Észak-Magyarország, 1956. május (12. évfolyam, 104-127. szám)

1956-05-19 / 117. szám

2

2S1AKHAQTAKOI8ZAQ

Szombat, 1956. május i».

A Magyar Dolgozók Pártja budapesti pártbizottságának aktívaiilése

f**" (Folytatás az 1. oldalról.)

melés ütemességét és folyamatosságát, s számolják fel a meglévő hiányosságot. Ahhoz viszont, hogy az igazgatók bátrabban kezdeményezzenek, ne várjanak mindent felülről, mozgósítsák a fellelhető tartalékokat és felvegyék a harcot a bürokratizmussal szemben, az is kell, hogy nagyobb legyen a hatáskörük, ne legyen a kezük megkötve, mint most.

— Nekünk tovább kell táplálni és fokozni azt az egészséges aktivitást, tettvá’gyat és segíteniakarást, ami második ötéves tervünk irányelveinek megvitatásával kapcsolatban szerte az országban megnyilvánul s ezzel is hassunk oda, hogy a tervet minden nehézség ellenére teljesítsük.

Minden e’őfeítéíel megvan a mezőgazda«ú»i terreieíés tokozásához

A második ötéves terv célkitűzései között ott szerepel a mezőgazdaság szocialista átszervezésének és ezzel együtt a mezőgazdasági termelés 27 százalékos emelkedésének nehéz feladata. Ennek minden előfeltétele megvan.

— A magyar termőföld egyharma- dán szocialista nagyüzemi gazdálkodás folyik. A termelőszövetkezetek jelentékeny része egyre erősödik és termelési eredménye, tagjai növekedő anyagi jóléte egyre nagyobb vonzóerőt gyakorol az egyénileg dolgozó parasztságra. Türelmes, szívós meggyőző munkával, különösen, ha aj agitációban a már meglévő termelőszövetkezetek tagjai és főleg a volt középparasztok járnak élen, bizton meg tudjuk oldani ezt a feladatot is.

— A termelőszövetkezetek egészséges és gyors fejlődésének előfeltétele, hogy az új tagok önként, saját meggyőződésükből lépjenek . be. Rendkívül fontos a szövetkezeti demokrácia és a szövetkezeti fegyelem erősítése. A középparasztok belépésének nem egy helyen az a hátráltatója, hogy látják, • egyes tsz elnök nem hallgat a tagságra, hogy önké- nyeskedik, hogy a tsz ügyeiben önhatalmúlag kívülről intézkednek, hogy a bank a tsz pénzével nem egyszer tetszése szerint rendelkezik, hogy néhol Csáki-szalmája a tsz vagyona s végül, de nem utolsó sorban, sokhelyütt háttérbe szorítják a tsz- ben a középparasztot. Amilyen gyorsan kiküszöböljük a hibákat, úgy fog erősödni a középparasztok belépése a termelőszövetkezetekbe.

A termelőszövetkezetek fejlesztése a párt és kormányszervek állandó feladata, melyen szakadatlanul dolgozni kell. Ugyanakkor élesen kell' küzdeni az önkéntesség elvének megőrzéséért, nem szabad tűrni a tsz- szervezés folyamán semmi erőszakoskodást, s ahol ilyen még's előfordul, gyorsan és erélyesen meg Ítéli torolni és nyilvánosan meg kell bélyegezni.

A mezőgazdasági termelés 27 százalékos emelése a termelőszövetkezetek fejlesztése közben nem könnyű feladat. Végrehajtásához elengedhetetlenül szükséges, hogy a mezőgazdaság szocialista szektorának fejlesztése mellett megfelelő támogatásban részesüljenek az egyénileg dolgozó parasztok is, akik mindjobban eleget tesznek az állam iránti kötelességüknek. Minden módon lehetővé kell tenni számukra a gazdaságukban még meglévő tartalékok mozgósítását, termelésük és ezzel együtt jövedelmük növelését.

Végül, de nem utolsó sorban már az idén is tervszerűen fokozni kell a mezőgazdaság termelését és gondosan elő kell készíteni az aratást, a begyűjtést.

A legközelebbi öt évben a traktorállomány 19 ezer d-- ’’bal szaporodik, több mint ötven százalékkal nő az öntözött terület, megötszöröződik a vegyszeres gyomirtás, fokozódik a műtrágya használata, a hibrid-vetőmag alkalmazása, tovább terjed a "épek használata — mindezek összessége lehetővé teszi a mezőgazdasági tervelőirányzat célkitűzésének végrehajtását.

Az ipari íermefés lavaly ófa újra egészséges, eoelSíedű sránvzaloí mutat

A második ötéves terv időszakában az ipari és mezőgazdasági termelés növelése, a termelékenység emelése és az önköltség csökkentése alapján rendszeresen növekedik a munkások és alkalmazottak jövedelme, jelentősen fejlődik egészségügyi ellátása és kulturális színvonala.

A XX. pártkongresszus szakadat- la-’il a legnagyobb figyelmet fordította a népjólét emelésének kérdésére, a szociális kérdésekre, a munka- védelemre, a dolgozók helyzetének megjavítására s arra, hogy a párt-, állami- és tanácsszervek törődjenek jobban a dolgozókkal, használják ki jobban, ésszerűbben a helyi lehetőségeket és a rendelkezésükre álló eszközöket.

Az egész második ötéves terv irányelveit is áthatja a dolgozókról való gondoskodás. Ezért a terv az eddigieknél sokkal részletesebben szabja meg a dolgozók életkörülményei javításának, kulturális felemelkedésének, a tudomány, a kultúra íejlesztésének feladatait és módját. Meg vagyunk győződve róla, hogy e terv hatalmas célkitűzéseit hazánk további felvirágoztatásának e programját, egyforma lelkesedéssel fogja támogatni az ipari munkásság, a dolgozó parasztság, a haladó értelmiség és mindenekelőtt a példamutató, áldozatkész, lelkes budapesti dolgozók százezrei. (Nagy taps.) Ez a második ötéves terv valóraváltásának legbiztosabb záloga.

A második ötéves tervünk megkezdésére a szokatlanul hideg tél zavarólag hatott, de a minisztériumi ipar az ez évi első négy hónap célkitűzéseit egészében 101.5 százalékra teljesítette.

Még jobb a teljesítés a budapesti ■üzemekben, amelyek május elsejére 102 százalékra teljesítették tervüket. Most minden lehetőség megvan arra, hogy pótolják a kiesést azokban az iparágakban, amelyek a rossz időjárás miatt az első negyedévi tervüket nem teljesítették. A mezőgazdaságban a bő májusi esők hatására megjavultak a termés kilátásai. Minden oldalról azt látjuk, hogy a munkás osztály, az egész dolgozó nép optimista, lelkes, hogy a munkafegyelem javul. Már pedig ez az egyik legfontosabb előfeltétele annak, hogy az 1956-os tervet minden mutatójában teljesítsük, sőt túlteljesítsük.

Szólni kívánok a második ötéves terv irányelveinek külföldi, kapitalista visszhangjáról is. Azok a nyugatra szökött fasiszták és reakciósok, akik a különböző imperialista rádiók szerkesztőségeiből hirdetik nekünk a tiszta demokráciát és akik foglalko- eásukból kifolyóan szakadatlanul, keresik a kákán is a csomót, természetesen csak szitkot és átkot szórtak |rz irányelvekre. De az a lárma, amit

a második ötéves terv irányelveivel kapcsolatban most csaptak, csak halvány visszhangja annak, amit az1 első ötéves terv megkezdésekor hallhattunk. S most már ők sem nevezik az irányelveket »kommunista blöff- nek«, »üres propaganda szólamnak«, mint azelőtt tették. Ennek már lejárt az ideje. A tőkés sajtó zöme pedig ezúttal a fanyar tárgyilagosság hangján foglalkozott az irányelvekkel s megállapította, hogy célkitűzései reálisak és megvalósíthatók. Ebben az állásfoglalásban, mint egy cseppben a tenger, visszatükröződnek a változott viszonyok s az a tény, hogy a terv irányelveit népi demokratikus államunk egészséges gazdasági fejlődésének mutatójául tekintik.

A második ötéves terv irányelveinek célkitűzései reálisak, de ez nem jelenti azt, hogy teljesítésük könnyű, hogy nem követeli meg az összes erők megfeszítését. Az első ötéves tervhez képest a második minőségi változást jelent. Elég rámutatni arra hogy a termelés emelkedését ezúttal kétharmad részben a munka termelékenysége biztosítja, míg az első öt éves tervben ez a forrás csak az emelkedés egyharmadát adta. A második ötéves terv irányelvei igen je lentős fajlagos anyagmegtakarítást, komoly műszaki fejlesztést, a terme- lés korszerűsítését követelik meg. Azt sem felejtsük el, hogy az új ötéves terv irányelveiben minden százalék — mint mondottam — ötven százalékkal több termelvényt jelent, mint az első ötéves tervben.

Narrv megelégedéssel fogadták dől gozóink az árleszállítást, mely évi kihalásában kilencszáz millió forinttal növeli reáljövedelmüket. Az a körülmény. hogy az árleszállítás utáni napon például a Corvin Áruháznál négyezren vártak a nyitásra és százezren vásároltak, mutatja, hogy a dolgozók helyeslik az árleszállítást és élnek a vele kapcsolatos előnyök kel. Sokan szerették volna, hogy ha í hús és a zsír ára is jelentékenyen csökkenne, de erre még nem voltak meg az előfeltételek. Arról is gondoskodunk, hogy a leszállított áru elekekben ne álljon be hiány. Őrködni fogunk azon is, hogy a leszállított áru cikkekben ne forduljon elő burkolt áremelkedés. (Nagy taps.) Az árleszállítást elsősorban az tette lehetővé, hogy az ipari termelés tavaly óta újra egészséges, emelkedő irányzatot mutat.

vonta ebből a szükséges tanulságokat I tek soha többé meg ne Lsmétlődhes- s mindent megtesz, hogy hasonló ese- | senek. (Hosszantartó, nagy taps.)

Fel keli Tenni a szeli faszéi lem minden megnyilvánulásával szemben a harcot

nyos elvtársak baloldali túlzásaival szemben; Ez a kérdés később is gyakran felmerült, különösen a termelő- szövetkezetek fejlesztésével kapcsolatban és másutt is, de mélyreható, komoly eredményeket nem hozhatott, mert közben a személyi kultusz elA személyi kultusz háttérbe szorította a párt- és a néptömegek történelemalkotó szerepét

— Elvtársak!

A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának legfontosabb tette, hogy minden területen érvényre juttassa a pártvezetés lenini normáit: a kollektív vezetést, a kritikát, az önkritikát, a párt és az állami demokráciát, a demokratikus centralizmust és kérlelhetetlenül hadat üzent a személyi kultusz minden megnyilvánulásának. Ez utóbbival kapcsolatban bátran felvetette és kritizálta Sztálin működését.

A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága nem felejti el Sztálin nagy érdemeit, melyeket a pártban, a Szovjetunió létrehozásában és az egész nemzetközi munkásmozgalomban szerzett. Közismert az a pozitív szerep, melyet Sztálin a szocialista forradalom előkészítésében és megvalósításában, a polgárháborúban, a párt és a Központi Bizottság harcában a leniniz- mus eltorzítói és ellenségei, a trockis- ták, a jobboldali opportunisták, polgári nacionalisták ellen vívott harcban, a szocializmus építéséért folyó küzdelemben játszott.

Sztálin kiemelkedő marxista volt, akinek műveiből tovább is fel lehet használni azt, ami értékes és maradandó és kritikusan el kell választani tőlük a helytelen tételeket.

A Szovjetunió Kommunista Pártja, miközben józanul értékelte és elismerte Sztálin érdemeit, élesen rámutatott azokra a súlyos hibákra, melyek a vele kapcsolatos személyi kultuszból eredtek s azokra a nagy károkra is. melyeket Sztálin' különösen élete utolsó két évtizedében okozott 'azzal, hogy gyakran megsértette a pártélet lenini normáit és a kollektív vezetés elvét, hogy fontos párt- és állami kérdésekben gyakran egyedül döntött, amiből komoly hibák, a párt és államvezetés lenini elveinek elferdítése, a szocialista törvényesség súlyos megsértése származott. A személyi kultusz, mely szerint egy ember mindent láthat, mindent meg tud tenni, mindenki helyett gondolkodhat, háttérbe szorította a párt és a néptömegek történelemalkotó szerepét és gátolta a dolgozó tömegek teremtő tevékenységének szabad fejlődését. A személyi kultusz nagyban hozzájárult a marxizmussal összeegyeztethetetlen dogmatizmus elterjedéséhez. növelte a bürokratizmust, a nyers' adminisztratív eszközök alkalmazását, helyes kezdeményezése!: semmibe vevését, a hibák elkendőzését és a felelőtlenséget a néppel szemben.

Azt a bátorságot és határozottságot, mellyel a Szovjetunió Kommunista Pártja minden téren felvette a harcot a személyi kultusz ellen, hé- lyenkint egyesek félremagyarázták s azt hitték, hogy a személyi kultusz elitélése egyben a vezetők szerepének tagadását, a gazdaságban az egyszemélyi vezetés elvetését is jelenti. Ez a nézet téves. Lenin szakadatlanul aláhúzta a vezetés és a vezetők jelentőségét. »Egyetlen osztály a történelemben — tanította Lenin — nem ]utctt uralomra, ha ki nem emelte volna saját politikai vezetőit, élenjáró képviselőit, akik képesek szervezni és irányítani a mozgalmat.«

A személyi kultusz elterjedt a népi demokratikus országokban és sajnos nálunk is. Káros hatásai a párt és állami élet minden területén megmutatkoztak. S bár a harcot a személyi kultusz ellen pártunk Köz ponti vezetősége 1953 júniusi he lyes határozatai óta felvetette, igazi jelentősége csak most, a XX. kongresszus bátor munkájának nyomán kezd kibontakozni. Nekünk az eddiginél jobban, konkrétabban kell foglalkozni a pártvezetés lenini elveinek megszilárdításával s ezzel kapcsolatban a személyi kultusszal is. Felülről, önbírálóan kell e téren példát mutatni. Eddig mi a nagy nyilvánosság előtt legtöbbször általánosságban beszéltünk a nálunk eluralkodott személyi kultuszról. És ez nem elég. A valóság az, hogy ezt a személyi kultuszt én magam is eltűrtem, sőt magam is támogattam. Ezt azért is kereken ki kell mondani, mert különben az elvtársakban az az érzés keletkezhetne, hogy kerülgetjük a dolgot, mint a macska a forró kását.

Hasonló a helyzet a személyi kultusszal összefüggő törvénytelenségek kérdésében is. Itt is tovább kell mennünk. Meg kell mondani nyíltan és őszintén, hogy abban, hogy nálunk ilyen súlyos törvényellenességek előfordulhatnak, hibás vagyok én magam is, aki a párt legfontosabb posztján állottam, de hibás bizonyos fokig az akkori vezetés is. S legyenek meggyőződve az elvtársak, hogy mélyen fájlaljuk és sajnáljuk — és különösen én sajnálom és fájlalom —, hogy nálunk a szocialista törvényesség megsértésének ilyen súlyos esetei fordulhattak elő. Az akkori pártvezetés nem dolgozta ki és nem valósította meg az állam védelmi hatóság párt és állami ellen őrzésének olyan rendszerét, mely lehetetlenné tette volna a törvénysértéseket. Ez volt a főhiba s ebben hibás vagyok magam is. Ez tette lehetővé Berija ügynökeinek, Péter Gábor és bandájának garázdálkodását. Pállunk Központi Vezetősége leElvtársak! 1

Meg kell vallani, hogy a rehabilitáció, mely kezdetben nem folyt elég gyorsan és konzekvensen, de amelyet az illetékes szervek a legközelebbi hetekben megnyugtatóan és véglegesen lezárnak, a párt igazságérzetét és erejét bizonyítja.

Mi pártunk és népünk előtt nem titkoltuk, nyíltan feltártuk elkövetett hibáinkat. »Ha mi nem fogunk félni attól, hogy a legkeservesebb és legnehezebb igazságról is egyenesen beszéljünk, akkor megtanuljuk, feltétlenül, biztosan megtanuljuk legyőzni az összes és mindenféle nehézségeket.« (Nagy taps.) Ezt tanította Lenin. S a mi pártunk lenin pártja és hűen követjük tanításait!

1953 júniusa óta a Központi Vezetőség és a kormány jól átgondolt, sorozatos rendszabályokat foganatosított arra, hogy biztosítsa a szocialista törvényességet. E rendszabályokhoz tartozott az internálótáborok megszüntetése, széleskörű amnesztia, a rendőrbíráskodás eltörlése, egy sor politikai per felülvizsgálása, melynek elitéltjeit, amennyiben ártatlanok voltak, rehabilitálták, mások pedig, akik bűncselekményt követtek el, amnesztiában részesültek. Létrejött az ügyészség, mely állami vonalon rendszeresen ellenőrzi a szocialista törvényesség betartását. A belügy minisztériumot, az ügyészséget, az igazságügyminisztériumot többszáz becsületes, párthű elvtárssal erő sítették meg. Azóta egyre fokozódott ezeknek a szerveknek állandó párt és állami ellenőrzése. Ezen a téren az utolsó három esztendőben kétségkívül komoly eredmények mutatkoztak.

De ezzel nem lehetünk megelégedve s szakadatlanul résen kell lennünk, hogy az ellenőrzés állandó fokozásával a kritika és önkritika, különösen pedig a pártdemokrácia fel- használásával biztosítsuk, hogy ezeket a szerveket át meg áthassa a szocialista demokrácia szelleme és a törvényesség, az alkotmány tisztelete, a szocialista haza becsületes, hű szolgálata. Ugyanekkor szükség van szilárd, jó államvédelemre. A Központi Vezetőség mindent megtesz, hogy az állambiztonság, az államvédelem szervei érezzék, hogy nehéz munkájukat teljes bizalom kíséri és támogatja a párt, a kormány, az egész dolgozó nép és segít kialakítani azt az egészséges, harcos szellemet, mely legjobb biztosítéka annak, hogy feladatukat odaadóan és sikerrel tudják elvégezni. (Nagy taps.)

Az összes volt szociáldemokraták is szabadlábra kerültek. Ezt azért tartom szükségesnek megemlíteni, mert Hruscsov és Bulganyin elvtárs múlt havi angliai tartózkodása alkalmával az angol Labour-Party egyes vezetői ezt a kérdést felvetették és az angol sajtóban vagy három hete meg is jelent egy lista, rajta a nálunk állítólag még börtönben ülő szociáldemokraták neveivel. E névsorban szereplő szociáldemokraták valamennyien szabadlábon voltak s az angol Labour-Party vezetői, akik mint Hruscsov . elvtárs mondotta, nem egyszer reakciósabbak a konzervatívoknál, ezt nagyon jól tudták. Azt is tudták, hogy ezzel a lépésükkel csak a reakciónak, a békés együttélés ellenségeinek malmára hajtják a vizet.

Elvtársak! A pártélet lenini normái érvényrejuttatásának kérdését, mint említettem, a maga teljességében és mélységében csak a XX. kongresszus határozatai után vetettük fel. A kollektív vezetés, a kritika és önkritika, a pártdemokrácia teljes érvényesülését csak úgy tudjuk biztosítani, ha bátran rár^ itatunk azokra az akadályokra, amelyek ki bontakozását nálunk gátolják. A mi pártunkban a felszabadulás első nap jától kezdve erős volt a szekta-szel lem, a 25 éves illegalitás velejárója. Az elvtársak emlékeznek rá, hogy 1945-ben, 1946-ban milyen szívósan kellett harcolnunk a szektaszellem különböző

terjedése is erősítette a szektaszellemet, gyengítette a pártdemokráciát.

Amikor a dolgozó nép hatalomra jutott, sok elvtársunknál az a nézet kerekedett felül, hogy most már nincs szükség érvelésre, hogy most már nem is olyan fonto^ a tömegek meggyőzése, a gondos, aprólékos agitáció és propaganda, helyette megfelelnek az adminisztratív rendszabályok, az utasítgatás, a parancsolgatás. A szocialista törvényesség megsértése, a személyi kultusz e velejárója, ugyancsak abban az irányban hatott, hogy elszaporodtak a ba- sáskodó, öntelt kiskirályok és velük együtt a karrieristák, a talpnyalók, a fejbólogató Jánosok, akik nem egy régi rendes elvtársat háttérbe szorítottak s megbántottak. Ilyen körülmények között nem fejlődhet megfelelően a bátor kritika és önkritika, a pártdemokrácia, a kollektív vezetés. Ugyanakkor erősödött minden téren a centralizáció, s a helyi egyéni kezdeményezés helyét egyre inkább a felülről jövő utasítás foglalta el.

Már az 1953. júniusi határozat követelte, hogy harcot kell indítani az ellen az érdes, rid°g bánásmód ellen, amellyel az állami, de nem egyszer a pártfunkcionáriusok is helyenként kezelték a dolgozókat. S most, hogy a XX. kongresszus munkájának fényében ezt a kérdést közelebbről szemügyre vesszük, látjuk, hogy a munka dandára még előttünk van; Ezért nekünk most fel kell venni a szektaszellem minden megnyilvánulása ellen is a harcot, mert enélkül nem tudjuk megerősíteni és elmélyíteni kapcsolatainkat a tömegekkel; Minden módon bátorítsuk és támogassuk a kritikát és önkritikát, azt a kritikát, amely építő, segítő szándékú s amelyet a szocializmus erősítésének szelleme hat át. Bátran támaszkodjunk a tömegekre, szívleljük meg kritikájukat, hallgassuk meg javaslataikat, orvosoljuk jogos panaszaikat, legyünk figyelmesek velük szemben^ Ugyanakkor informáljuk őket a lehető legszélesebb mértékben, hogy módjuk legyen a kérdéseket minden oldalról látni és hozzájuk helyesen állást foglalni.

A Központi Vezetőség egyik fontos feladatának tartja, hogy számba vegye a régi pártihű elvtársakat (nagy taps), akik az illegalitás nehéz éveiben, a spanyol szabadságharc tüzében, a második világháború idején a legnehezebb viszonyok közt bátran küzdöttek a 'kommunizmus nagy ügyéért s gondoskodjon róla, hogy a régi harcosok példaként álljanak az új kommunista nemzedék előtt. (Nagy taps.)

Harcoljunk kíméletlenül minden olyan kísérlet ellen, mély el akarja fojtani a szabad kritikát. Ha a munkások, dolgozó parasztok és haladó értelmiségiek azt tapasztalják, hogy mindenütt, a pártban csakúgy, mint az államgépezetben erőteljesen érvényesül a demokrácia szelleme, úgy ez fokozza a párttagok és párton- kívüliek politikai aktivitását és egyben megnöveli tömegbefolyásunkat. Már most is tapasztaljuk, hogy a XX. kongresszus óta sokkal bátrabb, elvibb természetű hiányosságaink bírálata és szaporodnak azok a hasznos javaslatok, melyeknek az a célja, hogy hibáinkon, hiányosságainkon segítsenek. Nekünk minden eszközzel bátorítani kell az ilyen kritikát, melyet szocialista építésünk és a nép érdeke fűt és mely azok ellen irányul, akik bürokraták, akik félnek az újtól, akik már elfelejtették a dolgozó néppel szemben fennálló kötelezettségeiket. A kritika, főleg az egyszerű dolgozók kritikájának bátorítása a legbiztosabb módja annak, hogy pártunk tömegbefo- megnyilvánulásai, bizo- lyását gyorsan megerősítsük.

Szakadatlanul küzdenünk kell a bürokratizmus minden megnyilvánulása elPen

A mi munkánknak, különösen gazdasági téren a bürokratizmus a legnagyobb ellensége. Lenin kíméletlenül harcolt a bürokratizmus ellen. „Minden gazdasági szerv egész munkája nálunk legtöbbet a bürokratizmustól szenved” — mondotta annakidején. A bürokrácia nálunk is kezd olyan méreteket ölteni, hogy ha nem vesszük fel vele szemben erőteljesen a harcot, nagyon komoly veszéllyé válhat.

Nálunk rengeteg a felesleges ülés, papirosmunka, a felületes ellenőrzések légiója, a rengeteg statisztika és kimutatás, a bürokratizmust te- nj^észtő rendeletek. Erre egy-két példa j a Csillaghegyi Lenáru gyár néhány

darab járművének adminisztrációs munkái egy tisztviselő napi háromtól tíz óráját veszik igénybe. Ezenkívül kell egy havi kimutatás és egy negyedévi adatszolgáltatás, melyen közel 280 rovat van. A Vasúttervező Üzemi Vállalat a szolnoki állomás bővítésének tervdokumentációjában külön lapon szerepelnek az olyan „létesítmények”, mint az őrbódé, a WC, a kerítés és e rajzok mindegyikén a vállalat főmérnökéig hét—tíz személy aláírása is szerepel, ezenkívül a titkos ügykezelés irattári száma és természetesen a vörös pecsét „szigorúan titkos“ felirattal. A

(Folytatás a 3. oldalon.)