Észak-Magyarország, 1956. július (12. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-01 / 154. szám

4

ftSZAKfttAGYARORSZAt.

Vasárnap, 195& Julius 1^

NEQYNAPOS ELŐNY —

is a tapj&lexü ailLatnősoáq áuup

(Az LKM versenyiroda híre: A kikészítőüzem félév alatt 4 napos előnyt szerzett.)

Hiába lapozgatok az Északma- gyarország ezétvi példány számaiban, semmi híradást nem találok a kikészítőüzemről. Voltaképp a fenti hír és egy jóeszü, kemény- szavú székely ember, Andár Sándor bácsi szavai indították meg kezemben a tollat. Sándor bácsi azt^ mondja a minap: „Durvahenger- de, durva munka". És ebben van valami igazság, mert ha megnézzük, a hengersoron, az örökké mozgó hengereken úsznak a tüzes bugák, az öntőcsamokban daru kampóján mozdul arrébb az üst, de a sin egyengetésénél és kiszállításánál keveset segítenek a gépek. Ott az izom végzi a mindennapi nehéz munkát.

A másik ok, amiért hosszú hallgatás után szólunk róluk, a négynapos előny. (Elég sajnálatos, hogy csak ilyenkor jut az ember eszébe írni azokról, akik nehéz munkájuk nyomán mindennapos riporthősök lehetnének.) Nagy eredmény a négynapos előrehaladás, amelyre botorság lenne csak úgy megszokott módon rámondani: „jó munkaszervezés, kitűnő műszaki irányítás" eredménye. Nem ez a győzelem forrása, habár egyik feltétele. A kikészítőüzem kimagasló teljesítménye fáradságos, nehéz, szorgalmas munka eredménye amelyet gyakran bizony hajrával érnek el. A hajráról majd később szólok, előbb nézzük meg, hogyan született meg a négynapos előny.

A kikeszitoüzem a gerendasorról kapja a 24 méter hosszú síneket, amelyeket emberi karok cipelnek az egyenesítő gép alá. Innét két kar szállítja nagyon gyorsan az egyengetéshez a síneket, ahol kilenc ember görgőkön csúsztatja tovább az anyagot. Végül két

kar segíti a vagonba a többmázsás vasanyagot.

Persze hogy nem a hajrát dicsőítem, hanem a lelkiismeretes munkát, amely roppant nehéz körülmények között válik eredményessé. Ezért vált előttem is a négynapos előny hősi tetté. Mert arról ugyanis a szorgalmas brigádtagok egyáltalán nem tehetnek, hogy a középhengersor félhónapon keresztül más üzemrészéknek dolgozik, s ők csak 15-e után kapnak anyagot.

A sikernek azért örülök, mert nyomban számolni kezdtem:

— 800 tonna az forintértékben . i

S ekkor megállított valaki, s azt mondta: nem így kell ezt kiszámítani. Hanem . . .

A 800 tonna sin körülbelül 8 kilométer hosszúságú. Ez a mennyiség elegendő lenne a sokat vitatott tapolcai közlekedés megjavításához, a villamosvasút kiépítéséhez.

Nagyon reális, igazi munkás- logika ez. S ekkor éreztem, hogy a négynapos előretörésnek, a rendíthetetlen munkabírásnak ez az igazi titka. Lám, a diósgyőriek bíznak abban, hogy egyszer, a második Ötéves terv folyamán kétkezi munkájuk, s verítékük gyümölcseként diósgyőri sínen, kényelmes villamoson utazhatnak Tapolcára. Most már csak terveink csoportosítóinak kell agyukba vésniük: a lelkes munkáért meg kell valósítani a nagyon szükségszerű és jogos vágyakat. Én valahogy így értelmeztem a négynapos előnyt, s úgy érzem, dolgozóink most telve vannak lendülettel, lelkesedéssel, mert egyre inkább hallathatják szavukat és érzik a megfogható, érzékelhető célt.

S a négynapos előny állandó növekedésének lehetősége is megfogant már a brigádvezető, Andár Sándor bácsi elképzelésében. Ez az elképzelés nem más, mint anyag- biztosítás először, másodszor, s harmadszor is. E ekkor megszűnik a hajrá, megszűnik a. mindennapos kifáradás. Ha az üzem harmadik hengersorát megindítaná, az előnyökön „befogott" terven felüli tonnákból más városnak, s külföldnek is jutna sin. Csak hallaat- ni kell a bölcsekre és az okosokra, mert csak az önző ember használja fel gondolatait saját előnyeinek biztosítására. Andár Sándor bácsi nem. ilyen, mert ő 30 éve dolgozik a szakmában, s nagyon szereti a munkáját, ö több. jobb m^vőségü si”* akar termelni hajrá nélkül.

De ha már hajrával született meg az eredmény, ez az írás köszöntse azért az Andár brigádot, mert nehéz munka árán is elismerést vívtak ki.

(párkány)

Változatos nyári műsoruk lesz a filmszínházaknak

Aláírták a magyar-görög árucsereforgalmi megállapodást

Június 28-án a magyar kormány megbízottai és a görög kormány képviselői között barátságos légkörben lefolyt tárgyalások eredményeként új magyar-görög árucsereforgalmi megállapodást írtak alá Athénben.

Az aláírt megállapodás az elmúlt évi árucsereforgalom terjedelmének mintegy háromszorosra való növelését irányozza elő az új szerződéses

évre. Magyarország többek között mezőgazdasági, ipari termékeket, különféle mezőgazdasági gépeket, járműveket, távbeszélőközpontokat, textilárut és élelmiszeripari termékeket szállít Görögországnak, főleg pamut, továbbá nyersbőrök, különféle ércek, dohány- és citrusfajták ellenében. (MTI)

Sok új filmbemutatóval várják a nyár folyamán a filmszínházak a közönséget.

Júliusban jelenik meg A mexikói című színes, szovjet film, amely Jack London egzotikus témájú novellájából készült. Címszerepét a nagy sikert aratott Vihar Itália felett című filmből ismert tehetséges, fiatal művész,. Sztrizsenov alakítja. Másik jelentős szereplője a filmnek az egyik legnépszerűbb szovjet filmszínész. Borisz Andrejev.

Júliusban még egy szovjet film kerül a közönség elé A csínytevő címen. Egy pajkos, huncut legény kalandjai, újoncéveinek története elevenedik meg a kacagtató vígjátékban.

A Faust legenda nyomán készült René Clair rendezésében Az ördög szépsége című francia film. Főszerepében a világhírű francia filmszínészt, Gérard Philipet látjuk viszont.

Érdekes témát dolgoz fel a bolgár filmművészet új alkotása, melynek címe: Véletlen találkozás. A film főhőse egy sofőr, aki beleszeret egy nálánál sokkal műveltebb, tudományos kutatóintézetben dolgozó laboránsnőbe.

Rembrandt születésének 350. évfordulója alkalmából tűzik műsorra a nagy művész életéről készült Rembrandt című angol filmet. Rendezője a nemrég elhunyt Korda Sándor.

Hofmann elbeszéléséből készült a Scuderi kisasszony, . amely német- svéd közös produkció. A Varázsduda című színes csehszlovák és az Egy nap a bíróságon című szellemes olasz film ugyancsak júliusban jelenik meg a mozik vásznán.

Augusztus legkiemelkedőbb filmeseménye lesz Shakespeare Otellójának színes szovjet filmfeldolgozása. Othellót Szergej Bondarcsuk játssza, aki legutóbb a Befejezetlen elbeszélés Romasko mérnökének ''.lakításával aratott nagy sikert. Desdemonát a bájos Szkobceva játsz

sza, akinek ez az első filmszerepe* A filmet nagy sikerrel mutatták be idei cannest filmfesztiválon, s rendezője, Jutkovics a „legjobb rendezés’“ díját nyerte eL

Másik jelentős színes szovjet filmje lesz augusztus hónapnak: A Rum* jancev ügy. A forgatókönyvírók Juri j German és Joszif Hojfic különféle jellemeket és sorsokat mutatnak be, a reális életet ábrázolják igen hűen és nagy művészettel. Ezért különbözik a Rumjancev ügy az utóbbi idők hasonló zsánerű filmjeitől. A főszerepet Alexej Batalov, a Zsurbin családból ismert tehetséges* fiatal művész alakítja. A filmet Joszif Hojfic rendezte.

1955-ben, a jugoszláv filmgyártás

10. éves évfordulójára készült az Öfc ketten című jugoszláv film, amely témáját a partizánharcok idejéből veszi. A nagy művészi igénynyel megalkotott film méltán tarthat számot a magyar közönség érdeklődésére.

Orvosi témát tárgyal az Utak és sorsok című szovjet film, amelynek főszerepét Valentyina Usakova játsz- sza, aki ez évben a szovjet film ünnepe alkalmából látogatott el Magyarországra.

Augusztus további filmbemutatói! A vádlottak padján című ugyancsak orvosi témájú német, a Visszaélés című argentin, a Sötét csillag című német, a Füst az erdőben című szovjet, a Kék kereszt című lengyel és a felújításra kerülő angol Bagdadi tolvaj.

— Háztető alumíniumból. Külföldön kísérleteket folytatnak könnyű és minden Igényt kielégítő tetőszer- kezet előállítására. Eddig a legjobb eredményeket az aluminiumlemez alkalmazásával érték el. A tetőszerkezethez 1,2 milliméter vastagságú és

40,6 centiméter széles alumínium- lemezt használtak. A tető súlya a kívánt szilárdság ellenére négyzetméterenként mindössze 2,2 kilogramm*

m VIRÁGÁRUS FíMKOI

>fJő estét gyerekek! Ágy* ban vagytok már?“

A nagy szürke hás

magas kőépületekkel zárt udvarán végigbúg a rádióban mesélő hangja. Piroska abbahagyja a játékot, megragadja ikis Öccse maszatos kezét és sietve mennek fel a lépcsőn;

„Ma gyönyörű tündérpalotáról mesélek nektek ..."

Az öt éves, mesére éhes kis Ferkó a lépcsőfordulóknál izgatottan meg-megáll, figyelné, hogy mi is történt abban a csodálatos palotában — Na! Gyere mán! Siessünk, mert nyolc óra — húzza magával Piroska a kisfiút, fel a harmadik emeletre, a sötét, tekervényes csigalépcsőn. Mikor végre beérnek a konyhába, a 13 éves kislány gyors mozdulattal megmosdatja Ferkót, ujjaival végigsimítja a gyerek homlokába hulló fekete, göndör fürtöket, megigazítja a sötétkék kordbársony nadrágot, bedugdossa a kicsúszott kockás ingecskét. Aztán kiveszi a vízből a piros szegfűket, megtörli a szárát, s indulnak- lefelé vissza a tekervényes- csigalépcsőn.

Ferkó előrenyargal, mint egy fékevesztett kis csikó. Siet, hogy az első emeleten még utólérjen valamit a meséből. De mire leér, már csak ezt hallja:

„A királyfi holnap legyen a vendégetek. Takaródzatok be szépen. ; < Jó éjszakát gyerekek.“

Elszontyolodik, aztán szív egyet az orrán s únottan megvárja, míg Piroska utóléri. Az utcán szorosan egymás mellett mennek, míg elérnek az első főutcai vendéglőhöz. Már el is felejtette a mesét, amit úgy szeretett volna végighallgatni, hiszen itt bent újabb élmények, nagyobb izgalmak várják. A kislány szerényen megáll az ajtóban, őnem mer, jobban mondva szegyei már virágot árulni. Ferkó azonban annál szívesebben vesz át vagy tíz szálat nővérétől s büszkén bevonul a dohány- és alkoholgőzös terembe. Még Örül is, hogy Piroska nem jön vele és csak az ajtóig tart a gyámkodás. Egyedül sokkal szabadabban, sokkal bátrabban mozog.

—* Tessék venni szép virágot! ? c s Szép virágot tessék & szép kisasszonykának : a s

így megy ez késő éjszakáig. Eleinte jókedvűen, vidáman árulja, legszívesebben hancúrozva nyargalna az asztalok között. Hogyne, hiszen nem egy helyen megkínálják cukorral, süteménnyel, de van' aki így szól hozzá:

— No fiam, bátor legény vagy, nagyra nőjj! Igyál egy pohár pálinkát! Vagy a sört jobban szereted? Nem baj, igyál azt is.

Ferkó kapva-kap az alkalmon. Egy kicsit odasandit fez ajtó felé, nem látja-e Piroska, de aztán csak két pici kezébe fogja a söröskorsót s füléig habos lesz az arca. Tíz órakor már gyanúsan fénylik a szeme. Éjfél felé azonban nagyokat ásítva, maszatos kezével szemét dörzsölve, szinte siránkozva mondja már:

— Tessék venni szép virágot : : : Tessék venni, mert addig nem mehetek haza, míg el nem adom;

így megy ez napról-napra. De meddig bírja ezt az ötéves kis Horváth Ferkó, akit Miskolc vendéglőiben és cukrászdáiban olyan sokan ismernek? Van, aki hangosan szól rá: — Miért nem mégy már aludni! Ilyen gyereknek éjszaka ágyban a helye. Mások sajnálkozva beszélik: — Ugyan mi késztetheti ezt a gyereket arra, hogy éjszakáról-éjszakára kocsmákban kell csavarognia? Majd mindenki megvetéssel gondol azokra a szülőkre, akik nyugodtan tudnak aludni, míg gyermeküket részeg emberek itatják a füstös, egészségtelen kocsmákban, -i*-|

Én is azon tűnődtem, milyen körülmények kényszeríthetik a Horváth gyerekeket arra, hogy éjszakázzanak. Felkerestem Horváthékat. Felmentem én is a sötét, tekervényes csigalépcsőn, fel a III. emeletre, amely már nem is emelet, hanem inkább manzárd lakásokhoz visz. Vegyes gondolataim voltak arról, kiket találok a lakásban. Elképzeltem, bizonyára valami részeges apjuk lehet, felelőtlen anyjuk : ; -. De nem is az az érdekes, hogy mit gondoltam, hanem az, hogy mit találtam.

Már sötét este volt, mikor bekopogtam a szoba- konyhás kis lakásba. Horváth néni, ez a kedves, őszhaju,

40—50 év között levő asszony, alváshoz készítette kicsinyeit.

A kétéves feketehaju Jánoska, fürdés után meztelenül táncolt a széken, s időnként az asztalon fekvő kéthónapos pólyás kicsi kacsói után kapkodott. Horváth néni széket hozott a szobából, régi szokás szerint kötőjével megtörül- gette, s hellyel kínált. Jó sokáig elbeszélgettünk, s ha azt mind szószerint idézni akarnám, igen hosszúra nyúlna ez az írás. így hát szorítkozzunk csak a lényegre.

— Nyolc élő gyermekem van — mondotta Horváthné —, s tessék elhinni, egy fizetésből nehéz eltartani őket. Pedig rendes ember az uram. A Lenin Kohászati Műveknél dolgozik, ércadagoló. Megkeresi a havi 900—1100 forintját, amit rendesen egy fillérig haza is hoz. No persze, abból még levonások is vannak. Tagdíj, újság, havonta 130 forint békekölcsön. Villanyt, lakbért is kell fizetni, ruház- kodni is kéne, de egy ilyen nagy családnál inkább az élelem az első. No persze kapok a gyerekek után is néhány- száz forintot, hiszen közülük hat 16 éven aluli.

Horváth néni homlokán elmélyülnek a gond redői. Amikor a kis pólyásra néz, elmosolyodik kissé, s megjegyzi, hogy miután nyolc élő gyermeke van, a legkisebb születésekor kapott 1200 forintot az államtól.

— Elhiszem, hogy nehéz a megélhetés. De nincs más lehetőség, csak az, hogy az ötéves Ferkó a 13 éves kislánnyal éjszakáig rójja az utcákat?

Az asszony kissé zavarba jött. Szégyelli a dolgot.

— Mondta is már az uram, hogy ne engedjem őket, dohát : : s

— Mit lehet keresni a virágárusítással?

—* Naponta 26—30 forintot. Tessék elhinni, sokat jelent *z a nagy «családban. Reggel szoktam megvenni a virágot a piacon, ők aztán eladják — többért s ; s

— És hazahozzák rendesen a pénzt?

Horváth néni csaknem megsértődik. Szinte benne van a méltatlankodás csodálkozó tekintetében: az ő gyerekei? Hiszen azok nem olyanok! De csak ennyit mond:

— Mindig hazahozzák, el tudnak számolni ; : : Persze van úgy, hogy többet keresnek. Egyesek odaadják a pénzt, de nem veszik el a virágot. Ezért cukrot vesznek maguknak* fagylaltot, vagy elmennek* a moziba.

— Dekát nincs más megoldás? Van fogalma Horváth néninek arról, milyen kárt tesz szép, egészséges gyermekeiben az éjszakázás? Hát nem fáj az anyai szíve, hogy esténként, mikor már ágyban lenne a. helyük, el kell eresztenie dkeU

Horváth néni arca

elsötétül. Indulat fojtogatja.

— De igen, lenne megoldás, ha segítenének rajtunk; Ha figyelembe vennék, hogy ilyen nagy családdal nem lehet egy keresetből megélni* Már kértünk segítséget mindenünnen, de csak ígéretet kaptunk. Az lenne a megoldás* ha vagy én, vagy a már nemsoká 16 évét elérő Erzsi lányom el tudna helyezkedni. De neki is azt mondták, mikor a kertészetnél jelentkezett, hogy városi lányt nem vesznek fel* mert az nem dolgozik(?) Hát szabad így beszélni az emberrel, amíg nem ismerik?

Sírás fojtja el az asszony hangját. Veleérzek, s nehezen jön ki az én torkomon is a vigasztaló hang: Majd megpróbálunk valamit, Horváth néni.: majd megpróbálunk .. *

— Elmennék én is szívesen dolgozni — ámbár, még csak két hónapos a kicsi, de úgy sincs sok tejem, délutánra tudnék munkát találni. De hol? Próbálkoztunk a MO* KÉP-nál — nincs hely. Tessék elhinni, nem segít senki.- **

Az ember első percekben hajlandó arra, hogy tökéletesen egyetértsen Horváth nénivel. Az első percekben hajlandó arra, hogy elhigyje: nélkülözhetetlen a Piroska és Ferkó által keresett napi 20—30 forint. De csak az első percekben érthetünk ezzel egyet, mert aztán rájövünk, hogy bármennyire szereti is ez az asszony gyermekeit, bármennyire törődik is azzal, hogy szebb ruhácskát adjon rájuk, nagyobb darab kenyeret adjon a kezükbe, mégsem szereti őket eléggé, még sem szereti őket okosan. Csak a pillanatnyi helyzetet veszi figyelembe, s nem gondol arra, hogyha most nem tartja otthon a kis gyerekeket, ha most nem neveli őket, évek múlva már úgy rászoknak erre a csavargó, majd később züllött életre, hogy már nem fog tudni hatni rájuk.

Amikor a kis Ferkóval beszéltem, azt mondtam neki, hogyha édesanyádat elhelyezzük, akkor neked már nem kell menned éjszaka virágot árulni. Csodálkozva nézett rám, aztán megdörzsölte pisze orrát, széles mosollyal így válaszolt:

— Csakhogy én úgyis megyék, én már mindig megyek. Piroska intette le szégyenkezve, hogy: — Mégy a csudába, akkor már nem megyünk áehova!

— Hátha te nem jössz, majd akkor én megyek egyedül!

íme, itt a bizonyíték, hogy már nem könnyű visszatartani a gyerekeket az éjszakai élettől. Vajon a szülők képesek-e felmérni azt a veszélyt, ami Piroskára és Ferkó- ra vár^ a következő években, ha így folytatják? ,

Mindez azonban nem mentesíthet bennünket a felelősiéből. Sokkal többet kell törődnünk a sokgvermekes családokkal. Elsősorban a Horváth Erzsikét kell állásba helyezni. Nagyon helyes, hogy kormányunk törvényt hozott arra, hogy 16 éven aluli gyermekeket nem alkalmadnak. De vajon helyes-e, ha úgy alkalmazzuk ezt a törvényt, hogy a derék, erős. egészséges, munkáratermett Erzsit védjük, nem foglalkoztatjuk sehol, ugyanakkor megengedtük azt, hogy Ötéves vézna kis öccse helyette is dolgozva, éjszakáról-éjszakára járja a mulatókat!? Ugyebár visszás ez egy kicsit? Engedjünk inkább a 48-ból. ha a szükség úgy kívánja, s állítsuk munkába Horváth Erzsit.

*

Horváth néni ügyében felkerestük a MOKÉP vezetőjét, aki így fogadott: — Kit tegyek ki, hogy Horváthnét felveevem? F«nVn. Ezt nem kívánhatjuk. De talán, ha a nagylány munkába állna, nem is lenne szükség arra, hogy Horváth néni pólyás gyermeke mellől dolgozni menjen..-»

Adamovics Ilon#