Észak-Magyarország, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)
1955-09-25 / 226. szám
tSZAKMAGYA'ftORSZÄG 4 Vasárnap,- 1955. szeptember 25. HtmilllllMIMMMIMtHWUIMMII .............................................................. I ISKOLCI TA jr zinte halljuk miskolci olvasóink enyhe rosszallását: — Ugyan mi szükség van arra, hogy megmutassák a várost, amelyet mi már túlontúl ismerünk, sőt néha unalmasnak is találunk. De nincsen igazaié kedves olvasóink! Ezeket a képeket nagyon sokam örömmel megnézik. Nem is gondolják, milyen távoli vidékekre jut el a mi lapunk. Leningrádi és moszkvai egyetemeken tanuló borsodi diákok, a testvéri népi demokráciákban üdülő, vagy dolgozó szakmunkások gyakran kérik hazulról az Északmagyarországot,, szomjasam olvassák az itthoni híreket. Az egyetemvárosban tanuló koreai fiatalok a világ másik oldalára visznek haza lapunkból egy- egy példányszámot. Vannak aztán az ország távoli részébe szakadt miskolciak, sőt borsodi falvakban és sokam, akik nem tudnak eljönni a városba annyiszor, ahányszor• szeretnének, — ők bizonyára szívesen nézegetik ezeket a felvételeket. Arra kérjük tehát olva>sóinkat, tartsanak velünk a rövád sétán, amely, reméljük, nem lesz érdektelen. Iső utunk persze a város szívébe vezet. Felpezsdülünk az elevenen zajló élettől, az utcák reggeltől estig hullámzó sokaságától. Olyan lüktető a forgalom, hogy nemcsak az ősmiskolciak, de a magunkfajta $ bevándoroltak is büszkén nézik. Gépkocsik, villamosak ontják a tömegeket, mindenütt szűk a hely, az úttesten, a járdán és az üzletekben, az éttermekben és a szórakozóhelyeken. Hiába bővítenék mindent, amire elkészül, már nem elegendő. A város élete túlcsordul keretein. Az öreg házak, mint ijedt nénikék bámulják az előttük csörtető új időket. Különös jelenetekbe botlunk néha a miskolci utcákon, amelyek szerényebb múltjára figyelmeztetik a várost. Egy-két lépésnyire a főútvonaltól, a Tizeshonvéd-wtcai bérházak környékén láttuk például a napokban, hogy kecskéket legeltetnek az út szélén. Cseppet sem zavarta őket a zajos forgalom •— sem a városi tanács tiltó rendeleté. íme, egy másik kedves kép, amelyet sajnos nem tudtunk megörökíteni: egy őzike baktat a járdán a bodlóaljai gyermekek kíséretében; nem vég hozták az erdőből és megszelídítették, úgyhogy tenyérből etetik. crsze nem ezek a jellegzetes miskolci képek. A város új arca, az újonnam, épült utak, frissen emelt gyönyörű munkáspalo- táMxm mutatkozik meg. Végig a Filléres „könyvtár“ az utcán. Ma már nem ponyvaregényeket, hanem olcsó pénzért klasszikusokat vásárolnak az újságárusoknál is. A diákifjúság különösen kihasználja ezt a lehetőséget, amint a fenti kép is igazolja. íme az avasi harang-torony, a lármás gyermekhaddal, amely ön-» feledtem, élvezi a játékot, nem gondol arra, hogy az öreg falak Miskolc város küzdelmes múltját jelképezik. Sztálin úton a mosolygó, erkélyes házaik hosszú sora, körülöttük a lassan kialakuló virágos terület, Diósgyőr rohamosan épülő utcái, a Bajcsy Zsilinszky út gombamódra növekvő házsorai sejtetik, hogy milyen lesz néhány év múlva Miskolc, amikor keletről nyugatra ösz- szeémek az építkezések. Jelenleg még nagyon is a múlt jegyeit viseli magán Miskolc, sokhelyütt rendezetlen, „egyutcás“ város, de már látni, hogy egy-két évtized múlva külső megjelenésével is méltó lesz rangjához, az ország második városának szerepéhez. d séta nem volna teljes, ha nem látogatnánk el az öreg Avasra, s néznénk végig tetejéről az őszi ködökbe burkolózó várost. Elbűvölően szép a kilátás, az embernek önkénytelenül a budai várhegyi panoráma jut eszébe, amelyet a világ egyik legszebb látványának tartanak. Milyen szép lesz majd, ha az Avast is ugyanúgy rendezik, ha nekünk is lesz kivilágított „Haitász- bástyánk“, amelyet persze itt vagy csizmadia-toronynak, vagy vasasbástyának kellene nevezni *•» ha stílusosak akarunk lenni. Tatán kissé elragadott a fantázia, ámbár ki tudja mit rejt magában a jövő? Egyelőre az öreg avasi torony alatt, a macskaköves lépcsőkön gondtalan gyerekek játszanak. cjgen sok kedves, maradandó c* élménnyel gazdagodva térünk vissza a sétáról, kár, hogy lehetetlen valamennyit egyetlen oldalon csokorba foglalni. ZSITVAY IMRE KÉPEK: ERDŐD! JÁNOS De jó is élvezni a langyos őszi napsütést az új otthon erkélyén! Kitelepszik az egész család, s éí- mfasttet nézik az utca áteteti Lépten-nyomon épitóállványokba botlik az ember a miskolci utcákon. Javítják, helyreállítják a Sötét-kaput és a szomszédos házakat is — reméljük hamarosan el is készüknek »eie* A színház öreg épülete még régi köntösét hordja, egy-két év múlva azonban a nagyszabású átalakí iási munkák után még szebb és jellegzetesebb lesz, méginkább középpontjává válik az egész mer gye külturéletének. T Ezt a kedves képet bármelyik parkban láthatjuk, hiszen csaknem mindegyikben berendeztek már gyermekjátszó-teret. Szemünk fénye a gyermek, mindent megtalál itt, hogy jól érezze magát. Jellegzetes őszi kép a főutcáról. A Tüzép kocsijain szorgalmasan szállítják a szenet a diósgyőri bányákból az otthonokba. A városban egyre több új üzletet létesítenek. Ez a húsbolt a Bajcsy- Zsilinszky utcán nyílik meg néhány hét múlva; gyönyörű modem üzlet lesz, az új városrész, a Sely emrét dolgozói vásárolnak beírna.
