Észak-Magyarország, 1956. június (12. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-28 / 151. szám

Csütörtök, 195C Inains 3 Miről tárgyaltak a megyei tanács végrehajtóbisottsági ülésén ? EGY SZAKSZERVEZETI VEZETŐSÉGVÁLflSZTÓ TAGGYŰLÉS MARGÓJÁRA • Ne fojtsák as emberekbe a szót! A megyei tanács végrehajtóbizott- fcága legutóbbi ülésén több fontos kérdésről tárgyalt. Jóváhagyták az erdőbényeiek kérését, akik 400.000 forintot igényeltek a művelődés háza építésének befejezéséhez. A község lakói ehhez az építkezéshez eddig már 80.000 forint értékű társadalmi munkát adtak, A megyei tanács panaszirodája megvizsgálta a végrehajtóbizottság utasítására, hogy a sátoraljaújhelyi járásnál és városi tanácsnál hogyan intézik a dolgozók panaszait és beje­lentéseit. Ez azért vált szükségessé, mert a megyei tanácshoz és az orszá­gos szervekhez is különösen sok pa­nasz érkezett a sátoraljaújhelyi já­rásból. A végrehajtóbizottság elé ter­jesztett ezzel kapcsolatos jelentés megállapítja, hogy a sátoraljaújhelyi járásban nyilvántartott panaszoknak több mint felét nem közvetlenül a já­rási tanácshoz adták be, hanem fel­sőbb szervekhez küldték. Ez tükrözi, hogy nem megfelelő a tanácsot körül­vevő bizalom s nem megfelelő a ta­nács tömegkapcsolata sem. Megdöbbentő képet ad a járás nyil­vántartása, amely szerint a panaszok 80 százaléka jogtalan és csak 20 szá­zaléka jogos. Kiderült ugyanis, hogy azokat a panaszokat is jogtalan­nak nyilvánították, amelyeket objektív okokból nem tudtak elintézni. A szakosztályok közül legtöbb panasz a pénzügyi osztályhoz érkezik. Meg­állapította a jelentés, hogy a vála­szoknál a határidőket általában be­tart ják. Sátoraljaújhely várossal kapcsolat­ban arról számol be a jelentés, hogy az előző év hasonló időszakához ké­pest a panaszok száma több mint a felére csökkent. Ennek az az oka, hogy a tanácstagok nem tartják meg rendszeresen fogadóóráikat és beszá­molójukat, s ha megtartják is, az el­hangzott panaszokat, bejelentéseket nem intézik el, nem továbbítják a pa­naszügyi előadóhoz. A továbbiakban jóváhagyta a vég­rehajtóbizottság a tervosztály által előterjesztett 1956. évi beruházási sza­badrendelkezésű keret elosztását. Ezek szerint a begyűjtésben élenjáró közsé­gek részére előirányzott 100.000 forintból Mezőcsát 50.000, Tak- taharkány 30.000, Füzérradvány pedig 20.000 forintot kapott. A még fel nem osztott szabad rendel­kezésű keretből 35.000 forintot kapott Tardona, a tanácsház építésének be­fejezéséhez, 24.000 forintot Telkibá­nya, 20.000 forintot Zsujta és 20.000 forintot Gadna a kultúrotthon építé­sének befejezéséhez, 10.000 forintot Putnok, a járási könyvtár fejleszté­sére, 30.000 forintot Rudabánya, óvoda építésére, 25.000 forintot Onga a sertéshizlalda villamosítására, 19.000 forintot pedig az egészségügyi osztály használ fel kórházi hűtőszekrények beszerzésére. Végezetül Busznyák András elv­társ, a mezőgazdasági igazgatóság ve­zetője számolt be a szikszói, edelényi és encsi járásokat ért árvízkárokról. Magyar feltalálók több évi kí­sérlet után új, nagyjelentőségű kopás- és saválló anyagot állítottak elő diósgyőri kohósalakból: a kris­tályos műkövet. A bazaltolvasztás mintájára készülő kristályos, mű­kő a műszaki megállapítás szerint sokszorosan felülmúlja az eddig is­mert anyagokat. A kristályos műkő előállításának lényege: a kohósalakot megfelelő Az árvízkárokat felülvizsgáló bizott­ság a következőket állapította meg: az árvíz következtében négy em­ber lelte halálát, 7 lakóház dűlt össze és több ház megrongáló­dott. A víz 700 baromfit vitt el. A nagyobb állatokban nem esett kár. Tulnyomórészben szántóte­rületek kerültek víz alá, össze­sen 5000 hold. Volt olyan hely, ahol 2—2 és fél mé­ter magasan állt a víz. Kárt tett az ár 300 hold herében, 80—100 hold kertészetben. A bizottság véleménye szerint a kár értéke közel sincs olyan magas, mint ahogyan azt az első időkben a járások jelentették. A végrehajtóbizottság több olyan intézkedést hagyott jóvá, amelyekkel az árvízsújtotta területek lakóit tá­mogatják. Többek között: hosszúlejáratú kölcsönöket ad­nak a házak újjáépítéséhez, ve­tőmagot biztosítanak az ujrafel- szántásra kerülő területekre. Megállapította a végrehajtóbizott­ság, hogy az árvizet részben az is okozta, hogy a vízlevezető árkok ga­zosak, a lefolyás nincs biztosítva. A végrehajtóbizottság intézkedik, hogy a csatornákat kitisztítsák. keverék hozzáadásával megolvaszt­ják, formákba öntik és különleges eljárással kristályosítják. Az így nyert műkő — a Lenin Kohászati Művekben történt kipróbálás során — a külföldi saválló bélésanyagok­tól sokkal jobbnak bizonyult. A kristályos műkövet fel lehet használni vegyi, villamossági be­rendezésekhez, fürdőszoba lefo­lyókhoz, valamint cementgyári őr­lőmalom bélelésére, az erőművek öntött vaselemeinek pótlására, vasúti talpfák helyettesítésére, bá­nyákhoz, stb. A legkeményebb acélnál nyolc­szorosán kopásállóbb kristályos műkő használatának bevezetésével egy évben huszonötezer tonna acélt lehet megtakarítani. A második ötéves terv során a miskolci üveggyárban mintegy hat millió forint felhasználásával meg­felelő berendezést létesítenek a kristályos műkő üzemszerű gyártá­sára és a tervek szerint naponként 20 tonna műkövet készítenek majd. Az előkészületi munkákat már megkezdték. A napokban a miskolci Tata­rozó Vállalat üzemi bizottságot újjá­választó szakszervezeti gyűlésén vet­tem részt. Érdeklődéssel vártam a vezetőség beszámolóját és ugyanúgy az azt követő vitát is. Talán felszaba­dul az emberekből, amit régóta ma­gukba fojtanak — gondoltam — s mindenkinek nyíltan és őszintén, szemtől-szembe megmondják véle­ményüket. Reméltem, hogy eleven, szenvedélyességgel párosuló pártszerű vita bontakozik ki. De csalódtam és csalódtak mások is. Ennek egyik oka az volt, hogy az üzemi bizottság beszámolója — igen helytelénül — a langyos középúton cammogott. Erre mondják: se hideg, se meleg. A beszámoló részletezte ugyan az üzemi szakszervezeti bizott­ság és a szakszervezeti tagság eddigi munkáját — sokak előtt ismeretes a Tatarozó Vállalat szakszervezete eredményes tevékenysége —, de rend­kívül vérszegényen bírált. Nem bí­rálta személy szerint azokat, akik hi­bákat, mulasztásokat követtek el. Sem Kövér elvtárs, sem a vezető­ség többi tagja nem gyakorolt önkri­tikát, nem serkentette a résztvevőket a bátor szókimondásra, vélemény- nyilvánításra. Néhány felszólalót ki­véve— akik személy szerint az üzemi bizottság elnökét kritizálták —, a szakszervezeti tagság többsége még mindig bátortalan hangon beszélt; * A szenvedélyes, parázshangu- latú vita kibontakozását akadályozta az is, hogy egyes vezetők befolyá­solni igyekezték a felszólalókat. Elejét akarták venni annak, hogy »kényes-« kérdéseket is vessenek fel. A vita során az egyik dolgozó azt sérelmezte, hogy nagyon kevés a fize­tése — mindössze párszáz forint — ennyiből nem tudja öttagú családját eltartani. Talán ez volt az első eset, hogy a vezetőknek meg merte mon­dani panaszát. S milyen választ kapott ez a dol­gozó? Majd, hogy azt nem mondták: mit törődünk mi az elvtárs bajával! Az elnöklő Dávid János azt igyekezett bizonyítani, hogy a panaszkodó fel­szólaló — de még többen is — eltér­tek a tárgytól, »egyéni« problémák­kal foglalkoznak. Dávid János azzal »érvelt«, hogy az ilyen felszólalások nem illenek vezetőségválasztó gyű­lésre, hanem csak termelési értekez­letre. S mit tehetett az a szerencsétlen ember, akinek még meg sem hallgat­ták sérelmét? Visszaült helyére, ma- gábaroskadtan hallgatta a többi fel­szólalót, vagy ügyet sem vetett arra, ami ezután a gyűlésen történt j Mindez gondolkodóba ejtette az embereket. Hol és kinek mondhatják el panaszukat, észrevételüket, ha máj? ezen az értekezleten sem hallgatják meg őket?! Miért fojtják beléjük a szót?! Mondja el bátran minden dől-* gozó meglátásait, észrevételeit, a ve­zetőnek pedig elemi kötelessége, hogy a bejelentésekre kielégítő választ ad­jon és gyorsan intézkedjen. A veze­tők ne féljenek az úgynevezett »ké­nyes« kérdések felvetésétől, ne 'élje­nek, mert a hibák feltárása és az őszinte törekvés a hibák kijavításáért elegendő biztosíték arra, hogy a leg­bonyolultabb kérdésekben is meg­találják a leghelyesebb megoldást. W Az Üzemi bizottság elnöke, Kövér elvtárs olyan súlyos kijelentést is tett a vita végén megadott válaszában, amely mellett nem mehetünk el sző nélkül. Több felszólaló bírálta az üzemi bi­zottság elnökét, mert durva a dolgo­zókkal, sokszor megengedhetetlen eszközökhöz folyamodott. Kövér elvtárs ezt a bírálatot visz- szautasította. Elismerte ugyan, ho^y egyes dolgozókkal szemben durván viselkedett, hogy többször megsér­tette az emberek önérzetét. De;.; — s itt jön a bírálat elfojtása — csak azokkal teszi ezt, akik hanyagok, nem teljesítik a tervet, fegyelmezetlenek* Elismerte, hogy nem valami meghitt a kapcsolat ő közötte és jónéhóny dolgozó között. De ismételten azt bi­zonygatta: csak azokkal szembe dur­va, akik nem érdemlik meg a jó szót, az elvtársi figyelmeztetést. Az ilyen és ehhez hasonló káros né­zet nem egyeztethető össze a párt politikájával, nem azonosítható a kongresszus szellemevei. Nincs joga egyetlen üb. elnöknek, de még mi­niszternek sem ahhoz, hogy ilyen véleményt alkosson. Az igazi vezető — különösképpen a kommunista ve­zető — a legmesszebbmenőkig ember­séges, figyelmes a dolgozókkal szem-* ben. Szigorú is, ha ezt a körülmények megkövetelik, de sohasem durva, sohasem fölényes. Még azokkal szem­ben sem, akik gyengébben dolgoznak mint mások, vagy éppen nem teljesí­tik a tervet. A jó vezetőnek, a kom­munista funkcionáriusnak az a fel­adata, hogy nevelje a dolgozókat, meggyőzze a makacsokat, jobb mun­kára serkentse őket és mindenkor síkra szálljon jogaikért. A jó vezető mélységesen humanista, mindig meg­hallgatja dolgozó társai észrevételét, javaslatát, együttérez velük, segíti helyzetükön. Az ilyen vezetőt a mun­kások szeretik, tisztelik és becsülik. Kövér elvtárs nem ilyen vezető volt és a tagság leváltotta funkciójá­ból. Helyesen tette.; (Lovas) Több mint 8 millió forinttal több hengerelt árut adnak az ózdi kohászok Az Ózdi Kohászati Üzemekben szerdán reggel megszületett az öröm­hír: az üzem kollektívája első félévi hengereltáru és készáru tervét jú­nius 26-án — 4 nappal határidő előtt — teljesítette. Féléves tervükön felül több mint 8 millió forint értékű hengereltárut adnak az ország építéséhez. Az első féléves terv sikeres befejezéséhez nagyban hozzájárul a műszaki intézkedési tervek megvalósítása, a kohász kollektívák lelkes, jó munkája. A nagyolvasztómű brigádjai ez év minden hónapjában teljesítették a ter­vet, s az előírt 66 százalékkal szemben átlagosan 81.9 százalék jó minő­ségű nyersvasat csapoltak. A IV-es számú kohó brigádjai 7 nappal a határidő előtt befejez­ték féléves tervüket és már 481 tonna nyersvasat csapoltak terven felül. A műszinttervek megvalósításával ez év öt hónapjában 13 millió 153 ezer forintot takarítottak meg; ÚJ MAGYAR ANYAG: Kristályos műkő gyártását kezdik meg a miskolci üveggyárban Hathetes nagyjavítás a Borsodi Vegyikombinátban Ä múlt év augusztus 20-a óta több­ezer tonna műtrágyát termelt a Bor­sodi Vegyikombinát. A hatalmas, új vertikális üzem sok termelőszövet­kezetnek szállít műtrágyát nemcsak Borsodba, de az ország egész terüle­tére. Az új gyár azonban nem ter­melt rendszeresen, az indulás óta ter­vét még megközelítően sem teljesí­tette. A gyár szintézis üzemében, a gázgyárban, az oxigén üzemben és a legjelentősebb üzemrészekben gya­kori volt a leállás, az üzemzavar. A gyár kollektívája, a fizikai dolgozók, vegyészek és mérnökök mindent el­követtek, hogy az új gyár zökkenő- mentesen termeljen, de hiába. Az építkezés és a szerelés idején sok gépet, berendezést és auto­matát rosszul terveztek, a hely­telen konstrukció következtében nem kooperálhattak egymással a vegyikombinát üzemei. Ha leállt egy gép, akkor az egész gyárnak le kellett állnia, a mezőgaz­daság pedig napról napra sürgette a műtrágyát. Ezért a Minisztertanács határozata alapján a gyárat június 19-én leállították és most hat héten át javítják a gépeket, berendezéseket. Eljöttek a pesti szerelők és azok a vállalatok, melyek készítették és be­építették a berendezéseket. A gyár vezetői tervszerűen előké­szítették a munkát, javító brigádokat szerveztek és nagytömegű, — körül­belül hatszáz tonnát kitevő anyagot biztosítottak. A műhelyekben lázas munka folyik, a szintézis üzemben és a központi javítóműhelyben már több mint 40 DISZ-brigád alakult s a dol­gozók sok értékes vállalást tettek. A munkaverseny is fellendült ezekben a napokban. A yegyikombinát dolgozót teljes erővel dolgoznak, hogy visszasze­rezzék a gyár jó hírnevét, hogy a nagy leállás, a nagy javítás után a gyár teljes kapacitással dolgozzon. Az utóbbi napokban már sok újítás teületett a vegyikambinátban. A köz­ponti javítóműhelyben Kosiczki Fe­renc és Marsi Lajos esztergályos igen jelentős munkaidőt takarít meg. Egy különleges centirozó készüléket szer­kesztettek a szelepek szabályozásá­hoz. Azelőtt egy szelepet 8 órán át szabályoztak, most az új készülékkel egy szelepet egy óra alatt elkészíte­nek. Az újítást a vegyikombinát vala­mennyi esztergályosa alkalmazza. A mérnökök, technikusok is közös erővel dolgoznak. A műszakiak nagy- része most nem az íróasztal mellett, de a helyszínen ellenőrzi és segíti a szakmunkásokat. Arra a kérdésre, hogy mit várhatunk a nagy leállás után, a gyár valamennyi vezetője így válaszol: »Több és jobb műtrágyát, folyamatos termelést.« A gyár üzemi bizottságának terme­lési felelőse pedig így nyilatkozik: »A héthónapos termelési tapasztalat alapján most úgy dolgozunk, ‘hogy a tervezés és a kivitelezés hibáit meg­szüntessük.« De bárkivel is beszélünk a vegyi­kombinátban, bízik abban, hogy a nagyjavítás után rendszeressé válik a termelés, növekszik a termelékeny­ség. Halmágyi Balázs elvtárs, a sav­Hirt adtunk arról, hogy kedden délután Miskolcon és környékén nagy felhőszakadás vonult végig. A város­ra zúduló nagytömegű víz veszélyez­tette a Lenin Kohászati Művek ter­melését is. Az üzemi tűzoltóság és a gyár dol­gozói szivattyúk segítségével, kemény munkával pár óra alatt elhárították a felhőszakadás okozta akadályt és az éjszakai műszakon már zavarta­lanul folyt a gyár minden üzemében a termelés. A gyár dolgozói hatvá­nyozott erővel igyekeztek kipótolni az időkiesést. Fáradozásukat siker koronázta: a nagyolvasztómű 110 tonna nyersvassal, a durva- és finom­üzem szakmunkása ezt mondja: »Most itt a lehetőség, hogy helyre­üssük a csorbát. Hat hét nem nagy idő, de ha minden dolgozó becsület­tel helytáll, akkor eredményes lesz a munka. Szükséges azonban, hogy kiközösítsék a gyárból a munkafegye­lem lazítókat Én tudom, hogy hat hét múlva a gyár eleget tesz a dolgozó parasztság kérésének, olcsóbb és több műtrágyát szállít.« Igaz, a nagy leállás után is lesznek nehézségek a vegyikombinátban, de a műszaki gárda már sokat tapasztalt és van biztosíték arra, hogy megelőz­zék a hibákat. A gyárba sok új szak­ember került az utóbbi hónapokban és erősödött a gyár szakmunkás törzs- gárdája. Ez is biztosíték arra, hogy egész megyénk és hazánk büszkesége a borsodi vegyikombinát ismét a ter­melő üzemek sorába lépjen. Ez év elejétől kezdve a termelés egyenletesen emelkedett. Javult a munka és a technológiai fegyelem. Most a hathetes nyári nagy javítás újabb erőpróba a gyár életében s ezt jól tudják a vegyikombinát munkásai. Rajtuk az ország szeme, bizonyítsák be, hogy érdemesek a bizalomra; hengermű 450 tonna hengereltacéllal szárnyalta túl szerda reggelre esedé­kes tervelőírását. így a keddtől szer­dáig tartó munkanapon terven felül 635 tonna kohászati terméket gyár­tottak a diósgyőri kohászok.- — o-------­• — HATVAN MÉTER HOSSZÚ láncot emeltek ki az Erzsébet, hid roncsaiból hétfőn délután. A 140 ton­nás láncdarabot több órai munká­val karvastagságú láncokkal kö­tötték meg a búvárok, majd négy daru egyszerre fogta meg és rán­totta ki az iszapból. verte, párás portalan levegő szinte sziporkázva rezgeti. A buszmegál­lónál vártam a 2-es kocsit. Néztem a nyüzsgést, figyeltem a munka­utáni órák gondtalan forgatagát, az öregedő délutánt. '■— Kezétcsókolom Margó néni! —> hallottam főoldalról, s hátam mö­gül rácsilingelt: — Lányok! öröm rátok nézni, olyan mosolygósak vagytok! Szer­vusztok! Hátranéztem. Szemem összehúz- tam és kerestem Margó »néni«-t. Ott állt piros cipőben, vörös koc­kás sportszoknyában, szőkén, fia­talon és szintén mosolygott. A lá­nyok alig pár évvel voltak fiata­labbak nála. Matrózbluzuk árulta el, hogy diákok. A tanárnő és tanítványai. Ma még »kezétcsókolom«, mert bennük van az iskolai fegyelem, de rövi­desen már »szervusz Margó«. Egyenrangúak lesznek, talán asszo­nyok, vagy anyák. Figyeltem hármuk beszélgetését. A lányokon látszott, hogy most hagyták el az Alma Matert és a tanárnő sem olyan régen. S ahogy beszélgettek, már barátnők voltak. Csacsogtak a máról, a vizsgákról. __ Nevetgélve mesélték az osztály * kis titkait, amik »Margó néni« előtt még nem régen valóban tit­kok voltak. A «titkok» burka azon-; Köszöntjük a nyolcszoros élüzem tulajdonosát, a Miskolci Közlekedési Vállalatot abból az alkalomból, hogy második negyedéves tervüket június 23-án teljesítették. Köszöntjük a Közlekedési Vállalat valamennyi fi­zikai és műszaki dolgozóját, akik fáradságot nem ismerve küzdöttek a terv Teljesítéséért; Köszöntjük az üzemi bizottságot, amely a bizalmi ban felpattant, mert most nyár van és a lányok is »megérettek«. Be* szélgettek, nők voltak! — Táborba megyünk a Bükkbe — mondta a csinosabbik lány. Kirándulunk minden nap. — Én a Balatonhoz megyek «I szólt rá a tanárnő s a lányok egy* szerre kérdezték: •— Siófokra? — Nem tudom. Nem láttam még a beutalót. — Mi is voltunk már Siófokon. Balaton és Bükk . ; . A zöld er-* dők lágy susogása, a loccsanó víz csobogása, a ringató hullámok itt voltak most a beszélgetés fonalán és szinte láttam a Badacsony felett lenyugvó nap aranyhidját a vízen* Egy évtizede még évzáró után nem a tanárnőket várta a Balaton és a le* matúráitokat a Bükk. Nyáron jött az álláskeresés, aztán folytatódott télen. Télre tavasz jött, a tavaszra nyár, az őszre tél, csak az állás, a kenyér nem... Margó »néni« sem taníthatna, csak ha valóban »néni« lenne már. Ezek a fiatalok talán el sem hi* szik ezt! Nevetésük ébresztett fel gondola* tóimból, s ahogy bekanyarodott a busz, még egy utolsó »csókolomot« köszöntek és kellemes nyaralást ki* vántak a tanárnőnek. Szép túrákat lányok! Jő pihe* nést »Margó néni«! « v y «s csoportok és az aktivák szervezésé­vel nagy segítséget nyújtott a terv sikeres teljesítéséhez; További jó munkát, erőt, egészség get kíván a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezetének miskolci területi bizottsága^ A felhőszakadásban is helytálltak a diósgyőri munkások Az alkonyt napsugár bronzara* nyában fürdőit a város, s a zápor­Köszöntjük a Miskolci Közlekedési Vállalatot

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom