Észak-Magyarország, 1956. június (12. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-28 / 151. szám

Cäuloriöß, í§3& £ esmsfct^xssisz'iB'­A KULTURÁLIS SEREGSZEMLE DÖNTŐJÉNEK TANULSÁGAI A vasárnapi megyei döntővel a Ságvári Endre ifjúsági kulturális se­regszemle végére értünk. Nagysza­bású kulturális eseménysorozat mél­tó befejezése volt ez a nagyszabású bemutató, amelyen 80 csoportos, il­letve egyéni szám szerepelt. A se­regszemle helyi, körzeti, járási, vá­rosi, megyei bemutatói sokezer fia­talt nyertek meg a DISZ-nek, vontak be az aktív kulturmunkába és to­vábbi tízezreknek nyújtottak nívós kulturális lehetőséget * Tánccsoportok A tánccsoportoknak! nem sike­rült elémiök a tavalyi színvonalat. Bár színpadra került néhány új, nagyon érdekes népi játék, egy­két táncjáték és pár érde­kes koreográfiájú tánc, de vala­hogy az'összkép arról árulkodott: fá­radt, kidolgozatlan némely koreográ­fia. Ennek egyik oka az, hogy a jó táncoktatók aránya nem növekszik párhuzamosan a fiatalok táncos ked­vével. Pedig köztudomású, hogy nap­jainkban DISZ-szervezeteink tevé­kenységének gerincét képezi a kul- turmunka és ezen belül a népi tánc. Mivel sok az eszkimó és kevés a fó­ka, bizony gyűrűznek a koreográfiák egyik kézről a másikra. Gyakran előfordul, hogy útjára indul egy szé­pen komponált tánc, s mire »meg­öregszik«, már se keze, se lába. Ilyen a Háromugrós, a Kistápéi páros, a Nyírségi páros, stb. Nagyon kevés az eredeti gyűjtés, s eléggé gyengén halad a népi játé­kok felikutatása. Ami az eredetisé­get illeti, feltétlenül dicséretet érde­mel a bódvarákói tánccsoport saját gyűjtésű, színvonalasan tolmácsolt népi játékáért. A vágáshutaiak fa­lusi táncmotivumotoból építették fel szép szlovák népi táncukat; a mikó- háziak Legényavatása is igen friss­nek, eredetinek hatott; Igen érdemleges színpad-etikai kérdést szeretnénk még felvetni. Tánccsoportjaínk egy része felszaba-, dultan, kötetlenül mozog a színpa­don. Hogy mennyire igaz ez, csak meg kell nézni az ózdiak fergeteges cigánytáncát, vagy a felsőzsolcaiak Gencsapáti lakodalmasát. Itt bizony nyoma sincs a merevségnek, az ar­cokra telepedő koncentrálásnak. Persze ezektől a sallangoktól tánc­csoportjainkat csak úgy lehet meg­szabadítani, ha oktatóink nem men­nek fel a kulisszák mögé, ütem- és mothum-diktálni. Az oktatók ta­nítsák be jól a táncokat, de ne ad­janak »magabiztosságot« a kulisszák mögül. Szerintünk itt kezdődik a kötetlenség, a valódi átélés és a hi­teles tolmácsolás; | Énekkarok | A borsodi kórusművészet lépett a legnagyobbat ezen a seregszemlén. Az énekkarok szakítottak a provin­ciális »előírt« kórusművek bemuta­tásával. Dalcsokraikból többnyire ki­maradtak a fonnyadt, életképtelen dalok, a sematikus, művészietlen tömegdalok, s egyre nagyobb erővel csendültek fel az örakszép klasszi­kus énekkari művek, népdal-feldol­gozások, vérbő, dallamgazdag indu­lók és békedalok. Természetesen még nem ragyo­góan fényes kórusművészetünk koro­nája, hiszen nagyon sok még a »ki­fáradt« kórusművek ismételgetése. Igen nagy szükség lehne néhány fa­lusi énekkar számára felkutatni a frissebb, élőbb dalok kottáit, s per­sze vállalkozókat kellene keríteni a borsodi népdalok feldolgozására. Szükségesnek tartjuk megjegyezni, ha jövőre bármikor is dalversenyre kerülne sor — karvezetőink necsak a szövegek hangz^tosságának nyo­mán induljanak el, hanem a dallam színvonala legyen vezérlőfonaluk. Ha érett a kórus, nem kell félteni a madrigáltól, vagy egy-egy világi oratóriumtól, ha az ember nagysá­gát, és az élet szépségeit hirdeti. Egyik-másik énekkarnál (például az ózdi gimnáziumnál) a szopránból »-kiénekel« egy-két lány, vagyis pon­tatlanok a belépések. Országos fórumokon sokat) vitat­koznak a dalszöveg kiejtésen; A vita tárgya: használjanak-e liezont, ha azt a dallam megkívánja? A mi véle­ményünk az, hogy ezt dalonként kell eldönteni. Mindenesetre csúnya, ha a határozott névelő »z«-betüjét be­olvasztják a következő szó magán­hangzójába. Itt kell szólnunk a rigmusbrigá­dokról is, amely műfaj az utóbbi időben sémáinál fogva alaposan megkopott. A vadnaiaknak, még né­hány község rigmusbrigádjának si­került új tartalommal, új értelem­mel megtölteni a rigmusokat. Az új tartalom a falu, a város, az ország ügyes-bajos dolgainak kiteregetése. Érzésünk szerint ez jó is; így lép igazi örökébe ez az egykor köztisz­teletben álló műfaj. Zenekarok Az idei kulturális seregszemléié nagyon sok kitűnő zenekar vonult fel. Ismételten hallatták hangjukat a nagymultu borsodi munkás fúvós zenekarok. Érezhettük ezen a verse­nyen: fúvósaink kiléptek kissé az indulók világából, amelybe az értet­lenség szorította be őket, s részt vállaltak a nemesebb muzsika kin­csestárából. Az opera muzsika és az igényesen hangszerelt zenekari mű­vek betanulása az együttesek bővíté­séhez, különböző fuvóshangszerek gyarapításához vezetett. Ma már a borsodi fúvószenekarok országos hírnek örvendezhetnek, s egy közös, magas színvonalú fúvós hangver­seny szervezésére is gyűjtögethetik erejüket. A szimfonikus zenekarok előadás^ módjára ma már jellemző a fegyel­mezett ossz játék. Tisztán, igényesen muzsikálnak ezek a zenekarok; egy­re erősebbé válnak sokat korholt fa- és rézfuvósaik. Különösen a kürtö­sök illeszkednek nagyszerűen az együttesek egyöntetű muzsikájába. Szembetűnő a zenekarok kor szerin­ti összetétele is; nagyapa egy zene­karban muzsikál az unokájával. Ami hibaként róható fel a szim­fonikusainknak: kevés betanult mű van a tarsolyukban. Persze a gazdag repertoár idő kérdése. A m§gye szimfonikus zenekarainak módot kell keresni műsoraik gyarapításá­ra, mert nagyon megéri — a közön­ség egyre inkább megszereti őket. | Színjátszók Tizenegy csoport lépett a közön­ség elé. A bemutatón azonban ko­rántsem tükröződött a megye szín­játszó mozgalmának valódi színvo­nala. Hiányzott sok ismert vidéki csoport: a sátoraljaújhelyiek, a sze­rencsiek, az abaujszántói és az ózdi pedagógus csoportok és többen má­sok. Kár, hogy a mezőkövesdiek, akik eddig részt vettek, nem jöttek be a döntőre. A jövő útja pedig az volna, hogy a jóképességű csoporto­kat építsék ki vidéki bázisegyütte­sekké és ezek kapjanak komolyabb anyagi támogatást. A megjelent csoportok között meg­lehetősen nagy volt a színvonalkü­lönbség. A Ruházati Bolt Donyeci le­genda előadása és a Lenin Kohászati Művek egyfelvonásos bemutatója ki­emelkedett a többiek közül. Velük talán csőik a legjobbnak ítélt vidéki együttes, a sajókazai vehette fel a versenyt az Apák ifjúsága — elő­adással. Az említettek rutinos, jóké­pességű szinjátszócsoportok, amely­nél a hozzáértő vezetés és számos te­hetséges színjátszó együttműködése párosul; A többiek teljesítményét nagyrészt lerontotta a helytelen műsorválasz­tás. Volt olyan csoport, amely nem tudott megbirkózni a vállalt feladat­tal. így jártak például a Kilián György gimnázium színjátszói Gol­doni: Mirandolinájával. Igaz, a kö­zönség derült előadásukon, s akad­nak közöttük tehetséges színjátszók különösen Mirandolina alakítója. A darab rendezője azonban bizonyos tekintetben félrevitte az előadást korszerűtlen jelmezekkel és a fontos szerepet betöltő őrgróf indokolatlan handabandázásával. A boldogkővár- aljaiak sem bizonyultak elég erősek­nek a nehéz feladathoz. (Láttunk már tőlük jobb előadást is.) Szakítani kell azzal a káros gya­korlattal is, hogy színjátszó csoport­jaink műsorukra tűznek darabokat csak azért, mert helyes az eszmei mondanivalójuk. Ezt egyébként elvi­leg nálunk már régóta, ellenzi min­den kulturális szerv, de még a gya­korlatban — mint ezt a keszmyéteni tsz s a putnoki bányászszin játszók példája bizonyítja — nem sokat tet­tek ellene. Ebben egyébként főleg a Népművészeti Intézet a ludas. Miért küld le olyan fércműveket, mint D. Szabó László »Front a föld alatt« és Füsi József »Hajnal« című darabja. Ha a színházak nem képesek e dara­bokat sikerre vinni, a színjátszó cso­portok méginkább belebuknak az ilyesmikkel való próbálkozásba. Hollóháza és a Cementipari Vál­lalat színjátszói — a körülményeket figyelembevéve — dicséretreméltó ■teljesítményt nyújtottak. A Szent- ivánéji álom mesterjelenetének né­hány szereplőjén (különösen Vacko­ron) még csiszolni kell. A hollóhá­ziak még túl harsányak, ezen kelle­ne tompítani. A mezőkeresztesiek ügyesen játszottak, de két színjátszó teljesítménye nem adhatott képet a község színjátszó kultúrájáról. Versmondók Sajnos, ebben a művészeti ágban állunk a leggyengébben. Első díjat nem is adott ki a bírálóbizottság. Két igazán jó szavalatot hallottunk mindössze: — Tolnay Tamástól, a Földes Ferenc gimnázium és Szép Lászlótól, a Lenin Kohászati Művek szavalójától. Érdemük, hogy jól fog­ták fel a verseket, helyesen hangsú­lyoztak. Mindkettőjüknek azonban ügyelni kell a tisztább magán­hangzóképzésre. A többi szaval ót nagyrészt »félrerendezték«, vagy egyáltalán nem tanították meg őket a versmondás alapelemeire. Láttunk egészen értelmetlen és fölösleges gesztikulálást is. Elsősorban arra kell oktatni a versmondókat, hogy mindenekelőtt a költemény megérté­se fontos, önálló, sajátos művészet ez, amelynek sajátos törvényei van­nak, ezeket meg kell tanítani és ta­nulni. Meggondolkoztató tény az, hogy kevés igazi jó szavaló van Borsod­ban. Azelőtt a szinjátszónak tudnia kellett verset mondani, sőt ez volt az alapfeltétele a színjátszó tudo­mánynak. Szükséges volna, hogy na­gyobb figyelmet fordítsanak e művé­szeti ág fejlesztésére. Sajnálatos az is, hogy mindössze egy mesemondót hallottunk — egy Í2—13 éves kislányt, a csemelyi Szabó Valit. Ez a kislány azonban egészen eredeti tehetség. Szöveg- mondása, mozgása teljesen természe­tes. Sem feszélyezettség, sem pedig mestercél tfcég, rutinosság nem érző­dik előadásmódján. Nagyon örül­nénk, ha más mesemondókat is hall­hatnánk — felnőtteket is. Kedves, hálás munka ez. | Gyermekcsoportok | Ezen a téren kedvező a helyzet. Sok jó gyermekcsoportot láttunk minden művészeti ágban; Egészen meglepő, hogy 8—14 éves gyerekek milyen impozáns fúvószenekari pro­dukciót nyújtanak, a felsőzsolcai fiuk és lányok milyen tüzes verbun­kost járnak, s ezzel sóik felnőtt cso­portot is lepipálnak. Legnagyobb sikerük mégis azok­nak az együtteseknek volt, amelyek kiaknázták az életkori sajátosságo­kat és nem a felnőttekkel próbáltak versenyezni. A szentistvániak gyer- meklagzija, az Ingatlankezelő Válla­lat és a hejőkereszturi iskola sajó- németi gyermekjátékai kihasználták a természetes gyermekhumort — magának a játéknak lehetőségeit. A humoros elemre építették fel a hej- cei fiuk sapkatáncát is. Ugyanígy az életkori sajátosságok — ezúttal a gyermekhangok — figyelembevéte­lére épült a Malinovszkij utcai is­kola kórusának műsora. Úgy gon­doljuk, hogy a gyermekcsoportoknál ez a jövő útja. Valóban a gyermek- csoportok gyermekekhez méltó pro­dukciókkal lépjenek fel. Végül még egy megjegyzést az egész bemutatóról: Az egész műsort sikerültnek, impo­zánsnak éreztük, de még jobban si­került volna, ha a járási döntőkön alaposabban szelektálnak, nyolcvan helyett kevesebb csoportot hoznak be. Ezt is vegye figyelembe máskor a rendezőség. PÁRKÁNY LÁSZLÓ — í SÁNDOR LÁSZLÓ Szakmai tanfolyamok a vasiparban Kormányunk intézkedésére ebben az évben is többmillió forintot fordí­tanak a szakmunkások továbbképzé­sére; A jövőben a vállalatvezetők első­sorban azokat a munkásokat, sorol­ják magasabb munka- és bérkategó­riákba, akik a szakmai-műszaki tan­folyamokat elvégezték. így a vas­iparban a szakmai tudás gyarapítá­sával is elősegítik, hogy a jól kép­zett munkások többet kereshessenek. A szakmai-műszaki tanfolyamokra a műszaki vezetők javaslatai alapján a személyzeti osztályok válogatják ki a dolgozókat. Az első műszaki tan­folyamot július * 1-i' kezdettel a MÁVAG-ban rendezik. Szeptember 15-től kezdve pedig már a legtöbb vasipari üzemben megkezdődnek a szakmai tanfolyamok; .(MT-I) Gheorghiu-Dej és Joszip Broz Tito beszéde a Bukarestben megtartott nagygyűlésen Bukarest (Tanjug) A jugoszláv—román közlemény alá­írása után Bukarestben a Miniszter- tanács palotája előtti Győzelem-téren nagygyűlést tartottak, amelyen több, mint félmillió bukaresti lakos vett részt. A jugoszláv vendégek a román ve­zetőkkel együtt a jugoszláv és román zászlókkal díszített emelvényen fog­laltak helyet. A nagygyűlésen Gh. Gheorghiu-Dej, a Román Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára beszédében többek között a következőket mon­dotta: — Kormányaink megbeszéléseiken kifejezésre juttatták azon elhatározá­sukat, hogy fejlesztik és megszilárdítják az együttműködést Románia és Ju­goszlávia között a jószomszédság és barátság szellemében, a szuve- rénitás, a területi integritás, az egyenjogúság, a kölcsönös meg­becsülés és a belügyekbe való be nem avatkozás elveinek alapján. — A Román Munkáspárt és a Ju­goszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága között folytatott eszmecserén teljes egészében egyet­értettünk a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége és a Román Munkáspárt közötti érintkezés és elvtársi együtt­működés helyreállításának és fejlesz­tésének szükségességében. Gheorghiu-Dej után Tito elnök lé­pett a mikrofon elé. Tito elnök töb­bek között ezt mondotta: — Rövid ittartózkodásunk alatt meggyőződtünk arról, hogy Románia népe őszintén nagyon rokonszenvez Jugoszlávia népeivel. Ez kifejezésre jutott abban a rendkívül meleg és szívélyes fogadtatásban, amelyben a román nép részesített bennünket lép- ten-nyomon mindenütt, ahol csak ta­lálkoztunk. — Magától érthető, hogy kölcsönös problémáinkon kívül nemzetközi vo­natkozású kérdésekről is tárgyaltunk vezetőikkel, — A béke megőrzése tekintetében nincs közöttünk semmiféle eltérés, miután ez ma a legfontosabb problé­ma, amely a világ minden népét érdekli. — Vannak a világon még olyan emberek, akik az ilyen látogatáso­kat, mint amilyen például a mi lá­togatásunk volt a Szovjetunióban és most itt Romániában, nemcsak hi­tetlenkedve fogadják, hanem helyte­lenítik is. Olyan szándékokat vagy irányzatot vélnek látni az ilyen lá­togatásokban, amelynek semmi köze sincs ahhoz, amit mi e látogatások­kal el akarunk érni. Az egyes nyu­gati elemeknek ilyen magatartása miatt azonban nem szabad meghu­nyászkodnunk. Kitartóan kell haladnunk a minden állammal és néppel va­ló együttműködés megteremté­sének útján az egyenjogúság és a belügyekbe való be nem avat­kozás elvének alapján. Ezen az utón nem állíthat meg ben­nünket a tények semmiféle rossz­indulatú elferdítése; gondoskodnunk kell arról, hogy népünk számára biztosítsuk a békét és hogy a más népekkel való együttműködésünk kölcsönösen minél hasznosabb le­gyen. Ami pedig az említett kifogá­sokat illeti, itt érthetőleg ideológiai motívumok játszanak közre. Világos, hogy a tőkés országokban vannak emberek, akik nem szeretik a szo­cializmust. Mi azonban úgy véljük* hogy a szocialista rendszer jobb, mert új, nagy távlatokat nyújt, a mindennapi gyakorlatban, az építés folyamatában pedig bebi­zonyítja teljes értékét. Ami pedig a tőkés országok belső rendszerét illeti, az véleményünk sze­rint a tőkés országok népeinek az ügye, akiknek jogukban áll hallatni szavukat országuk társadalmi fejlő­déséről; Tito elnök és kísérete elutazott Bukarestből Belgrád (MTI) A belgrádi rádió bukaresti külön- tudósítója jelenti: Joszip Broz Tito elnök és a jugo­szláv kormányküldöttség többi tagja kedden este elutazott Bukarestből Belgrádba; A jugoszláv vendégek búcsúztatá­sára Bukarest fő útvonalain a la­kosság hatalmas tömege jelent meg. A pályaudvaron Tito elnök és a jugoszláv államférfiak búcsúztatásán a legmagasabbrangú román állami és pártfunkcionáriusok, a hadsereg, a kulturális élet és a diplomáciai testület képviselői vettek részt. Tito elnök ellépett a tiszteletére kivezényelt díszszázad előtt, majd a két ország himnuszának eljátszása után szívélyes búcsút vett a román vezetőktől. Beszédes borsodi számok A KUITURÓIIS BERUHÁZÁSOK ÖSSZEGE-1958-39 1951 1Q55 1956 Az elmúlt rendszerben megyénkben csak igen csekély összeget — jó* formán filléreket — fordítottak kulturális beruházásokra. Az 1938—39-es költségvetési évben Borsodban 8390 pengő jutott kulturális beruházásokra4 Ma egy kis községben is legalább ilyen érték jut a kultúra fejlesztésére4 1951-ben 31 millió, 1955-ben 86 millió az idén pedig 96 millió forintot for- dítunk kulturális beruházásokra. A DISZ Borsod megyei bizottságának közleménye Az ifjúsági találkozó alkalmával liird etett repülőnapot és tornabemutatót a ross« Idő következtében nem tudtuk megtartani. A repülöbemiitatót bővített programmal, jó idő esetén julius t-én, vasárnap rendezzük meg. A kiadott jegyek érvényesek, 50 szá* zalékos utazási kedvezmények biztosítva. A tornabemutatót az iskolai év befejezése miatt csak szeptemberben tudjuk meg­tartani. A megváltott jegyek árát visszafizetjük a DISZ megyei bizottságnál (Felsza- badítók útja 24. sz.). Visszafizetést csak július 7-ig eszközölünk. Borsodinegyei DISZ VB. Kormánybiztos és rekonstrukció Hónapok óta hallani szőlőszakemberektől, megyei és járási tanács- funkcionáriusoktól, hogy vita van a tokajhegyaljai kormánybiztosság szűk* ségessége és nemszükségessége körül.., Azaz, hogy a vitát éppen e szak­emberek és igazgatásban, vezetésben illetékesek táplálják, dédelgetik. Sót ilt-ott ugyannyira, hogy már személyeskedésig is fajul a dolog. S hogy ez mennyire nem helyénvalót arra bizonyság: egy-egy Metél$$£ e harcban vitázik ugyan, de lassan elfeledi, hogy mire van szükség és mi a helyzet magával a szőlővel, a rekonstrukcióval. Pedig mennyi tennivaló, mennyi probléma van Tokaj-Hegyalja re* konstrukciója körül. Ezeket éppen helyileg, helyi erőkkel, helyi szakéin* berek segítségével kell megoldani... Azután ott vannak az eredmények, amelyek népszerűsítésre, követésre várnak. A taktabáji Béke termelőszö- vetkezet a tavaszon 6 hold szőlőt telepített és később növelni kívánják a területet. A tállyai oltványtermelő szövetkezetek millió és millió oltványt készítenek. A tarcali szőlőgazdaság félszáz hold szőlőt telepít s mégegyszer- annyin végez felújítást... Ide kell az ösztönzés, a buzdítás, ide kellene a személyi vitára elpuffogtatott energia is inkább .,. Mert nyugodtan, kö* rültekintően meg kell vizsgálni,.hogy szükség van-e kormánybiztosságra vagy sem. Lehet, hogy nem lesz Tokaj-Hegy alján kormánybiztos, de rekon* strukció lesz, kell hogy legyen! És végeredményében ez a fontos mindany* nyiunk szempontjából. (B. S.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom