Észak-Magyarország, 1956. június (12. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-03 / 130. szám

8 RsíAKWArfíAmoMrío Vasára»», 198ft. Jfarfn» % A BÜROKRÁCIA ELLEN NEM MINDEGY! ? NE TÖPRENGJÜNK, NÉZZÜK A RAJZOT <3­n\ 1 If EBEI EB BEJ EI E3 j ÜZEM HIV.4MLH4Z E3 EB S3 EB KAmmAÍLTÁs EB CD 23 E3 EJ EB El S3 Ella DIS2PECSER SZoLG. Postás: Sürgősen ki kell tölteni ezt az ívet. A hivatalnok: Az ördögbe is, egyet már tegnap ebből kitöltöttem a Mezítláb vállalat központjának. Postás: Nem tesz semmit. Ezt a Karom főigazgatóságból küldik; Sürgős; A BÜROKRATA A SZÍNHÁZBAN Barinkay belépője következik; Ahá, belépő! Még jó, hogy itt a stempli* AKTÁK EGYMÁS KÖZÖTT Hol jártál haszontalan kölyök, csupa pecsét a ruhád; EGYSZERŰSÍTSÜNK — Ide betervezünk egy ventillá­tort, megkérvényezzük, megrendel­jük, beruházzuk, beépítjük, üzembe helyezzük és megoldottuk a szel­lőztetés problémáját. Egy munkás: Van egy szerény javaslatom, nyissuk ki az ablakot* ELŐRELÁTÓ TERVEZÉS «=■* Mit csinál maga szerencsét­len, lebontja az új üzemrészt? — Dehogy! Csak nem fér be a gép* NE ÍGY SZERVEZZÜNK------A * — ‘ Nem baj anyjuk, majd eljö­vünk holnap* ír \ CÉL ÉRDEKÉBEN ,---r / f X/ / —U ki *»m\ — Vegye le a szemüvegét, akkor talán látni fogja, hol kell segíteni* — Nem értem, miért nem vagyunk élüzemek* FALS JELENTÉS A járás területén minden táblán nyakig ér a búza* AMIKOR AZ ADMINISZTRÁCIÓS SZEMÉLYZET TÖBB A FIZIKAI DOLGOZÓNÁL Folyik itt a tisztasági mozgalom? Félig-meddig* Hogy-hogy? A szemétpénzt már beszedték* ILYEN IS VAN Erről a Híradóról a kisfiam jut eszembe* j-_ ? ? 6=s Mert ő is éppen nyolc hónapos; d BORS nyomában A Malinovszkij utca 10. sz. bér­ház lakói az «-Akikkel baj van« c. szatírának megjelenését követő na­pon megkapták a MIK-től a mosó­üstöt. Már majdnem hálásak lettek érte, amikor kiderült, hogy a MIK- nek csak arra volt gondja, hogy az újságírónak befogják a száját és üst legyen a mosókonyhában; De hogy használható-e? Jöjjenek el a MIK illetékesei és mossák a ruha- és ágyneműiket a Malinovszkij u. 10-ben* A toka is a medve A vörös szőrű ra­vaszdi róka, miközben zsákmány után lesel­kedett, egy nagy far­kasverembe esett. Mély volt a gödör, az oldala sírna, meredek. Minden igyekezete kárba ve­szett, nem tudott ki­jönni. A hatalmas talpaira büszke medve ott sétál­gatott a gödör környé­kén és észrevette a rókát; — Mit csinálsz ott, koma? — szólította meg. — Hűsülök egy kissé édeskomám — felelt vissza a ravaszdi. — Nagyon kellemes ide- lent, csak leugrásnál ért egy kis baleset, egy­két bukfencet vetet­tem.- Ilyenkor látom milyen jó annak, kinek olyan szép nagy tányér­talpa van, mint neked; A medvének nagyon jól esett a hízelgés és gyönyörködve nézte a talpát. — Azért ide még te sem tudnál beugrani talpra, hiába vagy olyan büszke a nagy lábadra; — Én-e, — mordult fel a hiúságában meg­sértett medve. — Majd megmutatom neked. Azzal nekigyürkőzött és beugrott a gödörbe. Ravaszdi alig várta azt, hogy földet érjen a medve, felugrott a hátára, s onnan ki a szabadba; — No mit mondtam komám, hogy nem ve­tek bukfencet? A róka a gödör szé­lén hullámos szőrét nyalogatva felelt vissza: — Igazad van ko­mám, így beugrani csak olyan nagy lábak­kal lehet, mint neked van, de onnan kijutni csak ésszel, az meg itt van. BÁTHORY LÁSZLÓ BORiS-(?j (aiMilai&h A Kotró- és Vasútépítő Vállalat­nak javasoljuk, hogy a Hadirok­kantak u. 48/b. sz. alatti telepének a kapujára valamilyen jelzőeszközt szereljen fel, hogy az éjszakánként érkező gépkocsik vezetői a kapust, vagy az éjjeliőrt értesíthessék ér­kezésükről és ne a szomszédos bér­házak lakóit. A tapasztalat szerint a vaslemezből készült kapu éjsza­kai rendszeres döngetésétől az éj­jeliőr csak akkor szokott felébred­ni, ha a szomszédos lakóházakban már mindenki ébren van és olyas­miket kíván a szomszédos telep il­letékeseinek, amiről nem illik be­szélni; Ugyancsak a Kotrónak a figyel­mébe ajánljuk a KRESZ-nek azt a rendelkezését, hogy a gyalogjáró a gyalogjáróké; Ne foglalják el az egész járdát a Malinovszkij utcától a Melinda utcáig éjjel-nappal gép­kocsikkal és dömperekkel 1 ___ A z Utasellátó azért utasellátó, hogy ellássa az utasokat. A közelgő melegebb időre tekintettel üzenjük, hogy az utasok a melegben olykor megszomjaznak és nem minden utas szeret a melegben hűsítőital­ként rumot inni. Ásványvízhez jutni pedig a néhány nyári tapasz­talat szerint a vonatokon nagyon nehéz — hacsak fröccs formájában nem. Gondoljon az Utasellátó a szeszért nem rajongó utasokra is, az alkalmazottait, különösen pedig a mozgó, kosaras árusítóit utasít­sa, hogy a vonatokon ásványvizet is adjanak el. Lehet, hogy így ke­vesebbet keres a kosaras, mintha a mozgó vonatban szemmértékre zö- työgteti össze a bort és a vizet, de mindenesetre közérdekűbb és tisz­tességesebb módon. — Ha ezt nem tudja az Utasellátó elérni, javasol­juk: változtassa meg nevét Utas­ellátóra! „ ___. ...... K ŐNYVNAPI .KIRAKAT' A napokban baráti társaság­ban a közelgő ünnepi könyvhétről beszélgettünk. Ki-ki elmondta egy-egy kedves vagy tréfás élmé­nyét a korábbi könyvnapokról. Én is elmondtam, hogyan jártam a tavalyi könyvhéten. m Ragyogott a napfényben a miskolci Széchenyi utca az ünnepi könyvhét első napján. A villany- rendőr melletti sátor előtt volt a legnagyobb a tömeg. A színház felől ismerős arcot láttam közelegni. Bár a felszaba­dulás óta személyesen nem talál­koztunk, azonnal felismertem: Pá- czeli-Taksony József Gedeon (haj- doni) továbbszolgáló honvédszáza­dos és járási leventefőparancsno­kot, a velem egykorú falumbeliek aligha felejtik el. A felszabadulás után hallottam róla, hogy hol itt, hol ott bukkant fel, míg végül a Spaghettigömbölyítő KTSZ mellett terv statisztikus. Régi horthysta egyenruhából átszabott zakó, lo­vaglópantalló és egy vad paripán száguldó amazont ábrázoló ameri­kai nyakkendő hirdették rajtat hogy a beléjükcsomagolt egyén nem akárki, akinek a múltban még egy nyamvadt tisztiruhája sem volt. Úgy látszik, ő is felismert, mert egyenesen felém tartott. — A á! Szabadság! Jóreggelt kar-* társam =•= és pléhmütyürkékkel körültűzdelt kalapját csak azért nem emelte meg, mert mindkét keze el volt foglalva. A jobb kar­ja alatt tizenhét, a bal karja alatt tizenöt könyv szorongott. Meglepődtem a nagy szívélyes­ségen és halványan emlékezni kezdtem a legutolsó, tizennégy év előtti találkozásunkra, amikoris a beszélgetés végén, már nem tu- dom miért, húszszor kellett körül­futnom a levente-gyakorlóp&lyát. Közisiherten jó modoromtól telhe* tőén tehát szívélyesen bólintottam: ■— Jóreggelt! Úgy látom, ön már bevásárolt —? mutattam rá a könyvcsomókra. Péczeli Taksony a füléig elmosó* lyodott: =-* Természetesen kérem* hát hogyne! a. Hiszen ez, hogy így mondjam, öntudatból fakadó köte­lességem... Nagy barátja vagyok az irodalomnak. Az olvasás ugye-* bár,' a legnemesebb szórakozás.; * A könyvek gyűjtése meg valóságos szenvedélyem volt a múltban is* ma is és az olvasás ugyebár egyik fontos tényezője világnézetünk ki-* alakulásának, — fújta vízfolyás­ként, mintha éppen ötösre akarna felelni, A szózuhatag teljesen elkábítoU* Péczeli Taksony és az irodalom! Úgy emlékeztem rá, hogy a múlt* ban az irodalommal annyiból állt a kapcsolata, hogy valami ismerőse a Jókai utcában lakott albérletbén és ennekfolytán gyakran meg for* dúlt a Jókai utcában is; 6=» Megnézhetném, miket vásá^ rolt most? — kérdeztem, hogy öm* lengését félbeszakítsam és az együo könyvcsomó felé nyúltam* — Sajnos, mennem kell már. VU szontlátásra! —- és ijedten elránt tóttá a karját, de a hirtelen moz- dulattól néhány könyv kicsúszott a hóna alól és a földre hullotta Egyszerre hajoltunk a köny* vek után, de mivel mindkét karja alatt még könyvek tömege volt nemhogy a leesett könyveket fel tudta volna emelni, hanem még több könyvet elejtett. Felemeltem a lehullott néhány könyvet. Amíg felegyenesedtem, futva elolvastam a címeiket. •— Ezeket vette most? &= hők* kentem meg. =-=‘ Ezeket? Courts Mahler. Erdős Renée, Pengős WaU lace. „A sátánlégió,(, „Kockás Pier-* re porondra lép". Hol vette most ezeket? Péczeli Taksony a szájaszélét rágta zavarában, egyik lábáról a másikra állt: =■= Tudja, a munkahelyemen is kihirdették, hogy támogassuk a könyvnap sikerét, vásároljunk könyvet, meg ilyesmi. ti Van ne-* kém könyvem bőven, de ezt nem mondhattam odabent..; Gondol« tam, itt az utcán, a könyvsátrak körül lát majd az igazgatóm, a személyzetis, a párttitkár, az übést meg a kultúros, meg a többi fejest meg ilyesmi... Arra igazán nem számítottam, hogy a feleségem, a szekrényben összekeveri. * , De most már tényleg megyek; Hát§ nagyon örültem -= s elindult Kiváncsi vagyok, hogy ma, egg év után próbálkozik-e Péczeli Tok* sony valami újabb trükkel? Benedek Miklós ÉSZAKMAG YARORSZAG. A Maevar Doleozók fMrtia Mesrve! Bizottságának és • borsodraeevef tanács «aDHaoia Szerkeszti: a szerkesztőbizottság. Felelő« kiadó: Földvári RudoU. SZERKESZTŐSÉG: Miskolc. Széchenyi o. 88. Telefonszámok: 15-015. 15—01«. |S—017* KIADŐHIVATAA: Miskolc. Széchenyi n 30. Telefon: 15—907* ___________ 35-007____________■ J B orsod meevei Nvomdaiosti Vállslst Miskolc. Felelős nyomdavezető: Rosttt Lajos; KICSERÉLTEK Férfi: Cserélje ki ezt a • piszkos térítőt* Nő: Cserélje ki ezt a piszkos térítőt* Pincér; Parancsoljon* Pincérnő; Parancsoljon*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom