Észak-Magyarország, 1956. április (12. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-20 / 94. szám

V r Péntek. 1956 április 20, Tóth László ifjú re­pülő tanítómesterével, Borsodi elvtárssal az új, magyar gyártmányú „Ifjúság” nevű vitorlá­zógépen. Borsodi elvtárs a fordulatok technikáját magyarázza. A szocialista iparosítás lenini politikája Irta: .MOLNÁR JÓZSEF\ a miskolci városi pb, titkára ■Ä szocialista forradalom győ feelrne után, 1917 októberében. Lenin vezetésével a párt' azonnal hozzá­fogott a VI. pártkongresszus által el­fogadott gazdasági irányelvek meg­valósításához. A kongresszus gazda­sági programja tartalmazta a bank­szervezetek. a közlekedési hálózat, a szindikátusba tömörült vállalatok állami tulajdonba vételét és más fon­tos gazdasági intézkedéseket. A Nép­biztosok Tanácsa 1917 november 27-én kiadta a munkásellenőrzésről szóló rendelelet, mellyel a szovjet hatalom fennállásának első napjai­tól kezdve bevezette az országban a munkásellenőrzést. Már a győzelem utáni első hónapokban új igazgatási szervek létesültek. A régi miniszté­riumok helyett népbizottságokat állí­tottak fel. Amikor a munkások kezd­tek áttérni a munkásellenőrzésről a munkásigazgatásra, szükség volt lét­rehozni azt a szervet, mely a népgaz­daságot szabályozza és igazgatja. A gazdasági élet és az ipar igazgatásá­ra 1917 december 14-én rendeletileg megalakították a Legfelsőbb Népgaz­dasági Tanácsot. Ezek az intézkedé­sek jelentékenyen megerősítették a szovjet hatalmat, mely akkor még hadiállapotban volt Németországgal és Ausztriával. Ezekkel az intézkedésekkel pár­huzamosan a Népbiztosok Tanácsá­nak 1917 november 11-i dekrétuma elrendelte a 8 órás munkanap be­vezetését az ipari vállalatoknál. 1913 első felében a szovjet hata­lomnak sikerült lényegében megtör­nie a burzsoázia gazdasági erejét, saját kezében összpontosítani a nép­gazdaság kulcspozícióit: a gyárakat üzemeket, bankokat, vasutakat, kül­kereskedelmet. Összetörték a burzsoé államhatalmi gépezetet és győzelme­sen felszámolták az ellenforradalom­nak a szovjet hatalom megdöntésére irányuló első kísérleteit. Létrejött a szocialista szektor a népgazdaságban mellyel együtt a szovjet állam ke­zébe kerültek azok a parancsnoki magaslatok, amelyekre támaszkodva a szovjet hatalom az egész népgazda­ságot irányítani tudta. Ezzel meg­teremtették az állam világtörténelmi új funkcióját, a gazdasági szervező és kulturális nevelő funkciót. Oroszország munkásosztálya 1917 októberében a proletárdiktatúra megteremtésével politikailag legyőz­te a kapitalizmust és megoldotta azt a történelmi feladatot, amely az államhatalmat a régi gazdasági viszo­nyok átalakítására s új szocialista gazdasági viszonyok megteremtésé­nek előmozdítására használja fel. 1918 tavaszán Lenin kidolgozta a szo­cialista építés megkezdésének törté­nelmi tervét. Híres munkájában, »A szovjet hatalom soronlevő feladatai­ban Lenin meghatározta az új sz<>- cialista termelési viszonyok meg­teremtésének feladatait és rávilágí­tott a szocialista építés legfontosabb kérdéseire. Lenin szerint a legfonto­sabb feladat a termelés nyilvántartá­sának s a termékek elosztása ellen­őrzésének megszervezése volt. >*Arról van szó, hogy megváltoztassuk gaz­dasági és politikai munkánk súly­pontját — írta Lenin. — Eddig a ki­sajátítók közvetlen kisajátítását célzó rendszabályok álltak előtérben. Most a nyilvántartás és ellenőrzés meg­szervezése kerül előtérbe azokban a gazdaságokban, ahol már kisajátítot­tuk a kapitalistákat, valamint az összes többi gazdaságokban.« Lenin a szocialista építés megkez­désére vonatkozó tervében igen nagy fontosságot tulajdonított a munka- fegyelem megszilárdítása s a munka termelékenységének növelése, továb­bá az üzemeknél a felelős egysze­mélyi vezetés, valamint a gazdaságos számvetésre való áttérés kérdésének. A szovjet vezetők utasításainak1 semmibe vételét a munka során Le­nin úgy tekinti, hogy »Itt a kispol­gári individualizmus a proletárfegye­temnek és a szocializmusnak gyöke­resen ellentmondó individualista kistulajdonosi szokások, törekvések s hangulatok éreztetik befolyásukat.« A szocialista munkaverseny nagy­arányú kibontakozása a határozott küzdelem az»egyenlősdi<* ellen, a tel­jesítménybérek bevezetése, a tudo­mányos munkamódszerek alkalma­zása*, az új társadalmi viszonyok ál­landó propagálása, a harc az új mun­kafegyelemért. a termelés területén mutatkozó szervezetlenség és hanyag­ság elleni küzdelem — mind olyan Lenin által felvetett kérdés, amely ma is a szocialista ipar szervezésé­nek és irányításának az alapját képézi. Lenin dolgozta ki a burzsoá szak­emberek bevonásának kérdését a ter­melésbe. Az a feladat — magyarázta Lenin —, hogy felhasználjuk a régi szakemberek tapasztalatait és tudá­sát és olyan föltételeket teremtsünk, amelyek biztosítják, hogy szaktudá­sukat a szocialista gazdaság javára fordíthassák. Valamennyi, Lenin által említett intézkedés: a nyilvántartás és ellen őrzés bevezetése, a munkafegyelen megszilárdítása, a munka termeié kenységének növelése, a felelős egy személyi vezetés érvényesülése stb., az ipar, különösképpen a nehézipar gyorsütemű fejlesztését kellett, hogy biztosítsa. Lényegében Lenin dol­gozta ki a gazdaságilag elmaradóit Oroszország élenjáró, erős, szocialista hatalommá való alakításának tudo­mányosan megalapozott programját. Ez a program tervbe vette az ország szocialista iparosítását, a nehézipar minden módon való fejlesztését, az egész népgazdaság villamosítását, a mezőgazdaság szocialista alapokon történő átalakításával kapcsolatos szövetkezeti terv megválósítását, a kultúrforradalom megvalósítását. Lenin magyarázta meg a szocializ­mus gazdasági alapjának lényegét. Lenin e kérdést érintve megállapí­totta: »A gépi nagyipar és annak a földművelésbe való átplántálása a szocializmus egyedüli gazdasági alapja.« A szocializmus gazdasági alapjá­nak megteremtését illetően Lenin a következő szavakkal is kifejezésre juttatta, hogy mi ennek a lényege: A szocializmusnak az a feladata, hogy közelebb hozza egymáshoz és egyesítse az ipart és .az mezőgazda­ságot.« A Szovjetunió Kommunista Párt­jának gazdaságpolitikája éppen arra épült fel a múltban és épül fel ma is, hogy szemelőtt tartja az ipar és a mezőgazdaság helyes egybekapcso­lásának szükségességét Ugyanerre az alapra épül a népi demokratikus országok kommunista és munkás­pártjainak gazdaságpolitikája is. Az ipar és a mezőgazdaság he­lyes egybekapcsolásának elve a párt és a szovjet kormány politikájában élesen megmutatkozik a mai szakasz­ban is. Ez a politika arra irányul, hogy a szocialista építés nagyszerű eredményei alapján továbbra is min­denképpen fejleszteni kell a nehéz­ipart és az ipar további nagyarányú fellendítése révén rövid időn belül meg kell oldani a mezőgazdaság ro­hamos fellendítésének, a fogyasztási cikkeket előállító könnyű- és élelmi­szeripar fellendítésének feladatát. A Szovjetunió Kommunista Pártja az ipar és a mezőgazdaság helyes egybe­kapcsolásának elvén alapuló gazda­ságpolitikájának megvalósítása során mindig abból a tételből indult és ma is abból a tételből indul ki, hogy a szocializmus gazdasági alapja, az ország gazdasági önállóságának és védelmi képességének alapja: a nehézipar. Lenin a nehézipar fejlesztésében látta a legfőbb eszközt Szovjet- Oroszország egész gazdasági rendjé­nek újjáalakítására. Azt mondta, hogy a szovjetország gazdasági rend­jének újjáalakításához vezető út »a gépi iparra felépített nagyüzemi gaz­daságra való áttérésben, a szocializ­musra való áttérésben áll«. Más- helyütt pedig a következőket írta erről: »A szocializmus anyagi alapja csakis a gépi nagyipar lehet, amely a mezőgazdaság átszervezésére is képes.« Lenin egyértelműen leszögezte, hogy: »a szocializmus a gépi nagy­ipar szülötte és ha a szocializmust megteremtő dolgozó tömegek nem. tudják intézményeiket úgy megszer­vezni. ahogy a gépi nagyiparnak kell dolgoznia, akkor a szocializmus megteremtéséről szó sem lehet«. Leniin nem egy müvében külön, ki- ' hangsúlyozta a nehézipar szükséges­ségét. A termelőeszközök termelésé­nek a fogyasztási cikkek termeléséhez viszonyított elsődleges növekedését Lenin gazdasági törvénynek nevez- - te. Lenin, amikor, felállította ezt a tételt, a marxi újratermelési elmé­letből indult ki, amely megállapítja azt a törvényszerűséget, hogy a társadalmi termelésiben a termelő- eszközök termelése gyorsabban fej­lődik és kell is. hogy gyorsabban fejlődjön, mint a fogyasztási cik­kek termelése. Éneikül nincs és nem is lehet /ített újratermelés. »A termelés kibővítéséhez (a szó szoros értelmében vett »felhaszná­láshoz«) előbb termelési eszközöket kell termelnünk, ehhez pedig nyil­ván az szükséges, hogy kibővítsük a társadalmi termelésnek azt az ágál. amely termelési eszközöket állít elő...« A marxizmus egyik tétele, mely a felhalmozásról, mint a bőví­tett újrátermelés egyetlen forrásáról szól, minden társadalmi alakulatra érvényes. A kapitalizmusban ez a törvény a tőke szerves összetételé­nek állandó növekedésében jut kife­jezésre, ami a munkanélküliség nö­vekedésére és a dolgozók mind na- nyobb ein yomorod ás ára vezet. A szo­cializmusban a termelőeszközök ter­melésének elsődleges növekedése a szocialista termelés kibővítésének, a munkatermelékenység emelkedésé­nek, a népjólét fokozásának alapja. A munkatermelékenység emelkedé­se azonban csak az állandóan fejlő­dő legkorszerűbb technika, a nehéz­ipar és annak szíve, a gépgyártás növekedése alapján mehet végbe. »A munka termelékenységének emelése — hangsúlyozta Lenin — mindenek­előtt megköveteli a nagyipar anyagi alapjának biztosítását, a fűtőanyag-, a vastermelés-, a gépgyártás, a vegy­ipar fejlesztését«. Lenin a nehézipar gyorsabb Üte­mű fejlesztését mindig összekapcsol­ta a jólétet közvetlenül növelő könnyű- és élelmiszeripar, mező­gazdaság-, közlekedés fejlesztésével, az egész népgazdaság technikai szín­vonalának emelésével, a munkater­melékenység fokozásával Hangsú­lyozta, hogy a nehézipar vezető sze­repe éppen abban áll, hogy maga után. vonja a népgazdaságnak, illet­ve az ipar többi ágainak fejlődését. Ez elengedhetetlen, hiszen a nehéz­ipar, fokozott fejlesztése nem köz­vetlenül, hanem a többi ágazatok fejlesztésének biztosításával segíti elő a szocializmus gazdasági törvé­nyeinek, a népjólét szüntelen emel­kedésének érvényesülését. . illetve megvalósítását. Lenin a szocialista építés legfőbb ánoszemét alkotó nehézipar szere­pét és jelentőségét nemcsak gazda­sági szempontból elemezte, hanem politikai szempontból is. »A prole­tariátus alapvető és legfőbb érdeke mondotta Lenin — a nagyipar s az ezen belüli szilárd gazdasági bá­zis újjáalakítása, ezzel megszilár­dítja diktatúráját és minden politi­kai és katonai nehézség ellenére biz­tosan légig is viszi.« l&y érthető, hogy a part már az új gazdasági politika első idősza­kában óriási figyelmet fordított az or­szág ipari megújhodására. A legragyo­góbb példája ennek Oroszország vil­lamosításának lenini terve, a GO- ELRO terv, amely a villamosenergia széleskörű felhasználása alapján a szovjetköztársaság gazdasági megúj­hodását, az ország egész gazdaságá­nak új technikai alapra, a korszerű nagyüzemi termelésre való fokozatos átállítását írta elő. »A villamosítás újjászüli Oroszországot. A villamosí­tás a szovjet rendszer talaján végle­ges győzelemre juttatja a kommu­nizmus alapjait országunkban, a mü­veit élet alapjait, amiko-r nem lesz­nek kizsákmányolok, nem lesznek kapitalisták, sem föidbirtolcosok, sem üzérek.« A lenini GOELRO-terv az emberi­ség történetében az első távlati nép- gazdaságfejlesztési terv volt, amely a szocializmus termelési, technikai alapjának 10—15 év alatti megterem­tését vette alapul. A GOELRO-terv nagyszerűsége különös erővel dom­borodik ki. ha visszagondolunk azokra a feltételekre, amelyek kö­zött létrejött. Lenin a GOELRO-ter- vet a párt második programjának nevezte. A X. pártkongresszus az ipar te­rületi elhelyezésével azt a feladatot tűzte ki, hegy egyes vidékeken ipari gócpontokat kell létesíteni, mert ez a leghatékonyabb eszköz annak a gazdasági, politikai és kulturális el­maradottságinak a leküzdéséihez, amelyet a soknemzetiségű szovjet- ország népei a régi. földesúri, kapi­talista rendtől örököltek. Lenin mutatóit rá a szocialista épí­tés. különösen pedig a szocialista iparosítás terén elért győzelmek nemzetközi jelentőségére. Megma­gyarázta. hogy a szocialista ország gazdaságpolitikájával gyakorolja a legnagyobb hatást a nemzetiközi ese­mények fejlődésére. A lenini tanítások helyességét az élet, a Szovjetunió sikerei' meg­cáfolhat«* ti amul bizonyítják, mert a •kommunista párt vezette szovjet nép szilárdan és következetesen va­lója váltja a nagy Leninnek a nép­gazdaság vezető erejét jelentő ne­hézipar elsődleges fejlesztéséről szóló tanítását.. ízléses jelvény készült május 1-re A május elsejei felvonulások, ün­nepségele hagyományos• szinpompá- jának gazdagításához az idén a Pro­pagandaanyag Terjesztő is hozzájá­rult: a dolgozók nagy nemzetközi ünnepére ízléses jelvényt adott ki. A Május 1 jelvény több színben ké­szült sima tűvel, vagy kapoccsal, 1.20 forintért, kapható. Megrendelhe­tő a Propagándaanyag Terjesztőnél. A LEVEGŐ IFJÚ SZERELMESEI A bánrévei repülőtéren találjuk meg ‘az Ózdi Kohászati Üzemek sportolói „Gasztyelló“ repülőklubjának fiataljait. Itt vannak szabad­idejük minden percében a levegő ifjú szerelmesei. A napbarnított arcú fiatalok határtalan lelkesedéssel készülnek a levegő meghódítására Bor­sodi István elvtárs klubparancsnok és Juhász György elvtárs motoros oktató vezetésével. A klub tagjai nagyszerű eredményeket érnek el* Nézzük végig egy napi munkájukat. Megbeszélés a repülőtéren. Borsodi István elvtárs a vontatók mun­káját értékeli. Nem fukarkodik a dicsérő szavakkal, — s ez helyes is, mert Danó György, Tóth László és Dékány László kiérdemelte az elis­merést. Öt óra 7 percet töltött a levegőben. Kardos Jó­zsef DISZ fiatal. Kardos József szép eredményeket ér el a munkában iá, télié síimé-' 140—-150 százalék. Juhász György elvtárs motorosoktató gépén fel­szállás előtt. Ö is segíti a lelkes fiatalokat ab* ban, hogy meghódíthass sák a levegőt. (Weisz felv.j Ä Az alábbiakban közöljük a megyei szakosított propagandista tanfolya­mok , konferenciáinak időpontját. Téma: Az SZKP XX. kongresszusa anyagának II. része. ..A Szovjetunió belső helyzete”. a) A Szovjetunió 6. ötéves tervé­nek feladatai. b) A szovjetek megerősítése és a törvényesség helyreállítása. Pol. gazd. I. évf. Előadó: Tóth Já­nos. Pol. gazd. II. évf. Előadó: Varga Zoltán. Pol. gazd. III. évf. Előadó: Kocsor- di Károly. Párttörténet I. évf. Előadó: Nagy Péter. Párttörténet II. évf. Előadó: Déri Emő, május 4-én délután 16 órakor. MDP tört. I. évf. Előadó: Bóda 1st* ván. MDP tört. II. évf. Előadó: Dojcsák János. Filozófia I. és II. együtt. - Előadó: Balázs Zoltán. Valamennyi konferencia (a párt-* történet II. évfolyamát kivéve), má­jus 5-én, szombaton délután 14 óra­kor kezdődik a Pártóktatás Házá­ban (Selyemrét). Kérjük a pártszer­vezeteket. hogy értesítsék hallgatói­kat a konferencia időpontjáról. Az útmutatót a konferenciák hallgatói átvehetik a megyei pártbizottság' székházának tudakozójában. MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG agitációs és propaganda osztálya MŰSZAKI KÖNYVNAPOK 1956. április 16—23. A Műszaki Könyvnapok alkalmából megjelenő új szakkönyvek: Borbély Mihály: A szádképzés vizsgálata fűzve Ft 39.— Borbély—Szabó: Textilipari számolóábrák.. II. kötve 56.— Csizsikov, J. M.: Hengerlés kötve 56.50 Ipari épülettervezés. Gépgyárak kötve 98.50 Járai—Szegedi: Fényképezés műfénynél fűzve 5.50 Konasinszkij D. A.: Szűrőkörök fűzve 5.50 Korszerű ásványolajtechnológiai módszerek fűzve 22.50 Műanyagzsebkönyv kötve 74.50 Schlosser Dezső: Revolveresztergák fűzve 34.50 kötve 42.50 Szeniczei Lajos: A fogaskerékgyár tás zsebkönyve kötve 30.— Vatta Miklós: A zárlati áram. I. kötve 100.— A Műszaki Könyvkiadó fent felsorolt újdonságain, munkák új kiadásain kívül népszerű szak­sokkok H/akkönyv közölt válogathat AZ ÁLLAMI KÖNYVTERJESZTŐ VÁLLALAT könyvesboltjaiban. valamint az üzemekben rendezett könyvvásárokon. S9ZAKl*AGYA«OmS£AG

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom