Észak-Magyarország, 1956. augusztus (12. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-25 / 200. szám

thxnntmt, 1958. augrusztus 25. ftftzAirwAriVÄimRRTÄG 3 Hogyan intézik a panaszokat a miskolci városi tanácson !M.agyar és csehszlovák erdészek baráti versenye 'Pártunk Központi Vezetősége fon­tos feladatként tűzte pártbizottsá­gaink, tanácsaink és tömegszerv eze- teink elé, hogy minél jobban támasz­kodjanak a dolgozók kezdeményezé­sére, javaslataira, bírálatára. A miskolci városi tanács végre­hajtó bizottsága legutóbbi ülésén megtárgyalta, hogy a tanács külön­böző osztályai hogyan intézik a dol­gozók panaszait, bejelentéseit. Ugj'an- így megvizsgálta a kerületekhez be­érkezett panaszok sorsát is. A kereskedelmi osztály a hozzája tartozó vállalatoknál történt vizsgálat során megállapította, hogy a vendég­te tóipari vállalat kivételével a beérkezett panaszokat lelkiismeretesen megvizsgálják és a lehetőséghez mérten orvosolják. A vendéglátóipari vállalatnál az ellenőr intézi a pamaszügyeket, s más elfoglaltsága mellett csak akkor tud erre több időt szakítani, ha külön utasítást kap. A városi tanács állandó bizottságai­nak is foglalkozniuk kellene a dolgo­zók bejelentéseivel, de ilyenirányú ellenőrzést csupán az ipari állandó bizottság végzett. Az utóbbi időben a szakosztályok gondosabban foglalkoznak a bejelen­tésekkel. Tanácstagjaink egy része szintén kezd öntevékenyebben dol­gozni ezen a téren. A helyes, gyors, érdemi ügyintézés példája: Józsa Fe- rencné állás iránti kérelmét a tanács­tag segítségével három nap alatt el­intézték. Deák Lajos városi tanács­tag beszámolója alkalmával Kiss lAszlóné kérte, hogy gyermekét he­lyezzék bölcsődébe, mert ő dolgozik. Az egészségügyi osztály 10 nap múl­va felhívta Kissmét, hogy jelentkez­zen gyermekével együtt a bölcsődé­be. Az ilyen intézkedés növeli taná­csaink tekintélyét, javítja tömegkap- csolataikat. Van azonban példa még a lelkiis­meretlen ügyintézésre is. Gyakran szűkszavú, kurta válaszokkal tudják le azokat a panaszokat, amelyeket nem tudnak orvosolni rövid időn be­lül, mert nincs rá lehetőség. így pél­dául kijelentik: »Az Álmos utcában kért közkutat hitel hiányában nem lehet fölszerelni«; vagy: »A csatorna­javítás nem történhet meg, mert hitel nem áll rendelkezésre.« Ez helytelen. Bővebben meg kell magyarázni az ilyen nehézséget. Az osztályokon már készül olyan nyilvántartás, amelyben a dolgozók, vagy a tanácstagok által javasolt, de pillanatnyilag anyagi fe­dezet hiányában meg nem valósít­ható feladatokat jegyzik fel, _ hogy legközelebb, amikor mód van rá, eze- Icet is megoldják. A jelentés rossz példaként emlí­tette a városi tanács oktatási osztá­lyát, ahol lelketlenül intézik el a panaszos leveleket. A martintelepi iskola úttörői levél­ben kérték az oktatási osztályt, hogy javítsák meg az iskolájukhoz vezető utat. Az osztály az úttörőknek azt válaszolta, hogy forduljanak az I. ke­rületi tanács városgazdálkodási cso­portjához. Nyilván az lett volna he­lyes, ha az oktatási osztály maga ke­resi meg az I. kerületi tanács város­gazdálkodási csoportját. Egy másik bejelentésben azt panaszolták a dol­gozók, hogy az egyik iskolában az igazgató és a tanárok minőségileg jobb és több ételt kapnak a menzán, mint a diákok. Erre az osztály azt a választ adta, hogy »amit a szakácsnő kiad, s amit az igazgató és tanárok elé tesz, azok azt. fogyasztják el«. Az ilyen mellébeszélő válasz egyáltalán nem megnyugtató, s nem elégíthet ki senkit. A városgazdálkodási osztály­hoz három hónap alatt 270 panasz ér­kezett. Ebből 239-et elintéztek, az ügyiratok túlnyomó részét azonban határidőn túl intézték el. Tóth József elvtársnak, a városgazdálkodási osz­tály előadójának javítania kell mun­káján, mert igen sokat kell sürgetni, amíg egy-egy panaszt elintéz. Az osz­tály dolgozói közül dicséretet érde­mel Kormos János elvtárs, aki gon­dosan kezeli a dolgozók bejelenté­seit. * Árvái János elvtáns, a kereskedel­mi osztály vezetője ez év elején ígé­retet tett, hogy minden panaszos le­velet határidőre elintéznek. Árvái elvtáns meg is tartotta ígéretét. — Ugyancsak határidőre intézi el a pa­naszokat az egészségügyi, az igazga­tási, az élelmiszeripari és a mező­gazdasági osztály is. Sok panasz érkezett az utóbbi há­rom hónapban a városgazdálkodási osztályhoz Sós elvtárs, az Ingatlan- kezelő Vállalat igazgatója ellen. So­kan kifogásolták magatartását. A je­lentés ezt több példával támasztja alá. Az ingatlankezelő vállalat szin­tén rosszul intézi a panaszügyeket, a dolgozók leveleit átadja a házkezelő- ségekmek, de a bejelentések további sorsa után már nem érdeklődik. A házkezelőségekre bízza a választ, holott a pa,nászok legtöbbször éppen a házkezelőségek ellen irányulnak. A végrehajtó bizottság utasította a városgazdálkodási osztályt, hogy von­ja felelősségre az ingatlankezelő vál­lalat igazgatóját a dolgozókkal szem­ben tanúsított helytelen magatartása miatt. Ugyanakkor határozatot ho­zott a vb., hogy a bontásból kikerült anyagokat az ingatlankezelőnek kell átadni, hogy ezáltal is gyorsítsák a lakáskarbantartást. Figyelmeztetésben részesítette a végrehajtó bizottság Tóth József elv­társat, a városgazdálkodási osztály előadóját, a panaszügyek késedelmes intézése miatt. Utasította a végrehaj­tó bizottság a városi tanács osztály- vezetőit és a kerületi tanácsok elnö­keit, hogy vonják felelősségre a tör­vénysértő dolgozókat és vizsgálják felül egyenkint is a panaszokat. Vé­gül dicséretben részesítette a végre­hajtó bizottság a kereskedelmi osz­tály vezetőjét és dolgozóit, valamint Kormos János és Szabó Béla elvtár­sakat a panaszok ‘határidőre történő gondos elintézéséért. A zemplénhegységi erdőgazdaság képviselői hat hónappal ezelőtt a kassaiak meghívására Slanecra lá­togattak el, ahol Öt évre szóló szo­cialista versenyszerződést kötöttek a szomszédos kassai erdőgazdasági kerülettel. A szerződő felek hat pontban határozták meg a verseny­szerződés feltételeit. A verseny vándordíjaként a zempléniek egy ezüst serleget ajánlottak fel, amely­re minden féléves értékelésnél rá­vésik a győztes gazdaság nevét. A két erdőgazdaság dolgozói kö­zött hamarosan megindult a nemes vetélkedés. Néhány nappal ezelőtt izgatottan várták a Sárospatakon ülésező versenybizottság jelentését. Az ezüstserleg oldalára elsőnek a Zemplénbe gy ségi erdőgazdaság neve került. Tíz ponttal előzte meg a kassaiakat, akik megfogadták, hogy a következő versenyszakasz­ban utolérik, sőt el is hagyják ma­gyar versenytársukat. Ámde a zemplénhegységi erdőgazdaság dol­gozói sem hagyják magukat. Nem pihennek meg babérjaikon, arra tettek fogadalmat, hogy új munka*, módszerek bevezetésével a mása* dik félévben tovább fokozzák ered* ményeiket. Az ünnepélyes versenyértékelés után baráti megbeszélésen és ta* pasztalat cser én vettek részt a két erdőgazdaság dolgozói. Ennek során megtekintették a sátoraljaújhelyi erdészet természetes felújítását, a telkibányai kopárerdősítést, a pat* kásüUetést és a csemetekertet. Megállapodtak abban, hogy a csehszlovák elvtársak három, ma* gyár könyvelőt látnak vendégül a slaneci erdőgazdaságban és bému* tátják nekik a könyvelés gépesí* tését. A tapasztalatcserén mindkét fél részéről sok hasznos kezdeménye* zés, javaslat hangzott el. Hogy a második félév versenyszakaszában ki hogyan váltotta valóra ezeket a következő értékelésnél dől el. A Búzakalász érlelődő szemei ALSÓDOBS ZA l JEGYZETEK Az aíMepi bányászok 3000 fonna szenei adnak terven leiül a HL negyedévben A Központi Vezetőség júliusi ülésén Gerő Ernő elvtárs ismertette az ország energiaellátásában mutatkozó nehézségeket és felhívással for« dúlt az ország bányászaihoz, hogy a második félévben 300.000 tonna sze« net adjanak terven felül. Később az országgyűlésen, a kormány nevébe* Hegedűs András elvtáns is megismételte a kérést. A felhívás hallatán az alberttelepi bányászok nem sokat tanakod- tak, hozzákezdtek a terv teljesítés útjában álló akadályok megszünteté« séhez. Július közepe táján a bányaüzem még nem teljesítette tervét, a a hónap végén is csak éppen tervteljesítést jelenthetett. Munkaközben ugyanis számtalan, előre nem látott nehézség mutatkozott. Az aratás idején sok bányász szabadságot kórt, s a távollévőket nem tudták pó-» tolni. A frontbrigádok munkáját erősen gátolta a víz. S a bajok tetézé- sere a szállítóvágatok sem voltak kifogástalan állapotban. Augusztus elején a Borsodi Szénbányászati Tröszt dolgozói vállal« iák, hogy 40.000 tonna szénnel járulnak hozzá a terven felül kórt szón« mennyiség biztosításához. Az alberttelepi bányászok ugyanakkor foga« dálmát tettek, hogy 3000 tonna szenet küldenek felszínre tervükön felülj A vállalás teljesítésének határidejét december 31 helyett szeptember 30« ban állapították meg. Augusztus elejétől kezdve fokozatosan megszüntették azokat a hi« békát, melyek a munkát gátolták. Most már elérték a 108.2 százalékos tervteljesítési átlagot is. Ez azonban még nem elég, mert az adott szó valóraváltásához legalább 110 százalékos egyenletes tervteljesítés szűk« séges. * Már vannak jelentős kezdeményezések, melyek a tervteljesítéa nehéz csatájában előre lendítik majd a harcot. Boros János körletvezető főaknász versenyfelhívása nyomán az egyes szakokon dolgozó körlet­vezető főaknászok vezetésével a bányászok között élénk vetélkedés ala­kult ki. Ennek nyomán reméljük hamarosan eredmények születnek, s Alberttelepról mihamarabb jelenthetik a tervtúlteljesítést biztosító 110 százalékot. Ülünk a hatalmas lőherekazal hűvösében és Kiss Béla elvtárssal * beszélgetünk. Kiss elvtárs harminc év körüli, mosolygós arcú ember. Termelőszö­vetkezeti elnök, az alsódobszai Búzakalász elnöke. A kazal is a termelőszövetkezeté a faluvégi tanyaközpontban. Van ott még két másik kazal is, a harmadikat meg éppen most rakják kazálozóval. Szekerek, vontatók, meg egy új, sárgára festett teherkocsi hordja a száradt herét. Az eszmecsere után szótlanul nézzük, mint nő a takarráánykazal, a hatalmas új istállóval szemben. De aztán Kiss Béla ismét megszólal és azt mondja: — öt év múlva ez a tanya há­romszor ekkora lesz mint most. Még az őszön felépítünk a magunk két kezével egy újabb istállót. Amoda új sertésflaztató épül jövő­re. Később lesz még egy istálló, magtár, raktár, minden ami kell. Elgondolkodik, aztán hozzáteszi: *— Eszembejut, hogy három évvel ezelőtt, mikor megálltunk itt ter­vezgetni, még semmink se volt. Ma gyönyörű épületeink, takarmány­kazlaink vannak. Ugyancsak meg­duzzadt a Búzákalász. Lassan odagyűlnek körénk a ló­herehordók is. És mi másról be­szélhetnénk, mint a közös életéről, holnapjáról? Vadasfalvi, a mező­gazdász, Borbély bácsi az állatállo­mány felelőse, s a többiek mind­mind mondanak valami érdekeset erről. Őszintén megmondják, ami még gyenge a közösben. Bizako­dóak, merészek ha a holnapra for­dul a szó. Egytől-egyig tudja mind­egyikük, hogy náluk jövőre már kertészet is lesz. Sőt baromfi- tenyésztés a Hernád partján. Ha­talmas víziszámyastelep, amely búsás hasznot hajt majd a 700 hold és az állattenyésztés mellett. Ha ugyan csak 700 hold földjük lesz jövőre is. Mert kérdés, hogy akik még kívül vannak, kívül lesznek-e holnap is? — Erről beszélgetünk a boglya hűvösében, amíg az össze­jött tagok el nem indulnak a tsz nemrég vásárolt új gépkocsiján, a gépállomás ‘vontatóján és a szeke­reken a távoli lóhereföld felé. Dol­gozni, hogy a jóslat beteljesedjen. Igen, mert csak ez, a munka hiány­zik ahhoz, hogy beteljesedjen, s újabb szemekkel nőjjön a Búza­kalász. Sok szó esik Kiss Bélával, Bor­bély bácsival és a többiekkel is ar­ról, hogy melyek azok a feltételek, amire a. holnapba vetett bizalom épül? Megvcn-e a termelőszövet­kezetben ennek az alapja? Ügy lát­ják, hogy megvannak. Tövirol- hegyire* elmondják a feltételeket. Vadasfalvi elvtárs, a mezőgaz­dász a tények, a számok, a tudó- mányos gazdálkodás embere rövi­den vázolja a helyzetet. Ez évben három mázsával több őszibúzájuk termett holdankint, mint az egyé­nieknek. Tavaly ez a különbség még csak a fele volt. De most ez így van minden terménynél, mert a föld is, a növény is megkapja amit csak ilyen gazdálkodási mód­szerek között kaphat. Sorolja mennyi trágyát adnak a földnek, hogyan javítják tovább a talajt ah­hoz, hogy jövőre még nagyobb le­gyen a termés. Ez az egyik feltétel, de az egyik legfontosabb feltétel! Aztán az elnök az egész tagság életéről bejgél. Saját esetével pél­dálózik. ő maga, volt tizenhárom­holdas középparaszt már négy éve tsz-tag. Nem volt könnyű ez a négy esztendő, de ma ínár rendben a szénájuk. Egy évvel ezelőtt egye­sült a falu két közös gazdasága, az­óta megkétszereződött a tagok munkakedve, haszna és bizakodása a holnapban. Az idén például a terv szerint 44 forintot ér majd egy munkaegység. De ahogy az eddi­giek mutatják, a tervet ebben is túlteljesítik. A közös 68 tagja ki­vétel nélkül becsületesen dolgozik. Azaz nem is 68-an, hanem több mint 120-an, mert ennyien vannak a családtagokkal a közösben. Sok közöttük a fiatal. Leányok, fiúk törik a dohányt, rakják a kaz­lat és tervezik. építik a holnapot... No és a kívülállók? Mert úgy sze­retné a tagság, hogy összefognának velük azok is, akik még kívül van­nak. Az alsódobszai egyéniek nagyra­becsülik a termelőszövetkezetet. Nemigen van olyan, egyéni, aki ne ismerné, el; hogy a ‘tsz jobban gaz dálkodik. Úgyszólván naponta se­gítséget kémek a közöstől. Vető­magot cserélnek, — mert a Búza­kalász vetőmagbúzát termel, amely kétszeres haszon —- igaerőt, szál lítóeszközt kémek a termelőszövet­kezettől. Egyre jobban érdeklődnek a közös iránt, egyre többet beszél­getne k a tsz-tágokkal. S ahogy Kiss elvtárs elmondja, már jónéhányan kijelentették, hogy nem sokáig várnak, csatlakoznak a Búzakalász hoz. Ez a holnapi tervek megvaló­sulásának harmadik feltétele. De mi a negyedik feltétel? Szó esik a beszélgetés során a ma problémáiról, az ország ügyei­ről, a párthatározatokról is. A Búzakalász tagsága örül a határo­zatoknak, amelyek felbecsülhetet­len segítséget nyújtanak számára. Bár amit lehet a maga erejéből akar építeni, a hitelrendezés segíti a tsz-t is. Nemrégiben éppen a párthatározat értelmében kaptak •gépkocsit. Jövőre igénybeveszik az építkezéshez szükséges újabb segít séget is. Azt is jónak tartják, hogy igazíthatnak az alapszabályzat egyes pontjain, ha a helyzet úgy kívánja. Reális feltételek, amelyek le hetővé teszik, hogy öt esztendő múlva olyan legyen a Búzakalász tanyája, a tagság élete, amint Kiss elvtárs és a tsz-tagok tervezik. Mert a feltételeket jórészt ők ma­guk teremtették meg, jó munkájuk kai, két kezükkel, akaratukkal. És a döntő szót ez mondja ki. Ezek érlelik, növelik majd a Búzakalász újabb szemecskéit. BARCSA SÁNDOR TÁVIRAT AZ ÉSZAKMAGYARORSZAG SZERKESZTŐSÉGÉNEK, MISKOLC. Mi, alberttelepi bányaüzem fi­zikai, adminisztratív és műszaki dol­gozói egységesen tiltakozunk a Né­met Kommunista Párt betiltása el­len, szolidaritásunkat fejezzük ki a német munkásosztály élcsapatával. Adenauer kormánya olyan lépést tett, amely minden hazáját és népét szerető emberben felháborodást vált ki. A Német Kommunista Párt betil­tása merénylet a világ békéje, Euró­pa biztonsága ellen. 1933-ban Hitler ugyanígy kezdte s egy pusztító há­borúval fejezte be. A nyugatnémet kormány e népellenes intézkedése lehetetlenné teszi az alapvető emberi jogok evakoriását. Az ilyen terrorlntézkedés láttán még szilárdabban sorakozunk fel pár­tunk Központi Vezetősége és kor­mányunk mellett és tiltakozásunkat fejezzük ki a reakciós nyugatnémet kormány jogtipró eljárása miatt. Ml, alberttelepi bányászok a jövő­ben még eredményesebb munkával igyekszünk bebizonyítani együttér­zésünket a német kommunistákkal és a német munkásosztállyal. Az üzem összes dolgozói nevében: KORPOS JANOS ü. b. elnök. TÓTH ZOLTÁN párttitkár. EKÖVARI FERENC h. fiz. vez. Űj törpe jéggyárral gazdagodott városunk A lakosság szükségleteinek kielé­gítése mind több és több áru bizto­sítását követeli meg kereskedel­münktől. Sok áru, a legtöbb élelmi­szer romlandó. A romlás megakadá­lyozására nagymennyiségű jég kell, amelyet csak nagy költséggel lehet biztosítani; Miskolcon régi problémát jelent a jégszükséglet előállítása. A probléma megoldására a Miskolci Vendéglátó­ipari Vállalat az Ady-híd közelében álló egykori fürdőt törpe jéggyárra alakíttatta át és ezzel napi 3 tonna jég termelését tette lehetővé; Ez a kis jéggyár, melyet a városi tanács kereskedelmi osztályának se­gítségével a vállalat építő részlege a tervezett november 30 helyett au­gusztus 15-re felépített, igen nagy jelentőségű; Felszabadította azt a jégmennyiséget, amelyet eddig * húsipartól vontak el, s mely a m* már egyenletes húsellátás követkéz* tében néLkülözhetetlenné vált. A Miskolci Vendéglátóipari Válla­lat nagy terveket fűz a jéggyárho;* amelyet tovább akar fejleszteni^ Téglagyári és kőbányai dolgozók a gyorsabb építkezésért Megyénk üzemeiből, tsz-eiből, kü­lönféle vállalatoktól újabb és újabb válaszok, csatlakozások érkeznek a megyei pártbizottságra és szerkesz­tőségünkbe is, amelyben kifejezésre juttatják elhatározásukat, hogy mi­lyen intézkedéseket tesznek az épí­tőkhöz intézett megyei aktívaülés felhívására. A bodrogkereszturi téglagyár dolgozói röpgyülésein tárgyalták meg a felhívást, amely az építőipar dol­gozóihoz szól és örömmel fogadták a határozatot, amely megyénk lakás- problémáit igyekszik megoldani és 3000 lakás helyett 5000 lakást bizto­sít Miskolának a második ötéves tervben. Vállalatunk ugyan kicsi — írják a bodrogkeresztúri téglagyár dolgozói — de havi termelésünkkel mintegy 16 kétszobás, konyhás lakás­hoz való téglát gyártunk és ezáltal évente 192 családnak tudunk lakást biztosítani. Az időjárás viszontag­ságai miatt (késői fagy) vállalatunk mintegy 82 ezer darab téglával ma­radt el a tervtől, amely körülbelül 5 családi háznak felel meg. Az ak­tívaülés felhívására azzal válaszo­lunk, hogy év végére ezt a lemara­dást behozzuk és még további 40.000 darab téglát gyártunk terven felül. Mi érezzük és tudjuk — írják a továbbiakban —, hogy a lakásprob­léma ezzel még nem lesz megoldva. Éppen ezért kérjük, hogy részünkre olyan -beruházási keretet biztosítsa­nak, amely által növelni tudjuk ka­pacitásunkat, hogy még sokkal több téglát adhassunk népgazdaságunk­nak; Az ígéret és felajánlás mellett kí­vánságuk is van a bodrogkeresztúri téglagyár dolgozóinak: «-Nagyon sze­retnénk. ha végre egy öltöző- és für- I dőhelyiségühk lenne, ahol műnk* után rendbeszedhetnónk magunkat-^ — írják levelük végén Kovács Zol* tán, Éberhardt Mihály, Diczházi Já* nosné, Kollár Lajos, Máté Sándor éj Barva János elvtársak* Hasonló határozatot hoztak a tállyai kőbánya 7 vállalat dolgozói is. A Központi Ve^ zetőség júliusi, valamint a borsod- megyei aktíva határozatainak végre­hajtására az alábbi tervet dolgozták ki: 1; A pártszervezet, a vállalat kom­munista és pártonkívüli dolgozóit mozgósítva eléri, hogy az első ne­gyedévi zord időjárás miatti kiesést (amely 20.000 tonnát tesz ki) a válla­lat pótolja és éves tervét a tervezett önköltség betartása mellett teljesíti* 2. A műszaki fejlesztés terén a csillemozgatás gépesítését augusztus 31-re, a deponáló berendezés meg­építését szeptember 30-ra befejezik és ezáltal 1957-ben 3 százalékos ön­költségmegtakarítást érnek eL 3. A legnehezebb fizikai munkák gépesítését (bunkózás, pakolás) az év végére előkészíti és ezáltal a ter­melőmunkás-hiányt megszünteti; 4. A pártszervezet nevelő munká­val eléri, hogy augusztus 16-tól az igazolatlanul kiesett munkanapok számát 50 százalékkal csökkenti és a munkafegyelmet megszilárdítja. 5. Célul tűzte ki a pártszervezet, hogy az 1956—57-es pártoktatási év­ben minden párttagot bevon az okta­tásba és megerősíti az alapszerveze­tet a legjobb fiatalokkal. Káposztás Lajos Benedek József igazgató üb. elnök Vojtonovszki László párttitkár 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom