Észak-Magyarország, 1955. december (12. évfolyam, 282-308. szám)

1955-12-18 / 297. szám

Kommunisták az élre! Dolgozzatok, tanuljatok, éljetek példamutatóan! Kiváló pártmunkások — példamutató kommunisták az Ózdi Kohászati Üzemekben Mustos Attila elvtárs öt esztendeje az ab­roncssori III. műszak alapszervezetének párt­titkára. A műszak már december 14-én befe­jezte éves tervét. Ed­digi munkájával Mus­tos elvtárs bebizonyí­totta, hogy méltó az alapszervezet tagjainak bizalmára. Burcsik János elvtárs, az acélműi I-es mű­szak alapszervezetének titkára már évek óta pártmunkás. Politikai tudását állandóan to­vábbfejleszti, szakmai ismereteit pedig a ko­hászati technikumon bővíti. Ő is kiérdemel­te a tagság megbecsü­lését; Németh Lajos elvtárs a finomhengerműi II. műszak alapszerveze­tének titkára 10 éve pártmunkás. Élenjár a termelésben is, bri­gádja a napokban be­fejezi éves tervét. Né­meth elvtársat sok kommunista szívesen látná továbbra is az alapszervezet élén, Propagandisták értekezlete az edelényi járásban — Halló! zerkesztősége?... — Igen! Tessék! — Itt az Állami Kereskedelmi Felügyelőség... Ma este ellenőr­zést tartunk. Szeretnénk, ha az elvtársak is résztvevőének ebben. — Ott leszünk! Köszönjük a meghívást. • Este hét óra. A II. kerületi ta­nács épületében az ellenőrző kör­útra a következők jelentek meg: Tóth János elvtárs, az Állami Ke­reskedelmi Felügyelőség vezetője, Mixtaj Lászlóné felügyelő, Kozma Sándorné, Somlai Fülöp, a II. ke­rületi tanács kereskedelmi osztá­lyának dolgozói, Palup Ilona, Vár- konyi László, Mitterpach János, Miéterpach Ferenc és Sochller Ist­ván elvtársak, a Lenin Kohászati Művek dolgozói, — társadalmi el­lenőrök. Tóth elvtárs ismerteti előttük az ellenőrzés célját; kinek mi a feladata? Első utunk az Északmagyaror- szági Üzemélelmezési Vállalat 39-es számú egységének harmad- osztályú éttermébe vezet. (Vasgyá­ri vendéglő.) Alig, hogy helyetfog- lalunk, a szomszéd asztalnál a kö­vetkező beszélgetés folyik le: — De kérem, én a kelkáposztát sertéssülttel kértem, ez pedig mar­hasült! Ádám Béla pincér mossa kezeit, 6 erről nem tehet. — A szakács­nők, kérem!... (De ha a vendég elfogyasztja a vacsorát, biztosan sertéssültet fizettetnek vele.) Mi is rendelünk, két féldeci ru­mot és két vacsorát kérünk. A pin­cér bólint, udvariasan moso­lyog, lesöpri a térítőt, s azzal in­dul a konyha felé. Ugylátszik, ren­des ember! — dugjuk össze fejün­ket. Dicséretünk azonban korai volt. A vacsora rendben volt ugyan, de a rum az már nem. A deci több mint egy centtel volt ke­vesebb. No de ki ezért a felelős? Tóth János pincér szerint a csa­pos. Ö annyit hoz ki, amennyit a csapos ad neki. Mit mond erre Csiszár Lászlóné, a csapos? — Egyszerre 30—40 féldecit, meg ugyanennyi fröccsöt, bort visznek ki a pincérek — válaszolja. — Az étteremben az egyik asztalon tá­rolják ezeket, így kevesebbet kell nekik szaladgálni. Ezért aztán én igazán nem felelhetek, ha valame­lyik pohárban kevesebb van. S ez valóban így van. Az előké­szítő asztalon 20 pohár bor, fröccs, hét féldeci édespálinka és 14 fél­deci rumot találunk. Az Állami Kereskedelmi Felügyelőség vezető­je hiteles mércét kér, s hamarosan megállapítja, hogy valamennyi fél­decinél fél és egycentes „súlycson­kítást“ követtek el. (Nem vagyok rosszmájú, senkit sem akarok gya­núsítani, de úgylátszik, egyes pin­céreknek nagy prakszisuk van ab­ban, hogyan lehet 20 féldeciből 25-öt csinálni.) Ugyanezen üzemegység 11. osz­tályú éttermében az emeleten, ahogy belépünk, a zenekar éppen a „Két kicsiny balettcipő“ angol keringőbe kezd. Helyet foglalunk. Boncsér Bertalan pincér készség­gel áll rendelkezésünkre. Két deci bort és székelygulyást kérünk. Hogy miért éppen székelygulyást? Elárulom. Tudtuk, hogy az kész­étel, s arra nem sokat kell várni. De ezt csak mi gondoltuk. Mi ter­veztünk — a pincér végzett. 25 percet vártunk, míg újra megje­lent. (Szerencse, hogy a zenekar jó számokat játszott.) Gondoltuk, ha már ennyire megvárakoztatott, jó lesz azonnal fizetni, ha nem aka­runk újra vagy 30 percet várni. S ekkor jött a második meglepetés. A két deci bort 45, a székelygu­lyást pedig 40 fillérrel számolta drágábban. Tévedett? Nézzünk csak bele a blakkönyvébe? Abba már a helyes árat vezette be. (Ugye Boncsér kartárs, sok kicsi sokra megy?) Következő állomásunk a II. osz­tályú étterem söntése. A polcon katonás rendben sorakoznak az italos üvegek. Van itt csokoládé­likőr, konyak, unikum, cherry, mecseki és ki tudná hirtelen fel­sorolni, mi minden. Tóth János elvtárs az ellenőrzés vezetője be­jelenti: — Fokolni fogunk. Paydics Lászlóné csapos ezt hall­va, olyan piros lett, mint a pipacs. Bátortalanul szedi le a polcról az üvegeket. (Ugylátszik, valami nincs rendjén!) No majd a re- frachtó-méter bebizonyítja. Mert ez nem ár akármilyen műszer! Csak egy van belőle a megyében. Lehet ezzel bort, sört, pálinkát fo­kolni. de még a készétel zsír- és cukortartalmát is kimutatja. A műszer nem csal! Hamarosan ki­derül, hogy az egyes italféleségek vizezve vannak. A kétliter mecse­ki készletet egy és féldeci vízzel, az egy liter 44 százalékos kecske­méti barackot pedig 1 deci vízzel szaporították. A portoricó rumot és a tokaji fehér bort is „megke­resztelték.“. Paydics Lászlóné nem is tagadja, bevallja. 5 volt az ita­lok „keresztanyja", Hogy miért tette ezt? — Nem vagyunk mi fából, én is meg dolgozótársaim is megiszunk cgy-cgy féldecit. Valahogyan ezt pótolni kell. Ezért persze felelnie kell! Ennyit az ellenőrzésről. Befeje­zésül hadd írjam még ide, hogy ezek a hiányosságok sajnos nem­csak a vasgyári vendéglőben ta­pasztalhatók. Mixtaj Lászlóné elv­társnő, kereskedelmi felügyelő sze­rint ezek a jelenségek meglehető­sen gyakoriak, különösen a közét­keztetés és a vendéglátóipar terü­letén. Valamennyi dolgozó társam ne­vében üzenem a spekulánsoknak: nem tűrjük, hogy a zsírunkon élős- ködjenek! Az edelényi járási pártbizottság a pártvezetőségek újjáválasztásának sikere érdekében több községben propagandista értekezletet szervezett. A pártbizottság munkatársai az ér­tekezleteken értékes elméleti és gya­korlati tanácsokkal látták el a falusi és bányaüzemi propagandistákat; Mindenütt sok szó esett pártunk négyévtizedes hősi harcáról. A pro­pagandista értekezletek a helyi ten­nivalók megjelölésére is szolgáltak. Minden propagandista külön párt­megbízatásként vállalta, hogy elbe­szélget az alapszervezet összes kom­munistáival a pártvezetőségek újjá­választásának feladatairól. Több elv­gandista külön pártmegbízatást is kapott; A meszesi propagandis­ta elé az értekezlet azt a fel­adatot tűzte, hogy harcoljon az új termelőszövetkezet megalakításáért, vigye sikerre annak a 13 dolgozó pa­rasztnak a kezdeményezését, akik aláírták a belépési nyilatkozatot és sürgetik a termelőszövetkezet létre­hozását: Reméljük, hogy az értekezletek serkentőleg hatnak majd a falusi és az üzemi propagandisták munkájára; Ha az értekezleteken résztvett elv­társak vállalásaiknak eleget tesznek, sikerre viszik a pártvezetőségek újjá­választásának ügyét az edelényi já­rásban: FODOR LÁSZLÓ társ, így a zilizi és a szendrői propa­Eszakmagyarország A pártvezetóség újjáválasztásának elméleti és gyakorlati kérdései: A párt és a tömegek kapcsolatának néhány kérdéséről írta: CSALA LÁSZLÓ Sok párt elvérzett már a tör­ténelem porondján azért, mert el­vesztette tömegeit, vagy ha voltak is hívei, csak gyér számban, egy- egy elszigetelt réteg, melynek ér­dekei ellentétben álltak az elnyo­mottak, a legszélesebb tömegek érdekeivel. Az ilyen pártokat a tömeg — történelmi szükségszerű­séggel — előbb-utóbb félresöpörte útjából. Csak egyetlen párt, a kommu­nisták pártja bizonyult életképes­nék és legyőzhetetlennek, mert gyökereivel szülőanyjához, a tö­megekhez tapad, belőle táplálko­zik, s ezáltal terebélyesedik és válik mind erősebbé. „A párt le­győzhetetlen — tanítja Lenin —, ha ért ahhoz, hogyan kell a dolgozók legszélesebb tömegeivel, elsősor­ban a proletártömegekkel, de a nemproletár tömegekkel is ösz- sz kapcsolódni, hozzájuk közel ke­rülni, $ velük bizonyos mértékig, ha úgy tetszik, összeolvadni.“ A párt a tömegekkel való szo­ros kapcsolatot mindig főkérdés­nek tekintette: a kapitalista el­nyomás idején, a hatalom meghó­dításáért folytatott küzdelem sza­kaszában és a győzelem után, a szocializmus felépítéséért folyó gi­gászi munka során. A tudomá­nyos marxizmus élharcosai, Lenin és Sztálin mindig aláhúzta a párt és a tömegek szoros kapcsolatának alapvető jelentőségét. Egyben fe­leletet is adtak arra a kérdésre, hogy mi teszi egyedül a kommu­nisták pártját képessé a tömegek vezetésére. A történelem objektív törvényszerűségének felismerése, ennek befolyásolása a tudományos szocializmus kidolgozása és alkal­mazása által, valamint az, hogy magába tömöríti a leghaladóbb tö­megek, elsősorban a könnyen szer­vezhető és forr; imi munkásosz­tály kiemelkedő 'iáit.» nem utol­sósorban pedig maga az a tény, hogy a tömegek bizalmukat a párt­ba vetették, mert felismerték a párt politikájának) helyességét, s azt, hogy ez a politika kizárólag az ő érdeküket szolgálja. Támogatják a pártot, mert meggyőződtek a párt erejéről, s arról, hogy a tömeg, no­ha óriási, történelmet formáló erő, — vezető nélkül céltalanul bo­lyong, széthullik, ereje elforgácso­lódik. A párt a tömegek fejében az agy, szívében a hit, kezében a kalapács. Majakovszkij, a prole­tárok legnagyobb költője így zen­gi dalát: A oárt: milliók egymás mellett, szorosan összeérő vállak. A párttal házakat égig emelnek, kik egymást segítve, segítséget találnak. A párt: a munkásosztály gerince. A párt: a mi ügyünk halhatatlansága. A párt az egyetlen, melyben sosem csalódol. Ma inas vagyok, de holnap a térképen én törlőm el a határt. Osztály-agy, osztály-ügy, osztály-erő, osztály-dicsőség: ez a párt. I mi pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja rendkívüli jelen­tőséget tulajdonít a tömegekkel való kapcsolatnak. Csaknem négy évtizedes harca során mindvégig élvezte a tömegek bizalmát, első­sorban a munkásosztályét és ez a kapcsolat a sikerek folytán egyre erősödött, s mind nagyobb töme­gék gyülekeztek a párthoz. Min­denki előtt ismeretes, hogy a fel­szabadulás után az ellenzéki pár­tok lába alól egyre-másra kicsú­szott a talaj, mert a tömegek meg­győződtek politikájuk helytelensé­géről; a kommunisták pártja vi­szont egyre népszerűbbé vált, mind nagyobb lett a bizalom iránta. Pártunk a tömegekkel él. a párt- vezetők tapasztalatát egyesíti a tömegek tapasztalatával — s így biztosítja a helyes vezetést. E két tapasztalat egyben a párt és a tö­megek kapcsolatának megszilárdí­tását is jelenti. Népköztársaságunk csaknem ti­zenegyesztendős élete során jócs­kán akadtak — elsősorban a pár- tonbelüli jobb- és baloldali elhaj­lókra gondolunk — akik szándé­kosan, vagy pusztán „túlbuzgóság­ból" igyekeztek aláásni a párt és a tömegek közötti kapcsolatot. Voltak, akik sutbadobták a töme­gek véleményét, kritikáját; mások a párt a tömegek közötti élő kapocs (a transzmissziós szíjak), a tömegszervezetek életében ipar­kodtak a párt politikáját helyte­len vágányra terelni) olyanok is felütötték fejüket, akik a gazdasá­gi életet szerették volna elkülöní­teni a párt politikájától — egyszó­val más irányt akartak szabni a szocializmus építésének: magya­rul: éket verni a munkásosztály és a dolgozó parasztság közé, többek között azzal a „javaslattal“, hogy a termelőszövetkezetek fejlődését bízzuk a véletlenre. Pártunk ezeket a helytelen. a marxizmustól teljesen idegen né­zeteket pozdorjává törte, s mind­végig egységesen megmaradt a párt és a tömegek kapcsolatának tiszta, egyedüli reális, lenini-sztá­lini elv értelmezése és alkalmazá­sa mellett. A párt és a tömegek kapcsola­tának pozitív értékeléséből helyte­len volna azt a — logikátlan — kö­vetkeztetést levonni, hogy a párt teljesen azonos a tömegekkel. „...A párt megszűnnék párt lenni, ha ez a különbség szakadássá válna, ha a párt önmagába zárkóznék és a pártonkívüli tömegektől elszakad­na. A párt nem vezetheti az osz­tályt, ha nem kapcsolódik össze a pártonkívüli tömegekkel, ha a párt és pártonkívüli tömegek között nincs összeforrás, ha ezek a töme­gek nem fogadják el a várt veze­tését, ha a pártnak a tömegeknél nincs erkölcsi és politikai hite.“ — tanítja Sztálin. :,.. .ha ezek a tömegek nem fo­gadják el a párt vezetését..." Mi a biztosíték arra, hogy elfogadják? Mielőtt válaszolnánk erre a kér­désre, elmondunk két esetet. A zemplénagárdi dolgozók a minap felkeresték a községi pártszerve­zet vezetőségét, s azt mondták: jó lenne, ha ők is résztvehetnének a vezetőségválasztó taggyűlésen. (A zemplénagárdi dolgozók e kérése a párt Szervezeti Szabályzata ér­telmében nem teljesíthető, s ezt meg kell magyarázni az elvtársak­nak. Kérésükből viszont azt kell megállapítani, hogy a párt ügyét a maguk ügyének is tekintik, tehát pozitívan állást foglalnak ebben a rendkívül fontos ügyben). A nagyrozvágyi Nagy Albert öt holdas dolgozó naraszt oedig Mó­ricz Bertalan nénnevei^höz állított be azzal: ..Jó ám. hogy bennünket is megkérdeztek, mert nekünk sem mindegy, hogy kiket válasz­totok pártvezetőnek.“ Az életnek e két példája — a többi mellett — azt bizonyítja, hogy a tömeg — túlnyomó többsé­ge — elfogadja a párt útmutatá­sait, sőt magáénak vallja, magáé­nak érzi ma már annyira, hogy még azokból a feladatokból is részt kér, amelyek — gondolunk a tag­gyűlésen való résztvevési kérésre — közvetlenül nem az ő gondjuk; A tömegek megtanulták politizálni: Lám, a pártvezetőségek újjáválasz- tását sem egyszerű szervezési kér­désnek tekintik, hanem politikai kérdésnek. „Nekünk se mindegy, kiket választotok pártvezetőnek...“ Ebből — s a hasonló jelekből — azt a következtetést kell levonni, hogy a tömegek megértették a párt határozatait, bíznak a jövő­ben, s olyan helyi vezetőket óhaj­tanak, akikben biztosítékát látják a feladatok megoldásának. A tömegek aktivitása bizo­nyíték arra, hogy magukénak vall­ják a párt politikáját. Hogy juttat­ta pártunk a tömegeket a fejlett­ség e fokára? A tömegszervezetek­ben dolgozó kommunisták felvilá­gosító, meggyőző munkájával. Ez a párt sikerének alapvető oka. Azért tudta és tudja a párt harc­ba szólítani a tömegeket, mert a meggyőzés módszerével megnyer­te a szocializmus felépítése ügyé­nek támogatására — a tervévek. tel­jesítésére, az állampolgári fegye­lem betartására, az államkölcsön- jegyzés hazafias tetteire, s mind­arra. ami feltétele és alapvető tá­masza a további fejlődésnek. Az ilyen kapcsolatot — természetes — semmiféle parancsolás, vagy ad­minisztratív módszer nem lenne képes megteremteni, csak a meg­győzés és felvilágosítás, vagyis a tömegek vezetésének igazi mód­szere. Világos: Minden ügy sikere azon múlik, hogy miként fordulunk ve­le a tömegekhez. Nincs az a ne­héz feladat, amit meg ne lehetne oldani, ha a tömegek előtt feltár­juk az akció okát, jelentőségét, s igényeljük a tömegek támogatását. Ha azt mondja a párt: emeljük magasabb színvonalra a technikát — ezer és ezer dolgozó töri a fe­jét, s kitalál olyan újításokat, me­lyek jelentős összegeket hoznak az állam — s a saját — konyhájára; ha azt mondja a párt: azért fogy el a kenyér, mert sok lelketlen spekuláns felvásárolja — lám, szinte egyik napról a másikra meg­szűnik e káros jelenség, mert a tömegek kinyitják a szemüket és a szájukat; ha azt. mondja a párt: új pártvezetőségek kellenek, mert a következő ötéves terv igényesebb munkát követel —, akkor meg­mozdul a tömeg és csalhatatlan ,,káderesnek“ bizonyul. íme, ebben keresendő a párt si­kere! A párt és a tömegek közötti kap­csolatnak változatos, ezerféle for­mája van. Nem kívánjuk most a különböző tömegszervezetek jelen­tőségét méltatni, erre nincs mód, ellenben szólni kívánunk nagy ál­talánosságban arról, — s ez most a pártvezetőségek újjáválasztása ide­jén, de máskor is fontos kérdés —, hogy mi módon lehet egyre erő­sebbé tenni a párt és a tömegek közötti kapcsolatot; A tömegek naponta vizsgál­ják és értékelik a párt politikáját, nemcsak országosan, a Központi Vezetőség cselekedetei alapján, ha­nem közvetlenül a helyi pártszer­vezetek vezetőségei, s az egyes kommunisták tettei alapján. A kommunisták szavainak és tettei­nek — s itt pozitív értelmezést ad­junk a dolognak — a párt politi­káját kell tükröznie. A tömegek mindebben ezt keresik, ezt látják. Az a párttag, aki a párt helyes irányvonalától csak egy kicsit is eltérően szól, vagy cselekszik — a párt tekintélyét ássa alá, a párt és a tömegek közötti kapcsolatot la­zítja. Tudvalevő, hogy a párt nem öncélú intézmény, a tömegekre épült, s a tömegek támogatása nélkül nem erős és nem is lehet igazi párt. Az a párttag, aki nem úgy él és dolgozik, ahogy azt a kommunista példamutatás megkö­veteli, — az a párt erejét gyengíti: Éppen emiatt kell aláhúzni, meny­nyire szükséges a párt életében, de a párt és a tömegek közötti jó vi­szony fejlesztése érdekében is a bírálat és önbírálat, mint a fejlő­dés leghatásosabb eszköze. „Ne­künk most erősíteni kell pártunk­ban az önkritikát, a demokráciát — mondotta Rákosi elvtárs egy al­kalommal —, hogy ezzel újra mé­lyebbre eresszük gyökereinket a tömegekbe és megszüntessük a tö­megektől való elszigetelődés ve­szélyét.“ A bírálat és önbírálat segítségé­vel válnak a kommunisták politi­kailag fejlett emberekké, tisztán- látókká és alkalmassá arra, hogy megértve a párt politikáját, alkal­mazni tudják azt a helyi körffl­(Folytatás az 5, oldalon«)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom