Észak-Magyarország, 1956. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-08 / 7. szám

4 ffiZAKMAGlfABOaSZACi Vasárnapi 1956. Január 8$ Kalos kanonok úrbáránykái éd fekete jutni] A vallás gyakorlása kinek-kinek magánügye. Senkisem akadá­lyozza a papokat, hogy az igét hir­dessék, a vallást oktassák. De az állam, az egyház közötti kapcsola­tot, az egyház jogait szerződés sza­bályozza. Ezt felrúgni senkinek Sincs jogai Ezt még Kallós János monoki kanonoktól sem tűrhetjük iá? Mi történt Monokon? A faluban mz utóbbi időben erősen fellendült a DlSZ-élet, s vele együtt a kultu­rális élet is. A fiatalok odaszoktak a kultúrotthonba, ahol minden este ég a villany, történik valami érde­kes. Egyik este a színjátszócsoport próbál, másik este az énekkar, har­madik este az öregek tanítják tán­colni a monoki fiatalokat. Minden szerdán Petofi-iskolát, csütörtökön- kint ifjúsági napot tartanak. 40—50 fiatal is megfordul az otthonban egy este. A taggyűléseken pedig 100 150-en is résztvesznek. A Petőfi- iskolán 40-en tanulnak. November közepén azonban vala­hogy különös dolgok történtek. Az­óta sem szűnt meg a fiatalok érdek­lődése a DISZ és a kultúrotthon iránt, mert népesek most is a fog­lalkozások és délelőtt is 15—18 esz­tendős legénykék sündörögnek a kultúrotthon körül Karnis László pedagógus, kultúrotthonigazgató ve­zetésével; csinosítják a kultúrott- hont — társadalmi munkával. De Pecze elvtársnak, az iskola igazga* tójának, a kórus vezetőjének fel­tűnt, hogy a lányok elmaradoznak a kóruspróbákról, egy-másfélórát is késnek a Petőfi-iskoláról, a DISZ taggyűlésről. Valamikor csak elő­kerülnek, ha késve is, mert a ma­gukénak érzik az ifjúsági szerveze­tet. De mire vélhető az állandó ké- Sőnjövés? ji fiatalokkal foglalkozó elvtár- sak először csak bosszankod­tak, töprengtek, mi lehet a késések, S az elmaradozások oka. Kérdez­gették a lányokat, s kiderült..; ki­derült, hogy a kanonok úr „védnök­sége“ mellett a kántor templomi kórust szervezett a fiatalok részvé­telével. Az egyes szólamok próbál­nak — hétfőn, kedden, szerdán, csü­törtökön, pénteken, szombaton. —* Szerdán meg csütörtökön pedig —* uram bocsá’! micsoda különös vé­letlen! — éppen akkor, amikor a ÜISZ-nek politikai megmozdulása van: taggyűlés, Petőfi-iskola — ak­kor próbál az egész kar. „így jó ez“ — legalább is a kanonok úr szerint — hogyha a legények a szü­lői fenyegetések dacára is elpártol­nak a templomtól, — legalább a lá­nyokat tűzzel-vassal, s cukorral ott tartsák még délutánonkint is a templomban. Mert „jó módszere“ az odaédesgetésnek a cukorral csalo­gatás. (!) így tesznek a monoki pa­pok. Ha meg így nem megy, akkor vagy maguk, vagy a Mária-nővérek „megvizitelik“ a családokat, s a szülők révén „odaagitálják“ a lá­nyokat az énekkarba. A falu vezetői figyelmeztették a kanonok urat, hogy az állam és az egyház közötti megegyezés értelmé­ben tilos az ifjúságot egyházi szer­tartásokon kívüli foglalkozásokba bevonni. De Kallós János megvála­szolt: — Mi csak a karácsonyi misére készülünk! A falu vezetői — kissé túlságo­san is türelmesen — beérték ennyi­vel. De az idő telik, múlik, a kórus karácsony után jobban működik, mint valaha. Szerdán is elkéstek a lányok a Petőfi-iskoláról kerek egy órát. S különös módon — kollekti­ven! Csak a vitára érkeztek meg. Tje a monoki papok figyelme ki­terjed az alacsonyabb korosz­tályú ifjúság „nevelésére“ is. Vi­gyázni kell a báránykákra, el ne té- velyed jenek a nyájtól. Hogyha pe­dig ez az őrzés tilalmas eszközök­kel történik — mit számít az egy nagyvonalú papnak! Körülbelül 20 iskolás vesz részt a minisztráns- „brigádban“. S hogy a minisztrán- sok kedvet ne kapjanak a többi gyerek sportéletéhez, az úttörőmoz­galomhoz, kaptak egy futballt is, amibe a minisztránsokon kívül be­lerúgni bárkinek szigorúan tilos! Az úttörőcsapat érdekes mozgal­mat kezdeményezett. Az iskola fa­lára vörös nyakkendőt rajzoltak fel, amibe a kiváló tetteket végrehajtó, jól felelő úttörők neve kerül. Nos, hogy a tisztelendő úr is „haladjon a korral“, ő is kezdeményezett egy új „mozgalmat“: azt pontozzák, melyik gyerek hányszor jelenik meg a misén. Bár a hittanórákon csak az vehet részt — a törvény értelmében —, aki beiratkozott, ez azonban a hit­oktató urat nem zavarja. Mert „be­szervez“ a hittanórára más gyere­keket is — szép számmal! Kevésbé tartják azonban fontos­nak a papok, hogy a gyerekek az iskolában ne mulasszanak. Pacsuta Sanyi, a harangozó unokája ugyanis gyakran hiányzik az órákról, mert egyházi szertartásokon kell részt vennie. December 10-én például azért maradt el, mert utolsó kenet feladásánál minisztrált. De lehetne több hasonló esetet is sorolni. A kanonok úrnak tehát gondja van „báránykáira“, hadd növeked­jék, fejlődjék a nyáj. A legényeket s a fiatal fiúkat már csak lelki ter­rorral lehet a templomba kénysze­ríteni. A tisztelendő úr tudja, hogy a legények nem hallgatnak rá. Tud ják, hogy a nyájban a vezetőszere­pet a „fekete juhok“ viszik. Jó ba­rátja Kallós Jánosnak a „kopasz“ Zöldi András kulák, akinek több adó- és begyűjtési tartozása van. mint a falu többi hátralékosainak együttvéve, annyi, hogy abból az ovoda egész évi élelmezését fedezni lehetne. Ez a Zöldi volt az, aki a cselédjének, amikor az napszám­emelést kért, mert nem volt még ennivalója sem, azt vetette oda ne­ki: — Szedjél hernyót, egyél her nyólevest. 1/ allós János és vazallusainak * testvéri szövetsége a kulák- kal, „véletlen“ rendezvényeik a DISZ tevékenységének idején nem vallási mozgalmak, hanem burkolt támadások a DISZ, a párt ifjúsági szövetsége ellen. Mi betartjuk az állam és az egyház közötti megálla­podást. Nem avatkozunk az egyház belső ügyeibe, nem háborgatjuk a vallás gyakorlóit, de nem tűrhetjük el, hogy a klerikális reakció zavar­ja az ifjúság hazafias szocialista nevelését. Ezt tartsa szem előtt a kanonok úr! A járási pártbizottság pedig ad­jon nagyobb segítséget a kultúra lelkes monoki munkásainak, az if­júság nevelőinek, hogy ellensúlyoz-1 ni tudják a fekete reakció ügynö­keinek tevékenységét. Segítsen, hogy életvidám, egészséges gondol­kozás^ harcos ifjúság nevelkedjék Monokon, amelyről, mint a páncél­ról, visszapattan mindenféle ellen­séges mesterkedés. SÁNDOR LÁSZLÓ Pártélet Friedlandi beszélgetés "Ä közelmúltban a Szovjetunióból hazabocsátott német háborús bű­nösödc a nyugatnémetországi Fried- Tand nevű városba érkeztek meg. Egy tábornak, coki mint hadosztály- parancsnak esett fogságba, a vára­kozók között találkozott egy őrnagy- gyál, akivel együtt szolgált a náci hadseregben. Megörültek egymás­nak, majd beszélgetni kezdtek arról, hogy a régi ismerősök közül ki mit csinál, hol helyezkedett el. Ezt kér­dezi a hazaérkezett tábornok: —■ No és höl van a tengeralattjá­rók parancsnoka, Dönitz tenger­nagy? — Dömtz? Az Spandauban ül, Spandauban? Mit csinál egy tengernagy ott? S hogyhogy ül? — Ül az bizony — a fegyházban természetesen! — Hja. Úgy? Igen... igen a fegy­házban természetesen! S mit csinál Rommel volt vezérkari főnöke. Spei­del tábor nők? » ö Párizsban, van. « Aha. a fegyházban. —; Dehogy! Az atlanti hadsereg vezérkarában, természetesen! —* Ja, igen — természetesen ■— szál az újonnan érkezett, majd to­vább kérdez: —i És miit csinál a híres Mayer páncélostáborhok ? —■ Az Kanadában van. —J Aha, az atlanti hadseregben! —• A fenét, a fegyházban! ~ Aha, igen a fegyházban..: ter­mészetesen. És mit csinál a mi volt főnökünk, Heusinger tábornok? —■ ö Bonnban van. —í A fegyházban természetesen! — Az ördögöt! A honvédelmi mi­nisztériumban természetesen! A hazatért tábornok hirtelen fel­ugrik. — Hova ily hirtelen — kérdezi meglepetten az őrnagy. — Orvoshoz. Mert, ha ez mind természetes, amit ön most nekem mondott, akkor én megőrültem! Természetesen ...! (A „Die Tat“ című kap cikke alapján.) Ä ííekézszemámgépgyár dolgozóinak tiltakozása az amerikai beavatkozás eilen Pénteken, január 6-án a nehézszer­számgépgyár üzemeiben röpgyűlést tartottunk, amelyen vállalatunk kol­lektívája mély felháborodását fejezte ki az Egyesült Államok elnökének karácsonyi nyilatkozataiban elhang­zott durva beavatkozási kísérlet miatt. Dolgozóink egyhangúlag visszauta­sították az Egyesült Államok veze­tőinek azon törekvéseit, hogy zavart keltsenek szocialista építő munkánk­ban és megbontsa békés, nyugodt életünket. A ropgyűlés résztvevői mindnyájan egyetértettek abban, hogy egyedül a mi szocialista társa­dalmi rendünk biztosítja számunkra a független, szabad, félelemnélküli életet; Mi nem kérünk az amerikaiak „felszabadításából“, minket felszaba­dított a Szovjetunió és ez a szabad­ság nekünk nagyon jő, ezt igyek­szünk minden erőnkkel erősíteni. ^továbbra is úgy dolgozunk, hogy 96 munkánkkal megszilárdítsuk népi demokratikus rendszerünket, hogy erősek legyünk szocialista ha­zánk megvédésére minden ellensé­ges beavatkozási kísérlettel szem­ben. A NEHÉZSZERSZÁMGÉPGYÁR DOLGOZÓI Január 9-én délután 5 órakor Ke­rekes József elvtárs „A marxista dialektikus módszer az egyetemes összefüggésről4’ címmel előadást tart a filozófia I. évfolyamának propagandistái és hallgatói részére. (I. em. 56. terem.) Január 11-én délután 5 órakor Le- hóczky Sándor elvtárs „Az alap felépítmény” címmel előadást tart filozófia II. évfolyamának propagan­distái és hallgatói részére. (I. em 56-os terem.) Kérjük a Lenin Kohászati Művek és a DIMÁVAG propagandistáit, hallgatóit is, hogy mindkét előadást hallgassák meg, mert ebből a Lenin Kohászati P. H-ban külön előadást nem tartunk. Felhívás a községi tűzoltókhoz A Minisztertanács legutóbbi ülésén ho­zott határozata alapján új alapokra helyez­ték a községi tűzoltóság életét és munkáját. A megválasztandó tűzoltó testületek előtt új feladatok, jogok és kötelességek állnak. Községi tűzoltó elvtársak! Jó szervező és előkészítő munkával járuljatok hozzá a köz­ségi tűzoltó testület megalakításához. Szer vezzétek be a szükséges létszámot, vállal­jatok területfelelősi szolgálatot. A választó közgyűlésen észrevételeitekkel és javaslatai tokkal segítsétek elő a vezetőségválasztás síké rét. Járuljatok hozzá a szocialista építésünk folyamán termelt javak tüztől való megóvá­sához. a gondosan előkészített testületi mun­kán keresztül. A vezetőségválasztás lebonyo­lításához belügyminisztérium tűzrendé­szet! szervei minden községben támogatást és segítséget nyújtanak. MEGYEI TŰZRENDÉSZET! OSZTÁLYPARANCSNOKSAG. Felhívás Borsod megye úttörőihez A nyékládházi „Dobó Katica44 út­törőcsapat Zrínyi Ilona raja, a VII. a. osztály pajtásai elhatározták, hogy az úttörőmozgalom 10 éves fennállása alkalmából jubileumi zászlót készí­tenek. A zászló megörökíti a raj. Il­letve a esapat 19 éves munkáját* történetét, s azt a célt szolgálja, hogy a jövő iskolás nemzedéke megismer­1 A megyei DISZ végrehajtóbizott­ság helyesnek tartja a nyékládházi úttörők kezdeményezését, s felhívja a megye összes úttörőit, csapatveze­tőit, DISZ-szervezeteit, valamint az iskolaigazgatókat és a nevelőtestület tagjait* hogy támogassák az ifjúság­ié, milyen munkát végeztek a párt vezetésével a csapat és a raj tagjai, Felhívjuk Borsod megye összes úttö­rőit, készítsenek iskolájukban ha­sonló jubileumi zászlót. KOSA MARTA csapattanácselnök GÖRGEI JUDIT rajtanácselnök szándékát. Valamennyi csapat, vagy raj készítsen jubileumi zászlót, hogy méltóan ünnepelje meg az úttörő­szervezet fennállásának 19. évfordu­lóját. BORS ODMEGYEI DISZ VÉGREHAJTÖBIZOTTS.&G A nagyrozvágyi elvtársakhoz NEM TITOK, hogy manapság — amikor a népi demokrácia politi­kailag és gazdaságilag erősen áll a lábán, — az osztályellensóg takti­kát változtatott: burkoltan és alat­tomosan vájja méregfogát a társa­dalomba. Annál megdöbbentőbb a nagyrozvágyi kulákok nyílt fellé­pése, s maga az a körülmény, hogy a pártvezetőség szemeláttára, a párttagok egyrészének orra előtt lpp, csal, rágalmaz és csiholja a tüzet a széthúzásra. Nehéz lenne egyszuszra elmon­dani, hogy miért fickándoznak a kulákok hal-módjára. A sok ok kö­zül hadd említsük meg a főokot: a pártvezetőség, s a tanács — amely-» nek elnöke pártvezetőségi tag — sokszor szemethúnyt a látottak fe­lett, szeg,reakasztotta az osztály­harcot, s mondjuk ki kereken: megalkudott az eseményekkel! Me­rész kritika —, de mellette szól a tömegek hangja! Több nagyrozvá- gyival egyetemben, a községi ta­nács hivatali segédje így véleke­dik: —■ „Hej, elvtárs, sokat tudok én« dehát... kinek mondjam el?“ S mivel a pártszervezet nem fi­gyel fel kellőképpen a falu fejcsó- válásara, — persze az emberek között csak sustorgás folyik, hihe­tő, vagy elképesztő hírek terjenge- netk. Többek között olyanok, hogy a pártvezetőséget a tanács, jobban- mondva a tanácselnök irányítja, akiről egyébként az a hír járja, hogy a kulákok „apjuknak“ és „szeretett elnöküknek° tartják; Nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél! Kétségtelen, a szál­longó híreknek van alapja. Hadd vegyük ki ebből az alapból csak az egyik követ, például a következőt: a kulákok rendszerint tájékozó- dottak a pártszervezet belső ügyei felől, s maga a párttitkár elvtárs mondja, — Csatlós Sándor elvtárs, aki egyébként csak nemrégen lett párttitkár —, hogy a taggyűlések után a kulákok „kisgyűlésekef* szerveznek a „fokulok“, Mádi Jó* zsef vezetésével, s ilyen alkalmak­kor megbeszélik az „eUenpolitikát:* A kupaktanács után ' érint kinyílik a szájuk, kajánul vigyo­rognak, s mintha nem is a prole­tárdiktatúra időszakában élnénk, nyíltan hirdetik, hogy ők ellenzé­kiek. (!) Kocsis Ferencné 30 holdas kulákasszony sértetlenül rágalmaz­za a termelőszövetkezetét, Mádi József pedig elmegy a tanácsházá­ra, s kerekperec kijelenti, hogy hagyják őt békében, s vegyék tu­domásul, hogy nem fizet. Kérdezíhetnők ilyen szemtelen­ség láttán, hogy mit tesz a párt?» vezetőség? Mit tett például akkor, amikor tudomást szerzett olyan dolgokról, hogy a kulákoknak még egy-egy párttagot is sikerült behá­lózni. Lehet-e magyarázatát talál­ná annak, hogy a párttag V. E. a „szegény“ kóláknak disznót hiz­lalt, vagy hogy, amikor Szabó Jó* zsef kulák felesége megbetegedett, — mint ahogy régá szokás szerint a szülőasszonyok esetében teszik — egy kosár ebéddel „kedveskedettH neki; Ha ezt, s az ehhez hasonló eseményeket vesszük figyelembe, megállapíthatjuk, hogy vajmi ke­veset tett a pártvezetőség. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a ku­lákok egyre fokozódó elszemtele- nedése, s az állammal szembeni tartozások növekedése. Nagyroz- vágyon csaknem minden dolgozó paraszt eleget tett állampolgári kötelezettségének', s ugyanakkor a község 17 kulákja még a mai na­pig is adós — többek között r=- 30 mázsa hízottsertéssel. A beadási kötelezettség gyakran elintéződik annyival, hogy a ku­lák — például Mádi József — el­megy a tanácsra, rángatja az ar­cát, hadonászik a .kezével, forgatja a szemeit, egyszóval bolondnak te­teti magát. (Bezzeg nem bolond a lazításhoz!) A KULÁKOK, látván az illeté­kesek tétlenségét és tehetetlensé­gét, a maikukba röhögnek. A fe­leseiknek — akik a kulák adóssá­gáért kezeskednek — egyszerűen az arcukba vágják: eddig én szen­vedtem a népi demokráciától, most szenvedj te! A feles meg csak szentségei, — de gyakran nem a kulákra, — viszont arra nem gon­dol, ,hogy a kulák becsapja őt, akárcsak Szedlák Andrást Mádi Ferenc, aki Kiskinizsre, pap vejé- hez hordta át nagytitokban a jó­szágait. Nagyrozvágyon garázdálkodnak a kulákok — s tegyük hozzá — csaknem akadálytalanul és büntet­lenül. S ezekután lehet-e véletlen­nek tekinteni, hogy a ricsei járás­nak, de talán a megyének is a legrosszabb termelőszövetkezete éppen Nagyrozvágyon található; Hát hogyne, amikor beleharapott a kulák méregfoga! Ha nem szer­vez a pártszervezet, majd szervez a kulák, de úgy, hogy... No de lássuk az életet. K. S. és B. J. nem­rég faképnél hagyta a termelőszö­vetkezetet. S a dolog miértjét ki­találhatja bárki, ha tudomása van róla, hogy a két kilépő és néhány kulák karácsonykor együtt dári- dóztak a kocsmában. S ahogy a po- hárkoccmtgatás közepeit nem a ■termelőszövetkezetet éltették, az úgy igaz, mint ahogy az eset’nem szúrt szemet a pártvezetőségnek! A párttagok tehetetlenül csikóra gatják a fogukat. „Tartom a sző* mat — így vélekedik Soós István elvtárs községi apaállatgondozó —, mert hosszú a kulákok keze, s mit tudom én, hol csapnak érte vissza% „Hát semmit nem lehet itt tennie hogy letöi'jük a kulákok szarvát ?’* -a fakadnak ki egymás után. ,^llszik a pártvezetőség, hát mit tegyünk™ SOHA JOBB ALKALOM, hogy egyszersmindenkorra felébresszék csipkerózsika álmából azokat & párttagokat, akiket vezető funk­cióba választanak. Éppen azért nyúltunk most a tollhoz, hogy ti­zedikén, amikor a vezetőséget új­jáválasztó taggyűlést tartják az elvtársak, hallassák szavukat! Ve­gyék elő a haladás legélesebb fegyverét, a kommunista bírálatot, s mondják el mindazt, ami nyom­ja a szívüket. Tegyék félre azt a nézetet, hogy: ne szólj szám, nem fáj fejem! Alaposan vitassák meg a községi pártszervezet kéteszten- dei munkáját, de még csak vélet­lenül se feledkezzenek meg a szó- banfongó kérdésről! Hisz magu-k is azt mondják, hogy pártéletüknek! és a község fejlődésének ez a kér­dés az egyik legerősebb kerékkötő­je. Itt az alkalom, tisztázzák a dol­got, s mondják meg véleményü­ket, mi legyen a teendő. Persze, ilyen előzmények után csak az alapos megfontolással és körülte­kintéssel választott pártvezetőség lehet alkalmas a feladat betöltésé­re. S ha erős, harcos pártvezetősé­get választanak, nincs az a kulák- furfang, amit ne tudnának átlátni és megakadályozni a község kom­munistái és dolgozói. CSALA LÁSZLÓ PARTHIREK A Borsod-Abauj-Zemplén megyei pártbizottság közli, hogy székhazá­ban mindennap reggel félkilenc órá tó! 24 óráig tanácsadó szolgálatot szervezett a dolgozók, — párttagok és pártonkivüliek —- részére, pana szaik, sérelmeik, javaslataik, kriti­kai megjegyzéseik és közérdekű be­jelentéseik meghallgatására. A ta­nácsadást a megyei pártbizottság titkárai és osztályvezetői végzik. MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG. A miskolci járási pártbizottság közli, hogy székházában (Csabai ka­pu 10.) minden reggel félkilenc órá­tól este nyolc óráig tanácsadó szol­gálatot szervezett a dolgozók, párt­tagok és pártonkivüliek részére, pa­naszaik, sérelmeik, javaslataik, kri­tikai megjegyzéseik, közérdekű beje­lentéseik meghallgatására. A tanács­adást a járási pártbizottság titkárai és osztályvezetői végzik. Miskolci járási pártbizottság. Hr A miskolci városi pártbizottság közli, hogy székházában minden reg­gel fél kilenc órától 20 óráig tanács­adó szolgálatot szervezett a dolgozók — párttagok és pártonkivüliek ré­szére, panaszaik, sérelmeik, javaslat taik, kritikai megjegyzéseik és köz«* érdekű bejelentéseik meghallgatá- sara. A tanácsadást a városi pártbi­zottság titkárai és osztályvezetői végzik. Miskolci városi pártbizottsági ír A sárospataki járási pártbizott­ság közli, hogy székhazában (Józsefi Attila u. 11.) mindén reggel félkfe lene órától este nyolc óráig tanács* adó szolgálatot szervezett a dolgozók« párttagok és pártonkivüliek részére« panaszaik, sérelmeik, javaslataik« kritikai megjegyzéseik, közérdekű? bejelentéseik meghallgatására. A ta­nácsadást a járási párt vb. titkárai és osztályvezetői végzik. H­A ricsei járási pártbizottság közli« hogy székházában minden reggel fél­kilenc órától este nyolc óráig tanács­adó szolgálatot szervezett a dolgozók« párttagok és pártonkivüliek részére« panaszaik, sérelmeik, javaslataik« kritikai megjegyzéseik, közérdekű bejelentéseik meghallgatására. A ta­nácsadást a járási párt vb. titkárai és osztályvezetői végzik?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom