Észak-Magyarország, 1956. május (12. évfolyam, 104-127. szám)
1956-05-27 / 124. szám
4 SSZAEMAQTABOUZAG Vasárnap, 1988« május TU VITA A MÁSODIK ŐTEVES TERV IRÁNYELVEIRŐL Hol játsszanak a gyerekek? Nemcsak a magam, hanem sokezer édesanya nevében szólok, néhány szerény, könnyen megvalósítható javaslattal szeretném kibővíteni az irányelvtervezetet. Mindnyájunk szemefényéről, legdrágább kincsünkről, gyermekeinkről van szó és arról, ami nekik a legkedvesebb — a játékról. Mert ki merné vitatni, hogy nem ebben lelik tegtöbb örömüket. A hinta, roller, a homokvár csak úgy megdobogtatja kicsiny szíveiket, mint az alvó hajasbaba, vagy a pirospettyes labda. De hol játsszanak a gyerekek? ‘Hol rollerozzanak és hol labdázzanak? Legtöbben azt válaszolják erre: a játszótéren. Ez igaz. De hol van annyi játszótér, hogy befogadja városunk sokezer gyermekét? Mert a gyermek nagyon sok, a játszótér meg nagyon kevés. Amit építettünk eddig, az csak csepp a tengerben. A tervezgetések során beszélünk gyárak, iskolák, különféle intézmények létesítéséről, amelyek persze rendkívül fontosak. De az ilyen apróságnak tűnő és alapjában véve nagyon is szükséges dolgokról sem szabad elfeledkezni, mint a játszótér. Vannak szépen rendezett parkjaink, ahol a fűre lépni tilos és ha a guruló labda kis gazdája mit sem törődve a parkőr vigyázó szemeivel mégis rálép, — megvan a baj. Egy-egy bérházban rengeteg a gyerek, egész nap a szűk, sötét udvarokon rolleroznak, zajonganak, ami nem a legkellemesebb se nekik, se a lakóknak. A szomszédok között gyakran robban ki veszekedés a gyerekek miatt. Az utcán való rollerozásnak is sokan vallották már kárát. A játszóterek hiányát a legilletékesebbek, maguk a gyerekek teszik szóvá. Néhány nappal ezelőtt feljött szerkesztőségünkbe két tíz év körüli kisfiú. Egy levelet hoztak, amelyben elpanaszolják, hogy udvarukban, a Széchenyi utca 60. szám alatt jókora szemétdomb van és az udvaron nem tudnak játszani tőle. Városunk ismert, neves orvosát, dr. Nemecskay Tivadart — aki egyébként tanácstag is — szintén felkereste a Molotov utca 20. szám alatti bérházból egy háromtagú gyermekküldöttség. A gyerekek elmondták neki, hogy az udvaron nem engedik játszani őket, mert a lakók legtöbbje az ajtaja előtti részen virágoskertet létesített, valósággal kisajátította az udvart a gyerekektől. Szép és dicséretes, ha valaki igyekszik barátságosabbá tenni környezetét, de ne a gyerekek rovására! A játszásra olyan szüksége van a gyerekeknek, mint a levegőre, mert nemcsak szórakoztatja őket, hanem alakítja, formálja jellemüket. A tervekben eddig játszóterekről nem esett szó. Felmerül más kérdés is. Vajon miért ne lehetne például Miskolcon olyan állatkertet létesíteni, mint ózdon? Mennyi kedves, szép élménnyel gazdagítaná a miskolci gyerekek életét. S ennek kivitelezése sem olyan lehetetlen, hiszen van erre alkalmas terület akár az Avason, akár a Népkertben. A játszóterek építése részben helyi erőből is megoldható. Miskolcon nagyon sok játszótérnek alkalmas hely van, amelyet jelenleg más célra tartanak fenn. Ilyen például a Beloiannisz utcában lévő csőraktárnak kinevezett hatalmas tér, amely ezelőtt mindig játszótér volt. Helyes volna az is, ha egy-egy nagyobb bérház udvarában az ott lakó gyerekeknek játszóteret létesítenének. Nem a szűk, sötét udvarokra gondolok, hanem elsősorban azokra a napfényes, tágas udvarokra, ahol bőven lenne hely erre a célra. Egy hinta, néhány kocsi homok, egy-két pad — a gyerekek nem is kívánnak ennél többet. Ennyire pedig meg lehet teremteni az alapot, hogyha a tanács, a Hazafias Népfrontbizottság, ezenkívül minden édesanya, édesapa segít. Nem véletlen, hogy ezt a problémát most, a gyermeknapon teszem szóvá. Időszerű a gyerekekről beszélni, hiszen őket ünnepeljük, őket köszönti a dal és a virág, értük repkednek a magasban a piros léggömbök és a szívünk is értük dobog. KECSKÉS RÓZSA A második ötéves terv nagy gondot fordít a közszükségleti cikkek gyártására. Hazánk dolgozói 1960-ban 35 százalékkal vásárolhatnak több cipőt, mint 1955-ben. Csupán a hazai cipőipar 1960-ban 16.2 millió pár cipőt gyárt.-------------------------g................................................................—----‘ T jgkajl A Tisza felett már bontogatja a reggeli napfény a hajnalban összegyűlt ködpárát. A Rákóczi Általános Gimnázium nyitott ajtókkal várja a koránkelő diákokat, valahol a folyó mentén már utolsó húzáshoz készülődnek a halászok,, a híres tokaji hegy oldalán pedig ezer és ezer zsendülő szőlőtőke között kapák acélján csillan meg a napsugár. A folyón át ívelő hídon kékvállpántos katona figyeli a nagyszerű képet, melyet a tavaszi reggel fest erre a régi, századok óta csodált hegyaljai tájra és figyeli a hidat, hisz őrzője népünk drága vagyonának. A hídról mindent látni. A gimnázium kertjében és udvarán már nyüzsögnek a diákok. Könyvekkel, füzetekkel a kezükben az első órára készülődnek. A halászokat sem hagyta el a szerencse: ezüsttestű halak garmada fickándozik a hálóban. A szőlőtőkék között is sokasodnak a csillanások, a kezekben forognak a kapák, hogy még szebb, jobb szőlőt érleljen majd az ősz, még több nemes tokaji bor kerüljön a vidám asztalokra. Benépesedik a sportpálya is, általános iskolások jöttek ki tornaórára az imént. Bőrlabdákat dobnak, és milyen ügyesen! Gyímesi László ötödik osztályos tanuló a tanulásban is első, de a sportban sem marad el: 45 méterre száll a kezéből a kis stukklabda. Vidámság, jókedv. Gyímesi Laci, Aradi Sanyi, meg a többiek nevetve mondogatják: bárcsak mindig tornaóra lenne!... Ha Tokaj utcáit járjuk, szembetűnő a sok régi, „patinás,c ház, az évszázadokról tanúskodó öreg falak, de az is szembetűnő, hogy keveset törődnek, vagy törődtek eddig a néhol már műemlékszámba sorolható épületekkel. Itt-ott látni a tatarozó munka nyomait, de ez még ritkaság. A tokajiak, ha mindez szobáké- rül, elmondják, hogy ezután másképpen lesz. A régi épületeket kijavítják, sőt még szállodájuk is lesz. — Az új terv írja elő — mondja Tóth László elvtárs, a tanács dolgozója és egy kis büszkeség is érződik a hangjában. Amikor az új, a második ötéves tervről esik szó, szinte nincs vége a felsorolásnak. Sokat ad a terv a tokajiaknak. Lehet, hogy eddig nem kaptak annyit, amennyi más községnek jutott, s ezért tűnik soknak. Ha róla beszélnek, szeretettel szólnak, és a szemük mosolyog, Hogyne mosolyogna! De nézzük csak sorjában. * Több, mint félszáz éve épült a régi tokaji híd, melynek csak két hatalmas, fehér pillérét mossa most a Tisza: A fejveszetten menekülő német fasiszták levegőberöpítették az ötvenéves hidat. A szükség ideiglenes hidat emelt mellette, most azon bonyolítják a közúti forgalmat. De az új terv ezeken a roncsokon is diadalmaskodik: Tokaj új, vaskarzatos. betonhidat kap. mely szebb és jobb lesz, mint a régi volt és másfél méterrel szélesebb is! A Budapesti Hídépítő Vállalat építi majd az új hidat és a munka első hírnökei már meg is érkeztek Tokajba. — A gátépítés is megkezdődik — mondja Tóth elvtárs — a Tisza— Bodron átmenettől Ujhelyig mintegy 22 000 katasztrális holdat véd meg a gát az áradások pusztításától. A gátak zsWwrendszere az öntözéses gazdálkodás fejlesztését is elősegíti. És a híres tokaji szőlőültetvények hogyan fejlődnek a terv során? Erre is készen a felelet: — Évenként 120 katasztrális holdat újítunk fel, ugyanekkor 1200 holdnyi erdősítést is biztosít a terv. Tokajban a terv minden pontja közös az emberek szívevágyával és ez olyan igazság, amelyet bizonyítani sem kell. Elég, ha a tokajiaktól érdeklődik valaki, az igazságot azonnal megtalálja. Amikor leszáll a májusi, enyhe tavaszi est, sokan sétálgatnak a szűk. kanyargós utcákon, sokan betérnek a halászszövetkezet halászcsárdájába jó halászlére, rántottharcsára és néhány korty tokajira. Vidám a hangulat, énekelgető fiatalok, nagyokat hallgató, pipázó öreg halászok, folyami hajósok ülnek ott, beszélgetnek múltról, jelenről, jövőről és mindennap újrakezdik és mindennap van újság, új beszélnivaló bőven. Arról már nem is esik szó, hogy az új terv a halászcsárdától sem feledkezett meg: új, tágas% csinos otthont kap a halászcsárda, ahová már most is messze földről jönnek a. vendégek, a finom halászlé szerelmesei... • Az esteledes után eljön az éjszaka. A Tiszán csillagocskák bukdácsolnak, a távoli füzesben szél susog. Elcsendesednek az utcák. A vasúti hídon a vigyázó őrszem lépte kopog. A tér kitágul, messzire tekint, az egész ország a szívében dobog. Mindenütt csend, csend. Holnap új nap kél Tokajban is, dolgos hétköznap. SASS ERVIN FEKETE GYÉMÁNT-A FÖLD FELETT! Az ormosbányai külszíni fejtés munkájából mutatunk be néhány mozzanatot képes riportunkban. A külszini fejtés az első negyedév nehéz időszakában is 110 százalékra teljesítette tervét. Jelenleg 127 százaléknál tart a havi tervben. Az előirányzott 35 vagon helyett átlag 45—48 vagon szenet ad naponta népgazdaságunknak. A sziklakemény meddőfalat csak robbantással tudják eltávolítani* Képünk a robbantás pillanatában készült* A szén ezen a hosszú transzportőrvonalon jut el az osztályozóba. (Weisz József képes riportja.) A többmóteres földréteget exkavátorok segítségével fejtik le a szénrétegről. Sztalinyec vontatá- sú szekrényes földgyalukkal hordják össze a meddő szenet*
