Észak-Magyarország, 1955. december (12. évfolyam, 282-308. szám)

1955-12-01 / 282. szám

Építőipari dolgozók! Aoyagtakarékossággal, a batáridők pontos betartásával készüljetek a pártvezetőségek ojjáválasztására! TÁRÁSZ SEVCSENKO HÍ ........................................................... ^ " ^ ^ ............ „Taníts, taníts őszinte ajakkal igazat szólni napjainkban." (Sevcsenko) A z ukrán hét alkalmából kegye- n lettel emlékezünk e sorok írójáról, akinek alakját szinte a szabadság szimbólumaként zárta örökre szívébe népe. Tárász Gri- gorjevics Sevcsenko, az egyszerű jobbágy gyermeke, az ukrán iroda­lom atyja, a cárizmus által rabság­ba döntött, a gyarmati 6ors igáját keserűen viselő „Kisoroszország“ első igazi szószólója volt. Az ukrán nemzet nagy költője népe Ínséges sorsában osztozott. Még kicsiny gyermekként elvesztve szüleit, meg­ízlelte az árvák könnyel öntözött kenyerét. Sevcsenko őstehetség volt. Kivételes képességeinek kö­szönhette, hogy földesura Péter- várra vitte „a festészeti céhmester­hez“ tanulni, ahol hírneves orosz művészek és költők vették pártfo­gásukba. Brjulov orosz festőnek vé­gül is sikerült 250 rubelért kivál­tani a jobbágysorból. Sevcsenko első verses-kötete, a „Kobzár“ (Lantos) 1840-ben jelent meg. Költeményeiben az ukrán népköltészet gazdag örökségét foly­tatta. Megrázó képekben, a való­sághoz hűen ábrázolta az ukrán nép nyomorúságát, szenvedését, ame­lyet a cári orosz és lengyel elnyo­más egyre elviselhetetlenebbé tett. „ínség, betegség, örök munka — nehezedett országunkra“ — írta egyik versében. Cevcsenko világosan látta, hogy ^ a nép tűrhetetlen sorsán csak a győztes forradalom segíthet. Vég­rendelet című versében felkelésre hívja fel az elnyomottak táborát. „Keljetek fel ti is, élők, Széttépni a láncot, Az ellenség gaz vérével Nyomát lemossátok.“ A népe iránti forró szeretet, s az elnyomás minden formája elleni izzó gyűlölet Sevcsenkót 1846-ban a „Cirill—Metód“ titkos társaságba vezette, ő lett a „Társaság“ igazán következetes, forradalmi hangadó­ja. 1847-ben azonban társaival együtt letartóztatták, s a forradal­már költőt I. Miklós cár külön pa­rancsára „erős felügyelet“ alá he­lyezve az orenburei különítmérvbe sorolták. A kemény tízéves szám­űzetés csak testét törte meg. Ami­kor az orosz forradalmi demokra­ták segítségével végre kiszabadult, még erősebb harci kedvvel támadt a „népek zsandárára“, az orosz cár­ra. Verseivel megingatta a még hi­székeny néprétegeknek a „jó cárba vetett hitét“. „Ne várj te jót, ne várd, hogy eljő a szabadság, mit Miklós cár elaltatott s betegen szunnyad ... Ébreszd fel népem: kiálts, zengj csatadalt, lendítsd karod! Szekercéd élét köszörüld meg és jó élesre fend ki bárdodat, így keltheted fel, fegyver csatto­gással régóta vágyott szabadságodat!“ A nagy költő nem sokáig élhe- ** tett szabadon. Cárellenes ver­seiért és forradalmi tevékenysé­géért 1859-ben újra letartóztatták. Még a száműzetés évei alatt erősen megrongálódott egészségi állapota letartóztatása után rohamosan sú­lyosbodott. 1861 februárjában be­következett halálát a cári Orosz­■ ■ t —' ország elnyomott népei mély meg­rendüléssel, őszinte gyásszal fo­gadták. Sevcsenkónak, a forradalom mártírjának halálával nagy veszte­ség érte Oroszország valamennyi népét. Költői örökségét a haladó emberiség ma is szeretettel és tisz­telettel őrzi. Sevcsenkóban nemcsak a nép lánglelkű költőjét dicsérjük, meg­becsüljük benne az embert is. Azt az embert, akt sohasem a maga boldogulását, jólétét kereste, ha­nem a nép felszabadításáért harcolt egész életében. Azt az embert, aki oly forrón tudott bízni a „sötétség világában“ is annak a kornak az eljövetelében, amikor „a földön ember az ember“. A nagy költő küzdelmes élete az igaz ügyért ten­gernyi szenvedést és nélkülözést vállalni kész öntudatos elvhűséget példázza. Sevcsenko a szabadságot, amely­ért harcolt, nem érhette meg. Élete másik álmát, a költői halhatatlan­ságot, hírnevet és dicsőséget, a nép ragaszkodását és szeretetét viszont az utókor adta meg, amely soha­sem hálátlan az igaz ügy harcosai­val szemben. Cevcsenko, a „szabadság lan- tosa“ ma már magyar nyel­ven is szól az olvasók egyre széle­sebb táborához. Hazaszeretetre és a dolgozó nép szolgálatára tanít. GARDUS JANOS a Kilián ált. gimn. tanára. * A Szovjet-Ukra.ina hete kereté­ben november 30-án este 6 órai kezdettel a Megyei Könyvtárban Kordos László tart előadást Tárász Sevcsenkoról. 104 ezer forintot nyertek a DI MÁV AG dolgozói a miskolci sorsoláson Négy napig peregtek a miskolci Déryné Színházban a szerencseke­rekek. Az első békekölcsön kedden végétért kilencedik sorsolása me­gyénkben is sokezer dolgozónak szerzett örömet. A négy nap alatt sok kedves jelenetnek voltak tanúi azok, akik figyelték a sorsolás me­netét. Egy-egy nyereménnyel kihú­zott kötvény boldog tulajdonosa már a helyszínen jelentkezett. Hogy összesen hány százezer, vagy hány millió forintot nyertek ezen a sorsoláson a borsodi dolgo­zók, azt csak a nyeremények ki­fizetése után lehet pontosan meg­állapítani. De, hogy sokszázezer fo­rint jutott a nyereményekből a me­gyének, az bizonyos. A DIMÁVAG Gépgyár dolgozói közül például 363-hoz kopogtatott be a szerencse. 104 ezer forintot nyertek összesen ezen a sorsoláson. A boldog nyerte­sek közé tartozik Nagy János és Tamás István lakatos, Simon Lász­ló, Rankez Dezső diszpécser, akik­nek kötvényét egyenkint 1000 fo­rintos nyereménnyel húzták ki. Edvard Kar delj kitüntetése A belgrádi rádió közli, hogy Ed­vard Kardeljt, a Jugoszláv Szövet­ségi Végrehajtó Tanács alelnökét a Szocialista Munka Hőse érdemrend­del tüntették ki. A kitüntetést Joszip Broz-Tito, köztársasági elnök nyúj­totta át Kardeljnek. (MTI) Churchill 81 éves London (MTI) A londoni rádió közli, hogy Chur­chill ma, november 30-án ünnepli 81. születésnapját. Köszöntjük Miskolc új színházát A felszabadulás után rohamosan megnövekedett Miskolc régóta hangoztatott igénye a második színházra. A közönség sokrétű színházi igényeit nem elégíthette ki nyclc-kilenc darab, amennyit eddig évente bemutattak az egyetlen Déryné Színházban. Az eddigi körülmények közt sem a közönség nem kaphatta meg azt a változatos műsort, ame­lyet kívánt, sem a színház művészei nem jutottak tehetségüknek, mun­kabírásuknak és művészi becsvágyuknak megfelelő érvényesülési, fej­lődési lehetőségekhez. Mészöly Tibor igazgató, amikor átvette a színház vezetését, már eleve szükségesnek látta a színház repertoárjának bővítését. Azt is látta, hogy ehhez — márcsak a művészi színvonal megóvása végett is — még egy színház kell. A megoldás egyelőre nem lehetett más, mint va­lamelyik alkalmas épületnek erre a célra való átalakítása. Párt- és la- nácsszerveink lelkes támogatásával, áldozatkészségével így született meg a Déryné Színház kamaraszínháza, amelyet december 2-án adnak át rendeltetésének. A Magyar-Szovjet Társaság székhazának Déryné utca 5. szám alatti nagy előadótermét és több más helyiségét alakították át hóna­pokig tartó, szorgos munkával és tetemes költséggel takaros, intim hangulatú színházzá. Az új színház 450 személy befogadására alkalmas nézőterével, modern színpadával és kis orkeszterével arra lesz hivatva, hogy a miskolci közönség megnövekedett színházi igényeit a kamara darabok, a világirodalom kisebb apparátust igénylő prózai és zenés művei iránt kielégítse, hozzájáruljon szocialista kultúránk fejleszté­séhez. A december 2-án, pénteken este fél 7 órakor tartandó színház­avató díszelőadáson Mészöly Tibor rendezésében G. B. Shaw Warrenné mestersége című világhíres színművét mutatja be a Déryné Színház együttese. Az öt évvel ezelőtt, 1950 november 2-án elhunyt zseniális angol Író e művében a kapitalista társadalom egyik sajátos szégyenfoltjáról, a nemzetközi leánykereskedelemről és a prostitúcióról rántja le a lep­let s felfedi az angol tőkésarisztokrácia aljas üzleti szerepét ebben a szennyes embervásárban. Warrenné, a szegény prostituált nőből e különös „szakmában" tőkéssé nőtt, négy világvárosban jól menő „há­zat" fenntartó, öregedő asszony áll a cselekmény központjában, aki saját köreitől távol tartott leányából, Vivieből tisztességes nőt akar nevelni. Vivie azzá is lesz, kemény akaratú, tisztességes dolgozó nővé. Warrenné terve annyira sikerül, hogy Vivie, amikor megismeri anyja életkörülményeit és azt a pénzforrást, amelyből neveltetésének költ­ségei fedeződtek, szakít anyjával és egész környezetével, elhatározza, hogy a maga emberségéből él meg. A szerepeket Titkos Ilona, Zolnay Zsuzsa, Fehér Tibor, Takács Oszkár, Viktor Gedeon és Csiszár András játssza. Miután a darab előadásából már kaptunk ízelítőt, előrebocsát- hatjuk, hogy a diszbemutató minden tekintetben méltó lesz a nagy ünnepi eseményhez. A színházavató díszelőadáson Kállai Gyula népművelési minisz­terhelyettes mond ünnepi beszédet, majd Hajdú Rezső, a városi tanács vb elnöke adja át a színházat Miskolc dolgozóinak. A város közönsége v ,ny örömmel és szeretettel köszönti az új színházat, az ünnepi előadás együttesét, minden dolgozót, aki az új kulturális intézmény létrehozásában, építésében résztvett és kívánja a színház dolgozóinak: legyen ez a színház sok-sok forró sikerük szín­helye, segítsék művészi munkájukkal további győzelmekre szocialista kultúránkat. Bizonyítsák be itt is, hogy a szocialista színház magasabb rendű emberformáló intézmény a kapitalista színháznál, eszmei tar­talmában és művészi színvonalában egyaránt. Megállapodás a Jugoszlávián át vezető magyar tranzitforgalom növeléséről A Magyar Külkereskedelmi Mi­nisztérium Szállítmányozási Válla­lata, a MASPED és a Jugoszláv Vas- útigazgatóság megállapodott a Ju­goszlávián át vezető magyar tranzit- forgalom növelésében. A megállapodás értelmében a ma» gyár külkereskedelmi vállalatok különböző magyar árukat szállíta» nak Jugoszláviába, amelyek ellenér­téké fedezi a jugoszláv vasutaknál a vasúti tranzitforgalomból származó kiadásokat. (MTI) A sátoraljaújhelyi példa — Jegyzetek egy jól sikerült DISZ vezetőképző tanfolyamról — A közelmúltban a gazdasá­gi vezetők egy értekezletén az ifjú­ság problémájáról vitatkoztak: mit is adhatnak, hogyan segíthetnek ők az ifjúságnak? Égj szerre szót kért az egyik leg­tekintélyesebb vezető és ahelyett, hogy arról beszélt volna, mit ado't az ifiknak, (pedig alighanem ő tett értük a legtöbbet) azt beszélte el. hogy mit kapott az ifiktől. Csal­hatatlan receptet ajánlott: — ha fá­radtak vagytok — mondotta — menjetek a fiatalok közé, lelkesedést kaptok tőlük. S igaza volt. Ugyanígy kedvet me­ríthetett volna bármely vezető a sá­toraljaújhelyi DISZ vezetőképző tanfolyamán is. Kérdezzék csak meg Bodroghalmi elvtársat, a járási párt- bizottság másodtitkárát, milyen volt az az okos javaslatokat, tanulságo­kat leszűrő beszélgetés, a gyakorlati agitációs munkáról — amelyen ő is résztvett. Hát amikor kis #kapaci- tálás után leült közéjük játszani! Egészséges szellemű, romlatlan ke­délyű, vidám a mi ifjúságunk. Ugy-e jól érezte magát köztük Bodroghal­mi elvtárs? l\e gondolja senki, hogy a DISZ vezetőképzőre különleges, vá­logatott ifik kerültek. Fogl elvtárs a járási titkár itt is, ott is beleszurt egy-egy bíráló szót és kertelés nél­kül megmondta, hogy ez vagy az az elvtárs nevelésre szorul. Az alap­szervezeti vezetők, akik Ujhelyben összegyűltek, nagyrészt újoncok a mozgalomban. Most járták ki az első ilyen iskolát. Kiderült, hogy G. elv­társ néha bizony szeret a pohár fe­nekére nézni. F. elvtársat valami­kor ki kellett zárni a DISZ-ből jam- pec viselkedése miatt, s „izzasztó” beszélgetések során vált csak olyan rendes fiatalemberré, hogy DISZ tit­kárrá is megválasztották. H. elvtársi DISZ vezetőségi tag létére is „pasz-l szív”, alig veszi ki részét a munka-1 ból. (ígérte, hogy ezután másképi lesz.) ' De a jó vezetés, az egészséges szel­lem lecsiszolta ezeket a hibákat, s olyan derék gárdává forrt össze, a huszonegynéhány alapszervezeti DISZ vezető, olyan lelkes közösség­gé, hogy láttukon örül az ember szive. Mi mindent tesznek majd, ha visszamennek falujukba, üze­mükbe! Az volt a jó, hogy a fiúk és lá­nyok az ifjúság humuszából jöttek. Mindenik annyira az otthonmara­dottak közül való. annyira hasonló hozzájuk', hogy a tanfolyamon töké­letesen tükröződött az otthon, az üzem, a falu ifjúságának arca. Ezzel az ifiúsággul sok mindent lehet véghezvinni, ha jól vezetik. Ez a fő tanulság. S meg kell mondanunk, hogy az iskola vezetése is szinte mintaszerű volt. Van-e valami titka annak, hogy Fogl József járási DISZ-titkár ilyen jól vezette az iskolát? Egyik „titka” ennek az, hogy tökéletesen ért a fiatalok nyelvén, a másik meg az, hogy megfelelő képzés, tanulás út­ján vált jó ifjúsági vezetővé. Min­den szaván átüt a szenvedélyes, pá­tosz-mentes meggyőződés. Ez nem magátólértetődő dolog. Gyakran látogattam el DISZ vezetők kíséretében alapszervezetekbe s na­gyon kínos érzés volt észrevenni, hogy némelyikük milyen kínlódva keresi a megfelelő érintkezési formát, milyen erőltetett, nyakatekert kife­jezésekkel próbálja gondolatát ki­fejezni. — És éppen ezért nem tud emberi közelségbe karülni a fiata­lokkal; ezért nem képes nevelni őket, De Fogl eivtárs mindenről a legegyszerűbben beszél, úgy, mint a munkások. Képzettsége? A DISZ-vezetők egy- része nem olvas, elvész a napi mun­kában. Fogl elvtárs tájékozott, is­meri a sajtót, mindenről olvasott valamit s ebből bármikor meríthet gyakorlati meggyőző érveket. Egyé­nileg nevel. Bármiről beszél, tud hozzáfűzni helyi példát. Ha a járási DJSZ-bizottság az iskolán bírálatot kapott (mert kapótt), akkor Fogl elv­társ nem meakulpázott, hanem egy­szerűen megmondta, hogyan lehet a hibát kijavítani s mit fognak ők ezért tenni. Ne feledkezzünk el a já­rási pártbizottság segítségéről sem. Bodroghalmi elvtársról már esett szó, de Sztancsik eivtárs, az első titkár is vállalt előadást a tanfolya­mon s Hajós elvtárs, az ágit. prop, osztály vezetője szintén. Nem mondták, hogy nem érnek rá. A helyi pártvezetők eljártak a fiatalok közé. Kétséges maradhatott-e ezek- után a fiatalok előtt, hogy nem csupán elv a DISZ pártvezetése, ha­nem a párt saját ügyének tartja az Ifjúság nevelését. Néhány jó tapasztalat: Él még ki­mondva, vagy kimondatlanul az a hit, hogy a fiatalok közönbösek a politika, a politikai tárgyú előadá­sok iránt. Ez annyiban igaz, hogy a fiatalok valóban közönyösek — még közönyösebbek, mint a felnőttek — az unalmas, sablonos politikai elő­adások iránt, unják ezeket s ezt nem is titkolják. De az újhelyi Is­kola példája is szembetűnően bizo­nyltja, hogy a jó politikai előadás heves vitát vált ki köztük olyan kérdésekről, mint a szocializmusból a kommunizmusba való átmenet: a társadalmi és magántulajdon s a kulákság kérdése, Ezekben a viták­ban falujuk, a mindennapi élet, a mozgalmi munka problémái keres­nek választ, fiatalos, holnapot kere­ső vágyaik törnek fel. Az előadók megtalálták a fiatalok szivéhez az aranykulcsocskát, — egyszerre igye­keztek hatni értelmükre és érzel­meikre. Egy másik tapasztalat: részt- vettem a gyakorlati tagszervező munkában Molnár elvtárssal, a DISZ bizottság ágit. prop. felelősé­vel, a hollóházi, a fűzéri, a mikóházi és az újhelyi bútorgyári alapszerve­zet DISZ vezetőivel együtt. Molnár elvtárs kiváló agitátor. Ö irányítot­ta az agitációt, melynek során 11 lány állította ki a belépési nyilatko­zatot a MEZÖKER-nél. Valamennyi fizikai munkás, egyrészük most ke­rült faluról a városba. Olyanok, akiknek különösen nagy szükségük van a DISZ nevelő munkájára. A lányok örültek, hogy a DISZ felkereste őket. Egymást győz lék meg, hogy „lépj be te is, meg te is a DTSZ-be”. A DISZ-vezetők azon­ban nem elégedtek meg a belépési nyilatkozat kitöltésével. Érdekes be­szélgetés alakult ki közöttük és az új DISZ-tagok között. Ennek során az új tagok elmondták, hogy miért nincs kedvük Karcsán a lánvokrtak résztvenni a DISZ-életben. (Mert a fiuk gorombák, durván beszélnek velük.) Nagyon helyesen Molnár elv- társ érdeklődött az iránt, hogy kinek hol dolgoznak a szülei, milyenek az életkörülményei? így kevesebb az esély arra is, hogy osztályidegenek kerüljenek a DISZ-be. A DlSZ-veze- tők azzal búcsúztak, hogy a „viszont­látásra a DISZ helyiségben!“ Na­gyon jó módszer az. hogy a legrá­termettebb DISZ tagot rögtön ellát­ták DISZ megbízatással, szervezzen további új tagokat. Az értékelő megbeszélés több jó tapasztalatot hozott felszínre. Ma­guk a tanfolyam résztvevői egészsé­gesen bíráltak. Gergely elvtárs, a füzéri DISZ-titkár önkritikusan meg­állapította például, hogy a sok jó mellett fogyatékosság is akadt mun­kájukban, nem magyarázták meg a DISZ tagok kötelességeit és jogait. Az alapszervezeti vezetők bizonyára sok mindent meg fognak valósítani odahaza a látott, hallott, tapasztalt módszerekből s használt Bodrogh.F- mi elvtárs útmutatása is:, legfőbb eszköz a tagszervezésnél a politikai munka. Helyes volt a tanfolyamon, hogy a DISZ vezetőket játszani és éne­kelni is tanították. Nagy kár, hogy a DISZ életből legtöbb helyen hiány­zik az ének. a játék. Ezért is szür­ke többek között az élet az alap- szervezetben. A MADISZ, a SZÍT né.«:elyik alapszervezetében a fiata­lok többszáz népdalt, munkásdalt ismertek. 1948-ban még több alap­szervezetnek saiát „csataktáltása“, saiát játékai voltak. Ez a szín most hiányzik a DISZ-életből. A tanfo­lyam az uihelyi járásban megkezdte pótlását. Még a legkomolyabb ks- dálvü fiatalok is nagy élvezettel iá‘- szottak, hát még az alapszervezet' ben mi lesz! összefoglalva: örvendetesen, jól sikerült a tanfolyam. Miért? Azért, mert a DISZ vezetők ió gyakorlati és elméleti segítséget kaptak a so- "onlevé nagy munkához, a tagössze- írásho^ és a DISZ tömegbefolyásá­nak gyarapításához. Mert: a politikai előadások tágí­tották látókörüket, .-belekóstoltak” ebbe a tudományba olvsn fiatalok ir* akik komolyabb nevelést odahaza még nem kaptak. Enélírfl! Pedig jó msz munkát nem lehet végezni: Mert: a helyszínen munka tervet készítettek és bele+mmltak, hogyan 'n-bet ems, vonzó DISZ szervezetet létrehozni. Es végül — de ez is nagyon lényeges — mert: a fiatalok nem iratkoztak, jól érezték magukat. Érdemes tanulni ez újhelyi pél­dából! SÁNDOR LÁSZLÓ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom