Észak-Magyarország, 1956. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-01 / 1. szám

Éljen és erösöjjék a fiiraitalmi harcMan megedzelt hős szovjet né; is Wta vezeteje, a Siovjetuitió Konreiunista Pártja 1 1955 a nemzetközi feszültség csökkentésének éve volt | JANUÁR [ A Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke egy ame­rikai újságíró kérdésére kijelentette, hogy a Szovjetunió kész továbbra is elkövetni minden tőle telhetőt a négyhatalmi tár­gyalások előkészítésére. Hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió szükségesnek tartja az atomfegyverek eltiltását és szigorú nemzetközi ellenőrzés bevezetését. Napvilágot látott a TASZSZ iroda közleménye, hogy a Szovjetunióban üzembehelyezték az első atomenergiával működő ipari villany telepet, amely már adott is elektromos áramot a környező terület iparának és mezőgazdaságának. A szovjet kormány hangsúlyozza az atomenergia békés cé­lokra való felhasználásának nagy jelentőségét és arra törek­szik, hogy ezen a területen is elősegítse a nemzetközi együtt­működést. Kész átadni más országoknak tudományos, tech­nikai tapasztalatait, hajlandó nemzetközi értekezleten ismer­tetni az első atomvillanytelep munkáját. A Béke-Világtanács irodájának kibővített ülése Bécs- ből felhívással fordult Európa népeihez. A felhívás hangsú­lyozza: Európa népei elutasítják az új német hadsereg fel­állítását. Tiltakoznak a német militarizmust feltámasztó lon­doni és párizsi szerződések ellen. A Béke-Világtanács iro­dája világméretű aláírásgyűjtési mozgalmat indított el az atomfegyverek eltiltásáért és az agresszív német militariz- mus elleni harc fokozásáért. FEBRUÁR Molotov elvtárs a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésén hatalmas beszédben ismertette a nemzetközi helyze­tet és a Szovjetunió külpolitikáját. „A Szovjetunió békesze­rető külpolitikája — mondotta többek között — hatalmas támogatásra talált a demokratikus táborban és valamennyi ország lakosságának demokratikus rétegei között.’* Hangsú­lyozta, hogy a nemzetközi feszültség enyhítését csak a leg- agresszívabb erőik és cselszövények elleni harccal lehet el­érni. A Legfelső Tanács felhívással fordult a világ népeihez és parlamentjeihez, hogy vessenek véget a fegyverkezési ver­senynek, csökkentsék a fegyvereket, tiltsák be a tömegpusz­tító fegyvereket. Felhívta a parlamenteket a közvetlen kap­csolatok megteremtésére, a parlamenti küldöttségek cseré­jére, ami jelentékenyen elősegítheti a béke ügyét. MÁRCIUS A Szovjetunió újabb erőfeszítéseket tett az osztrák kérdés rendezésére. Javasolta: Ausztria kormánya jelentse ki, hogy nem csatlakozik katonai szövetségekhez, nem en­gedi meg, hogy területén katonai támaszpontokat létesítse­nek. A Szovjetunió hozzájárul ahhoz, hogy az osztrák szer­ződést Ausztria részvételével tárgyalják meg. Kívánatosnak tartja, hogy személyes kapcsolat létesüljön a Szovjetunió és Ausztria vezetői között. Raab osztrák kancellárt meghívták Moszkvába. Az osztrák kormány különösen a szovjet javas- láthak azt a részét üdvözölte, hogy tegyenek intézkedéseket az új Anschluss (a német militarizmus által való bekebele­zés) veszélye ellen. április | Az ázsiai országok képviselői Újdelhiben tartott érte­kezletükön fontos határozatokat fogadtak el a nemzetközi feszültség enyhítésére. Támogatják a Kínai Népköztársaság és India közös nyilatkozatában kifejtett alapelveket az álla­mok együttéléséről. Ezek: a területi integritás és szuveré- nitás kölcsönös tiszteletben tartása, — meg nem támadás, — más országok belügyeibe való be nem avatkozás, — egyen­lőség és kölcsönös előnyök. — békés együttélés. Eredményesen zárultak a moszkvai szovjet-osztrák tárgyalások, amelyeken megvetették az osztrák államszerző­dés alapját. 29 ázsiai és afrikai ország küldöttei nyolc napig tanács­koztak Bandungban. Számos nagyjelentőségű kérdésben si­került közös álláspontot kialakítaniuk. Az értekezlet záró­közleménye gazdasági, kulturális és politikai kérdésekre ter­jed ki. Végighúzódik rajta az 1400 millió embert képviselő országok kormányainak az a törekvése, hogy megteremt-ék a közeledést és együttműködést, hogy közös álláspontot ki­alakítva egységesen lépjenek fel az országaikat ér?ntő kér­désekben. Az értekezlet résztvevői súlyos bűnként bélyegez­tek meg a gyarmatosítás minden formáját. Kijelentették: a népek alávetése idegen leigázásnak, uralomnak és kizsákmá­nyolásnak — az alapvető emberi jogok tagadását jelenti, el­lentétes az ENSZ alapokmárvával é^ a békével. A 29 or­szág kormánya egyöntetűen síkra szállt a nemzetközi lesze­relésért, az atomfegyverek betiltásáért. Magukévá tették az egymás mellett élés alapelveit. A bandungi értekezlet ered­ményei visszatükrözik azokat a hatalmas változásokat, ame­lyek nyomán ma újarcú. önálló oolitikát folytató Ázsia és mindjobban öntudatra ébredő Afrika él. MÁJUS A varsói értekezleten résztvevő államok — a Szovjet­unió, a Lengyel Népköztársaság, © Csehszlovák Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság a Magyar Népköztár­saság, a Román Népköztársaság, a Bolgár Nénköztársaság és óz Albán Népköztársaság — képviselői megkötötték a barát­sági. együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést és elhatározták, hogy megalakítják fegyveres erőik közös parancsnokságát. A varsói konferencián az európai kollek­tív biztonság erős bástyáját hozták létre. A béke és ,a de­mokrácia országainak tömörülésével a népek biztos támaszra tettek szert a háborús uszítás, a háborús fenyegetések ot­romba politikájával szemben. A varsói értekezlet egyik tör­ténelmi jelentőségű vonása, hogy a Német Demokratikus Köztársaságot bevezette a szabad európai népsk szövetsé­gébe, ezzel utat nyitott eeé^z Németországnak a megújhodás, a nemzeti felemelkedés felé. A szövetség békés jellegére vall, hogy bármely ország csatlakozhatik hozzá. A négy hatalom külügyminiszterei aláírták az osztrák államszerződést. A szerződés szerint Ausztria — semleges ál- lam, amety távoltartja magát a katonai blokkoktól és nem tűr területén idegen katonai támaszpontokat.. Az osztrák kérdés rendezése a Szovjetunió békepolitikáiának nagv si­kere és kitűnő bizonyíték arra. hogy a vitás kérdéseket bé­lkés úton. tárgyalásokkal meg lehet oldani. Az osztrák kér­dés tíz esztendős törté"'-'a arra r:<?velmeztet. hogy a békés rendezésért nagy erőfeszítéseket kell 'tenni következetes harcot kell folytatni. J U l\ 1 u s Nagy örömmel és lelkesedéssel fogadták a jugoszláv dolgozók a szovjet kormányküldöttséget, amely a barátság és kölcsönös megértés szellemében sikeres tárgyalásokat folytatott Jugoszlávia vezetőivel. Hruscsov elvtárs kijelen­tette: „a tárgyalások során kitűnt, hogy a két ország kor­mányai őszintén törekszenek a Jugoszlávia és a Szovjetunió közti mindemrányú együttműködés további fejlesztésére..; A szovjet—jugoszláv tárgyalások eredményeként végétért az az időszak, amikor megbomlottak az országaink közötti jó kapcsolatok. Teljesen nyilvánvaló, hogy e kapcsolatok meg­bomlása csak az imperialista reakció és agresszió erőinek volt előnyös. Elmondhatjuk, hogy nyitva áll az út ahhoz, hogy a Szovjetunió és valamennyi népi demokratikus ország baráti kapcsolatokat létesítsen a Jugoszláv Szövetségi Nép- köztársasággal és fejlesszék kapcsolatukat“. A két kormány közös nyilatkozata kiterjeszkedik az együttműködés külön­féle területeire és kifejti az egyöntetű állásfoglalást a leg­jelentősebb nemzetközi kérdésekben. A közös nyilatkozat jelentős mértékben növelte a biztonság mgszilárdítása irá­nyában ható erőket, a béke megóvásának kilátásait. Ezt segítette elő Nehru indiai miniszterelnöknek a Szovjetunióban tett látogatása is. A nemzetközi politika leg­fontosabb kérdéseiről és a szovjet—indiai kapcsolatokról ki­adott közös nyilatkozat többek között hangsúlyozza, hogy Kína számára biztosítani kell a törvényes helyet az ENSZ- ben; minden államot, amely megfelel az alapokmány fel­tételeinek. fel kell venni az Egyesült Nemzetek Szervezeté­be. A közös nyilatkozat hangsúlyozza az országok békés egymás mellett élésének öt alapelvét, amelyre a Szovjetunió és India mind szélesebbkörű, gazdasági, kulturális és mű­szaki együttműködése is épül. A világot átfogó békemozgalom kimagasló állomása volt a helsinki Béke-Világtalálkozó. 68 ország több mint 1800 küldötte képviselte a békére vágyó százmilliókat. A talál­kozót áthatotta a bizakodás, a jövőbe vetett hit. Ma — mon­dotta Joliot Curie — több kilátás van arra, mint valaha, hogy sikerül megoldani a leszerelésnek és a tömegpusztító fegyverek megsemmisítésének fontos problémáját. A Béke- Világtalálkozó felhívással fordult a világ népeihez: harcol­janak azért, hogy összeüljön a négyhatalmi értekezlet és tárgyalja meg a legfontosabb nemzetközi problémákat. JULIUS Július 17-én történelmi jelentőségű napra virradt az emberiség: A Szovjetunió szakadatlan erőfeszítéseinek és a százmilliók követeléseinek eredményeként Genfben meg­kezdte tanácskozásait a négy kormányfő. A nagyhatalmak vezetői 10 év óta először találkoztak ismét a tárgyalóasztal­nál. Amikor 23-án este elhangzott az utolsó zárónyilatkozat, 1200 újságíró rohant a telefonhoz és a távírógépekhez, hogy a világ minden tája felé továbbítsa a hírt: megegyezés! Nagy élményben volt része az emberiségnek: találkozott a törté­nelem ama ritka pillanataival, amikor valami új kezdődött a világpolitikában. A genfi értekezlet új szakaszt indított el a nemzetközi kapcsolatok történetében. A négy nagyha­talom kormányfői elfogadták a külügyminisztereknek szóló irányelveket. Az első pontban az európai biztonság és Né­metország kérdése szerepel, a második pontban a leszerelés, a harmadik pontban pedig a Kelet és Nyugat közötti kap­csolatok fejlesztése. A genfi értekezlet bebizonyította, hogy a tárgyalások módszere az egyetlen sikerre vezető módszer. Az angol alsóházban Eden miniszterelnök, bejelentette, hogy Bulganyin marsall, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és Hruscsov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa el­nökségének tagja elfogadta meghívásukat és jövő tavasszal (tehát ebben az évben) ellátogatnak Angliába. A miniszter- elnök úgy jellemezte ezt a látogatást, mint olyan lépést, amely „közelebb visz annak a kölcsönös bizalmatlanságnak felszámolásához, amelyet mi hidegháborúnak nevezünk“. AU GUSZTUS Genfben megkezdődtek a kínai-amerikai nagyköveti tárgyalások a két. ország állampolgárainak hazatéréséről, s a két ország kapcsolatait érintő egyéb függő kérdésekről. A világsajtó úgy értékelte a megindult tálalásokat, hogy velük az Egyesült Államok elismeri a népi Kína hatalmának és jelentőségének tényét. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésén Bulganyin elvtárs beszámolt a genfi négyhatalmi kormányfői értekez­letről. Három pontban foglalta össze az eredményeket: 1. a genfi konferencia határozottan elősegítette a nemzetközi fe­szültség további enyhülését. 2. igen gyümölcsözőek voltak a négy hatalom vezető államférfiainak személyes eszmecseréi, 3. az értekezlet fontos fordulat alapját vetette meg a négy hatalom közötti viszony megjavulása felé. Hangsúlyozta, a szovjet kormány ereiét nem kiméivé arra törekszik, hogy a genfi értekezlet határozatai valóra váljanak az egyetemes béke és biztonság érdekében. A szovjet kormány elhatározta, hogy 640.000 fővel csökkenti fegyveres erőinek létszámát. A Szovjetuniónak ez az új lépése hatalmas benvomást keltett az egész világon. 73 ország kiváló tudósainak és mérnökeinek részvéte­lével nemzetközi atomértekezletet tartottak Genfben. Az ér­tekezleten megtárgyalták az atomerő békés felhasználásának nagyszerű lehetőségeit. A Szovjetunió megbízottai kijelentet­ték, hogy műszaki és termelési segítségben részesítik a ba­ráti országokat, de a szovjet kormány kész kibővíteni azok­nak az országoknak a körét, amelyeknek segítséget nyújt­hatnak az atomerő békás felhasználásában. Az ENSZ-palota termében elhangzott előadások olyan világ képét vetítették elénk, amelynek arculatát nem csupán a szolgálatunkba kényszeríteti gigantikus energia változtatja meg, hanem az az elhatározás is, hogy a tudományos eredményeket minden nép rendelkezésére bocsássák, bárhol szülessenek is azok az eredmények. SZEPTEMBER A genfi szellem sikereként eredménnyel jártak a Szov- és a Német Szövetségi Köztársaság moszkvai láto­gatásai. A záróközlemény bejelentette, hogy a két ország kö­zött megteremtik a diolomáciai viszonyt, ebből a célból nagy- követséget állítanak fel Bonnban és Moszkvában és kölcsö­nösen diplomáciai képviselőket küldenek egymáshoz rendkí­vüli és meghatalmazott nagyköveti rangban. Mind Bulganyin elvtárs, mind Adenauer kancellár — a kölcsönös levélváltás során leszögezte, hogy „a Német Szövetségi Köztársaság es a Szovjetunió^ közötti normális, kapcsolatok megteremtése es fejlesztése ti majd az egész Németországra vonat­kozó rendezetlen kérdések megoldását és ilymódon elősegíti a német nép fő, közös nemzeti problémájának megoldását: a német demokratikus állam egységének helyreállítását*’; A moszkvai tárgyalások számottevő lépéssel vitték előre az egész nemzetközi légkör további megjavításának, a genfi eredmények kiszélesítésének ügyét. 20 évre meghosszabbították a szovjet-finn barátsági szerződést. A Szovjetunió bejelentette, hogy kivonja fegyve­res erőit a Porkkala-Udd-i támaszpontról. A szovjet kor* mány ezzel a cselekedetével is a genfi szellem továbbfejlesz­tését szolgálta és újabb bizonyságot tett arról, hogy őszintén gondolja a leszerelést. A szovjet-finn viszony példája is mu­tatja, hogy meg van a reális lehetőség a különböző társa­dalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésére. O KTÓ BÉR | Nagy szeretettel fogadták Belgrádban a Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldöttségét. Mosa Pijade, a Szövetségi Nemzetgyűlés elnöke üdvözlő beszédében többek között hang­súlyozta: „a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság parlamenti •küldöttsége (amely korábban látogatást tett a Szovjetunióben) nemcsak a szovjet emberek nagy eredményei és óriási al­kotó erőfeszítései tudatában tért vissza, hanem abban a meg­győződésben is, hogy a Szovjetunió őszintén törekszik a tar­tós békére, valamint a népek és államok közötti békés együttműködésre“. Volkov, a szovjet küldöttség vezetője hangsúlyozta: „országaink viszonyának rendezése vitathatat­lanul a legjelentősebb tények közé tartozik a nemzetközi feszültség enyhítésének, a béke és a biztonság megszilárdítá­sának ügyében“. | NOVEMBER | Szovjet-burmai nyilatkozatot írtak alá Moszkvában U-Nu miniszterelnök látogatása során. A két ország árucsere egyezményt kötött egymással. A burmai miniszter kijelen­tette: a Szovjetunió az első ország, amely hajlandó a Burma által javasolt feltételek mellett technikai segítséget nyúj­tani országának. Három heti tanácskozás után befejeződött a négy hata­lom külügyminisztereinek genfi értekezlete. A záróközlemény megállapította, hogy „őszinte és átfogó eszmecsere folyt le** a napirend három kérdéséről: az európai kollektív biztonság és Németország egysége, a leszerelés, Kelet és Nyugat kap­csolatainak kérdéséről. Az értekezlet nem járt konkrét ered­ménnyel, mindazonáltal lépést jelentett előre a világpoliti­kában, mert világosan feltárta az érdekelt felek álláspont­ját és megmutatta a megegyezés lehetőségét is. Nem szület­tek konkrét döntések, mivel a nyugati hatalmak képviselői mereven elzárkóztak a megegyezéstől és még saját korábbi javaslataikkal is szembefordultak. A Szovjetunió sorozatos építő jellegű javaslataira sorozatos makacs „nem“-mel válaszol­tak. A konferencia ismételten megmutatta a Szovjetunió tö­rekvéseinek komolyságát és őszinteségét, egyben azt is meg­mutatta, hogy a genfi úton csakis a népek még szorosabb- összefogásával lehet új eredményeket elérni. A tárgyalások útja továbbra is nyitva áll. DECEMBER Százmilliók forró lelkesedése kisérte indiai, burmai és afganisztáni útján Bulganyin elvtársat, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökét és Hruscsov elvtársat, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa elnökségének tagját, akik az in­diai kormány meghívására több hetet tartózkodtak a világ lélekszámra második legnagyobb államában, majd Burmá­ban és Afganisztánban. A látogatás megerősítette a Szov­jetunió és India baráti szövetségét, amely a népek békés együttéléséről vallott azonos elvekre épül. India népének tömegei a Szovjetuniót nemcsak mint egy következetesen békepolitikát követő nagyhatalmat ünnepelték, hanem mint azt az országot, amely létezésének első percétől fogva élesen szembenáil a gyarmatosítás szégyenteljes rendszerével, min- den világuralmi törekvéssel. A Szovjetunió messzemenő segítséget nyújt Indiának saját nemzeti iparának kifejlesz­téséhez. Három év alatt egymillió tonna hengerelt vasat és acélt szállít Indiának. A közös nyilatkozatból kitűnik, hogy a Szovjetunió és India kormánya azonosan vélekedik a leg­fontosabb nemzetközi kérdések helyes megoldásáról. A kö­zös nyilatkozat hangsúlyozza: a genfi külügyminiszteri érte­kezletet követő csalódás csak átmeneti lehet és minden erő­feszítést meg kell tenni továbbra is a nemzetközi feszültség enyhítéséért. 16 országot, köztük hazánkat is. felvették az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. Ezzel az ENSZ lényegében elismerte egy évtizedes küzdelmeink eredményeit, azt, hogy a Magyar Népköztársaság mindenben megfelel az alapokmányban meg­szabott követelményeknek. Az újonnan felvett 16 ország kor­mányai 150 millió embert képviselnek. A felvétel újabb ékes­szóló bizonysága annak, hogy a vitás problémák megoldását a tárgyalások útján kell keresni. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésszakán Hrus- csov elvtárs nagy beszédben fejtette ki a Szovjetunió kül­politikájának alapelveit. Aláhúzta, hogy a szovjet emberek mindig a békés egymás mellett élésnek lenini útján halad­tak és fognak haladni a jövőben is. Visszautasította a genfi szellem ellen irányult kísérleteket, a ..karácsonyi üzenetek­be/ foglalt durva beavatkozásokat a népi demokratikus or­szágok belügyeibe. Hangsúlyozta, hogy a világ népeinek barátsága hatalmas erőforrás, amely útját állja egv új há­ború kirobbantásának. Az eredmények, amelyek a nemzetközi légkör 1955. évi javulását mutatják, kemény harcokban születtek meg és to­vábbra is szívós, állhatatos küzdelmekben kell azokat meg­védelmezni. Számos jel mutatja, hogy a hidegháború kalan­dorai az úgynevezett eröpolitika hívei — köztük az Egye­sült Államok felelős vezetői — szeretnék eltemetni a genfi szellemet. Ám a történelem szekerét nem lehet visszafor­dítani. A genfi szellem megszületett, él és megannyi egvez- ménv mutatja, hogy útja — járható út. az emberiség jövő­jének biztosítéka — a tárgyalások. Nincs okunk a csügge- désre. de nincs okunk a megnyugvásra, a pihenésre, az el­bizakodottságra sem. A népek még erősebb összefogására, még harciasabb fellépésére van szükség, a Szovjetunió kö­vetkezetes békepolitikájának még odaadóbb követesére van szükség, hogy a genfi szellem újabb sikereket érleljen. Száz- és százmillió ember néz reménységgel, bizako­dással, törhetetlen hittel az új esztendő elé. Rajtunk is múlik, hogy 1956 a béke újabb diadalainak éve lewen. SÁRKÖZI ANDOR

Next

/
Oldalképek
Tartalom