Észak-Magyarország, 1955. november (12. évfolyam, 258-281. szám)

1955-11-13 / 267. szám

Vasárnap, 1955, november 13.

ESZAKMAGTARORSZÄG

KÉT HÓNAPJA térti haza Csala István putnoki munkás külföldről, a számkive- tettségböl, Ausztriából. Hét esztendő telt el azóta, hogy 1948-ban, hívén a csalfa ígéreteknek, hazug propagandának, átszökött a határon. Akkor 25 esztendős ifjú, ma meglett ember, sok- sok keserű tapasztalattal, vergődéssel, bánattal a háta mögött.

Hogy is történt, miért ment ki, mi lett a csábos reményekből? Hogyan tért haza? Erről a kálváriáról, a megtévesztett emigráns magyar jellegzetes sorsáról, bolyongásairól, kudarcairól, hazavágyódásáról vall Csala István, a kis putnoki Somogyi Béla utcai félhomályos barátságos szobában:

— Miért mentem ki? Kalandvágyból. Külföldet akartam látni. De a határon túl az angol zónában már az első nap rájöttem, hogy hibát követtem el, s azóta hét esztendőn át kutattam, hogyan lehetne hazajutni:

— Milyen volt az ottani élete?

— Ausztriában nehéz az elhelyezkedés. A gyárakba csak osztrák állampolgárokat vesznek fel, s közöttük is nagy a munkanélküliség. Mi várhat az idegenre? Az éhség választás elé állítja az embert, a lágerélet, kuliknál való cselédeskedés — meg a légió között. 1948-ban ez utóbbit választottam. Beálltam két évre az úgynevezett „Wack-Companyba“. Ez az Ausztriában állomásozó angol idegenlégiós szervezet, amely főleg őrszolgálatot teljesít. A világ minden nemzetisége képviselve van benne. Akadnak itt külföldre szakadt románok, lengyelek, németek, emigráns oroszok és magyarok. Vannak sajátos, nemzeti — német, olasz, cseh, stb. — zászlóaljak és vannak vegyes egységeik. Engem vegyes századba osztottak be. Parancsnokiunk egy emigráns orosz, durván beszélt és bánt velünk. Milyen élet volt!. . . Ha az ember például letette a holmiját, az egy pillanatig sem volt biztonságiban, rövidesen lába kelt. De a magyar zászlóaljban sem volt jobb a helyzet. Ide régi katonatisztek, lezüllött úri fiúk kerültek össze. Ezekkel, úgy gondolom, mindent megmondtam.

— Azt hittem, hogyha elszegődöm cselédként, talán jobb lesz. 1950-ben a szerződéses katonaidő letelte után ezt is tettem. Az eltelt évek alatt hat gazdánál voltam cseléd. Kezdetben 40—50 shillingért dolgoztam, 6—12 lovat bíztak a kezemre. Cselédeskedtem városi hentesmestennél és 50 holdas gazdag parasztnál, akinek fűrésztelepe, présháza, halászata is volt. Ha az ember bármiért szólt, hamar megkapta, hogy „idegen vagy, neked kuss a neved’*. Pitymallattól napestig kellett dolgoznom. Ütik is a cselédet. A koszt többnyire kevés és hitvány volt. Szolgáltam olyan kuláknál is, akinél csak a lekvárt és a túrót porciózták étkezésnél. Azzal kellett végezni a nehéz paraszti munkát, gana- jozást. Volt olyan gazdám, aki a téli tüzelőt is eldrí- gyelte, azt sem adott. — Idegenek, idegenek — ezt hallottuk mindenütt.

— Ne gondolja azonban, hogy csak nekem jutott ki a cselédsorsiból. Találkoztam kinn diplomás emberrel is, aki lovat hajtott. Neki is csak kocsis munka jutott. Nagyon szerettem volna hazajutni. Már régen. De féltem. A nyáron azonban végre hírt kaptam arról, hogy kijött az amnesztiarendelet. A második hazatérő transzporttal huszonnyolcadmagammal én is átléptem a határt. Hogy mit éreztem, nehéz elmondani.

— ÉS MOST? Két hónapja van itthon. Akadt-e állása, s hogy tetszik, mint idegenből jött embernek az itteni élet? — kérdezzük.

— A bányánál, a fatelepen kaptam állást. Nem könnyű munka, de csak 8 óra, s a kereset 1800—1900 forint. Mint cseléd, legföljebb 500 schilling volt a havi bérem, ami két ing és egy pár cipő árának felel meg. De volt úgy is, hogy 200 shilling, sőt mint mondtam, 60—80 shilling volt a havi keresetem. Jó itthon. Ausztriában a parasztok közül is sokan külföld felé te- kintgetnek. Itthon pedig mindenütt építkeznek. Más, egészen más. jobb idehaza.

S hogy még megerősítse Csala István szavát, véletlenül éppen betoppan egy feketeruhás nénike.

— Azért jöttem — mondja —, hogy megkérdezzem, nem találkozott-e a fiammal. Kufsteinban, az ottani lágerban él. Biztos ismeri.

Az öreg néni elmeséli, hogy fia, aki itt egykor ügyvéd volt, 9 esztendeje foltozó szabó a lágerban. Most reménykedik, hogy megbocsátják régi bűneit, s hazajöhet.

— Még azt szeretném megérni, hogy egyszer meglátom a fiamat, aztán nyugodtan meghalhatok szol csendesen. Bízik, hogy még meglátja fiát.

CSALA ISTVÁN pedig beszél tovább az itthonról, a szabad életről, ahol nem idegen többé, hanem megbecsült, szabad ember;

QyLfm^ Lttíiőn

DÍSZ-ÉLET j

..................................................................:

A miskolci járás DISZ alapszervezetei alapos és körültekintő munkaterveket készítenek. Vizsgáljuk meg az egyik legtalpraesettebb munka- tervet, a panasznyai díszesekét.

A mumkaterv főerénye, hogy áttekinthető, konkrét. Két rovatra osztották. Az egyik rovat felsorolja, mit terveznek egy-egy időpontban. Például: „magyar népdal csoport betanítása, próba minden pénteken 18 órakor“. A másik rovat pedig rögtön megjelöli azt is, hogy ki a felelős az akció végrehajtásáért. így aztán pontosan ellenőrizhető, ki mit vállalt, s ki mit tartott be ígéretéből.

A DISZ-szervezet programja igen sokoldalú. Első helyen — ez nagyon jó — az oktatást említi a terv és magát a DISZ titkárt teszi felelőssé zavartalan lebonyolításáért. Előre megtervezik a taggyűlések időpontját is. A fiatalok a terv szerint bekapcsolódnak a község társadalmi munkáiba, a sportpályaépítkezésbe,

Egy alapszervezeti munkaterv erényei

és fogyatékosságai

és igyekeznek a tanácsüléseknek is ünnepélyes formát adni szavalataikkal, énékeikkel.

Gazdag a kulturális- és sportprogramjuk. Egyrészt színdarab és né- pitánc tanulás, másrészt asztalitenisz és sakkbajnokság szerepel benne.

Ezek az előnyei a munka tervnek. Akadnak benne azonban hibák is, illetve pontosabban megfogalmazva, egy és más hiányzik belőle.

A legnagyobb baj az, hogy a munkatervből nem derül ki, mit akarnak tenni Parasznyán a DISZ számszerű erősítéséért. A munkatervnek tartalmaznia kellene, hány tagot akarnak felvenni a most következő hetekben. Annál is fontosabb ez, mivel a DISZ tömegbefolyásának emelése nem kampányfeladat, hanem az egész DISZ munkának egyik fő célja.

Hiba az is, hogy nem tartalmazza a mumkaterv, mit tesz a DISZ a mezőgazdasági munkák (silózás, vetés)

érdekében, hogyan fogják a téli hónapokban tanfolyamökon, előadásokon tanítani a fiatalokat az új mezőgazdasági módszerekre, korszerű agrótechnikára.

Szerepel a munikatervben egy rovat: a községi tanácsnak a DISZ-nek nyújtandó segítségéről. Ilyesmit nem szükséges a DISZ munkatervébe bevenni, de ha már belekerült, az nem baj. A hiba ott van, hogy nem írták meg konkrétan, milyen kézzelfogható segítséget ad az egyes akcióhoz a tanács. „A községi tanács a lehetőségekhez mérten a DISZ ifjúság részére anyagi támogatást fog nyújtani’* — írja a terv. Az ilyen meghatározás semmit nem ad.

összefoglalva: alapjában véve helyes és életrevaló a parasznyaiak munkaterve. Sok helyes kezdeményezés szerepel benne, elég konkrét. Javasoljuk, hogy az alapszervezetek alkalmazzák tapasztalatait és okuljanak hibáin.

B sátoraljaújhelyi és a szerencsi járásban befelezték az őszi kenyérgabona vetését

A Minisztertanács legutóbbi határozata előírja, hogy november első felében minden megyében, járásban, községben be kell fejezni az őszi vetést. A sátoraljaújhelyi és az encsi járás termelőszövetkezetei* egyénileg dolgozó parasztjai megszívlelték a Minisztertanács határozatát — s a tegnapi nap folyamán, mindkét járásban földbe tették az utolsó szem kenyérgabona vetőmagot is.

Sajnos ez a nagyszerű munkalendüiet, amely ebben a két járásban megvolt, nem tapasztalható mindenütt. Több községben nem tettek meg mindent a Minisztertanács és a Központi Vezetőség határozatának megvalósítására, nem hajtották végre a felsőbb szervek utasításait. A november 12-i értékelés szerint Sajónémeti község 24, Center 22, Susa 32, Egerlövő 55 százalékra áll a vetésterv teljesítésével. Nincs helye most a sok beszédnek. A legsürgősebben cselekedni kell ezekben a községekben, de mindenütt ahol lemaradás mutatkozik a vetésben. A legrövidebb időn belül fejezze be minden járás, község, termelőszövetkezet, egyénileg dolgozó paraszt az ősziek vetését. Vegyenek példát a sátoraljaújhelyi és a szerencsi járás termelőszövetkezeteitől és egyénileg dolgozó parasztjaitól. Úgy dolgozzanak, hogy minél hamarabb jelenthessük: Borsodmegye dolgozó parasztjai maradéktalanul eleget tettek kötelezettségüknek — teljesítették a vetéstervet.

A Minisztertanács rendelete

a földhasználók személyében és a földek művelési ágában bekövetkezett változásokról

A Minisztertanács rendelete alapján az 1955 július 1-e után megkötött haszonbérleti és részesbérleti szerződések érvényességéhez a községi tanácsok végrehajtóbizottságainak jóváhagyása szükséges. A jóvá nem hagyott szerződéseket a földnyilvántartásokon nem vezetik keresztül s így a beadási, az adófizetési kötelezettség megállapításánál figyelmen kívül hagyják.

A községi tanács v. b. — a szerződést csak akkor hagyhatja jóvá, ha a szerződés nem kizsákmányoló jellegű és azt a termelés érdekei, valamint a felek személyes körülményei indokolják. Ezeken kivül a jóváhagyás feltétele még, hogy az 1955. évi gazdalajstromban feltüntetett terület nagysága és kataszteri tiszta jövedelme alapján megállapított terménybeadási kötelezettség ne csökkenjen, illetőleg csökkenés esetén a különbözet beadását 1956. évtől kezdődően a szerződés időtartama alatt az új használó írásban köteles vállalni;

A szerződéseket a rendeletben előírt formában írásban kell a tanács v. b.-hez benyújtani.

Az 1955 október 25-e után kötött tulajdonátruházási szerződések jóváhagyásának ugyancsak feltétele, hogy a terménybeadási kötelezettség ne csökkenjen, illetőleg a különbözet beadását az új tulajdonosnak vállalnia kell:

Ezek a rendelkezések nem vonatkoznak a hatósági intézkedés alapján, valamint a mezőgazdasági termelőszövetkezetekbe való belépés, öröklés, illetőleg az állami tartalékföldek hasznosítása következtében beállott földhasználati változások eseteire.

A rendelet a továbbiakban kimondja, hogy szárító és rét művelési ágban nyilvántartott földrészleteket legelőre, szőlőről pedig bármely más művelési ágra átvezetni csak a járási tanács v. b.-a mezőgazdasági osztályának engedélyével lehet. Az egyéb művelési ágváltozások átvezetése továbbra is az eddig érvényben lévő szabályok szerint történik; Ez a rendelkezés nem vonatkozik a szőlő kivágásának engedélyezésére: A művelési ágváltoztatás engedélyezése iránti kérelmet a községi tanács vb-hez kell előterjeszteni.

A rendelet végül kimondja, hogy a földhasználók személyében és a földek művelési ágában bekövetkezett változást csak akkor lehet az 1956. évi beadási kötelezettség megállapításánál figyelembe venni* ha a változást a tulajdonos (használó) legkésőbb nov. 30-ig a föld fekvése szerint illetékes községi tanács vb.-ánál bejelenti. Minden termelőnek érdeke tehát, hogy az 1955; évi gazdalajstromban feltüntetett területéhez képest azóta bekövetkezett változásokat — okmányokkal igazolva — az előírt határidőre bejelentse. (MTI)

— A Szovjetunió rádióaktív készülékek kísérleti laboratóriumában olyan új készüléket szerkesztettek* amellyel kívülről meg lehet állapítani a 2 centimétertől 7 méterig terjedő átmérőjű zárt tartályok, illetve csövek tartalmának savállományát* A készülék rádióaktív sugarak segítségével működik.

— ŰJ-DELHIBEN az ipari kiállítás egyik legvonzóbb darabja a drezdai egészségügyi múzeum üvegembere, amelyet a sajtó „a világ nyolcadik csodájának“ nevez. Az üvegember, amely pontos képet ad az emberi test felépítéséről és belső szerveiről, India négy legfontosabb nyelvén — köztük hindu nyelven is automatikusan felvilágosítást ad a belső szervek funkciójáról.

¥11

Éépla László:

I

németországi élmények

Előttem a végtelen tenger...

Reggel szokatlan zajra ébredtem. Mintha valami hegyóriás korgó gyomrait, hallanám. A dübörgő hang hol elhalkul, hol erőteljesebb, majd hirtelen zümmögéssé változik, hogy aztán újból kitörjön, s megrázza talpam alatt a földet, fejem fölött a házat.

Kitártam az ablakot — s megláttam a végtelen tengert* A felkelő nap sugarai ezernyi színben pompáztak a víz tükrén. Fehértarajos, tajtékzó hullámok rohantak a part felé, mintha el akarnák söpörni az útjukban álló évszázados szvk- lakat. A tenger felett széttárt szárnyú fehér sirályokat dobált ide-oda a szél, s közben egy-egy pillanatra vércse módjára csapiak le a vízben úszkáló zsákmányra.

A tenger zúgásától alig lehetett hallani a tér deaf elül összetűzött szoknyájú, kedvesarcú leányok dalát, kik színes kavicsot es kagylót gyűjtöttek vedreikbe. Sikongtak, nevettek, amint egy-egy pajkosabb hullám felmerészkedett a sziklák te bejere, hogy apró gyöngyszemeivel arconcsókolja a hajladozó lányokat.

Messze, messze, a szemhatár végén, hol meggörbül a tenger hata, óceánjáró gőzösök szelték a vizet, s gazdag zsákmánnyal teli kurta-furcsa halászhajók iparkodtak a kikötő jele.

Csodálatos látvány volt ez nekem, ki most itt, a heili- gendarmni partokon láttam először tengert. Váratlan is volt a látvány, mert vendéglátóim nem mondták meg az éjjeli amikor megérkeztünk, hogy a tenger mellett vagyunk.

Heiligendamm tengerparti üdülő. A part mellett úgy nyúlnak végig a munkásszállók, mint óriási, fejnélküli fehér hattyúk.

Heüigendammlól mindössze 20 percnyire van a Keleti- tenger egyik legforgalmasabb kikötővárosa: Rostock. Szláv eredetű város, még a XI. században alapította Rosztokup fejedelem. Szép város, teli műemlékekkel, s az építőművészet remeikéivel. Bátran nevezhetném piros városnak is, mert az épületek többnyire különleges vörös téglákból valók. Más építőanyag kevésbé bírja a tenger sós-párás levegőjét, salétrom rakódik rá, s hamarabb végez vele az idő vasfoga.

A 165 ezer lélekszámú Rostock lakóinak jelentős része megmaradt az ősi foglalkozás, a halászat mellett. Másrészük hajóépítéssel, kereskedelemmel foglalkozik. Itt van Észak- Németország legrégibb, 1419-ben épült egyeteme is, kilenc fakultással, s 3 ezer diákkal.

■A város legforgalmasabb része — természetesen — a kikötő, amelyet jelen pillanatban bővítenék 55 millió márkás költséggel. A világ különböző tájairól érkeznek ide hajók, de leginkább a Szovjetunióból, Finnországból, Svédországból, Dániából és Norvégiából. Hetente általában, négy tengerjáró váll be“, megrakva szovjet búzáival, finn fával, olasz narancs- tsal ée citrommal, s déligyümölcsökkel.

A kikötő egyrészét a Neptun hajógyár foglalja el. No, itt aztán bőven akad látnivaló. Alig ocsúdtam fel az egyik'ámulatból, máris más csodálkoznivaló vonta magára a figyelmemet. Az óriási szerelőcsarnokokban hatalmas gépek könnyedén metélik az acéllemezt, s más gépek pedig olyanformára hajlítják, amilyen formájú hajót akarnak építeni. A szerelőcsarnokokban csak a hajó vázát állítják össze, majd vízre bocsátják, s itt építik fel teljesen. Van, amelyik négy hónapig, de olyan is van, amelyik csaknem egy évig készül; a nagyságától függ. Az a Bulgária számára készített tengerjáró, amelyiket kivül-belül megcsodáltam.

1.. és ma

(A helyi személyszállító befut a warnetnündei kikötőbe.)

pontosan 10 hónapig épült. Pedig ez még nem is olyan nagy hajó. („Csak” kétszer olyan hosszú, mint a villanyrendőr és a szerkesztőség közötti távolság. A hajócsavarnak csupán egyetlen levele kétszer akkora, mint én* pedig én már csak jókora

ember vagyak!) Bizony, eleinte csak hüledeztem, hagy egy ekkora nagy jószágot, hogy tud egyetlen ember eligazítani a végtelen tengeren. Hát hiába, ez a technika: egy gombnyomás s működésbe lép a gépek és műszerek ezernyi sokasága. Eszem- . bejutott az a szovjet dal, amely azt

mondja: „Kapitány, kapitány, fő a jókedv!“ Hát ez bizony kell is egy ekkora hajón, no meg hidegvér és pontosság. Vgy látomásra még csak lelkendeztem a matróz előtt, de mikor felvittek arra az istentelenül magas árbocra, akkor elhatároztam, hogy én bizony már ebben az életben nem leszek matróz. Még sak a parton voltunk, s odafent úgy kóválygott velem az árboc, hogy majdnem tengeri betegséget kaptam. Hát -még a nyílt tengeren!... Mint mondják, 7—8 méter kilengése is van az árbocnak.

A hajó kajütjeiben valamivel bírhatóbb. Igaz, itt is csak olyan ágyban tud aludni az ember, amelyik egy idom- taUm nagy kosárhoz hasonlít. A székek meg oda vannak szögelve a padlóhoz, sőt, hogy a hajó szakácsa se mérgelődjön, a fazekakat is odaerősítették a tűzhelyre.

H*

Hanem ami azt illeti, a Neptun hajógyár melletti halkombinát sem méltatlanabb a csodálatra.

Egy halászhajó mintegy két órával ezelőtt futott be a kikötőbe. Ha jól emlékszem, hat hétig volt egyhuzamban a nyílt tengeren. Micsoda forgalom van itt egy-egy ilyen hajó megérkezésekor. Rokonok, ismerősök lepik el a fedélzetet, s ölelgetik rég látott kedveseiket, barátaikat. Búvárok szállnak le a mélybe, hogy átvizsgálják a hajó fenekét, nincs-e sérülés. Közben pattognak a vezényszavak, s a nagy látás-futásban a hajó oldalához erősítik a futószalagokat, melyek a feldolgozóüzembe szállítják a hajó jéggel bélelt belsejéből a beringet. Egy-egy halászhajó 500.000 kilogramm halat hoz, az üzem pedig havonta mintegy 740 tonna beringet dolgoz fel. A munka nagyrészét gépek végzik. Komoly segítséget jelent az a gép, amely egy óra alatt 240 kilogramm halat megtisztít. Ugyancsak gépi berendezés konzerválja a magyar paradicsommal készített paradicsomos-halat. Ezenkívül tonnaszámra állítják elő a füstöltheringet, a pácolt és sült halat. Az utóbbit úgy készítik, hogy egy hatalmas üstbe olajat öntenek, s amikor az olaj eléri a 180 fok hőmérsékletet, akkor keresztül- eresztik rajta a felvagdalt beringet.

A látványon kívül két emlékem maradt a halkombinátból. Egyik: még napok múlva is húzódoztak tőlem a délnémet emberek, úgy áradt belőlem a sóshering szaga. Másik: életemben még soha nem gyötört olyan kínzó szomjúság* mint akkor napokon át. Hiszen vem azért ettem én a beringet, mintha nagyon kívántaim volna, hanem azért, mert jó- szívvel kínálták és újdonság volt. Ráadásul még a víz is sós volt, nekem szokatlan, szinte ihataitlan.

No, de ennyit igazán megért, hogy láthattam a tengert. Hanem azért, ha ezentúl tengert látok, vagy tengerre gondolok ==> kering nélkül képzelem el. (Folytatjuk)

Egykor...