Észak-Magyarország, 1956. augusztus (12. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-01 / 180. szám

t ESZAKMAGYARORSZAO Szerda, 1956. augusztus 1; Az országgyűlés keddi ülése ÍAz országgyűlés kedden délelőtt a Minisztertanács elnökének beszámo­lója feletti vitával folytatta munká­ját. Az ülést néhány perccel tíz óra titán Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. A vitában elsőnek Házi Árpád, az állami ellenőrzés minisztere szó­lalt fel. — A szocialista demokrácia fej­lődésének meggyorsításában kiemel­kedő szerepük van a tanácsoknak ♦— mondotta. — A lakosság által de­mokratikusan megválasztott taná­csoknak, a tanácsok végrehajtó bi­zottságainak, állandó bizottságainak ügy keli megszervezniük munkáju­kat, hogy állandó és élő kap­csolatot tartsanak fenn a szé­les dolgozó tömegekkel és e kapcso­latot állandóan fejlesszék és erősít­sék, ennek segítségével vonják be az összes hazafias erőket az állami ügyek intézésébe. E fontos cél megvalósítása érde­kében a tanácstagok és a tanácsok végrehajtó szervei állandóan és gon­dosan tanulmányozzák a lakosság szükségleteit és ezek kielégítésének lehetőségeit. A továbbiakban szólt a helyes községpolitikai munkáról. A demokratizmus fejlesztésének útjából — amint pártunk Központi Vezetősége meghatározta — el keli távolítanunk minden fékező és gátló tényezőt, meg kell szüntetnünk azo­kat a bürokratikus vonásokat, ame­lyek az állami munkában még meg­találhatók — mondotta, majd hang­súlyozta: — az állami munkában el llell érnünk, hogy a vezetés köze­lebb kerüljön a végrehajtásihoz, a végrehajtó szervek pedig a széles dolgozó tömegekkel egybeforrva vé­gezzék munkájukat. Achátz Imre országgyűlési képvi­selő szólalt fel ezután. Arról a bi­zalomról szólt, amellyel Pécs dolgo­zói fogadják kormányunk célkitűzé­seit és arról a lendületes munka- kedvről, amellyel e célokat valóra váltják. Nagy tapssal fogadott felszólalá­sa végén azt a meggyőződését fejez­te ki, hogy Pécs dolgozói továbbra is eredményesen szolgálják népünk boldogulásának nagy ügyét. Hangsú­lyozta, hogy a Minisztertanács elnö­kének beszámolójával egyet ért, azt elfogadta. Földvári Rudolf elvtárs beszéde Ezután Földvári Rudolf elvtárs, országgyűlési képviselő következett szólásra. Bevezetőben arról szólt, hogy a Mi­nisztertanács beszámolója és az ab­ban vázolt program megfelelt dol­gozó népünk várakozásának. — A Minisztertanács beszámolója nyíltan és őszintén, kendőzés nélkül tárta fel mai nehézségeinket, nem hallgatva el ezeket dolgozó népünk előtt. Úgy cselekedett, ahogyan egy valóban népi kormánynak cseleked­nie kell. Azzal, hogy dolgozó népünk közvéleménye előtt nyíltan beszélt iparunk, mezőgazdaságunk, kultú­ránk, szocialista törvényességünk és a szocialista demokrácia továbbfej­lesztése előtt álló legfontosabb mai kérdéseinkről, egyben a legtöbbet is tette dolgozó népünk megnyerése érdekében, annak érdekében, hogy e nehézségeket nagy pártunkkal és népi kormányunkkal összefogva mi­előbb léküzdjük. Meggyőződésem, hogy Borsod megye bányászai, kohá­szai, építőipari munkásai, gép­gyártól, vegyészei, könnyűipari dolgozói és dolgozó parasztjai — úgy mint eddig annyiszor — újabb és újabb munkasikerekkel fognak hozzájárulni e nehézsé­gek leküzdéséhez is. Bizonyítják ezt a borsodi dolgozók olyan kiválóságai, példaképei is, mint az országgyűlésben helyet fog­laló Loy Árpád, Mislóczki Mátyás, Suszter Sándor, Börcsök Ferenc, Cácsi Miklós képviselőtársaink.­— Hangsúlyozni szeretném azon­ban azt is, hogy ez nemcsak a bor­sodi képviselők meggyőződése és vé­leménye. Ez a Központi Vezetőség júliusi határozatára adott válasza is a borsodi dolgozóknak, akik a hatá­rozat alapján újabb sikereket akar­nak elérni a termelő munkában a dolgozókról való elvtársi, szerető gondoskodásban, a szocialista de­mokrácia fejlesztésében. A Minisztertanács beszámolója ha­tározottan, de józanul jelölte meg, hogy a kormány milyen további in­tézkedéseket akar tenni a Központi Vezetőség júliusi határozatai alap­ján a szocialista demokrácia tovább­fejlesztése és kibontakoztatása, a mépjólét további emelése, politikai, gazdasági és kulturális fejlődésünk meggyorsítása érdekében. E határo­zottság és józanság bizonyítja, hogy a Minisztertanács szilárdan és következetesen vezeti az állam- j igazgatás munkáját pártunk he­lyes politikája alapján, s azt is bizonyítja, hogy kormányunk 1 nem ígérget felelőtlenül. Ezután a Minisztertanács eddigi tevékenységének főbb hiányosságai­ról szólt. A Borsod megyei idei ta­pasztalatok azt mutatják — de úgy tudom, ez országos probléma is —, hogy építőiparunk mai felkészültsé­ge és helyzete nem jelent száz szá­zalékos garanciát arra nézve, hogy építőiparunk a második ötéves terv beruházásaiból az előirányzott árért és meghatározott időre felépíti mindazt, amit országunk vár és kö­vetel tőle. Ezért — véleményem szerint — a Minisztertanácsnak le­hetőleg rövid idő alatt meg kellene teremteni minden feltételét annak, hogy építőiparunk az előírt időre és minőségben teljesítse a második öt­éves tervben meghatározott felada­tait, elsősorban a legfontosabb be­ruházási feladatait. A Minisztertanácsnak *-— Borsod fciegyei tapasztalataink szerint — behatóbban és gyorsabban kelle­ne pozitív választ adni több olyan kérdésre, amelyeket fa­lus! választóink tesznek fel ne­künk és rajtunk keresztül a Mi­nisztertanácsnak Is folytatta — s több olyan kérdést említett, amelyek a kisparasztságot érintik, s amelyek megoldására ed­dig nem történt intézkedés a kor­mány részéről. Ilyen például a kár­térítés nélkül kisajátított földek Utáni térítés kifizetése, a falusi ellá­tatlanok problémája, egyes adó- és beadási kötelezettség rendezése stb. — Véleményünk szerint — foly­tatta — ezekkel a kérdésekkel gyor­san és behatóan kellene foglalkoz­nia a Minisztertanácsnak. Hatékonyabban hell a jövőben gondoskodni as éssalii iparvidék munkásairól Az északi iparvidék lakossága és képviselői azt várják és kérik a kormánytól, hogy a második ötéves tervben lényegesen javít­son e vidék szociális, kulturális és kommunális helyzetén. Felsőbb állami szerveink eddig in­kább szavakban hangsúlyozták az északi iparvidék jelentős szerepét népgazdaságunkban, de tetteik már nem tükrözték ezt a szemléletet. So­kat hallottunk a magyar Ruhr- vidékről, az ország első és legfon­tosabb vidéki iparvidékéről és emel­lett .azt kell ma megállapítanunk, hogy a tizenkilenc megye közül — az Országos Tervhivatal adatai sze­rint — Borsod megye a lakáshely­zetet tekintve tizennyolc, a mozik számát tekintve a tizenkilenc, a fal­vak villamosítását tekintve a tizen­kilenc, az egy tanteremre jutó ta­nulók számát tekintve a tizenöt, egészségügyi helyzetét tekintve a tizenegyedik a megyék között. Ez egyben komoly kritikája kormá­nyunk eddigi munkájának és arra int bennünket' hogy sokkal hatékonyabban kell gon­doskodnunk a jövőben az északi iparvidék munkásairól, értelmi­ségi dolgozóiról és dolgozó pa­rasztjairól. Szükségesnek látjuk — ez a Bor­sod megyei képviselők véleménye —, hogy a Minisztertanács gondosan mér­legelje a rendelkezésre álló le­hetőségeket és törekedjék az északi iparvidék lakosságának jogos és indokolt szociális, kul­turális és kommunális igényei­nek a lehetőségekhez képest megfelelő kielégítésére. Ez politikailag és gazdaságilag is indokolt kérés szerintünk. Nem ké­rünk mi lehetetlent a Miniszterta­nácstól, nem kérjük egyszerre min­den orvoslását, csak az elmúlt évek­ben elkövetett hibák lehetőségeink­hez mért kijavítását, ügy véljük, er­re az északi iparvidék dolgozói ed­digi gazdasági eredményeikkel rá is szolgáltak, megérdemlik ezt a foko­zottabb gondoskodást népünk, kor­mányunk részéről. — Megyei tapasztalataink talapján ‘ folytatta — a Minisztertanácsnak a jövőben kevesebb, rövidebb és megfontoltabb határozatokat kell hoznia. Javasoljuk, hogy a Minisztertanács ellenőrizze ala­posan a minisztériumok és az országos szervek munkáját, mert ezek is sok határozatot és ren­deletet küldözgetnek még ma is. A Borsod megyei tanács végrehajtó bizottságának szakigazgatási szervei ez év január 1-től kezdve 4072 ren­deletet és határozatot kaptak, egy- egy napra csaknem húsz darab ju­tott ebből a határozat- és rendelet áradatból. A jövőben ne engedje meg a Mi­nisztertanács, hogy egyes miniszté­riumok és országos szervek egyes rendeletéi ellentétben álljanak a Minisztertanács és a Népköztársaság Elnöki Tanácsa határozataival, vagy megsértsék a helyi tanácsok ha­táskörét. Szükség lenne olyan gyors intézkedésekre is, amelyek rö­vid idő alatt emelnék a képviselők és a képviselői tevékenység tekinté­lyét. A Minisztertanács ne felejtkezzék meg a jövőben sem az állampolgári kötelességek teljesítésének ellenőr­zéséről, az állami fegyelem szaka­datlan erősítéséről. Ezt ezért tar­tottam szükségesnek hangsúlyozni, mert itt-ott hallani olyan hangokat, hogy a szocialista demokratizmus kibontakoztatásának korszakában nincs már szükség minderre, ma­gyarán szólva nincs szükség adófi­zetésre és begyűjtésre, munkafegye­lemre, állami fegyelemre és így to­vább. Nem felejthetjük el egy pilla­natra sem, hogy szilárd szocia­lista állami fegyelem nélkül nem lehet szó szocialista demokrá­ciáról sem. •— Tisztelt Országgyűlés! Miért beszéltem többet a Minisztertanács eddigi munkájának negatív voná­sairól, mint eredményeiről? Azért tettem ezt, hogy a legközelebbi or­szággyűlésen már ne kelljen e hi­bákról beszélni. Azért, mert bízom népi kormányunkban, az általunk és bizalmunkból választott kormá­nyunkban, hogy példát fog mutatni az eddig elkövetett hibák követke­zetes és gyors kijavításában is. Ezt olvasom ki a Minisztertanács beszá­molójában tapasztalható határozott­ságból és őszinte önbírálatból is. A Minisztertanács beszámolóját he­lyesnek, jónak, reálisnak tartom, azt elfogadom és az országgyűlésnek is elfogadásra ajánlom. (Nagy taps.) Vég Béla elvtárs beszéde A következő felszólaló Vég Béla országgyűlési képviselő volt. Az elmúlt időszakra jellemző — mondotta —, hogy az 1953-ban tár­sadalmi életünk minden területén megkezdett, de nem elég következe­tesen folytatott szocialista demokrá­cia továbbfejlesztése kezdett kibon­takozni. Ebben nagy szerepe van a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának. A továbbiakban arról beszélt, hogy a párt és a kormány intézkedései eredményeként megnőtt a dolgozók aktivitása, erősödött a szabad, al­kotó vita, a meglevő hibákkal szem­beni jogos bírálat és a kezdeménye­zés ezek kijavítására, hangsúlyozva, hogy a dolgozó néptömegek aktivitá­sa, alkotó bírálata és segítőkészsége a hibák kijavítására a gyorsabb előrehaladás legfőbb biztosítéka^ majd a Központi Vezetőség 1956 jú­lius 18—21-i ülésén, elfogadott hatá­rozatot méltatta. A továbbiakban a Minisztertanács beszámolója alapján, ahhoz csatla­kozva, ’gazdasági életünk néhány kérdéséhez szólt hozzá. A továbbiakban hangsúlyozta, hogy az előttünk álló gazdasági feladatok megoldásához a legnagyobb szervező erőt a második ötéves terv jelenti. Ebből következik, hogy jelenleg is és az elkövetkezendő években is e terv megvalósítására kell összpontosítani a párt, az állam szervező, vezető, irányító munkáját, dolgozó népünk alkotó tevékenységét. A mi terveink állami tervek, kötelező erejű tör­vényt jelentenek. Ugyanakkor a ter­vezésnek a tömegek alkotó kezdemé­nyezésére kell támaszkodni, amely fejlődésünk meggyorsításának új le­hetőségeit hozza felszínre^ Népünkben nagy alkotó erők rejle­nek. Feladatunk ezek felszínrehozása és a nép, a szocialista haza érdekében való felhasználása. Bátran kell támaszkodni a dol­gozókra* meg kell hallgatni vé­leményüket és javaslataikat, ki kell kérni tanácsaikat, s ha ezek helyesek — és többnyire helye­sek — intézkedni kell megvan lősításukra. Kiss Imre országgyűlési képviselő a Veszprém megyei tanácsok munka jával, Molnár Ernő országgyűlési képviselő pedig több budapesti prob­lémával foglalkozott, majd Urbán Er­nő képviselő szólalt fel. Ezután az elnök bejelentette: A beszámolóhoz több hozzászóló nincs, így a vitát bezárta. Az elhangzottak ra Hegedűs András, a tanács elnöke válaszolt; Miniszter­Hegedűs András elvtárs válasza a felszólalásokra — Tisztelt Országgyűlés, képviselő elvtársak! A vitában felszólaló kép­viselő elvtársak helyeselték a Minisz­tertanács beszámolóját eddigi tevé­kenységéről és azokat az elgondolá­sokat és terveket, amelyeket a Mi­nisztertanács beszámolója az előttünk álló feladatokkal kapcsolatban ismer­tetett, Én ezért a zárszóban nem kí­vánok kitérni minden képviselő elv- társ felszólalására, csupán azokkal a kérdésekkel szeretnék foglalkozni, amelyeket a képviselő elvtársak fel­szólalásaikban a beszámolóval kap­csolatban javaslatként, vagy a Mi­nisztertanács működésével kapcsolat­ban bírálatként felvetettek. Achátz elvtárs és Földvári elvtárs is igen erőteljesen vetették fel saját terüle­tük fejlesztésének problémáit. Achátz elvtárs Pécs városa fejlesztését, Föld­vári elvtárs Borsodét, a borsodi ipar­vidék fejlesztését. Azt hiszem, mind­két elvtársnak igaza van. Tervezé­sünkben az elmúlt években a terü­leti tervezés elvei, tehát az egyes te­rületek komplex fejlesztésének szem­pontjai nem érvényesültek megfelelő módon; A minisztériumok az egyes területek fontosságát másképp és másképp értelmezték. Ezért ezen a kérdésen, amelyet Achátz elvtárs és Földvári elvtárs felvetett, mi úgy igyekszünk segíteni — s a Miniszter- tanács már hozott is ilyen határoza­tot —, hogy az egyes megyei taná­csok végrehajtóbizottságai, illetve a kiemelt négy város végrehajtóbizott­ságai tervjavaslatot készítenek a Mi­nisztertanácsnak. Amikor a Minisz­tertanács az éves terveket jóváhagy­ja, nemcsak az egyes minisztériumok tervjavaslatait hagyja jóvá, hanem jóváhagyja a megyei végrehajtóbizott­ságok, illetve a kiemelt városok vég­rehajtóbizottságai által előterjesztett tervjavaslatot is. Ez a módszer módot ad arra, hogy az egyes területek fej­lesztésének kérdéseit együttesen tud­juk vizsgálni. Persze, ha segít is ez a módszer, rögtön hozzá kell tennem: mindazt a sok kérdést, amit Achátz elvtárs és Földvári elvtárs itt elmon­dott, nem fogjuk tudni nyomban megoldani. Ezeknek a megoldásához idő kell. A kérdések egyrésze olyan — azt azonnal hozzátehetem r—, amely sürgős megoldásra vár. Földvári elvtárs nagyon határozot­tan vetette fel a beruházások kérdé­sét és bírálta ebből a szempontból a Minisztertanács munkáját. Azt hi­szem, teljesen jogos a kérdés felve­tése kritikai módon. A beruházás az a területe a népgazdaságunknak, ahol a legkirívóbbak az elmúlt években elkövetett mulasztások. A Minisztertanács látja ennek a kérdésnek fontosságát. Ezért egyszerűsítettük a beruházáso­kat, a beruházások előkészíté­sét. A beruházások jóváhagyását a Mi­nisztertanács a maga számára csak a legfontosabb beruházásoknál tar­totta fenn, egyébként a beruházáso­kat a miniszterek hagyják jóvá. Ugyanakkor nagyon fontosnak tartot­tuk azt is, hogy központosítani tud­juk erőinket a legfontosabb beruhá­zásokra. Földvári elvtárs elmondotta még hogy falun több olyan panasz van amit gyorsabban kellene orvosolni Azt hiszem, ebben sok az igazság, de engedje meg Földvári elvtárs, hogy hozzátegyem: ezeknek a kérdéseknek az orvoslása nagyon nagy mértékben a helyi szervektől függ. Ezt nem azért mondom, mintha a felelősséget egy­szerűen a helyi szervekre akarnám hárítani. Végső fokon minden hibá­ért, amit a helyi szervek elkövetnek* Minisztertanács is felelős. De sze­retném felhívni a figyelmet arra* hogy sok lehetőséget nem használnak ki helyi szerveink az ilyen panaszok orvoslására, amelyet pedig ki lehetne használni. Mi bízunk államapparátusunk dol­gozóiban és azért bátran és határo­zottan akarunk azon az úton halad­ni, hogy a helyi tanácsok végrehajtó­bizottságainak, azok elnökeinek és az igazgatóknak sokkal nagyobb hatás­kört adunk azért, mert bízunk ben­nük. Ugyanakkor azonban meg kell mondani, hogy államapparátusunkban vannak olyan típusú dolgozók, akik nem oda valók. Ezeket ki kell tenni az államapparátusból. Először persze bírálni kell, ha a bírálat nem segítj ki kell tenni. Nagyon helyeslem azokat a javas­latokat, amelyeket a képviselőtársak az egyszerűsítéssel kapcsolatban el­mondottak. Ezek a javaslatok mind abban az irányban haladnak, hogy megfontoltan, a kérdést nem az akta oldaláról nézve, nyúljunk hozzá az államapparátus munkájának megja­vításához és hogy az egyszerűsítetésfc ne tekintsük egyszerűen egyes rubri­kák megszüntetésének, hanem a kér­dést a másik oldalról is nézve, az egyszerűsítéssel együtt hajtsuk végre a szocialista demokratizmus fejlesz­tését és államapparátusunk bizonyos mértékig új módszereinek kifejlesz­tését. Engedje meg a Tisztelt Országgyű­lés, hogy végezetül a Minisztertanács nevében megköszönjem azt a bizal­mat, amely a Minisztertanács mun­kája iránt a hozzászólásokban meg­nyilvánult, megköszönjem azt a bi­zalmat, amely megmutatkozott ab­ban, hogy a felszólaló képviselőtár­sak egyetértettek a Minisztertanács beszámolójával és elfogadták a terve­ket, elgondolásokat. Engedjék meg, hogy megköszönjem azt a bizalmat is, amely abban, mutatkozott meg* hogy a képviselőtársak bátran bírál­ták a Minisztertanács munkájának fogyatékosságát. Határozati javaslat Ezután az országgyűlés elnöke a Minisztertanács elnökének beszámol lójával kapcsolatban a következő ha­tározati javaslatot terjesztette aa országgyűlés elé: Az országgyűlés jóváhagyólag tu­domásul veszi a Minisztertanács be­számolóját az 1955. novemberi ülés­szak óta kifejtett tevékenységéről és egyetért azon elgondolásokkal és ter­vekkel, amelyeket a Minisztertanács beszámolója az ipar s a mezőgazda­ság további fejlesztésére, a gazda­sági vezetés megjavítására, a dol­gozó nép anyagi és műveltségi szín­vonalának emelésére, az állami s a gazdasági élet demokratizmusának széleskörű kibontakoztatására java«* sol. Az országgyűlés teljes mértékben helyesli és jóváhagyja a kormány külpolitikai tevékenységét, megbíz-* za a Minisztertanácsot, hogy az ál­lamok közötti együttműködés ma már széles körben elfogadott, ismert alapelve alapján határozottan és kö­vetkezetesen folytassa külpolitikai tevékenységét, erősítse testvér! együttműködésünket a szocialistái világrendszer országaival, s minde­nekelőtt a Szovjetunióval, továbbá a szocializmust építő Jugoszláviával* valamint minden békeszerető ország­gal. Az országgyűlés felhívja a kor­mányt, hogy a jövőben is tegyen meg minden tőle telhetőt a nemzet«* közi feszültség csökkentéséhez való hozzájárulás érdekében s biztosítsa* hogy országunk képviselete az Egye­sült Nemzetek Szervezetéiben is elő­segítse a magasztos cél elérését, a népek közötti barátságot, a tényleges leszerelés megvalósítását s ezzel együtt az egész világ békéjének és valamennyi ország biztonságának megvalósítását. A nemzetközi fe­szültség csökkentése s az általános béke és biztonság megszilárdítása az alapja annak* hogy népünk még magabiztosabban folytathassa békés építő munkáját megujhodott szocia­lista hazánk felvirágoztatására* Szavazás után az országgyűlés ff Minisztertanács elnökének beszámoló- ját és az előterjesztett határozati ja- vaslatot egyhangúlag elfogadta§ (Taps.) Non György elvtárs, a Népköztársaság legfőbb ügyészének beszámolója Ezután napirend szerint követke­zett Non György elvtársnak, a Nép- köztársaság legfőbb ügyészének be­számolója. Tisztelt képviselő elvtársak! En­gedjék meg, hogy eleget tegyek al­kotmányunkban előírt kötelességem­nek és beszámoljak az ügyészi szer­vezet munkájáról. Három évre visszatekintve meg­állapíthatjuk, hogy az új ügyészi szervezet tevékenyen közreműködött ama intézkedések végrehajtásában, amelyeket az 1953. júniusi párthatá­rozat szellemében a törvényesség megszilárdítására hozott kormányza­tunk. 1953-ban megszűntek az internáló­táborok. Az ü^észi szervezet részt- vett az internáltak ügyeinek felül­vizsgálásában. Ezek az intézkedések 4184 személyt érintettek. Egyidejűleg megszűnt a rendőri bíráskodás is. Az ügyészség közreműködött abban, hogy az 1953. évben kiadott közke­gyelmi rendeletét maradéktalanul végrehajtsák. A közkegyelmi rendeld végrehajtásával több, mint 23.000 sze- mély került szabadlábrai Ezután Non György arról szólott* hogy 1953 júliusa óta számos új jog­alkotás fejlesztette tovább szocialistái jogrendszerünket, államapparátusun­kat és annak demokratizmusát, majd részletezte a törvényalkotásunk előtt álló hatalmas feladatokat. A í^rom esztendő munkája sorai* (Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom