Észak-Magyarország, 1955. november (12. évfolyam, 258-281. szám)
1955-11-15 / 268. szám
£Í6íQS2a mmmmsLm Budapestre érkezett a Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldöttsége Németországi élmények Gyorslista az Ötödik Békekölcsön 1-sö sorsolásáról V ______________________________ AZ MDP BORSOD-ABAUD-ZEMPLÉN MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. évtolyam 268 szám ARA 50 FTLLPR Miskolc, 1955 november 15. kedd Világos útmutatás az ipar számára A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége november 9—12-i ülésén határozatot hozott ipari termelésünk megjavítására, és a műszaki színvonal emelésének feladatairól. A Központi Vezetőség határozata hosszú időre megjelöli és kitűzi az elsőrendű célokat, az ipari dolgozók számára. A szocialista iparosítás nagy eredményei mellett az iparban jelentős hiányosságok is vannak — állapította meg a párthatározat. Fontos iparágak elmaradtak a korszerű technika alkalmazásában és fejlesztésében, nagyrészt ennek következtében alacsony a munka termelékenysége, magas a termékek önköltsége és nem kielégítő a minőség. A Központi Vezetőség a népgazdaság további egészséges fejlődésének biztosítására és azért, hogy a második ötéves terv idején még nagyobb sikereket érhessünk el a szocializmus építésében, szükségesnek tartja hatékony intézkedések foganatosítását az ipar technikai színvonalának gyorsabb emelésére, a munka termelékenységének további növelésére, a termékek önköltségének nagyobb mértékű csökkentésére és minőségének javítására. E feladatok sikeres megoldása megköveteli az ipar vezetésének megjavítását, a pártirányítás színvonalának emelését, a dolgozók közti politikai munka hatékonyabbá tételét, és a szocialista munkaverseny fellendítését. A Központi Vezetőség és a Minisztertanács nemrégiben levélben fordult az ipar dolgozóihoz, és felhívta figyelmüket a technika fejlesztésére. A levél nyomán műszaki konferenciákon és egyéb értekezleteken az ipar dolgozói százával és ezrével tették meg javaslataikat a technikai haladás előreviteléért. A javaslatok részleges megvalósítása már eddig is számottevő eredményt hozott Borsod megyében. Az utóbbi időben azonban azt tapasztaljuk, hogy az ipari pártszervezetek, a szakvezetés napirendre tért az uj technika felett. Ügy gondolták, hogy az értekezlet megtartásával, a jelmondatok kiírásával befejeződött az új technika fejlesztésével való törődés. A Központi Vezetőség határozata világosan megmondta, hogy a munka termelésének állandó növekedését a szocialista gazdaságban a technika rendszeres fejlesztésével kell biztosítani. A munka termel • kenységének emelkedése dönti el a termelés növekedésének és a népjólét fokozásának ütemét. Arra figyelmeztet mindannyiunkat a Központi Vezetőség határozata, hogy ne feledjük el a pártnak azt a tanítását, hogy a technika állandó előre haladása nélkül lehetetlen a szocialista termelés gyorsütemű fejlesztése. Nem kell különösebben magyarázni azt sem, hogy a második ötéves terv időszakában nagyszámú új. munkaerőt már nem vonhatunk be a termelésbe, mivel a munkaképes korban levők zöme dolgozik, tehát ezen az utón a termelést növelni már nem tudjuk. Az új dolgozók munkábaállítására már nem sok reményünk lehet. Egyetlen vezető se alapozza erre a termelés növelésének kérdéseit. Termelésünket növelni tehát a termelékenység növelésével kell. Ezt pedig csakis az új technika rendszeres fejlesztése révén tudjuk biztosítani. Tehát az új technika fejlesztése nem kampány- feladat. Ezt szívleljék meg a Borsodi Szén- bányászati Trösztben is, ahol a millszekundos robbantás tervét a második negyedévben mindössze 41.5 százalékra teljesítették, a harmadik negyedévben pedig alig érték el a 16.8 százalékot. Ez arra vall, hogy a Borsodi Szénbányászati Trösztben nem sokat törődnek a millszekundos robbantás elterjesztésével, az új technikával. A Központi Vezetőség határozata világos útmutatást ad arra, hogy fordulatot kell elérni a szénbányászatban és fokozottabban kell alkalmazni a korszerű robbantási eljárásokat, mindenekelőtt a millszekundumos robbantást. Fel kell tehát számolni mind a szénbányászatban, mind a borsodi ipar valamennyi területén a maradi- ságot, az önelégültséget, a megszokotthoz való ragaszkodást, az újtól való idegenkedést. Mert ezek akadályai az új technika fejlesztésének, a termelékenység emelésének, a jólét növekedésének: Az ujitómozgalomban is frontot kell végre törni s e nagyszerű mozgalommal való törődés legyen szívügye az ipar vezetőinek. Sajnos, ma még igen sok újítás bátorítás, műszaki segítség híján, vagy bürokratikus eljárások jóvoltából nem valósul meg. A Központi Vezetőség határozata pontot tesz az eddigi hanyag munka végére és bízik abban, hogy iparunk valamennyi dolgozója megérti az új technika az újítási mozgalom fejlesztésének óriási fontosságát. A szocialista munkaverseny középpontjába kell állítani a tervteljesítés mellett a termelékenység emelését, az önköltség csökkentését a minőség megjavítását. A szakszervezetek küszöböljék ki a szocialista munkaverseny szervezésében még fellelhető formalizmust és bürokratikus jelenséget. Nagyon fontos, hogy az előbb említett kérdések a munkaverseny középpontjában álljanak. Az év első 9 hónapjának munkája azt mutatja, hogy a borsodi ipar magas önköltséggel dolgozik és bajok vannak a minőséggel is. Nem beszélve arról, hogy a szénbányászatban, a nyersvastermelésben, és az építőanyagipari termékekben az adósság tovább nőtt a harmadik negyedévben is. Kohászati üzemeinkben a minőség nem javult kielégítően, sőt egyes helyeken romlott. Komoly bajok vannak a programm- szerűséggel is. Az üzemek sok tekintetben eltérnek az előírástól, olyanokat gyártanak, amire nincs szüksége az államnak. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy az önköltségcsökkentés és a takarékosság vonalán nem tettünk meg mindent. Fontos feladat, hogy most a negyedik negyedévben a Központi Vezetőség világos útmutatása mellett a lemaradást behozzuk, az adósságot csökkentsük. A gazdaságos termelés figyelembevételével, a technikai színvonal emelésével adósság nélkül kell hozzálátnunk majd második ötéves tervünk első évének teljesítéséhez. Legyenek a pártszervezetek a technika fejlesztéséért folyó harc hajtóerői — mondja ki a Központi Vezetőség határozata. Felhívja figyelmünket a párthatározat, hogy az ipar pártirányításának jelenlegi színvonala nem kielégítő. A politikai munkában gyakori még az általános szólam. Kevés a konkrét, tartalmas agitáció. A pártszervezetek sokhelyütt még bürokratikuson dolgoznak. A kelleténél többet értekeznek, csak jelentésekből, statisztikákból igyekeznek megismerni az élet problémáit. A legfontosabb a pártszervezetek munkájának megjavításában a tömegekkel való kapcsolat elmélyítése. Eredményt csakis akkor érhetünk el a termelékenység növelésében, az önköltség csökkentésében, a minőség megjavításában, ha a párt- szervezetek, ugyanakkor a gazdasági vezetők jobban támaszkodnak a dolgozók véleményére. Tartsuk egyik legfontosabb kötelességnek — figyelmeztet a Központi Vezetőség határozata, — hogy a dolgozók észrevételei, helyes javaslatai minél rö- videbb idő alatt megvalósuljanak. Ahol nem kérik ki a munkások véleményét, nem veszik figyelembe a tömegek javaslatait, jelzéseit, ott nem beszélhetünk jó tömegkapcsolatokról, ott frázissá válik minden jelszó, amely a tömegekre való támaszkodást hirdeti. A Központi Vezetőség által most megjelölt ut a szocializmus építésének, országunk gazdasági fel- emelkedésének, a népjólét emelésének, dolgozó népünk anyagi és kulturális szükségletei maximális kielégítésének egyedüli helyes és járható útja. A Központi Vezetőség felhívja a párt valamennyi tagját, a DISZ tagokat, az ipar összes munkásait, hogy minden erejükkel harcoljanak az ipar előtt álló összes feladatok megoldásáért: Lássunk hát hozzá a munkához a Központi Vezetőség határozatának végrehajtásához: Borsodmegve vezet a megyék begyűjtési versenyében A Begyűjtési Minisztérium jelenti: A megyék versenyében — az évi terv együttes értékelése szerint <— a begyűjtésben Borsod megye került az élre. Bács megye Tolna megyét megelőzve elmozdult az utolsó helyről. E kitűnő eredmény eléréséért dicséret, elismerés jár a borsodi dolgozó parasztoknak, a párt és tömegszervezetek funkcionáriusainak. Megyénk, amely hosszú éveken keresztül a sereghajtók között volt a begyűjtésben, most az élre törve arról tett tanúbizonyságot, hogy a - párt, az ország számíthat a borsodiakra. További sikert, eredményes jó munkát kívánunk a megye dolgozó parasztjainak. Legyenek rajta, hogy tartsuk a büszke helyet és más munkákban is az élre törjünk. Hét borsodi iüzség kanta meg eddig a kukorica szabadpiaci értékesítésének logáí Golop, Tiszatarján, Hejőkürt, Boldogkőváralja, Gibárt, Hidasnémeti és Vizsoly községek dolgozó parasztjai már eleget tettek kukoricabeadási kötelezettségüknek, s teljesítették kukorica értékesítési tervüket is. A megyei begyűjtési hivatal ezekben a községekben megszüntette a kukorica forgalmi korlátozását. A termelőszövetkezetek tagjai, s az egyénileg dolgozó parasztok e hét élenjáró községben szabadon értékesíthetik kukorica feleslegüket. Kép a nagyüzemi gazdálkodás előnyéről, fölényéről Ezen a képen Szilvási Gyula vattai egyénileg dolgozó paraszt kenderét látjuk. Egy méterrel rö- videbb, mint a termelő- szövetkezet kendere — állapítja meg Kovács Gyula elvtárs kenderátvevő. ■*—m Suri János elvtárs az emődi Szabadságharcos tsz elnöke büszkén mutatja Szilvási Gyula vattai 8 holdas középparasztnak a szövetkezet földjén termett 3 méter 20 centiméter magas kendert. ILdfe * ünnepélyes búcsúvétel a mezőgazdaság megsegítésére induló kommunistáktól A megyei pártbizottság ünnepélyes kieretek között búcsúztatta el hétfőn délután azokat a kommunistákat, akik pártunk júniusi határozatának értelmében részt vállaltak mezőgazdaságunk szocialista átszervezésében s falura menték dolgozni. A megyei tanács nagytermében gyűltek össze a vidékre induló elvtársak s azok hozzátartozói s a megyei pártbizottság, a járási pártbizottsága k és a. megyei tanács, valamint a járási tanácsok képviselői. Iván István elvtárs, a megyei tanács elnöke pohárköszöntőt mondott és sok sikert kívánt á. falum induló kommunistáknak. A megyei pártbizottság párt-végrehajtó bizottsága részéről Tóth János elvtárs a következő szavakat intézte az elv-társakhoz: — Meleg szeretettel köszöntőm munkásosztályunk legjobbjait, küldötteit, akik pártunk Központi Vezetőségének határozata nyomán önként és lelkesen vállalták az első vonalbeli harcot, a mezőgazdaság szocialista átszervezéséért, népünk anyagi és kulturális felemelkedése érdekében. — Majd így folytatta: — A mezőgazdaság szocialista átszervezése előkészítését és megszervezését végző dicső proletárosztagot annak idején a szovjet nép „huszonötezerének nevezte. A parasztok, a kolhoz- parasztok — mesék hősei után „kol- hozdaliák“-nak is nevezték a „huszonötezreket“. Ezek az elvtársak a proletárszervezettséget, fegyelmet, a bolsevik állhatatosságot és szilárdságot vitték a falura és a legszebb példáját nyújtották annak a támogatásnak, amelyet a munkásosztály a dolgozó parasztságnak ad. A falusi munkát vállaló elvtársak — mint a munkásosztály küldöttei — történelmi hivatást töltenek be nálunk is. Ezt a történelmi feladatot, amely áldozatos, odaadó «nunkát, kitartást követel, csak a munkásosztály képes megoldani, amely megedződött, harci tapasztalatokra tett szert. Személyes segítségnyújtása ez a munkásosztálynak ahhoz, hogy dolgozó parasztságunk könnyebben és gyorsabban jusson el arra a széles útra, amelyet a mezőgazdaság szocialista fejlődése jelent. Azok az elvtársak, akiket a mai baráti találkozón ünnepiünk, a munkásosztály és a párt neveltjei, akik megerősödtek az osztályharcban, akik odaadóak a nép ügye iránt. Mit vár a párt, a munkásosztály, a mezőgazdaság megsegítésére induló elvtársaktól? Mindenekelőtt azt, hogy érezzék át a felelősséget, amely új hivatásukkal jár, s proletár egyszerűséggel, öntudattal, szívóssággal tegyenek eleget történelmi küldetésüknek. Neveljenek ki a falu dolgozóiból, a parasztság soraiból elvhű, éber, lelkiismeretes kádereket, ákik szeretik a dolgozókat, szeretik a pártot és készek a párt politikájának megvalósítására. Szüntelenül harcoljanak pártunk és kormányunk határozatainak végrehajtásáért. Tóth elv társ ezután a falura induló kommunisták hozzátartozóihoz szólt. Elmondotta: méltán lehetnek büszkék arra, hogy az elvtársak ezt a nemes feladatot vállalták, s ezzel nevük belekerült a szocializmus építéséért vívott harc történelmébe. Szólt néhány szót ezután a falura manő elvtársa'k volt üzemeinek, vagy hivatalainak vezetőihez. Végezetül a megyei pártbizottság párt-végrehajtó bizottsága nevében sok sikert kívánt a mezőgazdaság megsegítésére induló kommunistáknak és családtagjaiknak. Majd így fejezte be beszédét: Éljenek a magyar munkásosztály élenjáró képviselői, a szocialista A munkásosztály küldöttei Danyj Gusztáv elvtárs 1953 előtt bányász volt. 1953- ban a tibolddarőci községi tanács elnöke lett. Becsülettel ellátta feladatát. Da- nyl elvtárs egy tsz. vezetését vállalta el. 4~m Szűcs János elvtárs a Bor- sodvfdéki Gépgyár műszaki ellenőre volt. A párt hívó szavára jelentkezett falusi munkára. Egyik termelő- szövetkezetbe megy, ahol függetlenített párttitkár tesz. társadalom építéséért folyó harc első vonalába induló munlkás elvtársak! A falura induló kommunisták közül elsőnek Molnár János elvtárs szólalt fel, aki a miskolci bányász- területi bizottságról került ki a kelemén termelőszövetkezét be. A következőket mondotta: — 33 éve vagyok bányász. Amikor megjelent pártunk júniusi határozata, úgy .éreztem az személy szerint nékem is szól. önként jelentkeztem erre a munkára. Most a keleméri termelőszövetkezetnek az elnöke vagyok. Néhány napja ismerkedtem meg új munkaterületemmel. Megkapott az a meleg, szeretetteljes fogadtatás, amellyel körülvette^. Ez a bizalom még jobban ösztönöz arra, hogy a legjobban dolgozzam. ígérem, hogy minden erőmet latbavetem annak érdekében, hogy a keleméri tsz jövőre adósság nélkül fejezze be a gazdasági évet. Néhány felszólalás után az ünnepség résztvevői átmentek a Déryné Színházba, ahol megtekintették a „Zeng az erdő“ című nagyoperettet. Az előadás előtt Koval Pál elvtárs, a megyei pártbizottság agitációs és propaganda osztályának vezetője mondott beszédet. Üdvözölte Busa Imre, Balatoni József, Csatári Ernő, Csotka Gyula, Csábi János, Demkó Imre, Dévai György, Fischer László, Fajcsák Károly, Garai Kálmán, Gáspár Gyula, Klaj József, Leskó István, Medve Gyula, Gonda Pál, Mitró János, Molnár János, Nagy László, Novák József, Nyiri Ferenc, Radá- csi János, Sárkány Pál, Szűcs Ferenc, Szűcs János, Szteranku János, Pasztercsák Bertalan, Pallagi Vencel, ifj. Tóth Sándor Tatár Béla és Takács Menyhért elvtársakat, akik a párt hívó szavára a mezőgazdaság különféle területeire párt, Í gazdasági és termelőszövetkezeti munkára jelentkeztek. Beszédében hangsúlyozta, hogy azok az elvtársak, akik már holnap, mint községi párttitkárok, állami gazdasági igazgatók, vagy gépállomás igazgatók, főkönyvelők veszik ki részüket a mindennapi munkából, legyenek büszkék arra, hogy a párt, a munkásosztály küldötteként mennek falura. Erősítsék az elvtársak a munkás-paraszt szövetséget, mint a proletárdiktatúra alapkövét. Erősítsék e két nemzetfenntartó osztály testvéri szövetségét. Erősítsék pártunk vezető és irányító szerepét. Legyenek hűek a párthoz, a munkásosztályhoz. Legyenek a falusi politikai és kulturális élet zászlóvivői, neveljék dolgozó parasztságunkat a hazaszeretetre és ami ezzel egyet jelent: kötelezettségeik teljesítésére.
