Észak-Magyarország, 1955. november (12. évfolyam, 258-281. szám)
1955-11-20 / 273. szám
I Magyar Dolgozók Páríja Központi Vezetőségének határozata ÉSZAKMAGMBORSZiffi r Németországi élmények I mezőgazdaság szocial-sta átszervezésére^ fő úti a termelőszövetkezeti mozgalmi le esztése J AZ MDP BORSOD-ABAUJ-ZEMPLÉN MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. évíolyam 273 szám ARA 50 FILLER Miskolc, 1955 november 20, vasárnap Genf négy kormányfő történelmi jelentőségű találkozójával ismét a világos, nyílt, őszinte tárgyalások módszere hódított tért a nemzetközi életben, a vitás kérdések rendezését célzó törekvésekben. Azóta új, gazdag tartalmú fogalom kapott polgárjogot: a genfi szellem. Jelenti az együttműködésre irányuló hajlandóságot, a közeledési készséget, a béke megóvásának szándékától vezérelt erőfeszítéseket a legégetőbb világ- politikai problémák megoldására. A genfi szellem, amelynek termékenyítő hatását mutatja a nemzetközi feszültség enyhülése, megfelel a népek létérdekeinek, kibontakozásában hatalmas szerepet játszott a százmilliókat átfogó békemozgalom, fenntartása és erősítése ezután is a békeharc első feladata. Ami jó a népnek, az rossz a monopolista köröknek, a militaristáknak, a hidegháború szennyeskezű haszon- élvezőinek. Ezek a kormányfők tárgyalásainak bíztató eredményét ellenszenvvel, ideges türelmetlenséggel, tajtékzó düh vei fogadták. Számottevő befolyással rendelkező körök ezek, amelyek tudják, hogy az enyhülés csökkenti a fegyverkezési hajszát és az ő hasznukat, mindennemű megegyezés összébb zsugorítja hatókörüket. Éppen ezért latba vetették minden hatalmukat a genfi szellem visszaszorítására. Érdekükben állt, hogy a külügyminiszteri értekezlet, amely a kormányfők közös döntése alapján ült össze, ne váltsa be a népek hozzáfűzött reményét. P z az értekezlet háromheti taJ-1 nácskozás után befejeződött. Ismeretes, hogy egyetlen napirendi kérdésben sem ért el konkrét eredményt. A négy ország külügyminiszterének genfi vitája mégis hasznos volt, mert elősegítette a tárgyaló felek nézeteinek további tisztázását és ráirányította a figyelmet korunk legégetőbb kérdéseire. „Lehetetlen, — állapította meg Molotov elvtárs —, hogy ez ne járjon pozitív következményekkel. Most nemcsak az akadályok váltak világossabbá, hanem azok a széleskörű lehetőségek is, amelyek meg vannak az olyan problémák sikeres megvalósítására, mint az európai biztonság biztosítása, a leszerelés kérdése, a német kérdés megoldása, a Kelet és Nyugat közötti gazdasági és kulturális kapcsolatok kiterjesztése és más kérdések.“ A kiadott záróközleményből kicsendül az a bizonyosság, hogy a tárgyalások útja továbbra is nyitva áll. A bur- zsoá-mcnopolista sajtó egyes elvakult köreinek otromba jósolgatá- saival szemben, hogy visszatérnek a hidegháború módszerei, érdemes itt arra hivatkozni, hogy az amerikai kormányhoz közelálló illetékes körök nyilatkozata szerint „az Egyesült Államok nincs ugyan meglégedve a megbeszélések eredményével, ennek ellenére a tárgyalásnak folytatódnia kell, most egy másik síkon“. A francia lapok is hangoztatják, hogy az „ajtó nyitva maradt" a tárgyalások esetleges újrafelvét elére. A Combat szerint az értekezleten ugyan nem voltak kénesek megteremteni a békét, de elhatározták, hogy nem folytatnak háborút. A józan hangok mindinkább szaporodnak a burzsoá sajtóban. AI indezek mellett tárgyilágosan 1 J meg kell állapítani, hogy a külügyminiszter-k tanácskozása nem járt konkrét eredménnvel. Nyomban fel kell vetnünk a kérdést is, miért nem? A háromhetes tanácskozás egész menete választ ad erre a kérdésre: azért nem, mert a nyugati hatalmak képviselői nem akartak megegyezés' ezen az értekezleten. Makacs, mei— álláspontjukról, komédiába illő kigondolásaikról, megegyezési készségük hiányáról világos szavakkal írt Walter Lippmann, az ismert amerikai publicista, akinek tollát igazán nem vezeti a Szovjetunió iránti ro- konszenv: ..Azok a feltételek, amelyeket Dulles magával vitt Genfbe. kitűnőek lettek volna — írta —, ha a Szovjetunió feltétel nélkül kapituután Iáit volna. Ámde Dulles feltételei teljesen semmibe vették az igazi genfi szellemet, amely abban áll, hogy miután semmit sem lehet rendezni erőszakkal, manőverezni kell, alkut kell folytatni és megállapodni.“ Nézzük a napirenden szerepelt kérdéseket! A főprobléma, amelyet a külügyminisztereknek meg kellett vitatniuk, az európai biztonság és ezzel összefüggésben Németország kérdése volt. A Szovjetunió, abból kiindulva, hogy a népek számára legelsőbb- rendű az európai biztonság, amelynek megteremtése kedvező feltételeket nyújtana Németország egységének helyreállításához, előterjesztette az európai általános kollektív biztonsági szerződés alapelveinek tervezetét. A nyugati miniszterek azonban elutasították ezt a reális helyzetre épülő gondolatot, ugyanígy elvetették azt a javaslatot is, hogy hallgassák meg a német nép képviselőit és járuljanak hozzá össznémet tanács megalakításához. Ezzel szemben elfogadhatatlan, megvalósíthatatlan kívánsággal álltak elő: járuljon hozzá a Szovjetunió ahhoz, hogy most már necsak Nyugat-Németországot, hanem egész Németországot kapcsolják be a támadó atlanti tömbbe és egész Németországban élesszék újra a mili- tarizmust. Az angol Manchester Guardian ezekkel a kísérletekkel kapcsolatban egyenest a Nyugat otrombaságáról és őszintességének hiányáról ír. „A Nyugat által előterjesztett biztonsági javaslatok komédiába illenek“ — állanítja meg a lap. A Szovjetunió amellett van, hogy Németország egysége szabad, össznémet választásokkal helyreálljon. Ennek útja azonban nem a fegyverkezés, a katonai tömbök rendszere. Arra van szükség, hogy mielőbb megkezdődjék a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság közeledése és együttműködése. Ez a következő fontos lépés az egységes, demokratikus, békeszerető Németország megteremtéséhez. gzembe helyezkedtek a nyugati külügyminiszterek a kormányfők irányelveivel a leszerelés kérdésében is. Ellenőrzést és felügyeletet indítványoztak valóságos leszerelés nélkül. Nem volt egyetlen pozitív szavuk sem az atom- és hidrogénfegyverek eltiltásáról, a fegyverzet csökkentéséről, a népek bizalmát erősítő hatékony intézkedésekről. A Szovjetunió számos, ésszerű javaslata közül még azt se tették magukévá, hogy a négy hatalom egyhangúan jelentse ki, tartózkodni fognak egymással szemben a fegyveres erő alkalmazásától és a köztük fennálló vagy esetleg felmerülő nézeteltéréseket kizárólag békés úton oldják meg. „A Szovjetunió — jelentette ki Molotov elvtárs — továbbra is teljes állhatatossággal és következetességgel a fegyverkezési verseny beszüntetésére és az atomháború veszélyének kiküszöbölésére fog törekedni.“ A Kelét és Nyugat közti kapcsolatok fejlesztésének kérdésében sem lehetett elérni konkrét előrehaladást, mivel a nyugati hatalmak még saját korábbi álláspontjukat is megtagadták. Lényegében olyan feltételt kötöttek ki, hogy joguk legyen beavatkozni a Szovjetunió és a népi demokráciák belügyeibe. A Szovjetunió megannyi építő javaslatát, amelyek a kereskedelmi, művelődési, tudományos, művészeti, sportkapcsolatok fejlesztésére, az idegenforgalom növelésére vonatkoztak, elvetették. A külügyminiszterek tanácsko- zása ismét megmutatta a Szovjetunió határozott, következetes békepolitikáját. Ez a jövőben is a vitás kérdések tárgyalások útján való rendezésének, a genfi szellem fenntartásának és továbbfejlesztésének egyik legfőbb záloga, biztosítéka. Ezen az úton a Szovjetunió százmilliók támogatására támaszkodhatik, amelyek a genfi értekezlet tükrében világosabban látják tennivalóikat és harci feladataikat a béke megvédel- mezésében. A VILÁGPOLITIKA HÍREI íCuznyecovnak,a szovjet E\í?Z-Liil<löttség vezetőjének sajtó^rteses^fe Newyork (TASZSZ) Kuznyecov, az ENSZ közgyűlés 10. ülésszakán résztvevő szovjet küldöttség vezetője csütörtökön sajtóértekezlete4 4artott az új tagok ENSZ-be való felvételének kérdéséről. Kuznyecov többek között az alábbi nyilatkozatot tette: Az ENSZ közgyűlésnek a közeljövőben rendkívül fontos, régen megérett kérdést, új tagoknak az Egyesült Nemzetek Szervezetébe való felvételét kell megvizsgálnia. Mint ismeretes, e kérdést az ENSZ szervei több éven át tárgyalták, azonban mind a mai napig nem oldották meg. E szervezeten kívül maradt sok állam, amely ha az Egyesült Nemzetek Szervezetének tagja lenne, hozzájárulhatna a béke megszilárdításáért folytatandó nemzetközi együttműködéhez. Kérelmük beérkezési sorrendjében az alábbi 18 állam kérte felvételét az ENSZ-be: Albánia, a Mongol Népköztársaság, Jordánia, Írország, Portugália, Magyarország, Olaszország, Ausztria, Románia, Bulgária, Finnország, Ceylon, Nepal, Libia, Kambodzsa, Japán, Laosz és Spanyolország. A közgyűlésen résztvevő legtöbb küldöttség arra törekszik, hogy az új ENSZ-tagok felvételének kérdését a közgyűlés most folyó ülésszaka oldja meg. Emellett a küldöttségek túlnyomó többsége azért száll síkra, hogy elfogadják Kanadának a küldöttségekkel folytatott tárgyalásai során előterjesztett javaslatát, amely azt indítványozza: a jelenlegi ülésszakon vegyék fel az ENSZ-be mind a 18 államot. A Szovjetunió mindig az új tágok felvétele kérdésének leggyorsabb megoldása mellett foglalt és foglal állást. A szovjet kormány teljes egészében támogatja Kanada javaslatát, amely a fenntemlített 18 állam kivételnélküli ENSZ felvételét indítványozza. Molotov ezzel kapcsolatban azon reményét fejezte ki, hogy az Egyesült Államok és Nagy-Britannia szintén támogatja a szóbanforgó kanadai javaslatot. Amikor az új tagok felvételéről szólunk, feltétlenül rá kell mutatnunk, hogy a közgyűlésen egyes küldöttségek a korábbi módon kísérleteket tesznek e kérdés kedvező megoldásának megakadályozására. Ezzel kapcsolatban figyelemreméltó Lodge úrnak, az Egyesült Államok ENSZ képviselőjének november 13-iki nyilatkozata. E nvilaíkozatból kitűnik: az Egyesült Államok továbbra is fellép egyes államok ellen, csupán azért, mert az ezen államokban fennálló politikai és társadalmi rendszer nincs ínyére az Egyesült Államoknak. Nincs szükség annak bizonyítására, hogy az ilyen állásfoglalás nyilvánvaló ellentétben áll az Egyesült Nemzetek Szervezetének céljaival és elveivel. Kuznyecov ezután válaszolt a sajtótudósítók kérdéseire. Arra a kérdésre, nem halasztha- tó-e el a Mongol Népköztársaság felvétele és nem lehet-e most csak 17 államot felvenni, az alábbiakat mondotta: a Mongol Népköztársaság a többi 17 országnál nem kevésbbé érdemelte ki azt a jogot, hogy az ENSZ tagja legyen. Ezért a Mongol Népköztársaság felvétele kérdését épp úgy kell eldönteni, mint a többi 17 állam kérdését. Ami pedig magát a Mongol Népköztársaságot illeti, mint önök tudták, a Mongol Nép- köztársaság önálló ország, amelynek saját kormánya van és az népének telies támogatását élvezi. A Mongol Népköztársasággal számos ország létesített diplomáciai kapcsolatot. Az Information News Service tudósítójának válaszolva Kuznyecov hangsúlyozta: a szovjet küldöttség kategorikusan vissza fogja utasítani, hogy elhalasszák a Mongol Népköz- társaság felvétele kérdésének megvitatását és csupán a 18 állam egyidejű felvételéről hajlandó tárgyalni. (MTI) Az angol rád.ó párizsi tudósítója a nemzetgyűlési vá asztasok időpontjától Pári2s (MTI) A londoni rádió párizsi tudósítója kommentárt fűz a francia nemzet- gyűlésben folyó választási vitához. A tudósító többi között azt hangoztatja, „bizonyosra vehető, hogy az idén nem lesz Franciaországban képviselőválasztás. mint ahogyan azt Faure indítványozta.’1 A tudósító szerint „kormányválság fenyeget.’’ Közlemény Brentano bécsi tárgyalásairól Becs (MTI) Az osztrák fővárosban közleményt hoztak nyilvánosságra Brentano nyugatnémet külügyminiszter tárgyalásairól. A közlemény szerint Brentano és Figl osztrák külügyminiszter „a szívélyes barátság légkörében tárgyalt és a tanácskozás mindkét részről kielégítő eredménnyel zárult.’’ Hangoztatja a közlemény, hogy Brentano a tárgyalások kezdetén megerősítette Adenauer korábbi ny:- latikozatát arról, hogy „A Német ^Szövetségi Köztársaság tiszteletben tartia és elismeri Ausztria önállóságát és függetlenségét.” Brentano Figlt meghívta Bonnba viszontlátogatásra. Carlo Schmid ismertette a Német Szociáldemokrata Párt feltételeit a kormánnyal való külpolitikái együttműködésre Berlin (MTI) Kiesinger keresztény demokrata képviselő felszólította a Német Szociáldemokrata Pártot, hogy működjön együtt Adenauer kormánykoalíciójával Nyugat-Németország külpolitikájának meghatározásában. Carlo Schmid, szociáldemokrata képviselő a hesseni rádióban ismertette pártjának feltételeit az együttműködésre. Schmid hangoztatta: „A Német Szociáldemokrata Párt mindig késznek mutatkozott arra és késznek mutatkozik még ma is, hogy a közös külpolitikában hajlandóságot tanúsítson a megegyezésre.” Egyszersmind hozzátette azt is, hogy a Szociáldemokrata Párt véleménye szerint „kísérletet kell tenni arra, hogy a párizsi szerződés résztvevőivel és a Szovjetunióval közösen új megegyezési rendszert valósítsanak meg, olyat... amelyet a Szovjetunió is elfogadhat.“ Schmid a párizsi szerződéseket úgy tüntette fel, mint amelyek megfelelő biztonságot nyújtanak. Állást foglalt amellett is, hogy ..tárgyalásokat folytassanak a szovjet megszállási övezet hatóságaival. .. Készeknek kell lenni, hogy megtárgyaljuk azt a módot, miként lehet megvalósítani az össznémet választásokat.” A szociáldemokrata képviselő azt mondotta, hogy az NDK illetékes hatóságaival folytatott tárgyalások „nem jelentik a két külön szuverén német állam elismerését.” (MTI) Hivatalos közlemény Kardelj angliai látogatásáról London (MTI) Az angol fővárosban pénteken közleményt hoztak nyilvánosságra, amely többek között a következőket tartalmazza: Edvard Kardelj, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság Szövetségi Végrehajtó Tanácsának alelnöke Készüljünk méltóképen a Szovjet-Ukrajna Hete megünneplésére ! Elsőizben történik meg, hogy a. szovjet népek testvéri nagy családjának egyik tagjához fűződő barátságunkat külön ünnepi hét során mélyítjük el. Szovjet-Ukrajna alaposabb megismerésével a Szovjetunió területi és népességi szempontból második legnagyobb köztársaságát, a Szovjetunió rendkívül fontos részét ismerjük meg. Az ünnepi hét megrendezésével elmélyül és új színnel gazdagodik a magyar-szovjet barátság. Szerte a megyében operatív bizottságok alakultak az ünnepi hét megrendezésére, s tervet készítettek arra, hogy a Szovjet-Ukrajna Hét Borsodban is minél bensőségesebb legyen. Rövid idő választ el bennünket az ünnepi hét megnyitásától, hiszen november 27. már nincs mesz- sze. Az idő sürgeti az operatív bizottságok tagjait, hogy a vállalt és kitűzött feladatoknak eleget tegyenek és megyénkben mindenütt biztosítsák, hogy a Szovjet-Ukrajna Hete a magyar-szovjet barátság nagy eseménye legyen,. Felhívtuk Borsod megye pártszervezeteinek figyelmét, hogy az eddigieknél több gondot fordítsanak az ünnepi hét előkészítésével kapcsolatos feladatok végrehajtására. Ne tekintsék ezt egyedül az MSZT feladatának. Kötelességünk népünkkel még jobban megismertetni a nagy Szovjetuniót, a népek reménységének nagy hazáját, az új társadalmat építő szovjet nép sikereit. S erre nagyszerű alkalom a Szovjet-Ukrajna Hete. Ha közelebbről megismerkedünk a Szovjetunió egyik köztársaságával — ezúttal a velünk szomszédos Ukrán Szovjet Szocialista Köztársasággal —, ez lehetővé teszi, hogy mélyebben megismerjük nem csupán az ukrán nép jellegzetes nemzeti vonásait, gazdasági és kulturális eredményeit, hanem a Szovjetunió népeit összefűző testvéri barátságot is, amely záloga Szovjet-Ukrajna szocialista felvirágoztatásának és továbbfejlődésének. ' Aki mélyen átérzi, mélyen megérti a magyar-szovjet barátság jelentőségét, az nem sajnálja a fáradságot arra, hogy a november 27-én kezdődő Szovjet-Ukrán Hét méltó ünnepi kereteket kapjon. Megyénk vártszervezetei adjanak meg minden segítséget ehhez a munkához. megbeszéléseket folytatott a nemzetközi helyzetről és közös érdekű ügyekről az angol miniszterelnökkel, a pénzügyminiszterrel és a külügyminiszterrel. A kimerítő és nagyon szívélyes hangú megbeszélések kimutatták. hogy Anglia és Jugoszlávia ugyanazt a fontosságot tulajdonítja a szuverén államok függetlensége fenntartásának, a nemzetközi feszültség csökkentésének, a tartós béke és az igazi együttműködés megteremtésének az összes nemzetek között. Telies szabadsággal vitatták meg mindkét orszá,g álláspontját, au ezen közös célok elérésének módszereit illetően. A megbeszélések nagyon értékesek voltak és nagyméretű megegyezést és megértést mutattak a két kormány között. Az angol és a jugoszláv kormány eltökélte, hogy fenntart’« és fejleszti együttműködését gyakori tanácskozások és más alkalmas eszközök segítségével. Mindkét kormány meg van gvőződ- ve. hogy ezen a módon jelentékenyen hozzájárulhatnak együttesen a világ- problémák megoldásához. A Press Association diplomáciai tudósítója megjegyzi: — A Kardelj és az angol miniszterek között lefolvt megbeszélések fő tárgya a genfi értekezlet kimenetele volt. továbbá a jövendő kilátások az értekezlet befejezése után. A jugoszláv felfogás mindig az volt. hogy nem lehet gvors- vagv látványos eredményeket várni a Kelet-Nvugat; közti tárgyalásokban és lépésről-lé- pésre kell előrehaladni. Ez volt Jugoszlávia módszere olyan fontos kérdések megközelítése dolgában, mint az európai kollektív biztonság, a leszerelés és a Kelet-Nyugat köíti érintkezés. (MTI)
