Észak-Magyarország, 1956. június (12. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-03 / 130. szám

C8ZAKMAGTAROMZAG Vasárnap, 195«. l&rins P á r t é 1 e t A tagdíjfizetés a párthoz való tartozás fokmérője Dártunk legfőbb feladata, hogy a második ötéves terv előirány­zatát, népgazdaságunk összes ágaza­taiban, minden részletében maradék­talanul teljesítse, hogy megállás nél­kül emelje dolgozó népünk anyagi és kulturális színvonalát. A második ötéves terv sikeres meg­valósítása érdekében minden kommu­nistának és dolgozónak becsületbeli kötelessége, hogy szívvel-lélekkel harcoljon a feladatok végrehajtásá­ért. Az MDP III. kongresszusa által elfogadott módosított Szervezeti Sza­bályzat kimondja: »A párt tagja az lehet, aki magáévá teszi a párt cél­kitűzéseit, politikai irányvonalát és résztvesz a párt valamely alapszer- vézétének munkájában, aláveti ma­gát a pártfegyelemnek, végrehajtja a párt határozatát s rendszeresen fizeti a tagsági dijat.« A párttagságról szóló rész kihang­súlyozza, hogy a párt tagja az, aki nemcsak elismeri a párt politikai cél­kitűzéseit, hanem tevékenyen részt­vesz azok megvalósításában és végre­hajt minden párthatározatot. A marxista—leninista párt olyan em­berré neveli a párttagokat, akinek tettei nem térnek el szavaitól, sem a kommunista meggyőződéstől. Tehát a párttag nem tanúsíthat formális passzív magatartást a Szervezeti Sza­bályzat követelményeivel szemben, sem akkor, amikor a párttag jogairól, sem akkor, amikor kötelezettségeiről van szó. A Szervezeti Szabályzat követelmé­nyeit a párt tagjainak nem félelem­ből, vagy egyéni érdekből, hanem Öntudatból fakadó lelkiismeretükre hallgatva kell végrehajtaniuk. A kommünista, amikor belép a pártba, magáévá teszi a párt célkitűzéseit, alárendeli magát, egész életét a párt és a dolgozó nép közös érdekeiért vívott harc nagyszerű fel­adatainak. Ez a pillanat a kommu­nista számára nemcsak politikai, ha­nem erkölcsi vonatkozásban is igen fontos és felelősségteljes pillanat. Éppen ezért a párttag sohasem fe­ledkezhet meg kötelességéről és arról, hogy a munkásosztály, az egész dol­gozó népünk élcsapatának a tagja. Ellenkező esetben pártunk figyelmez­teti a vállalt kötelezettségek teljesí­tésére. Gondoljunk saját életünkben arra a pillanatra, amikor az a megtisztel­tetés ért, hogy annak a pártnak let­tünk tagjai, amely hazánkban a szo­cializmust építi, amely lehetővé tette számunkra, hogy a múlt sötétségéből a mai kultúráltabb, boldogabb élet­hez eljussunk. Ha ezen elgondolko­zunk, akkor rádöbbenünk arra, hogy nem egy esetben hiányosan teszünk eleget vállalt kötelezettségeinknek. A Szervezeti Szabályzatunknak ra­gadjuk csak ki például egyik részét, amely így szól: »A párt tagja az, aki a legelemibb kötelezettségének eleget téve rendszeresen fizeti a tagdíjjáru­lékot.« A kötelezettségek végrehajtásánál itt van a legnagyobb fogyatékosság, — először a tagoknál és ennél még nagyobb mértékben a járási és a vá­rosi pártbizottságoknál. M egyénkben például utolsó helyen kullog a tagdíjfizetésben az ózdi járási pártbizottság, ahol oppor­tunista módon tűrik, hogy április hó­napban 89.7 százalékra esett vissza a taglétszámhoz viszonyított fizető tagok száma. 500 párttag megfeled­kezett tagdíját rendezni. Ez azt je­lenti, hogy 500 elvtárssal sem a PTO, sem az ágit. prop. osztály nem fog­lalkozott. Tehát ezek a párttagok kívül estek a pártbizottság hatás­köréből. Az edelényi járási párt- bizottság is felelős azért, *hogy 450 párttag nem rendezte tagjárulékát. Miskolc város pártbizottsága terüle­tén a tagdíjfizetők száma 95.4 száza­lékra esett vissza, 500 tag nem ren­dezte tagjárulékát. A Lenin Kohá­szati Művek pártbizottságán van u^yan fejlődés az utóbbi időben, de ez közel sem kielégítő még, mert 272 elvtárssal nem foglalkoznak és olyan pártszerűtlen dolgot is elkövettek, hogy a százalékarány »szépítése« ér­dekében a betegállományban lévő elvtársakat nem tartották nyilván a létszámban. A szikszói járásban is vanriak hibák ezen a téren. Ezek azok a pártbizottságok, ahol pártunk törvényeivel keveset törődnek, a Szervezeti Szabályzatnak nem tesz­nek eleget. A többi pártbizottságon a megyei párt-végrehajtóbizottság ha­tározata óta már szép eredményeket értek el, de még nem mondható, hogy mindent megtettek volna a Szerve­zeti Szabályzatban lefektetett irány­elvek végrehajtása érdekében. Ugyan­is a járási pártbizottságok alapszer­vezeteinél mintegy 10.000 az olyan párttagok száma, akik önálló kere­settel rendelkeznek és mégis csak 1 forintos tagiámlékot fizetnek, tehát nem a keresetük arányában rendezik tagdíjukat. Az. aki elmarad a tag­járulék fizetésével, az közömbös, nem törődik a párttal. A fő hiányosság ott van, hogy pártbizottságaink a Szer­vezeti Szabályzat pontjait nem egy­forma súllyal mérik, a tagdíjfizetést mellékes kérdésként kezelik, nem látják annak fontos politikai részét. A Szervező Bizottság 1952 április 9-i határozata kimondja, hogy a tag- díjfizetés nem egyszerűen forint, ha­nem igen fontos politikai kérdés is, a pártépítésnek egyik része. Ezért nagyon helytelen, amikor egyesek ki­jelentik, hogy a tagdíjmunka csak a gazdasági fronton dolgozók feladata. Ugyancsak igen helytelen az, amikor a propagandaanyag adóssággal kap­csolatban kijelentik: »nem vagyok pénzbeszedő, én tiszta agitációs mun­kát végzek«. \ z a funkcionárius, aki elvonatkoz- tatva vizsgálja a tagdíjmunkát és csak gazdasági részt lát benne, az le­becsüli a politikai munkát is, illetve ott sem tud eleget tenni a párttal szembeni kötelezettségének. Mind­ezekről a gyakorlatban meggyőződ­hetünk. Erre hívja fel figyel.minket az SZKP XX. kongresszusának hatá­rozata is. Ha a gazdasági munkát szorosan egybekapcsolva végezzük a politikai munkával a párton belül is, akkor sokkal könnyebbé válik e feladatnak végrehajtása, az iparban, a bányá­szatban, a mezőgazdaságban egyaránt. Súlyos hiányosság, hogy egyes pártbizottságaink hagyják, hogy az alapszervezetek vezetői a tagságot kirekesztik a tagdíjmunkából. El­tűrik, hogy taggyűléseken nem fog­lalkoznak a tagdíjfizetéssel, amely pedig a pártépítő munkának igen fon­tos politikai része. Vagy eltűrik azt, hogy a Szervezeti Szabályzatunkról csak általánosságban beszélnek, de hogy m; történik az abban lefektetett határozatok végrehajtásával, azt már nem tekintik olyan fontos kérdésnek. Tehát nem veszik igénybe a tagság bíráló segítségét, a kötelezettségükről megfeledkezett elvtársakkal szemben, sszegezve: erkölcsi kötelessége minden kommunistának, hogy pártunk Szervezeti Szabályzata kö­vetelményeinek maradéktalanul ele­get tegyen. A Jó példával elöljáró párttagok nevelő munkával segítsék az elmaradókat, az alapszervezetük­ben mutatkozó hiányosságokat szá­molják fel egészséges bírálataikkal. A járási, városi, üzemi pártbizottsá­gok pedig neveljék arra a párttago­kat, hogy a szó és a tett náluk egy legyen, a gazdasági tevékenységük párosuljon a politikai munkával. BENYÁK BÉLA a megyei pártbizottság gazda­sági osztályának vezetője A Vöröskereszt miskolci ünnepi értekezlete A Magyar Vöröskereszt 1951 ápri­lis 14-én tartott első országos érte­kezletén alakult tömegszér vezet té, hogy megfeleljen új hivatásának, százezreket tanítson meg az egészsé­ges életmódra, a betegségek megelő­zésére. A tömegszervezetté alakulás ötödik évfordulója alkalmából a Vö­röskereszt miskolci városi szervezete szombaton délelőtt ünnepélyes tit­kári értekezletet tartott, amelyet a martintelepi általános iskola ének­karának és a Nagyváthy utcai álta­lános iskola úttörőinek kedves mű­sora vezetett be. Dr. Illés Béla, a városi tanács egészségügyi osztályának vezetője megnyitó szavaiban emlékeztetett arra, hogyan született meg egy lelkes emberbarát, a svájci Henry Dunant a solferinói csata kegyetlenségeit ecsetelő könyvének hatása alatt a Vöröskereszt mozgalom. Most a Vö­röskereszt ne egy háború kegyetlen­ségeinek hatására, hanem ilyen ün­nepélyes körülmények között lépjen a további fejlődés útjára, hogy még jobban teljesíthesse a tömegek egész­ségének védelmére, az emberiesség jegyében hivatását. Nagy Sándorné elvtárs számolt be ezután titkári jelentésében a mis­kolci szervezet ötéves munkájának eredményéről. A Magyar Vöröske­reszt— mondotta többek közt — hozzájárul a magyar nép egészség- ügyi kultúrájának fejlesztéséhez, ré­szese a szocialista Magyarország megteremtéséért folyó munkának. Kapcsolatot tart fenn a világ vala­mennyi Vöröskereszt szervezetével. Szervezeti felépítéséhez és működé­séhez a szovjet Vöröskereszt mun­kája szolgál példaképül. Tervszerűen szervezi tagjait és alapít helyi cso­portokat. A beszervezett tagokat fel­adatokkal bízza meg. Már sok jól működő egészség- ügyi állomást állított fel. így a Lenin Kpjhászat nagykovácsmű- helyében, a megyei tanácsnál, a Szentpéteri kapu 51 alatt, a Dayka Gábor utcában, a Bodó soron, Hejőcsabán, a Nemzeti Bankban, a III. kerületben és más üzemekben, területeken. Rendszeresen szervez egészségügyi előadásokat a tömegek felvilágosí­tása céljából. Szervezi az anyák is* kóláját, amelynek előadásain ismer­tetik az anyák és a leeridő anyák he­lyes életmódját, táplálkozását, öltöz­ködését a terhesség alatt, a csecsemő helyes táplálását és gondozását. A színvonalas előadásokat dr. Nemecs- kay Tivadar megyei szülészfőorvos és dr. Grigássy Pál, a gyermekkór­ház igazgató-főorvosa, Hámorban dr. Nagy Kálmán orvos tartja. Nép­szerűsítették a véradást, meggyőzik az embereket a vérvétel fájdalmas­ságáról terjesztett téves nézetekről, lelkes szervezői a tisztasági mozga­lomnak. Ebben az iskolai évben 1800—2000 fiatalt képeztek ki elsősegély nyújtó tanfolyamon. Kiépítették kapcsola­taikat az iskolákkal s a beosztott ak­tívák adott esetben szakszerű segít­séget tudnak nyújtani. Ünnepi felvo­nulások alkalmával a Vöröskereszt aktívái elsősegély nyújtó szolgálatöt tartanak. A helyi csoportok resztvet­tek a tuberkulózis elleni küzdelem­mel kapcsolatos felvilágosító munká­ban. A tbc-s héten majdnem 80 ezer ember hallgatott előadást a tbc- ről. Az iskolákban dolgozatot írnak a tu­berkulózis elleni küzdelemről. Segí­tik az iskolákat az egészségügyi be­rendezésekkel való ellátásban. Fel­sorolta végül Nagy Sándorné, milyen lelkes, odaadó munkát végzett a szer­vezet sok aktívája minden egészség- ügyi mozgalom, így a tisztasági moz­galom keretében is. Hangoztatta, hogy az ötéves tery irányelvei meg­szabják a Vöröskereszt egészségügyi tevékenységének további irányát is* Bejelentette többek közt, hogy a Vöröskereszt miskolci szerve­zete mintegy 10.000 forint érték­ben egészségügyi felszerelést ajándékoz a III. kerületi 22. szá­mú leányiskolának, amelyet egészségügyi mintaiskolává szer­veznek. Ezután Szinvavölgyi József elvtárs, a városi tanács vb. elnöke osztotta ki a legkiválóbb vöröskeresztes veze­tőknek és aktíváknak a kitüntetése­ket, díszokleveleket, pénzjutalmakat« öt iskola felszerelt egészségügyi lá­dát kapott. A legöregebb aktiv kolhozparaszt Az Össz-szQvetségi Mezőgazdasági Kiállí­táson, az Azerbajdzsán mezőgazdaság élenjárói közül több mint hat- százan mutatják be eredményeiket az idén. Ezenkívül még számos kolhoz, szovhoz és gép­állomás is jogot nyert a kiállításra.. Többek között Mahmud Ejvazov, a Leriksz-ke- rületi Komszotnol-kol- hoz tagja, az ország legöregebb, aktív kol­hozparasztja is ismer­teti majd a kiállításon a burgonyatermesztés­ben elért kimagasló eredményeit és mód­szereit. Mahmud Ejva­zoví 148 éves kora edle-» nére friss, jó egészség- nek örvend, rendszere­sen dolgozik a közös gazdaságban. Az elmúlt évben például 249 mun­kaegységet teljesített. Az idén a felesége, a 106 esztendős Szagra is elkíséri M. Ejvazovot moszkvai útjára. 1 Ez az írás, amely a pedagógus nap alkalmából ké­szült, azokról a nevelőkről szól, akiknek munkája nem- csupán a tanítás és a nevelés, hanem ezenfelül a gyógyí­tás is, yjv az utóbbi időben valahogy megváltozott. Anyu ntm tulajdonított ennek nagyobb fontosságot. Biztosan azért fáradékony, azért fogy, mert növekszik, s azért köhög, mert egy kicsit megfázott. Majd kigyógyul — gondolta. De a szű­rővizsgálat komolyabb betegséget mutatott. — Valami baj van a tüdővel, nem különösen nagy baj, kis tébés beütés. De ha nem vigyáznak, súlyos dolog lehet belőle. Be kell utalni a gyógyiskolába — mondta a doktor bácsi Anyunak azóta se éjjele, se nappala nem volt. A Ré­met látta álmaiban ólálkodni a kisleány háta mögött. Zsuzsi­nak nem volt szabad megtudni, hogy komolyan beteg, de a kislány sejtette. Az iskolában is sajnálták, észrevette a szá­nalmat a szemekben és jaj, nincs annál rosszabb, mintha valakit sajnálni kell. Az iskolából is kimaradt. Es elkövetkezett az elválás ideje. Anyu maga vitte fel Füzérradványba az örökzöld fenyvesek közé. a gyógyiskolába. Neki is fojtogatta a sírás a torkát, de erős maradt, elég volt, hogy a kisleánynak potyogtak a könnyei a búcsúzáskor. De, nicsak, a könnyek felhője mögött már feltűnt a napfény. Zsuzsi mosolyog, gyerekek veszik körül és viszik, mutogatják a parkot, labdázni hívják. Eltelik egy nap, kettő és iskolába jár. Tanár bácsik és nénik, nővérkék felügyelete mellett gyerekek közösségébe kerül és la.ssankint. ha nem "kellene napi két órás fekvőkurán r észtvennie. el is feledné, hoay nem egészséges teljesen. De kedélye rendbejött. A ke­zelés,. cl társaság, a levegő elvégezte a magáét. Zsuzsi arca megtelik, múlnak a hónapok, s mennek haza. a vidám élet­kedvvel teli levelek az iskoláról, a pajtásokról. Zsuzsi arca kipirosödik, s hat hónap múlva boldogan búcsúzik. Anyu viszi haza a lányát, az orvos azt mondja, kutya baja, * El 8 törten*» nem egyedülálló. Hány más Zsuzsi, Marika, Pista és Palkó jött ide betegen, s nyerte vissza egészségét, életkedvét! Mert ez vagyon fontos — visszaadni a kedvet, visszavarázsolni a gyermekarcra a mosolyt. Beteg leiekkel nehéz meggyógyulni. A gyermekiélek gyógyítása az itteni pedagógusok feladata. Népes, jöszellemü gyermekközösség él itt, amelynek feladata a tanulás és a gyógyulás. — Azzal, hogy tanulnak a gyermekek — mondja Csi­kós Tibor igazgató —, célt, elfoglaltságot találnak maguk­nak. Ez a tudat pedig mésszeüzi á kilátástalanságot, a csüg- Qédést — nyómmlást jelent. Csikós Tibor arról beszél, hogy teremtettek a Károlyi késtély hatalmas termeiben államunk segítségével, az intar­QYÓQYÍTÓ NEVE LÖK in «■lll!!l!llll!!ll!lllll!!ll!!lll!!!l!!llll!!!lll!!lll!!l«!tti!!U!li!!lll!illlilll!llllli ziás berakott bútorok, az ágasbogas szarvasagancsok között gyermekbirodalmat. Itt a fényűzés egykori honában azelőtt hercegek dőzsöltek. Mikor szállodának rendezte be a gróf, százakba került éjszakára egy szoba. Most ott, ahol a mende­monda szerint Károly román király valamikor egy tivornyán pucéron táncolt, most a dolgozók gyermekei alkotnak szo­cialista közösséget. jVfi(yen itt az elet ? A gyermekek a fekvőkurák, a gyógykezelés miatt csökkentett idő alatt végzik el az anyagot. Jut egy kis idő játékra, sétára is. De a kisfiúk és lányok energiájukat, aktivitásukat főleg a tanulásban élik ki. Ezért akik idejártak egy félévig, vagy tovább, rendszerint odahaza is nagyszerűen megállják helyüket. A kitűnő pedagógusok és a kislétszámú osztályokban való tanulás rendszeres mun­kára készteti őket — és segít az úttörő csapat, a közösség is. Micsoda munkába került olyan közösséget kialakítani, amely elítéli azt, aki megbontja a tanulmányi és — tegyük hozzá — gyógyulási fegyelmet! Ez az erős, hathatós közös­ség azonban felépült. Hogy mennyire megvan, erre csak egy példát említünk. A napokban Koncsek Pál nevelő, az úttörő­csapat vezetője, miközben szemlét tartott a kórteremben, rejtélyes füzetre bukkant: »Gárdanapló. Neve: Fekete kéz« írták az első oldalra, gondos kisdiákos betűkkel. S tovább: »Megalakult a Pál-utcai fiuk II.—Füzérradvány«. Titkos írás, megfejthetetlen szöveg, s a tagok névsora: Geréb, Csónakos, Nemecsek stb. Ttt-ott egy-egy izgalmas bejegyzés, például, hoay »a gárdavezető, mint kém az ellenség táborába lopa­kodott«. Az első oldalra felírták: a szervezet célja »a maga­tartást megszilárdítani mindhárom osztályon«. Ott, ahol a ro­mantikát (ne haragudjatok fiúk. hogy így kipletykáljuk fél­tett titkotokat) ilyen nemes szándékkal kötik össze, ott csak kitűnő kollektíva lehet. Erről tanúskodnak a levelek is, amelyeket a gyermekek írnak otthonukból, miután elhagyták a gyógy iskolát. Fekete Jucika Szolnokról így ír pajtásainak: »Levelem a legjobb egészségben találjon benneteket, én nagyon jól érzem manam. de narr ion sokat gondolok Rátok és emlegetlek benneteket. Mert akárhogy is, de nem mentek ki az eszemből. Eszembe jutnak azok a drága szép napok, melyeket veletek együtt és a drága jó tanár bácsival töltöt­tem el«. Csillái. Éva — egy kisleány, aki menhelyből került Füzérradványba és apja, mostohaanyja csak hosszú-hosszú idők után volt hajlandó magához venni itt kapott először szeretetet és most is rendszer résén levelez az iskolával. Már kérte az iskola tanárait, segít­senek neki, hátha visszakerül­hetne gondozó nővérnek. Mtt- kádi Laci édesanyja Dunaha- rasztiból a földrengés után ke­reste fel az iskola nevelőit, hogyan kerülhetne vissza a gyerek a gyógyiskolába, ahol olyan jól érezte magát. Akadnak persze nehezebb esetek is, különösen lélék- tani szempontból. Csikós Tibor elmeséli O. M. esetét. IVf. már 16 esztendős, de még csak 'IV. osztályba jár. A faluvégi cigánysor levegőjében betegedett meg; tisztasággal és rend­del még életében nem találkozott. Amikor idekerült, egy­szerre csak pénznek kelt lába és a gyanú M-re terelődött. A kislány az igazgató szobájában 3 óra hosszat körömszakad­táig tagadott. Jó és haragos szavak, a rendőrséggel lefolyta­tott, s előre megrendezett telefonbeszélgetés hatására az­tán M. megtört'és kiderült, hogy anyja vette rá a lopásra:. Ettől kezdve megváltozott. Az új környezet, az emberi .sza­vak, a tisztaság és a rend légkörében a kis vadéc valósággal átformálódott. Most ő az, aki leginkább, szinte mániákus rendszeretettel ápolja holmiját. Mire innen kikerül, bizo­nyára nemcsak testileg gyógyul meg, hanem lelkileg is fel­épül. . s s.;. Foglalkoznak itt testi fogyatékosokkal is, meg olyanok-1 kai, akiknek lelkialkata beteg. Szívvel-lélekkel, szér etett el törődni velük, belegyurni őket egy szilárd gyermekkögpsség- be, ahol egyenjogunak érzik magúidat és emberré nevetőd- nek — emberfeletti munka ez. És sikerül! Eddig a pedagógusokról személyszerint nem sok szó esett, de a mestert műve dicséri pedagógus munkáját a közösség, amellyel foglalkozik. S ha ez á gyermekközössép olyan kiváló, mint a füzérradványi gyógyiskotáé, akkor mi­lyenek lehetnek a pedagógusok! , . Ide olyan nevelők kérik helyezésüket, akik számolnak azzal a lehetőséggel, hogy rájuk, is átterjedhet a kór: Leg­többjük már átesett a tébés fertőzésen. Csikós Tibor, az igaz­gató nem. Sok-sok pedagógus váltotta már itt egifinást, hi­szen nem hálás nevelői munka ez. Á tanítók gyakran riefn látnak eredményt, mert a gyermek gyógyultan távozik, mité megszereti kis tanítványát, már búcsúzni is kell tőle. Az it­teni pedagógusok többsége azonban helytáll és marad. Dr Gyógyult és gyógyuló gyermekek, megnyugodott szívű szülők köszönetét fejezi ki az itteni pedagógus, kóílektíiid iránt az a kitüntetés, amelyet Csikós Tibor iáfizdgtó: íámpés fáradságot és nehézséget nem isiherő munkája elUitierésér ké^nen kormányunktól kapott. SÁNDOR LÁSZl/3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom