Észak-Magyarország, 1955. november (12. évfolyam, 258-281. szám)

1955-11-18 / 271. szám

2

ÉSZAKMAGYARORSZAG

Péntek, 1955. november 18.

Gerő Ernő e I v t á r s felszólalása.

(Folytatás az 1. oldalról.)

Utazgatnak s az utazások nem any- nyira gazdasági és segítési, mint inkább turisztikai jellegűek. (Szalai Béla: Különösen szombaton délután!) Különösen szombaton délután és nyáron a Balaton mellé. Másrészt még sok fölösleges szervünk van s szárqos területen még indokolatlanul túlzott a központosítás.

Bizonyos megtakarítást sikerült elérni a központi szervek létszámánál, amelyek az utóbbi évek folyamán erősen felduzzadtak. Általában ezek a központi szervek még mindig túlságosan nagyok, ezenkívül olyan szervek, amelyeknek lent a terepen, a megyékben, a járásokban volna a lielyük, felnyomultak Budapestre, vagy a vidéki nagyvárosokba. A Mi- n'sztertanács tett már egyetmást, bogy ezt a helyzetet megváltoztassa, de tovább kell mennünk s az irányító szerveket, ahol csak lehetséges, közelebb kell vinnünk az irányítottakhoz

Sok még Bálunk a pazarlás s ezért nagy a megtakarítási lehetőség az építkezések terén. Gyakori az indokolatlan, túlzott tervezés, követelmény az építkezéseknél s az építkezésekhez felhasznált anyagok igénylésénél. Itt van például az általános iskolák esete. Az általános iskolák tantermeit 3.20 méter belmagassággal tervezik. Ez teljesen elegendő, hisz a lakóépületeket is 2.05—3 méterrel tervezzük. Az egészségügyi minisztérium azonban ezzel nincs megelégedve. Nem érti meg. hogy a rendelkezésre álló összegből nekünk minél több iskolai tanlermet kell építenünk, hogy a túlzsúfoltságot mielőbb megszüntessük, különösen az általános iskolákban és ragaszkodnak ahhoz, hogy a tantermeket 3.60—'3.80 belmagassággal építsék. Megjegyzem közbevetőíeg, hogy az Országos Építésügyi Hivatal elnöke Svájcban járt, Zürichben megnézte hogyan építik az iskolákat. Három méter belmagassággal építik. Ez a 3.60—3.80 belmagasság azt jelenti, begy egy négytantermes iskolánál 370 köbméter többletet, nyolctantermes iskolánál pedig 2000 köbméter többletet kellene felépíteni, illetve az első esetben 40.000, a második esetben 200.000 forint felesleges építési költséget jelent.

Az utóbbi években nálunk komoly erőfeszítések történtek annak érdekében. hogy rezet, ólmot s egyéb színesfémeket helyettesítsünk részben alumíniummal, amely bővebben, ha nem is bőven áll rendelkezésre, «unthogy ezt masunk termeljük, részben különféle plasztikus, illetve

úgynevezett műanyagokkal. Meg kell azonban mondani, hogy ezen a térén is még nagy lehetőségeink vannak, amelyeket eddig nem használtunk teljesen ki. Gazdasági vezetőinknek tudniok kell, hogy az egész világon igen nagy mértékben helyettesítik a rezet és az ólmot s különösen élen kell járhi nekünk a helyettesítésben, minthogy nálunk ezek az anyagok hiányanyagok.

Szükségletünk fedezése fából mind nagyobb nehézségekbe ütközik, egyrészt azért, mert általában erősen nő szükségletünk, másrészt, mert a fa nálunk túlnyomórészt behozatali anyag. Végül pedig, mert általában a fa a legtöbb országban hiánycikk. Emellett a helytelenül megállapított faárak is a pocsékol ás Irányában hatnak. Ez utóbbi helvzeten sürgősen változtatnunk kell és változtatni fogunk.

A fa helyettesítésében értünk el jelentős eredményeket az elmúlt években, de ezekkel az eredményekkel sem lehetünk még megelégedve. Rendkívül komoly intézkedéseket kell tennünk annak érdekében, hogy a rosszabb minőségű fát farostlemezzé, a hulladékfát, forgácsot ugyancsak lemezzé stb. dolgozzák fel. Ezen a téren igen nagy együttműködési lehetőségünk van a testvért Román Népköztársasággal. A farost- és faforgácslemez számos területen nemcsak alkalmazható, hanem sokkal jobb és szebh, trónt a fa. Az európai államokban például 1930 óla a farostlemez és faforgácslemez gyártása százötvenszeresre emelkedett.

Mi, fában szegény ország, amely túlnyomórészt behozatalra szorul ezen a téren, ebben a tekintetben is nagymértékben elmaradtunk, önbírálattal meg kell mondanunk a kor- mánv felé is, az Országos Tervhivatal felé is, hogy kevés beruházást adtunk mi eddig erre a célra s ezt meg kell változtatnunk. Nekünk a fakérdést perspektivikusan kell megoldanunk, hogy ne legyenek állandó hátaink és nehézségeink. Meg kell oldanunk részben szállításokkal baráti országokból, részben helyettesítéssel más anyagokkal, részben pedig fahulladékból s gyengébb minőségű fából való lemez- és csőgyártással. Az Orszáens Tervhivata’nak. a Könnyűipari Minisztériumnak, az Országos Erdészeti Főigazgatóságnak és esvéb gazdasági szerveinknek rendkívül energikusan ke'l ezzel a kérdéssel foglalkozniok, olvmódon. hogy né- hánv éven belül megoldjuk az ország faellAtásának nehéz. rendkMil fontos és a lakosságot rendkívül közelről érintő problémáját.

Tisztelt Országgyűlés! iparunk műszaki színvonalának emeléséről itt, az országgyűlésben már részletesen volt szó. A magam részéről csupán egy kérdést akarok kiemelni e területről: a rádióelektronika és a vacuumtechnika kérdését, sőt ezen belül is csak egy kérdést, a televízió kérdését.

Magyarország a híradás- és vacuumtechnikai iparban jelentős helyet foglalt el a múltban, számos kiváló tudósunk volt, és működik jelenleg is ezen a területen, olyanok, akiket ismernek és megbecsülnek nemzetközileg is. Ennek ellenére elmaradtunk a televízió megvalósítása terén. Most azt a feladatot tűzzük magunk elé, hogy ezt az elmaradást mielőbb felszámoljuk és 1957. közepétől kezdve a jelenlegi kísérleti adások helyett korszerű, rendszeres, tömeges televíziós adást valósítsunk meg.

A televízió valósággal forradalmasítja kulturális szempontból nemcsak a várost, hanem különösen a falut, hiszen od.aviszi a paraszt házába, mindenüvé, ahol villany, vagy telep van, az operai, a színházi előadásokat, a filmet, az ének- és tánckultúrát, a sportot, a mezőgazdasági és egyéb tudományos ismereteket. Rendkívül jelentősége van a televíziónak egész híradástechnikai iparunk, sőt mondhatnám egész iparunk fejlődése és fejlesztése szempontjából. Elősegíti a mikrohullámú távközlést, ami a távközlésnek és a rádióadásoknak a legkorszerűbb formája. Fontos eszköze a honvédelemnek is. A televízió megvalósítása és a televíziós berendezések gyártása és forgalomba bocsájtása egyben az életszínvonal emelésének is fontos eszköze.

1956. évi tervünk a lakosság élet- színvonalának viszonylag szerény, de szilárdan megalapozott emelkedését irányozza elő. Mint imeretes, emelkedni fog 1956-ban a lakosság rendelkezésére állő iparcikkek menv- nyisége, emelkedni fog a lakosság rendelkezésére bocsátott húsmennyiség, s általában nőni fog az élelmiszerek mennyisége. Mindez persze nem jelenti azt, hogy minden kívánságot, minden igényt, korlátlanul ki tudunk majd elégíteni. F*től még távol állunk. De lépésről lépésre megalapozottan, bizton haladunk előre.

Ideje a lakásépítés terén is előrelépnünk egy nagyot

lakhatatlanná vált,

— A lakosság életszínvonala emelkedésének egyik legfontosabb tényezője a lakáakérdés. Ami a lakáshelyzetet illeti, ismeretes, hogy a régi nagytőkés-nagybirtokos rendszertől súlyos örökséget vettünk ét. A munkásosztály, a nép állama természetesen nem békülhet meg olyan lakásviszonyokkal, amelyek között a kapitalista, nagybirtokos Magyar- országon a dolgozók éltek. A lakás- helyzet megítélésénél azonban nem árt emlékezni a Iíorthy-rendszér lakáskörülményeire, az inséglakésok- ra, a kilakoltatásokra, az éjszakai tömegszállásokra.

— A háború a régi lakásállományt is megtizedelte, különösen súlyos ebben a tekintetben a helyzet Budapesten és nagyobb vidéki városainkban. ipart központjainkban, ahol b háború utolsó szakaszában a német és a magyar fasiszták bűne következtében soktizezer lakás ment tönkre. Budapesten a háborús károk kö vetkeztében a lakóépületek 74 százaléka megsérült. A felszabadulás előtti mintegy 300 ezer lakásból 13.600 teljesen megsemmisült, 1B.800

47.30Ó részben használhatatlanná vált, s többtizezer szenvedett kisebb károsodást.

— A lakáskérdés egyike népünk legégetőbb kérdéseinek. Végleges, teljesen kielégítő megoldása nem egy ötéves terv műve lesz. A Magyar Dolgozók Pártja és a Magyar Népköztársaság kormánya világosan látja e kérdés nagy jelentőségét és fontosságát dolgozó népünk számára. Ezért évről-évre növekvő összeget Irányzott és irányoz elő lakásépítésre. valamint a lakások tatarozására. 1956-ban tatarozások nélkül az ösz- szes beruházások 11.8 százaléka mer'' ál'ami lakásépítésre.

1952-től az állami eszközökből lakásépítésre fordított összeg aránya a beruházásokon belül közel megháromszorozódott. Hasonlóképpen igen jelentősen emelkedett az állami lakásépítésre fordított abszolút ösz- szeg is, amennyiben az az 1952. évi 882 millió forintról 1958-ban mintegy 1440 millió forintra növekszik. Ha ehhez az 1440 millióhoz hozzászámítjuk azt a négyszázmillió forint hitelt, amelyet Í956-ban az állam a dolgozóknak saját házépítésre, kedvező feltételek mellett rendelkezésre bocsát, úgy azt látjuk, hogy 1956-ban az állami eszközökből lakásépítésre fordított évi összeg mintegy háromszorosára nő.

— Tekintettel arra, hogy a párt és a kormány határozata értelmében 1958-ban átmenetileg mintegy hetven százalékban olyan típusú lakásokat akarunk építeni, amely lakások egy tizennyolc négyzetméteres szobából, továbbá konyhából, elkülönített mosdóhelyiségből, valamint WC-böl állanak, az 1956-ban megépülő, s átadásra kerülő, vagy 1957 elején beköltözhető lakások száma igen jelentősen emelkedni fos. sokkal jelentősebben, mint az építkezésre fordított összeg. Ugyanis azonos költségráfordítással minden száz darab összkomfortos kétszobás lakás helyett 170 darab lakást lehet építeni az említett tiousból. Persze lehet. hogy valaki kifogásolni fogja: miért akarunk mi átmenetileg — hangsúlyozom: csak átmenetileg — aránylag naav számban Ilyen típusú lakásokat építeni? Azért, mert azok, akik most albérletben laknak, úgy gondolkoznék, hogy „az ilyen típusú lakás sokka' lobb. mint a semmilyen lakás!” (Taps.)

— Meg kell nzonban mondani, hogy az építkezések költsége még mindig rendkívül magas, nincs meg még az építkezések terén az a szervezettség és előrelátás, az' a gyors ütem, amelyre szükség volna, s amelvet a legfejlettebb országokban már megvalósítanak. Építőiparunk komoly eredményeket ért el az üzemi építkezéseknél, de a lakóházak tömeges építésénél még elmara dott módszereket alkalmaz. Az új, korszerű magastermelékenységű, gyors, üzemi jellegű, szerelés-jellegű építkezés nálunk még csak szórványos és számos esetben az újfaitá- jú építkezést is lényegileg kézműves módszerrel valósítják meg. Csak kevéssé alkalmazzák nálunk a típusterveket.

— Ideje a lakásépítés terén is előrelépnünk egy nagyot. A jobboldali opportunisták szétaprózták, s részben szétherdálták a nagy munkával és nehézségek árán megteremtett központosított, korszerű állami építőipart. A párt határozata alapján, központi vezetőségünk határozata alapján az építőipart újból ésszerűen, a realitásokkal számoló mértékben összpontosítjuk s ugyanakkor területileg decentralizáljuk, azaz budapesti és megyei vállalatokat hozunk létre annak érdekében, hogy egy-egy területen ne építsen 37 féle különböző vállalat. (Helyeslés.)

Az állami építkezések költségeinek csökkentésére komoly lehetőség van. Jelenleg a mellékköltségek a lakás- építkezések költségráfordításának mintegy tizenöt—húsz százalékát jelentik. Ez az arány megengedhetetlenül magas. A mellékköltségnek 25 százalékos csökkentése, ami teljesen reális feladat, megva- sítható: körülbelül 50 millió forint megtakarítást eredményez egymagában s ebből 1956-bnn közel ezer darab kislakás építését lehetne biztosítani. Az Építésügyi Minisztérium vezetőinek és dolgozóinak feladata, hogy ezt a lehetőséget valósággá tegyék. Állami építőinarunk megfele 15 műszaki felkészültséggel rendel kezik ahhoz, hogy nagy tömegben,, kifogástalan minőségben, gyorsan tudjon tömegméretekben lakásokat építeni.

Ehhez azonban nagyobb szervezettségre. nemcsak az építőipar, ha nem az építőanyagipar megszervezésére, korszerűsítésére van szükség. Szükség van az előregyártott elemek, szerkezetek fokozott felhasználására. a munkaerővel való fokozott törődésre s mindezek eredmé nyeként arra, hogy az építkezések önköltségét jelentős mértékben csők kentsük.

Mindez együttvéve lehetőséget ad az építésügyi minisztériumnak s egyéb építésügyi szerveknek ahhoz hogy az eddiginél sokkal gondosabban. jobb minőségben, gyorsabban építsenek nemcsak üzemeket, ipari és mezőgazdasági épületeket, hanem lakásokat is. Ezt joggal elvárja építésügyi minisztériumunktól, egész építőiparunktól, pártunk, kormányunk, munkásosztályunk, dolgozó népünk! (Taps.)

alatt sokat megtanultunk, de ez az idő történelmileg tekintve — rövid idó volt. Érthető — ha tervezésünk még nem tökéletes, bár úgy látjuk — hogy évről-évre, — eltekintve az 1954-es esztendőtől — jelentős fejlődés mutatkozik a tervezés terén. Népgazdasági tervünk 1950-ra szilárd alapokon nyugszik. Megvalósítása azonban egyáltalán nem könnyű feladat. A terv számokban való megalapozottsága, realitása a siker elengedhetetlen feltétele, de csak az első lépés a sikerhez vezető utón.

A terv sikere a mindennapi vezető, irányító, szervező munkától függ, s végső fokon nem is csak fönt, hanem mindenekelőtt lent, az üzemekben, a műhelyekben, a szerkesztőirodákban, a mezőkön, a szállításnál stb. dől el, hogy az 1956. évi népgazdasági tervet teljes sikerre vigyük, maradékta’anul megvalósítsuk, s ahol bz kívánatos, túl is teljesítsük, ahhoz az szükséges, hogy munkásosztályunk, szövetkezeti és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztságunk, értelmiségünk, egész népünk megértse, s teljes egészében magáévá tegye ezt a tervet, amely

országunk jövő évi- munkaprogramm- ja, s egyben a második ötéves terv első évi feladata.

Nem kétséges, hogy dolgozó népünk s mindenekelőtt harcokban megedzett,. hősi munkásosztályunk szíwel-lélekkel-támogatni fogja pártunkat, a Magyar Dolgozók Pártját és népköztársaságunk kormányát ai terv megvalósításában. Támogatni fogja azért, mert munkásosztályunk, dolgozó népünk ma az ország vitathatatlan gazdája. (Nagy- taps.) Támogatni fogja, s mindent elkövet a terv sikeres megvalósítására, mert ez a terv, 1956. évi nép- gazdasági tervünk munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk, államunk’, népünk, pártunk terve. Támogatni fogja azért, mert munkás- osztályunk, dolgozó parasztságunk, értelmiségünk egy a jni államunkkal, a Magyar Népköztársasággal, mert népünk egységesen, hiven követi kipróbált pártunkat, a Magyar Dolgozók Pártját. (Hosszantartó lelkes nagy taps.)

A következő felszólaló PJánásí László képviselő, volt, a SZÖVOSZ felügyelőbizottságának tagja.

Utána Dobozi Erzsébet, az ongai állami gazdaság igazgatója az állami gazdaságok kérdéséről beszélt.

A népgazdasági terv szerint az állami gazdaságoknak globálisan 1956-ban 8 százalékkal kell több kenyérgabonát termelniök, mint 1955- ben. A mi gazdaságunk 1955-ben 23 százalékkal termelt többet, mint az előző gazdasági évben és 1956-ban 37 százalékkal akarunk többet termelni, mint 1954-ben. Ezek a számok azt bizonyítják, hogy országos viszonylatban az állami gazdaságokban a nyolc százalékos terméshozam emelkedés reális célkitűzés, amelyet meg lehet és meg is kell valósítanunk. Ehhez azonban az szükséges, hogy következetesen törekedjünk azoknak a feladatoknak a megvalósítására, amelyet pártunk III. kongresszusa határozott meg.

Eredményeink eléréséhez — mondotta többek között — nagymértékben hozzájárult népi államunk, a munkásosztály segítsége is, mert egyetlen esztendő alatt összesen tíz erőgéppel szaporodott gépparkunk. Az újonnan kapott GS 35-ösök, Ze- torok, Lanz-Bulldogok jók, de nagy hiány van vetőgépekben. Állami gazdaságaink nagyrésze — így többek között a mi gazdaságunk is kevésszámú és agyontoldozott-foldo- zott vetőgéppel dolgozik. Ez nagyon megnehezíti a vetési munkálatokat és különösen károsan befolyásolja a szép, egyenletes, gazdaszemet gyö- gyönyörködtető minőségi vetést.

Mindezt azért tartottam szükségesnek elmondani, hogy az 1956. évre előirányzott munkagépek gyártásánál a lehetőségek szerint vegyék figyelembe.

Az állami gazdaságok, mint a magyar mezőgazdaság következetesen szocialista szektora, a tervek: teljesítésével nemcsak a dolgozók: életszínvonalának emelkedését segítik elő, de elősegítik és erősítik a munkás-paraszt szövetséget és nem utolsó sorban, a nagyüzemi gazdálkodás fölényének bebizonyításával, elősegítik a mezőgazdaság szocialista átszervezésének nagy és nehéz munkáját.

Az 1956. évi népgazdasági terv globálisan és részleteire bontva ,s reális, megvalósítható feladatokat tűz ki. E feladatok végrehajtásához szükséges, hogy az állami gazdaságok vezetői és dolgozói a terv maradéktalan teljesítésén keresztül bizonyítsák be, hogy méltók arra az előlegezett bizalomra, amelyet pártunk, kormányunk, dolgozó népünk beléjük helyezett. Tudatában vagyunk annak is, hogy a terv megvalósulásával erősítjük azt a társadalmi rendet, amelyben minden hatalom a dolgozó népé. (Naps.)

A következő felszólaló Herczeg Ferenc képviselő, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese volt, aki a kohászat és a gépipar feladatairól szólt.

Sxijjártó Lajos elvtárs felszólalása

A terv sikere mindenekelőtt az üzemekben, a mezőkön dől el

Tisztelt Országgyűlés! Képviselő elvtársak!

Az 1956. évi népgazdasági tervben a párt és a kormány igyekezett levonni az előző évek tervezési munkájának tapasztalatait, tanulságait,

Igyekezett kijavítani az elkövetett hibákat és szilárdan építeni az elért eredményekre. Mi, Elvtársak, új utón járunk! A népgazdaság tervezése terén nekünk csak kilenc éves tapasztalatunk van. Ez alatt az idő

Utána Szijjártó Lajos elvtárs, építésügyi miniszter szólalt fel.

Bevezetőben elmondotta: á Központi Vezetőség 1955 márciusi határozata leleplezte a jobboldali elhajlások káros munkáját, s lehetővé tette, hogy pártunk és népünk újra egész erejét összpontosíthassa a szocializmus építésének sorc/nkövetkező nagy feladatai megvalósítására.

— Ebben az évben a beruházások terén csak részben sikerült leküzdeni a jobboldali elferdítésekből származó hibákat és nehézségeket — mondotta. — Az 1953—54. évi átmeneti visszaesés után újra növekedni kezdett az ipari beruházások összege, s növekedtek a mezőgazdasági beruházások és a szocialista mező- gazdaság fejlesztését szolgáló építkezések.

— Megnövekedtek 1955. évben a szociális és kulturális építkezések is — mint gyermekotthonok, általános iskolák, kórházak — és egyéb kulturális építkezések.

— Pártunk Központi Vezetősége és kormányunk az eddiginél nagyobb összeget fordított a lakásépítkezésekre.

— Budapesten és a fontosabb vidéki városokban az állami lakásépítkezés 1955-ben 25 százalékkal emelkedett. A városi lakosság gyors szaporodása következtében ez az emelkedés azonban nem oldotta meg a lakáskérdést még részleteiben sem és a lakásviszonyok továbbra sem kielégítőik. 1954—55-ben nagymértékben megindult a magánlakásépítkezés is.

A jövő évi tervekről szólva elmondotta:

— A lakásviszonyok jelentős megjavítása érdekében az 1956. évi népgazdasági terv a folyó évvel szemben a megépítendő lakások számát országos viszonylatban nagymértékben emeli.

Ezután a miniszter elmondotta: új lakótelepeket építünk többek közö't Miskolcon. Özdon és e-gész sor más városban is. majd arról beszélt, hogy a lakásépítkezések olcsóbbá tételének és meggyorsításának fontos feltétele az, hogy lakásépítkezéseinket területileg ne aprózzuk el. 1956-ban és a .cvábbi években — amíg égető lakásproblémáink nem lesznek megoldva — lehetőleg 250—300 lakásból álló, sőt még ennél is nagyobb lakótelepek építését kell biztosítani.

— Az építőipar rendkívül fontos feladata az anyagtakarékosság és elsősorban a fatakarékosság.

— Második ötéves tervünk idején minden építkezés, de elsősorban a lakásépítkezés terén kell igen nagy takarékosságot bevezetnünk. Nem szabad megengedni a felesleges luxuskivitelt, ezzel szemben nagy gondot kell fordítani a lakások belső kényelmére és az egyes helyiségek célszerű, gazdaságos elhelyezésére.

— Kormányunk új lakásépítő szövetkezeti rendszer kidolgozásával foglalkozik, amely lehetővé teszi a szövetkezeti lakásépítkezésbe a dolgozó tömegek széleskörű bevonását.

A jelenleg folyamatban lévő nagy ipari építkezések mellett 1956-ban megindul a nehézvegyipar fejlesztését szolgáló rendkívül fontos Tisza- menti Vegyiművek építése, a Borsodi Vegyikombinát második része, a pécsujhelyi hatalmas új erőmű építése, az ajkai erőmű bővítése, a gépipar, kohászat, könnyűipar és élel- rriszeripar sok jelentős építkezése.

— A második ötéves terv első évének előirányzata — mondotta befejezésül — nehéz feladat elé állítja az építőipart, s különösen nagy erőfeszítést követel meg a majdnem kétszeresére emelkedett, igen munkaigényes lakásépítkezés az építőipar minden dolgozójától. A terv kitűzései reálisak és megvalósíthatók. Az állami ipar valamennyi dolgozója mindet, ludasát és erejét fel fogja használni arra. hogy a hiányosságokat munkájából minél előbb kiküszöbölje, a pártunk és kormányunk által a beruházásokra előirányzott óriási összegeket céltudatosan, gazdaságosan használja fel és ezzel elősegítse az 1956. évi terv megvalósításét. (Taps.)

(Folytatás a L, oldalon.)

A terv reális, meg lehet és mcs is kell vaíósítaní

Megvalósítjuk a korszerű, rendszeres, tömeges televíziós adást