Észak-Magyarország, 1956. április (12. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-20 / 94. szám

^Péntek, 1056 április 20 SSZAKMAOfABOBSKAi, 3 Ha Fodorné brigádja „kukoricázni" kezd.,.! A mezőkeresztesi termelőszövetkezetek közül a Vö- '^r* rös Csillag tagsága kezdte meg elsőként a ku­korica vetését. A kukoricát négyzetesen vetik és e körültekintést, nagy figyelmet igénylő munkában Fo­dor Kárclyné női brigádja naponta 200 százalékot teljesít. ]\Aeg Mezőkövesden, a járási székihelyen is cso- elátkoztak, amikor Horváth elvtárs, a mező-ke­resztesi Vörös Csillag Termelőszövetkezet agronómusa négy asszoaaaiyal állított be a négyzetes kukoricavetés bemutatójára. S tovább nőtt a csodálkozás, amikor be­jelentette, hogy: „márpedig az idén a Vörös Csillag minden holdnyi kukoricáját e négy elvtársnő, Fodor Kárclyné és brigádja veti el — négyzetesen! Azaz­hogy: őik irányítják majd a drót vezérlést, kísérik a négyzetbe vető gépet. Egyszóval: ez lesz a négyzetbe vető brigád. A bemutató férfi résztvevői meg is je­gyezték, hogy: ugyan-ugyan, már hogy láthatnának ei ilyen fontos munkát éppen az asszonyok?! Beszéd ide, beszéd oda, Horváth bácsi csaik hunyo­rított néhányat, s csupán magának mormogott valami ilyesfélét:, „no-no, tudom én mit csinálok. Csalt le ne főzzön majd benneteket ez a négy nőszemély“. Fodor- néék meg nem szóltak semmit, csak fél délelőttön át figyelték, mi a teendő a gép körül: hogyan kell be­állítani, kifeszíteni a vezérlő dróthuzalt, hogyan kell elvégezni a mérést és a gépkisérőnek figyelni a vető­gép munkáját. Azután a bemutató végeztével hazamen­tek Mezőkeresztesre. j. A Vörös Csillag tagsága pillanatig sem kételkedett abban, hogy ha négyzetesen vetik a kukoricái is, a napraforgót is, mindenként jobban járnak. Nem is beszélve arról, hogy torlódjon bármennyire is össze a nyári munka, a kukorica nem marad kapálatianul, mert a munkát elvégzi a gép. Úgy annyira, hogy a tag­ság elhatározta: nem csupán a 21 hold napraforgót és a 70 hold kukoricát vetik négyzetesen, de még a 60 hold háztáji kukoricát is. S amikor Fodoméók meg­jöttek a bemutatóról, már csak amiatt főtt a tagság fője, miiként szervezzék, sürgessék a munkát, hogy a környéken elsőként ők kezdjék meg és fejezzék is be a napraforgó és a kukorica vetését. Mert a hír min­dig szárnyakon jár és eljutott hozzájuk is, hogy az Aranykalász tagsága is. a Táncsics tagsága is igen fé­ri ekedik, egyrészt az elsőségért. Sürgették hát Tóth elvtársat, a mezőnyárádi gép­állomás brigádvezetőjét, hogy jöjjön mielőbb a trak­tor, ahány csak tud és végezzenek a tavaszi kalászo­sok vetésével egykettőre. Azután gyerünk a kukoricá­val, napraforgóval!... És szó ami szó, a Tóth-brigád kitett magáért. Búzás és Szabó elv társ traktorosok naponta 1.5—2 műszaknormát teljesítve dolgoztak, úgy hogy két nappal ezelőtt — a Vörös Csillag tagsága örömére — kijelentették: még egy nap és jöhet a 'ku­koricavetés, mert hozzákezdhetnek a kultivátorozáshoz. Azonban nem azért kiváló a munkában a Tóth- brigád, hogy már aznap délután ne derüljön M. hogy akár reggel is meg lehetne kezdeni a napraforgó veté­sét, ha ... ha itt lenne a kultivátor..: No és hogy ott legyen, a tagság kérésére Tóth elvtárs, a traktoros- brigád vezetője el is intézte. (Nem olyan ember, aki ne tenne meg mindent a termelőszövetkezetekért!) Né­hány óra múlva azután már ott ás volt a két kulti- vátör, s Búzás elvtárs, meg Szabó Sándor még este munkához láttak. Majd megérkezett Németh János elvtárs is, a pöfögő Zetorral vontatta a négyzetbe vető----------------------------Hf g épet. S este már tudta az egész tagság: reggel vetik a napraforgót. Elsőiként a tsz-ek között! Bemutatkozik Fodorné brigádja! Persze, nóhányan nem állták meg, hogy oda ne mondják: azután Fodorné, ne kukoncáz- zanak azzal a kukoricával... vessék el szaporán!.. ; '• S hogy hiba nem igen lesz, azt Fodoméék már az első napon bebizonyították, amikoris egyetlen nap le­forgása alatt — igaz megdolgoztak vele, mert akadt bökkenő is — 21 hold napraforgót elvetettek. Ez kevés híján 200 százalékos teljesítmény volt. Ezen aztán fel­buzdulva, a női brigád még aznap este kijelentette: ezután napi 200 százalékon alul nem adják! és — mindez kedden történt — szombaton délre minden szem kukorica a földbe kerül, alapos munkával. A Vörös Csillag most épülő tanyaközpontjától már ** jól látni, mint pöfög a Zetor a négyzetbevető géppel. S a fehérlő jelzőlécek körül mint sürögnek- forcgmak a brigád tagjai. Nem látni ott egyetlen sze mélvt sem, aki állna, mert éppen kiért a gép a föld egyiik végére és a brigádtagok két jelzőléc-hossznyival (ez a mérték) odábbhelyezik a vezérlő dróthuzalt. S hogy ez nem könnyű munka, méghozzá ha a gyorsa­ság sem közömbös — márpedig 200 százalékos célnál nem az! — azt akkor lehet megállapítani igazán, ha ott van közeliben az ember és esetleg meg is próbálja a dolgot. Alig ért ki a gép a föld végéhez, Fodor Károlyné és brigádja — Tóth elvtárs és Horváth bácsi segítsé­gével — munkához kezd. Fodor elvtársnő Tóth elvi ára­sai a tábla közepén kiméri és odábbhelyezá a dróthu­zalt. A föld két végén meg Nagy Károlyné s Áíra Já nosné, a gépállomás egy dolgozója segítségével igazít ja egyenesbe a huzalt. Azután, amint Tóth elvtárs a piros és fehér zászlóval megadta a jelt, indul Németh elvtárs gépe a négyzetbevetővel. A vetőgépen Dobsi Ferencné áll, s figyeli, mint dugdossa a gép vasorrai­val szabályosan a földbe a magot... Egyik fordulótól a másikig persze még beszélgetés­re is van idő. S ugyan mi másról esne szó, mint a munkáról, meg a körülményekről. Horváth elvtára szerint igen jót tett a földnek, az őszi szántásnak az időben végzett simítózás. Nem keld lejjebb menni há­rom-négy centinél, hogy a megmozgatott réteg eile nére is nedves talajt találjon az ember. Majd vita ko rekedik, hogy mennyivel hoz többet egy-egy lioldny kukoricavetés a tervezett 15 mázsa májusi morzsolt nál. Tóth elvtáranak az a véleménye, hogy több lesz Itt jegyzi meg azután Horváth bácsi, hogy könnyű biz az olyan munkaerővel, mint a női brigád. Mert Fodor­AKIS HÍR MÁSOMÉ FÉLÉVES TERVÜKÖN DOLGOZNA! (Tudósítás a Borsodvidéki Gépgyárból) néék „nem kukoricáznak“ ám! S hogy nem, azt mindjárt látni is, mert újabb forduló, huzalfeszítés következik, s az egész szinte má­sodpercek műve. Azután mehet tovább a munka. Megy is, csinálják. S úgy venni ki a szavukból, hogy bár későn kezdtek, ma is alighanem meglesz a 200 száza­lék. Szombat délre pedig befejezik a vetést... Horváth elvtára huncutkásan rákacsint Fodoméra: „Mégis ne­künk lesz igazunk, nem a kövesdieknek! Mert úgy van az, hogy az asszonyok, ha akadály van. hát nekilátnak eltüntetni. A férfiak meg előbb káromkodnak egy sort — s ez már időveszteség“. (2 hogy Fodoméék milyen munkát végeznek, azt ^ megnézheti bárki. Nem messze van Mezőke­resztes. Barcsa Sándor EGY NÉPI ÜLNÖK NAPLÓJÁBÓL //JOSZIX/W^ \^/ZSOR/\S írta: ADAMOVICS ILONA IHiiiSiHiSiiiiHiiHiiSisiiiiHiSisSSiSiisiiSiisiissSSÜSsSSsissHiiSiiSiissii ~ II. A tárgyalás második, har­madik, sőt még a negyedik napja is a tanuk kihallgatásával telt el. Egy-két kivétellel valamennyien ázt mondták: maguktól mentek Juhásznéhoz. Sőt mindnek külön- külön eszébe jutott — mintha ná­lunk ez a jóismerősök között szokás lenne —, hogy ha pénzt megy kér­ni, zálogtárgyat is vigyen. Olyan­nak tüntették fel jóismerősei, mint valami mentőangyalt. Mohácsiné, egy csinos, barna fiatalasszony így tanúskodott: — Nehezen élünk, mert a fér­jemnek 50 százalékos levonása van. Elvált ember, asszony- és gyerek­tartást kell fizetnie. Kevés a pén­zem s amikor a kisfiam beteg volt, én mentem rimánkodni hozzá, hogy adjon kölcsönt. .. összeszedtem otthon, amim volt, és egy férfi­kabátra 110, egy zöld vászonkabát­ra 30, gyermekkabátra 20, sötétkék szoknyára 25, függönyre 50, ba­kancsra pedig 30 forint kölcsönt adott. Jót tett ő velünk mindig... Nyíltan nem vallották be, hogy a zálogtárgyakat azzal hagyták ott, ha bizonyos idő múlva nem men­nek érte, akkor eladottnak számít. A csűrt-csavart szavak közt azon­ban ott bújkált: ez megállapodás! Vasisztáné tanú — 16 éves. szinte gyermekasszony — mondotta: — Amikor a katonaférjem haza­jött szabadságra, nem volt éppen pénzem, összeszedtem néhány hol­mit, a kimenőszoknyám, pullóvert, férfiinget, női blúzt., kardigánt s át­szaladtam vele Juhász nénihez, aki ezekre adott is 50 forintot. Mond­tam, hogy elsején érte jövök, ne adja el... Nem tudtam elsején visszaváltani és megint beszóltam, hogy tartsa még, mert nincs pén­zem ... Ha nem volt megállapodás, miért kellett annyira szaladgálni, hogy el ne adja? Honnan jutott eszébe Vasisztánénak, hogy még el is ad­hatják a holmijait? Volt a számos mentegető tanú között olyan is, aki asszonyos szókimondással mindent őszintén elbeszélt. Kupcsik József- né vallomásáról van szó: — Az ócskapiacon találkoztam és ismerkedtem meg Juhásznéval. Többek között egy pár új bakan­csot vittem hozzá, amit 217 forintért vettem s még lábon sem volt. 140 forintot adott érte. Mikor ki akar­tam váltani, már nem volt meg... Úgy egyeztünk meg ugyanis: ha nem váltom vissza a dolgokat, el­adottnak számít. Ha visszaváltom, ráfizetek valamennyit, A rajtam- lévő kabát két hétig volt nála, 100 forintot adott rá és 110-ért adta vissza. Egy leányka-kabátra 50 fo­rintot adott s amikor kiváltottam, 80 forintot fizettem. Emlékszem, a kezembe se adta, míg a 30 forint kamatot ki nem fizettem. Juha szilé üzleteiről kis köny­vecskéket vezetett. Ezek bizony nagyszájúan árulkodtak a bíróság előtt. Az egyik lapon a következő szöveg áll: «400 forintot kölcsönképpen lel­vettem. zálogul egy szürke férfi- ruhát adtam. Határidő: 1955. III. 20. Ha ezen határidőig a ruhát ki nem váltom, eladottnak számít és semmi követelésem nincs. 1955. március 8. Lázár Ferenc.« Ez a Lázár Ferenc vájár és nyolc­tagú családot tart el. Ebben az idő­ben szorult helyzetben volt s így fordult Juhásznéhoz. Az említett szürke kammgarnruha csupán négy hónapos volt még. Lázár a 12 napos határidőn belül nem tudta kivál­tani a ruháját s mikor érte ment, már késő volt. — Gondolt-e arra. mikor az öltö­nyét elvitte Juhásznéhoz. hogy az esetleg örökre ottmarad? — kér­dezte a bíró. — Nem, az eszembe sem volt, hiszen az ünneplő ruhámról volt szó, amit nemrég 1250 forintért vet­tem. Tanúként állt előttünk Mojzes Károly 26 éves segédmunkás is, aki ezeket írta a kiskönyvbe: »230 forintot kölcsönképpen fel vettem, zálogul egy szürke felöltőt adtam. Határidő: 1955. II. hó 18 Határidő után eladottnak számít, semmi követelésem nincs. 1955. IJ. 12. Mojzes Károly.« Mojzes elmondotta, hogy felesége utolsó pénzükön jött be Kesznyé- tenből a kórházban fekvő beteg gyerekhez. Hazautazni már nem volt miből és ezért keresett köl csont. Juhásznét ajánlották, aki megalkudott a rajta lévő nagy kabátjára. 200 forintot kért rá Moj zes, de az asszony csak 150-et. akart adni. Végül nagynehezen megegyez­tek 200 forintban úgy, hogy négy nap múlva 230 forintot kap vissza Ha figyelmesen megnézzük a papíron kötött egyezményeket és összehasonlítjuk a két tanú azon egybehangzó állításával, hogy szó­ban a kölcsönt fizetésig kérték, érdekes dolgot állapíthatunk meg. Mindkettőjüknek 12-én és 27-án van fizetésük. A jóindulatú Juhász né azonban a határidőket még a fizetés napja előtti dátumokra álla pította meg. Lázárnál 20-án. Moj zésnél 16-án járt le a határidő, te­hát éppen a 27-i fizetés előtt. Ez a »jószívű« uzsorás értette a módját, hogyan lehet kihasználni egyes dolgozók szorult helyzetét Zsibárus korában mindent kitanult A bíróságtól azonban megkapta méltó büntetését. Az ítélet így hangzik: — Juhász Bélénél uzsora bűntette miatt főbüntetésként egy évi é< hónapi börtönre, ezenfelül a tör­vényben biztosított választó és vá­laszthatósági jogának gyakorlásá­tól 3 évre való eltiltásra ítéli a vá rosi bíróság. (Vége.) hgyre nagyobb tért hódít a Borsodvidéki Gépgyárban az „ér­jünk el minden hónapban egyna­pos előnyt” — mozgalom. A ver­senyiroda a napokban megállapí­totta, hogy az április 4-i, majd a május 1-i ünnepi műszakok lendü­letében Baráth Ágoston öntödei DISZ brigádvezető átlag 189 száza­lékos munkateljesítménnyel már 1956 júliusi, tehát második féléves tervén dolgozik. Dobos II. János szerelő brigád vezető is, megelőzve a többieket, június 6-i tervét hajtja végre. Felkerestük a gyár két híres bri­gádvezetőjét és elbeszélgettünk ve­lük. — Milyen módszerekkel dolgozik Baráth elvtárs, hogy az öntöde többi brigádvezetőjét messzire ma­ga mögött hagyva, ilyen nagyszerű eredményt ért el? — kérdeztük. Baráth elvtárs szűkszavúan, tö­mören válaszolt: — Dolgozom. — Aztán magyar á- zólag tette hozzá: Igyekszem új módszerek szerint előkészíteni a formákat. A megtakarított idő ter­mészetesen munkatöbbletet jelenti No, meg a minőséggel is többet tu­dok törődni. Sajnos itt. a mi öntö­dénkben nincsenek nagy lehetősé­gek. Egyik legnagyobb problémánk a hely hiánya. •.: Tz így is van a gépgyár ön­tödéje még mindig a régi, elavult gépekkel van felszerelve. Kohója egyszerű, kis kapacitású, s bár az itt készülő kisgépalkatrészöntvé- nyek előállítására megfelelő, a gyár tervében előírt nagyobb alkatré­szek, óriási vastömbök öntése nagy problémát okoz a műszaki veze­tőknek és a fizikai dolgozóknak egyaránt. Ha valaki körülnéz az öntödében, könnyen megállapíthat­ja, hogy milyen nagy gond a hely­hiány. Az öntők valósággal har­colnak minden talpalatnyi helyért, ahová csak egy gyűrűshengertár- csa öntvényformája elfér. Ezért is jelentett nagy meglepetést a gyár dolgozói közt a DISZ brigádvezető kiváló teljesítménye, hiszen min­denki ismeri az öntöde nehéz vi­szonyait. Voltak olyanok is, akik kételkedtek a 189 százalékos tel­jesítésben, ámde Baráth Ágoston azóta bebizonyította, hogy ha az ember nemcsak dolgozik, hanem gondolkozik is, könnyebb a munka, nagyobb a siker. Ezért töri állan­dóan a fejét, hogyan, s miként le­hetne többet termelni, mert tér* mészetesen így több a fizetése isj A brigádvezető példáját követi a többi fiatal is. Ók sem sokkal maradtak el mögötte. Az április 4-i műszak után összeültek és elha­tározták, hogy tovább folytatják a versenyt május 1 tiszteletére; így született meg április^ 4 óta a nagyszerű teljesítmény és ma már újabb két nappal léptek előre, Baráth Ágoston pedig 1956 július 27-et ír a versenyben. * Dobos elvtárs szerelő brigádját ugyancsak szorgos munka közben találtuk. Éppen egy MHP 20-as szivattyú összeszerelésén dolgoz­tak. Munkamódszeréről a brigádve­zető a következőket mondotta: — A könnyebbik oldalát keres­sük a munkának. Mindig arra tö­rekszünk, hogy a különféle mun­kafogásokkal, az egyszerűbb meg­oldásokkal hogyan tudnánk több időt megtakarítani. Azt hiszem, ennek tudható be, hogy amíg ré­gebben csali 8 Ajaxot tudtunk ösz- szeszerelni, a múlt hónapban már 10-et és egy Mávag szivattyút sze­reltünk össze. Persze, nagy előny az, hogy a brigád három év óta együtt dolgozik, összeszokott. Is­merjük egymásnak minden mozdu­latát, gondolatát. És az összhang nagyon fontos. Ha egyetértés van, akkor okos dolgokat lehet csinál­ni. Jobb a brigád hangulata, meg­értik egymást az emberek, köny- nyebb a munka. De ha széthúz a brigád, akkor inkább fel kell osz­latni! Ez az én véleményem. Meg aztán van még egy másik fontos követelménye a sikernek: az, hogy mindig dolgozzon az ember. Mert munka nélkül senki nem kap fize­tést! (Önöd vár!) Hozzászólás a „Nagyobb legyeimet várunk a marxista-leninista esti egyelem hallgatóitól“ cimii cikkhez A cikkben engem is jogos bírálat ért. Alig három előadás meghallga­tása után én is kimaradtam a marx­ista—leninista esti egyetemről. Be kell ismernem, hogy ebben részem­ről volt bizonyos könnyelműség is. Az azonban nem felel meg a való­ságnak, hogy politikai tudásomat nem igyekszem növelni, — amint ezt a cikk hangsúlyozta. Marxista—leni­nista ismereteim állandó gyarapítá­sát fontosnak tartom s nem hanya­golom el. Ezt nemcsak fontos beosz­tásom, de önérzetem és pártunk iránti felelősségem is diktálja. Az igaz, hogy kértem, vegyenek fel az iskolába és megígértem azt is, hogy nem fogok kimaradozni; — s mivel másképp történt — ez valóban nem vált dicsőségemre, de még ekkor nem tudhattam, hogy nekem az elöl­járó parancsnokság politikai osztálya a Magyar Párttörténet tan irtását ren­deli el. Persze, ez sem mentség számomra mert a marxista—leninista esti egye­temről mégiscsak kimaradtam megvolt a lehetőségem ahhoz, hogy a két tantárgy között magam válasz szak. A könnyebbiket — ha egyálta Ián lehet így mondani — csupán azért választottam, mert nemcsak én, hanem egységeim is a Magyar Párt történetet tanulják, s így nekem ugyanebből az anyagból nemcsak tanulni és felelni, hanem tanítani, illetve ellenőrizni is kell a politikai foglalkozásokat. Erre pedig nyilván fel is kell készülni. Könnyelműségemet, amelyet fen­tebb megemlítettem, abban látom, hogy elszalasztottam azt a rendkívül nagy lehetőséget, amelyet az egye­tem nyújtott. Az egyetem jelenlegi oktatás anyagánál többet adott volna már ebben az évben is. A bírálatot elfogadom, mert való­ban kimaradtam abból az iskolából, amelynek kapuit sajnos még nem tudjuk minden dolgozónk előtt szé­lesre nyitni; a fentieket azonban szükségesnek tartottam megírni. Elvtársi kötelességemnek tartom megemlíteni azt is, hogy Nagylaki József elvtárs, akivel a cikk szintén foglalkozik, — 1955. november 10 óta legnagyobb bánatunkra, még ma is a törökbálinti tüdőszanatórium ven­dége, ő tehát betegsége folytán ma­radt ki az iskolából. Hibásnak érzem magamat abban is. hogy azóta elkerültem a marxista— leninista esti egyetemet és emiatt még egy beteg embert is bírálat ért. Úgy érzem, a pártfegyelmet azzal sértettem meg, hogy egyáltalán ki- mamdtam az esti egyetemről. Ha én el is követtem ezt a mulasztást, a fentiekről azonban illetékeseknek is illő lett volna meggyőződni. PÁSZTOR KAROLY ezredes — ÁPRILIS 22-ÉN, vasárnap dél­előtt 10 órai kezdettel a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének megyei munkacso­portja értekezletet tart a pedagó­gus szakszervezetben (Déryné u. 3.), Saey WOJQ nyeremények a 16. fogadási héten! 12 találat 329.422 forint 11 találat 59.895 forint 10 találat 4.748 forint vigaszdíj 826 forint Ezen a héten is 250 belé­pőjegyet sorsol ki a Sport- fogadási Osztály a Magyar- ország—J ugoszlávia váloga­tott mérkőzésre. Április 22-én d. u. ötvenedszer 28-án este UTdUáRA DÉRYNÉ SZÍNHÁZ FARKAS IMRE: az, ej'dő Nagyoperett 3 felvonásba n

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom