Észak-Magyarország, 1956. április (12. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-15 / 90. szám

f Vasárnap, 1956 április 15 ESZAKMAGYARORSZAG 5 IGAZ JÓBARATOK 1953 őszén, egy esős vasárnapon a gesztelyi Üj Barázda Termelő­szövetkezet tagjaival együtt néhány városiasán, vagy kék szerelőruhába öltözött ember is törte a kukoricát a gesztelyi határban. Az volt az első segítség, amit a patronálok, a 31-es Autóközlekedési Vállalat munkásai nyújtottak a gesztelyieknek. S hogy azóta hányszor jártak olt, hányszor vitték el a munkásosztály segíteniakarását, szeretetét a dolgozó parasz­toknak, azt sem Madarász János elvtárs a munkások, sem Mihálszki Jó­zsef a tsz párttitkára nem tudja egykönnyen összeszámolni. Az új daráló, a sok kijavított gép és sok-sok segítségképpen elvégzett munka emlé­kezteti a termelőszövetkezet tagjait arra, hogy milyen igaz jóbarátaik vannak a munkások között. Pénteken délután újabb szép ajándékot adtak át a 31-es Aköv. dolgozói gesztelyi barátaiknak. Egy gumikerekes, laposkocsit készítettek társadalmi munkával a tsz részére. A kocsi ló- és Zetor-vontatásra egy­aránt alkalmas. Az ajándékot kis ünnepség, kedves hangulatú munkás— paraszt találkozó keretében adta át Borsányi Lajos, a 31-es Aköv. igaz­gatója és Madarász János párttitkár, valamint az ajándékot készítő mun­kások a gesztelyieknek. A találkozón sok mindenről szó esett s búcsú­záskor a munkások megígérték, hogy sok más egyéb segítség mellett őszre szép, nagy kukoricaszárítót is építenek a tsz-nek. Uj f ürdővel gazdagodtak l)iósi> yőr vasgyár dolgozói Szombaton délelőtt ünnepélyes ke­retek között adták át a gyár dolgo­zóinak a helyreállított új fürdőt. A fürdő várójában neonfényes áradat, kényelmes fotelok, asztalak, kárpitozott székek, virágok és sző­nyegek fogadják a belépőt. A kiál­lított képek mutatják, hogy a mai fürdő helyén már 1871-ben három káddal felszerelt favázas fürdöház volt, majd 1896-ban gőz- és kádfür­dővel, 1906-ban pedig gyógyfürdő­vel bővült. Tamás István üzemvezető el­mondja, hogy a fürdő 1944-ben szin­tén a háború áldozata lett, tönkre­ment. Azóta a gyár dolgozói terme­lési értekezleteken többször kérték a helyreállítását. A gyár vezetősége 2.5 millió forintot irányzott elő újjá­építésére és a munkálatokat 1954- ben megkezdték. A helyreállított új fürdőnek 12 süllyesztett csempekádas fürdőszo­bája, 19 zuhanyozója, 3 medencéje (hideg, meleg, langyos), gőzkamrája, fodrászata, maszírozója és pihenő­helyisége van. Ezenkívül 60 öltöző- szekrény és 250 vállfás ruhatári hely áll a vendégek rendelkezésére. Tamás elvtárs 1926 óta dolgozik a fürdőben, a felszabadulás előtt se­gédmunkásként, ■ ma pedig mint üzemvezető. — Még a bombatáma­dást is a fürdőben éltem át — mondja. Bizony azelőtt nem így né­zett ki ez a fürdő... A váróban pél­dául mindössze egy ócska bőrdívány volt. A mai gyönyörű fürdővel még csak össze sem lehet hasonlítani. A raktárba is érdemes benézni. Jáborcsik Ferencné raktáros öröm­mel mutatja az 1000 darab lepedőt, 1000 férfi és több mint 2500 női für­dőkötényt. Elmondja, hogy cipőkefe, eipőkanál és ruhakefe is van itt, hátha valakinek szüksége lesz rá ... De ki győzi a felsorolást? A fürdő építése, annak teljes be­rendezése és felszerelése bizonyítja: szerető gondossággal, körültekintés­sel, s lelkiismeretességgel végezte itt mindenki munkáját. Köszönet érte a dolgozók államának! (Vojtkó) A Társadalmi Szemle legújabb száma A Társadalmi Szemle márciusi számának vezércikke az SZKP XX. kongresszusának történelmi ielentőségét méltatja. Lackó György a reakciós erők felett ara­tott J 946-os márciusi győzelem tízéves év­fordulója alkalmából a párt ezidőben foly­tatott harcát mutatja be. Cukor György cikke a gépipar műszaki fejlesztésének né­hány gazdasági feltételét tárgyalja. Erdei Ferenc tanulmányának címe: ..A tudomány és technika forradalmasító hatása a mező- gazdaságban”. Fogarasi Béla írása az atomfizika és az atomenergia» felszabadítá­sának filozófiai kérdéseivel foglalkozik. A Szemle rovatban a vezetőségválasztó taggyűlések tanulságairól Nemes Frigyes, a városok időszerű kérdéseiről Berégvi Sán­dor, könvvkiadásönk irányáról és feladatai­ról Szalai Sándor, a Szovjetunió, valamint az Amerikai Egyesült Államok és Anglia közötti mezőgazdasági küldöttségcseréről Kelemen Zoltán ír. (MTI) MOZGú AGROlttMUi LABQRaTÚRIUM A szverdlovszki mezőgazdasági in­tézetben A. V. Lavdor professzor veze tésével mozgó agrokémiai laborató riumot létesítettek. Ez táskában hor dozhaíó három kis dobozból áll, ame lyekbe különböző műszereket és reá : genseket helyeztek el. A laboratórium arra szolgál, hogy segítségével kint földeken meghatározzák a talaj sava nyúságát és egyéb mutatóit. Elhatározták, hogy ilyen mozgó la boratóriumokkal szerelik fel a tavasz vetés megkezdéséig a szverdlovszki te riilet minden kolhozát és gépállomásai „Demeter ügyvéd úr pere“ emut cikkünk nyomában Levelet kaptunk dr Földes Sándor­tól, az I. számú Miskolci Ügyvédi Munkaközösség vezetőjétől. Levelé­ben a következőket írta: »Az I. számú Miskolci Ügyvédi Munkaközösség taggyűlése megtár­gyalta az Északmagyarország ápri­lis 8-i számában megjelent dr De­meter Kálmán munkaközösségi tag személyére vonatkozó cikket. A megbeszélés során a munkaközös­ség tagjai helytelenítették Demeter Kálmán eljárását s Demeter Kál­mán maga is elismerte, hogy az ügyben téves szemlélete folytán helytelenül járt el. Dr Demeter Kálmán április 5-én teljes egészében kiegyenlítette az állam iránti tartozását.« Megjelent a BORSODI SZEMLE Megszületett megyénk új, tudo­mányos folyóirata, a Borsodi Szem­le. Nemcsak a különböző tudo­mányágakban dolgozó, Borsodban élő kutatók, hanem a lakosság szé­les rétegei is már hosszú idő óta hiányát érezték olyan tudományos folyóiratnak, amely összegyűjti és közreadja szűkebb hazánk, me­gyénk értékeit. A lapot, amely hazánk felszaba­dulásának 11. évfordulójára jelent meg, mint a Társadalom és Termé­szettudományi Ismeretterjesztő Társulat Borsod-Abauj-Zemplén megyei szervezetének tudományos folyóiratát indítjuk útjára, de létre­jötte a társadalmi erők széles ösz- szefogásának köszönhető. Szellemi életünk széles skáláin fog megszólalni benne mindaz, amit a borsodi tájak városai, falvai, üze­mei, hegyei és völgyei rejtenek ma­gukban. Lapunk munkatársainak száma meghaladja a százat, kuta­tóink a politika és a jogtudomány területétől kezdve a gyakorlati éle­tig, az ipar és a mezőgazdaság idő­szerű problémájáig mindennel fog­lalkozni kívánnak. Elsősorban per­sze azokkal a kérdésekkel, amelyek népünket közelről érintik, életszín­Tavaszi előkészületek a gyümölcsösben vonalának emelését, a párt és kor­mány politikájának megvalósítását segítik, másrészt olyan elvi problé­mákkal, amelyek nemzetközi vi­szonylatban is érdeklődésre tarthat­nak számot; Lapunk tartalmát úgy állítjuk össze, hogy érdekfeszítő és változa­tos legyen. Szükség szerint egy-egy cikket idegennyelvű összefoglalóval s ötnyelvű tartalomjegyzékkel lá­tunk el. A lapot ugyanis el akarjuk juttatni nemcsak a környező test­véri államokba, hanem valamennyi ország dolgozóihoz, helyettük cse­repéldányokat kérve, hogy ezzel is a népek közötti barátságot és meg­értést, a béke ügyét szolgáljuk. Első számunkat különös, féltő gonddal állítottuk össze és most, amikor útjára engedjük, azt kér­jük, hogy szeretettel, figyelemmel vegye kezébe megyénk dolgozó népe is. Juttassa el szerkesztősé­günkbe kritikai észrevételeit, taná­csait, kívánságait és ötleteit, hogy a következő számokat még szebbé, jobbá, tartalmasabbakká tehessük. Ezekkel a gondolatokkal és célki­tűzésekkel köszöntünk be a rügy- fakadás legyőzhetetlen forradalmi időszakában megyénk dolgozóinak munkahelyére és otthonaiba, gyara­pítani marxi-lenini ismereteiket, szoros kapcsolatot teremteni a szel­lemi és gyakorlati élet között, s ugyanakkor igaz hazaíiságra nevel­A szlobodzejszki-kerület Lenin-kolhozának (Moldva SZSZK) 1364 hektár gyümölcsöse van. A korszerű technika alkalmazásával, a micsurini agrobiológia vívmányainak felhasználásával, a gyümölcskertészek magas termést takarítanak be. A képen: Folyik a gyümölcsfák beporzása a növényi kártevők ellen. ni. SZABÖ BÉLA a Borsodi Szemle felelős szerkesztője--------o--------­N em árt az előrelátás A nyár felé közeledünk, de azért nem árt az előrelátás, a télre is gondolnunk kell. Éppen ezért téli tüzelőanyag-szük­ségletünket nyáron kell biztosítani. A Minisztertanács ezzel kapcsolatban rendeletet adott ki, amit az 1955—56-os év­ben is foganatosítottunk. . Az elmúlt fű­tési évadban több mint 22 ezer dolgozó váltotta be a SZOT kedvezményes 400 fo­rintos utalványát. Az utalványokra közel 4 ezer vagon szenet és 120 vagon tűzifát szolgáltatott ki a TÜZÉP Vállalat. Me­gyénk kilenc nehézipari üzemének mintegy 15 ezer dolgozója részesült akciós tüzelő­anyag ellátásban. A lakosság megkedvelte a kiseladási boltokat Is, ahol az 5 mázsán aluli szén és tűzifa vásárlását bonyolít­hatták le. A brikett használata is bevált. A Tüzép Vállalat intézkedett a brikettnek SZOT utalvánvra való kiadásáról is. A téli tiizelőellátásra a TÜZÉP Vállalat már felkészült. Most a lakosságon a sor. s ha idejében gondoskodnak tüzelőanyag- szükségletükről. gondtalanul nézhetnek a tél elé. JZ i ’tudja, milyen emberek él- ■ nek itt ebben a hegykoszorú Övezte, istenhátamögé rejtett kis faluban, Égerszögön, ahová egykor jóformán csak a posta jutott el? Nem tudom... Én csak egyet is­mertem meg, — de az aztán em­ber! * A mikor először megláttam, ott állt a bolt előtt, nagy, koc]Iá.? kabátban, pörge Icalappal a fején, s a nadrágja szárába egy pöttöm­nyi szőke gyerek csimpaszkodott, és kérlelte, hogy vegyen neki cuk­rot. .. Azt hittem, az unokája, — inert nem fiatal ember már. De nincs unokája, se fia, se lánya, se felesége, — senkije és semmije a világon. Ez a kis szőke csak egy a sok közül, akik a nadrágja szá­rába szoktak kapaszkodni, és ott totyognak mellette, ha végigmegy a falun. Mintha csak éreznék, hogy Kovács Berü bácsinál az édes nagyapjuk sem szerethetné őket , jobban. Mert a gyermek megérzi ám ezt... De egyébként is könnyű megsze- ■ retni ezt a hatvanhárom esztendős párttitkárt: Pedig fukarkodik a szóval, — de minduntalan kivilág- I lik aranyveretű szíve. A földmű­vesszövetkezet kis kocsmájának : szürkeségében alig látom Cicero- szoborhoz hasonló arcát. Csak a hangját hallom, ami sokkal vidá­mabbá tesz, mint a söröspohár, amellyel koccintgatunk. | Kérdem, mióta kommunista? Komótosan fújja a füstöt és an­nak ködén át az Újvilágba — még mindig így nevezi —, Kanadába vezet. Az Óceánon úszó hajón egy égerszögi embert látok a korlátnál, nézi a fodrokat, a lecsapó sirályo­kat, nézi gondterhelt arccal. Lá­tom őt kőtörőként homokos pusz­tákon, majd sombreros farmerek­nél, nagykiterjedésű karámok kö­zött, míg végül megállapodik Fort- williamban, a vadon irtásánál, né­gerek és spanyolok, bolgárok és arabok, magyarok és japánok kö­zött. Dőlnek a faóriá-sok és múlnak az évek... Nappal dolog, éjjel al­vás, vagy a csillagok nézése, (vajon melyik alatt álmodik Égerszög?) esfénkint meg újságolvasás. Magyar betűk, a címe is magyarul: Mun- Jeás. Sok itt a magyar . -.. Olvasnak, mert távol vannak a i hazától, de a legtöbbje otthon él. CSAL A L Á S Z L Ó: És beszélik egymásközt, mi van odahaza: pénzhamisítás, Bethlen- csinálta konszolidáció, válság, munkanélküliség, ínség és megint csak ínség. És itt? Odahaza úgy tudják, bokáig járnak a dollárban. Ördögöt! A munkásember nem ért a „séf teleshez", nem boldogul, hiá­ba dől az erdő. Aztán a jog? Ugyan milyen?... És a demokrá­cia? Már akinek ... Hát mit kellene tenni? Szervez­kedni, Összefogni! Nesze, Kovács elvtárs, terjeszd az újságot és ma­gyarázd, amit benne írt a párt! Ne- csak a magyaroknak, hanem a bol­gároknak, japánoknak, araboknak, spanyoloknak, négereknek — min­denkinek! Ha nem értik a szavad, tedd össze a kezed, mintha bilincs volna rajta, aztán tárd szét a két karod, mintha magadhoz akarnád ölelni az eget, végül szorítsd meg a kezüket. Az összetartásnak ez a jegye ismert dolog minden nép nyelvén. s Kovács Bertalan észre sem veszi, hogy lassan-lassan a tettei által is kommunistává lesz. Beszél, magyarázza a Munkást. És 1938-ban egy őszi napon felveszik a pártba. Könyvecskét nem kap, a párt illegalitásban van, csak szám­inál látják el. Azt nem találja meg a rendőrség, bárhogy kutat is, mert nincs kulcs, ami a szív la­katját fel tudná nyitni. Gyorsan-gyorsan telnek az évek... DqI a vadon, dúl a háború, s mi­re az erdő elfogy, a háborúnak is vége. Megint kézbe kerül a Mun­kás. Olvassák. Otthon új világ szü­letett. Haza lehet menni... Haza menni, kell haza menni!!! És 1951 tavaszán Kovács Berta­lan újra ott van a hajón, háttal Kanadának, a korláthoz dőlve, nézi a fodrokat, a lecsapó sirályokat, nézi reménykedően. ... A füst elszállt, a cigaretta- csutkát a hamutartóba nyomja. Új­ból Égerszögön vagyunk, a kiskocs­ma egyik szögletében. Már látom vonásait is, ég a lámpa, s az idős párttitkárnak tüzel az orcája. De messze jártunk! S hogy magnőtt azóta ez a kis falu. Az akkori fia­talok megöregedtek, akár Berti bá esi.. . De mennyi kis palánta az új földben! Jól terem .ez a mi föl­dünk ... És Berti bácsi is egyre több gyereknek lesz a „nagyapja“. Mert ő a kicsiknek csak nagyapó — csak a felnőtteknek párttitkár elvtárs. De annak sem rosszabb, mint nagyapónak... — Amikor hazajöttem — mond­ja, miután kortyint a söréből — ajánlották, hogy ide is, oda is be­osztanak könnyű munkára. Nem én! Haza a falumba! Majd itt! Sokan azt hitték, hogy egy sze­kér dollárral jött vissza. Dehogy­is! Egy ládában elfért a motyója. De a lelkesedése még a faluban sem fért el. Kifutott az egészen a határba, jól szemügyre vette a föl­deket, aztán visszaballagott, s meg­kérdezte az embereket: — Hát hogyan leszünk a jövő­vel? Akartok-e boldogulni? Mert én szeretnék! ... És hogy az új termelőszövet­kezetnek legyen egy hűséges nagy­apója, megválasztották párttitkár­nak. 1K/Í őst aztán itt van. Dolgozik és 1 dorgálja az embereket. A múltkor is bement a szövetkezeti boltba és azt mondta a vásárló asszonyoknak: — Jól megy soro­tok! — Volt jobb is, — vágták rá a nyelvesek. — Ej-ej! Hogy ti min­dig elégedetlenkedtek! Emlékszem rá, az anyád karján ültél, amikor beállított veled a boltoshoz, sóért, meg paprikáért — hitelbe. Te meg most szövetet nézel, még válogatsz is, egyből fizetsz, s ahogy látom, még a pénzed se költöd el. Ej-ej, te örökké elégedetlen ... S mit lehet erre mondani? Pró­bálná csak száját nyitni valame­lyik. A többi asszony úgyis letor­kolná, mert igaza van ám Kovács elvtársnak! Persze, a dorgálásból amúgy kri­tika formájában a tsz-eseknek is kijut, mert sokan közülük herdál­nak is, lustálkodnak is. De azért mindig többet akarnak. Hát akkor dolgozzatok! Úgy mint a magatok földjén. És az sem baj, ha sokat akartok, csakhogy ahhoz okosan kell ám gazdálkodni. Itt van pél­dául az a sok jó legelőnek való. Mennyi állatot eltartana! Aztán micsoda gyümölcsöst lehelne itt csinálni! Az itt lermő alma, szilva párját ritkítja heted-hét határban. No, majd meglesz az is, de meg ám! Ahogy hallgatom, nem is kétel­kedem benne. Egy kicsit csodálom is ezt az embert. Mi célja lehet az életben az ő korával? Meg is kér­dem. Válaszul megszorítja a ke­zem. No, az erővel azzal aztán nincs baj! És a szellem? — Azt gondolja, hogy az embe­rek mindent megtanulnak a szemi­náriumon? — Hát az az életem célja, hogy mindenütt és lépten- nyomon a szívükbe férkőzzek. Mert ami itt van, — mutat a szi­vére — és ami itt van — bök a fejére — mindez ott is legyen! Ezért jár nekem hatféle újság. S könyvtáram is van ám — több mint 50 darab. gen, a szívükbe férkőzik. De nemcsak tudománnyal, hanem emberséggel. Mire neki a pénz? Az egyik gyereknek cipőt, a másiknak ruhát vesz... s mindnek, de mind­nek sok-sok cukrot. Hadd vásson el a foguk tőle, az övé úgyse vá­sott el soha. Meg aztán manapság fogorvos is van ám, nem úgy, mint abban az időben... Ha pedig meg­tudja, hogy valamelyik fiatalasz- szony varrógépet venne, de nincs ki a pénze, hát kölcsönad. És még azt sem kérdi még, mikor kapja vissza. A búzáját is így osztotta szét, amit a tsz-től kapott. Neki kevés kell... Hadd boldoguljanak a fiatalok. Ez az ő élete célja... No meg, persze, ha valahol kitör a családi perpatvar, hát ki is lenne a békéltető, az üzenetvivő, mint a párttitkár-nagyapó. Akkor aztán szent a béke. Ez is célja, élete célja. Ebben a kérdésben is kiterjed az ő lelke- jósága Égerszög határain túlra: Ezért politizálja az emberek fejé­be az ő tudományát. Mert milyen tudomány az? Hohó, figyeljük csak meg. — Az kell, béke kell — mondja. — És a XX. kongresszusról beszél, olyan okosan, olyan mély meggyő­ződéssel, hogy csodálom. — A falu egy kicsit félreérti a dolgot — foly­tatja. — Azt hiszik az emberek, hogy a kapitalista, oat csak gépek* kel kell felülmúlni. Pedig búzával is, jószágokkal is... No, de meg is lesz az a közös legelő! Meg ám! Még istállót is építünk, olyat, de olyat, hogy... Mert van itt kő is, 'a is, meg ember is, aki megcsinál­ja. f assan kezd kialakulni bennem az egész emberről formálódó kép. íme, egy idős ember, aki már megjárta az élet iskoláját, s aki egész életében nem önmagáért volt és nem önmagáért van. Az eszme él benne, s ő az eszmének él. És mi az eszme? Az emberek boldogu­lásának szózata, amely percenkint elhagyja Kovács párttilkár nagy­apó ajkát, s a munka készteti a már annyi követ összetört és fát kidöntött kezét. Senkije, semmije a világon — és mégis mindenkije és mindene! Egyetlen boldogsága — az emberek öröme. A legtöbb ember ebben a korban nagyrészt az emlékeinek él, de ő az emlékéi­vel együtt a jövőnek! Most él iga­zán, ősz fejjel! Mintha csak visz- szaszállt volna belé az ifjúság, hat keserves évtizedtől megizmosodva, hogy hasson, alkosson, boldogítson és olykor, — ha úgy adja sora — egy kicsit zsörtölődjön is az embe­rekkel, mint jó nagyapó a rahon- cátlankodó unokákkal. — Tudjátok, emberek — mesél nekik, mikor asztalhoz ültetik egyik-másik háznál — majd ha felépítettük a szocializmust, akkor... így mondja, hogy: mi. Hát ak­kor nem is lehet már olyan messze, ha a párttitkár-nagyapó így mond­ja. — Nem hát! Ott van a fejetek­ben, meg a két karotokban, csak elő vele, iparkodjatok. És az emberek iparkodnak. Oly­kor-olykor alábbhagy kissé a len­dület, mert vagy nem értenek va­lamit, vagy elfáradnak egy-egy percre, —mert. nem lehet ám min­denki olyan friss és fáradhatatlan, mint Kovács elvtárs. Még az a jó, hogy ilyenkor ott van ő: — Ej. ej emberek, no gyerünk hát! — biz­tatja őket. S az élet égerszögi sze­kere továbbgördül a nagyvilággal, a mi épülő új világunkkal együtt. És hogy nem ragad meg sehol? Persze, hogy nem! így mondja a párttitkár-nagyapó. márpedig, hd ő így mondja, akkor tán még a vi­lág ■"égén sem áll meg a szekér. ÍJ sok mindenütt olyan becsűj letes emberek üljenek a ba­kon, mint Kovács Bertalan, az éger- szögiek párttitkára, meg nagyapója is egy személyben.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom