Észak-Magyarország, 1956. április (12. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-15 / 90. szám

6 ESZAKM Ati\ A RORS56AQ Vasárnap, 190G április 15 DÖNTÖTT A KÖZGYŰLÉS: „DOLGOZZON CSAK FEDORKA BÁCSI! // Ha arrafelé visz az utam, mindig benézek Fodorka bácsihoz. Napközben a bodrogparti legelőn őrzi a Kossuth Term elősző vezet keaet sertésnyáját, e«- ténkint meg ott tesz-vesz a sertésistulló, vagy a fiaz- tató környékén. A legelőn, ha más nincs, — mert am van, elvégzi a két puli — egy-egy szelíd koca hasác vakargatja, bent a tanyán meg mindig talál munkát. Avagy, ha etetés után nincs már tennivaló, megáll valamelyik fias anyakoca szalmabéléses rekeszénél és nézi gyönyörködve a malacokat. Mert mindig, van miben gyönyörködni. Hol mert olyan „ennivalóak” azok áz öt-hathetesek, hol, mert milyen gömbölyűek a néhány hónapos süldők. Máskor viszont á hízók szemlátomást szedik magukra a húst, a zsírt. S olyan dolgok eze'k, hogy mindenként csak örülni lehet. Fe- dorka bácsi mondja is, „no, most ebből pénzelhetünk, most .abból lesz haszna a közösnek”. Mindig mond valami újat, érdekeset. Előbb persze a sertésekről, az ő munkájáról, azután meg az egész csoport életének egy-egy fontosabb mozzanatáról beszél. De mindig őszintén, s az oly^n ember szemszögéből, aki becsü­letes, és töpreng, mielőtt kimondaná a szót­Jóleső, megnyugtató érzés elbeszélgetni Fedorka bácsival, s felettébb hasznos is. Sokmindent tanulhat tőle az ember. Elsőben is szerénységet. Voltak már nehéz idők, amikor szűkiben volt a takarmány. Azaz pontosabban: nem volt semmi. Mert biz hibák vol­tak és még ma is akadnak a csoport munkájában. S ha fogyott ugyan súlyban az állomány, de számsze- rint sohse pusztult, inkább gyarapodott. És hasznot, azt mindenkor hozott a közösnek, hiszen Fedorka bá­csi, élete párjával, — mert Fedorka néniről nem Illik megfeledkezni — mindig kifundálta a leghelyesebb tennivalót. Atjl Fedorka bácsi sohase kérkedik, hogy: „én így — én úgy, azért szépek a süldők, a hízók, mivel hajnaltól dolgozok éjszakáig”. S ha jól emlékszem, a legnagyobb • öndícsérete mindeddig annyi volt, hogy hunyorítva megmutatott nyolc darab prémiumként kapott süldőt és hozzáfűzte: „azért csak ér valamit a mi munkánk". Pedig ha dicsekedne, se vehetné kér­kedésnek az ember. Én legalább is nem venném an­nak Fedorka bácsitól, mert néhányszor végignéztem már, amint alkonyattájt befelé tereli a nyájat, S ilyenkor a hatvannyolc éves Fedorka bácsi —- sok­szor a csak két esztendővel fiatalabb életpárjával, aki minden este friss „vacsorával” várja a sertés­állományt — ki tudja, hányszor utánairamodik egy- egy fürge süldőnek. Ott volna ugyan a puli. de mind­kettő elfárad napközben, a malac meg nem futhat vi­lágnak. Azután minden reggel négy órakor már ott ül az udvaron és éleszti, táplálja a krumplival teli üst alatt a-tüzet. Főzi a friss sertés reggelit. Nos, ezzel is lehetne dicsekedni, különösen ilyen korban. Fedorka bácsi azonban szerény ember. Egy eset pedig, amit a tsz. elnöke mondott el, különösen emlékezetes nekem, s gyönyörű példája an­nak, hogyan kell szeretni a közös vagyont, hogyan keli áldozatot is vállalni, ha arról van szó. A dolog most .télen történt- Hatvannyolc esztendő *csak hatvan­nyolc esztendő már. El is mondja Fedorka bácsi min­den találkozáskor, hogy: „hej, most élet ám az élet, de jó lenné negyven évvel fiatalabbnak lenni”. Szó­val kemény hideg járt és Fedorka bácsi meghűlt. Kö­högött, lázas volt. De hiába volt az asszonyi szó, csak öltözött és hajtotta ki a nyájat, ha másért nem, a járta tósért. A dorgálásra csak visszavágott, hogy: „öreg — mert így szólítják egymást már néhány éve — hát ennyit jelent neked a közös?“ És Fedorka néni nem szólt többet, hiszen éppolyan kedves neki a közös, a jobb élet, meg a becsület, mint élete párjá­nak. Fedorka bácsi egészsége azonban egyre kopott, úgy, hogy már az elnök fülébe is eljutott a dolog. S az elnök.úgy határozott, ágyba dugja Fedorka bácsit. Talán az elnöki tekintély, az elnöki szó használ. Hasz­nált is. Duzzogva bár, de ágyba bújt Fedorka bácsi...s Hanem alig ment el az elnök, felöltözött és egy óra 6e telt bele, már ott barangolt a nyájjal a Bodrog part ján... IP, néhány nappal ezelőtt, a mindig vi­dám, a közösért, a munkájáért rajongó Fedorka bácsit komoly, kedvetlen arccal, szinte mogorvának talál­juk, amint alkonyaikor éppen tereli befelé a Kos­suth süldőit, anyakocáit- Az történt vele, hogy Kér­vényt írt a járáshoz': váltsák le őt az állattenyésztés­től*. S bár mindjárt el is árulta, hogy a kérvényt ugyan nem küldte el, mert Fedorka néni azonmen- ten össze tépte, de ő menni akar innen, mert nem hagynak neki békét. S mondta is... — Hát kell így lebecsülni egy embert? Ezt érde­meljük mi az öregemmel? Tán irigylik, hogy becsü­letesek vagyunk, s boldogulunk is a becsületes mun­kával ... — S mondta, mondta rendületlenül, soha nem tapasztalt haraggal, kedvetlenséggel. Hogyne lepné meg az ilyen változás az embert, aki ismeri őt. Komoly alapja lehet, ha Fedorka bácsi elkívánkozik a sertésektől, meg talán még a közös­től is. Pedig a munka miatt nem lehet hiba, hiszen Fedorka néni néhány perccel előbb mutatta meg az öt kocaalja 47 darab kövér, egészséges malacot. Meg h nyolchónapos, de már 140 kilogrammos hízó-südaket, Fzért nem bánthatta meg senki! Hiszen ez esztendő­ben a terv szerint is a sertésállomány adja majd a legtöbb hasznot a Kossuth tagságának. És mindez Fedorka bácsi munkájától, becsületességétől függ. Hízók, süldők, malacok eladása szerepel az éves tervben. S ime, Fedorka bácsi elkívánkozik, mert... Végül is Fedorka néni lecsillapítja az öregjét és ' nyugodt szavakkal előadja, hogy hát hiszen van azért igaza Fedorka bácsinak, de az ügyet már letárgyalta a közgyűlés-is, minek feszegetni hát tovább a dolgot, bár rosszul érinti az embert... S u beszédből kide­rül, hogy Fedorka bácsit megvádolták, méghozzá visszaéléssel, s lopással is gyanusítgatta bizonyos Szatmári nevű tsz-tag. Mert Fedorka bácsinak a pré­miumból van két anyakocája, ami ott él a tsz sertés istállója két rekeszében... No hiszen, mikor eddig ér Fedorka néni, az öreg csak közbevág; — Megengedték — és bűn az? Van hely. Én me nem építhetek sertésólat magamnak, mert nincs ele­gendő anyag... S nem érdemeljük meg, amikor ki­jöttünk ide lakni, az égrenyiló lakásba, csakhogy mindig itt legyünk a vagyonunk, a legértékesebb va­gyonunk mellett? Nem etetek én a közösből egy deka darát se, ellenőrizték már azt százszor is. Sőt még én adok a magaméból a közösért, ha arról van szó... És olyanok fogják rám, akik igazolatlanul hiányoznak a munkába l Jöjjön hát ide a helyemre, ón lemondok, le én ... — Dehát a közgyűlés... — szól közbe Tedorka néni- Ám az öreg csak nekiiramodik egy rakoncátlan süldő után s ebből ki ne értené meg, hogy biz nehez­tel, neheztel, s ki tudja, képes tán még kérvényt is írni, hogy... Nem, azért azt nem lehetne elképzelni Fedorka bácsiról, hogy itthagyja a nyájat, s azt még- úgyse, hogy otthagyja a közöst . . : A dologra azután a tsz-irodában derül telj** fény, Valóban, Fedorka bácsit megvádolták a két anyakoca miatt, —s merthogy akad azért még szálkahasogató, irigykedő ember, port vert fel a dolog. Hanem a köz­gyűlés tisztázott mindent, mint legfelsőbb fórum. Tisztázta, ho^r megérdemli azt a két istállórekeszt Fedorka bácsi. — Azt meg, hogy lop, nem mondta még Szatmári sem, csakhát, mint új ember, gyana kodott ___„Sőt — ezt vidáman újságolja az elnök ~ h amarosan lesz már rendes lakása is Fedorka bácsi­nak. Átépítjük. Megérdemli...” /Vinca hát iHMf, csak Fedorka bácsit bántja még a dolog a szóbeszéd miatt. — Dehát a szóbeszéd? Semmi az- A közgyűlésé a szó, s az úgy határozott, — dolgozzon csak tovább Fedorka bácsi, olyan becsű lettel, mint eddig. BARCSA SÁNDOR SÜRGŐS INTÉZKEDÉST! Mielőtt a tárgyra térnénk, hadd mutassuk be előbb saját szavaikkal az alábbi felháborító eset három sze­replőjét. Szántai Lajos főmérnök, a Beton- útépítő Vállalat diósgyőri építésveze­tőségének vezetője: »Nézzék embe­rek, én nem érek rá magukkal tár­gyalni, Írják le panaszaikat, én szó­ban semmit sem tudok intézni.« Gpndöcz László szállításvezető: »Panaszukkal énmialtam akár az atyaurist enhez is elmehetnek, akkor sem maguknak lesz igazuk.« Ciha István normás: »Mondja (munkavezető szaktárs), mi a csodá­nak harcol maga a munkások érde­keiért. Azt hiszi, ha azok többet keresnek, abból haszna van magá­nak, jut abból magának valami?« A »szereplők« beleköthetnek egy- egy idézőjelek közé tett szavuk hite­lességébe. Lehet, hogy a szállítás- vezető nem az atyauristen, hanem csak egyszerűen az isten szót haaz rválta. Vitatkozhatunk, mert hiszen nem magnetofónszalag rögzítette ezeket a szavakat, »csak« néhány igen egyszerű, kevés iskolát végzett, kérgeskezű kubikosember felháboro dott, igazságot kereső lelke őrzi e három ember igazi gondolkodásmód jának, jellemének leplezetlen meg­nyilvánulását. Ezernél több gabonakombájnt kapnak idén az NDK gépállomásai A Német Demokratikus Köztársaság gépállomásainak gépállomá­nyát 1956-ban több ezer új traktorral, ezernél több gabonakombájnnal, 800 burgonyakombájnnal, 2000 vetőgéppel és sok egyéb korszerű géppel egészítik ki. A gépállomások különböző típusú traktorainak száma ezzel 34.00Ö-re, a vetőgépek száma pedig 8400-ra emelkedik. Minthogy az NDK- ban idén 200.000 hektárra növelik a kukorica vetésterületét, a gépállomá­sok sok új kukoricakombájnt is kapnak. Az NDK mezőgazdasági gép­gyárai a többi között egy olyan burgonyavetőgép gyártását kezdik meg, amely a burgonyát csomós dróthuzal nélkül ülteti négyzetesen, továbbá egy félautomata vetőgépet előcsíráztatott burgonya ültetéséhez. Kényelmesen, gyorsan, fáradság nélkül jut célhoz 9 havi részletfizetésre vásárolható 38 cm3 kerékpár segédmotor Vásárolható: Miskolcon: Állami Áruház, Kossuth u. 2. sz. Miskolci Kiskereskedelmi Váll. 20. boltja, Ady Endre u. 9. Orsz. Kultúrcikk Kisker. V. Rádió­boltja, Széchenyi u. 58. Vidéken: Edcíényl 91. sz. Népboltban. Kazincbarcikai 104. jz. árudaban, Mezőkövesdi 35. sz. Népboltban. Ózdi Kisker. 48. sz. árudában. Putnoki 50. sz. Népboltban. Sajószentpéteri 41. SZ. Népboltban. Sárospataki 42. jsz. Szerencsi kisker. árudában. Sátoraljaújhelyi 27. sz. Szerencsi kis­ker. árudában. Szerencsi 1. sz. kiskereskedelmi áru­dában. Szikszói 41. sz. Szerencsi kisker. áru- , dában. A motorok után a gyár 6 hónapig garanciát vállal. A miskolci Párioktatás Háza közleménye Április 16-án, hétfőn délután órakor a Pártoktatás Házában (Se­lyemrét 1) „A Szovjetunió belső helyzete« címmel előadást tartunk pártoktatás összes propagandistái hallgatói részére. Kérjük a pártszer vezetek vezetőségeit és propagandis táit, hogy az előadásról a hallgatókat értesítsék. Használj mvépÉmelet Almamoly, répabarkó és egyéb rágókártevők irtására használj DARSIN-t, arzéntartalmu gyo­mormérget! A HUNGÁRIA MATADOR és AGRITOX porozószer jól bevált idegmérgek a szántóföld rovar- kártevői ellen. A SULFAROL és a SULFAROL T az almafalisztharmat ellen hatásos védőszer, A SPRITZ-CUPRAL-t a pero- noszpóra és varasodás ellen használjuk. Nüvényvédőszerrk beszerezhe­tők: a földművesszövetkezetek­ben, az Állami Kiskereskedelmi Vállalat boltjaiban és a vető­magboltokban. Forgalomba hozza: a Műtrágya és Növényvédőszerértékesítő Szövetkezeti Vállalat és megyei kirendeltségei. tezn? híí J1* íelsor°W. részle keVesték hetek, hrfna­VáílRlltJf « Betonúlépiia lénw £ \,d0lg220 nehrödi-. Zem lányt- és Vajas-brigád tagjai. Egyet hJ?a8t azunban el hell mondani me? nm^frtSiÍlk: miert nem ^ kerestek. Például azt. ne}ány^ elmentek a Sí t .borsodi kirendeltségének hocv°hop'vn1, Kazincl**rcikára, akkor hogj-hogynem onnan mindenki el­tűnt, akinek előadhatták volna, aki ÄT Orvosolni tudt* volna Nem mellékes az sem, hogy Qiba élőtfLvfr “ 1,mUldyn bérkifizetés Ezt *e, L‘,elleS hf“ szabadságon van. Lzt állítólag azért kapja, mert a munkaetaámplásnál annyit túlórá­zik, hogy ezt a túlórát csak Ilyen lMlSnlÍSZtAatáSSalrJtszámo,hatj9 el a vál .^nunhúsok azonban rájöttek kÖnriyú hewaPni o«et). hogy másra is jó az ilyen Ha Uí?yanis Giba nincs ott a bérkifizetés előtt, akkor termé­szetesen nem is lehet őt küiönhöző reklamációkkal »zaklatni«. Ami pe­feflettek papífon van> ámít bérszám irattaifk’ Ú e.gyszer valakivel alá len» a T/- Ti ®zent 08 sérthetet­i* tr cemberben más munkahelyen, a 8&S* palyaudvarnal — ledolgozott ”5? munkabérét. Ugyanez VelenváketT°'Vé’ h£gy Vajas Albert, Vf« Junos, Kovács Géza és Ju hasz József március 8-án, amikor víúókmésk?érfék 6kCt GSy Sáp kocsira 47 t? t8? nap alatt 5 forint 7 Iliiért kerestek. Nem külön-külön s tr! "s* az 252 Alii *7 CSUpán al»Pérabérük filler lenne. Ennek ellenére nyugodt lelkiismerettel mondják a munkasoknak a vállalatnál, hogy kár ezen vitatkozni, a papír ’besSi és tetei, ,in,?aték kedvéért még Japozna.c a papírhalmazokba ráböknek egy cédulára, egy sorra’ egy számra, — talán az is mindegy’ hogy melyikre. , Persze illő és hasznos dolog lenne ha az egyszerű kubikos és maga az ujságtró is többet értene a n558*? 2éh^Zá?fejlés tolult mestersé­géhez. Egy szerény megállapítást azonban szeretnénk tenni- bűnös gondatlanság munkásemberek tíz húsz napi munkáját ilyen, szinte rlnaí?tatlan’ telefirkantott »sajt­máznf k*KT r-aP ján értékelni> nor- akkor’ ha a nor ™ -J2r a munkahelyeken ha sosem győződik meg arról, amit effvSS?aíeZeW 3elent’ ha soseni h°gy a munkavezető azt a munkát jelenti-e le, ami a brieád­seíftŐAfelJeg1yZtSeÍn is szei'epeJ, vagy 5®™- Az?n ^ érdemes gondolkodni varP© Vl%Zi a n°rmás titoktartásra van e kötelezve vagy sem9 m Pnií£nÍSt *üég ? brigádvezetőnek sem ül*« tudni, hogyan számolják cl a munka , egyes, kettes vagy hármas kategória szerint? J/.ndennek tet6jébc ahol az igazságukat kereső munká lük k°Szá ftü)ak’ TZáfV!* mgradt elát- Szantgi Lajos építésvezető nem ér rá szóbeli tórgyalás­munkásaival, a kér geskezu, íráshoz nem szokott kubi kosoktól úgyláUzik gyöngybetűs iól "lvr“: iktatható ^Slyamodvánvt nlkpm^A G?t á,lítja: »Elsősorban mpn erdekem> hoOV a munkások ™eg legyenek elégedve, hiszen én benőttél**6*, ? munkák határidő­én történő elvégzéséért.« De vajon kása érdekében. hogy mun­kásai meg legyenek elégedve9 Ili­!áhVmlk°r °-él értesült. mil"n Panaszokkal fordultak mun­akkor sem tudott időt szakítani arra, hogy foglalkozzon ezzel a számára úgy látszik mellékes üggyel. Mert a Debrői-, a Zemlényi- és Vajas-brigád tagjai Göndöcz szjlli- ■ tásvezető szavait »megszívlelve«, nem az atyauristenhez, hanem a párt lapjához fordultak, hogy segít­sen nekik megkeresni az igazságot. Nehéz, nagyon nohez gyorsan fel­gombolyítani azt a fonalat, amely el­vezet az igazsághoz. Ebben az eset- . ben ugyanis elsősorban azt kell meg­tudni, hogy ki vagy kik, kinek vagy • kiknek a hanyagsága, visszaélései, hogyan és miként temették olyan’ mélyre a Betonútépítő Vállalat diós­győri építésvezetőségén az igazságot. Mert nemcsak arról van szó, amit ed- dig leírtunk. Hajdú István 4 gyerme­kes, Zsoldos Miklós és Németh Vendel 2 gyermekes családapák például már sokadszor kérik hiába az elmaradt, valahol eltűnt családi pótlékot. Szep­tembertől visszamenőleg követelik a vidékről bejáró dolgozóktól a mun­kába és hazaszállítási költséget. Ed­dig nem jutott eszükbe, hogy ezért * fizetni kell. A munkások abban a hiszemben voltak, hogy a vállalat^ amely szerződésben kötelezte magát hazaszállításukról, ingyen adja nekik : ezt a juttatást. Termelési értekezle­tükön az építésvezető bejelentette: első negyedévi jó munkájukért a dolgozók U.OOO forint prémiumban részesülnek, most pedig kijelenti: nincs prémium, béralaptúllépés tör­tént! Micsoda béralaptúllépés történ­het ott, ahol a Debrői-brigád 13 tagja az elmúlt hónapban 7321, a Zem- lényi-brigád 12 tagja 5356, a Vajas- brigád 10 tagja pedig 4813 forintot keresett? Nem a fizetést keveslik ezek az emberek, hanem azt kifogá-- solják, hogy nem számolják el ren- , desen munkájukat, fogalmuk sincs arról, hogy miért mit kapnak, nem tudják, hogy mikor csapják be őket. De Giba István normás erre csak legyint s az ember fülébe súgja: »Kérgm ezek kétlakiak, mindnek van otthon egy kis földecskéje, ha itt nem keres eleget, megél abból is.« Kár, hogy ezt nem hangosan mondta. A 11 gyermekes Glonczi Pál és a földnélküli, hosszú évek óta kubfk- munkából, betonozásból élő társai méltó választ adtak volna erre a ha­zug, félrevezető »kifogásra«. Mert ők nem hazudnak, nem képmutatóskod- nak, hanem bátran a szemébe mond­ják bárkinek, ha úgy érzik, becsapta őket. Hiszen tudják, hogy ez az állam az övéké s ha néha ném is egyszerű, . biztosan megtalálják az igazságot. > És hogy miért nehéz egyes helyeken megtalálni a munkásember igazsá­gát? Ök erre a következőket vála­szolják: »Legtöbbünk évek óta dol­gozik a vállalat különböző munka■?' helyein. Soha hasonló panaszok nem adódtak, de ha volt is valami baj, meghallgattak bennünket s ha iga­zunk volt, elintézték az ügyet. De itt másként van minden. Tudja elvtárs, az a baj, hogy van itt néhány lelki- ismefetlen ember s van néhány régi reakciós, persze nem a kubikmun- kán, hanem az íróasztalok mellett,« Debrői brigádvezető mondta eze­ket s vagy húsz társa helyeslőén bó-^. lógatott szavaira. A Betonútépítő Vállalat központjánál* és minden illetékesnek bizonyára segítségére lesz az előbbi néhány felháborító tény, s a munkások alapos meglátása a teljes igazság kiderítéséhez, a sú­lyos panaszok legrövidebb időn be­lüli orvoslásához. És végül még valami, ami mel­lett nem mehetünk el szó nélkül, s ami komoly gondolkodásra, sürgős cselekvésre késztet. Az elején el­mondtuk, hogy egyszerű, kevés isko­lát végzett kérgeskezű kubtkoaembe- reket ért sérelmekről van szó. Nem egy köztük még a nevét is nehezen tudja aláírni. Nem elég azt mondani erre, hogy ez a múlt bűne. Mi sem törődtünk velük eleget. Kokat, na­gyon sokat nyújtottunk számukra, tudják, érzik ezt, hálásak is ezért, bíznak pártunkban, hiszen azért is fordultak panaszukkal a párt lapjá­hoz. De még többet kell nekik nyújtani, hogy néhány lelklisme«? rétién ember ne merészelhesse félre­vezetni, becsapni őket. Sajnos, még alig van köztük szak- szervezeti tag és nagyon kevesen párttagok. Hiszen rövid ideig dolgoz­nak egy-egy helyen, a csatorna, a töltés, az új út gyorsan elkészül ke­zük nyomán, s mire valahol egyikü­ket jó munkája alapján érdemesnek tartanák a tagjelöltségre, már megy is tovább — Wlán egy másik országrészbe — építeni, betonozni > De azért a Betonútépítő Vállalatnál a pártszervezet, de főleg a szakszer­vezet még így is sokkal többet kell, hogy törődjön velük, nevelje, szer­vezze őket, éi harcoljon jogaikért. SÁNPOR

Next

/
Oldalképek
Tartalom