Észak-Magyarország, 1955. november (12. évfolyam, 258-281. szám)
1955-11-13 / 267. szám
4 Vasárnap, 1955, november 13, UÍMAGVASOaSZAG (V ASARNAPI level Tjíu'cmI köziig, dóig öné piLravdjailiaz ""'J/edves B. Jani bácsi, leginkább magához szólnék e levélben. A cím mást mond ugyan, de hiszen azok a beszélgetések, amelyeken véleményt cserélünk, nem csak a maga ügye és az én ügyem, hanem az egész községé. Emlékszik, hirtelen jött eső után együtt léptünk ki az utca sarába és a még bent váltott néhány szó után maga csak megtorpant a kapuküszöbnél és az utca vendégmarasztaló sarára mutatott: — Látod, hát miért kell nekünk ilyen sárban taposni még tíz esztendővel a felszabadulás után is! Hát miért nem csináltatja meg az állam? Csak tapossunk, nyűjjük a lábbelit. S még most csak hagyjon, de őszönként olyan itt a sár, hogy a kutyát is ölbe viszi ki ugatni az ember. Maga is mosolygott akkor e megállapításon, de néhány szó után már bizonygatta is: — Hogy miből csináltatná az állam? Hát ott az adó. Befizetem én minden esztendőben és hová lesz? Arra kéne azt fordítani. Az utcacsinálásra. Hiszen itt a hegy is, majd ránk szakad a kő a bányából, mi meg kecmergünk nyakig a sárban. Tudom, sok a sár. De különösen így vasárnaponként, amikor felhúzza Jani bácsi az ünneplő csizmát és megindul látogatásra a bátyjához. Persze átvág a kerten a Vasút utcára, — ott mégse lép olyan pocsolyákba, mint a „rendes“ úton. Hanem a Nagy Balázs utcával már megint baj van. Ott azután merül az ünneplőcsizma szárhegyig. S maga feled akkor mindent, hogy jó volt a termés, még a levegőben illatozó musterjedés szagát sem érzi, csak egyet tud. csak egyet hajt, — sértődés ne essék — káromkodások közepette, hogy... „lám az állam, lám az adó, lám a sár... “ és mondhatna magának akárki is, akármit is — kitartana az álláspontja mellett, hacsak nem valami bizonyíték csöppenne maga elé, aminek azutó,n — tetszik-nem- tetszik — hinni kell! Az adót említette Jani bácsi, ö-'l hogy azt az útépítésre kellene fordítani, mert ahogy mondta: „abból futná bőségesen’1. Hadd kérdezzem meg, hogy gondolkozott-e már Jani bácsi azon, hogy ugyan hány esztendeje község már ez a Tárcái. Hány esztendeje tapossa már a mindig rossz utak sarát ma\ A sáros utcák története j ga is, taposta az apja, nagyapja is? Összeszámolta-e már, hogy a múltbeli gazdálkodása, a felszabadulás előtt ugyan mennyi adót fizetett ki a főjegyző, a pénztárnak úr előtt? És akkor régen megkérdezte-e, ugyan miért nem építenek ebből az adóból utat, hová lesz a pénz? Nem kérdezte meg, mert nem is merte volna megkérdezni. Pedig akkor is ott volt a kő a hegyen, ott van az már évezredek óta. Mégsem lett belőle kövesút., nem lett az adóból sem, mert az másra kellett. Abból fizette az állam a csendőrt, abból a népnyúzók siserehadát, hogy azok magába, meg ezernyi szegényparaszt társába fojtsák a szót, ha netalán megkérdezné a miértet. S maga taposta Jani bácsi szótlan, keserves belenyugvással a sarat évtizedeken át. De még csak egy árva villanykörte se világított magának a kapu előtt, hogy estelente észrevegye, hol mélyebb, hol sekélyebb a tócsa. .. így volt ugye, Jani bácsi? Lakta az alacsony, roskadozó viskót, fizette az adót, a papbért, s ahogy emlékszem, fizette az iskolát is, hogy nem éppen kifogástalan ruhába, cipőbe öltöztetett első gyerekei megtanulhassák a betű- és számvetést... És most, amikor olykor-olykor panaszra fordul ajkán a szó, Jani bácsi, hát nézzen végig csak magán, meg a gyerekein! Nézze csak meg, hogy újjáépítette a házát. A régihez képest palota. Nézze meg, hogy minden vasárnap ünneplőbe öltözteti a felesége a gyerekeit és nem rongyos már még a köznapi ruha se... S mindezek története az elmúlt tíz esztendőnek története... Persze, mert hogy ezek miatt nem panaszkodhat már, s nem a villany miatt sem, maradt magának az a bizonyos sáros út és párhuzamént az adó. S nekem is maradt még mondanivalóként a felelet erre az „adókérdésre“. Tudja-e, Jani bácsi, hogy maga és a tárcáit dolgozó parasztok együttesen több mint félmillió forint adót fizetnek? Jelentős összeg. De ennek a jelentős összegnek a negyedrésze ott marad a községben, fedezetként a tanács község- •enntartási költségeire... „No-no." — mondaná maga. — „A negyedrésze! És a többi háromnegyed?° s-j) alamikor magát is, meg en- gém is két tanító tanított, ahogy tanított. És ma a maga gyerekeinek 22 pedagógus tömi fejébe a tudományt. S fizet a pedagógusoknak az állam, — hogy a maga gyerekei értő, egész emberek legyenek — évenként: 252.000 forintot. Azt is tudja Jani bácsi, hogy bölcsödé is van a községben. Kell ez, hogy nyaranta nyugodtan dolgozhassanak a gyerekes anyák, majd a maga menye, lánya is. S hogy ez legyen, ezért is fizet az állam évente 60.000 forintot. Fizet a tanács dolgozóinak, hogy a maga ügyeit intézzék, hogy segítséget adjanak magának, ha szüksége van rá — évente 113.844 forintot. És fizeti az orvost, fizeti az óvónőket, a szülésznőt, a gondozónőt, az állatorvost. Fűti az iskolát, a tanácsházát, a kultúrházat. Esténként villany ég minden utcában, hogy maga kényelmesebben járjon. Hét darab új lakást épített az állam, többszázezer forinton, hogy a diilc- dezö viskókból kényelmes otthonba költöztesse a bányászcsaládokat. Egy utcát már teljesen rendbehozatott. .. Számoljak még, Jani bácsi? Minek! Annyi pénz ez már eddig is, hogy az egész község tizenöt évi adója is kevés volna érte... Hát itt a maga adója, Jani bácsi! Ugye jó, nagyon jó helyen van! De tudom, maga kemény, nyakas ember, Jani bácsi. Olyan nyakas, hogy még ezek után is azt mondaná: ,.jó-jó. mindez igaz, de mi lesz az utcával? Hát örökéletig tapod- juk a sarat?“ Hát nem kell tapod- ni, Jani bácsi és szégyen, hogy tápod ja! Tudja jól Jani bácsi, hogy az állam maga is, én is. Az állam a mi két kezünk munkájától épül, szépül, boldogul. Fogjon hát be és hozza azt a követ. Három-négy szekérrel! Rakja ki vele a portája előtt az utat. És rakja ki a szomszédja is, az egész utca. Méghozzá ingyen hozhatja a követ, van belőle elég. Csak a karat kéne, csak cselekedni kéne, csak egy-két napi munkáról volna szó... és nem volna tovább sár. Nem enné, nem nyűnné a lábbelit, nem akadna el benne a megrakott szekér... Hát kell itt másra várni, adományra várni, az államra várni?! (Ti izony szégyen ez a várakozás, ^ Jani bácsi. .. Magára is, meg mindenkire, akinek a portája előtt bokáig ér a sár... BARCSA SÁNDOR ASSZONYOKNAK Mit várunk az MNDSZ-től? Az elmúlt szombaton részt ve ttem egy értekezleten, amelyet a miskolci járás MNDSZ szervezeteinek titkárai tartottak. Szőke fiatal asz- szony és egy feketekendős néni ült mellettem. Mindketten falusi MN- DSZ-vezetők voltak. A szünetben megkérdeztem egyiktől is, másiktól is, ptilyen a kapcsolatuk falujuk asszonyaival. — Semilyen — volt a felelet. — Nagyon nehezen lehet összehívni őket. — De miért, nem hívják talán őket eleget, s elég szívesen? — Hívjuk mi, csakhogy azt mondják más dolguk, más gondjuk van. Itt, a „más gondnál“ álljunk meg egy kicsit. Igen, egy asszonynak csakugyan vannak „más gondjai“. S ezekkel a sajátos gondokkal, problémákkal foglalkozni kell. i A járási MNDSZ titkárának beszámolója sajnos szintén olyan volt, amelyből nem nagyon érződött ki, hogy az értekezleten női hallgatók vannak, női gondokkal s hogy a hallgatók szintén asszonyokat képviselnek. AZ MNDSZ-vezetők nem tudtak felelni arra, milyen kérdés:k- kel kellene behatóbban foglalkozniok a szervezeteknek, hogy az asszonyokat közelebb hozzák magukhoz. Nem ismerték milyen egyéni gondjai, bajai vannak községük asszonyainak. Szeretnénk segíteni ebben, szeretnénk tanácsot adni. De mivel több szem többet lát, arra kérjük olvasóinkat, a dolgozó nőket, háziasszonyokat, édesanyákat, a gyermektelen as szonyokat, írják meg, hogy milyen segítséget várnak az MNDSZ-től, milyen tárgyú összejöveteleken, előadásokon vennének szívesen részt? örömmel vesszük az MNDSZ funkcionáriusok javaslatait, kialakult módszereik ismertetését is. Várjuk a leveleket, az ötleteket, hogy azok felhasználásával az MNDSZ még közelebb tudjon kerülni az asszonyokhoz. Hogyan fűtsünk Az, hogy mennyire hasznosítjuk a szén kalóriaértékét, a kályha huzatjától függ. Rövid kémény és kályha- cső esetéiben a meleg egy része felhasználatlanul eltávozik. Az igen hosszú kályhacső viszont, bár több meleget tant a szobában, hamar eltö- mődik. A füst ugyanis a hosszú út alatt lehűl és nagymennyiségű szilárd részek válnak ki belőle. Á -kályhacsövek és kémények állandó tisztántartása igen fontos. Ha eltömődnek, csökken a kályha huzatja, a szén rosszul ég és sok meleg kárbavész. A jó huzat érdekében célszerű a kályha rostély alatti ajtaját mindig nyitva tartani, a rostélynál lévő ajtót pedig lehetőleg bezárni. Gondoskodni kell arról is, a háztartásban? hogy a rostély ne legyen hamus, a szén mindig kapjon elég levegőt. Ha minden ajtót becsukunk, s a kályhacsőnyílást is összeszűkítjük, erős széngáz keletkezhet, ami veszélyes. A kályhát mindig tisztán kell tartani, mert a kályhafalon lerakódó korom sok meleget elvesz, s csökkenti a kályha hőkisugárzását. Ezelk figyelembevételével tudjuk a leggazdaságosabban elégetni szenünket. A koksznál más a helyzet. A kokszból szinte alig fejlődik gáz, amely lánggal égne. A koksztüzelés- nél lényegesen vastagabb rétegben helyezhetjük el a tüzelőt a rostélyon, mint széntüzelés esetén. De ekkor is vigyázni kell arra, hogy tüzelőnk elegendő levegőt kapjon,; Mire tanít a Vöröskereszt „Anyák iskolája“? Édesanyának lenni nagy öröm, de nagy gond is. Sok jó tanácsra van szüksége a terhes asszonynak, saját- maga és a születendő gyermeke egészsége érdekében. Ezeket a tanácsokat, egészségügyi kérdésekkel kapcsolatos felvilágosításolkat megadja a Vöröskereszt „Anyák iskolája“. Előadásaink célja a megelőzés. A betegség megelőzése érdekében tudnunk kell, hogy még az egészséges terhesnek és az egészséges csecsemőnek is szüksége van arra, hogy rendszeresen lássa az orvos. Az „Anyák iskolája“ részletes tanácsért ad, mikor kell orvoshoz fordulni. Megtudják az anyák, hogy az orvosokon kívül milyen segítőtársaik vannak. Megismerik a szülésznők és a védőnők feladatait. Az anyának sokféle kötelessége van gyermekével szemben. Hogy ezeknek eleget tudjon tenni, tanulnia kell. Olvasson el minden ilyen tárgyú cikket, füzetet, könyvet. Ilyen könyv például az Anyák könyve. Természetesen előadásokon, tanfolyamokon is sokat lehet tanulni. Ilyen előadássorozatból áll az „Anyák iskolája" is. Főleg a fiatal anyáik iratkozzanak be erre, mert a gyakorlat azt mutatja, hogy a tanfolyamot végzett anyák sokkal ügyesebben, szakszerűbben gondozzák csecsemőiket, mint azok, akiknek nincs megfelelő tájékozottságuk. Az előadás első része az anyával foglalkozik. A résztvevők megismerkednek a női szervezettel, a terhesség, a szülés lefolyásával, a gyer- mekágyas, életmódjára vonatkozó szabályokkal; Az „Anyák iskolájában“ minden szerdán és pénteken délután 5 órától fél hétig tartanak előadást. (Magyar Vöröskereszt Miskolc-városi szervezete, városi tanács, III. udvar). Dr. Nemecskay Tivadar, ( egyetemi magántanár, toéáló orvos, megyei saülész főorvos. Uj diplomások — Útban hazafelé... DALOS RANDA Mulatságos játék Minden gyerek választ magának hangszert, A hegedű két kis fadarab. A fuvola, klarinét, sip összegöngyölt papíros, a bőgő valami seprő stb. De csak mozdulatokkal játszik mindenki s nem élőbb, csak mikor a karmester int. A karmester valami olyan nótát mond, amit minden játszó ismer. Csakhogy abból a nótából mindenki egy szót dalolhat. A következő szót már a másiknak és a következőt ismét a másiknak kell dalolnia. Például ennek a nótának az első sorát! Káka tövén költ a ruca, — öten mondják el, mert öt szó van benne; Akinél a nóta megakad, vagy aki, amit dalol nem játssza a hangszerén is, zálogot ad.Öt évvel ezelőtt érkeztek a Szovjetunióba a népi demokratikus országok fiai és lányai, hogy különböző moszkvai főiskolákon tanulhassanak. Szjan Szu-jung kínai lány textilipari, Li Cseng, kőolajipari főiskolát végzett, Marinka Dimitrova bolgár leány a Tyimirjazev Akadémián tanult, Milos Sauer prágai mozigépész az állami filmművészeti főiskola hallgatója volt, az albán Spresza Koszeno volt partizánlány a V. I. Lenin Pedagógiai Főiskolán tanult. Mindannyian megfeszített erővel tanultak. Ahhoz, hogy megértsék az előadásokat, mindenekelőtt meg kellett tanulniok oroszul. Sok nehézséget kellett leküzdeniök, de egyikük sem kételkedett abban, hogy túljutnak a nehézségeken. Az első tanév kezdetétől érezték a tanszék- vezetők, az előadók és szovjet diáktársaik segítségét és gondoskodását, Gyorsan múltak az évek. Most már elvégezték tanulmányaikat, a rengeteg osztályzattól tarkálló leckekönyvüket leadták a dékáni hivatalba, s ehelyett a tegnap diákjai ünnepélyes keretek között vették át a Szovjetunió címerével díszített diplomát. Kína, Lengyelország, Albánia, Románia, Csehszlovákia, a Német Demokratikus Köztársaság, Magyar- ország és Bulgária fiai és lányai mérnökök, agronómusok, orvosok lettek. A moszkvai főiskolák diplomájával a kezükben hazautaznak, hogy tevékenyen résztvegyenek országuk szocialista építésében. A képen: A különböző országok fiataljait a diákbarátság szálai fűzik össze. Hazautazásuk előtt megadják egymásnak címüket: milyen kellemes lesz, amikor moszkvai, pekingi, vagy varsói barátoktól érkezik majd levél! g-Tv'- innr XT-rigi.—■ -—» A Semmelweis bölcsőde egyik „beltagja” a kis Ági, merészen néz a fényképezőgép lencséjébe. Szeretettel ápolják negyvenhárom kis társával együtt — vigyáznak rájuk, talán még jobban, mint odahaza. A gőgicsélő kicsi Györgyike szinte mesél Mezei Erzsébet gondozónőnek, aki türelemmel, szeretettel foglalkozik a reábizott csöppségekkel. ERDODI JANOS. Szcmihtk límpt cl g;tjMfnw.k
