. Telefon: 200-380, 200-705. Kisiparosokat, egyéni gazdálko­dókat tanácsi igazolásra kiszol­gálunk. Kérésre árajánlatot kül­dünk. a VALLALAT Miskolc, Széchenyi u. 23. szám alatti boltjában eSZAKMAGYARORSZAG. A Magvar Dőlgőzök Pártja Megvel Bízott sásának és a borsodmeevei tárná ca niamlaoia Szerkeszti: a szerkesztőbizottság. Felelős kladő: Földvári Rudoll. SZERKESZTÖSSG: Miskolc Széchenvi a. 30. Telefonsa rnok- IR-Otfi 1R—017 Borsodmeevei ^vomdaioarl Vállalat Miskolc. Felelős nyomdavezető: Kosztl Lalos.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom