Észak-Magyarország, 1955. október (12. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-09 / 238. szám

Tksdrnap, 1955- október 9. ÉSZAKMAGYAIlöieSSílG 5 1 TSRGYSLttTEREMfiÓÍ J PEDAGÓGIAI KÉRDŐJEL Tudósító-értekezletet tart az Észa km agyarország szerkesztősége Fújt Balázs, ennek az irásnaik az ifjú főszereplőié élő személy. Nevét azonban megváltoztattam. Magával a2 üggyel Bognár József, a fiatal­korúak bír á jártak szobájában is­merkedtem meg. — Szimpla eset — jegyezte meg Bognár elvtárs — egyszerű házi lo­pás, vannak érdekesebbek is. Valóban, több lélektani és jogi szempontból érdekesebb esetet tár­gyaltak aznap, mégis a Fáji-ügyet választottam ki. Értelmiségi szülők 14 éves gyermeke, az ánya maga vitte ifiét a bíróságra. Mélyebb tár­sadalmi és pedagógiai problémákat sejtettem, nagy pedagógiai kérdő, jelet. Nem is csalódtam. Fáji Balázs jóképű, barnahajú, jólöltözött 14 éves fiú. Lesüti sze­mét, látszatra hihetetlenül nyugodt, az az első benyomásom, hogy nem is érdekli, mi történik vele a bíró­ságon. Amikor nem ót hallgatják lei, kezéből sátrat csinál, játszik. Csak amikor őt magát vallatja a bíró, akkor tűnik fel egy rossz szo­kása: idegesen szipog. Figyelmez­tetni kell, hogy álljon rendesen, ne vágja zsebre a kezét. Azzal vádolják, hogy apjától szerszámokat, köztük amerikánert csent el, és elkótyavetyélte. A speiz- ból többszáz forint értékű befőttes- üveget emelt el. Anyja jegygyűrű- jét elzálogosította. Valóban „apró" házvlopások. De Balázs útja — amíg idáig eljutott — egyenes volt. So­rozatos csavargásokkal kezdődött. Notórius iskolakerüléssel, bukások­kal, az intézetből való eltávolítás­sal ’ folytatódott. Rossz barátok. A csínyek komiszkodásokká fajultak és végül: lopóis, majd a vádlottak padja... — Mondd, Balázs, miért loptál, mire költötted te a pénzt? — kér­di a bíró. — Mozira. *— Nem kaptál volna, ha kérsz? «- De, lehet. _ Milyen filmeket szeretsz? Hát... — a jó harcosokat. A gyerek úgylátszik őszinte, fel­oldódik a kérdésekre. — Mivel töltötted még az idődet? Úttörő voltál? Igen. — De csak papíron, igaz? Össze­jöveteleken, gyűléseken nem na. gyón vettél részt? — Nem, nem nagyon érdekelt. Olvasni szoktál? Nem. — Gondolkoztál már, hogy rm akarsz lenni ? — Igen... Talán motorszerelő, — De így nem leszel ám, t udod mit csináltál és mi vár rád. Tudod mivel büntetik a lopást? Aki nem tanul, csa/varog, lop, abból nem lesz ember. ­Az új és új kérdésekkel Bognár elvtárs, ez a nagyszerű pedagógus és érző szívű ember, a gyerek lelke legmélyére világít, felkavarja, és a fiú szeméből már patakzanak a könnyek. Ez jó, nagyon jó. Biztos, hogy a bíró átütötte a közöny grá­nitfalát. Most a gyermekiélek for­rong. De tartós lesz-e ez? Felszí­vódik-e vérébe? Meglátjuk. Az apa — a törvényes képviselő — dereshajú, beesettarcú ember. Meglehetősen felelős beosztásban dolgozik. Az az érzésem, hogy nem. ö az, akt a gyermek nevelését irá­nyítja, passzív, kicsit megtörtnek látszik. Egész nap dolgozik, nincs ideje. Valószínűleg az anya — akit tanúként idéztek meg — lesz az ügy főszereplője, 6 tette meg a fel­jelentést is. Kereskedelmi dolgozó, vezető beosztásban. Szőke, erőtel­jes asszony, erősen benne a balzaci korban. Szintén zsebredugott kéz­zel áll meg, szinte kihívóan. Igen határozott, biztosan nyilvánít vé­leményt. Azzal kezdi, hogy a jegy­gyűrű ellopását tisztázza. Azt ál­lítja, hogy nem történt tolvajlás, mert a gyűrű zálogban volt, elfe­ledkeztek róla, s a gyermek a cé­dulát elvitte s játékból. ,,elrenülőz- teBonyodalmas história. Egyéb­ként a fiú és az apja is megerősíti a vallomást. — Hogyan próbálták nevelni a gyermeket? — Amikor megtudtunk valami csirke fogóságot, az apja szíjjal a la­posan elnadrágolta. — Az üvegek fokozatos eltűnését nem vette észre? — Nem. — Hogy lehet az, nem ellenőriz­ték? — Nem, a gyermeket sem na­gyon ellenőriztük, a kamrát sem. Kérem, dolgozó nő vagyok. Nem volt elég időm. Balázst eléggé el­kényeztettük. a mi hibánk is, hogy idekerült. De kérem, engedjék. hogy mi tegyük jóvá a hibát. A fiú, amióta megindult a bírósági eljárás, javult. Mi gondoskodunk majd róla, hogy tanuljon. Alapo­san felügyelünk rá, most már tud­juk a baj okát. Az ügyész próbaidő és pártfogó kirendelését javasolja. A bíróság Ítélethozatalra vonul vissza. Fáji Balázst próbaidőre hazabocsájtják, egy évre pártfogót rendelnek mellé hivatalból, s a legkisebb bűn ese­tén javító-nevelő intézetbe utalják. Az enyhe ítéletet azzal indokolják, hogy a sértett is a szülő volt. Maga kérte a feljelentés visszavonását. Méltányos az ő álláspontját figye­lembe venni. Ezek a tárgyalás legfontosabb „száraz" tényei. Ki a hibás? Mi a tanulság az ügyből? Kérdezzük meg Hazai Líviát, az ügyészt. — Mi bízunk a szülőben, én is szívesebben választottam volna a szigorúbb megoldást, de talán ipy is célt érünk. Igen, a szülőben hi­ba van, de még nagyobb baj az, hogy mindkét szülő dolgozik, nincs, aki felügyeljen a gyerekre. Objek­tív körülmények. Persze, a szülők is hibásak, de a fő az előbbi. Több napközi is kell. , így van ez? Ilyen egyszerű a probléma? Nem elégedtem meg a válasszal. Úgy véltem, hogy ez a megoldásnak csak a csücske. Tényleg kell több napközi, de mi­ért nem kerül sok más dolgozó szülő gyermeke a bíróság elé? Vagy csak pont Fáji Balázsnak nem iut hely a napköziben? Derítsük ki, hol a baj bogja? Ta­lán mélyebb okok is lesznek, +■ Véletlenül önkéntes szövetsége­sekre leltem oknyomozásomhoz. A tárgyalást 40 negyedik osztályos ta­nítónőjelölt hallgatta végig. Min­den étiben ellátogatnak ide a ne­gyedikesek és pedagógiai órán meg­vitatják a tapasztalatokat. Hallgas­suk meg őket. Vagy talán mégnem kiforrott a véleményük? Jövőre már nevelők lesznek, ha egyik-má­sik különJkiilön téved is, a kollek­tíva kiegészíti, közös nevezőre hoz­za a véleményeket. Ellátogattam a pedagógia órára. — Ki a hibás? — tettem fel a kérdést és ismertettem az ügyésznő álláspontját is. — A szülő a hibás — állapítot­ták meg egyhangúan. A szülő, aki nem tartott kapcsolatot az iskolá­val, a szülő, aki rábeszélő szó he­lyett ütötte a gyermeket, a szülő, aki nem ellenőrizte, a szülő, aki bizonyára a családi életben sem mutatott példát, A szülő, aki iránt a fiú nem volt bizalommal. A szü­lő..., a szülő... a szülő! Egyikük arra mutat rá. hogy rendezetlen le­het az a% otthon, ahol a tisztessé­ges kereset ellenére zálogba ván­dorolnak a holmik. Másikuk a. sző­ke asszony hányaveti magatartását kifogásolja, hiszen biztos tőle veszi a rossz példát. Az ítéletet sem helyeslik. Azt bi­zonygatják, hogy a szülő eljátszot­ta a jogot gyermeke neveléséhez. Azt állítják, hogy a jegygyűrű- ügyben is tisztára akarta mosni a fiát Igen érdekesek ezek a szempon­tok, s tanulságos a vita. Igaz. ami­kor a fiú jellemét boncolgatják, ta­lán kissé a felszínen maradnak. — Cinikus, csibész, — így vélik a lá­nyok. Mégis sokmindenben segítettek. Sokat látott meg a 40 szempár, ami iránt az enyém közömbös maradt. Ne is marasztaljuk el őket. Ha fe­lületes volt néha a jettemrajz és a hibát — kissé egyoldalúan — csak a szülőkben keresték, ezen a véle­ményen voltak más, tapasztalt, ki­váló pedagógusok is. Nekem is egy darabig ez volt a véleményem. Ah­hoz, hogy más, fontos mellékkörül­ményeket is figyelembe vegyenek, lányok, ahhoz az élettel, az emberi lélekkel, az irodalommal, — s igen, igen — a marxista filozófiával is­merkedjenek! Vajon csupán a szü­lők a bűnösök? Fontolják meg! Egy nagyszerű leánygyermeket is felne­veltek. A szülők hibásak, a lányok nem tévedtek, mélyen tapintották meg a lényeget. De sok, sokkal több össze­függő szálból szövi az élet szövő­széke a valóság szövetét. Nézzük, tanulmányozzuk még fi­gyelmesebben ezt a kis darabját. T* Következő állomás az iskola, ahová Fáji Balázs járt. Az igazga­tó, az úttörőcsapat vezetője, volt tanárnője, a régi jó osztálytárs, Ba­lázs egykori őrsvezetője, később a szomszédban lakó pedagógus, mind egyhangúan állítják, hogy a fiú nemcsak csintalan, hanem komisz, sőt megátalkodott. Hibáztatják az ítéletet is, mert enyhe. Elmondják, — egybehangzóan —, hogy Balázs csavargóhajlamú, többször lopott, a pedagógusokkal szemben szemte­len volt, nem tanult, az osztálykö­zösséget valósággal fertőzte fegyel­mezetlen magatartásával. Az úttö­rőcsapat kiközösítette. — De mit is csinálhattunk volna vele, ha megszökött, ha bűnt köve­tett el, az anya mentegette, ki akar­ta mosdatni. Azt állította, hogy ül­dözzük. Lehet csodálkozni ilyen kö­rülmények között? — mondja az igazgató, — és az ítélet? Hallatla­nul enyhe és gyakran ítélkeznek súlyos esetekben is liberálisan. Figyelni kezdek, mentegetem s bíróságot, érvelek szempontjaikkal, a pedagógiai optimizmussal, beszé­lek a szülőbe vetett bizalomról. — De nézze elvtárs — folytatja az igazgató —, probléma még az is, hogy az emberek nagy része nem érez elég felelősséget. Hiába hoz rendeletet az iskola arról, hogy ál­talános iskolás csak nyolcig tartóz­kodhat az utcán, szeszesitalt 18 éven alulinak nem szolgálnak ki, bizonyos filmeket csak 16 éven fe­lüliek nézhetnek meg, de azért a harcot egyedül nem vívhatjuk meg eredményesen. Ha az emberek egyrésze moso­lyog a cigarettázó kisdiákon, meg­veszi a jegyet az ifjú jegyüzértől, és együtt iszik a fiatal sihederek- kel a kocsmában, harcunk ered­ménytelen lesz. S ezt mondja a. másik pedagógus is — szinte szóról-sz&ra. Eszembe jut. amit az ügyész elvtársnő mon­dott: — hol a DISZ, meg az MND- SZ városunkban? Igen. ezt egyszerű kijelenteni — mondtam —, hiszen a DISZ látja a problémákat, harcol is az ilyen fiatalokért, de mit tehet konkrétan, tehet-e sokat — érvelek. De a harc­nak nemcsak elvont formái van­nak. Az ügyész elvtársnő elmondot­ta, hogy számos megyében és vá­rosban brigádok alakúinak a DISZ, az MNDSZ. a pedagógusok és a rendőrök részvételével. Ezek a bri­gádok ellenőrzik időnként a kocs­mákat, szórakozóhelyeket, mozikat. És a rendőrség megteszi a legfonto­sabb megelőző intézkedéseket. Csak pont nálunk ne lehetne. . . ? ♦ Itt az ideje végre, hogy felkeres­sük magát a családot is. Kispolgári otthon, szolid képekkel, tisztessé­ges bútorral, sok otthonos, csalá­dias tárggyal felszerelve. Az ott­hon maga nem kergette bűnbe a gyereket. Az anya és az apa nem sok újat mond. ismétlik a bírósági tárgya­lás adatait. Legfeljebb az ejt cso­dálatba, hogy a nem odahaza el­követett lopási esetekről nem tud­nak, és tájékozatlanabbak Balázs mindennapos életében, mint gon­doltam. Az anya őszintén beismeri, hogy ők követték el a hibát. Ez az őszinteség, a megbánás rokonszen- vet kelt bennem, együtt örülök a szülőkkel annak, hogy Balázst ép­pen aznap felvették ipari tanuló­nak. Reménykedünk, hogy a jövő­jét biztosítják. Bár meggyőződésem nem szilárd. Most érkezik haza Balázs és az igazi ismerkedés hátra van. Próbá­lok a fiúval szive szerint beszélni. Érdekel ez a jellem, az ő sza/vait használom, s megkisérlek újra 14 esztendős lenni. Sikerül. Újra an­gyalföldi „srác" vagyak, s most már Balázs kitárulkozik őszintén. Együtt másztunk fel gondolatban a mindszenti templom tornyába vér­csefiókákért. együtt durrogtatunk riasatópisztollyal az Avason, lélek­ben együtt verekszünk a tapolcai fiúkkal, a barlangnál. Igen, Balázs ivott sört a „Kossuth"-ban és mo­tort is próbált lopni, 16 éven felü­lieknek való filmet nézett meg és bandavezér volt a „Csodaszar ms‘‘ társaságban. Napról-napra áthágta a közösség szabályait. Büntetést ér­demelt. És most elémrajzolódik a kissé idős úttörővezető, teli jóindulattal, aki elviszi ugyan kirándulni úttö­rőit, de tábortüzet fél gyújtatni ve­lük. Elképzelem az úttörő foglalko­zásokat, amelyeken csak a fegye­lemről tárgyalnak, meg az ünne­pélyre készülnek. És a romanti­ka. .. ? Talán a többi fiúnál a gon­dos szülői nevelés, az ellenőrzés, a könyv sokmindent pótolt. De Ba­lázs, a modern Tom Sawyer, vagy Huck Finn közömbös maradt, pe­dig lehetett volna belőle Pál utcai fiút faragni, vagy — tímuristát. Ugye lehetett volna? De ő megszö­kött a napköziből, meg az úttörő foglalkozásról. Unta. Erdő, mező, barlang, madár, hegy, víz... Ez érdekelte. És ki magyarázta meg neki a harcos filmek igazi értel­mét. .. ? Romlott?.., * Ne boncolgassuk tovább! Vitáz­ni fognak velem bizonyára sokan, ezt szeretném is. Jó a vita, ha meg­keveri a lelkek, az agyak állóvizét. Nem nevelésünk aJapelveivel vitá- zok. mert nagyszerűbbnél nagysze­rűbb fiatalokat nevelünk ki százá­val, ezrével, tízezrével. De a mi is­koláink 200, 500, 1000 közül egy-egy „selejtet", jövendőbe" huligán ele­met is kibocsátanak. Ki a hibás? A szülő? a pedagógus?... Mi a hiba gyökere? Igen, döntő mértékben a múlt, az ezeréves feudális, kapita­lista nevelés. De nemcsak. A szülő és az iskola gyenge kapcsolata? Az egyes állami és társadalmi szervek közömbössége? A romantika hiá­nya? Erről cikkezik, vitázik a szov­jet sajtó, a pedagógiai közélet. Töp­rengjünk csak rajta mi is. SÁNDOR LÁSZLÓ Az Észuhttiagyarerszág szerkesztősége október 15-én, szoniBaéee reggel 9 órai kezdettel megyei tudósító értekezletet tart Miskolcon. Az éríekefclet helye a Kereskedelmi és Pénzügyi Dolgozók Szakszervezeté­nek kultúrhelyisége (szemben a színházzal). Az értekezlet napirendi pontjai: 1. Előadás: a tudósítók feladatai a párt Központi Vezetősége ható* rozaiainak végrehajtásában. Előadó: Boti a István elvtárs, felelős szer­kesztő helyettes. 2. Vita és hozzászólások. 3. Jutalmazások. Az értekezleten lapunk meghívóval ellátott tudósitől vehetnek réssk Október 13-án rrMjtótják be Miskolcon a »Különös ismeri előjel* címő filmed Az őszi filmévad egyik legki­emelkedőbb eseménye a Vészi Endre regényéből készült Különös ismertetőjel című új magyar film, amelynek hőse Szabó Imre, az il­legális kommunista párt titkára, akinek alakját a film alkotói a mártírhalált halt Schőnherz Zol­tánról mintázták meg, A film /óh szerepeit Bessenyei Ferenc kétsze­res Kossuth-díjas, Ferrari Violettát Szemere Vera, Somogyi Erzsi, Bás- thy Lajos játsszák. A filmet amis* kőid Kossuth-mozi október 13-órn mutatja be. Jelenet a filmből.-Báayászakadémiák A TTIT borsodimegyei szervezeté­nek műszaki osztálya november má­sodik felében bányászakadémiakat szervez Perecesen, Ormosbányári, Sajószewtpéteren, Somsályon, vala­mint Farkaslyuk, Bgercsehi és Kü- rityán bányatelepeken. Havonta egy­szer tartanak bán vászakadémi ai előadást. Az előadásokon foglalkoz­nak a bányászat történetével, a szál­Borsod megyéken lítás problémaival, a szénbányászat technológiai kérdéseivel, a bánya* biztonság, a bányagazdaság és ipar- politika időszerű kérdéseivel. A TTIT műszaki szakosztálya éfi a bányászati dolgozók szaínszervez»» te az érdeklődőknek minden tekint tettben megadja a szükséges felyllá* gosításdkat; Zeneszerzők és szövegírók munkacsoportja alakult Miskolcon Megyénkben sok Olyan muzsikus él, aki nemcsak mint karnagy vagy előadóművész tevékenykedik, hanem a zeneszerzést is hivatásának érzi és hosszabb idő óta foglalkozik ze­neszerzéssel. Ezek a zeneszerző te­hetségek nagyrészt el voltak zárva a tágatob érvényesülési lehetőségek­től, szétszórtan, csak szűikebb körben csendültek fel műveik helyi zeneka­rok hangszerein vagy egyilk-másik falusi énekkar emberi hangszálain. De vannak olyan dalszerzőink is, akiknek dalai túljutottak megyénk határain, széltében-hosszában ének­lik az országban, de szerzőjük neve az ismeretlenség homályába vész. És vannak, akiknek fiókjában kész mű­vek várják a napvilágot, várják, hogy közikinccsé tegyék, de senki sem törődik velük. Zeneművészeink kezdeményezésé­re a megyei tanács népművelési osz­tálya segítő kezét nyújtotta ezeknek a szétszórtan és magukra hagyatot- tan dolgozó, az érvényesülés útját kereső zeneszerzőknek. A miskolci zeneművészeti szakiskolában a bor- sodmegyei zeneszerzők és szövegírók alkotó közösségének létrehozására értekezletet tartottak. Az értekezle­ten 30 zenész és szövegíró jelent meg, akik előtt a szervező munkával megbízott Fehér Sándor ismertette az alkotóközösség célját, munkaprog­ramját. Elmondotta többek közt, hogy az alkotóközösség azon tagjai­nak, akiknek van képességük a ze­neszerzésre, de nem rendelkeznek megfelelő szakmai tudással, segítsé­get adnak, hogy a szükséges tudást megszerezzék. A közösség munkáját lelkesen felkarolják zenetanáraink, elsősorban Galánffy Lajos, a zene- művészeti szaikiskola és Erdélyi Lászlóné, az I. kerületi zeneiskola igazgatója, akik a „Daloló Borsod* megye“ mozgalomnak is tevékeny serkentői. Az alakuló értekezlet kimondatta az alkotóközösség megalakulását és a jelenlévő szerzők, illetve szerzője­löltek máris 39 kész művet nyújtót* tak be, túlnyomórészt zenei szerze. menyeket, kisebb részben dalszöve­geket. Bíráló bizottság alakult a mű* vek elbírálásara s az arra érdemes műveket az illetékes fórumoknak kiadásra javasolják, s elősegítik, hogy minél szélesebb tömegek köz­kincsévé váljanak. ÉPÍTKEZŐK FIGYELEM ! Vasbeton gerendák és béléstestek bár­melyik Ttizép telepen szabadon Besze­rezhetők! A miskolci 4703. József At- tila n. 40. sz. alatti telepünk vasbeton gerenda mozgatásához szükséges éamt az építkezőknek kölcsönadja. MISKOLCI TÜZßP VAfctABAT. Irha- és szőrmebundák alakítását, javítását, tisztítását, festését és minden egyeb szűcsmunkát vállal a Ruházati K. Sz. 6-os szóim szűcsrészlege Széchenyi utca 6% szám, Ugyanott vállalatok részére gk-vez. és őrbundáfe, mtmkasruhák, vattás öltönyök és egyéb védőruhák javítását, tisztítását és taro­lását vállalják.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom