Észak-Magyarország, 1955. október (12. évfolyam, 231-256. szám)
1955-10-09 / 238. szám
A tiszabábolnaiak azt tartják. ^ hogy ha Varga elvtárs, a tanácselnök, meg Balatoni József, a Rákóczi termelőszövetkezet elnöke beszélgetnek., abból csak ió származhat a tsz-re nézve is, a falura nézve is. Azaz ne válasszuk külön a kettőt, mert hiszen Bábolna termelőszövetkezeti község. Alig vannak tíznél többen egyéniek, már persze a dolgozó parasztokat számlálva, pedig néhány éve még többen voltak kétszázötvennél. Az elnöki beszélgetés következményeit pedig onnan veszik, hogy Varga elvtárs már éppen öt esztendeje tanácselnök, s tettei alapján, a bábolnaiak szavával élve: az lesz, amíg él. s méghozzá ott, Ti- szabábolnán lesz az. Mert el nem engedik. Balatoni József, a Rákóczi tsz. elnöke még alig néhány hete tért vissza falujába magas megyei funkcióból. S azért jött. hogy segítsen még többre vinni a tsz és a község boldogulását. Mert ha valakinek joga van szívén viselni a Rákóczi ügyét, neki igen. Hiszen ő alakította ezelőtt pár évvel néhányad- magával. És bár, alig nem több három Jiétnél, hogy hazajött, máris meglátszik a munkán, hogy nem henyélni tért haza. Nagyon hallgatnak rá az emberek. No, ha igaz a bábolnaiak megállapítása az elnöki beszélgetésről — és igaznak kell lennie —, akkor a közeljövőben megint Valami jó származhat Tiszabábolnára, mert a két elnök ott áll az enyhe őszi napsütésbén a tsz-iroda előtt és beszélgetnek. Olykor hosszan elnéznék a kopaszodó határ, a sárguló kukorica- táblák felé, nyugodtan, elgondolkozva. Szép is ez az őszi napsütés. El- gyönyorködteti az embert. Persze gyönyörködni csak az gyönyörködhet igazán, aki nyugodtan néz a téli hónapok, a jövő esztendő elébe. Balatoniék, s a Rákóczi mind a kétszáznegyvenöt tagját nézve — ilyen nyugodtan előretekintő emberek. Igaz, hogy meg is van ennek az óka, módja. De hiszen ez kiderül az elnöki beszélgetésből is. (7) arga elvtárs, a tanácselnök, ' ” egyszerre csak kiveszi szájából az elmaradhatatlan cigaretta- szipkát, s megszólal: — Krumplit ástok? — Balatont megrázza a fejét. __ jVem. Répát. A többiek meg gyűjtenek. — A répa? — Rétszáz mázsán felül lesz holdanként. •— Mindenki kint van? — Bólint a tanácselnök a határ felé. — Mindenki. . — Még tán a könyvelők is. — Ők is tsz tagok! Nem? — Ez olyan felelet, hogy nem szorul vitatásra. Helyes megállapítás. Varga elvtárs hát más irányba tereli a szót. — Kíváncsi vagyok, hogy győzitek. Mert most itt van minden a nyakunkon. A kukorica is, a vetés is.. ■ — Azért csináljuk, hogy győzzük. i*i nyugtatja meg Balatoni a tanácsit <*> Mi elnököt. — Most mindenki répát ás, meg gyűje, azután nekilátunk a• kukoricának. De azt sem csak úgy, mint egyébként. A tsz elnök belemelegszik a beszédbe. Mert erről, a munkáról, meg a szervezésről beszél a legszívesebben. Ez az ő eleme. Mióta elfoglalta az elnöki helyet, mást sem tesz, csak szervez. De olyan okosan, alaposan, hogy nincs tsz-tag, aki ne lenne- meggyőződve arról, hogy a négyezer holdas tsz birodalom egy év múlva kétszer annyit jövedelmez majd, -mint eddig. — Nem ám, — bizonygatja Varga elvtársnak. — Egyszerre törünk és vágjuk a szárat, utánunk meg pöföghet a traktor. Mert másként hiba lenne. Persze, aki csak munkára fogható, az beáll a táblába. A kerék-, gyártótól a könyvelőig. — No és a vetéssel hogy álltok? — szakítja félbe a tanácselnök, mért eszébejut, hogy reggel érdeklődtek a járásról. — Hallod? — int Balatoni a határ felé. — Pöfögnek a traktorok szaporán. Négy gép dolgozik. Kétszáz holdnak már letudtuk a> gondját. — Persze nagyrészt kepesztsorosan, ugye? — mosolyodik el Varga elvtárs. Ő tudja miért. alatorúnak szinte az- volt az első kijelentése, amtkx/r idejött, hogy most azután mindent a legújabb, legjobb módszerek szerint. Gál elvtársnak. a Rákóczi ívott elnökének meg éppen az volt'-,a „bogara“, hogy mindent, ha lehet ía régi mederben. Félt az újtol. össze is szólalkoztak az új elnökkel. No de a tagság is úgy látta jónak, ahogy Balatoni Jóska. Nem véletlenül húvták haza sürgősen. Most hát meg sem lepi a válasz, hogy: biz amit csak, bírnak a gépek, keresztsorosan veti a Rákóczi. De legalább harmadát- felét az őszi négyszáz holdnak. Egy kicsit azután mind a ketten hallgatnak. Távolabb az úton szénával megrakott szekerek fordulnak be az alsó tanya felé. Balatoni azokat nézi, ahogy eltűnnek a forduló mögött. Varga elvtárs meg valahova messzire néz a Tisza felé. De nem látva néz most. Gondolkozik. Arra gondol, hogy lám, mennyivel más lett itt a munka folyamata, amióta Balatoni hazakerült. Úgy megy a munka, mint az egyszeregy a nagy- diáknak. Mindenki dolgozik, még a könyvelők is. És torzsalkodás nélkül. S hiba nincs, pedig ugyancsak ösz- szejött a tennivaló. De ideje is. Hadd legyen végre a Rákóczi a környék, a megye nemcsak legnagyobb, de legjobb termelőszövetkezete is. Igaz, az Cß« Egy kis csoport a 300 darab süldőből, a sertésgondozókkal. S hogy ez miért „hízószemle”? — Mert tavasszal hízó lesz belőlük, akárki meglássa. • » • • «•* idén is lesz mit aprítani a tejbe, de miért ne legyen jövőre kétszerannyi. Es csak úgy lehet, ahogy azt Balatoni tervezi. Uj módszerekkel dolgozni, annyi állatot nevelni amennyit elbír a legelő. Mert az igaz, hogy nagyon megváltozott Tiszabábolna képe, meg az emberek élete eddig I». Villannyal világítanak, betonúton járnak, két év alatt hetvennyolc volt nincstelen cseléd költözött új lakásba. Dehát itt még nem lehet megállni... 500 FORINT — ÉS AMI MÖGÖTTE VAN Mezei Józsi bácsi, a Rákóczi tsz 71 éves kerékgyártómestere ballag hazafelé a mezőről. Idős is ugyan, meg kerékgyártó is, de azért néha ki-kiruccan a határba, egy kis „külső“ munkára. Most gyűjteni volt, lévén az az egyik fontos tennivaló. Mert ilyen a Rákóczi valamennyi tagja. Nemcsak a maga ..hivatalával“ törődik, hanem a tsz valamennyi ügyével, munkájával. Aki tegnap vetett, lehet, hogy ma takarmányt hord, vagy kukoricát tör, de az is lehet, hogy holnap silógödröt épit. Hiszen mindent el kell végezni a maga idejében s itt a közösben a minden — mindenki ügye. De nem is ezt akarom elmondani Mézei bácsiról, hanem az 500 forint történetét. Gál Zoltán, a Mezei bácsi ve je, a traktorosbrigád hozzáértő vezetője mondta el, hogy Mezei bácsi, az após 500 forint kölcsönt adott az államnak. De hogyan adta? Annak említésre méltó sora van ... Mezei bácsi ugyanis, ha el is múlt már 20 éves — és ezért sokszor bosszankodik — szenvedélyes vadász, mint a termelő- szövetkezet jónéhány tagja. Történt a kölcsönjegyzés előtt, hogy a vadásztársaság kiment vadászni. A jólsikerült vadászatot azután azzal fejezték be, hogy próbaként ki-ki kölcsönt jegyzett az. állam számára. Nem valami sok, 200—300 forint került a papírra a nevek után, s kétszázat írt maga Mezei bácsi is. Otthon mondja a feleségének, hogy eny- nyit és ennyit jegyeztem. Mezei néni, aki mindig takarékos volt világ- életében, most is megcsóválta a fejét, de aztán úgy nyilatkozott, hogy ennyi azért nem lesz sok. Ezzel vége is lett volna a dolognak, ha be nem to-ppan Gál Zoltán, a vő. De betoppant s még csak nem is a vacsora volt az első szó, mint egyébkor, hanem a kölcsönjegyzés: — No, mennyit ad az államnak apa, mert én vagyak a jegyeztető. = Kétszáz forintot = felel minit JT *' # * # «* ♦ w denkit megelőzve Mezéi néni. *=» Annyi-annyi, — bólogat az öreg Mezei is, de a vő nem hagyja annyiban. — Ernye-ejnye, nem lesz az kevés? De amint az apósra tekint, látja, hogy hunyorgót erősen, hogy csak írja be. Gál be is írja. Hanem, mikor Mezei néni elégedetten kimegy a konyhába, a vacsoráért, csak megszólal Mezei József: — Ugyan fiam, írjál be gyorsan 500 forintot, csak nem fogok filleresked- ni. Hiszen még a munkaegységem is több lesz 500-tól ebben az esztendőben. — S hogy Gál Zoltán beírta* gyorsan odakanyaritatta a nevét.,, VÁGÁSI FERI BÁCSI — MINDENEK HŰ ORE Czéles a tiszabábolnai határban l~-5 nagy a sürgés-forgás mindenfelé. A központi tanyában kombájn csépeli a tömött napraforgófejeket. A dohánypajta mellett asszonyok, lányok fűzik az illatos leveleket. Odébb hatalmas takarmányhoz- lat tetőznek rakott szekerekről. Kint a határban meg ássák a répát, gyűjtik a takarmányt, szedik a gyümölcsöt a Rákóczi tagjai. Mindenkinek megvan itt a maga munkája és ha megvan, helyt is áll becsülettel. Helyt ám, még az öreg hetvenöt, éves Vágási Feri bácsi is. — Vágási Feri bácsi a mindenek őre nálunk — így titulálja öt a tsz elnöke. S hogy miért, azt mindjárt meg is lehet látni. Vágási bácsi most az épülő istálló mellé van beosztva, a drága anyag őrzőjének. Igaz már sokallja! Persze nem az őrtállást, hanem azt, hogy tavasz óta épül az istálló, s cserepek még mindig hiányoznak róla. No de amióta Balatoni elvtárs hazakerült, gyorsabban megy a munka. Még néhány nap és kész az ötven f érőhelyes istálló. Ám Vágási Feri bácsi nemcsak olyan egyszerű őr. Nem bizony. Nem áll ő meg csak az építkezési anyag őrzésénél Most is, kopottas bundájában, a hűvös szét ellenére is izzadton közelit az istállóhoz, a határ felől. Még pedig az irányból, ahol távolabb traktor szánt vetés alá. Meglátván az elnököt, oda tart és már messziről kezdi a mondókáját: — A traktort néztem meg, mert nézem innen, nézem, egyszerre csak megáll a motorja. Várom, hogy C3ak elindul, de hiába várom vagy egy negyedóráig, semmi zúgás. Azért ez mégis csak sok. Nem igaz? El is mentem megnézni, hát valami hibája volt. No, de megjavítottuk. —> így mondja, „megjavítottuk“ s elégedetten szívja az elmaradhatatlan pipát. Kettő-hármat szippant, azután a lábaira mutat: — Hej, csak ezek bírnák jobban. De fájnak. Bántja őket a csúz. Szívesebben mennék én azért a határba. Még tán traktor mellé is. Azután —> hogy néhányat megint szippant a pipából — odafordul Balatoni elvtárshoz és megkérdezi, hogy mint megy a munka. S hallgatja bólint- gatva. Hogyhe hallgatná, hiszen a tsz gazdája őHát ilyen ember Vágási bácsi..: A rniyit talán még Vágási bácsi- ^ rőt hogy tizennyolc holdas középparaszt volt és most három fia és a ve je is a Rákóczi tagjai. Talán ebből következett, hogy néhány nappal ezelőtt, amikor megkérdezték, jegyez-e békekölcsönt Vágási bácsi? —< így felelt: — Ezt kérdezni sem kellett volna. Hát miért ne jegyeznék, amikor van miért és van miből! Irta: BARCSA SÁNDOR Fényképezte: ERDŐD! JÁNOS Megérett az alma is a Rákóczi gyümölcsösében. Lehet, hogy nem éppen bort készítenek belőle, de a tsz-tagok úgy mondják: „Szüret* ha bor nincs is”, Mert hiszen ez is pénzt hoz a konyhára* Varga eivtárs tanácselnök és Balatoni elvtárs, » Rákóczi tsz újdonsült elnöke, akikben úgy bíznak a tiszabábolnaiak. *. Lesz takarmány a termelőszövetkezetben. De kell is, hiszen ez az annyi hasznot hozó állatállomány biztos alapja.
