Észak-Magyarország, 1956. május (12. évfolyam, 104-127. szám)
1956-05-27 / 124. szám
raaggagoTiggmfl centiről a középparaszt töpreng Mi az, amiben a középparaszt követi a pártot és a népi demokratikus államhatalmat, s mi az, ami bántja nyugtalanítja, hogyan kellene erősíteni a szövetséget a munkásosztály és a középparasztok között — ezt tanulmányozta a megyei pártbizottság néhány vezető munkatársa az elmúlt hetekben, különösen a sátoraljaújhelyi járásban. Petróleumlámpák fényénél folytatott beszélgetések során, vendéglátó parasztportákon többszáz parasztember nyitotta meg szívét, mondotta el véleményét adóról, begyűjtésről, tervről, termelő- szövetkezetekről, tanácsról, pártról !— egyszóval mindarról, ami a parasztembert érdekli. őszinte hangon A középparasztok többsége a beszélgetések során kertelés nélkül nyilatkozott arról, hol szorít a cipő. Őszintén beszéltek gondjaikról, problémáikról. E beszélgetések elején a megyei elvtársak mindig nyomatékosan hangsúlyozták, hogy ezúttal nem termelőszövetkezeti agitációt akarnak folytatni, mégis a dolgozó parasztok a beszélgetések során többnyire a tsz dolgára lyukadtak ki. Mert hiába gazdálkodik jól a dolgozó parasztok többsége, hiába mondja ki például az egyik nagy- rözvágyi paraszt szinte marxista szóhasználattal véleményét, hogy »míg csak az Önkéntesség elve érvényben lesz, addig mi csak ingadozni fogunk-«. Hiába. A termelő- szövetkezet problémája minden — ismételjük — minden középparaszt agyában gyökeret vert. Igaz, némelyikük mint valami kikerülhetetlen katasztrófára tekint a termelőszövetkezet győzelmére, jórészük azonban józan megfontolással ezt mondja: »Amint a termelőszövetkezeti gazdálkodás nem csupán általában, hanem itt helyileg is jobban fog jövedelmezni, ezt az utat választom, de addig nem.« Álmatlan éjszakák Miből táplálkoznak ezek a vélemények, van-e okuk félelemre a parasztoknak? Indokolt-e az a várakozó álláspont, amelyet a nagyrozvá- gyiak úgy neveznek, hogy az »idő- nyerés politikája«. Nem lehet erre a kérdésre merev tagadással válaszolni. A legtöbb parasztember. újságot,, olvas, méghozzá igen figyelmesen olvas és azonnal észreveszi az olyan megállapítást az ötéves terv irányelvei között, hogy: »elő kell segíteni a termelőszövetkezetek felvirágzását és a termelőszövetkezeti mozgalom jelentős fejlődését, hogy 1960-ig a dolgozó parasztság jelentős többsége saját meggyőződéséből rátérjen a szövetkezeti gazdálkodás útjára.« Sokan elgondolkodnak ezen. De van erre más ok is. Egy vajdácskái középparaszt a beszélgetés során sok-sok gazda lelkiállapotát fejezte ki: — Tudják elvtársak, gyakran nem tudok elaludni éjjel. Amiatt emésztem magam, mi lesz majd, ha nem járhatok lóval á határba, hogy fogom megdolgozni akkor a földet? Ezekre a tépelődésekre választ kell adni. Nem általánosságokkal, nem frázisokkal, hanem világosan el kell magyarázni, hogy nem az egyéniek, a tsz lóállományát fogják főként csökkenteni. A parasztemberek egyrésze arra a következtetésre jutott, hogy az önkéntesség elvét egyes járásokban, falvakban viszonylagosan értelmezik. Azt hiszik, hogy az állam majd gazdasági nyomással, begyűjtési és adópolitikával készteti őket a tsz-be lépésre. Félnek, hogyha évek során még mindig nem határoznák el magukat, újból megismétlődnének egyes olyan módszerek, amelyekkel néhány Sárospatak környéki községben az elmúlt évben próbálták a belépési nyilatkozat aláírására bírni a gazdákat. Még egyszer az önkéntesség elvéről Igen határozottan meg kell mondani, hogy mi sohasem fogunk gazdasági, vagy sem más kényszer útján bevinni a szövetkezetbe dolgozó parasztokat. Továbbra is — inkább, mint bármikor — könyörtelenül megtoroljuk az olyan kísérleteket, amelyek nyomással próbálnak kétesértékű eredményeket elérni. Fölöslegesek az olyan kísérletezgetések is, amelyek azt próbálják bizonygatni a módos középparasztoknak — ami sokhelyütt még bebizo- nyíthatatlan —, hogy már az első évben jobb jövedelemre tesznek szert a termelőszövetkezetben, mint egyénileg. Az ilyen érvelés hatástalan és értéktelen, amire legjobban maga Lenin mutatott rá. »Ha egyszer kijelentettük. hogy önkéntes beleegyezésre törekszünk, akkor ez azt jelenti, hogy a parasztokat meg kell győzni, mégpedig gyakorlatilag meggyőzni- Szavakkal nem engedik magukat meggyőzni, s nagyon jól teszik, hogy nem engedik. Rossz volna, ha csupán rendeletek felolvasásával és agitációs röplapokkal engednék magukat meggyőzni. Ha így át le hetne alakítani a gazdasági életet,— az egész átalakítás fabatkát sem érne.« Csak reálisan! Mire való hát az olyan próbálkozás, mint amilyennel (nem feltétlenül a falusi pártszervezet hibájából!) a sátoraljaújhelyi járás több községében is lehet találkozni? Bizonyos agitációs szempontok, röplapok, amelyeket a pártszervezetek kiadnak a népnevelőknek, azt bizonygatják, hogy a közepesen, vagy rosszul gazdálkodó termelőszövetkezetek tagjai is jobban élnek, mint a középparasztok. Erre példa az olasz- liszkai (egyébként jól dolgozó) párt- szervezet összehasonlító statisztikája. Ennek adatai pontosak, nincs bennük hamisítás, csak egy »apró« hiba: amikor a tsz-tag jövedelmét a középparaszt jövedelméhez viszonyítják, akkor valójában az átlagon aluli jövedelmű középparaszt évi összkeresetét mérik az átlagon felüli tsz-tagéhoz. Ilyen esetekkel sokhelyütt találkozunk. Ezért aztán az agitáció lassankint elveszti hitelét, hiszen a középparaszt könnyen átlát a szitán, a szemfényvesztés pedig csak árt a pártszervezet tekintélyének. A termelőszövetkezeteknek arra van szükségük, hogy az új tagok józan mérlegelés, megfontolás alapján lépjenek be, látva, hogy a szövetkezet előnyöket biztosít számukra. Ha ez nem így lenne, ha erőszakkal és nem meggyőződésük alapján vinnénk be a szövetkezetbe a dolgozó parasztokat, akkor nem jövedelmezőbb gazdálkodást érnénk el, hanem éppen a fordítottját. Márpedig a nagyüzemi gazdaság nem végcél, hanem eszköz a paraszti jólét elérésére. Sajnos, tapasztalható: nem hangzik el középparasztokkal egyetlen beszélgetés sem anélkül, hogy — akár képletesen — oda ne tolnák az orruk elé a belépési nyilatkozatot. Pedig e módszerek miatt a dolgozó parasztok egy részének borsózni kezd a háta, ha csak azt a szót hallja: »belépés«. Ezért van az, hogy Olaszliszkán 34 párttagból az első alkalommal csak három ment el a tsz-kérdést tárgyaló taggyűlésre. Ezért van az, hogy Vajdácskán. nyolcán léptek be a közelmúltban a tsz- be és egyik sem a -népnevelők munkájának hatására. Meggyőző beszélgetéseinknek olyanoknak kell len- niök, hogy a dolgozó paraszt szívesen lássa a kommunistákat a házánál, érezvén, hogy a pártszervezet törődik gondjaikkal. Nem szabad, hogy a dolgozó parasztok zaklatást lássanak a tsz-agitációban. Mi az, ami vonz és mi az, ami taszít Sem bűvészkedéssel összeszedett adatok ismételgetése, sem a belépés állandó emlegetése nem célravezető módszer. Mit tegyünk hát? Mondjunk le a termelőszövetkezetek eredményeinek ismertetéséről, várjunk csodára, hogy a középparaszt magától belátja: jobb a termelőszövetkezetben? Nem! Egyszerűen arról van szó, hogy minden meggyőzés aranyalapja, ha a közepesen dolgozó csoportok jó termelőszövetkezetekké fejlődnek, s reális eredményeiket és hibáikat sémák, sablonok nélkül ismertetjük. Csak ha így beszélünk az egyszerű falusi emberekkel, csak ha igazat mondunk, személyhez szólunk — győzheti meg a középparasztok többségét, hol a helyük a jövőben. A kapun belülről A legfigyelemreméltóbb beszélgetések közé tartozott az, amelyet Pácinban azokkal folytattunk, akik már szakítottak a középparaszti életmóddal, beléptek a tsz-be. A pácini Di- mitrov-tsz nem tartozik a különösen jó szövetkezetek közé. Tagjainak munkaegységrészesedése alacsonyabb volt, mint a megyei és a járási átlag. A szövetkezet tagjai elmondták azt is, hogy még nem élnek úgy, mint a középparasztok a faluban, lehet, hogy jövőre se lesz sokkal könnyebb a helyzetük. A középlejáratú hitelek egy részét a zárszámadás után vissza kell téríteniük, az új belépések miatt a gazdaság nőni fog, ami jelentős beruházásokat tesz szükségessé. Ősszel ugyanis belépések várhatók. Miért? Mert a dolgozó parasztok látják a fejlődést. Észreveszik, hogy a tsz vetése szebb, mint a legtöbb gazdáé, az emberek megértik egymást, a hangulat a szövetkezetben jó. Látják, hogy a gépi művelés kedvezőbb életfeltételeket teremt, így a szövetkezetbe való belépés előbb-utóbb kifizetővé válik. S ha így van, akkor miért ne előbb lépjenek be. Találkoztunk itt, Pácinban egy nagyon érdekes jelenséggel. A tsz- tagok hangja bizony többször panaszosra fordult. De arra még csak véletlenül sem gondoltak, hogy vissza kellene térni a kis parcellákra. Ez annál jellemzőbb az egész szövetkezeti mozgalomra, mert nem különösei jó, hanem közepes tsz-ről van szó. S amikor a tsz-tagok a ki- útról beszéltek, nem a jobban élő középparasztok, hanem a jobban gazdálkodó" karcsai Dózsa, vagy a cigándi Petőfi helyzetével példálóztak. Világosan tudják, hogy nem visszakanyarodni, hanem előre kell menniök azon az úton, amelyen elindultak. Ezek a középparasztok elhagyva az egyéni gazdaságot, megtalálták az utat és arról nem térnek le többé, igazolván ismét a lenini tanítást: a középparaszt barátunk és szövetségesünk. Mindenféleképpen segítenünk kell a középparasztot a szövetkezet felé vivő úton úgy, amint Lenin tanította: buzdítsunk szövetkezetek létesítésére, » ... de ezeket úgy kell megszervezni, hogy megnyerjék a paraszt bizalmát. Addig pedig a parasztoknak tanítványai és nem tanítói vagyunk«. Ez azt jelenti, hogy amíg a középparaszt rá nem szánja magát a belépésre a »közösbe«, addig is minden úton-módon ki kell kérni a véleményét a falu dolgában, gazdálkodásában, s minden más kérdésben. Valóban tanulmányoznunk kell gondolkozását, tanulni kell tőle — ez a legfőbb tapasztalatunk. SÁNDOR LÁSZLÓ KÉPEK A SZOVJETUNIÓBÓL PÁLYÁZATI FELHÍVÁS a Borsod megyei pártbizottság marxizmus — leninizmus esti egyetemére A Borsod megyei pártbizottság felvételi pályázatot hirdet a marxiz- mus-leninizmus esti egyetemének az 1956—57. tanévére. Az egyetem célja, hogy az értelmiségi munkakörben dolgozók (mérnökök, technikusok, orvosok, jogászok, művészek, pedagógusok stb.) párt-, állami és tömegszervezeti funkcionáriusok, vezető propagandisták szervezett marxista-leninista oktatását magas színvonalon biztosítsa. Az egyetem hallgatói a tanfolyam első évében dialektikus és történelmi materializmust, a második évben politikai gazdaságtant, a harmadik évben a. nemzetközi munkásmozgalom és pártunk történetét tanulmányozzák. E tárgyakból félévenként vizsgát tesznek. A tanulmányi eredményekről, illetve az egyetem elvégzéséről bizonyítványt kapnak. A tanulmányi idő három év. A tanév szeptember elsejétől július elsejéig tart. Hetenkint egyszer, meg-, határozott napon délután fél 6—9 óráig kötött foglalkozási (előadás, osztályfoglalkozás) van, amelyen a részvéte] kötelező. A hallgatók évi 100 forint tandíjat fizetnek. Az egyetemre való felvétel feltétele: érettségi vagy ennél magasabb iskolai végzettség, illetőleg megfelelő szakmai tapasztálat. Az egyetemre pártönkívüliek is kérhetik felvételüket. Az egyetemre pályázhatnak: Miskolc területén és környékén lakók, illetve dolgozók. Nem kérheti felvételét, aki más egyetem, stb. hallgatója, vagy más egyetemre, tanfolyamra jelentkezett. A pályázatot a borsodmegyei pártbizottság marxizmus-leninizmus esti egyetemére (Miskolc, Selyemrét 1) kell beküldeni 1956. június 15-ig. A jelentkezéseknek megfelelően a pályázókat a felvételi bizottság értesíti a felvétel napjáról. A 'pályázat a munkahely, illetve a munkahely szerint illetékes párt- bizottságon beszerezhető kérdőív alapján történik. Mellékelni kell: 1. Részletes önéletrajzot. 2. A pártszervezet, illetve a párt- bizottság ajánlását. 3. A vállalat vagy intézmény igazolását jelenlegi munkaköréről. KözségitaRácsok! mi Haszonállat elhullásokat telefonon: Szikszó 57-re jelentsék! Díjtalan elszállítás, erősen felemelt térítési díjak. Állatifehérje Vállalat Szikszó. Az Atlanti-óceánon, távol a szov-1 után a heringet átszállítják a feldol- jet partoktól dolgoznak a murman- gozó hajóra, ott lesózzák, s hordók- szki halászhajók. A sikeres halászat • ban tárolják; A képen: M. Melnyucsik mester vezetésével a halak lesózásán dolgoznak a »Zabiják« halászhajón. A Szovjetunió Minisztertanácsa nemrégiben törvényerejű rendeletet adott ki az 1956. évi állami népgazdaságfejlesztési kölcsön kibocsátásáról. A kölcsönt 32 milliárd rubel ösz- szegben, 20 évi határidőre bocsátotA képen: Kölcsönjegyzés a »Vörös ré ták ki, hogy a lakosság anyagi eszközeivel hozzájárulhasson a Szovjetunió népgazdaságának további fejlesztését szolgáló intézkedésekhez. A szovjet nép a kibocsátott kölcsönt rövid idő alatt — május 2I-én estig — lejegyezte. íny«-szovhoz (Moszkva) dolgozói kőén. DÍSZ-ELEI Figyelemreméltó kezdeményezés, amelyet kevéssé méltatnak figyelemre A MISKOLCI SZMT klub táncestélyeinek vendégei között egy-két éve még ott voltak a város közismert, tarkaöltözetű ifjú botrányhősei. Ezek az estélyeken gyakran visz- szataszító, ízléstelen magatartást tanúsítottak. Most már régóta nem történt az SZMT táncestélyein komolyabb cse- te-paté. Az idejáró fiatalok többsége tisztességesen viselkedik, öltözködik, táncol. Hogyan történt az örvendetes változás? Úgy, hogy klubigazolványt rendszeresítettek, amelyet bárki megkaphat, de a botrányos, ízléstelen magatartásúaktól bevonják. Választottak egy klubtanácsot is, amely a klub egy függetlenített vezetőjéből, két szülőből és két olyan fiatalból áll, aki szombaton és vasárnap idejár szórakozni. A tanács buzgón őrködik a rend felett és meg- regulázza a fegyelmezetlenkedőket. A művelődési ház állandóan szerződtetett zenekara szolid játékával szintén hozzájárul a kellemes, kultúrált hangulathoz. A KLUBNAK lehetőségei vannak arra is, hogy ne csupán táncestélyeken biztosítson érdekes szórakozást a fiataloknak. Ezeket a lehetőségeket a klub vezetősége igyekszik is kihasznáíni. Talán egyedülálló kezdeményezése a kéthetenkint megrendezett ifjú házasok találkozója, amelynek rendszeresen átlag 50 fiatal házaspár látogatója van. A résztvevők meghallgatják az előadásokat, amelyek a családi élet boldogságával, az erkölcs, a gyermeknevelés problémáival foglalkoznak igen népszerű, érdekes fórmában. Rendszeresen meghívnak tanácsadásra, baráti beszélgetésre közmegbecsülésnek örvendő idősebb házaspárokat. Az előadások után beszélgetések következnek. Ezeket a találkozókat eddig zártkörűen rendezték meg. ősszel ismét rendszeresen fognak ilyen ösz- szejöveteleket tartani. Most új, érdekes kezdeményezésről adhatunk hírt. Csütörtökön délután olyan ifjúsági klubnapot rendeztek, amelynek keretében Adonyi Jenő, a budapesti Kenyeres úti átmeneti javítónevelő intézet igazgatója tartott előadást »Egy megtévedt ifjú visszatér« címmel. A kiváló pedagógus eseteket mondott el nevelői gyakorlatából, bíróság elé került és jó . útra tért fiatalokról. Az előadás után népitánc, aztán kötetlen klubprogram következett. Játékokat adott ki a rendezőség, megszólalt a zene, megkezdődött a tánc, amelyet időn- kint vidám játék szakított félbe. A klubnapon résztvettek a Fonodában, a Nemzeti Bankban és sok más vállalatnál dolgozó díszesek. Néhány fiút és leányt a Fonodából maga a DISZ-szervezet és a vállalatvezetőség azzal a »jelszóval« küldött ide, hogy »nem árt, ha meghallgatnak egy ilyen előadást«. A fiatalok, akikkel elbeszélgettünk, elmondták, hogy tetszett nekik a program és ha megint rendeznek ilyet (már pedig rendeznek), eljönnek akkor is. NEVELNI a fiatalokat — úgy, hogy ezt ne érezzék nevelésnek, szórakoztató programot nyújtani nekik, hogy az ne csak tánc legyen és az ifjúság mégis jól érezze magát — ez a programja legtöbb DlSZ-bizottsá- gunknak és DISZ-szervezetünknek. De arra, hogy miképpen valósítsák meg ezt a programot a gyakorlatban, még alig alakultak ki célravezető módszerek. E tekintetben mutatott példamutató kezdeményezést az SZMT miskolci Művelődési Háza. Miskolcon gyakran panaszkodnak, hogy nincs olyan hely, ahová a középüzemek, az irodák, a ktsz-ek díszesei eljárhatnának szórakozni, tanulni. De mint a példa mutatja, az SZMT-klub öntevékenyen kezdi kibontakoztatni ezirányban is munkálat. Igaz, a klubnapok és előttük a fiatal házasok találkozói önmagukban még nem jelentenek fordulatot. De bizonyos, hogy a kezdő lépések megtörténtek a gazdag programú ifjúsági klubélet kialakításához. ILLENE, hogy a Miskolc városi DISZ-bizottság, amely a fiatal házasok jól sikerült találkozóira nem figyelt fel, észrevegye az ifjúsági klubnapokban rejlő lehetőségeket, eljöjjön ezekre a programokra, tanuljon az itteni módszerekből és segítse gyakorlatilag az itt kezdődő munkát. A DISZ a klub munkájába bekapcsolódva igazán sokat adhat a fiataloknak. s: u
