Észak-Magyarország, 1955. október (12. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-02 / 232. szám

4L MfeS, EÜSSSaf %, '______________________________________ESZAKMAGYARORSZAG A FÉLELEM ÁRA H a bármilyen kis beosztású dol­gozóval beszélgetésbe bocsát­kozol otthonában, a kávéházban, felélénkül, amikor szó esik munka­helyéről. Bátran bírálja a különbö­ző helytelen , intézkedéseket, név- «zerint megnevezi azokat, akik a hibákat elkövetik, nincs hiány kez­deményezésben. értelmes javaslato­kat. hangoztat, megmondja, mit is kellene tulajdonképpen csinálni, hogy minden jobban menjen. Hallgassátok meg azonban, meny­nyire másképp beszél, ha a főnöké­vel áll szemben. Ha munkahelyén Valamilyen értekezlet keretében megbeszélik a munka problémáit, csendes, tartózkodó, magába zárkó­zott. Sok hivatalunknál és vállala­tunknál tapasztalhatjuk ezt. A bí­rálattól való tartózkodás pedig igen eokba kerül államunknak, a féle­lem ára nagyon magas. Az átlagdolgozó két dologtól szo­kott félni: az önálló döntés megho­zatalától és feljebbvalójának meg- birálásától. Mindez sajnos annak ellenére történik, hogy a párt és az állam vezetői számtalanszor rámu­tatnak az alulróljövő kritika szük­ségességére. Vajon miért hallgat­nak olyan gyakran az emberek? A kritika elfojtása is hozzájárul ehhez. Nyilvánvaló, hogy a kritika elfoj­tása rendkívül káros; De vannak tapasztalatok, hogy ott is hallgat­nak a dolgozók, ahol szó sincs a bírálat elfojtásáról, a kritika meg­torlásáról. H ogy van az tehát, hogy olyan dolgozók, akik meg vannak győződve ügyük igazáról, hallgat­nak, nem mondják el véleményüket a nyilvánosság előtt? Magukba fojt­ják mondanivalójukat, küszködnek saját félelmükkel, gyakran ered­ménytelenül. Most, a VI. békeköl­csönjegyzés alkalmával is meggyő­ződhettünk arról, hogy emberek pa­naszokat és hibákat tartogattak magukban, szinte titkolják, nem merik megmondani hónapokig, vagy évekig. Nem egy példa akadt, hogy mielőtt lejegyzett volna az illető dolgozó, előbb kipanaszolta magát. Ne gondoljunk valami mérhetetle­nül nagy bajokra. Az egyiknek kar- bidsalakra lett volna szüksége, de a gyár nem adott, a másik hasonló apróbb sérelmekkel küszködött és magába zárta. Alapjába véve ezek ez emberek becsületesek, derék ha­zafiak, mégis nagy árat fizettek fé­lelmüknek, magábazárkózottságuk- nak, mert mások olyan véleményt alakítottak róluk, hogy ezek eltávo­lodtak a párt, a kormány politiká­jától. Holott ezek az emberek ön­magukat marcangolták. Egyetértet­tek a párttal, de tüske volt szívük­ben. Persze, hogy hallgattak bajaik­ról, s így nem tudta azokat orvo­solni senki sem. Néma gyereknek anyja sem érti a szavát — mondja a közmondás. A tapasztalat tehát az, hogy gyakori még azoknak a té­nyeknek a száma, amelyek azt bi­zonyítják, hogy az embierek félnek bírálni, nem elég bátrak áhhoz, hogy megvédjék saját álláspontju­kat. Amikor a párt arra figyelmez­tet mindannyiunkat, hogy segítsük kibontakozni az alulról jövő kriti­kát, akkor azt egyrészt azért teszi, hogy kedvező talajt nyisson min­denütt a bátorság, a bizalom, az őszinteség kibontakoztatásának. Na­gyot nyer a párt és az ország, ha az emberek bátran feltárják a hi­bákat. K kad esetleg most olyan olvasó, aki ezeket a fejtegetéseket tisztára erkölcsi-politikai jellegű­nek tartja. Pedig ha körülnéz a portáján, maga is meggyőződhet, talán saját példája alapján, hogy a félelem ára sokba került neki és az országnak. Sokszor milliókra rúg az így okozott kár. De érdemes a dolgok erkölcsi részével is foglal­kozni. Mennyi kezdeményezés, biza­lom és optimizmus megy veszendőbe azáltal, hogy az emberek nem me­rik megbírálni a helytelen intézke­déseket. Jegyezzük meg. hogy a kezdeményezés hiánya, a helytelen intézkedésekbe való beletörődés nem kis mértékben forrása a bajoknak. Vajon hányszor előfordul, hogy ki­sebb beosztásban lévő dolgozó nem ért egyet valamilyen felső intézke­déssel. Nem érti meg annak tartal­mát, gépiesen továbbítja az utasí­tásokat, mert az utasítások alatt ott látható a felettes aláírása. A kisebb beosztású egyszerű dolgozó emiatt nem meri megbírálni főnökét, mert úgy látja, hogy főnöke gyakorlati­lag megtámadhatatlan, ugyanis ma­gas pozíciója és jó kapcsolatai min­dentől megvédik. így tehát a féle­lem ára ez esetben gyakran na­gyobb, mint az állampolgári köte­lességtudat. mint a kritika kifejté­sének szükségszerű megértése. A kritika nagyszerű és fontos fegyver a hibák kijavításában. Igen ám, de sokan félnek a fegyver for­gatásától. — „Nem bírálok, mert nem akarom, hogy mellékvágányra állítsanak”, — halljuk sokszor több helyről. Vannak aztán sokan olya­nok is. akik úgy vélik, hogy az ő munkájuk nem nagyon értékes, mi­nek bíráljanak, minek kezdemé­nyezzenek. Ebből adódik az oppor­tunizmus felé való hajlana XT?m lehet mindenki hős, de senki se legyen gyáva. Ne fél­jen attól, hogyha túlzottan öntevé­keny magatartást tanúsít, majd a fejére ütnek valahonnét. Tudjuk, hogy még mindig megsértik egyes helyeken a törvényességet és elfojt­ják a kritikát. Nem egy példát so­rolhatnánk fel azokra a rendkívül ravasz módszerekre, amelyekkel „kinyírják” a túlságosan bátor és „kellemetlen” embereket. Az igaz­ságkeresésnek mindazonáltal meg­vannak a korlátlan lehetőségei: le­het és kell is fordulni a pártszer­vekhez, a sajtóhoz és a rádióhoz. Minden dolgozónak jogában áll megismerni azokat az indokokat, amelyek felettesét egy-egy intézke­dés kiadásánál vezérlik. Minden ©gyes dolgozónak kötelessége megbí­rálni az olyan intézkedést, amely­ről úgy véli, hogy helytelen. „A fé­lelem árát” fizetjük nemcsak erköl­csileg, gazdasági életünk szervezé­sében előforduló hibáinkért, de a gyakorlatban anyagilag súlyos mil­liókkal is fizetünk ezért, A JÓ KISLAKÁS MINDENNAPI OTTHONUNK Hozzászólás az Északmagyarország cikkéhez Az Északmagyarország 1955. szep­tember 23-i száma röviden foglal­kozott a kislakást érintő kérdések­kel. A magam részéről az ott elin­dított vitát szeretném kiegészíteni. Az elmúlt hónapok során munka­társaimmal együtt az elmúlt másfél év miskolci sajátház építését vizs­gáltuk meg. s ezért nem lesz ér­dektelen ebből egy-két adatot el­mondanom. Közel 800 családi ház épült kizárólag Miskolcon ezalatt az idő alatt, melyhez államunk 7 363 200 forintot biztosított OTP-kölcsön for­májában. Ebből a kölcsönből július 20-ig a dolgozók 5 422 780 forintot igénybe is vettek. Ezek a számok bizonyítják, hogy a kislakásépítés igen jelentős0“ segít megoldani a lakásprobléma Az Északmagyarország legutóbbi fcikkében egy rossz példát láthat­tunk, s így előnyös lesz a jó meg­oldás bemutatása is. Előre kell bo­csátani, hogy jó lakásalaprajzot wiég igen sokat lehetne tervezni, talán jobbat is, de példánk alkalma® lesz a vita folytatására. Szabadonálló épület két szobával és mellékhelyiségekkel, az épület­nek 2 bejárata van (gazdasági és úgynevezett főbejárati). Gyakorlat­ban a tornáca kicsinynek bizonyult, ezért a legtöbb építő nyitott elő­tetővel toldotta meg. A kamra, konyha, fürdőszoba elhelyezése ked­vező, jó kapcsolatot teremt ebédlő és konyha között, egy második elő­szoba beiktatása sem nyújt elő­nyös megoldást a fürdő és háló ösz- szekötésére. Uj családi házak tervezésénél az építők előtt a régi, hibás alaprajzok és homlokzatok tömege áll. Kritiká­val kell ezeket szemlélni. Addig, amíg a második világháború előtt épült lakások 83 százalékának volt csak konyhája és 15 százalékának fürdőszobája, addig az elmúlt 10 év alatt felépült lakásokban ezt a két helyiséget kivétel nélkül megtalál­hatjuk. Nagy változás következett be az építőanyag tekintetéből is. Addig, míg a régi Miskolc terüle­tén 14,7 százalék volt a vályogból épített lakóház, addig a vizsgált időszakban vályogház egyáltalán nem épült. Az épületek tervezésénél nincs még minden rendben. Ezekre a hi­bákra a korábbi cikk általában ki­tért. A kislakásépítőknek a taná­csoknál beszerezhető jó alaprajzok példáján elindulva kellene új ott­honuk megtervezésére vállalkozni és az ott megmutatkozó helyes kap­csolási elveket alkalmazni sajat épületükön. A legutóbbi bemutatott alaprajz legfőbb hibája a terjen- gősség volt. Nem érthetek azonban egyet a vitaindító cikk azon megállapításá­val, hogy olyan alaprajzot kell ter­vezni. amely szabályos négyszögbe foglalható. A lakás alaprajzi ido­mát a szükséglet és telek szabja meg, és lényeges szerephez jut a kérdés eldöntésénél az égtájak helyzete. Különösen a mezőgazda- sági kerületekben (Szirma, Göröm- böly, Hejőcsaba, Diósgyőr egyrésze) elkerülhetetlen és a rendelkezé­sünkre álló példák is bizonyítják, hogy a felsorolt helyeken az „L”- alakú alaprajzok elterjedtek. Nem lehet merev dogmákat felállítani, amikor az egyes épületeknél a csa­lád létszáma, foglalkozása más-más. Mint a Miskolci Tervező Iroda tagja, a legutóbbi cikkhez annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy az iroda kizárólag állami beruházások terve­zésével foglalkozik és nem folyhat bele magánosok lakóépületeinek megtervezésébe, de az iroda mel­lett működő városépítészség kész­séggel ad a város lakásépítőinek felvilágosítást a telekbeépítés, alap­rajzi kialakítás és rendelkezésre álló építési anyagok tekintetében. Mind­azoknak. akik az irodát felkeresik, bemutatjuk majd azokat a nyomta­tásban megjelent terveket, melyek a lakásépítők részére olcsón rendel­kezésre állnak. Amennyiben a kis­lakásépítők igényelnék, úgy az iro­da építészmérnökei megfelelő is­mertető előadások keretében fog­lalkoznának a lakosság ilyen irányú kérdéseivel és felvilágosításával. Ifj. HORVATH BÉLA építészmérnök. A TOKAll RÁKÓCZI-PINCtBEN A rókák és a feketerigók még savanyúnak} találják a tokaj.hegy­aljai domboldalak kincsét, a szőlőt■ Pedig már’ úgy mosolyognak a tő­kékről a dús fürtök az emberre a tokajhegyaVjai állami gazdaság sző­lőiben, hogy kedve kerekedik a csipegetésre. Meg is szóltak érte, mert micsoda férfiember az, aki így „nyer. sen“ elpocsékolná a hegyaljai szőlőt. No de azért megígérték, hogy október végén, a vidám szüreti mulatságon, ha elég ügyes leszek és az éber csőszök elöl le tudok csenni néhányat a bálterem díszítésére szánt szőlőfürtökből, akkor megkóstolhatom „nyersen“ is az idei gaz­dag termést. Mert a termés bizony gazdag, annyira gazdag, hogy sok helyen kevés lesz a hordó, s a gazdaságban nem lesz ritka az olyan egy holdas tábla, amelyről 25—30 hektó hegylevét szüretelnek. De addig is, — hogy tudjam, miért nem érdemes „nyersért' kós­tolgatni, — meghívtak egy pohárka „egyszerű“ pecsenyeborra a toka­ji Rákóczi-pincébe, Csak annyit árulok el, hogy meggyőztek, igazukról. A Rákóczi pince különben amolyan „kis“ pince. „Csak“ 4000 hektó, azaz 400 ezer liter (ugye, elég lenne egy életret) aranyló tokaji hegylevét érlelnek itt az egykori vulkánikus hegy sziklagyomrában. Itt is a szüretet várják, a hosszú évek óta páratlan gazdagnak ígérke­ző szüretet, amely tovább öregbíti xr tokaji borok évszázados' Világ­hírnevét. K. Tóth Ferenc és Rehorovics Gyula, a tokaji állami gazdaság bog­nármesterei, a „beteg“ hordók orvosai már közel az ezredik hordót javítják meg az idei gazdag szürethez Szűcs Mária és Kovács Gyulámé vízzel forrázzák, a vizet különben sosem látó aszú .hordókat. Orosz István pincemester irányításával „kezelik“ a bort Pirint János, a felesége és a Rákóczi-pince többi dolgozói. A „kezelést“ ezúttal nem kell félreérteni, mert szűrést, vagy forgatást jel int csak (Pozsonyi -Erdődi) Mit várunk a Magyar Tudományos Akadémia régészeti konferenciájától ? Radnóti Aladárnak, a történettudományok kandidátusának nyilatkozata A Magyar Tudományos Akadé­mián október 3-án kezdődő magyar régészeti konferenciával kapcsolat­ban Radnóti Aladár, a történettudo­mányok kandidátusa, a történeti múzeum régészeti osztályának veze­tője nyilatkozatot adott a Magyar Távirati Iroda munkatársának: Az elmúlt tíz évben hazánk szo­cialista átalakulása során az építke­zések gyors üteme sok alkalmat adott a régészetnek, hogy a magyar földben rejlő történeti értékeket fo­kozott ütemben tárja fel — mondot­ta többek között —. A magyar ré­gészek ásatásokkal, leletmentések­kel, anyaggyűjtéssel és feldolgozás­sal igyekeztek eredményeket elérni s a felvetett problémákat megolda­ni. Kutatóink eredményeikről a Magyar Tudományos Akadémián október 3.-a és hatodika között ren­dezett régészeti konferencián Szá­molnak be. Ezek a beszámolók nem­csak a szőkébb szakmai körök, ha­nem az egész magyar közvélemény érdeklődésére tarthatnak számot. A konferencia legjelentősebb eredmé­nyeiről könyvet adnak ki. A külföldi kutatók is bejelentet­ték részvételüket a magyar régé­szeti konferencián. A vendég pro­fesszorok, akadémikusok, előadáso­kat tartanak majd a konferencia ne­gyedik napján. Október 7-étől a konferencia kül­földi résztvevői felkeresik legjelen-* tősebb régészeti lelőhelyeinket. A konferencia legnagyobb ered­ménye az lenne, ha a közvéleményt véglegesen meggyőznénk arról; a ré­gészeti kutatás alapja a dolgozókkal való szoros együttműködés. Minden dolgozónak kötelessége a földből előkerülő leletek bejelentése, régé­szeinknek viszont az a feladata, hogy ezeket tudományosan feldol­gozzák s a múzeumokban, könyvek és előadások útján népünk kultu lis közkincsévé tegyék. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom