Észak-Magyarország, 1955. november (12. évfolyam, 258-281. szám)

1955-11-18 / 271. szám

i Sj k I mmmmsrm A mezőgazdaság szocialista átszervezésének fő útja a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztése .J AZ MDP BORS IOD-AB AU3-ZEMPLÉN MEGYEI PÁR' r biz« OTTSÁGÁNAK LAPJA XI. évfolyam 271 szám ÁRA 50 FILLER Miskolc, 1955 november 18. péntek Az 1956. évi népgazdasági terv az országgyűlés előtt Az országgyűlés csütörtöki ülését tiz óra után néhány perccel nyitot­ta meg Rónai Sándor, az ország­gyűlés elnöke. Az ülésen megjelentek a párt és a kormány vezetői, Apró Antal, Dobi István, Erdei Ferenc, Gerő Ernő, Hegedűs András, Hidas Ist­ván, Kovács István, Mekis József, Rákosi Mátyás, Szalai Béla, Bata István, Piros László, Egri Gyula, Vég Béla és a Minisztertanács tag­jai. Jelen volt az ülésen N. M. Pegov, a Szovjetunió Legfelső (Tanácsa el­nökségének titkára, a szovjet par­lamenti küldöttség vezetője és a küldöttség tagjai. A diplomáciai páholyokban he­lyet foglalt a budapesti diplomá­ciai képviseletek több vezetője és tagja. Az ülésen először az 1956. évi népgazdasági tervjavaslatot vitat­ták meg. A vitában elsőnek Gerő Ernő, a Magyar Dolgozók ■Pártja Politikai Bizottságának tagja, a Mi­nisztertanács első elnökhelyettese szólalt fel. Gerő Ernő elvtárs felszólalása — Az 1955. év — az 1954. évi meg­torpanás és részleges visszaesés után — népgazdaságunkban, egész állami életünkben bizonyos tekintetben for­dulatot hozott. Fordulatot az ipari termelésben, amennyiben az egy­helyben topogás helyett ipari terme­lésünk ez évben mintegy 8.5 száza­lékkal emelkedik. Fordulatot a mun­ka termelékenységében, amennyi­ben visszaesés helyett ez évben a munka termelékenysége legalább hat százalékkal nő. Fordulatot az önkölt­ség csökkentéséiben, amennyiben az önköltség emelkedése helyett ez év­ben önköltségcsökkentési tervünket előreláthatóan nemcsak teljesítjük, hanem túlteljesítjük. Fordulatot a munkafegyelem megszilárdításában, a 'begyűjtési, a pénzügyi és általában az állampolgári fegyelemben. Bizo­nyos tekintetben fordulatot jelent ez az esztendő a mezőgazdaságban is, amennyiben a szocialista szektorban, s mindenekelőtt a termelőszövetke­zeti mozgalomban a megtorpanást és a számszerű csökkenést az előreha­ladás és a termelőszövetkezetek szer­vezeti, gazdasági, pénzügyi megszi­lárdulása, a gazdálkodás megjavítá­sa követte. Hasonlóképpen az állami gazdaságokban is megjavult a gaz­dálkodás. Komoly sikereket hozott az idei, 1955-ös év népünk szociális, egészségügyi és kulturális szükségle­teinek fokozottabb kielégítésében. Ez évben tovább emelkedett és emelke­dik a munkások és az alkalmazottak reálbére, valamint a dolgozó parasz­tok jövedelme. A költségvetési több­letet, amelyet az országgyűlés költ­ségvetési törvénye előírt, előrelátha­tóan az év végéig lényegesen meg­haladjuk. Mindezen kézzelfogható és vitatha­tatlan tények kétségtelenül bizonyít­ják, hogy az a politikai irányvonal, amelyet a Magyar Dolgozók Pártjá­nak Központi Vezetősége ez év már­ciusi és júniusi határozatai megálla­pítottak, s amelyek át- és áthatották népköztársaságunk kormányának politikáját, s népi államunk egész te­vékenységét — helyes volt. Újból be­bizonyosodott ország-világ előtt, hogy pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja — munkásosztályunk, népünk hiva­tott, bölcs vezetője! (Nagy taps.) zett jelentős dotáción túl a vállala­tok egyharmada további nagyössze­gű veszteséggel dolgozott. Az igazság kedvéért azonban meg kell jegyezni, hogy a szénbányászat nem kielégítő munkája mellett itt nem kis szerepe van az ipari szénár helytelen meg­állapításának is. A minisztériumok azonban általában — a Szénbányá­szati Minisztériumtól eltekintve — teljesítik, sőt túlteljesítik az előirt nyereségbefizetési tervet. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy a rosszul dol­gozó üzemek, vállalatok élősdi mód­ra, más vállalatok terhére, más üze­mek jó munkájából élnek. Saját rossz munkájukat mások jó munká­jával kendőzik, mások háta mögé bújnak. Például a Kohó- és Gépipari Minisztérium Erősáramú Berendezé­si igazgatósága októberi teljesítési tervét 101.3 százalékra teljesítette, ellenben ehhez az igazgatósághoz tartozó Ganz Kapcsolók és Készülé­kek Gyára 15 százalékkal elmaradt a terv teljesítésétől. Gerő elvtárs ezután más példákat idézett különböző igazgatóságok terü­letéről, majd hangsúlyozta, hogy ha­sonló a helyzet az egyes vállalato­kon, üzemeken belül a műhelyek és üzemrészlegek tekintetében. Ne Jegyen egyetlen üzem, egyetlen műhely, amely ne teljesítené tervét Az a célkitűzés, amely szerint az idei ©vet arra kell felhasználnunk, hogy szilárdan megalapozzuk máso­dik ötéves tervünket, megalapozzuk a terv megkezdését és megvalósítá­sát — reális volt és igazolta a hoz­záfűzött reményeket. — Hiba volna azonban, ha elbíz­nánk magunkat, ha elfeledkeznénk arról, hogy a munka nagyja még előttünk áll. Az ez évben elért eredmények alapján bizonyos fordulatról beszél­hetünk, ha az 1955. évi eredmé­nyeinket 1954-el hasonlítjuk össze. De semmi okunk nincsen arra, hogy a további esztendőkben előrehaladá­sunkat az 1954. évi egyhelybentopo- gáshoz mérjük. Ez azt is jelenti, hogy a fordulat egyelőre még csak 1954-hez képesít fordulat, hogy az igazi, teljes fordulatot még csak ez­után kell elérnünk. Helytelen volna, hogy azért, mert ez év első tíz hónapjában egészében az ipari termelés tervét túlteljesítet­tük, most elbízzuk magunkat s ab­ban reménykedjünk, hogy az 1955. évi terv magától fejeződik be, hogy az eredmények már a zsebünkben vannak. Nem kétséges, hogy az ez- évi népgazdasági tervet mi nemcsak teljesíteni fogjuk, hanem túl is tel­jesítjük, de mégsem mindegy, tsőt rendkívül fontos, 1956. évi munkánk szempontjából, hogy a még hátralé­vő másfél hónap alatt hogyan fo­gunk dolgozni. Sok tekintetben ez dönti el 1956. évi tervünk sikerét, azt, hogyan kezdjük második ötéves tervünket. Ugyanakkor, amikor egé­szében tervünket túlteljesítjük, van egy iparág nálunk, amely egyelőre tervét még nem teljesíti, elmarad s ezzel károkat okoz a népgazdaság­nak. Ez az iparág a szénbányászat. A szénbányászat elmaradása ezévben kisebb, mint az elmúlt évben volt, de mégis elmaradt. A szénbányászat ez év első tíz hónapjában nemcsak termelési tervét nem teljesítette, ha­nem a Minisztertanács által jóváha­gyott tervihez képest mintegy nyolc­van millió forinttal drágábban ter­melt. Reméljük, hogy az év végéig a szénbányászat elmaradását felszámol­ja, termelési tervét teljesíti nem csak mennyiségileg, hanem a gazdaságos­ság szempontjából is. Hogy a szén­bányászat nyolcvan millió forinttal drágábban termelt, mint kellett vol­na, s ha ezt nem számolja fel, úgy ez azt jelenti, hogy a szénbányászat vezetői az országot ezerhatszáz kis­lakástól fosztják meg és megfoszt­ják mindenekelőtt a szénbányászo­Ez évben a legtöbb iparág egészé­ben teljesíti, sőt túlteljesíti tervét nemcsak mennyiségileg, de minden vonatkozásban. Ugyanakkor azonban az iparágak vállalatai között vannak plyanok, amelyek tervüket nem tel­jesítik, illetve a gazdaságosság szem­pontjait nem érvényesítik. Legkirí­vóbb hibák vannak a Kohó- és Gép­ipari Minisztérium területén, ahol a nyereséges vállalatok eredményeinek ötven százalékát felemésztik a vesz­teséggel dolgozó vállalatok. Ezenkí­vül a vállalatok jelentős részét do­tációban is részesítik. A Szénbányá­szati Minisztérium területén a terve­Az 1956. évi népgazdasági terv fő­feladata — mint ahogyan ezt pár­tunk Központi Vezetősége és Nép- köztársaságunk Minisztertanácsa meghatározta — abban áll, hogy to­vább építve a szocializmus alapjait, tovább folytatva a szocialista iparo­sítást, gyorsabban fejlesztve ne­héziparunkat, s főként alapanyag- iparunkat, villamosenergiatermelé­sünket, gépgyártásunkat, vegyipa­runkat, élelmiszeriparunkat, folytat­va a mezőgazdaság szocialista át­alakítását s termelésének és hoza­mának növelését, biztonságosan, kö­vetkezetesen emelve dolgozó né­pünk életszínvonalát, egyúttal szi­lárdan megalapozzuk nemzetközi pénzügyi helyzetünket is, jelentős ak­tív külkereskedelmi egyenleg útján. Az 1956. évi népgazdasági terv megfelel ennek a követelménynek. Látnunk kell azonban, hogy az 1956. évi népgazdasági terv alapján előrehaladásunk viszonylag, bizo­nyos tekintetben még lassú lesz és az ütem csak a következő években gyorsulhat meg. Ennek oka az 1954. évi visszaesés, illetve megtorpanás és egyhelyben topogás. A nemzeti jövedelem emelkedése, valamint ipari és mezőgazdasági termelésünk emelkedése 1956-ban bár lényeges, mégis még alacsonyabb lesz, mint a tervezett 1956—60. évi átlag, nem fogja elérni a második ötéves terv évi átlagos emelkedésének ütemét. Iparunk termelésének emelkedése az 1956—60-as évekre tervezett, de még jóvá nem hagyott évi átlagos, mintegy 8.5 százalék helyett 1956— ban csak 6 százalék lesz, s ennek megvalósítása is igen nehéz feladat; Mezőgazdaságunk termelése a máso­dik ötéves tervre javasolt négy— négy és fél—öt százalék helyett az 1956. évi terv szerint csak három százalékkal fog emelkedni — Ez a helyzet tisztelt Képviselő- társaim, tűrhetetlen — mondotta. — Nem tűrhetjük, hogy a jól dolgozó üzemek és műhelyek rovására para­zita módjára éljenek mások. Az ipar vezetésétől, a termelés parancsno­kaitól meg kell követelnünk, hogy a munkát úgy szervezzék meg, hogy a tervet minden üzem, minden mű­hely, minden mutató szerint minden részletében teljesítse. Ne legyen egyetlen üzem, egyetlen műhely, amely ne teljesítené tervét! Ez 1956. évi új népgazdasági tervünk, s a kö­1 vetkező évek egyik legfőbb követel­ménye. De ezt is igen nehéz lesz elérni, mert kiinduló szintként — mint He­gedűs és Béréi elvtársak ezt alá­húzták — az 1955. évi viszonylag jó termést vesszük. A második ötéves tervidőszak el­ső évében tehát viszonylag lassan indulunk, lassabban a második öt­éves tervidőszak átlagos sebességé­nél. Ez azonban, ha 1955 még hátra­lévő heteiben és 1956-ban jól dol­gozunk, olyan nehézség, amelyet le tudunk küzdeni, s az ütem a továb­bi években jelentékenyen meg fog gyorsulni. Mint az Országos Tervhi­vatal elnöke aláhúzta, 1956. évi. tervünknek egyik jellegzetessége ab­ban áll, hogy mialatt a gépipar ter­melése mintegy 15 százalékkal emel­kedik, a nehéziparé általában pedig több mint tíz százalékkal, a köny- nyűipar termelése valamelyest csök­ken, ugyanekkor az élelmiszeripar termelése erősen emelkedik s a fo­gyasztási iparágaké együttesen mint­egy három százalékkal nő. Könnyű­iparunk termelésének némi csökke­nése mellett is jelentősen növelni fogjuk lakosságunk ellátását a köny- nyűipar termékeivel s könnyűipa­runk 1956-ban a lakosság számára több és több jóminőségű, választé­kosabb árut fog termelni, mint 1955- ben. Ez azért lehetséges, mert mint erről itt már szó volt, csökkentjük a nem gazdaságos áruk kivitelét és mert hatalmas árukészletek állnak rendelkezésünkre. Könnyűiparunknak is, ugyanúgy, mint egész iparunknak korszerűsí­tésre van szüksége. Szükség van ar­ra, hogy műszakilag magasabb szín­vonalra emeljük, emellett a köny- nyűiparban új iparágakat kell lét­rehoznunk. De könnyűipari terme­lésünknek általában nem az szab határt, hogy nincsen elég termelő kapacitásunk, hogy nirjes elég üze-l Jelentősen növelni fogjuk lakosságunk ellátását a könnyűipar termékeivel műnk, gyárunk, hanem az, hogy vi­szonylag elmaradt nehéziparunk, en­nek következtében elmaradt alap­anyagtermelésünk. Ezt egyetlen pél­dával jól meg lehet világítani. Ismeretes, hogy jelenleg az ipari­lag fejlett országokban igen nagy mennyiségben használnak különféle műszálat és műrostot, periont, ny­lont, kapront, orlont és más mű- és szintetikus fonalakat és szálakat, ru­házati és egyéb szükségleti cikkek előállítására. Mi ezen a téren elmaradtunk s a legközelebbi években igen nagy erőfeszítéseket fogunk tenni, hogy elmaradásunkat behozzuk. Azért maradtunk el, mert elmaradt az a vegyipar, amely . az alapanyagot ál­lítja elő. Ennek az alapanyagipar­nak a megteremtése óriási befekte­téseket követel. 4 technológiai és munkafegyelem meg Javításában, az anyagtakarékossághan még hatalmas tartalékok rejlenek 1956. évi tervünk figyelembe veszi nemcsak a nehézipar elsősorban va­ló fejlesztésének szükségességét a szocializmus építése, a dolgozók élet- színvonalának emelése szempontjá­ból, hanem külön is előírja a gép­ipar, a villamosenergiatermelés és különösen a vegyipar fokozott üte­mű fejlesztését. A termelékenység s egyben az életszínvonal emelése szempontjából rendkívüli jelentőségű az a határo­zat, amelyet a Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége a na­pokban hozott iparunk munkájának megjavításáról, s műszaki színvo­nalának emeléséről: Vannak, akik, amikor az ipar műszaki színvonalának emeléséről beszélünk, kizárólag új, modern üzemekre, gépekre, felszerelésre gondolnak s hajlandók lenézni, le­becsülni azt, amivel ma rendelke­zünk. Azonban iparunk műszaki színvonala emelésének nagy kérdé­séhez hozzátartozik a technológiai- és a munkafegyelem további megja­vítása, a magasfokú szervezettség a termelésben, az anyaggal való foko­zott takarékosság, a szigorú gyári rend stb. Ezekben az egyszerű dol­gokban hatalmas tartalék rejlik. A Központi Vezetőség novemberi — az ipar munkájának megjavítá­sáról, az ipari termelés műszaki színvonalának emeléséről — hozott határozatának megvalósítása min­denekelőtt a gazdasági vezetés fel­adata. De a gazdasági vezetés csak akkor tudja ezt a feladatot megol­dani, ha a dolgozók legszélesebb tö­megeire, kezdeményezésükre, javas­lataikra, az ujítómozgalomra, az egész munkásosztályra, a tömegszer­vezetekre, széles szocialista munka­versenyre, a népre támaszkodik, s ha mindezt a munkát a párt irányítja; A párt irányítása, a párt helyes irá­nyításának érvényesülése összes ter­veink sikerének legfőbb záloga! (Lel­kes taps). Ebben az esetben kétség­telen, hogy olyan gyors ütemben fo­gunk előrehaladni, amelyről ma még nem beszélhetünk. Előtérbe kell helyezni az Tisztelt Országgyűlés! A termelés növelésének a munka termelékeny­sége emelésének, a termékek ön­költsége csökkentésének rendkívül fontos eszköze a nemzetközi mun­kamegosztás a baráti országokkal és az ez országok 1 közötti szakosítás megvalósítása. Spontán módon' ki­alakulhat bizonyos mértékű kezdet­leges munkamegosztás és ki is ala­kul a tőkés országok között is, de ez tervszerűtlen, anarchikus, bizony­talan, s állandóan vitatott munka- megosztás. A mi táborunkban, a szo­cialista táborban — hangsúlyozta — más a helyzet. Itt a munkamegosz­tás, a termelés szakosítása, a szocia­lista tábor országainak társadalmi, gazdasági berendezéséből folyik. Ez a munkamegosztás önkéntes, szabad megegyezésen alapszik. A munkamegosztásnak és a nem­zetközi szakosításnak ez az új típusa csak akkor jöhetett létre, amikor az első szocialista ország, a nagy Szov­jetunió mellett megjelent a szocializ­must építő országok egész sora, ame­lyek valamennyien közös alapon mű­ködnek, amelyeknek állami, társa­dalmi, gazdasági berendezkedése lé­nyegében azonos. Ez a lényeg a ter­melő eszközök társadalmi tulajdona s a munkásosztály, a dolgozó nép hatalma. (Taps.) Ezek az országok valamennyien a béke, a szocialista hazafiság, a szocializmus és a prole­tárnemzetköziség magasztos jelsza­vait írták zászlajukra. A magyar nép büszke rá, hogy a béke, a szabadság, a szocializmus hatalmas, több, mint kilencszázmilliós táborának egyen­rangú tagja. (Élénk taps.) Az említett nemzetközi gazdasági kapcsolatok és az országok közötti munkamegosztás teszi lehetővé, hogy a mi országunk igen magas műszaki színvonalon olyan gépeket, járműve­ket, műszereket, ipari berendezése­ket nagy sorozatban állítson elő, amelyeket egyébként csak az egész nagy népességű országok képesek előállítani. A nemzetközi gazdasági kapcsola­toknak előbb vázolt új rendje teszi egyedül lehetővé számunkra, hogy perspektívában úgyszólván minden számunkra szükséges fontos nyers­anyagot a szocialista világpiacról, baráti országokból szerezzünk be. Sok még a pazarlás Az 1956. évi népgazdasági terv csak olymódon valósítható meg, ha a termelésben, az állami gazdálko­dásban s általában minden téren a legmesszebbmenő takarékosságot va­lósítjuk meg, ha — mint mondani szokás — fogunkhoz verjük a ga­rast, mielőtt kiadnánk. Ennek érde­kében a Minisztertanács már hozott egy sor intézkedést s ezek általában eredményeseknek bizonyultak. Meg kell azonban mondanunk, hogy sok még nálunk a pazarlás, sok a feles­leges kiadás. Hogy mit jelent a takarékoskodás, azt egy adattal lehetne illusztrálni: exporttervek teljesítését Mi persze kereskedni akarunk á tőkés országokkal is. De függeni tő­lük nem akarunk s a nyersanyag- ellátásban elsősorban és döntően sa­ját magunkra és a baráti országokra, a szocialista világpiacra kell építe­nünk. (Taps.) Más szóval ezek az új jellegű gazdasági kapcsolatok ^zt is jelentik, hogy nemzeti függetlensé­günket az eddiginél sokkal szilár­dabb alapokra helyezzük. (Taps.) Meg kell mondanunk, hogy kül­kereskedelmünk az elmúlt években különösen ami az exportot illeti, nem mindig teljesítette megfelelően hivatását, de ebben persze nem egyedül a külkereskedelem hibás, hiszen a külkereskedelem sikerét az ipari és a mezőgazdasági termelésben; a begyűjtésnél kell megalapozni s az elmúlt években sem az ipar, sem a mezőgazdaság, sem a begyűjtés szer­vei nem voltak eléggé tekintettel a külkereskedelem érdekeire. Ez évben azonban bizonyos javulás van ezen a téren, de ez a javulás távolról sem elegendő. Itt még igen jelentős változásra van szükség. Arról beszél­tünk — s ezt joggal mondhatjuk — hogy 1954-hez képest 1955. számos tekintetben fordulatot hozott. Ezt talán legkevésbé a külkereskedelem­ről lehet elmondani, bár itt is van lényeges előrehaladás. Az év hátra­lévő részében és 1956-ban különösen nagy erőfeszítést kell tennünk a kül­kereskedelem, s mindenekelőtt ex- porttervünk" teljesítése érdekében: Főként az ipari és a mezőgazdasági termelésben, valamint a begyűjtés­nél kell előtérbe helyezni az export­tervek teljesítését, mennyiségileg és kiváló minőségben. Magyarország, tisztelt Országgyű­lés, viszonylag kis ország s a mi nép­gazdaságunkban a külkereskedelem sokkal nagyobb szerepet játszik, mint számos más ország népgazdasá­gában. De ez nemcsak onnan van,- hogy az ország viszonylag kicsi, ha­nem onnan is, hogy a termelésünk és lakosságunk ellátásához szükséges nyersanyagok jelentős részét kül­országokból kell beszereznünk. Ezért nem lehet a külkereskedelem kérdé­sét nálunk elhanyagolni, hanem első­rendű fontosságú kérdésként kell kezelni. a felesleges kiadás A Minisztertanács megállapította, hogy a központi és középirányító szervek munkatársai fölöslegesen so­kat utazgatnak ki a területre, ami egyrészt igen nagy kiadással jár, másrészt erősen zavarja az alsóbb szervek munkáját. A Miniszter- tanács határozata alapján lényege­sen csökkentették az elmúlt évben a kiszállásokat. Ez egymagában 75 millió forint megtakarítást hozott, ugyanakkor pedig hozzájárult a munka megjavításához is. De egyes területeken még mindig túlsokan (Folytatás a 2, oldaioajf

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom