Észak-Magyarország, 1955. november (12. évfolyam, 258-281. szám)

1955-11-15 / 268. szám

2 E5ZARMAGYAR0RSZÄG Redd. 1955. november Budapestre érkezett a Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldöttsége A Magyar Népköztársaság Ország­gyűlésének meghívására hétfőn dél­után baráti látogatásra hazánkba ér­kezett a Szovjetunió Legfelső Taná­csának küldöttsége. A küldöttség vezetője N. M. Pegov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa el­nökségének titkára, tagjai: A. Sz. Boriszénko, J. P. Goncsarova, G. D. Dzsavahisvili, G. V. Jenyutin, P. P. Jermanov, A. P. Zsuravljov, L. Sz. Matfejeva, P. G. Moszkatov, A. A. Müriszep, Z. Sz. Omarova, N. I. Szmirnov, V. N. Titov. A Szovjetunió Legfelső Tanácsá­nak küldöttségét a ferihegyi repülő­téren ünnepélyesen fogadták. A re­pülőtér épületét a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság zászlóival díszítették. A szovjet parlamenti kül­döttség tiszteletére díszőrség sorako­zott fel. A szovjet parlamenti küldöttség fogadására megjelent a párt és a kormány több vezetője: Apró Antal, Hegedűs András, Kovács István, Vég Béla. Jelen volt az érkezésnél Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke. Da­rabos Iván, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára. Nagyisiók Jó­zsef és Vass Istvánná, az országgyű­lés alelnökei, Keleti Ferenc, az or­szággyűlés külügyi-bizottságának el­nöke. Részt vett a küldöttség fogadtatá­sán Boldóezki János külügyminiszter, a Magvar Népköztársaság Elnöki Tanácsénak és Minisztertanácsának több tagi a. Ott volt Ponprácz Kálmán. Budu- oest Főváros Tanácsa Végrehnitó- b'zottságónak elnöke, v'almrűnt a po­litikai, a gazdasági és a kulturális élet számos vezető szeméiviséce. A szovjet parlamenti küldöttség fogadására megjelent J. V. Andro­nov. a Szovjetunió budapesti rend­kívüli és meghatalmazott nagy­követe, s ott voltak a budapesti szovjet nagykövetség tagjai. Jelen volt a fogadtatásnál több budapesti diplomáciai képviselet vezetője és tagja. A repülőgépből kilépő parlamenti küldöttség tagjait elsőnek Rónai Sán­dor, az országgyűlés elnöke üdvö­zölte. A meleg, szívélyes Üdvözlések után N. M. Pegov, a szovjet parlamenti küldöttség vezetője fogadta a dísz­őrség parancsnokénak jelentését, majd Rónai Sándor tár"’«ó'’4hftn el­lepett a felsorakozott díszőrség arc­éle előtt. Budapesti úti erők gyö­nyörű virágcsokrokat rvultottak át a testvéri szovjet nén küldöttéinél?, maid felben "zott a szovjet és a ma­gyar himnusz. A renölöMr rife-me-yopkába lénő szovjet parlamenti küldöttséget forró szeretettel. hosszantartó. inP-es teás­sal köszöntötték a megjelentek. Bu­dapest dolgozóinak többszázfőnyi képviselői. Egyetlen percet sem lehet már késlekedni, haladéktalanul fejezzük be a vetést! Annak ellenére, hogy a Központi Vezetőség és a Minisztertanács több­ször felhiVla dolgozó parasztjain!? fi­gyelmét a vetés határidőre való el­végzésére, — még mindig vannak járások, községek, ahol rendkívül vontatottan halad az ősziek vetése. A november 12-i értékelés szerint Borsod 88.6 százalékra áll a vetés­terv teljesítésével. A mezőkövesdi és az ózdi járás jóval alatta van a megyei átlagnak. Muhi és Tlszasze- derkény községben a kenyérgabona vetőmagnak még csak egyharmgd- része van a földben. A sajóecsegi és a felsőzsolcai községi tanács csak 55, a zádorfalvai és az arnóti tanács pe­dig 65 százalékos ' tervteljesítést je­lentett három nappal ezelőtt. Eíért a gyenge teljesítményért a vetési munkában lemaradt járások, községek vezetői és dolgozó paraszt­jai a felelősek. Mindenütt megvolt a lehetőség arra, hogy október vé­gére, legkésőbb november első felé­re befejezzék a vetést. Az időjárás nem volt olyan kedvezőtlen, hogy hi­vatkozhatni lehetne rá a lemaradás indokolásánál. A legfőbb hiba az volt, hogy a községek vezetői Pató Pál módjára cselekedtek: -- „Ha októ­berben nem sikerült elvetni, majd elvetünk novemberben" — gondol­ták. Ezzel szerintük el is intézték az ügyet. Egyes vezetők mindenről — a legkiagyaltabb „objektív" ne­hézségekről is — börzéitek, csak ar­ról esett kevés szó, hogy törvény és állampolgári fegyelem is létezik, amelyet mindenkinek be kell tarta­ni. Megfeledkeztek a helyi vezetők s a dolgozó parasztok arról, hogy a korán elveteti gabona jövőre dup­lán fizet. A mulasztást csak úgy tudiuk pó­tolni, ha ezen a héten minden ter­melőszövetkezet, dolgozó paraszt főidbe teszi az őszi búzát. Megyénk­ben több járás — így a mezőköves­di — vállalta az elmúlt hetekben, hogy november 15-ig végez a vetés­sel. De tegnap ezek a járások még nem jelentették, hogy mit valósí­tottak meg vállalásaikból. Úgy lát­szik megfeledkeztek ígéretükről. Most már ne ígérgessünk, hanem A magyar—román kulturális kap­csolatok elmélyítése jegyében no­vember 17-től 23-ig Román Filmhetet rendeznek Magyarországon. A film­hét alatt több új román filmet mu­tatnak be; így „A kürtös unokája“ és a „Pirkadás" című filmeket; két különálló, de mégis egy történettel Nvn«alnéme( „Egyáltalán nem lehet messzire tekintőnek tartani a nvucati küliWv- miniszterek által folytatott »kemény szaval? politikáját«“ — írje a stutt­garti Deutsche Zeitung und Wirt- schaftszeitung szombati számában a genfi értekezletről. A Mittelbayrische Zeitung ellenzi azt, beey a nviiT .'' Antnlmak érdek- telennek tértiéi? Némotr>rsz',rtnak a NATO-n kívül velő '-ri-óc nirn°cvr- cítését és megkér?1 zi a morcaií kül­ügyminisztereket, miért rém' 1»‘*pV iavaslatot arra, hogy Ausztriához hasonlóan Némei -- ■ rendel­jék alá semmiféle katonai szövetség­nek. — MISKOLC VAROS erévi fej­lesztési tervét október végéig 75 százalékban teljesítette. Csupán az elmúlt félév alatt 215 darab közvi­lágítási lámpát szereltek fel, 30 da- rah vízvezetékes és öt darab ásott közkutat létesítettek a város- terü­letén. cselekedjünk — Sajónémeti, Center, Susa, Egerlövő községekben is és mindenütt, ahol még bevetetlen föld van. foglalkozó filmet, valamint a „Pa­csirta“ című színes filmalkotást. A Román Filmhét ünnepi megnyitóját, megyénkben a Lenin Kohászati Mű­vek Művelődési Házában tartják a „Pacsirta“ bemutatójával. Az új ro­mán filmeket a megye más filmszín­házaiban is bemutatják. lapok Genfről A Pfälzer “'sgesblatt rápnutat arra, hogy az úijáegyesítés érdekében Bonn-nal? előbb-utékh kapcsolatokat kell felvennie a Német Demokra­tikus Köztársaság kormányával. A szociáldemokrata sajtószolgálat szombaton idézi Kingsbury Smith- nek az INS amerikai hírügynökség vezérigazgatójának november 9-én BalHmorehan tett kiielentését: „Aki Drilles, MacMillan és Pinay legtit- i-nsnhh gondolatait ismeri, valószínű­leg rálép arra. hogy mindnyóian azt kívánják: a jelenlegi időpontban ne tárgyaljanak annvit, a német újra­egyesítésről.“ (MTI) Országos Csemegekereskedelml Vállalat 134. sz. boltja Széche­nyi u. 61. (villanyrendőr mellett) őszi különleges árubemutatót rendez: hideg konyha és cukrá­szati készítményekből, nov. 17 és 18-án, melyre meghívja a vá­ros dolgozóit. November 17-én Román Filmhéf kezdődik Kormánykitíinlefésben részesítették az árvízvédelem idején hilsies magntarlást tanusitottakat November 12-én, szomaton délután I 3 órai kezdettel a Megyei Tanács dísztermében ünnepélyes keretek kö­zött nyújtották át a kormány által adományozott kitüntetéseket azok­nak, akik az érvízvédelem idején hő­sies, önfeláldozó mentési munkát vé­geztek. Az ünnepélyen megjelent: Iván István elv társ, a megvet párt­bizottság pért-végrehajtóbizottságá- nak tagja, a megyei tanács végre­hajtóbizottságának elnöke, Koleszár István elvtárs, a megyei pártbizott­ság osztályvezetője, Benyák Béla elv- társ, a me'U'ei nártbizott'á" vezetőie és Bulik János elvtárs a me­gyei nértblzottság munkatársa Iván István elvtársna’?, a kitünte­tett elvtársaknt köszöntő szaval után Koleszár István elvtárs üdvözölte az elvtársakat a mesvei pKtblzottság nért-végrehaj tóbizottsága nevében. Tolmácsolta a megvei pártbizottság nárt-végrehaitóbi"o»tságának azt az óhaiát, hogv a kitüntetett elvtársak az előtti)’? á'ió feladatok megoldásá­ban éppoly hősies magatartást tanú­sítsanak, mint az árvízvédelem ide­jén. Ezután került sor a kormónv által adományozott kitüntetések kiosztá­sára. A következő 45 elvtérs kapott kitüntetést: Parányi János (Putnok), Demeter Béla (Szuhakálló), Kecskés Béla (Gi* bárt). Papp József (Tisznkeszi). Ba­logh Ferenc (Mezőcsát), Gre’z László (Mezőcsátl. Szöllősl József (Tiszaiav- riosl. Szálágvl János (Mezőkövesdi Felföldi István í7.i'bo**v'. Tavi László (Dövény), Ifj. Nagy József (Putnok), Litvai István (Tiszatardos), Kocsis György (Mezőcsát), N. Szűcs Lajos (Tiszavalk), Beke Gusztáv (ínáncs), Borzi István (Szuhafő), S. Csakkai Gábor (Tiszaladány), Szentkút! Tiva­dar (Alberttelep), Eremia Mátyás (Alberttíden). Csetneki János (Szuha­kálló), Pál István (Szuhakálló), Kris­tian Andpr (Felsőnyárád), Bekenés Gerzon (Tiszaladány), Gömra György (Tiszatardos), Varga Pál (Tiszatar­dos), Orosz István (Tiszatardos), BH- glnszki Imre (Kazincbarcika), Ma- zura Endre (Tiszrakeszi), Aszelóczki Lajos (Tiszatardos), Gulyás Ferenc (Tiszakeszü. Ormos Pál (Tiszabá- bolna). ifi. Kovács Vince (Tiszavalk), Nagy Béla (Miskolc). Garamvölsvi Károlv (Sajószentpéter), Z. Tóth Já­nos (Miskolc). Huszár Barna (Szuha­kálló!. Szúrom! Frleces (Szuhakálló!, Svirlán Frigyes (Felsőnyárád), ifi. André Gvörgv’ (Felsőn—órád!. Lov Aroád (Alberttelepi Kovács Pál i \ isészuhvl Nacv Séndpv (Zádor- falva). Oláh Aroád (Égerszög), SmÖener Zoltán (Gibárt) és Gácsi Mária (Alsószuha). Takács László századost, Csontó Tibor főhadnagyot és Csala Kázmér bndn-nvpt Iván István elvtárs lég­oltalmi parancsnok írásbeli dicséret­ben részesítette. A korménvkltüntetések kiosztása után Parányi elvtérs, a putnoki ,iá- r-’si tanács végrnhaitóbizoltsáeának elnöke mondott köszönetét a kitün­tetettek nevében és fvéreiet tett arra, hogy a jövőben is számíthat rájuk a párt és a kormány. Jó! sikerüli- a RuházaH Boll- divakbemükaf-ója Diósgyőrvasgyárban Érdekes esemény színhelye volt szombaton délután a Lenin Kohá­szati Művel? ifjúsági háza. A Ruhá­zati Bolt eredeti kezdeményezést valósított meg, Diósgyőr munkásai és munkásasszonyai igényeinek ki­elégítésére elárusítéssal összekötött divatbemutatót rendezett. A közön­ség nagy érdeklődése mellett vonul­tatták föl a szebbnél-szebb új mo­delleket. A bemutatott áruk nemcsak szé­pek, mutatósak, hanem olcsók is vol­tak. 210 forintért szép kockás női szövetruhát lehetett vásárolni. 690 forintba került a sportkabát. Igen szép női kosztümöt láthattunk 900 forintért. Fekete női ruhát mutattak be 350 forintos árban. Olcsó és ele­gáns viselet a lódenkabát is. amelyet 374 forintért lehetett kapni. Női krep esőkabát több színben, nagv válasz­tékban 480 forintba került. Nagy sikert aratott a 600 forintos férfi át­meneti kabát. A kuli-kosztüm 680 forintos árban olcsó is, szép is, jog­gal érdemelte ki a közönség figyel­mét. Ugyancsak sikert aratott a 786 forintos teveszőr kabát. Láthattunk szatén esőkabátot 480 forintért, két­soros kamgarn öltönyt 9t0 forintos, velúr kabátot 1450 forintos árban. Nagyon szép színű vatelinos télika­bátot is bemutattak, — alig 650 fo­rintba került belőle egy. A férfiak örömmel üdvözölték az 1000 forintos dnWé-lódenkabátot. a nőknek viszont különösen az 1250 forintos árú mo­gyorószínű sportkosztüm tetszett. A bemutató egyik „primadonnája“ volt a 250 forintos női télikabát. Sok iga­zén jóminőségű és tetszetős áru kö­zött az 1500 forintos télikabát is meg­érte az árát. A férfiöltönyök közül egyike volt a legszebbnek az 1310 forintos kord-öltöny. Feltűnést kel­tett a kék velúr női té'ikabét is, mely 1310 forintba került. Bemutattak kü­lönálló blúzokat és szoknyákat. A gyapjú kamgarnszoknyát 280 forin­tos árban adták el. A divatbemutató után a különböző szabású és minőségű holmik bő vá­lasztékban álltak a vevők rendelke­zésére. A vásárlók érdeklődését erő­sen felkeltették a modellek, amelye­ket szdmos vevő , keresett. Elmond­hatjuk. hogy a Ruházati Bolt bemu­tatója igen jól sikerült, a diósgyő­riek szép számban vásároltak árui­ból. Jelentkezz felvételre! Fírfi segédmunkásokat, eszíergálvosoka!, villanyszerelőket felvesz a Lenin Kohászati Mű­vek munkacrőgazdálkodási osz­tálya. Szállás, üzemi étkezés biztosítva. Felvétel: Dlósgvflr- vasgyár I. sz. kapu. Jelige: 1000—1300. Goethe emléke Csala Ijfíaxlá: n 'jffazló: irt A velmari ház berendezése, hol a nagy költő élt, ugyanolyan mint 123 esztendővel ezelőtt. A dolgozó szo­bában, melybe a költő életében senki sem léphetett be, ott áll a ma­gas íróasztal, amely mellett éjszaká­kon át fáradozott, s írta az emberiség számára a feledhe­tetlen műveket. Soha nem ült le, — csak állva tudott dolgoz­ni. Az asztalon a nagy díszes óra 12-őt mutat, mint akitor, amikor a költő örökre elszen- derült. A ludtoll, a szárítópor, a sárgult papírok, könyvek — minden változatlan, mintha csak egy percre állt volna meg az élet, mintha, várná a költő visszatértét... A berendezés csak egy mezei virágból kötött csokor­ral szaporodott, mely ott tar­káink a karosszékben, koszorú formájában, hol Goethe meg-, halt. S milyen csodálatos volt a halála. Akár az élete. Csak annyit szólt éjfél előtt öt perc­ei: fáradt vagyok! Soha senki vem tudja meg. hogy az éjszakai munka, vagy a 83 év tette fáradtá. — Mehr Lieht! (Több fényt!) — mondta, azután el- szenderült és soha többé nem ébredt fel. Goethéről tudjuk, hogy a világirodalom egyik legkiemel­kedőbb alakja. De aki abba a szerencsés helyzetbe jut. hogy körülnézhet ott, ahol életének utolsó 50 esztendejét eltöltöt- te, akkor rádöbben, hogy e nagy férfiú milyen sokoldalú tehetség veit. Korának egyik legkiválóbb pénzügyi szakér­tője; politikus, rajzoló, festő, hírneves geológus, bányaügyi miniszter. Utóbbi tisztségéhez sok reform fűződik: a munka­idő megrövidítése, a bányászat korszerűsítése, új bányák fel­tárása. A lelőhelyeket maga is szenvedélyesen kutatta, s en­nek érdekében végig utazott Európán, hogy tapasztalatokat szerezzen. Utazásai alkalmával 18 ezer darab ásványkövet gyűjtött össze, a Pó völgyétől kezdve egészen az Uraiig. Nem kisebb szenvedéllyel szaporította ötezer kötetes eme lo rszagi elmentje i k K-Tvvuiv 7 ruui viaeKroi---------- ödíUTinu* zott Weimarba. Még fiatal korában hívta meg magához a weimarl her­ceg. S hogy Goethe idekerült, ma­gával hozta a kritikai szellemet is. =? Addig az építészetben és a város- rendezésben a francia stíl, a francia . . r^v- “ uralkodott, amely abban az uralkodása alatt és után kozmopolita módon terjeszkedett. Goethe befolyására eredeti német stílusban for- máííék at a varost, s később, mikor már maga is rendelke­zett bőséges jövedelemmel, a saját költségén parkokat, em­lékműveket létesített. Legszebb az a franciából német kertié átalakított, természeti szépséget tükröző park. amely ma az Ő nevét viseli. A fák, melyek egy részét maga ültette, most ősz­szel aranysárga leveleikkel csodálatos panorámával fürdőnek a napsugárban. Az ősi vár romjai — melyet egy régi rajz nyomán mintáztak sziklakövekből — úgy emelkednek a ki­csiny patak mellett a magasba, mintha a régi emlékek fölött őrködnének. S azok fölött, akik az ódon falak tövében, a sze- relmesek szikláin üldögélnek, egymás kezét fonva és a nagy költő által dicsőített tiszta szerelemről álmodoznak. Itt, e parkban áll Goethe nyári laka. A valóság az, hogy e kis házikót tekintette igazi otthonának. Berendezése sze­gényes, egyszerű bútorok, könyvállvány. A házikó körül haj­ladozó tölgyek között csend honol — csend és magány, me­lyet annyira szeretett a költő. ..Itt nem riad el a múzsa" —1 mondogatta, behúzódott kis házikójába és hónapokon át nem látták. „Itt a költő Goethe él" — válaszolta, mikor szemére vetették, hogy elvonul a világ s a barátok elől. „Amott, a hercegi palotával átellenben, a miniszter Goethe lakik. A pompa nem való a költőnek." S mikor kérdezték, hogy miért vállalt miniszteri tárcát, azt válaszolta, hogy nem hiúságból. Nemcsak költeni akar a hazáról és a német népről, hanem tettel is tenni akar érte. Lángelméjének tanításairól azóta sokszor megfeledkez­tek. Egyidőre száműzni akarták szellemét — de csak rövid időre sikerült s ma Goethe szelleme együtt ragyog a szabad- sággal, az emberiség felemelkedésének diadalmaskodó esz­méjével. (Folytatjuk.) Lbben a székben halt meg Goethe könyvtárát, amely az 6 korában kincset érő gyűjtemény. Könyvtára egyben szigorú kritikai vélemény korának iro­dalmáról. Csak a haladó írókat és költőket ismerte el. Két nagy költő műveit .különös gonddal kezelte, a legfeltűnőbb helyre tette könyvtárában. Az egyik volt Schiller — egyben barátja —, o másik Puskin. Levólgyűjteményei között ma is látható néhány, melyet Puskintól kapott. Jóviszonyuk­ra vall a következő történet: Amikor Puskin lefordította a Faust első részét, Goethé­nek küldte el, hogy nézze át, s■ mondjon véleményt. Goethe ekkor visszaküldte a saját tollát, így fejezve ki azt, hogy nem érzi magát nagyobb költőnek Puskinnál, s nagyra becsüli őt. De ha már a Faustnál, ennél a világhírű költeménynél tartunk, szólni kell róla néhány szót. Mint ismeretes, az első része egy leipzigi kis borpincében született. Korának iro­dalmárai csak sejtették, hogy a második részen is dolgozik a költő, de Goethe haláláig titokban tartotta az igazságot. A Faust második részére csak jóval a költő halála után buk­kantak rá: ott feküdt az egyik szekrényben lepecsételve. Hogy mi volt ezzel a költő célja — mindmáig ismeretlen. A nagyreszt Olaszországból származó kincseket érő szob­rok és képek mellett legcsodálatosabb az a. festmény, amely feleségét, Christian Vulpiust ábrázolja. A festmény szerzője ismeretlen, de hogy remekművet alkotott — az vitathatatlan. A színek, s a megeíevenítés oly tökéletes művészetre valla­nak, amivel csak a legnagyobb festőket lehet illetni. Azt is beszélik, hogy Goethe nem szerelemből, hanem hálából vette feleségül Christian Vulpiust. A francia háború idején Chris­tian meglátta, amint egy katona a háza előtt álldogáló költő­re támadt, s szuronyával keresztül akarta döfni. A lány a katona elé vetette magát, s rákiáltott, hogy: Ne nyúlj a leg­nagyobb költőhöz! Valószínű, a francia hallott már Goethé­ről, mert leeresztette szuronyát, s megszégyenülten tovább állt. Ekkor látta Goethe, hogy mennyire szereti őt Christian, s röviddel rá feleségül vette. Házasságukból gyermekek is születtek, de a költő valamennyit túlélte, s a Goethe név a költővel együtt sírbaszállt,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom