Észak-Magyarország, 1955. november (12. évfolyam, 258-281. szám)
1955-11-02 / 258. szám
Szerda» 19.'f>. november 2. É$B AK?-t ÁGIT AROJtS SAG 3 CÁ z encsi tanács örömei és gondjai Ha idegen érkezik egy község- be — külömsen járási székhelyre —, tiem igen kérdezősködik a tanácshoz utón. Tudja, hogy az az épület, amelyben a község dolgait intézik, ahol a falu népének választottjai tanácskoznak, csakis a főutcán, vagy a főtéren lehet. Encseti hiába nézegeti az ember a főutca házainak homlokzatát, *hogy megpillantsa a községi tanács feliratát. Végül mégis csak kérdezősködni kell, s hosszas útbaigazítás után egy kis jelentéktelen falusi házhoz jutunk el, amelynek udvarán kiteregetett vizesruhák erdeje közt látjuk meg a tanácsháza ajtaját. Két kis helyiség, egy ajtóval elválasztva a mellette lévő lakástól — ez az encsi községi íonócs helyisége. Az első szobában foglal helyet a begyűjtési megbízott, az agronómus, a belső szobában pedig az elnök, a titkár és az adminisztrátor. A földön feltornyozott aktáJc, amelyeket nem tudnak hova tenni. Csendesen kell beszélni, mert a szomszédos magánlakásba minden szót áthallatszik. — Bizony nehezen boldogulunk ebben a szűkös irodában — mondja Krupinszki Béla tanácselnök. — De hiszen a tanács a község feje! Hogy lehet az, hogy nem tud magának megfelelő helyiséget biztosítani? — kérdezzük csodálkozva. — Ez sajnos — legyint az elnök — nem megy olyan könryyen. Lakásokat nem lehet átaJ/ikítani iro- dává, de meg úgy sok problémánk van a lakárkérdésekkel. Közületi épületet nem vehetnének igénybe?, — Igénybe vehetnénk, azaz valamilyen cserével meg lehetne oldani a nehézséget, de hát a közületi épületekkel a járási tanács gazdálkodik. Kitűnik a további beszélgetésből, hogy a bajon a járási tanács tudna segíteni — ha akarna. Csakhogy — úgy látszik éppen az akarat hiányzik. Az elnök asztalán virággal díszített, színes ceruzával címzett meghívó fekszik. Megkérdezzük, hova hivatalos? — Az úttörők küldték — mondja. — RajtanácsülésUk lesz délután, s oda hívtak a titkár elvtárssal együtt. — Vgy látszik jó a kapcsolat az iskola és a tanács között. — Megteszünk ennek érdekében mindent, ami tőlünk telik. A múlt- korában panaszkodtak a kispajtások, hogy nagyon huzatos a folyosó, ezért a bejáratot más oldalra helyeztük át. — Eleget tesznek a meghívásnak? — Az csak, természetes — ütközik meg s, kérdésen az elnök. — Ennyi jdőt feltétlenül kell szakit a- nuj-e, nem csaphatjuk be a gyereküket. Szóbakerül a beadás és az adófizetés is. Erről a titkár elvtárs mond el néhány adatot. A község 106 százalékra teljesítette kenyér- gabona beadási tervét. Sajnos, a sertésbeadással már nem állnak ilyen jól, mert több mint 20 mázsa hátrálékuk van. De az adóelőírást túlteljesítették. — Lenne még egy-két panaszunk — csap át más témára az elnök. — Nem vagyunk megelégedve a Megyei Tatarozó Vállalat munkájával. Tavaly szeptember óta épít egy 12 lakásos fyérházat, amely sehogy sem akar elkészülni. Már háromszor is meghosszabbították a határidőt, s ha így haladnak, a legutóbb kitűzött december 31-re sem ltészülnek el. — Másik panaszunk a közellátással kapcsolatos — veszi át a szót a tanácstitkár. — Ha idegen érkezik a faluba, nehezen tud valamilyen élelmet vásárolni magának, nagyon ritkán kapunk hentesárut és akkor is csak keveset. Az elnök elvtárs úgy látszik meg- sokallja, hogy annyit panaszkodnak, s önérzetesen hozzáteszi: — De nehogy azt gondolják ezek- után, hogy Encsen minden rossz. Vannak eredményeink is. 300 méteres utat, s 300 méteres járdát építtetett a tanács. Már készítik a népkertet, amelyben majd jövő nyáron szórakozik a lakosság. Szabadtéri színpad épül, s lesz teke-válya is A gyerekek hintája már elkészült. — 13 ezer forint maradt a faluban a békekölcsön jegyzésből. Ezen a pénzen kikövezzük a Zója-utrát. Már hidat is építettünk, s egy korszerű apaállatistállót. Ilyen örömei és gondjai van. nak az encsi községi tanácsnak. Mindenesetre a bajok egyik részén •— az új tanácsház kiválasztásán — a községi tanács is tudna segíteni, ha kissé élelmesebb lenne, s ha határozottabban követelné a járási tanácstól a kérdés megoldását. (A. I.) Adjunk az ifjúság Gyakran szó esik arról, hogy ifjúságunk teli van kezdeményező készséggel, lelkesedéssel, ötletekkel. Ezek a nagyszerű tulajdonságok mind akadálytalanul kibontakozhatnak a szocialista munkaversenyben. De hajlamaim'.! fogva az ifjúság köpés arra is, hogy a termelési mozgalmak sajátos formáit valósítsa meg. Ilyen kezdeményezés már sok volt megyénkben — gondoljunk csak például az „ezerszemű őrsökre“ és a „Légy jó gazdája a bányagépeknek" mozgalomra. E mozgalmak jelentős hasznot hoznak a népgazdaságnak, hiszen például egyetlen ózdi „ezerszemú őrs" egy millió forint értékű rejtett tartaléknak Jött a nyomára. Minden ilyen kezdeményezésnek megvan a maga anyagi haszna. Kevesebb szó esik arról, hogy mekkora erkölcsi haszon származik belőle. Lenin, Sztálin, Kalinin, a marxizmus nagy tanítói sok cikkükben rámutattak a szocialista munka emberformáló erejére. Valóban, az az ifjú bányász, aki szabadidejében betemetett kaparóláncokat és gumiszalagokat ment ki, az a fiatal technikus, aki rejtett tartalékok után kutat, az az ifjúmunkás, aki vállalja, hogy másfélszeresére emeli gépéntK élettartamát, egyre közelebb kerül a kommunista emberideálhoz, s munkáját nem csupán saját, hanem az egész társadalom érdekében végzi. Az Ilyen emberek nevelése szocialista építésünk egyik főkövetelménye. A tapasztalatok azonban azt bizonyítják, hogy sok értékes kezdeményezésnek egy ideig nagyszerű eredményei vannak, de aztán a mozgalom ellankad és végül a feledés homályába merül. Csak egy-két ilyen példát említünk: Sződi Pál, az Ózdi Kohászati Üzemek fiatal technikusa létrehozott egy „ezerszemú őrsöt“. Rövid idő múlva az egész gyárban híre szaladt a fiatal műszakiak tetteinek. Az őrs munkájából óriási anyagi haszon származott, a mozgalom ennek ellenére még mindig nem vált tömegméretűvé, mert az üzem vezető szervei és maga a DISZ-bizottság sem adott ehhez megfelelő támogatást. Rudabányán Gulyás Lajos fiatal hányás? még az elmúlt télen mozgalmat igyekezett elindítani a gépek kapacitásának kihasználására, élettartamuk meghosszabbítására, az új technika elsajátítására. Az üzem vezetősége azonban nem segítette megfelelően a kezdeményezést. Egy harmadik példa: az egész ország ismeri a „Légy jó gazdája a bányagépeknek“ mozgalmat. Ezt a jelszót évekkel ezelőtt Ormosbányán adták ki. Ma legfeljebb csak beszélnek róla, az ormnsbányai DISZ-bizottság sok eredménytelen kísérlet után sem tudta feleleveníteni a mozgalállandó támogatást versenymozgalmainak mat az igazgatóság közömbössége miatt. Ezek csak kiragadott példák, de tömegével lehelne sorolni a hasonló eseteket. Mi a közös vonásuk ezeknek? Az, hogy lelkes fiatalemberek megvalósítottak egy-egy helyes elgondolást a termelés megjavítása, a munkaverseny érdekében. A DISZ egyes esetekben segítette őket, a vállalatvezetőség azonban jobbik esetben mosolygott rajtuk, a vóllu- kat veregette — „derék fiúk vagytok“ mondta, de gyakorlati segítséget nem adott. Megtörtént azonban gyakran az is, hogy a fiatalokat letorkolták, igyekezetüket, lelkesedésüket kotnyeleskedésnek vették, s azt tanácsolták nekik, hogy maradjanak nyugton. Ilyen esetben érthető, hogy a fiatalok támogatás híján elcsüggedtek és felhagytak okos, hasznos elgondolásaikkal. A pártszervezetnek, a szakszervezetnek és az igazgatóságnak teljes súllyal kellene fellépnie a tehetséges, nagyszerű fiatalok érdekében. Nincs olyan iparág, nincs olyan üzem, ahol ne volna tág tere a fiatalok alkotó készségének, kezdeményezéseinek. ügy kell irányítani mindenütt a fiatalok törekvéseit, hogy a népgazdasági terv szempontjából fontos, időszerű termelési problémák megoldására gyümölcsöztessük az ifjú szakemberek elképzeléseit. A vasöntödében például a selejt okozza a legtöbb bajt, legcélravezetőbb tehát a „legkisebb selejttel dolgozó ifjúmunkás“ címéért indítani versenyt ilyen üzemben. A bányászatban nagy gondot okoz a szállítás, a gyors csilleforduló megszervezése, a szállítóbrigád oknal< ezért az „aranycsilléért“ indított versenyt kellene főként A ^ayty&zacwí huták ÉS A FEKETE-FELESEK Nagyrozvágyi jegyzetek feleleveníteni. Ismeretes, hogy az el herdált bányagép és bányafa drágítja a szén önköltségét, égető kérdést oldanának meg tehát a bányákban a gépmentő brigádok. De ismételjük, az ifjúság sajátos mozgalmaira mindenütt nagy szükség ven. Külön meg kell említeni egy igen fontos ifjúsági versenyformát: „a szakma legjobb ifjúmunkás?“ címért folyó versenyt. Ez sokrétű és mégis egyszerű, könnyen megvalósítható mozgalom, amely átfoghatja egy-egy üzem, szakma valamennyi ifjúmunkását. A Lenin kohászat vasöntödéjében és a DIMAVAG egy-egy üzemrészében a verseny már szép eredményekkel dicsekedhet, mégpedig azért, mert a pártszervezet, a szakszervezet és az igazgatóság teljes erejükkel segítik a DISZ-t. Most amikor a november 7-i előkészületek lelkesedéstől fűtött napjaiban sokhelyütt fellendül ez a verseny, nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy utána is fejlődjék a mozgalom. Mi ennek az útja-módja? Röviden szólva: az anyagi és az erkölcsi támogatás biztosítása. Ne forduljon elő, olyan eset, mint a mádi ásványbányánál, ahol éppen a legjobban dolgozó brigád, a 250—300 százalékot elérő DISZ szállítóbrigád maradt ki a jutalmazásból. Jutalmazzák, tüntessék ki azokat a fiatalokat, akik ezt megérdemlik. A faliújság, az üzemi lap, a hangosbemondó, a dekorációs propaganda egyöntetűen sugározza a fiatalok kiváló tetteit, a pártszervezet pedig tűzzel-vassal lépjen fel az olyan vezető funkcionáriusok ellen, akik lebecsülik, hátráltatják az ifjúság kezdeményezéseinek kibontakozását A begyűjtési miniszter rendelete a kukoricabegyiijtés szabályozásáról A kukorica és a napraforgó törése, a burgonya szedése az országban csaknem mindenütt befejezéshez közeledik. Ezért a begyűjtési miniszter a törés és szedés megkezdésére elrendelt egyéni bejelentési kötelezettséget megszünteti. A rendelet szerint hátralékosnak kell tekinteni azt a termelőt, aki a kukorica- és a napraforgótörés végső határidejét követő nyolc, illetve a burgonyaszedés végső határidejét követő három napon belül nem tesz eleget az állam iránti kötelezettségeinek — beleértve bármely címen fennálló tartozását, közte a kukoricaértékesítési szerződésben vállalt kukorica átadását is. A kukorica átvételével kapcsolat ban több helyen tapasztalható torlódás a termelőket akadályozza a sürgős őszi munkák elvégzésében. A begyűjtési miniszter ezért úgy rendelkezett, hogy a termelők a kukorica vételjegy- zése és ellenértékének készpénzben való kifizetése mellett később is beszállíthatják a kukoricát, ha vállalják az állam iránti kötelezettség teljesítéséhez szí 'séges kukoricamennyiségnek 1956. január 15-ig való tárolását, s ezt legkésőbb a törés végső határidejét követő nyolc napon belül bejelentik. Kulá- kok és notórius nem teljesítők a tárolásra nem kaphatnak engedélyt. A vételjegyzett kukorica mennyiségét beszámítják a község begyűjtési tervének teljesítésébe és figyelembe veszik a szabadpiaci jog megadásánál. A vételiegyzett és kifizetett kukorica az állam tulajdona, azt a termelő fokozott gonddal köteles kezelni, mennyiségileg és minőségileg hiánytalanul megőrizni és — az átvevő telep öt nappal előbb küldött értesítése alapján — az átvevő telepre beszállítani. (MTI) Czedlák Andrásra, erre a há- romholdas nagyrozvágyi_ kis- parasztra senki se foghatná rá. hogy olyan ember, aki be akarja csapni az államot. És most még's be akarta csapni, az apjával, Szed- lák Ferenccel együtt, — mégpedig tudtán kívül, ügy esett a dolog, hogy Szedték András odahagyta a kanászságot, vett két lovat és beállt gazdálkodni. A gazdálkodáshoz viszont föld is kell. Több kell három holdnál s mivel neki csak annyija van, gondolta, vállal felesbe. Bár nem tiszta dolog ez. hiszen az ember elveti a magot, megdolgozza a földet és csak a fele haszon az övé. De a szükség — az szükség! S ez a szükség vitte rá Szedlák Andrást, hogy onnan vegyen földet, ahol van s ahol szinte magától kínálkozik. Kínálkozott pedig néhány hold Mádi Ferenc kulák gazdaságában. Maga Mádi kínálta fel. igen jó feltételek mellett Szedláknak és Szedlák András még most is jól emlékszik ezekre a feltételekre: Dolgozzátok csak meg nyugodtan. Fele termés a tietek. Én maid fizetem utána az adót is. a beadást is. — A vetőmagról azonban nem esett szó, amit furcsálott is András, hiszen magot Is a gazdának kellene adni. No. de fontos, hogy a föld megvolt. Nekiláttak emberségesen a munkának. S emberséges munka után csak jó termés dukálhat. Termett is, gabona jócskán, kukorica is felül harminc mázsán holdját számítva, s a Szedlák-csa- lád elégedetten látott a betakarításhoz ... Ahogy most utólag beszéli, mit sem sejtettek így munka közben arról, hogy bíz ez a jó termé9 még veszélyben Is foroghat. Forgott pedig, méghozzá 'Mádi Ferenc, a kulák által... Sohajda elvtárs, a község begyűjtési megbízottja egy pillanatot sem pihen napközben, amióta elfoglalta munkahelyét. A község mégsem teljesíti, amit kellene, mégpedig, — ahogy Sohajda elvtárs a gszdalapokból megállapította — nem is a dolgozó parasztok, hanem a kulákok hibájából. IV em nehéz megállapítani a gazdalapokról, hogy Mádi József minden kötelességet búzamázsába átszámítva 111.41, Daróczi Ferenc 109.49, Mádi László 42 40 mázsa gabonával adósa az államnak. S még ettől is többel, 116 mázsa gabonával tartozik Mádi Ferenc. És mivel a törvény az törvény — állapította meg Sohajda —, a kuláknak fizetnie kell. Ha a becsületes dolgozó parasztok tudják mi a kötelesség, akkor még- inkább nem szégyenkezhet a község néhány spekuláló kulák csalafintasága miatt. Mert a begyűjtési megbízott akár esküvel is lefogadta vo'na. hogy minden kuláknál talál annyit, ide még többet is, amennyi az adóssága. Elküldte hát a felszólításokat valamennyi ku- lákhoz, azután — mert nem jött se válasz, se a kulák — ment maga zálogolni... S kihez ment vo’na elsősorban, ha nem Mádi Ferenchez, akiről már hallott egyet-mást régebbről is. Úgy járt persze Mádinál, ahogy sejtette. A kulák kifordította a tenyerét és mondta szóval is: „nincs nekem semmim. Beteg ember vagyok. nem tudok dolgozni. Ami terményem lesz, abból odaadom, amit tudok. De több, nincs! Merthogy felébe dolgozzák a földet.” — Felébe? — Ez újság volt So- ha.ida elvtárs előtt. — És kik dolgozzák? — Hát a két Szedlák! — No és a szerződés? — Azt nem csináltunk! — Hogy is csináltak volna. Megértette a begvüitési megb'zott mindjárt azt is, hogy miért! Szerződéssel ugyanis a feles is felelős a gazda beadásáért. S ugyan ki lett volna bolond fe’elősséget vállalni Mádi Ferenc 116 búzamázsás adósságáért. Hanem miután Sohajda elvtárs elmondta a jogos stólát, s kijelentette. hogy márpedig ha nem fizet Mádi, akkor elvisznek amit tudnak, persze még a kuláknak állt feljebb: — Nincs semnr'm, már megmondtam. A terményrészemből odaadom ami jár. egyéb nincs. Különben is, ha nyagsatnak. felírok a minisztériumba, mert ez nem igazság. — A válasz után persze a megbízott nem szólt semmit. A kulák portá’ái üresen találta anvt igen furcsállott. Se sertés, se egy tyúk, se tehén ... Szedlák Andrást furcsán érintette. hogy a tanácshoz hívták, valami beadás miatt. Nincs neki semmi adóssága, mit hívogatják. De azért ment nyugodt lelkiismerettel. Érthető, hogy felháborodott hát, amikor tudtára adták, hogy <3 uaván nem tartozik, de tartozik Mádi Ferenc, És ha a kulák nem tud fizetni, akkor épppen a tör-* vény szerint fizetnie kell a felesnek. Sőt ezt maga a kulák is ál-i Htja abban a levélben, amit a minisztériumnak irt. S mindjárt el ia olvashatta a Mádi „tisztálkodásának” egyik részletét: „...ha jól tudom, a feles is tartozik kivenni a részét a beadásból..Nosza, megmondta azután Szedlák a véleményét. Olyan véleményt, amely tiszta dokumentum ahhoz, hogy Mádi Ferenc olyan becstelen ember, aki becsapja az államot, be mindenkit, akit csak érhet. — Azt mondta, majd ő teljesíti a beadást és szót se szólt az adós-; ságról, — védekezett Szedlák András — Ha tudtam volna, szó-' ba se állok vele. És a vetőmagot is én adtam. — No, ez a kijelentés meg éppen jól jött a tanácselnöknek Hogyne, hiszen az elmúlt esz., tendőben azért „vonatta felelősségre” a kulák a tanácsot a mH nisztériummal (1), mert nem hagyták meg neki a vetőmagot. A vető-i magot persze visszakapta és azután megtartotta magánakt!). Ve-t tettek helyette a felesek. — És még azt mondja nincs semmije?! Nincs, mert elküldözi a veiének, a papnak Kiskinizsre. Kérdezzék csak meg Jeremiás Bertalant, a Mádi nevelt fiát; Az vitt mindent! Ép bíz nem fizetek a gazember helyett. Hát látják, ilyen a kulák, — azzal Szedlák sietett a hírrel haza, jogosan felháborodva ... \/|ádi Ferencet ez év májusában! iTJ az élelmiszerellátás veszélyeztetése miatt egy évi börtönre és 3000 forint pénzbüntetésre ítélta a bíróság. Nem teljesítette a be-* adást, kijátszotta a törvényt. PerJ sze nem falábak nála semmit. Azután Mádi fellebbezett és mi történt? Még máig sem zárták bei Médit. A b'róség halasztgatja az ügvet másodfokon. Mádi azelőtt Í9 nyíltan beszélt a rendszer ellen, bíztatgatta a tizennégy nsgyroz- vágyi kulákot, meg a parasztokat is, hogy ne teljesítsék a beadást. Esténként gyűlést tart a lakása előtt (!). S amióta elítélték és nemi lett semmi bale, azóta úgy érzi ..<3 az úr megint”. Ha feleiősségre- vonják? Mindtárt a minisztéi'ipm- mai „fenyegetőzik”. írok ide, íroki oda. mondogatja „és nekem lesz igazam!” És a parasztok úgy mondogatják: „lehet valami igaza, hiszen nem csukták le”. Pedig, ha bizonyíték kell. hogyan játszotta ki Mádi a törvényeket, elég megkérdezni Szedlákot. no és nemi utolsósorban Jerémiás Bertalant. J’rémiás árva gyermek volt, amikor huszonhat évvel ezelőtt Mádihoz került „fogadott fiúnak”, S^kat beszél arról a 26 esztendőről, „Hogv hogy éltem? Ettem is nem is. Soha nem kaptam egv fillért se. S most negyvenöt évemmel itt állok jóformán semmi nélkül. A3 a három ho!d földem van, amit a feleségem hozott. És egy tehenem, Azt adta a kulák. „hozományként”, — S hogy ió szívvel adta-e. vagy csa’afintaságból, az is kiderül Je-i rémiás szavadból. , Eev tehenet meg a leányának küldött el. Én hajtottam az állomásra, 100 forintot kaptam a hajtásért. De vittünk! két süldőt Is. egv anyadisznót is, meg tvúkokat. kukoricát, árpát.., Ha tudtam volna, hogy ezzel looni segítek. debngv tettem volna. De rászedett Mádi, s nem volt akí megmaiiyarázza, hogy ez nem helyes dolog... íme. Ilyen ember Mádi Ferenc! kulák. Valamikor tíz évvel ezelőtt két lova, tíz darab marhája, meg-w annyi sertése, terménye volt.., Ma, nincs semmije! A községben „kuláktitkárnak” nevezik. Mert minden kulák azt, teszi amit ő. Ez évben is- mind a tizennégy kulák fekete felessel dolgoztatott s rhind úgy járt, mint Szedlák Andrásék, S most. hegy ott előtte szemébe olvasták a rászedett emberek, hogy becsapta őket, kijelentette: „jól van. de kijelentem, hogv az ősszel nem vetek el egy szem terményt se. akármi lesz is. És maid megírom a minisztériumnak (!). — Nagy a szarva. — így mondja Mádiról a tanácselnök. — S mit tehetek? Elítélték és kutya baja. Hát mit csinál az ügyészség, ügy tűnik, mintha a kulákot pártolná! Pedig ma már az egész község tudía, hogiAa kulák az kulák és mmd ellens^b'^ }t> ezt a Mm dolgot mielőbb iól lenne, ha ismét felülvizsgálná az ügyészség! BARCSA SANDOS
