Észak-Magyarország, 1955. november (12. évfolyam, 258-281. szám)

1955-11-12 / 266. szám

HwxnAal, ÍT951Í, november TS. ÉSZAKMAGTABORSZAG 3 Párt és pártépítés ☆ Az operatív vezetés jó példája Rendkívüli párlvezelőaégi ülés a kurityáni bányában A borsodi tröszt egyik bányájá­ban, Kurityánban november 10-én rendkívüli ülésre ült össze a párt- szervezet vezetősége. A megbeszélés tárgya a terv teljesítése volt. Ha valaki a bánya napi teljesítményei­nek alakulását vizsgálja, nemigen látja okát a rendkívüli vezetőségi ülésnek. A kurityániak szeptember­ben átlag 008.7, októberben már 648.8 tonnát, novemberben pedig átlag 712.9 tonna szenet küldtek a felszínre naponta. A bánya tehát néhány hét alatt több mint száz tonnával növelte napi teljesítményét. Két nappal ez­előtt, e hó 8-án viszont csak 82.2 szá­zalékra teljesítette tervét. Ez az egy nap adott volna okot a vezetőségi ülés összehívására? Nem túlzás -e egyetlen rossz nap miatt összehívni a rendkívüli ülést? Nem, Káli Lajos elvtársnak, a pártszervezet titkárá­nak szavai meggyőztek erről. „Napról napra olvashatjuk a lapok­ban s hallhatjuk a rádióban, hogy trösztünk, a Borsodi Szénbányászati Tröszt jelenleg a magyar szénbányá­szat sereghajtója: adóssága ma már több mint 140.000 tonna. Mi kuri­tyániak persze kijelenthetnénk, hogy a harmadik negyedévet túlteljesítés­sel fejeztük be, az adóssággal tehát törődjenek azok, akik csinálták. Vilá­gos azonban, hogy nem helyezkedhe­tünk erre az álláspontra. Az ország­nak szén kell s tőlünk azt várják, hogy (függetlenül attól, miképp ke­letkezett az adósság ) feszítsük meg erőnket s adjunk annyi szenet, amennyit csak bírunk. De nem lehe­tünk egykedvűek azért sem, mert októberben felemelték a tervünket s nekünk ezt a felemelt tervet is fel­tétlenül teljesítenünk kell.“ Urbán elvtárs, a főmérnök néhány adattal kiegészítette Káli elvtárs sza­vait: „Szeptemberben átlagos 608 7 tonnás teljesítménnyel US százalékot értünk el. Októberben pedig ennél jóval nagyobb, 648.8 tonnás napi tel­jesítménnyel csak 94 százalékot. No­vemberi erőfeszítéseinkből eddig ép­pen csak 100 százalékra futotta, s elég egy gyenge vart, hogy 100 szá­zalék alá cstísszunk." Az ülésre meghívták az üzem fele­lős műszaki vezetőit is. A főmérnö­kön kívül ott volt a bányamester, a főaknász, a körletaknászok, a gépé­szet vezetője és jónéhány kiváló bá­nyász. Az ülésen tizen szólaltak fel s mindannyian amellett foglaltak ál­lást, hogy a felemelt terv — ha nem is könnyen, de — teljesíthető. Sza­vaik nyomatékául mindjárt rámutat­tak az üzem belső tartalékainak egész sorára. Legtöbben a fa- és az ürescsille-ellátás megjavítását sür­gették. Bari elvtárs frontmester ki­jelentette: „Pa nélkül nem dolgozha­tunk. A felügyelet biztosítsa, hogy akiket fahordásra állítottak be, azok végezzék rendesen kötelességüket.“ Sok szó esett a gépek jobb karban­tartásáról: a fronton néha fél órát megy és órákat áll a kaparószalag. Gyakori a szállítópályákon a kötél­szakadás is. Sokan megsértik a munkafegyelmet: a munkaidő vége előtt már lehet látni hazafelé szál­lingózó embereket s leszálláskor is sok az ácsorgás. Hangsúlyozták, hogy ilyesminek nincs helye, a 480 perc tisztességes kidolgozásával sokat nverhetnek. Többen az élelmiszer- ellátás hibáit vetették fel. Sürgősen orvosolni kell a kurityáni bányászok panaszait. A kurityáni pártszervezet vezető­ségi ülése nemcsak azért volt rend­kívüli, mert a szokásostól eltérő idő­ben hívták össze, hanem azért is, mert ma még elég ritka dolog, hogy valamely pártszervezet ilyen gyorsan, operatíven reagáljon a termelés fi­gyelmeztető jeleire. Volt azonban fogyatékossága is ennek a vezetőségi ülésnek: rámuta­tott ugyan a hibákra, de nem jelölte meg személy szerint a kommunisták és az egész pártszervezet feladatait a hibák elleni harcban. Ha például a gének körüli hibákról szólva meg­mondták volna, hogv mit tegyenek a géoészek között dolgozó kommunis­ták és DISZ-tagok a rendszeres kar­bantartásért és a gondos gépiavító- sért, ha elhatározták volna, hogvan fogia ellenőrizni a pártszervezet a karbantartást s a többi műszaki te­endőt. amelvről szó esett — akkor maradéktalanul betöltötte volna fel­adatát az ülés. De e fogyatékosság figyelembevételével is mondhattuk; példamutatóan cselekedjek a kuri­tyáni pártszervezet vezetői. GONDOS ERNŐ (Megjelent a ..Szabad Nép“ novem­ber 11.-i számában.) a timmsMß Értesítjük a szakosított tanfolyam filozófia I—II. évfolyamára iáró megyei propagandistákat és hallga­tókat, hogy részükre az első témá­ból november 12-én. szombaton dél­után 2 órakor tart luk az első kon­ferenciát, íSelyemrét 1.) Értesít lük a magyar párttörténet I—II. évfolyamának azon propagan­distáit és hallgatóit, akik a megyei konferenciára lettek beosztva és azon november S-én nem vettek részt, hogy részükre november 12-én, szombaton délután 2 órakor pótkonferenciát tartunk az első té­mából. A szakosított tanfolyam SZKP történet II. évfolyamának propa­gandistái cs hallgatói részére, akik november S-én nem vettek részt a megyei konferencián. november 15-én, kedden délután 2 órakor pót- konferenciát tartunk. (Minden rtni- konferenciát Selyemrét 1. sz. alatt tartunk.) i! miskolci PárfoHtatás Háza köz'eménye A politikai Iskola és a tuandzmus- lenlnizmus propagandistái részére minden héten hétfőn, a szakosított tanfolyamok pronagandistát részére minden héten csütörtökön egész nan konzultációt tartunk. Kérjük a pro­pagandistákat, hogy az anyaggal kapcsolatos nieg nem értett vagv vi­tás kérdéseikkel keressék fel a hét­fői és a csütörtöki nap folyamán az elméleti tanácsadót. A szakosított tanfolyam SZKP történet I—II. évfolyama, valamint a Magyar Párttörténet II. évfolya­ma részére „Kabinetünkben" kiállí­tást rendeztünk. A kiállítások min­dennap 8 órától este 11 óráig megte­kinthetők. Minden oktatási forma propagan­distái részére a nyugodt tanulás biztosítva van, de biztosítva van az Irodalom Is a Pártoktatás Házában. A tanuló szobák reggel 8 órától munkananokon este 11 óráig igény­be vehetők. „Anyák iskolája“ előadássorozat Miskolcon A Magyar Vöröskereszt Miskolc városi szervezete a terhes és kisgyer­mekes anyák, érdeklődő lányok és asszonyok részére öthotes tan folya­mot indít nov. 16-án, a vöröskereszt városi szervezetének helyiségében (Miskolc, Városi Tanács, III. udvar). Az előadásokat hetenkirrt kétszer, szerdán és pénteken délután 5 órától fél 7-ig tartják meg. A tanfolyam végeztével nem kell vizsgázniuk a hallgatóiknak. Az „Anyák iskolájá“- ban jelentkezni lehet november 15-ig, a, Magyar Vöröskereszt Mis­kolc városi szervezeténél. Jobb politikai munkát, több határozottságot a begyűjtésben Sa jószentpéteren Ha néhány megyaszói, vagy mezőkeresztesi dolgozó paraszt el­látogatna Sajószentpéterre község­nézni, alighanem szemrehányással illetné az ottlévőket. Mert mit ta­pasztalnának? Azt, hogy baj van a kötelességteljesítéssel; a beadással és a vetéssel, s mindkettőben a kommunista példamutatással. Is­mervén a megyaszóiakat, aligha­nem így fogalmaznák meg a bú­csúbeszédet: ......Sehogy nincs ez rendjén gazdatársak! Mintha ti egy másik világban élnétek, s nem azért fáradoznátok, amiért mi. Mert nézzük csak elsőben a be­adást, amiben nagyon gyengén áll­tok. Annyi az adósságtok, hogy ha nekünk csak a fele volna, menten leülnénk szégyenünkben. Pedig benneteket is úgy segít az állam, mint bennünket, nálatok is úgy megváltozott az élet tíz esztendő alatt, mint nálunk, — vagy talán még jobban, hiszen ti itt vagytok az ipar központjában.” A megyaszói kommunisták meg így boncolgatnák a tapasztaltakat: — Rosszul dolgoztok ti, sajószent- péteri elvtársak. Mintha rátok nem j.. vonatkoznának a párthatároza­tok! Mit hajtottatok végre mondjuk a megyei pártaktíva határozatai­ból? Mezszüntettétek az adósságot? Nem! Megfelelő határozottsággal, (méllyel harcoltatok a község be­csületéért, a kötelesség teljesítésé­ért? Nem! Latba vetettetek-e min­den erőt kommunista módra? cm ... Ez a hiba! Nálunk minden kommunista, népnevelő a kötelességteljesítésről beszélt azokkal, akik lemaradtak, .em pihentünk, amis rendbe nem tettük a szénánkat. És rendbe le­hetett tenni, mert nem az volt ná­lunk se a baj, hogy a dolgozó pa­rasztok helytelenítették volna, amit a párt. a kormány akar, ha­nem az, hogy nem értették világo­san, miért éppen úgy kell, ahogy n határozatok mondják. De most már ért’ mindenki. Úgy értik, hogv ha netalán valamelyik gazda késle­kedne a beadással, vagy a vetéssel, már nem is mi szólunk neki. ha­nem a töbiek. Próbáljatok ti is így '’olgozmi, elvtársak, mert a mostani állapotokért elsősorban ti vagytok a felelősek!.;; így mondanák a megva- szóiak és jogosan mondanák, mert Sa jószentpéteren sok dolgozó pa­raszt adósa az államnak. A begyűj­tési megbízottak még csak nem is próbáltak úgy dolgozni, ahogyan a határozatok mondják, s az ország érdeke megkívánná. Szlovik Fri- gves megbízott például azt mondja: „Nekem az az álláspontom, hogy váróik. Bízok az emberekben .. A valóságban Szlovik Frigyes a notórius adósokban, s a ku- lákokiban bízik, abban, hogy „majd teljesítik az előírást“. De nem tel­jesítik! Miért tennék, amikor senki sem szól hozzájuk! Néhány adóst ugyan felkeresett már Varraszló Imre, a másik megbízott, de persze eredménytelenül... Hogy mennyi a hátráiékos dolgozó parasztok száma Sajószentpéteren, azt a be­gyűjtési hivatal sem tudja meg­mondani. Hogyan is tudná, amikor nem úgy vezeti az adminisztrációt, ahogy a szabályzat előírja. Olyan káoszt teremtettek a papírokban, hogy ember legyen a talpán, aki eligazodik rajta. Nem is tudják hát, kinek kellene szólni, kivel kel­lene beszélgetni. Igaz ugyan, hogy nem lehet meg­állni a begyűjtési megbízottak fele­lősségénél. A pártszervezet, a ta­nács felelőssége nem kisebb, mint az övék. A pártszervezet csak ad­dig ment el, hogy e6etről-esetre helyzetjelentéseket kért. (Persze a jelentések olyanok voltak, mint az adminisztráció.) Többet nem tett, pedig ha a párttagok, a népneve­lők felkeresik a dolgozó paraszto­kat, ha a párthatározat végrehajtá­sára fordítják az erőt, akkor ma közel sem lenne annyi a kötelessé­gét nem teljesítő dolgozó parasztok száma Sajószentpéteren, mint amennyi van. Mennyivel nyugodtabban dolgoz­hatnának, mennyivel büszkébben nézhetnének mindenki szemébe a sa 1 ősze ntpé téri kommunistáik, ta­nácstagok, ha nem dugják asztal­itokba a párthatározatot! Ha ala­posan széjjeltekintenek a maguk portáján és megszabják; ezt és ezt kell tenni, a notórius adósoknak pedig, ha nem értenek a szép szó­ból. megmutatják, hogy* törvé­nyünk is van. Ha úgy beszélgetnek a dolgozó parasztokkal, ahogy a meyvaszói tanácstagok, g kommu­nisták tették, ekkor talán csak egy­két helyen lett volna szükség a törvény emlegetésére, vagy alkal­mazására. De mindezt eddig elmu­lasztották. Még a begyűjtési meg­bízottak munkáját sem ellenőriz­ték úvy, ahogy kellet volna. A ni it eddig elmulasztottak Saiószentpéteren, azt most pótolni kell. A kötelesség az kötelesség Sa- jészentpéteren éppúgy, mint Me- gyaszón, vagy Mezőkeresztesen! BARCSA SÁNDOR — Az edelényi Járási könyvtár öt oldalas könyvjegyzéket készíttetett, melyet elküldött a járás 12 termelő- szövetkezetének. A tsz-ek tagsága a jegyzék segítségével a mezőgazdasá­gi szakkönyveket fokozottabb mér­tékben felhasználhatja munkájához^ Csata Lriszló: »II émetországi élmények A hírneves dióseyöri munkásoknak — Ezeket a tervrajzokat és ezt a két esztergakést a hírneves diósgyőri elvtársaknak küldjük aján­dékba — igy szólt a leipzigi Kirov Művek párttitkára és kezembe nyomta az ajándékokai. — Ezenkívül — mondta tovább — tolmácsolja az elv-> társ üdvözletünket. Jó egészséget, jó munkát kívánunk vala­mennyi diósgyőri munkásnak, ök bizonyára még nem sokat hallottak rólunk, hiszen nemrégiben még csak kis üzem vol­tunk. S hogy ők is tudják kik vagyunk, mit csinálunk, ké­rem, közölje velük a következőket: ~ Üzemünk, amely 1945-ben még csupán 500 munkást számlált, — a múlt esztendőben szovjet érdekeltségű vállalat volt, — ma pontosan tízszeresére növekedett. A szovjet mér­nökök t-’bövítették, s amikor 1955 január 1-én átadták népi vagyonként, már 5000 munkás dolgozott gyárunkban. Sínen közlekedő és hernyótalpas emelőd arukat gyártunk. Ez a 11 gépóriás, amelyek előtt állunk, indulásra kész Kínába. Szál­lítunk a világ különböző tájaira. Havonta 24 darut készítünk. — S ami az életünket illeti? Hát tessék körülnézni. Körülnéztem. Itt is, mea a 29 ezer munkást foglalkoz­tató Leuna műveknél is. Az utóbbi hatalmas vegyianyag gyár. Tapasztaltam, hogv megelégedetten élnek a német mun­kások. És nem kis csodálattal értesültem arról. hogy jófor­mán ismeretlen a munkafegyelem ellen elkövetett vétség. Szinte kézzelfogható bizonuí*ékót láttam annak, mennyire átérti a német munkásosztály jelenlegi történelmi feladatát. Képesek arra. hogy esténként csoportokba összeverődnek a modern klubházakban (ez új ez ő életükben, azelőtt vem lé­tezett ilyesmi), s egy pohár sör mellett a könyvtárból kői-. csönzött szakkönyvek és szakfolyóiratok seoítséoével órákon át törik fejüket, miként lehetnének a technika fejlesztése, a többtermclés előbbre lenditői A szakszervezet támonatásávéi rendkívül fellett az újító mozgalom. A Leírna műveknél dol­gozó Richard Schteehermesser ebben az évben összesen 11 újítást nyújtott be. Valamennyit elfogadták, ami összesen érzi 250 ezer márka hasznot hajt az államháztartás konyhá­jára: természetesen a sajátjára is jut belőle. Lenutóbbi újí­tásáért ezer márka jutalmat kapott. Ermébként háromszoros sztahanovista, állami kitüntetett. Az utóbbi két évben 111-145 százalékra emelkedett a keresefi arányszáma. Mikor gratu­láltam neki, csupán ennyit mondott: nézze, Genosse (elvbirs), nekünk is célunk a szocializmus. Nem íny mondta: nekem, hanem: nekünk! S azt hiszem, rz kifejezi a német munkás­osztály egységét, s egységes óhaját. Veled, Thälmann elvtára l — Jó, jó —- mondhatnák. És a politikai magatartás? Magam is hasonló kérdést intéztem az egyik pártfunkcioná­riushoz. Bevallom, utólag szégyenkezem kissé. A pártfunk­cionárius így szólt: ‘— Nem tudom mit értesz politikai magatartás alatt. Hát nem politikai színvallás, illetve hitvallás az, ha valaki a munkában becsülettel töri magát a holnapért? S hogy miként képzeli a német munkásosztály a hol­napot, arról még aznap este meggyőződhettem. Ami hiány­érzetem volt még, azt teljesen eloszlatta az a film. amelyet Ernst Thálmannról, a kivégzett hős kommunistáról láttam Halleeban. A német munkásosztály tudatában szinte fanatikusan él elvesztett vezérének, Thälmannak emléke. Valahányszor megjelent a vásznon, - szónoklatot tartott, vagy valami ne­mes dolgot cselekedett, a nézőtéren tapsorkán rá.harzott vé­gig. S amikor Hitlert és bűntársad mutatta a film, a sorok közt mindannyiszor végigzúgott: Pfuj! Nem tudom W lehetett a mellettem lévő páholyban az a középkorú házaspár, amely végigkönnyezte az előadást. De meggyőződésem, hogy akit egy mártír kommunista éle*e és megöletése megkönnvezfet — becsületes ember lehet. És azon v estén nagyon sok könnyes szemet láttam ... És még valamit. Előadás után minden különösebb szer­vezés nélkül sorba álimk az emberek, s együttesen m^imtel- tek végig az utcákon Valami hasonló szövegű dalt énekeltek: „Veled. Thalmann elvtárs .. " Szén dal. Zenébe most is a fülemben muzsikál. Amikor két SS-pribék kivezette cellájából Thálmannt, megkérdezték tőle: — Thälmann, tudja-e mi következik? Thälmann elértette, hoay a kivégzésre céloznak. Fel­emelte felét és büszkén telelte: — Tudom. Az úi Németország születése. Száll a dal... „Thälmann elvtárs, nem áldoztad életed hiába..." Nem! Még egyszer nem lehet a fasizmus bilincsébe verni a német munkásosztályt. L'dvözlpt a Wilhelm Pieck-eyár muniásóinak A laurhammeri Rákosi Mátyás Művek kann iában nagy darab, mosolygós szemű, szőke ember fogadott. Baltában ma­gyar zászlót tartott, jobbjával — csak úgy félkarral — iste­nesen összeropogtatott, ahogy megölelt. — Szábadsag, elvtars! Jóleső érzés volt magyar szót hallani — még ha nem is hibátlan magyarsággal. Este volt. Az óriáskohókból kicsapó lángnyelvek ró­zsás-pirosra festették a 1guchammeri ég aliát. Ez utóbbi mon­datot nem a líraiság kedvéért írtam le. Ugyanis a magasból szitáló daraszerű valami késztetett arra, hogy az időjárást i— .................. ■ i .—— kémleljem. Később tudtam meg, hogy se nem eső, se nem hó. hanem szénpor szitál a levegőből. Naponta összesen 24 tonnányi. A német mér­nökök nemrégiben spekuláltak ki olyan porelszívó berendezést, amely jövőre már teliescn tisztán tartja a gyárterület levegőjét. Nem utolsósor­ban haszonnal is jár, hiszen a szénpor kiváló vegyianyagok alapanyaga. Miközben az óriáskohók között végigvonuló széles úton haladtunk, kísérőm, az üzem párttitkára, Theodor Gersler a — jellegénél fogva a vilánon egyedülálló — gyárról beszélt. — Mindenekelőtt úgy nézz körül, hogy Rákosi elvtárs is itt járt 1952-ben. S mindezt oly természetes büszkeséggel mondta, mint­ha legalábbis ő lenne a magyar s én német. — Mo pedig terepszemlét tartunk — jelentette ki. Ez peöirlen abbé] állt fölmásztunk — jobbén mondva csak én másztam. Theodor mókus módjára futott előttem — az egyik óriiskohó nényemelet magas tornyába. Innen nemcsak a gyárat. de magát Lauchammert is. ezt a 38.000 lelket számláló, völgvbeszorult várost is végig lehet szemlélni négy nnmiüzemével együtt. Ezek között leananyóbb — nem a munkáslét számba gondolok — a Rákosi Művek. Minden fizikai munkát népi erő végez. Mint már említettem,, a vilánon egyedülálló, mivel csu­pán itt állítanak elő larva széniből manas hőfokú kokszot. Eoy héttel ezelőtt — tehát október 12-én — ünnepélyes kül­sősének között épp a miVíonsndtk tonna kokszot bocsátották útiára. Kokszon kMIl előállítanak könnyű és közápelaiat, phenolt és többek közölt szurkot,. A gyár a háború előtt ap­rócska kémiai üzem volt, néhányszáz, munkással. A háború alatt pedig teliesen tönkrement. Néhány esztendővel ezelőtt építették újjá. kibővítették, s mintegy háromneoyed milliárd márkit fftk-tptt^k az i1%°™ A kemencékhez sziikse­ges szilíkátot Magyarország szállította. Amikor úgy-ahogy megismerkedtem a gyárral, s a gyártási folyamatokkal, a pártirodában folytattuk tovább a beszélgetést. — Mi újság Győrben? Elmondtam, hogy szépen épül. már majdnem össze­olvadt Miskolcról. Később, env sor félreértés után derült ki, ho<ry én Diósgyőrt (szűkebb hazámat) gondoltam, 6 pedig nagy Győrt értette. — Mert ott maoam is ismerős vaai/ok ám. ismerem lakatos, Gőgös, Porubszki és MAthé elvtársakat. Üdvözlöm őket, s a Wilhelm Pieck valamennyi munkását. Kívánok ne­kik jó egészséget és jó munkát. Kicsit rondolkorott. aztán ennyit tett hozzá: . — Add át jókívánságainkat Rákosi elvtársnak is. S ezt oly természetese■ mondta, mintha meg lenne győződve róla, hogy legalább is mindennap elér az a szeren­cse, hogy Rákosi eítiíár'—i tni*ikozhatom. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom