Észak-Magyarország, 1956. május (12. évfolyam, 104-127. szám)
1956-05-30 / 126. szám
Szerda, 1956. május 90. C8ZAKMAGTAH01ISZAQ (III. rész.) Alaposabb pártiranyítást és pártelienörzést! A gazdasági és műszaki,.., vezet ők ált£T“"elkövetett hibák legfőbb oka az, hogy általában nem. igénylik és nem fogadják el a pártirányítást és Cj§rtellenőrzést. Pe ha van is partellenőrzés, az csak formális, A gyáregységek pártirányítása és pártellenőrzése egyáltalán megoldatlan. A gazdasági és műszaki vezetők nem kérik ki a pártszervezetek, kommunisták véleményét*, akár jutalmazásról, racionalizálásról, pre- j mizálásról, vagy káderkérdésről van szó. j Gyakran a gazdasági műszaki ve- zetők nem veszik tudomásul a kom- | munisták, a pártvezetőségek helyes \ kritikáját, javaslatait. Ez egyébként általános panasz az alapszervezetek részéről. A taggyűlések és a termelési értekezletek sem szakmailag, sem politikailag nem töltik be a kollektív pártellenőrzés, illetve ellenőrzés funkcióját. A brigád tapasztalatai szerint szinte alig foglalkoznak ilyen helyeken a technika maximális kihasználásával és fejlesztésével, az élenjáró módszerek beható ismertetésével, a szakvezetés tevékenységének mélyreható elemzésével és bírálatával, a tervek teljesítése érdekében végzendő konkrét párt- és tömegszervezeti munka, valamint a kommunista példamutatás megszervezésével. A munkaverseny, az agitáció sí egyéb kérdések megvitatásával és/ meghatározásával is keveset törőd-í nek. De a felsőbb gazdasági és műszaki vezetés sem nagyon kötelezi és neveli beosztottjait a pártirányítás és ellenőrzés igénylésére, elfogadására, ennek elmulasztásáért nem is vonják őket felelősségre. Mi hát a feladat? Megteremteni a szigorú pártellenőrzést, megértetni minden gazdasági műszaki vezetőA LENIN KOHÁSZATI MÜVEK FEJLŐDÉSÉNEK TOVÁBBI ÚTJA vei, hogy pártellenőrzés nélkül nem boldogul! Gondolatonkint rendezve a következő feladatokat lehet megjelölni: 1 Valkó Márton elvtárs, a gyár igazgatója és a felsőbb gazdasági vezetők kötelezzék beosztottjaikat a pártellenőrzés igénylésére. A pártértekezlet ilyenirányú határozatát hajtsák végre és kérjék, számon. Nem szabad megtűrni a pártellenőrzés jogának megsértését. Erre figyelmeztetett Rákosi elvtárs is a Központi Vezetőség novemberi ülésén. Egyidejűleg az üzemi párt- bizottság és Valkó elvtárs tisztázzák, hogyan lehet megszervezni a pártellenőrzést és a feladatokat miként lehet közösen megoldani. O Ahhoz, hogy a pártszerveze- ^d* tek alaposabb tanácsot tudjanak adni, rohamosan növelni kell minden párttitkár, vezetőségi tag, kommunista és tömegszervezeti aktíva; szaktudását. Jó lenne, ha erre a rendkívül fontos feladatra vonatkozóan a párt- bizottság tervet dolgozna ki. Egyidejűleg az üzemi pártbizottság tanítsa meg a pártaktívákat arra, hogy miként lehet a gazdasági és a pártmunkát összehangolni. Legjobb módszer erre, ha a felsőbb pártszervezetek vezetői sokat tartózkodnak az alapszervezeti titkárok mellett. Q Biztosítani kell a gyáregysé- gek vezetőinek pártellenőrzését. Elsősorban úgy, hogy számoljanak be a kommunista aktíva előtt az üzemi pártbizottság, vagy a pártvégrehajtóbizottság ülésén. De ugyanígy a taggyűléseken, pártcsoport értekezleteken, munkásgyűléseken, termelési értekezleten is be kell számoltatni őket munkájukról; Sürgősen fel kell lendíteni a pártéletet! Az igazi kollektív vezetés, a nyílt, őszinte kritikai légkör megteremtéséért, a lenini normák következetes érvényesítéséért, a pártbizottságnak is alaposabb munkát kell végeznie. Hogyan? Mindenekelőtt úgy, hogy fokózatosan fejleszti, javítja az alapszervezetek szervezeti életét. Enélkül nincs átütő siker! Sokkal komolyabban kell foglalkozni a taggyűlésekkel, pártcsoport ülésekkel, pártaktíva ülésekkel, a párt- napok. megfelelő előkészítésével és levezetésével, valamint« a határozatok végrehajtásának megszervezésével. Sürgős ez a feladat? Igen. Miért, hát mi jellemző ma a pártszervezet szervezeti életére? Gyakran a szürkeség, a közömbösség, a rész- vétlenség, a passzivitás. A rendezvények többnyire alacsony színvonalúak. Sok esetben a taggyűlések határozatképtelenek. A pártcsoportok zöme nem él szervezeti életet. Mi az oka mindennek? A következők: a pártvezetőségek a rendezvényeket felületesen jí készítik elő, a napirendi pontokat rosszul válogatják ki, túlságosan ragaszkodnak a felsőbb szempontokhoz; a beszámolókban kevés az élet, az olyan kér- ■ dés, ami az üzem kommunistáit foglalkoztatja. A beszámolók nem elégítik ki a hallgatókat. De a beszámoló elkészítése sem kollektív, legtöbbször csak a párttitkár egyéni véleménye s ezért nem elég kritikus és önkritikus. Passzívak a különböző rendezvények, nincs bírálat, mert a kommunisták sokszor tapasztalták, hogy kritikájuk csak falrahányt borsó. A taggyűléseken ritkán kapnak választ korábbi javaslataikra. Miért? Elsősorban talán azért, mert a taggyűlések a javaslatok alapján nem hoznak határozatokat, így a tagság véleménye gyakran pusztába kiáltott szó marad. S ha születik is határozat, a pártvezetőségek nem annak végrehajtását tartják legfontosabb feladatuknak. E hibák miatt a pártélet rendezvényei ma még nem teljesen a kollektív munka, a kommunista nevelés iskolái, ezért nem is vonzzák megfelelően a kommunistákat.. Az üzemi pártbizottság eddig elég kevés gondot fordított a szervezeti élet fejlesztésére. S mindez még fokozottabb mértékben vonatkozik a szakszervezeti és DlSZ-életre. Most az legyen főtörekvésük, hogy kialakítsák az intenzív, érdekes, vonzó szervezeti életet. Teremtsék meg a kollektív vezetést, s a teljes párt- demokrácia, a szocialista demokrácia szervezeti feltételeit. Hogyan? Először úgy, hogy az üzemi pártbizottság főerejét, munkaidejének túlnyomó többségét az alapszervezetek munkájának helyszíni ellenőrzésére, segítésére fordítsa. Ma ez még nem így van, az üzemi pártbizottság második negyedéves munkaterve nem ezt tervezi elsősorban, hanem az üléseket. Emellett a párttagokkal és pártonkívü- liekkel élő, közvetlen kapcsolat kialakítására törekedjen. Ha így lesz, akkor a pártbizottság tudja, hol szorít a cipő, hol és hogyan kell intézkedni. Másodsorban az üzemi pártbizottság minden erejével segítse a taggyűlések s a különböző párt- rendezvények előkészítését és a határozatok következetes végrehajtását. Tanítsa meg az alapszervezeti vezetőségeket, hogy figye- lembevéve az életet, miként kell helyesen összeválogatni a napirendi pontokat. Munkamódszere alapjává tegye, hogy taggyűlés ne legyen határozat nélkül. Késztesse arra az alapszervezetek vezetőségeit, hogy a taggyűléseken az előző taggyűlésen elhangzott és határozattá emelt javaslatok sorsáról számoljanak be. Miért nem érvényesültek eddig eléggé a pártélet és a közélet lenini normái Nemeskéri, Valkó és más vezető elvtársaknak volt olyan nézete, hogy náluk nincs különösebb hiba. Pedig a megyei pártbizottságról kaptak több figyelmeztetést arra, hogy nincs minden rendben. Erre figyelmeztette őket a vezetőségválasztó taggyűlések számos felszólalója, de az üzemi pártértekezlet is. S mégsem tettek határozott intézkedéseket e hibák megszüntetésére. Intő példa ez arra, hogy nagyon kritikusan és önkritikusan kell elemezni az üzem munkáját, nem szabad arra az álláspontra helyezkedni, hogy: élüzem vagyunk, nálunk nem lehetnek bajok. Minden kommunista kötelessége, hogy állandóan mélyrehatóan elemezze az eredményt; azt is, hogy mi módon érte el, s azt is, hogy mi módon kell javítani a hibákon. Meg kell állapítani, hogy az üzemi pártbizottság nem volt eléggé következetes a megyei pártbizottság határozatainak, útmutatásainak végrehajtásában. Pedig a brigád által megállapított hibákról nem először hallottak az üzemi pártbizottság tagjai, azokat már korábban kijavíthatták volna, de mégsem tették. Legyen az üzemi pártvégre- hajtóbizottság a jövőben következetesebb a határozatok végrehajtásában. De menjünk csak tovább. A gazdasági műszaki - vezetők munkájában, munkastílusában és magatartásában észlelhető hibák, a dolgozókról való gondoskodásban mutatkozó bajok arra mutatnak, hogy az üzemi pártbizottság és a párt- végreha j tóbizottság pártellenőrzése sem kielégítő az igazgatóság munkája, tevékenysége felett. A kibővített pártbizottsági ülés tapasztalatai Mint előbb említettük, a brigád többnapos munkája után készített beszámolót a kibővített pártbizottsági ülés vitatta meg. E pártbizottsági ülésről sok olyan fontos megállapítást lehetett tenni, ami egyáltalán nem ellentétes a brigád tapasztalataival. Magára a pártbizottsági ülésre is — noha a felszólaló elvtársak kiegészítették a brigád munkáját, hasznos tanácsokat adtak s egyetértettek a brigád beszámolójával — jellemző, hogy nem volt elég kritikus és nem volt elég előrelátó. Hiányzott a példamutató bírálat, elsősorban a vezető elvtársak részéről. S itt meg kell említeni Valkó Márton elvtárs magatartását. Valkó elvtárs igyekezett a hibákat kimagyarázni, nem pediglen elfogadni a kritikából azt, ami lényeges, hasznos a munka további javítását illetően. Ennek során visszaverte azt a bírálatot, amelyet Fejér elvtársnő mondott. Valkó elvtárs fellengős frázisnak minősítette ezt a bírálatot annak ellenére, hogy Fejér elvtársnő nagyon is komoly dolgokról beszélt. Elmondotta többek között, hogy nagy még az üzemben a bürokrácia, elvtelen »bratyi szellem« alakult ki. Sokszor olyanokat vesznek fel a gyárba, akik nem méltók erre, becsületes munkások pedig kívül- rekednek. Valkó Márton elvtárs nagyon jó vezető. Pártunk régi, érdemes tagja — s ezért nem szabad így reagálnia a dolgozók kritikai megjegyzéseire. Mi lenne, ha alsóbb gazdasági vezetőink hasonlóképpen járnának el a kritizálóval szemben, mint ő járt el Fejér elvtársnővel szemben. A kritikával szemben való ilyen magatartás semmiesetre sem fogja bátorítani a dolgozókat őszinteségre, nem fogja szolgálni azt a célt, hogy az egész gyárbamegészséges kritikái szellem álakul jón ki Kétségtelen, hogy Valkó elvtárs. Nemeskéri elvtárs és más vezető elvtársak önkritikátlansága befolyásolta a kibővített pártbizottsági ülésen résztvevők passzivitását a kritikával szemben. Meg kell állapítanunk, hogy a kibővített pártbizottsági ülés résztvevői nemcsak alátámasztották a brigád tapasztalatait, de felszólalásaikkal, meglátásaikkal ki is egészítették azokat. Soltész József elvtárs, az elektro B. alapszervezet ágit. prop. titkára többek között elmondotta, hogy náluk is passzívak a taggyűlések, mert a kommunisták félnek a kritika után következő megtorlástól. Mislóczki és Gergely elvtárs jóformán számonkérték tőle, amiért panaszával a megyei párt- bizottsághoz fordult. Mi ebből a tanulság? Az, hogy intéizék helyben nagyobb gonddal a dolgozók ügyét, akkor majd nem fognak felsőbb fórumhoz fordulni panaszokkal. Simon Béla elvtárs és Gácsi elvtárs arról beszélt, hogy a gazdasági vezetők többet tartózkodjanak a munkahelyeken. Ez fontos módja annak, hogy közelebb kerüljenek a dolgozókhoz és szorosabb, emberibb kapcsolat alakuljon ki közöttük. De — mint mondotta — ez egyben lehetőséget ad arra is, hogy a vezetők ne mások szájából szerezzenek tudomást a dolgozók jogos panaszairól, hanem ott helyszínen meggyőződjenek azok jogosságáról, vagy jogtalanságáról. Minél kevesebb papírmunkát és annál több eleven, kézzelfogható munkát kell végezni. Pásti elvtárs felszólalása is aláhúzta a brigádnak azt a tapasztalatát, hogy a fejlődés további sorsa a 1 gazdasági vezetők vezetési módszereinek gyors kialakításán múlik. Megemlítette, hogy több gazdasági és műszaki vezető .nem veszi figyelembe a munkatörvénykönyvet, saját törvényeket szab. Berendeli a dolgozókat túlórára, amelyet nem fizetnek ki. Ez nem más, mint a dolgozók becsapása. Ilyen módszer tapasztalható — amint ezt egy másik felszólaló, Termák elvtárs elmondotta — a jutalomkiosztással kapcsolatban is. A jutalmakról ne egy ember döntsön, hanem hallgassák meg mások véleményét. így nem lesz majd panasz, mert tévedés sem lehet. Legyen a jutalomkiosztás mindig nyilvános. Sokan — mondotta — kapnak közülünk jutalmat-, de csak úgy kalap alatt, amiről senki más nem tud, csak az, aki kapja. Ez helytelen, senkire nem hat serkentőleg. Gácsi elvtárs felszólalásában a bürokráciát ostorozta. Ez elsősorban a felsőbb vezetésnél tapasztalható. Ilyenmódon hogyan lehet megkövetelni azt, hogy az alsóbb párt- és gazdasági szervek jó munkát végezzenek. Egyébként teljesen egyetértett a brigádnak azzal a megállapításával, hogy minden vezető sokat tartózkodjon a dolgozók között, mert az alsóbb vezetők vezetési színvonalát csak így lehet fejleszteni. A végső tanulság Hogy mennyire volt hasznos a brigád munkája és a pártbizottsági értekezlet, majd később fog kiderülni. Ez persze már nem egyedül a brigádon és a pártbizottságon, hanem a gyár valamennyi kommunistáján, pártonkívüli dolgozóján múlik. A tennivaló világos, most már csak dolgozni kell. Mindenesetre szükség volt a pártaktíva előtt feltárni az egészséges, gyors fejlődést akadályozó nehézségeket, hogy a pártbizottság segítségével a gyár gazdasági, műszaki és szak- szervezeti vezetői elháríthassák az útból a hibákat. Végső fokon ezeken a kérdéseken múlik a párt- és a tömegek kapcsolata, ezek a hibák gátolják legjobban a párt munkáját. Minden ilyen hiányosság a pártra hull vissza. A^ dolgozók, a Lenin Kohászati Művek munkásai, műszaki vezetői helyeslik a párt politikáját, a párt intézkedéseit, a pártélet lenini normáinak helyreállítására hozott határozatokat. De ha a gyakorlatban mást látnak, azt tapasztalják, hogy helyileg a tettek nem azonosak a szavakkal, joggal teszik fel a kérdést, milyen párt az, amelyik nem tud érvényt szerezni szavának? Márpedig a mi szeretett, harcedzett pártunkat a szavak és a tettek egysége jellemzi .Ezért proletárpárt, ezért a munkásosztály pártja. Erre pártunk, minden párttagunk büszke s féltve óvja ezt a vonását. Lényegében tehát a párt és a tömegek, az állam és a tömegek kapcsolatáról, sikereink alap-» járói van szó. Feltétlenül szükséges volt a brigád munkája, mert rendkívül fontos, hogy a lenini normák következetes alkalmazásával megteremtsük a leg- ; fontosabb alapot, a tervek minden részletének teljesítéséhez. A második ötéves terv sikere múlik ezen. »Ahol mindenki szabadon, építő módon tárhatja fel a meglévő hibákat és kijavításuk módját, ott megnő a tömegek kezdeményezése, javul a munkafegyelem, a termelékenység és vele együtt meggyorsul a dolgozók életszínvonalának emelkedése.« Az a sokrétű és bonyolult mun*» kát igénylő feladat, amelyet a brigád munkája nyomán a kibővített pártbizottsági ülés megjelöl, megoldható, ha a Lenin Kohászati Művek kommunistái, a műszaki és gazdasági vezetők s a pártonkívüli dolgozók egységesen fognak küzdeni a hibák kijavításáért, a tervek teljesítéséért, a dolgozókról való szerető, elvtársi gonar»c',"'-,ásért* Mind e feltételek megteremtésében külön feladat jut a gyár . c .*o vezetőinek, Valkó, Nemeskéri, bolti és Gácsi elvtársaknak. Legyenek példamutatóan önkritikusak és legyenek példásan következetesek a munkában, a vezetésben, a dolgozókról való szerető gondoskodásban, a lenini pártélet normáinak betartásában. A párt sajtó szervezéséért A boldvai kommunisták legutóbbi közös értekezletükön elhatároz* ták, hogy az cdelényi járás valame nnyi községi pártbizottságát és pártszervezetét versenyre hívják ki a pártsajtó fokozottabb terjesztése érdekében. A boldvaiak azt a jelszót tűzték maguk elé: „Egy hét a pártsajtó szervezéséért”. A legjobb népnevelőknek adták párt-megbízatásként a párt ujs ágjainak szervezését. Elhatározták, hogy minden népnevelő öt-öt dolgozót győz meg arról, hogy milyen fontos a pártsajtó olvasása. A legjobb boldvai népnevelőt, aki a legtöbb pártsajtó előfizetőt gyűjti, értékes könyvjutalomban részesítik. a MflsoniK ötéves tehv AAnnnnnAnnnnMWWAMVWWi ami Az állatállomány nagyarányú sodik ötéves tervben az eddiginél na lomány takarmányozására, főleg a fására. Ezért az 1955. évi 4 millió szemben 1960-ban legalább 9" millió szíteni. Ez annyit jelent, hogy mint tudunk öt esztendő múlva megfelelő fejlesztése megköveteli, hogy a má-» gyobb gondot fordítsunk az állatál- téli silótakarmány-ellátás megjavít 300 ezer köbméter silótakarmánnyal köbméter silótakarmányt kell ké- egy 600 ezer számosállattal többet téli takarmánnyal ellátni. ^ M ÜTRÁGYÍ 1955 kftfeftftli 1960AÍÍÍkfeftfc A második ötéves tervben nagyin értékben növelni kell a műtrágya-te rmelést Borsod vegyiparának, a Kazincbarcikai Vegyiműveknek és rövidesen a tiszapalkonyai kombinátnak is hatalmas mennyiségű műtrágyát kell adnia a mezőgazdaságnak. Országos viszonylatban az 1955. évi hatóanyagban számított 5.6 kilogrammról 1960-ra 19.9 kilóra emelkedik az egy holdra jutó műtrágya. Ez országos viszonylatban többszázezer mázsa terméstöbbletet jelent.
