Észak-Magyarország, 1956. augusztus (12. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-12 / 190. szám

Vasárnap, 1956. augusztus Ví*

ÉSZAKMAGYARORSZAG

3

VÁLASZ

B. NAGY LÁSZLÓ ELVTARSNAK ÉS A „MŰVELT NÉP“ SZERKESZTŐSÉGÉNEK

KEDVES B. NAGY ELVTÁRS! TISZTELT SZERKESZTŐSÉG!

A »Művelt Nép« 1956. július 29—i számában megjelent »Miskolci gondok« című cikkükre az alábbiakban foglaltam össze egyéni véleményemet azokról a kérdésekről, amelyek reám tartoznak. A cikkben felvetett •kérdések jórészéről — bár B. Nagy elvtárs ezeket is nekem címezte — elsősorban a Népművelési Minisztérium felelős vezetőinek (mint Miskolc népművelési és kulturális helyzetéért elsődlegesen felelős felettes, kormányzati szervnek), valamint a Miskolci Városi Tanács VB-nak és Népművelési Osztályának (mint a miskolci népművelési és kulturális helyzetért elsősorban felelős helyi állami szervnek) és a Miskolci Városi PB-nak, (mint politikailag a legilletékesebb helyi vezető pártszervnek) kell megítélésem szerint hivatalosan is véleményt mondani. Remélem, hogy ezék a szervek véleményüket B. Nagy elvtárs cikkéről rövidesen ismertetni fogják az ország és megyénk nyilvánossága előtt.

Válaszom megfogalmazásakor az a jószándék és bizalom vezérelt, amelyekről B. Nagy elvtárs cikkében beszél ugyan, de nem éreztem ki csendülni minden sorából. Ha ő helyes elvernék valóraváltásával részben adós maradt, én nem akarom ezt a hibát elkövetni. Ezért írom meg nyíltan, őszintén véleményemet.

Először is elnézést kérek a& elvtársaktól, hogy elég késve válaszolok, de szabadságom alatti és utáni elég nagyfokú párt- és állami elfoglaltságom miatt nem jutott előbb időm véleményem papírra vetésére.

B, Nagy elvtárs cikkét, — bár an- nak számos részével, több következtetésével részben, vagy egészében nem érteik egyet, — helyesnek,

pozitívnak tartom, a következők-------- - - -m

iatt:

1 Ez a cikk is megjelenésével

X* azt igazolja, hogy a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége 1956. júliusi határozatainak milyen komoly, pozitív szerepük van a szocialista demokratizmus erőteljes kibontakoztatásában, hogy népi demokratikus rendszerünkben minden megtorlástól való félelem nélkül lehet bírálni — nyilvánosan is, — a K. V. egyik tagját, a Megyei P. B. első titkárát is. Bizonyítja azt is, hogy népi demokratikus rendszerünk ezerszer demokratikusabb minden burzsoá rendszernél. Ez a cikk is segíteni, bátorítani fogja az építő- szándékú, szocialista fejlődésünket meggyorsítani akaró, egészséges kritika kibontakozását.

O B. Nagy elvtárs cikke (és Bihari Sándor elvtárs »Miskolci (kocsonya« című cikke is, amire B. Nagy elvtárs hivatkozik) több kérdésiben helyesen bírálja a miskolci kultúrális élet számos, meglévő fogyatékosságát. Kimondva, vagy kimondatlanul ez egyúttal a Megyei P. B. és a Városi P. B. (valamint a PB-ok első titkárainak és tagjainak) jogos kritikáját is jelenti, mert politikailag ők is felelősek Miskolc mai kultúrális helyzetéért. E 'kritikából én levontam azt a következtetést, hogy a Megyei PB-nak gyorsan és az eddiginél hatékonyabban kell beavatkoznia — a maga módján és eszközeivel, — Miskolc kulturális életének féllendítésébe. Ez a jogos kritika meg fogja gyorsítani a Megyei P. B. erőteljesebb, hatékonyabb beavatkozását. Úgy vélem, a Miskolci Városi P. B. titkárainak, a Városi P. B. tagjainak is hasonló a véleményük. Tapasztalataim szerint valóban szükség van arra, hogy Miskolc kultúrális életének fellendítéséhez az eddiginél jóval több anyagi lehetőséget, politikailag és szakmailag a mai követelményeknek megfelelő kádereket, a Városi P. B. irányítása alatt a népi demokrácia keretei között mozgó alkotó vitákat és még talán más feltételeket is kell biztosítani.

. Q Számomra is több szempontból figyelmeztető, tanulságos B. Nagy elvtárs kritikája. Megerősítette bennem mindenekelőtt azt, amit eddig is láttam, hogy nekem is (bár nem én vagyok felelős politikailag elsősorban Miskolc kultúrális helyzetéért és fejlődéséért) az eddiginél sokkal kezdeményezőbben, hatékonyabban kell foglalkoznom a miskolci égető, kultúrális problémák megoldásával.

Summázva: B. Nagy elvtárs cikke több szempontból segítségét jelent a miskolci kultúrális problémák megoldásában, ezért értékelem alapjábanvéve helyesnek, pozitívnak. Örülök annak, hogy személyre való tekintet nélkül bírál, vitatkozik, mert ez engem is nevel, formál, de pozitívan hat minden vezető beosztásban dolgozóra is.

Melyek B. Nagy elvtárs cikkének

azok a részei, melyekkel részben,

vagy egészükben nem tudok egyetérteni és miért?

*1 B. Nagy elvtárs azt írja, hogy

x* a borsodi pátria légköre »pállott és kocsonyás«. Ez enyhén szólva túlzás, ami tájékozatlanságát árulja el, s ebből érthető, hogy nem becsüli eléggé azokat a helyes, eredményes intézkedéseket, amelyeket a Megyei P. B., a Városi P. B., a párt- szervezetek, a kommunisták, a tömegszervezetek, az állami szervek és a dolgozók tettek a szocialista demokrácia kibontakoztatása érdekében, már jóval a K. V. júliusi határozata előtt is. Ezeket a konkrét intézkedéseket hosszú sorokban közölhetném, de ezt hiszem, nincs rá szükség. Ha B. Nagy elvtárs szükségét látja ennek, akkor olvassa el figyelmesebben az »Északmagyar- ország« legalább egy évre visszamenő számait, szívesen megismertetjük vele a Megyei P. B. határozatait, a Megyei P. B. és a megyei pártaktíva üléseinek anyagait, a pártvezetőségek, a DISZ és szakszervezeti vezető szervek újjáválasztásának tapasztalatait, a Megyei P. B.-hoz csak ebben az évben forduló mint-' egy 2090 kommunista és pártonkí- vüli elvtársunk véleményét erről a légkörről és még sok más tapasztalatunkat. Aki csak kissé is tárgyilagosan, elég időt fordítva a megyében és Miskolcon az alapos és sokoldalú tájékozódásra, vizsgálja a »borsodi pátria légkörét«, az megállapíthatja, hogy érezhető különbség van a mai légkör demokratizmusa (és már a K. V. júliusi határozata előtt is érezhető volt ez), valamint az évekkel ezelőtti légkör demokratizmusa között. S mindez a Megyei P. B. és a Városi P. B. saját kezdeményezései alapján történt, mert nem vártak semmilyen külső noszogatásra. Ebből a munkából én is igyekeztem kivenni az engem megillető részt.

Ebben a munkában nem fordítottunk elég gondot és erőt az egyes értelmiségi és más szervezetekre, mint pl. a miskolci írócsoportra, de ezt a mulasztásunkat saját önkritikánk és most már B. Nagy elvtárs cikkében lévő pozitív kritika alapján jóvá fogjuk tenni. A K. V. júliusi határozatá alapján további erőteljes intézkedésekkel fogjuk biztosítani a szocialista demokrácia ki- virágzását.

O B. Nagy elvtárs helyesli, hogy »a helybeli ifjúság egyik. sajnos kisebbik fele« »Pilvax«-nak tiszteli a miskolci Avasi-Kávéíházat. Én helytelenítem ezt a következők miatt:

A »Pilvax« az »Pilvax« volt a maga igen pozitív, forradalmi, történelmi jelentőségében, az Avas-Ká- véház pedig lényegében Avasi-Ká- véház, a maga kávéházi értelmében, s nem hiszem, hogy az Avasi-Kávé- ház valaha megközelítőleg is olyan forradalmi, pozitív, történelmi jelentőségű szerepet fog betölteni Miskolc életében, mint amilyet a »Pilvax« töltött be hazánk életében az 1840-es években. (Nem beszélve arról, hogy milyen »Pilvax« szerepe lehet az ország jövő fejlődése szempontjából a? Avasi-Kávéháznak?)

Úgy vélem, hogy a Városi P. B., a Városi Tanács, a Városi Hazafias Népfront Bizottság, a városi demokratikus népi szervezetek székházai voltak inkább a felszabadulás óta a miskolci »Pilvax«-ok (s nyilván ezek lesznek a miskolci »Pilvax«-ok a jövőben is) és nem az Avasi-Kávé- ház.

Vajon kik és mi ellen van ma (különösen a K. V. júliusi határozata után!) Miskolcon szükség »Pilvax«- ra, a maga »Pilvax«-! értelmében? De kik és mi ellen volt szükség a K. V. júliusi ülése előtt erre? (Én úgy vélem, senkik és semmi ellen nincs erre szükség Miskolcon, s tudom, hogy ebben népi demokráciánk minden igazi miskolci híve egyetért velem).

A miskolci Avasi-Kávéház ne legyen persze a »csebója«, de legyen egyre jobb. meghittebb, szeretettebb kávéháza Miskolcnak. (amihez az egyre jobb, figyelmesebb, udvariasabb, gyorsabb kiszolgálást és az egyre olcsóbb, jobb minőségű kávét, stb. nyilván biztosítani is fogják az Avasi-Kávéház vezetői és derék dolgozói), de ne akarjon belőle »Pil- vax«-ot csmáhii senki »Pilvax«-! értelemben, mert ez szerény véleményem szerint soha nem lehet belőle.

Nem akarok végül senkit sem megsérteni, nem akarom senki tudását és forradalmiságáit vitatni, de azért mégis meg kell mondanom, hogy a »miskolci Pilvax« tagjait és az 1840-es évek pesti Pilvax tagjait nem lehet azonosítani.

Q B. Nagy elvtárs igyekszik tel- jes erejével védeni Bihari Sándor elvtárs »Miskolci kocsonya« című cikkét és magát Bihari Sándor elvtársat. Csak azt nem látom világosan, hogy kiktől és mitől félti Bihari elvtársat és cikkét?

Ha tőlem, az én véleményemtől félti és óvja Bihari elvtársat és cikkét, akkor hadd mondjam el véleményemet Bihari elvtársról és cikkéről a nyilvánosság előtt is, amitől — úgy vélem — nem kell megvédeni őt, mert nem bélyegzi demagógnak Bihari elvtársat.

Bihari Sándor elvtársat, tehetséges, fejlődőképes, fiatal korához képest művelt embernek, népi demokráciánk hű fiának, osztálya és pártja hű katonájának tartom. Bihari elvtársnak — érthető okokból — még kevés élettapasztalata, emberismerete és politikai tapasztalata van, de kellő szorgalommal ezt is megszerezheti és ha dolgozó népünk életét, örömeit és gondjait fáradhatatlan — ha kell, áldozatkész munkával — alaposan meg fogja ismerni, ha a mainál több, jobb, dolgozó népünk egészének elismerését elnyerő művet fog alkotni, akkor valóban jeles költője lehet városunknak, megyénknek, országunknak. De abban talán némi túlzás van, hogy Bihari elvtárs már ma jeles költője Miskolcnak és népünknek még akkor is, ha Bihari elvtárs bontogatja szárnyait. A szerénység, a kellő mértéktartás ebben csak segít Bihari elvtársnak, segít Miskolc és hazánk művészetének is. Lehet, hogy nem mindenben pontos ez a jellemzés, de ma így értékelem Bihari elvtárs fel- készültségét, tudását, tevékenységét, politikai arculatát.

Bihari elvtárs „Miskolci kocsonyájában« több helyes kritikai megjegyzést tett Miskolc kulturális életének meglévő fogyatékossága miatt.

E kritikai megjegyzéseit figyelembe kell venni e hibák felszámolásakor. Bihari elvtárs cikkében azonban több helytelen és káros megállapítás is található. A legfontosabbak a következők:

Soraiból kimondatlanul is az érződik, az az álláspontja, hogy minden kritika nélkül alkalmazzuk a budapesti Petőii-kör módszereit és tapasztalatait Miskolcon; hogy Miskolcon is úgy pezsegjen aztán az élet, mint a Petőfi-kÖr hatására Budapesten pezsgett. Igaz, hogy ez a KV június 30-i határozata előtt volt, de akkor is helytelenítettem, elítéltem ezt a kívánságát, helytelenítem és elítélem ma is. (De helyteleníti és elítéli a budapesti Petőfi-kör több igen káros, negatív vonását a KV június 30-i és július 18—21-i ülésének határozata is.)

Bihari elvtárs cikkében műveletlennek és kultúrálatlannak ítélte a miskolci kultúrális élet vezetőit, de ezt legalább olyan kultúrálatlanul csinálta, amilyen kultúrálatlanságot tulajdonított az említett vezetőknek. A miskolci kultúrális vezetőkről mondott kritikája hangjában, tartalmában elfogadhatatlan, mert annak kevés köze van az elvtársi, baráti, jószándékú, segítő kritikához. Inkább nevezhető ridegségnek, embertelenségnek, tapintatlanságnak, gorombaságnak és összeegyeztethetetlen egy magát művelt embernek tartó fiatal értelmiségivel. Ezt bíráltam a legkeményebben és bírálom ma is Bihari elvtárs cikkében, mint a káderek egészét indokolatlanul és igazságtalanul, helytelen általánosítással és erős túlzásokkal befeketítő tendenciát. (De ezt bírálja a KV júliusi határozata és az országgyűlés legutóbbi állásfoglalása is a káderekről.)

Ez volt a véleményem (és ma is ez) Bihari elvtárs cikkéről. Hibáinak okát főleg abban látom, hogy politikailag helytelen, káros befolyásoknak engedett, amikor cikkében, az általam bírált kérdésekben úgy foglalt állást, ahogy azok megjelentek a »Művelt Nép«-ben.

Mindebből világossá válik, hogy megdől B. Nagy elvtársnak az az állítása, hogy »Földvári elvtárs azóta nyilvánosan is keményen elítélte a cikket«. A cikk ismertetett részeit elitéltem (ma is elítélem) ez igaz, de az egészet nem ítéltem el és ma sem ítélem el.

Lehet, hogy mások mást is bírálnak ebben a cikkben és keményebben is bírálják Bihari elvtársat, mint én, de ezt B. Nagv elvtárs címezze azoknak, akiket illet*

B. Nagy elvtárs cikkéből még ' számos részt lehetne bírálni részbeni, vagy egészbeni valótlanságuk, felületes túlzásaik és amiatt, hogy túlmennek a jószándék, a segítő készség, a tárgyilagosság és — kimondom — az igazság határain is.

A rövidség kedvéért azonban csak a leglényegesebbekre térek ki:

Igaz-e az, hogy a miskolci pedagógusok »lázonganak« az aggasztó tanteremhiány miatt? Igaz, hogy elégedetlenek, hogy egyre bátrabban és kefnényebben bírálják ezt a helyzetet, de ezt helyesen, jogosan teszik, ezt kéri a párt és a kormány is. tőlük. A jogos elégedetlenséget és a kemény, indokolt kritikát azonban politikailag is lényeges különbség választja el a lázongástól!

Igaz-e az, hogy én nem léptem fel a Hazafias Népfront ülésén az ott tapasztalható hibák és egy helytelen hozzászólás ellen? Igaz az, hogy a Megyei PVB. — kollektív döntés alapján kidolgozott — tanácsait a Hazafias Népfront Megyei Irodáján dolgozó elvtársak és a Megyei PB. illetékes munkatársai nem tudták kellően érvény re juttatni a beszámolóban, a határozati javaslatban, az ülés előkészítésében. S ezen — ott az ülésen — csak egyféleképpen lehetett már úgy, ahogy segíteni; a Megyei PVB. kollektív véleményét tolmácsoló felszólalás formájában. S ezt Varga Zoltán elvtárs, a HNF. Megyei Bizottságának kommunista alelnöke meg is tette a Megyei PVB. megbízása, tehát az én véleményem alapján is. Erről megfeledkezett volna B. Nagy elvtárs? S ebben a felszólalásban a HNF-nak nem a termelési, szociális feladatai voltak előtérbe állítva, hanem a szocialista demokratizmus kibontakoztatásából adódó feladatai. Én nem becsülöm le a HNF. olyan feladatait, mint a termelés segítése, a béke megvédése, a nők jogainak megvédése, a fák ültetése stb. Nem tudom, B. Nagy elvtárs miért neheztel azért, hogy ezek a feladatok szerepeltek a határozati javaslatban?

Ami azt illeti, hogy valaki felszólalásában helytelenítette, hogy egy faluban pártonkívüli népfront-elnököt választottak, erre én nem emlékszem. Valószínűleg nem figyeltem jól az illető felszólalását, s ezért meg lehet róni. De nem nagyobb hiba-e hallani ilyesmit és csak jóval azután reagálni rá egy lap hasábjain? B. Nagy elvtársnak nem lett volna-e kötelessége ott, azonnal fellépni e helytelen kijelentés ellen, vagy miért nem figyelmeztetett ott, akkor, mindjárt erre?

Igaz-e az, hogy Bihari elvtárs az egész miskolci értelmiség véleményét tolmácsolta »Miskolci kocsonya« című cikkében? Annyiban igaz, hogy minden Miskolcon élő értelmiségi (de munkás és kisember is) egyetért azzal, hogv Miskolc kulturális életét fellendítsük. De annyiban nem felel meg a tényeknek, hogy mindaz, amit Bihari elvtárs elmondott, szóról-szóra megegyezik minden értelmiségi véleményével. Bihari elvtárs nem beszélt cikke megírása előtt mindegyikkel és közvetett úton sem informálódott valamennyi véleményéről. Ezért Bihari elvtárs csak azok véleményét tolmácsolhatta, akiknek véleményét valóban ismerte. Ezek száma pedig közel i sem annyi, hogy megfeleljen a mis- * 1 kolci értelmiség egésze fogalmának.

Igaz-e az, hogy Miskolcon nincs becsülete a népművelésnek? Részben talán igaz, de e kérdésre inkább az illetékes miskolci vezetők adjanak részletesebb magyarázatot. Én úgy vélem, ezt olyan »kerek-perec« kijelenteni, ahogyan B. Nagy elvtárs tette, nem lehet.

Igaz-e az, hogy a cikkben említett megyei népfront-bizottsági ülésnek csak negatív tapasztalatai vannak Annak a tanácskozásnak, fogyatékosságai mellett, megvoltak a maga pozitív vonásai is. Ez volt a véleménye az elnökségnek, magának a bizottságnak. S ezt figyelembe kellene venni, vagy legalábbis megfontolni B Nagy elvtársnak is, mert több szem mégiscsak többet láthatott azon az értekezleten.

Igaz-e az, hogy a megyei népfrontmozgalomban háttérbe vannak szorítva a pártonkívüliek, hogy kevés a pártonkívüli a vezetésben? Ez egyáltalában nincs így. Van, ahol ez a hiba, van, ahol az a hiba, hogy kevés a kommunista a népfront-mozgalom vezetői között. A cikkben ezzel kapcsolatban megemlíted konkrét hibákon a régebbi tervek alanián is nyilván javítani fog a HNF. Országos Irodája*, hiszen ez annak a feladata elsősorban. Mi segíteni fogjuk ebben.

Igaz-e az. hogy én elítéltem az idei »Pedagógus Nap« műsorában Lassus. Mascagni, Bartók és Kodály műveit? Nem! E szerzők műveit szívesen hallgatom, tanulmányozom, de a „Pedagógus Nap-« műsorát én másképpen állítottam volna össze, több vidámabb, könnyebb számból. Ez — hangsúlyozom — az én egyéni ízlésem, igényem és nem a Megyei PB. hivatalos véleményét jelenti, amihez úgy vélem, jogom van, s ezt tőlem senki meg nem tagadhatja, ezért senki el nem ítélhet. Én nem bírálom B. Nagv elvtársat azért, ha minden rendezvénye*-1 * * csak a fent említett szerzők műveii kívánja hallgatni, mert tisztelem mindenki egyéni zenei ízlését, igényeit, az övét is. De arra kérem, ne szóljon bele ő sem az én egyéni ízlésembe, ne akarja rám kényszeríteni az ő ízlését, igényét. Helytelen egy véleményt a »Pedagógus Nap« műsorának összeállításáról a megemlített szerzők és műveik általános miskolci lebecsülésének nyilvánítani, különösen olyan önkényesen, ahogyan azt B. Nagy elvtárs tette. Vagy talán, ismeri B. Nagy elvtárs az én véleményemet a megnevezett szerzőkről és műveikről? Tudomásom szerint erről sohasem beszélgettünk (de valószínűleg nem beszélgetett erről az álta- . la bírált miskolci vezetők többségével sem). Ügy gondolom, hogy a pedagógus elvtársak sem haragszanak reám azért, mert a műsor összeállítását másképpen képzeltem el, mint ők. Egyébként az idei »Pedagógus Nap« — a műsorát is beleértve — mint egyik kedves élményem él emlékezetemben.

Igaz-e az, hogy Bihari elvtársat és másokat nem »biztattam« én (vagy a Megyei PB.), hogy bíráljanak csalt építően az egyszerű emberek érdekében, még a kulturális kérdésekben is? Ez talán éppen azon az emlékezetes irodalmi esten történt a legmegfelelőbb formában, amit a^K. V. 1956.- június 30-i határozata után — és a K. V. júliusi ülése előtt — tartottunk Miskolcon Kónya Lajos elvtárs részvételével. Persze, ezt mások is megtették, én is, nem egy esetben. Az említett miskolci irodalmi estről B; Nagy elvtárs csak rosszat írt. Az ott résztvevők jelentős része (gondolom,- erős többsége) pozitívnak tartotta akkor, s gondolom, pozitívnak tartja ma is.

S pozitívnak tartja annak a vitának szellemét, vonalát a K. V. júliusi határozatának az irodalommal foglalkozó része is. Nem tudom, mit tenne B. Nagy elvtárs, ha arra kérnénk, bizonyítsa be, hogy az irodalmi esten résztvevők nevét valóban tüntetőén feljegyezték. Én és a résztvevők közül senki sem lenne erre képes, s úgy gondolom, hogy B. Nagy elvtárs, aki ott sem volt azon az irodalmi esten, erre méginkább képtelen. Nem tartom szükségesnek a részletes magyarázatát annak, hogy milyen rendészeti intézkedések légkörében zajlott le a miskolci irodalmi est* Én tudok arról, hogy azon az esten többen resztvettek a belügyi szervekben dolgozó elvtársaink közül, de ki tagadhatja meg tőlük azt a jogót, hogy résztvegyenek ilyen rendezvényeken?

B. Nagy elvtárs arról is írt, hogy az »Északmagyarország« nem reagált Bihari elvtárs cikkére és csak 500 forintot biztosít havonta a kulturális! rovat részére cikkek írásához. Hogy mindez miért van így, arra az »Északmagyarország« szerkesztőségétől kell választ kapnia. A Megyei PB. nem egyszer tanácsolta a szerkesztőségnek, hogy közöljön tárgyilagos véleményt több, a miskolci problémákkal foglalkozó cikkről, többek között Bihari elvtárs cikkéről is.

Szeretnék néhány általánosabb

megjegyzést is fűzni R. Nagy elvtárs cikkéhez, a következőkben:

A kulturális gondok Miskolcon komoly gondok, de a város lakosságának zöme, többsége elsődlegesnek tartja az igen nehéz lakás- helyzet enyhítését, az áruellátás további javítását, a komoly közlekedési és kommunális feladatok megoldását. Ha eddig nem foglalkoztunk eleget és mindenben jól a kulturális kérdésekkel, az főleg annak tudható be, hogy erőinket elsősorban (s talán még mindig nem eleget) a sürgető szociális, kommunális, közlekedési, kereskedelmi feladatok megoldására fordítottuk, a lakosság helyes kritikája és javaslatai alapján. S hogy ez nem volt helytelen, azt a következő néhány példa is bizonyítja. Miskolcon érezhetően megjavult a hús- és zsírellátás és a második ötéves tervben a K. V. Miskolcon nem 3000, hanem 5000 lakás felépítését javasolja júliusi határozatában. Azt hiszem, e tényékért és sokezer más ügy elintézésében elért eredményeinkért nincs mit szégyenkeznünk a miskolciak: előtt.

Ahogy megoldottuk ezeket, úgy meg fogjuk oldani kulturális feladatainkat is. Azt azonban lássa be B, Nagy elvtárs is, hogy egyszerre mindent nem lehet megoldani, az erő többségét mindig a legégetőbb feladatok megoldására kell fordítani; Különösen, ha ezt kéri a lakosság zöme. többsége. S ki állítja, hogy Miskolcon ma nem a szorongató lakás- helyzet enyhítése a legégetőbb minden más fontos ügy elintézése előtt? (Az előbb említett egyik példa mutatja. hogy a lakáshelyzeten sem csak ismétlődő rögtönzésekkel kívánunk segíteni, bár az ígv lakáshoz jutta- tottak nem kifogásolják, nem helytelenítik ezt.)

2 B. Nagy és Bihari elvtársaik cikkeikben nem elsőknek vetik fel a miskolci kulturális problémákat. Felvetették ezeket már több esetben a Megyei PB., a Városi PB; és a Városi Tanács, a demokratikhsi népi szervek is. jóval e cikk megír5(Folytatás a 4. oldalon.)