Észak-Magyarország, 1956. április (12. évfolyam, 79-103. szám)
1956-04-10 / 85. szám
T 1KM. április 10. SSZAKMAGY AROBSZ AO Már 49 millió 500 ezer forint érkezeit ax árvízkárosultak részére Az árvízkárosultak megsegítésére nyitott bankszámlára hétfőn estig 49 millió 500 ezer forintot fizettek be. Az ezt megelőzően beérkezett 46 millió 57 ezer forint tehát április 9-én 3 millió 443 ezer forinttal emelkedett. A befizetések között Borsod-A ball j-Zemplén megye 2 millió 669 ezer forinttal szerepel. A hétfőn beérkezett adományok közül kiemelkedik: Semmelweis kórház, Miskolc 26 ezer forint. A tanítási idő módosítása Az oktatásügyi miniszter intézkedik az elmaradt tanítási napok pótlásáról. Az iskolák igazgatói a tanév hátralévő idejének jobb kihasználásával, továbbá a tananyag kevésbé lényeges részeinek elhagyásával gondoskodnak arról, hogy az ismétlésekre kellő idő álljon rendelkezésre. A tavaszi szünet általában elmarad. •Félnapos, vagy néhány órás kirándulást csak abban az esetben szabad szervezni, ha az szorosan a tanulmányi anyaghoz kapcsolódik és feltétlenül szükséges- Többnapos kirándulást a szorgalmi idő befejezéséig nem szabad rendezni. • A tanév tanítási ideje az általános iskolákban az 1955—56. évben módosul. Az V—VII. osztály utolsó, tanítási napja június 16. A Vili. osztályé június 9. Az összefoglalások időpontja az I—VII. osztályban június 18—20. A VIII. osztályban június 11—12. A tanéyzáró ünnepély és a bizonyítvány kiosztásának napja június 23. esetleg 24: A beirarko- zások június 25-én és 26-án lesznek. A középiskolákban a IV. osztályba^ május 8-án lasz az utolsó tanítási nap, az összefoglalókat május 9-tol 11-ig tartják. Az I.; TI. és III- osztályokban az összefoglalókat és osztályvizsgákat június 5. és 17. között tartják meg. A tanévzáró ünnepélyekét június 23-án tartják. ....... .... M egjutalmazták a legjobb vöröskerésztes aktívákat A megyei Vöröskereszt szervezet április 4. tiszteletére jól sikerült nagyakííva értekezletet tartott. Az értekezleten a Moszkvában tartózkodó Hoffmann Ferenc főorvos, megyei elnök helyett dr Jurkovics János elnököt. Sineger Irén megyei titkár beszámolójában a tisztasági mozgalom vöröskeresztes feladatait ismertette. Értékelte, milyen munkát végzett a Vöröskereszt a tbc elleni küzdelem hetében. Elmondotta, hogy f propagandahéten 400 vöröskeresztes aktíva működött s a megyében mintegy 600 tbc-tárgyú előadás megszervezésében segített. Az iskolában a gyerekek dolgozatot írtak s á legjobb dolgozatok íróit könyv*-, festőplakett-, színes írón-, fogkefe- s egyéb jutalomban részesítették. A járási titkárok közötti versenyben az első díjat Szilágyi Bálint miskolci titkár, a másodikat Mikó István né mezőkövesdi járási titkár, a harmadik díjat' Mispál Árpádhé sZé- rencsi járási titkár nyerte. A jól dolgozó aktívák között 3 pár nylon harisnyát. 4 blúzanyagot, 28 pár nylon zoknit és 22 könyvet osztottak ki. Pórt élet ☆ Mindenki teljesítse kötelességét! — A falu kötelesség teljesítésének néhány problémája — A Begyűjtési Minisztérium legutóbbi értékelése szerint megyénk — csoportjában — továbbra is első a begyűjtési versenyben. A járások csoportjában élen jiaiad a mezőcsáti, s az abaújszántói járás is. A megyei jogú városok versenyében Miskolc tartja az első helyet. Csoportelső továbbá Takta- harkány község, s az elsők között van még néhány más járásunk, községünk is. Ezek az eredmények világosan bizonyítják, hogy megyénk dolgozó parasztsága becsülettel teljesíti kötelességét, megértette milyen óriási jelentősége van az életszínvonal emelésében annak, ha a falu egyre több és egyre jobb élelmiszert ad az országnak. Az elmúlt esztendőben még nem volt olyan negyedév, hogy megyénk valamennyi járása minden cikkféleségből teljesítette volna részlettervét. Hol sertéssel, hol tejjel, tojással tartoztunk az államnak. Ez évben viszont az encsi és az ózdi járások kivételével már március 20-án valamennyi járásunk eleget tett beadási kötelezettségének, s március 31-ig az említett két járás is részleteiben teljesítette begyűjtési tervét. Sőt, egy-egy járásunk ilyen vagy olyan élelmiszerféleségből jelentősen túl is teljesítette tervét. Az első hely, a szép eredmények alapján azt lehetne mondani, hogy nincs már hiba a begyűjtési munkában, a kötelességteljesítésben, minden a legnagyobb rendben halad. Ha azonban részleteiben megnézzük a járások tervteljesítését, begyűjtési munkáját, már nem lehet ugyanezt állítani. S különösen nem, ha azt vizsgáljak, elegendő élelmiszert adott-e megyénk az országnak? Adott-e annyit, ameny- nyit a tervek szerint adni kellene. Amellett, /i o *> y megyénk egésze részleteiben teljesítette I. negyedéves begyűjtési tervét, még mindig elég nagy a hátralékos dolgozó parasztok száma. Jóval több, mint januárban-februárban volt! Ez tehát azt jelenti, hogy egyes községi és járási begyűjtési hivatalokban a tervteljesítést helytelenül csak a számszerűséggel mérték. Eltekintettek attól, hogy egy-egy község, illetve néhány dolgozó paraszt esetről-esetre adósa marad az államnak. S bár ez pillanatnyilag nem okozott »-katasztrófát«, —mert volt község és dolgozó paraszt, amely és aki már féléves, avagy e^ész éves tervét teljesítette — a későbbiekben még sok gondot okozhat e megnyugvás. Ez a »később« az éves terv teljesítését veszélyezteti. De elsősorban azért hiba ez, mert míg most, az év első felében a tervezettnél is több élelmiszert juttattunk a városnak, addig az év második felében, negyedik negyedében majd — éppen a hátralékosok, a notórius nemteljesítők miatt — adós marad a falu a várossal szemben. E hiányosságot meg kell szüntetni! S nem is nehéz, csupán az kell hozzá, hogy a begyűjtési megbízottak a tanács segítségével a néhány hátralékostól kérjék számon az adósságot. S a járások az olyan községek begyűjtési munkáját segítsék — és gyakorlatilag segítsék — ahol a legnagyobb a lemaradás. A falu kötelező beadása mellett óriási jelentősége van a szabadfelvásárlásnak, s — mind az állam, mind a dolgozó parasztság szempontjából — a szerződéses ál- lathízlalásnak és nevelésnek. Az első negyedévben azonban megyénk sem a szabadfelvásárlási, sem a szerződéskötési tervet nem teljesítette. E ennek az az oka, hogy az erre hivatott szervek sem úgy foglalkoztak a kérdéssel, mint kellett volna, de szinte egyáltalán nem nyújtottak segítséget a szerződés- kötéshez és a szabadfelvásárláshoz a tanácsok és a begyűjtési hivatalok dolgozói. Jónéhány helyen a község, a járás vezetőszervei tájékozatlanok arról, mi a helyzet a szerződéskötésekben, a szabadfelvásárlásokban? Mondván, vagy gondolván: »ez olvan mellékes, nem ránk tartozó dolog«. Számos dolgozó paraszt mondta már megyénk egj*- egy községében, hogy »kötnék én szerződést, ha volna, aki eljönne megkötni«. S mert nincs, még mindig élősködnek, nyerészkednek a kupecek. Az ÁÍlatforgalmi Vállalat, Tejipari Vállalat dolgozói az elmúlt hónapokban jelentős segítséget nyújtottak a begyűjtési hivatal nunkájához. Az elkövetkezendőkben — az eddigiektől eltérően — a begyűjtés dolgozói, de elsősorban a tanácsok nyújtsanak több segítséget e vállalatok szerződéskötési és szabadfeívásárlási munkájához. Hiszen közös érdek ez, de mennyire közös érdek! Az elmúlt hetekben is néhány begyűjtési megbízott nem tudta pontosan megmondani, hány dolgozó paraszt adósa az államnak. Miért? Mert nem vezették rendesen a nyilvántartást. Az ilyen hibának azután feltétlenül az a következménye — így volt ez Sajó- szentpéter községben is —, hogy egyre nő á hátralékosok száma, de hogy kik azok, kiket kell sürgetni, felszólítani, még maga a begyűjtési megbízott sem tudja megmondani. S egy-két ember hanyag munkájának az ország, a város élelmiszer- ellátása látja kárát. Az első helyért a terv teljesítéséért megbecsülés illeti megyénk becsületes dolgozó parasztjait, s megbecsülés a begyűjtés dolgozóit is. Hiszen nem utolsó sorban az ő fáradtságot nem ismerő munkájuknak köszönhetők az eredmények. Ahhoz azonban, hogy ne csak az első negyedévben, hímem az év hátralévő még három negyedévében is ilyen eredményeket érhessünk el, hogy mindig elegendő és egyre több élelmiszert adhassunk az országnak — feltétlenül meg kell szüntetni az említett hiányosságokat. A begyűjtés dolgozóit illetően csak arra van szükség, hogy egyrészt körültekintőbben dolgozzanak, másrészt a tanács- és pártszervektől időben és mindig kérjenek segítséget. S mind a tanács-, mind a pá^tszerveknek e segítséget feltétlenül meg kell adniuk. Ügy ahpgy azt a párt- és kormányhatá rozatok előírják, ÚZEMÉLYESKEDÖK Joggal hinné az ember, hogy olyan viharos taggyűlés után, mint amilyen Nagyrozvágyon volt a vezetőség újjáválasztásakor, egészséges mederbe terelődött a pártélet. Ámde, ha elolvassuk a legutóbbi — március 24-i — taggyűlés jegyzőkönyvét, kiderül, hogy okkal méltatlankodik a párttagság. Mindjárt az első felszólalás — Géczi László elvtárs felszólalása — így hangzik: »Az új vezetőségbe helyeztük bizalmunkat és most azt halljuk, hogy a vezetőségben széthúzás vanI« És ha valami nincs rendjén a vezetőségben, nem lehet azt elintézni egy mondattal, beszéljük meg egymás között nyíltan, őszintén, de ne adjunk rá lehetőséget, hogy itt is, ott is a kapuban tanácskozva találgassanak az emberek — teszi hozzá Bernáth Ernő elvtárs. S mondjuk meg, nem alaptalan az aggodalom,.. Csakugyan hírlik, hogy a faluban így beszélnek az emberek: »Hü, az áldóját, Ncgyroz- vágyon ilyen ellentét még nem volt!-» Mert ha két egyszerű ember ösz- szegorombáskodik, leteremtézi egymást, vagy nem mond éppen dicséretet a másik háta mögött — az nem kavar nagy port; alszanak rá egyet és már el is felejtették. De nem úgy ám, ha a tanácselnök, meg a pártvezetőség egy tagja rúgják össze a patkót! Két ilyen »hivatalos« ember marakodása túlnő a szürke hétköznapokon, eseményszámba megy ... Amiről aztán beszélni kell, különösen, ha látják, hogy szemtől szembe még össze is mosolyognak, le is paroláznak — pedig mindenki tudja róluk, hogy nem szívlelik egymást, s tücsköt- bogarat szórnak egymás fejére. Hát tegyen itt valaki igazságot! S ugyan mi az oka enn^k az áldatlan haragszomrádnak? Talán maguk a perlekedők sem tudják, de most már *csak- azértis« úgy tesznek, mint i mese- mondta kecskék, akik nem akartak elférni egymás mellett a hídon. A tanácselnök Illés Ferenc elvtárs azzal ijesztgeti önmagát, hogy »ellenlábasa», Csatlós Sándor, a pártvezetőség tagja tanácselnök szeretne lenni. Csatlós elvtárs meg a^t vette a fejébe, hogy őt kijátsszák és *»szervezkednek« ellene. Ilyen »nyomós« okoktól hajtva s önmaguk rémgondolataitól tüzelve aztán mindketten megtették a »kellő lépéseket«. A »nyomós« okokat nem akarják részletezni, a »kellő lépésekről« pedig csak eny- nyit: mint két hadvezér, híveket toboroztak maguk mellé, hogy ne két személy, hanem két tábor álljon egymással szemben. Mert úgyebár, ez nem egyszerű ügy,- ezt komplikálni kell, s aki bírja marja — hogy aztán mindez bomlasztólag hat a pártszervezetre és befolyást Íja a falu hangulatát — az nem fontos! Igaz, a »nagy ügyet« el lehetne intézni egy óra alatt a vezetőségi ülésen, vagy ha szükséges, hát a taggyűlésen —, de miért is csinálnának belőle kampánymunkát! Irányuljon csak erre a dologra a párttagság és a falu figyelme — a szántás, a vetés, a begyűjtés, a termelő- szövetkezet fejlesztése, no és a vezetőség újjáválasztásán hozott határozatok ráérnek! Nono, várjunk csak egy kicsit az utóbbival! Hogy is volt csak? Azon a taggyűlésen három lényeges dolgot határoztak el a kommunisták. Először: Céltudatossá tenni és fokozni a pártellenőrzést. Elvégre ez nagyonis fontos munka és joggal vetette a tagság a régi vezetőség szemére, hogy az ellenőrzés hiányában kiengedte csúszni kezéből a falu politikai és gazdasági életének irányítását. S azt is mondták, hogy a pártellenőrzés tapasztalatairól az új vezetőség számoljon be a taggyűlésen. Ha mondták — mondták;;-. Majd legközelebb. Most más van napirenden: két vezetőségi tag személyes kérdése! Ügy ám! Másodszor: Okosabban neveljük a falu dolgozóit — volt a vélemény innen is, onnan is. Viszont ilyenformán. ezzel a kérdéssel hasonlóképp vagyunk, mint a görög mondabeli Sisiphus a sziklájával. Csak beszélünk róla. de nem haladunk előbbre. Hát hogy is haladnánk, amikor Nagyrozvágy lakói civako- dást látnak a vezetők között! Az efajta példamutatás pedig nem szükséges, hogy követőkre találjon..; Harmadszor: Akkor lesz jó pártélet nálunk, ha pártos kritikai légkört teremtünk — mondták az elvtársak a taggyűlésen. Ez bizony igaz! Csakhát hol a kritikus szellem? Csatlós elvtárs is, Illés elvtárs is beszélnek, beszélnek, de nem ott, ahol kell. Egyik azt mondja a másiknak: én nem haragszom rád.;;, de a háta mögött mást mond! Minek részletezzük, egy szó mint s-űz: az ilyen és hasonló históriák tipikus példái annak — ne lepődjünk meg! —, amikor valaki kultuszt csinál a saját személyéből. Száz és száz fontosabb feladata lenne a pártvezetőségnek, a tagságnak, mintsem ilyen apró-cseprő ügyekkel elterelni a figyelmet a lényegesről. Mert ki tagadhatná a pártszervezet tagjai közül, hogy ez a felesleges perlekedés túlnőtt a perlekedőkön! Gyengíti a kollektív vezetést, csorbítja a dolgozóknak a pártszervezetbe vetett bizodalmát, tompítja az egészséges kritikai szellemet. Talán nem is tudja a két önmagáról megfeledkezett elvtárs, hogy helytelen magatartása mit von magaután. Csak befelé néznek, csak rhagukkal törődnek, megfeledkezvén arról, hogy a párttag nem önmagáért él és dolgozik, hanem az eszméért, milliók jövőjéért. Jövőt formáló pártunknak minden tagja egy-egy kis láncszem s ha a láncszem itt-ott meglazul, megérzi az egész is. Nincs jogunk arra, hogy igazságot tegyünk a két elvtárs kc'zött —* ez a taggyűlés és a felsőbb pártszervek dolga. A következtetést viszont le kell vonnunk. Az ügy — egyébként is, de különösen, hogy közismertté vált — többé nem személyi ügy. Nem lehet az, mert a pártnak két tagjáról van szó. A faluban azt mondják: micsoda ellentét! S ezt elsősorban nem úgy értik, hogy Csatlós Sándor és Illés Ferenc között van ellentét, hanem úgy, hogy: a pártvezetőség tagjai között. Csatlós elvtársban nem a Sándort látják, hanem a vezetőt; Illés elvtársban meg nem a Ferencet, hanem a tanácselnököt. S nem a Sándorban és nem a Ferencben inog meg a bi- zqdalorn, hanem a pártvezetőségben és a tanácsban! A vezetőségválasztó taggyűlés óta három hónap eltelt. S ez a kérdés csak nyúlik, nyúlik megoldatlanul, mint a rétestészta s terjeszti a feszélyezettség, a találgatás és a bizalmatlanság légkörét. Ideje végetvetni ennek az állapotnak. Azt javasoljuk a járási pártbizottságnak, vizsgálja ki az ügyet s vonja felelősségre azt, vagy azokat, akik előidézték ezt a végetérni nem akaró perlekedést. (csata) Magyar mezőgazdasági küldöttség utazott a Német Demokratikus Iiöztarsa«ázba Szőke Mátyás földművelésügyi miniszterhelyettes vezetésével hétfőn reggel küldöttség utazott a Német Demokratikus Köztársaságba a gépállomások munkájának tanulmányozására. (MTI) SZOVATESSZÜK. .;; a Béke-téri Patyolat minőségileg kifogástalanul dolgozik. Most már csak a mennyiséggel van baj, ugyanis az a helyzet, hogy a tisztításra beadott íérfiruhák a mosás következtében összemennek és megrövidülnek. ... hogy a Selyemrét A/Hl. béxház udvaráról a Köztisztasági Vállalat nem hordja el a szemetet, hamut és salakot — s mindez nem nyújt valami szép látványt az új ház előterében, nem is beszélve arról, hogy egészségtelen. Az sem ártana, ha az ugyanezen udvart »ékesítő« régi felvonulási épületmaradványt illetékesek elhardatnák, más illetékesek pedig parkosítanák a térnek is beillő udvart. * ... hogy az új házak fürdőszobái használhatatlanok, mert a vízmelegítéshez nincs elegendő gáznyomás. A panaszkodásra az érdekelt szervek azt felelik, hogy az építéskor szénfűtéses kályhákat kellett volna beszerelni, S miért csak most mondják ezt?
