Észak-Magyarország, 1955. december (12. évfolyam, 282-308. szám)

1955-12-18 / 297. szám

Éljen dicső pártunk, a magyar nép elismert és kipróbált vezetője ! Értelmiségi aktívaértekezlet Miskolc kulturális problémáiról ^asarnapí level ifiúmunkáshoz a DlSZ-mega izatasról Miskolc irodalmi, zenei, képzőmű­vészeti, színházi és tudományos éle­tének, a sajtónak, a rádiónak a kép­viselői, a vezető kommunista értel­miség tagjai gyűltek össze azon az aktívaülésen, amelyet a városi párt­végrehajtóbizottság hívott egybe a városi tanácsháza kistermében. Meg­vitatták, hogyan lehet Miskolc kulturális életet elevenebbé tenni, hibáit, fogyatékosságait kiküszöbölni, s milyen feladatok várnak ebben a kommunista értelmiségre. Az aktívaülésen megjelent a megyei pártbizottság képviseletében Kova! Pál elvtárs, az agit.-prop. osztály ve­zetője, a városi pártbizottság részé­ről Déri Ernő elvtárs, a pártbizott­ság titkára és Bogár Károly elvtárs, a kultúrális és tudományos osztály vezetője. Bogár elvtárs tartott beszámolót „A kommunista értelmiségi aktíva szerepe a város kultúrális életében“ címmel. Részletekbe menő alapos­sággal ismertette azokat az eredmé­nyeket, amelyeket kultúrális intéz­ményeink, szerveink és a kultúra munkásai a különféle művészeti ágakban, a közműveltség terjesztésé­ben, a tömegkultúrális mozgalomban elértek. Felfedte azokat a hibákat, jobboldali elhajlásokat, amelyek kul­túrális életünkben tapasztalhatók és amelyek ellen elsősorban a kommu­nista értelmiségnek kell példamuta­tóan harcolni a kultúrális feladatok­ra vonatkozó párthatározatok szelle­mében. Művészetünk, irodalmunk te­rületén mindenütt érvényesülnie kell az elvi szilárdságnak, a pártosság­nak, a marxista-leninista szemlé­letnek, s művészeinknek, íróink­nak az a feladatuk, hogy a kultú­ra, a tudomány, a szórakoztatás eszközeivel segítsék népünket szocialista építőmunkájában. Bogár elvtárs beszámolóját nyílt vita követte, amelyen több érdekes felszólalás hangzott el. Sárközi An­dor tanár íróink egyrészénél hiá­nyolta a forradalmi optimizmust. Sürgette, hogy nagyobb teret kapjon az irodalmi ismeretterjesztés. Ismer­tessük a borsodi életet. A helytörté­neti kutatások eredményei mellett még hiányzik a munkásmozgalmi múlt szerves feldolgozása. Galánffy Lajos, a zeneművészeti szakiskola igazgatója a zenei nevelés kérdései­ről beszélt, amelyben muzsikusaink már jelentős eredményeket értek el. Hangoztatta, hogy a zeneileg művelt ember jobban megállja helyét a szo­cialista munkában is. Kazimir Ká­roly, a színház főrendezője a színház jelenlegi műsorpolitikájáról beszélt. Rámutatott, hogy például a Vándor­madarak című új magyar darab iránt megnyilvánuló érdeklődés is azt bi­zonyítja, hogy közönségünk szereti a jó mai darabokat. A hétfői műsorok­kal kapcsolatban az a nézete, hogy csak olyan műsort hozzanak ide, amilyet a magunk erejéből nem tu­dunk összeállítani. A színház körül törzsközönség kialakítására vol­na szükség, amit a színház baráti körének megalakításával érhet­nénk el. Róna Frigyes karnagy az öntevé­keny csoportok szakszerű vezetésé­nek problémájáról szólt és javaslatot tett ennek megoldására. Szűcs Ilona, a Filharmónia kirendeltség vezetője többek között elmondotta, hogy a Filharmónia központja műsor­politikájában a bevételi terv és nem a művészeti szempont játsz- sza a döntő szerepet, ezért egy- egy szervezővel hadakozni kell, hogy ne erőszakoljanak Miskolc­ra silány műsorokat. Szekrényesi Lajos, az írószövetség miskolci csoportjának tagja a Szép­halom egyes közleményeivel és saját írása részleteivel bizonygatta, hogy a Széphalom írói, költői a KV no­vemberi határozata előtt is megfelel­tek a határozatban foglalt követel­ményeknek, írásaik pártosak voltak, a nép ügyét szolgálták. Szerinte a Széphalom íróit időnkint „lökéssze­rű“ méltatlan támadások érik: Koval Pál elvtárs Szekrényesi La­jos elvtársnak válaszolva felvilágosí­totta az írókat: hiba, ha a segítő szándékú, elvtársi bírálatot támadás­nak minősítik. Szekrényesi elvtárs kiragadott idézetekkel érvelt, de el­hallgatta azt, ami a saját írásában hiba. — Mi az egész írást bíráljuk és nemcsak annak jó részeit vesszük fi­gyelembe — mondotta Koval elv­társ. Hangoztatta, hogy (Folytatás a 4. oldalról.) «lényeknek legmegfelelőbben. Kü­lönösen a pártfunkcionáriusokra nézve fontos, hogy — a párttagság 'kritikája mellett — türelemmel fogadják a pártonkívüli tömegek bírálatát, azonnal reagáljanak ar­ra, s ne váljanak hivatali büro­kratává. — Hogyan? — kérdezné most néhány funkcionárius. — Tudhatom én azt, kinek mi a ba­ja velem? Persze, addig nem is tudhatja, míg maga nem jár a tö­megek közé, nem él velük együtt, hanem csupán a népnevelőknek kiadott szempontok által érintke­zik a tömegekkel. Ki a tömeg közé, s személyesen meggyőződni arról, hol szőrit a cipő! Hogy ennek mi­lyen áldásos hatása van, azt ma­ga az élet igazolja. A bírálat hatá­sára például a ricsei járási párt- végrehajtábizottság tagjai ma már gyakrabban megfordulnak a dol­gozók között, s bizonyára nem kis- részt ennek tulajdonítható, hogy rövid idő alatt 12 parasztcsalád lépett a közös gazdálkodás útjára; vagy az, hogy Dámóc községben — tudomásunk szerint — e napon már minden dolgozó paraszt tiszta gazdulappal dicsekedhet. Nagyon rosszul teszik, akik a tö­megek bírálatát — jelentkezzen az levél, bejelentés, vagy bárminő formában — visszautasítják, büro­krata módon véka alá rejtik, vagy megtorolják. Vajon a mérad gép­állomás igazgatója mi célt akart „szolgálni“ Gulyás Pál esetében? Gulyás Pál az Északmagyaror- szághoz intézett levelében bírálta a gépállomást, mert a rosszul ki­javított cséplőgép üzemzavara mi­att a cséplés félbemaradt. Az eset­ről a lap cikket közölt, mire az igazgató „önérzetében megsértve" a bíróságon feljelentette Gulyás Pált (!) Mi ez, ha nem a bírálat elfojtása?! Ilyen példák láttán persze a dolgozók elrettennek a véleménymondástól. Káros,' és tűr­hetetlen dolog bekötni a dolgozók száját! összeegyeztethetetlen a párt tanításává1 s a legszigorúbban fel kell lépni íz ilyen és hasonló je­lenségek ilen! elsődleges feltétele annak, hogy a dolgozók alkotóképességü­ket teljes egészében kibontakoztas­sák. Az egykor jogfosztott páriák ma az új társadalom hős építői; mind többet adnak a társadalom­nak, mert ők is mind többet kap­nak tőle. Ezért igyekeznek, ezért törik a fejüket újításokon — és éppen ezért mutatnak a hibákra is, hogy szüntessék meg azokat, mint a fejlődés kerékkötőit. Okta­lanul cselekszik az, aki elengedi füle mellett a tömegek hasznos tanácsait; A bírálat fejlesztésével ter­mészetesen nemcsak a párt és a tömegek közötti kapcsolatot mé­lyítjük, hanem a dolgozók egymás­hoz való viszonyát is javítjuk. Kri­tikai érzéküket fejlesztve, lassan eljutunk oda, hogy nem nézik el egymás fegyelmezetlenségét, a se- lejtgyártást, a szocialista tulajdon megsértését. S mindez kifejezhe- tetlen értékű akár erkölcsi, akár gazdasági szempontból. Az előbb említettük, hogy min­dig, de különösen most, a pártve­zetőségek újjáválasztásának ide­jén, óriási jelentősége van a tö­megek meghallgatásának. Rosszul cselekszik az a pártvezetőség, ame­lyik nem szólaltatja meg a töme­gek hangját a beszámolójában, s nem kéri a tömegek véleményét a vezető káderek kiválogatásában: Szóljunk néhány szót e két dolog­ról. A vezetőség beszámolójának töb­bek között tartalmaznia kell az utóbbi két esztendő munkáját. S nagyon helyesen teszik a pártveze­tőségek, ha a végzett munka tük­rében megvizsgálják a pártszerve­zetek és a helyi lakosság közötti kapcsolaitot, persze mindezt a párt- határozatok szellemében. Azt sem árt megnézni, hogy a tömegszerve­zetek egymás között milyen vi­szonyban állnak. A Központi Ve­zetőség egyik határozata például arról szól, hogy a DISZ-t anyagi­lag is támogatni kell. Ezt figye- lembevéve kételkedünk abban, hogy a mezőkövesdi járás községi tanácsai végrehajtották volna a határozatot, mert a 23 község kö­zül mindössze 7-ben van DISZ-he- lyiség. Hasonlóképp bőven akad hiba a többi tömegszervezetben is, de különösképp a szakszerveze­tekben. Szükséges megvizsgálni a tö­megkapcsolatokat azért is, mert végeredményben a tömegek vég­zik el a következő ötéves terv .nagyszerű munkáit. E feladat az eddiginél nagyobb tudást, szorgal­mat, takarékosságot, műveltséget és egyebeket kíván. Azt jelenti ez, hogy a tömegeket — a dolgozókat — nagyobb hazafiságra, nagyobb öntudatra neveljük azért, hogy a gazdasági feladatokhoz nagyobb erkölcsi és társadalmi erővel ren­delkezzünk. A beszámolókban per­sze mindezt nem elvontan, általá­nosságban kell elemezni,- hanem íróink a munkásosztályt, a dol­gozó parasztságot, a dolgozó ér­telmiséget tekintsék közönségük­nek, mert a munkásosztály nem hajlandó sajtót biztosítani az el­maradott, visszahúzó elemek szó­rakoztatására, a kispolgári szem­lélet terjesztésére. A felszólalásokra Déri Ernő elv­társ válaszolt. Az értekezlet bebizo­nyította, mennyi rejtett tartalékunk van még kultúránk gazdagítására. Sok olyan jó javaslat hangzott itt el, amelyet a pártbizottság a lehetősé­gek szerint meg fog valósítani. A ze­nei élet fejlesztéséről szóló javasla­tok nagyrészt helyesek, de arra kér­te zenei életünk vezetőit, fordulja­nak nagyobb figyelemmel a szép, forradalmi, mozgalmi kórusok, indu­lók felé. A világszerte kedvelt régi, szép magyar operetteknek igenis, van helye a színházban, tisztán arány kérdése, hogy mennyi helyet foglal­janak el a műsorban. Ami az írócso­portot illeti, azért érik „lökésszerű támadások“, mert a Széphalom ne- gyedévenkint jelenik meg; ha gyak­rabban jelenik meg, gyakoribbak lesznek a „lökések", azaz a bírála­tok. (Derültség.) Ennek azonban csak örülhetnek íróink, mert azt jelenti, hogy a párt foglalkozik velük, azt akarja, hogy a borsodi írók megfe­leljenek magasrendű hivatásuknak. A pártbizottság mindenképpen meg­akadályozza, hogy a Filharmónia központja olyan műsorokat erősza­koljon Miskolcra, amelyek művészi színvonalban, nevelő hatásukban nem felelnek meg a fejlett dolgozók igényeinek, örömmel üdvözli az ön­tevékeny csoportok szakszerű veze­tésére, az üzemi hangversenyekre vonatkozó javaslatokat, a kultúrosz- tály fel fogja térképezni, hogyan old­hatók meg a feladatok. Végül fel­hívta a figyelmet, hogy már most készüljünk kultúrális vonalon április 4-re, hogy ne is­métlődjenek meg a régen szoká­sos kapkodások. Összegezve az elhangzottakat, meg­állapította, hogy az értekezlet ter­mékeny vélt, eredményei hozzá fog­nak járulni kultúrális életünk gaz­dagításához, a hibák kiküszöbölésé­hez. konkrétan, személyre szólóan, a helyi körülményeknek megfele­lően. Kedves Fiúk! Hozzátok szól ez a levél, akikkel ismeretlenül együtt utaztam decem­ber 8-án déli egy órakor a Kazinc­barcikáról Miskolcra robogó buszon, ügy vettem ki szavaitokból, hogy a hőerőműben dolgoztok. Akarva, aka­ratlanul, fültanujává váltam beszél­getéseteknek. Eszmecserétek tartal­ma annyira közérdekű volt, hogy úgy érzem, használok azzal, ha feje­tekre olvasom. Elevenítsük csak fel, miről is be­szélgettetek? Egyitcőtök hórihorgas volt, mcisikotok kisebb, szerényebb külsejű — így emlékszem rátok. A hórihorgas kezdte a beszélgetést: — Neked is adtak ilyen... izé ... megbízatást az összeírásra? A kisebbik rácsodálkozott: — ősz- sze-í-rás-ra? Az meg micsoda? — Nem tudod? összeírjuk a DISZ- tagokat, mert tagkönyvcsere lesz. Kapunk új könyvet, mert a régi be­telt. KISEBBIK: — Nem tudtam róla. És te is összeíró vagy? HÖRIKCRGAS (fontoskodva): — Igen, engem is megbízott Margó. (Ez bizonyára a DISZ-titkár lehet.) Csinálom is. Csak tudod, nagyon strapás a dolog. Kaptam 19 tagot, az egyik lenn van a kazánházban, a másik meg fenn az irodán. Keresse őket az ördög, én ugyan nem járom le a lábamat! Ha egyszer nem talá­lom meg őket, azt mondom, hogy elvesztek. A KICSI: — No és Margó? Mit szól majd ő hozzá? HÓRIHORGAS: — Margó? (le­gyintett) Majd morog egy kicsit, az­tán. abbahagyja. Egy-két fővel ke­vesebbet jelent, talán kicsit meg­szidják, s az ügy el van intézve, — kész! h ■i hangzott a beszélgetés, hanem is szó szerint idéztem. S most ne haragudjatok fiúk, hogy kéretlenül beleavatkozom a vi­tába. A dolog ugyanis egyáltalán ni cs elintézve, ahogy ti gondoljá­tok. Remélhetőleg az ismeretlen Margó leány a talpán és megma­gyarázza nektek a dolgot. Megpró­bálok segíteni neki az agitációban. A te felelőtlenségednek hórihor- I gas barátom, annak, hogy unod a j „strapát", azt az ici-pici fáradságot, amellyel az összeírás jár, az lehet az eredménye, hogy néhánnyal keve­sebb fiatal zsebébe kerül majd a vö­rös kötésű könyvecske. Egy-két fia­talt elveszít a DISZ. A beszélgetés azt mutatta, hogy nem érted, mit je­lent a DISZ-hez tartozni. Hiába vám DISZ-könyved, hiába szerepelsz a tagnyilvántartásban, ■— lehet, hogy neked sem mondták el. A DISZ nagy család, amely magába fogadja mindazokat a fiatalokat, akik szív- vel-lélekkel dolgoznak a jövőért; akik tanulni akarnak, értékesebbé akarnak válni a társadalom számá­ra. A DISZ magába fogad minden fiút és lányt, aki tenni akar és tesz is valamit a népért. Te is biztosan közéjük tartozónak érzed magad de kirekesztetnéd soraikból azt a né­hány fiatalt, akit rád bízott a DISZ és általa a párt. Pedig az ifjúsági szövetségért sokan, nagyon sokan adták már életüket. Szeretnék neked elmondani erre egy történetet. Az ifjúsági szövetség egyik veze­tőjét a háborús években illegális munkára hazarendelte a párt. Gya­log kelt át a Kárpátokon, hóban és fagyban, farkasordító hidegben jötti Három napja lábalt már a hóbanä sokszor tévelyegve, belesüppedve a mély hófúvásokba. Beülnie nem volt szabad, mert ha elalszik, a fagyhalál vár rá. Karikák táncolták a szeme előtt, s ő csak jött, jött rendületle­nül. Legszívesebben aléltan elterült volna a kíntól, s a fáradságtól, nem törődve, hogy mi jön azután. De teljesítette a megbízatást. Amikor később megkérdezték tőle, hogyan bírta ki, hogyan vett erőt magán, azt válaszolta: Állandóan arra gon­doltam, hogy szüksége van rám a mozglomnak! Tőled pedig csak ilyen apró mun­kát kért az ifjúsági mozgalom, azt kérte, hogy erezz felelősséget egy­két társadért. Gondolkozz csak el ezen, s kerekedj föl, keresd ifjú tár­saidat, akiket még nem leltél meg: Ugye rajta leszel, hogy a te nemtörő­dömséged miatt egyetlen egy DISZ* tag sem marad ki szövetségünk so­miból? Baráti üdvözlettel: SÁNDOR LÁSZLÓ l mmm^S Ami a dólog másik oldalát illeti, nos, az sem igényel kisebb körül­tekintést. A vezető — fejlettség tekintetében — mindig legalább egy lépéssel a vezetettek előtt jár­jon. Ez nem csupán azt jelenti, hogy a pártvezetőnek alapos poli­tikai és szakismerete legyen; mindez nem sokat ér, ha nincs a vezetőnek szava a tömegek előtt. Ezért kell alaposan megnézni, hogy a régi vezetőség legjobb tagjai mellett kik jöhetnek számításba az újonnan javasoltak közül. S ki tudná ezt legjobban megítélni, ha nem a tömeg! Persze, a kommunis­ták nem lelhetnek ébertelenek. A dolgozók között ma még sokan vannak, akik csak a saját, s nem a közösség szempontjából ítélnek meg egy-egy politikai vagy gazda­sági kérdést. Gyakori, hogy azt tartják népszerű embernek, aki elnéző, kevésbé szigorú, haverko­dó. Volt már példa arra, hogy az ilyen jellemű emberből vált vezető nem sokáig tudott vezetni, mert az őáltala elismert „népszerűség“ rö­videsen népszerűtlenséggé vált. Komoly, keménykezű, pártos, dol­gos vezetőkre van szükség. A jók közü-l válogassuk ki a legjobbalcat, ezek személyéről beszéljünk a tö­megekkel. Nem kis munka ez, de gyümölcsöző! S végezetül, tanulságképpen hadd fejezzük be vázlatos írásun­kat — noha erre már utaltunk —, egy már eléggé ismert, de jellem­ző, a görög mitológiából vett pél­Értesítjük a politikai gazdaságtan I. és II. évfolyamának azon hallga­tóit, akik megyei konferenciára jár­nak, hogy részükre a harmadik té­mából december 20-án, kedden dél­után 3 órakor megyei konferenciát tartunk a Pártoktatás Házában. (Selyemrét.) Értesítjük a Magyar Párttörténet I. évfolyamának azon hallgatóit, akik Boda István elvtárs konferen­ciájára járnak, hogy a konferenciát december 19-én, hétfőn délután 5 órakor tartjuk meg a szokott helyen, (Pártoktatás Háza, Selyemrét.) Értesítjük a politikai gazdaságtan I. és II. évfolyamának azokat a pro­pagandistáit, akik a miskolci városi propagandista konferencián vesznek részt, hogy részükre a III. témakör* bői 1955 december 21-én, szerdán délután fél 5 órakor if j. Benyák Béla elvtárs, Fügeczki István elvtárs, Fa* ragó Andor elvtárs (Bedő Tibor elv* társ helyett) és Balogh Ferenc elv* társ a szokott helyen tartják a kon* ferenciákat. Kérjük a propagandista elvtársafc pontos megjelenését. Miskolci városi párt-végrehajtó* bizottság, agit-prop. o. A hazai illafszergyárfás új boltja Pénteken délután adták át az Élelmiszeripari Minisztérium és a budapesti Illatszergyár megbízottai Miskolcon a „Levendula” illatszer* boltot és kozmetikát. 4 óra előtt még piros betűk jelezték „Zárva”. En* nek ellenére sok kíváncsiskodó és vásárló nyitott be türelmetlenül az ízlésesen berendezett üzletbe. A bolt helyiség kék falait halványrózsaszin függönyök és állványok díszítik. A vitrinszerű elárúsítóasztalkákban a legkülönfélébb áruk láthatók: szappanok, krémek, púderek, rúzs, lakfes­ték, kefék, fésűk, háztartási tisztítószerek. A sokféle kölni között min­den vevő megtalálja a saját Ízlésén ek legjobban megfelelő illatot: De épp oly vonzó a tiszta kozmetikai rész, ahová a dolgozó asszonyok munka után betérve felfrissíthetik, ápolhatják arcbőrüket; Az Illatszergyár patronálása alatt álló „Levendula“ illatszerbolt a bő hazai áruválasztékán kívül hasznos szaktanácsokkal is rendelkezésére áll a vásárlóknak: dával. Poseidon — a tenger istene és Gea — a föld istene házasságá­ból született egy hős, Anteusz. Ez az Anteusz, ha valakit le akart győzni, megérintette szülő és táp­láló édesanyját, a földet. Csak Her­kules tudta őt legyőzni, aki felis­merte Anteusz titkát. Felemelte a földről és a levegőben megfoj­totta. A párt „titkát“ mindenki ismeri. Pártunk ereje a szülőanyjával, a tömegekkel való kapcsolatában rejlik. S éppen ezért legyőzhetet­len! Harcba kell szállnunk mind­azok ellen, akik e kapcsolatot la­zítani igyekeznek, harcba kell szállnunk a pártnak, osztályunk agyának, ügyének és becsületének erejéért. Követnünk kell a párt erre vonatkozó, tapasztalatokkal igazolt tanítását — s nincs olyan Herkules, aki nem legyőzni, de még csak megsebezni is képes len­ne szeretett pártunkat: Szaloncukorv ásár Szerezze be karácsonyi szaloncukorszükségletét a VENDEGLÄT0IPARI VÁLLALAT alanti üzemegységeiben: 40. sz. Cukrászda, Béke-tér 24. sz. Cukrászda, Visinszkij utca 41. sz. Cukrászda, Hejőcsaba / 20. sz. Capri, Széchenyi utca 19. sz. Népbüfé, Széchenyi utca 67. sz. Vasgomba, Szemere u. sarok 38. sz. Cukrászda, Tanácsháztér 56. sz. Cukrászda, 114. sz. Cukrászda, Fürst S. utca 115. sz. Cukrászda, Marx K. utca (Ujdiósgyőr) 106. sz. Cukrászda, Árpád utca (Diósgyőr) 135. sz. Cukrászda, Pereces 136. sz. Népbüfé, Stadionnal szemű. Hunyadi utca Krémszalon 1 kg 31-,— Ft Szaloncukor 1 kg 22,— Ft Pontos és figyelmes kiszolgálás! Üzemek nagyobb rendeléseit házhoz szállítjuk.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom