Észak-Magyarország, 1956. április (12. évfolyam, 79-103. szám)
1956-04-04 / 81. szám
Szerda, 1956- április 4, ÉSZAKMAGYARORSZAG / ÓZD / múltjából t. I :22:22222Si22i2222i222222222222222222!22!22222222222222!222222i22222iS2!2$2!222§ Több mini 40000 tonna szenet termeltek terven felül a borsodi szénmedence bányászai r „Az egyesek ereje gyenge, az egyesítetteké hathatósabb lévén, a haza polgárai költsönös szerétéiben és az érdekeknek összeolvasztásában haladni siessenek“. — ezt ir- »ták levelükben a Murányi Unió Társulat vezetői 1848 májusában a Rimavölgyi Vasmű Egyesületnek. A hangzatos jelszavaktól csöpögő felhívást hosszasan húzódó üzleti tárgyalások követték a két tőkéscsoport között, amíg megalakult az ózdi vasgyárat is magábafog'laló Rimamurányi -Társulat, amint azt a régi jegyzőkönyvek megbámult írása megörökíti „mindkét részről tkülön-külön, majd egyesülve tartott tanátskozások, alkudozások után.” Amíg a gyáros urak alkudoztak, a hasznot hajszolták, a munkások a haza érdekében cselekedtek. Olyan idők jártak, amikor nem cifra szavakra, hanem kemény tettekre volt szükség. Az ózdi vashá- anorck dolgozói levelet írtak Kossuth Lajoshoz: „Ide tsatolván küldünk édes magyar hazánk segélyezésére még egy ís&kélyke összeget. Hetvennyolc forintot és 38 krajcárolcat. Bár adhatnánk többet, de mi tsak szegény munkások vagyunk. Ám, ha vagyont nem áldozhatunk, felajánljuk a hazának erős, edzett karjainkat és szabadságért lángoló vérünket, elhatározván, hogy valameny- nyicn beállunk honvédnek. Ózd, 1848 november 27-én, a Vasgyár munkásai.“ Az uraik a kölcsönös szerétéiről papoltak, de a gyár levéltárában, a hét lakat alatt őrzött jegyzőkönyvek elsárgult lapjai elárulják, hogyan festett ez a szeretet a valóságban. Jaj volt annak a munkásnak, aki tiltakozni merészelt az •erőszakoskodó hajcsárok ellen, íme, egy példa erre a Rimavölgyi Vasmű 1824. január KM jegyzőkönyvéből: „Likér Pál előállítatván panaszolta, hogy Farkas úr ötét többiz- ben megpofozta és megtaszigálta. Szembeállíttatván a jelen volt Pros- perényi Jánossal, ez vallotta: hogy a panaszkodó Farkas űr parantso- latjának ellene szegezte magái. Mely így lévén a kárnak megtérítésében, úgy mint egy forint öl krajcárokban elmarasztaltunk és 6 botokkál megbüntettetik“. A tiltakozásnak kártérítés és botbüntetés lett a vége... A rimavölgyi vasgyárak urainak 1854 október havában tartott közgyűlésének jegyzőkönyve a következőket örökíti meg: „Az ózdi gyári munkásoknak némi szorgalom ébresztésül pénztárunkból 100 pengő forint kifizetni határ oztatott. A közgyűlésen zenekarával jelen volt Radits Márton s társainak' jutalmul 80 pengőforint pénztárunkból fizettessék ki. A gyűlésen megjelent lovak körüli gondoskodásért Fakla Jánosnak 10 pengő forint pénztárunkból fizettessék ki.“ Az ózdi munkások egyévi jutalmazására alig szántak többet, mint egynapi muzsikálásért és lóápolásért. • A kapitalizmus virágzásának idején jó üzlet volt a vas gyártás. A Bimamurányi Vasmű tőkései is egyre nagyobb profitot zsebeltek be és ezzel párhuzamosan egyre jobban terjeszkedtek. A múlt század nyolcvanas éveinek elején már a salgótarjáni gyártelepek is a „Rima“ tőkéseit hizlalták. Amilyen kapzsi módon hajszolták a hasznot, olyan kíméletlenül bántak a munkásokkal. Az eladósodott ózdi munkások bérének kifizetését a bíróság letiltotta. Borbély igazgató úr 1900 április 1-én kelt levelében intézkedett, nehogy a munkások ,.uzsorások kezébe kerüljenek.“ Utasítást adott hát a társulati hivatalfőnö- köknék és pénztárosoknak,' hogy azokat a munkásokat, akiknek a bíróság letiltotta a bérét — bocsássák el. A „Munka“ című újság, amely fejlécében a magyar bánya- és ko- hómunkások ózdi társadalmi lapjának hirdette magát, 1907 júliusában így bölcselkedett: „Nem igaz Marx azon állítása, hogy osztályharc van, éspedig állandóan, mert azt látjuk, hogy miként az egyes emberek segítik egymást, éppen úgy az osztályok is egymás segítségére vannak.“ Az ózdi tőkések által támogatott álmunkáslap tagadta az osztályharcot, de a tőkések érezték, hogy ez a harc nem szünetel, hanem éppen ellenkezőleg, egyre élesedik. Marton János területi ügyész 1907 májusában kongatta a vészharangot: „szocialista izgatás folyik az ózdi gyártelepen“. A belügyminisztertől kezdve a főszolgabírói hivatalig mindenüvé küldözgeti beadványait és kéri, hogy a 768/1898. számú miniszteri rendelet alapján fogják el az izgatókat és kobozzák el a röplapokat. Az ózdi munkások dugva adják kézről-kczre a pesti vasasok felhívását. „Szaktársak! Vas- és ércöntők! Hozzátok szólunk hámorok és kohók, az egészséget megölő öntödék rabszolgáihoz. A ti sorsotok — amely a miénk is — késztet bennünket arra, hogy hívó szavunkkal, felkeressünk benneteket. A ti életetek, a ti sorsotok a sírigtarió szenvedés. Van-e érte tisztességes megélhetésiek? Nincs! A ti fáradságos munkátoknak más élvezi a gyümölcsét. A gazdag gyáros, a nagyságos részvényes urak, akik semmivel járulnak hozzá a jólét előteremtéséhez. Nektek a morzsából is csak éppen annyit juttatnak, hogy éhen ne haljatok. Mi itt a fővárosban ezelőtt ugyan-e sorsban éltünk, de felismertük, hogy közösen, egy táborba egyesülve, segíthetünk magunkon. Rajtatok is csak ez segít. Szervezkedjetek! Szerv ezkedé st ekle gyen ar. erős fegyver, amivel széttörhetitek bilincseiteket, amivel jobblétet teremthettek magatoknak és családotoknak.** ózd munkásai értették a szóból és szervezkedni kezdtek. A „Rima“ vezetői kétségbeesetten szimatol iák. de a szervez.ko- dcvk vezetőit nem tudták megtalálni. Saját besúgóikban som bíztak eléggé, ezért beadványt szerkesztettek a belügyminiszterhez, amelyben előadták kérésüket: „Hogy újabb zavargásokat idejében elfojthassuk. és nagyobb bajoknak elejét végijük, kénytelenek vágnunk munkásaink magatartását állandóan szemmel kisérni. őket észrevétlenül megfigyelni. Hoay e tekintetben igyekezetünket kellő siker kisérje, tisztelettel kérjük Excellenciádat. méltóztassék elrendelni. hogy társulatunk költségére, egyelőre, egy félévre az állami határrendőrség egy detektív je állandóan rendelkezésünkre álljon, akit ipartelepeinken a, készülő munkás- mozgalmak megfigyelésére és az izgatok kiderítésére ott és akkor használhassunk, ahol és amikor azt igazoltnak és szükségesnek tartjuk.“ A miniszter intézkedett és rövidesen megjelent Ózdon Barmos János detektív és személyében a gyári besúgók hivatásos főnököt kaptak. Az ózdi munkások, nemtörődve a nehézségekkel, szervezkedtek, harcoltak tovább a nagyobb darab kenyérért. • Amikor kitűzték a proletárdiktatúra diadalmas vörös zászlaját, a „Rima“ urai megrettentek. Az 1919 márciusában megtartott részvény- társasági közgyűlésen Lánczy Leó elnöklete mellett, csupán heten vettek részt. Dr. Bíró Pál vezérigazgató úr szomorúan számolt be arról, hogy felsőbb nyomásra a munkások fizetését fel kell emelni és ugyancsak intézkedni kell a magasabb nyugdíjakról, valamint a felemelt szabadságidőkről. A jegyzőkönyv negyedik pontja közli, hogy „az igazgatóság felhatalmazta a vezérigazgató urat, hogy az esetben, ha erre felhívnák, a szakszervezetbe is belépjen.“ A Tanácsköztársaság bevezette a 8 órás munkaidőt, rendezte a béreket, a tanoncok fizetését és Ózdon is modem munkáslakások építését tervezte. De a munkáshatalmat a nyugati imperialisták segítségével eltiporta a reakció. A proletárdiktatúra bukása után újra megjött a „Rima“ vezérkarának hangja. Kegyetlenül üldözték azokat a munkásokat, akik kiálltak a Tanácsköztársaság mellett, Ózdon is megjelentek a darutollas 'különítményesek és sok munkást megkínoztak. Becht Gyulának úgy összetörték a kézcsontjait, hogy azóta is nyomorék. Petrel Andrást 38 évi munka után, egy fillér nyugdíj nélkül kitették az acélműből. A „Rima“ urai mindenben támogatták Horthyék kormányát. Erről tanúskodik Bíró Pál vezérigazgatónak gróf Bethlen István akkori miniszterelnökhöz írt levele, melyben megnyugtatta a gróf urat arról, hogy „A Rimamurányi-Salgó- tarjáni Vasmű Részvénytársaság tisztikara kivétel nélkül mindent megtesz a kormánypárti jelöltek megválasztása érdekében. Kívánságodhoz képest, természetesen újból felhívtam az általad megnevezett urak figyelmét, hogy a még hátralévő időben fokozott tevékenységet fejtsenek ki.“ Az 1928-as választásokkor Vass József népjóléti miniszter, Búd János gazdasági miniszter, államtitkárok társaságában Ózdra utazott, hogy támogassa Bíró Pál vezér- igazgató úr megválasztását. Még a kirakatpolitikából felépített. Velencének nevezett munkástelepre is ellátogattak és illő távolságból megnézték a lakónegyedet. Ez a telep onnan kapta nevét, hogy a közepes eső után az úttestek helyét ellepi az áradat, s amikor pedig megvadul a Ham gon y patak, az ózdi Velencében is csak csónakkal lehet közlekedni. A miniszter urak csak főikortesüknek, Hlavács Sámuel főténnes- ternek házába tértek be. Bezzeg, ha a többi lakásba is benéznek, megismerték volna az ózdi munkások igazi életét. A legtöbb helyen csunaszon meredező falakat, üres éléskamrákat, szakadt ágyneműiket, lened önéi kuli szalmazsákokat találtak volna. A miniszteri látogatásról így írt az akkori, újság: ..A munkáslakások belül hűen mutatják a 33—40 filléres órabéreket, az egész ózdi munkás sor sót. Az egyik lakásban például csak egy ágy van és három. láda. Miből rendezzük be a lakást, ennivalóra ,sem elég a fizetés — mondja a fiatal munkásházaspár. A füstölgő salakhegy aljában áll egy vedlőfalú épület. Katonai raktárra emlékeztet, vagy valami elvadult nagy csárdára, messzi, rosszhírű országút szélén. Az alacsony szobában csupán szalmazsákos ágy, annyi, amennyi beleférhet, egy féllel sem lehet többet betenni. Büdös, szemetes, kerítéstelen udvara van ennek az emberraktárnak, ahol a salakhegy gőze állandóan birkózik a hagyma szagával. Itt nem. jártak a miniszter uraik.“ Ma, tiszta, szép munkásszálló épült itt. A világos, napfényes szobáikban szól a rádió és hetenként a gyári kultúrcsoport szórakoztatja előadásával a szállás lakóit. Bíró Pál vezérigazgató úr a Hcrtihy-parlament képviselője lett. Nagyhangú nyilatkozatában azt hangoztatta, hogy az ózdi munkabérek 15 százalékkal magasabbak az országos átlagnál. Vessünk egy pár pillantást ezekre az „átlagosnál magasabb** fizetésekre. íme, egy bérfizetési jegyzék a sok közül, 1941 februárjából Ózdról. Kocsis Gyula kohómunkás 21 műszakot dolgozott. Ezért keresett 84 pengő 18 fillért. Ebből a fizetéséből levontak nyugbérre 2 pengő 92 fillért, betegsegélyzőre 2 pengő 70 fillért, zenekarra 16 fillért, állami adóra 60 fillért. Maradt tehát az egész hónapra 77 pengő 80 fillér. És most nézzük meg, hogy ugyanebben az időben hogyan fizették a részvényesek a „Rima“ főhajcsár- jait. Fejér Ernő igazgatóhelyettes 1941. évi fizetése a vezérigazgatói kimutatás szerint így alakult: Alapfizetés 8 ezer pengő, személyi pótlék 708 pengő, lakpénz 600 pengő, fűtési illetmény 1200 pengő, állandó jutalék 19.929 pengő, változó jutalék 19.800 pengő, összesen: 55 629 pengő, ami havi 4635 pengőnek felelt meg. A vezérigazgatói lista csupán ezekről az összegekről beszél. A különböző természetbeni juttatásokról, az üzemi munkások magáncélra történő kihasználásáról, a gyárban készített bútorokról és egyéb tárgyakról nem tesz említést, de még így is Fejér igazgató- helyettes úr nem egész félnap alatt keresett annyit, mint Kocsis Gyula egy hónap alatt... • Ózd nem felejti el a múltat és mert tudja jól, hogy mit jelent a jövő, még harcosabban küzd az ötéves terv megvalósításáért. Az április 4. tiszteletére indult nemes vetélkedés során a Borsodi Szénbányászati Tröszt bányaüzemei párosversenyben harcoltak a több szénért. A versenyt kezdeményező rudolftelepi bányaüzem a felszabadulás 11. évfordulójára a terven felül vállalt 3500 tonna szénnel szemben már a 7000. tonna szenet is felszínre küldte. Nagyszerű eredményt értek el a herbolyai Terv-táróban dolgozó Don- bassz-kombájn kezelői is, akik a két szovjet fejtőgéppel fej teljesítményüket a múlt év decemberéhez viszonyítva megkétszerezték. A berentei bányaüzemben az „öreg bányászok” védnökséget vállaltak az ifjúmunkások fölött. Ennek eredményeként a bányaüzemben nemcsak az indokolatlan műszak- mulasztás szűnt meg, de egyetlen bányász sincs, aki a felszabadulási versenyben ne teljesítette volna tervét, így a berentei bányaüzemnek sikerült behoznia éveíeji lemaradását, adósság nélkül kezdeni a második negyedévet. A borsodi bányászok a terven felül vállalt 8000 tonnával szemben csaknem 30.000 tonna szenet termeltek. „Márciusban minden nap túlteljesítjük a tervet” — ezt fogadták meg március elején az ózdi Szénbányászati Tröszt dolgozói. Ekkor tették meg újabb felajánlásukat. Február végére ugyanis az eredetileg vállalt 8000 tonna szenet már felszínre küldték, s újabb 4000 tonna vállalásával 12 000 tonnára emelték kötelezettségüket. Az ózdi bányászok valóraváltották Ígéretüket. Hétfő reggelig már 13.314 tonna szenet küldtek felszínre. Különösen a farkaslyuki bányászok tettek ki magukért, terven felül több mint 4200 tonna szenet termeltek. A szép sikert a Kóta-féle munkahelyi rakodógép és a nagytermelékenységű munkahelyeken bevezetett millszekundos robbantás segítségével érték el. Egyhónapos előnyre tettek szert a misko'ci pamutfonoda ke'etnémet ésmagyarszerelői Miskolc legfiatalabb üzemének, a pamutfonodának dolgozói lelkes munkával készültek április 4. méltó megünneplésére. Az év eleje óta az üzemben műszak műszakkal versenyez. A nagyszerű küzdelemben az új gépek szerelői mutattak példát. Az első negyedévben 78 különböző gépet kellett felszerelniük. Ügy határoztak, hogy a" felszabadulás emlékünnepének tiszteletére — a keletnémet szerelők segítségével — április 30. helyett már március végére felszerelik a fonócsarnok teljes gépparkját. Áldozatkész munkájukat siker koronázta: szombaton reggelig 96 gépet szereltek fel s így egyhónapos előnyre tettek szert. Jó munkájukkal hozzájárultak ahhoz, hogy a második negyedévben a. fonócsarnok utolsó beszerelt gépen el is megkezdhetik a próba járatást. A keletnémet és magyar szerelők példamutatása jobb munkára serkentette az üzem fonónőit is. Három hónapon keresztül 600 dolgozó versenyzett egymással a tiszta üzemért, a minőség javításáért, a terv száz százalékos teljesítéséért. A nemes verseny kiváló eredménnyel zárult. Amíg az elmúlt év végén csak harmadosztályú árut gyártottak, márciusban már másodosztályú lett a minőség, ugyanakkor terven felül 1200 kilogramm fonalat készítettek. Ebből a mennyiségből csaknem 60.000 méter textíliát lehet gyártani. i Igv köszöntöttek a felszabadulás ünnepét a sajóparti gyár dolgozói, akik új üzemükben ebben az évben ünnepük először április 4-ét. Roncs ÍVtárton martinászbrigáclja az első negyedévben 1100 tonna jómtnőségű acélt csapolt terven felül A Lenin Kohászati Művek martin- acélművének I-es kemencéjénél mar több mint húsz éve »főzi« az acélt Koncz Márton martinász brigádvezető. A kiváló diósgyőri martinászt nemcsak arról ismerik, hogy munkáját évről-évre pontosan, az előírásoknak megfelelően végzi, hanem arról is, hogy gazdag szakmai ismereteit szívesen megosztja társaival. Szinte egyöntetű vélemény, hogy a legjobb olvasztársegédek az ő keze alól kerülnek ki. De nemcsak közvetlen munkatársait segíti, hanem mindenkit, akinek szüksége van rá. ö kezdeményezte néhány hónapja, hogy a kemencék munkacsapatai segítsék egymás munkáját. A diósgyőri martinacélmű kemencesori dolgozói között a kollektív szellem kialakulásában döntő szerepe volt Koncz Márton példás magatartásának. Ez a kollektív szellem tette lehetővé, hogy a felszabadulási verseny során az üzem történetében egyedülálló teljesítmények születhessenek: valamennyi kemence túlteljesítette első negyedéves előírását s így a második negyedévet több mint négyezer tonna előnnyel kezdhették. Ehhez az acéltöbblethez Koncz Márton martinászbrigádja 1100 tonnával, tehát több mint negyedével járult hozzá. Emellett a Koncz-brigád selejtje nem éri el a két százalékot, feladatát programeltérés nélkül oldja meg. A brigád sikereinek titka: a csapolás közben végzett gondos kemence- javítás, aminek egyik eredménye, hogy a negyedévben több mint egtf hónappal növelték meg a kemence tartósságát. A Koncz-brigádnál ismeretlen fogalom az igazolatlan kimaradás. Ezenfelül kemencéjük betétanyagának ellenőrzésével biztosítják munkájuk programszerűségét. 40 nap alatt végeznek el több mint négyhónapos munkát a miskolci Malinovszkij-úii lakásépítők A miskolci lakásépítőik lelkesen dolgoznak azért, hogy a határidőket lerövidítsék és az új lakásokat kiváló minőségben adják át tulajdonosaiknak. A- felszabadulási versenyben különösen élénik munka folyt a Malinovszkij úti új lakótelep építkezésein. A nagylétszámú brigádok a tél okozta elmaradás pótlásáért, a műszakiak pedig a gazdaságosabb termelésért harcoltak. Munkájukat siker koronázta és április 4-re nagyszerű győzelmek születtek. A 60 tagú Henri Martin brigád — szovjet gyorsfalazás alkalmazásával — egy hónap alatt 3 hetes elmaradásából két és fél hetet pótolt. Ilyen eredményekkel dicsekedhetik a többi dolgozó is. Igen szép győzelmet arattak a műszakiak. A tervezőik szerint a három épületre — amely 209 lakásból A nagy érdeklődésre való tekintettel az UJ IDŐ ára 1956 április 1-től jelentősen csökkent . A lap új ára 1 hónapra 6.— negyedévre 18.— félévre 36.— 1 évre 72.— A példányonkinti ár 3 forintról 1.50-re csökken. — Az Uj Idő előfizethető és példányonkin^ is kapható minden postahivatalban és a postás kézbesítőknél. áll — kontyolt nyeregtelőszerkezetet kellett (készíteniük. E mimikáihoz — többek között — 80 köbméter faanyagra, 25 köbméter finom fűrészelt fára és 60 ezer pala fedőlemezre lett volna szükség. így azonban a te-őszerkezetek elkészítése nemcsak drágává, de hosszadalmassá is vált volna. A felszabadulás évfordulójának tiszteletére ifj. Dovák Bertalan, az építkezés vezetője az olcsóbb és a minőségileg jobb építkezés érdeké» ben nagyszerű újítást vezetett be. A kontyolt nyeregtetőszerkezet helyett — előregyártott párkány és fedél elemekből — lapos tető építésének kivitelezését tervezte meg. Az új eljárással nemcsak a drága faanyagot takarítják meg, hanem az ötméteres kémények helyett mindössze 1 méter magas kéményeket kell építeniük. A számítások szerint az újítás bevezetésével az eredetileg 4 és fél hónapra tervezett munkát 40 nap alatt végzik el és csaknem 1 millió forintot takarítanak meg a népgazdaságnak. értesítjük vevőinket, hogy nagy mennyiségű favázas kárpitos áru és csőbútor érkezett üzletünkbe. Csőbútor részletre is kapható. BUTORÉRTÉKESITÖ VÄLL- Széchenyi u. 23.
