Észak-Magyarország, 1956. augusztus (12. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-01 / 180. szám

Szerda, 1956. augusztus 1. ÉSZ AKM AGY A RORS Z AG 3 Az országgyűlés keddi ül e s e (Folytatás a 2. oldalról.) 22.777 lakásügyi panasszal foglalkoz­tunk. Állami életünk decentralizálásával el kell érnünk, hogy az ügyek inté­zését közel vigyük a dolgozókhoz. Tapasztaljuk, hogy egyes helyi ta­nácsok nem egyszer visszaélnek ha­talmukkal. Nem ritka a dolgozók ér­dekeit figyelembe nem vevő tör­vénysértő tanácsi határozat. Ebben ez ügyészi szervek is hibásak. A he­lyi államhatalmi és államigazgatási szervek munkája felett nem tudtuk a törvényességi felügyeletet eredmé­nyesen gyakorolni. A decentralizálással egyidejűleg erősítenünk kell az ügyészség törvényességi felügyeletét a he­lyi tanácsok határozatai felett. Így kívánjuk segíteni a tanácsok és vb-ik tagjainak, elnökeinek munká­ját. A három esztendő alatt az ügyészi szervezethez 77.088 panasszal for­dultak. Jelentékeny a munkaügyi panaszok száma. Az ügyészségnek a jövőben a szakszervezetekkel karöltve sok­kal határozottabban kell fellép­nie a munkavédelmi előírások megszegőivel, a balesetek fele­lőseivel szemben, akik nem hi­vatkozhatnak a termelés vélt érdekeire. Általános törvényességi felügyeleti munkánk fontos feladata a termelő­szövetkezetek védelme, a termelőszö­vetkezeti . mozgalom fejlesztésének támogatása, ezzel együtt a már mű­ködő termelőszövetkezetek segítése. Különösen fontos ez most, amikor egyes helyeken az ellenség újból tá­madást indított a termelőszövetke­zetek ellen. Az állampolgárok jogainak védel­me a szocialista törvényesség egyik oldala. A törvényesség másik oldala, hogy az állampolgárok is eleget te­gyenek minden törvényes kötelezett­ségüknek. A szocialista törvényesség meg­követeli, hogy tovább erősöd­jék és szilárduljon a munka, a begyűjtési és az adózási fegye­lem. Megköveteli minden állampolgártól a hatósági személyek megbecsülését és felelősségteljes munkájuk segíté­sét Alkotmányunkban leszögezett alapelvekre, törvényeinkre, a KV. határozatára támaszkodva az ügyé­szi szervezetnek az eddiginél bát­rabban, következetesebben kell foly­tatnia a harcot mindenki ellen, aki törvényeinket megsérti. Tisztelt Országgyűlés! Alkotmányunk szerint: »A legfőbb ügyész gondoskodik arról, hogy a Magyar Népköztársaság rendjét, biz­tonságát és függetlenségét sértő, vagy veszélyeztető mindennemű cse­lekmény következetesen üldöztes- sék«. Az az éles harc, amelyben népi demokratikus állami és társadalmi rendünk kialakult, az ellenséges erők elszánt és veszedelmes táma­dásainak visszaverését követelte meg. Közvetlenül a felszabadulás után gyökeresen új bűnüldözési és igazságszolgáltatási szervekre volt szükség. A politikai rendészeti szer­vek, népügyészségek és népbírósá­gok leleplezték és megbüntették a háborús és népellenes bűnöket elkö­vető fasiszta gonosztevőket, gyilko­sokat. A népügyészi és népbírósági szervek megfelelő felelősségrevonást. alkalmaztak az ellenforradalmi bűn­tettesekkel szemben is. 1948 után azonban a feszült nem­zetközi helyzetben nálunk károsan hatott az a téves nézet, hogy az osz­tályharc állandóan és minden terü­leten élesedik. Kialakult a kritikát elfojtó sze­mélyi kultusz és ezzel együtt a bi­zalmatlanság légköre, amelynek rossz hatását csak fokozta az állam- védelmi szerveknek különleges hely­zete. Ebben a légkörben az állam- védelmi hatóság irányítói. vezetői és tisztjei közül sokan visszaéltek ha­talmukkal, a megfelelő ellenőrzés hiányával. Erkölcsi és fizikai kényszert al­kalmazva egy sor esetben hamis és koholt bizonyítékokat készí­tettek, valótlan beismerő vallo­másokat csikartak ki, ezzel a szocialista törvényességet a leg­durvábban megsértették. A% elkövetett törvénysértéseket kivizsgálták és jóvátették — Lehetővé tette a törvénysérté­seket az is, hogy sem az ügyészség, sem- más szervezet nem gyakorolt ellenőrzést ez államvédelmi szervek tevékenysége fölött, hiszen az ügyé- Bzi szervezetet ezzel a feladattal csak 1953-ban bízták meg. A Központi Vezetőség 1953. jú- 1 niusi határozata megkövetelte a ‘ szocialista törvényesség megszi- i 1-árdítását, az elkövetett tör­vénysértések kivizsgálását és jó­vátételét. Ezután került sor az államvédelmi szervek munkájának felülvizsgálásá­ra. A vizsgálat fényt derített a ko­rábbi államvédelmi vezetők bűnös tevékenységére. A katonai bíróság 1953 decemberében hozott ítéletében megállapította: — idézem — »Péter Gábor és társai vezető beosztásuk­kal járó hivatali hatalmukkal visz- szaélve, egyrészt az államvédelmi munkában súlyosan törvénytelen módszereket honosítottak meg, ezál­tal tudatosan népellenes irányba ferdítették el az állam büntetőpoli­tikáját, másrészt mérhetetlen szemé­lyes igényeik kielégítése érdekében éveken keresztül óriási mértékben fosztogatták és pazarolták a társa­dalmi tulajdont«. Ezután megkezdő­dött azoknak az ügyeknek felülvizs­gálata, amelyekben az elítélt volt államvédelmi vezetők irányították az eljárást. A bonyolult, nehéz, sú­lyos törvénysértések és bűncselek­mények feltárását eredményező vizs­gálat hosszú ideig tartott. — A felülvizsgálat nem ment könnyen, lassan indult, vontatottan haladt. Az utóbbi időben azonban a vizsgálat meggyorsult és ma már a Végére értünk. — A vizsgálat alapján beigazolást íny ért, hogy elvtársaink, akiket a tör­vénytelen perekben elítéltek, nem voltak árulók, kémek, kártevők. De beigazolást nyert az is, milyen rend­kívüli súlyos károkhoz vezet a szo­cialista törvényesség megszegése, az ügyészi szervezet hiánya. — Pártunk javaslatára megszerve­zett ügyészség nagy szerepet kapott az alaptalanul elítéltek ügyeinek felülvizsgálatában. Az alaptalanul el­ítéltek ügyük felülvizsgálatának befe­jezése után, sokan már a vizsgálat alatt is szabadlábra kerültek. A leg­felsőbb bíróság eddig 149 elítélt ügyé­ben hozott döntést, ennek során 121 elítéltet minden vádpont alól jogerő­sen felmentett, 15 személy ügyében marasztaló ítéletet hozott, 10 sze­mélye bűnösségét kisebb súlyú bűn- cselekményben állapította meg és en­nek megfelelően lényegesen enyhébb büntetést szabott ki. Bejelenthetem, hogy azok is szabadlábon vannak, akiket a Legfelsőbb Bíróság elítélt, mert már korábban letöltötték a ki­szabott büntetést, illetve egyéni ke­gyelmet kaptak. A felülvizsgálat fo­lyamán még 156 személy került sza­badlábra, részben kegyelemmel, rész­ben büntetés félbeszakítással. A Legfelsőbb Bíróság perújítási el­járásban olyanok ügyében is hozott felmentő ítéletet, akiket annakidején a koholt vádak alapján halálraítéltek és kivégeztek. Felmentette a bíróság minden vádpont alól Rajk László, Szőnyi Tibor, Szalai András, Szebenyi Endre, Pálfi György, Sólyom László elvtársakat és másokat. ök jóvátehetetlenül áldozataivá vál­tak a törvénysértéseknek. Nem je­lenti azt, hogy nincsenek velük szem­ben kötelezettségeink. Kivégzett elv­társaink rehabilitálásán túlmenően intézkedéseket tettünk és teszünk hozzátartozóik erkölcsi és anyagi tá­mogatására. Mintegy háromszáz alaptalanul el­ítélt szabadult ki a börtönökből a felülvizsgálat során. Túlnyomó több­ségüket koholt vádak alapján tartóz­tatták le és ítélték el a »Rajk-ügy- ben«, a »Kádár-ügyben«, »Sólyom- ügyben«, a »volt szociáldemokraták ügyében«, a »volt jugoszláv emigrán­sok ügyében« és más ügyekben. Nagy többségük pártunk tagja volt, amikor letartóztatták őket, sőt nem egy, mint köztudomású, évtizedes munkásmoz­galmi múltra tekinthet vissza. Feladatunk továbbra is gondos­kodni arról, hogy az ártatlanul elítéltek bosszú évek szenvedése után erkölcsi és anyagi segítség biztosítása mellett foglalják el az őket megillető helyet társa­dalmunkban. Az ügyészséghez érkezett pana­szok azt mutatják, hogy nemcsak azoknak van joguk rehabilitációra, akiket a bíróságok alaptalanul elítél­tek. A törvénytelen perekkel egyide­jűleg a bizalmatlanság egészségtelen légkörében sok elvtársat., becsületes dolgozót alaptalanul internáltak, bo­csátottak el felelős funkciókból, illet­ve munkahelyükről. Anélkül, hogy a munkájukat jól végző mai vezetőket, beosztottakat leváltanánk, indokolt a korábban alaptalanul leváltottakat olyan munkakörbe állítani, amit ké­pesítésüknél fogva elláthatnak. Az ártatlanul elítéltek ügyeinek felülvizsgálata azt bizonyítja, hogy népi demokratikus rendsze­rünknek van ereje ahhoz, hogy a visszaéléseket, a törvénysérté­seket felfedje., hogy érvényt sze­rezzen a szocialista törvényes­ségnek, hogy helyrehozza az el­követett hibákat. Rendszerünk erejét bizonyítja az is, hogy nem állunk meg az alaptalanul elítéltek ügyeinek felülvizsgálatánál. Ennél tovább megyünk. Szabadlábra helyezzük nemcsak azokat, akiket ártatlanul elítéltek, de azokat is, akik­re valóban elkövetett bűncselekmé­nyekért a múltban túl súlyos bünte­téseket szabtak ki. Az 1953. júniusi központi vezető­ségi határozat megkövetelte a párt- ellenőrzés megerősítését és az állami ellenőrzés megvalósítását az állam- biztonsági szervek munkája fölött. Egyidejűleg az államhiztonsági szerveket, az ügyészi szervezetet, az igazság­szolgáltatási apparátust a párt­hoz hű, öntudatos és gerinces dolgozók százaival erősítettük meg, közöttük számos olyannal is akiket rehabilitáltunk. Az új ügyészi szervezet állandóan felügyeletet gyakorol az államvé­delmi szervek munkája felett. A há­roméves tapasztalat azt igazolja, hogy az államvédelmi szervek munkájá ban gyökeres változás történt, a szo­cialista törvényesség itt is megszi­lárdult. Az ügyészi felügyelet során észlelt minden törvénysértés miatt felelősségre vonás történik. Ez alatt ; az idő alatt ötvennégy államvédelmi !nyomozóval szemben kezdeményezett j az ügyész fegyelmi eljárást, míg a súlyosabb törvénysértések elkövetőit tizenhárom ügyben katonai bíróság elé állította. Az ügyészi szervezet feladata, hogy minden erővel segítse az államvédel­mi, szervek munkáját. Az a munka, amelyet az újraszervezett és megerő­sített államvédelmi szervek végez­nek, igen nagyjelentőségű és rend­kívül felelősségteljes. Ebben a mun­kájában segíti és támogatja egész né­pünk az államvédelmi szervek dol­gozóit. Világosan kell látnunk, hogy a háborús uszítok elszenvedett kudarcaik ellenére sem tették le a fegyvert. Még hatályban van az Amerikai Egyesült Álla­mok 1953. október 10-i törvénye, amely évi száz millió dollárt irányoz elő a békeszerető álla­mok elleni aknamunkára és kémkedésre. Ezt az összeget a leg­utóbb huszonöt millióval fel­emelték. Az ilyen szennyes feladatra azon­ban egyre kevesebb a jelentkező. De még mindig akadnak olyan elvetet műit elemek, akik semmit sem tat nultak, mint például Sulyánszki Jet nő és tizennégy társa, akik volt lut dovikás tisztjelöltekből, hadaprót dókból rekrutálódtak. Fegyvereket gyűjtöttek a magyar nép ellen. Az. ítélet kiütötte kezükből a fegyvert} és lesújtott rájuk. Utasszállító repülőgépünk ellen elkövetett gyalázatos merénylet isi fokozott éberségre int bennünket. Ez az alávaló gaztett és annak feldi- csérése az imperialista sajtó részé-* ről újból felhívja a figyelmünkéi; arra, hogy ellenségeink nem váloga­tósak. Fokozottabb éberséggel, elszánt­sággal kell küzdeni, hogy ártal­matlanná tegyük azokat, akik hazánk, népünk, törvényeink ellen fordulnak. iWég jobban vigyázzunk a népvagyonra ságai és senkit sem ítélnek el pusztán osztályhelyzete miatt. Az államvédelmi és igazságügyi szervek a szocialista törvényesség maradéktalan megtartásával ma már valóban csak az ellenségre mérik csapásaikat. Munkájuk egyre ered­ményesebb. A társadalmi tulajdon elleni bűn- cselekmények elkövetőinek megfe­lelő üldözése, felelősségre vonása fontos állami feladat. Jó egynéhány ügy tanulsága alap­ján megragadom az alkalmat, hogy innen is kérő szóval forduljak a vállalatok igazgatóihoz, földműves- szövetkezeteink tagjaihoz, főleg a szövetkezeti ellenőrző bizottságok tagjaihoz, hogy még jobban vigyáz­zanak a felügyeletük alatt álló nép­vagyonra. Rendőrségünk áldozatos helytállá­sa és munkája, komoly eredménye­ket mutat fel a polgárok személye ellen intézett erőszakos támadások, emberölések, rablások elleni harc­ban. Örömmel számolhatok be az országgyűlés előtt arról, hogy ©z ilyen bűncselekmények száma lénye­gesen kisebb a felszabadulás előtti hasonló cselekményeknél. Állampolgáraink hasonlíthatat­lanul biztonságosabb körülmé­nyek között élhetnek és dolgoz­hatnak, mint azelőtt. — Hazánkban éppenúgy, mint a többi szocialista államban, a társa­dalmi erők növekedésével a bűnözés erősen csökken. Elég például arra utalni, hogy 1932. évben 310.482 sze­ntély ellen indítottak eljárást, vi­szont 1955. évben ez a szám csak 172.749-t tett ki. Bíróságaink a munkásosztály és szövetségesei, a dolgozó paraszt­ság hatalmát, állami, társadalmi és gazdasági rendjét védik. — A burzsoázia szószólói — érthe­tő okokból — élesen támadják bí­róságainkat, a nép bíróságait és az­zal vádolják, hogy nem az igazsá­got keresik. Mi visszautasítjuk az ilyen rágalmakat. Szocialista bíróságaink függet­lenek és kizárólag csak a tör­vénynek vannak alárendelve. A szocialista bíróságok, a nép bíró­„Ezért van szükség a mezőgazdaság szocialista átszervezésére66 A Központi Vezetőség határozata szerint a falu további fejlődése, élet- színvonalunk emelése, a minél maga­sabb terméshozam érdekében tovább kell folytatnunk a termelőszövetke­zeti mozgalom fejlesztését, termelő- szövetkezeteink megerősítését. S mindezt a legteljesebb önkéntesség alapján, felvilágosító munkával, ter­melőszövetkezeteink nagyszerű ered­ményeinek népszerűsítésével, jelentő­ségük magyarázásával. A szerencsi járás területén ez év első felében is igen sok egyénileg dolgozó paraszt lépett a közös gazdál­kodás útjára. Néhány hónap alatt többen választották a termelőszövet­kezeti gazdálkodás útját, mint az el­múlt két esztendőben. Tiszalúc ter­melőszövetkezeti község lett, jelentő­sen megerősödött a taktaharkányi Alkotmány Tsz és volt belépő járá­sunk minden termelőszövetkezetébe. És mindez azért történt, mert élő, kézzelfogható példák bizonyítják, hogy egy-egy jól gazdálkodó, becsü­letesen dolgozó termelőszövetkeze­tünk tagsága több jövedelemre tehet szert, jobban él, többet termel, mint egy-egy középparaszt. A középparaszt — ezer és ezer pél­da akad — nem képes bővített újra­termelésre, de a közös gazdaság an­nál inkább. Míg egyénileg dolgozó parasztságunk a legtöbb esetben csak a szükségletre termel, addig a tisza- lúci Vörös Hajnal Termelőszövetke­zet tagsága például az 1954—55-ös gazdasági évben egész évi jövedelmé­nek 38 százalékát fordította újrater­melésre, az idén pedig több mint 1 millió forintot fordít a közös gazda­ság további fejlesztésére, termelőszö­vetkezeti tagonként 7666 forintot. Ezt egyetlen egyénileg dolgozó pa­raszt sem teheti meg még akkor sem, ha a legmaximálisabban kihasználja az egyéni gazdaság kereteiben rejlő lehetőségeket. És természetesen jól gazdálkodó termelőszövetkezeteink­ben a beruházások mellett minden tag bőséges jövedelemben részesült. Ez a helyzet akár a taktabáji Béke, a tiszalúci Vörös Hajnal, vagy az alsódobszai Búzakalász gazdálkodását nézzük. A Búzakalász néhány tagja: Petnyik Miklós, Víg Bertalan, Kliop László, Vafnoczki Gyula, Dobrosi Barna, Zsebesi Károly több mint 25 ezer forintot fordítottak lakásépítés­re jövedelmükből. A taktabáji tsz- fiatalok pedig 300.000 forint értékű bútort vásároltak az elmúlt eszten­dőben. S ugyanilyen példák egész sorát idézhetnénk a megyaszói Béke, a monoki Kossuth tsz-ek tagjainak életmódját illetően. Mindezek a tények igen sokat mon­danak egyénileg dolgozó parasztja­inknak,— ha megismerik a tényeket. És hogy megismerjék — a Központi Vezetőség határozata világosan ki­mondja — elsősorban a falu kommu­nistáinak, népnevelőinek feladata. Igen, a meggyőző és felvilágosító munkát nekünk, a párt és tanács­szervek dolgozóinak, tagjainak kell eredményesebben alkalmaznunk. És a meggyőző érvek egész sora van a kezünkben. íme néhány példa arról, mit jelentett csak az elmúlt évben is járásunkban a közös gazdálkodás és mit nyertünk volna, ha már minden dolgozó paraszt közösen gazdálkodik: Járásunkban az 1954—55-ös gazda­sági évben a termelőszövetkezetek egy-egy holdon 1.5 mázsa Icenyér- gabonával termeltek többet mint az egyéniek. E terméstöbbletet figye- lembevéve járásunk dolgozó paraszt­jai — ha minden hold kenyérgabonát a termelőszövetkezet vet el. — 36.250 mázsával termelhettek volna többet, ami értékben 10,150.000 forintot, ke­nyérben 220 kilogrammjával számol­va 16.477 ember egy évi fejadagját jelenti. Kell-e ennél beszédesebb példa? Pedig még voltak és vannak hibák termelőszövetkezeteink gazdál­kodásában is, amit jó szervezéssel, becsületes munkával ki lehet és ki is kell küszöbölni. És ez még csak a kenyérgabona. — Megyaszó község­ben 460 hold kukoricát vetnek éven­te. A termelőszövetkezetek eredmé­nye' alapján — ha a községben ezt a 460 holdat négyzetesen vetnék, géppel és nem kétszer, hanem — mint a tsz-ek — négyszer-ötször ka­pálnák — akkor 3 mázsával termel­hetnének többet holdanként. Ez nem kevesebb mint 1380 mázsa kukoricát jelentene. Ezzel 276 darab sertést hiz­lalhatnánk fel egyenként 150 kilo­grammosra. És ez sem pénzben, sem zsírban-húsban nem jelentéktelen mennyiség. Száz és száz ilyen beszé­des bizonyíték, száz és száz tsz-tag élete, megélhetése, boldogulása áll példaként rendelkezésünkre, hogy bi­zonygassuk vele: »íme, ezért kell fej­lesztenünk a tsz-mozgalmat, ezért kell áttérnünk a szocialista nagy­üzemi gazdálkodásra.« A tények vilá­gosan . beszélnek. DOMONKOS ISTVÁN a szerencsi járási tanács mezőgazd. oszL-vezetője Az osztályellenség, ha nem vét tör­vényeink ellen és eleget tesz az ál­lam iránti 'kötelességeinek, pusztán, osztályhelyzete miatt nem kerülhet bíróság elé. — Bíráskodásunk mélyen demo­kratikus jellege viszont megköveteli* hogy az ügy elbírálásánál minden­kor figyelembe ve?vük azokat a kö­rülményeket, amelyek arra mutat­nak, hogy a bűntettes ártó szándé­ka éppen osztályhelyzetéből, a dol­gozók társadalmi rendjének gyűlö­letéből fakad. Az igazság kiderítésében nagy je­lentősége van a védelemnek, a vé­delem szabadságának. A védelem­hez való jog érdemben illet meg minden bíróság elé állított sze­mélyt. Meg kell állapítanunk, hogy sok­szor nem vettük kellőleg figyelem­be a szocialista igazságszolgáltatás eme alapvető követelményeit. A vé­dői jogok korlátozása törvénysértési és hátrányára van az igazságszolgál­tatásnak. A védők jogait, amelye-i két a büntető perrendtartás törvény- ben biztosít, minden nyomozói ügyész és bíró a legpontosabban kö­teles tiszteletben tartani. A polgári perek jelentősége igen nagy. Az ügyészség ezekben a pe­rekben folytatott ítélkezés törvé­nyességére is felügyel; A múlthoz képest hasonlíthatatla­nul meggyorsult a peres ügyek be­fejezése, mégis meg kell állapíta­nunk, hogy mind a büntető, mind á polgári ügyekben a perek még gyak­ran elhúzódnak. A bíróságok munkáját az alapos­ság megerősítésével együtt és egyidőben kell gyorsabbá, sok­kal időszerűbbé tenni. — Az ügyészi szervezet három évi munkájáról adtam számot. Fiatal szervezetünk az elmúlt három év alatt jelentős eredményeket ért el* ügyészeink lelkesen végezték mun­kájukat. Világosan látjuk azonban* hogy munkánkon még sokat kell ja­vítanunk. Növelnünk kell az ügyé­szi szervezet politikai és szakmai képzettségét. Meg kell erősítenünk ügyészeinket, hogy bátran és kér­lelhetetlenül lépjenek fel a törvé­nyesség védelmében. Még jobb mun- kával kell kiérdemelnünk azt a te* kintélyt, erkölcsi megbecsülést, amely megadja az ügyészi fellépés súlyát. A szocialista törvényesség meg­tartása alapvető elve, elengedhetet­len módszere a szocializmus építé­sének. Egész népünk, államunk szem­pontjából nagyjelentőségű a Köz­ponti Vezetőség határozatának a szocialista törvényesség további megszilárdításával foglalkozó ré­sze. Dolgozóink nagy megnyug­vással fogadták az erre vonatko­zó határozatokat. Az ügyészi szervezet a jövőben még nagyobb odaadással őrködik a szocialista törvényesség fölött. Ügyé­szeink legjobb képességűikkel, mun­kájuk állandó javításával, a dolgo­zók bírálatainak, bejelentéseinek és panaszainak figyelembevételével, pártunk útmutatásainak követésével kívánnak eleget tenni szép hivatá­suknak. Ehhez a munkához kérem a kép­viselő elvtársak támogatását s egy­ben kérem a Tisztelt Országgyűlést* fogadja el jelentésemet. (Nagy taps.) A legfőbb ügyész beszámolójához elsőnek Nagy Dániel országgyűlési képviselő szólt hozzá. A legfőbb ügyész beszámolóját Nagy Dániel azzal fogadta el, hogy az ab­ban ismertetett intézkedések előse­gítik a szocialista törvényesség ixx vábbi erősödését; Az országgyűlés szerdán folytatja; munkáját; (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom