Észak-Magyarország, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-25 / 226. szám

8

^zakmagyarorszag

Vasárnap, 1955. szeptember 25.

imMzién

ÍV AZ ÖSSZEKÖTŐ SZÖVEGET ELMONDJA OidM íáilHÓ ALÁFESTI (ZENE NEIKUlJo%OKgßUßt %M<2

KNMZÓ-' * BORSODI BORS

Kedves olvasóink, nemhogy tele, de félig sem vizió az a látvány, amelynek Tolcsván szemtanúi vagyunk. (Egyébként a pontatlan meghatározásért tessék a Longauer szakit ócsárolni!) Sajnos, kissé késve érkeztünk a mérkőzés színhelyére, ugyanis a Harcos tsz éppen hat esztendővel ezelőtt megkezdte a küzdelmet. De sebaj, mert úgy látom, ebben a pillanatban a Béke is lábrakapott, s ha jó lesz az erőnléte, hamarosan felzárkózhat az élvonalba. Persze, addig még sokat kell dolgoznia és a Harcosnak is nagyobb készséggel kell átadnia harci tapasztalatait a Békéseknek. És hogy valamennyien bizton tippelhessünk győzelmükre, fogadják meg rosszmájú rajzolónk tanácsát, amelyeket illusztráció for májában tálal ország-világ elé, ezen a nem éppen sakktábla sakktáblán. S akkor majd meglátjuk, ki kapja a mattot!

fUuiÚUJUUUi

5 Na, ha izgalomban voltam az • előbb magam is, most aztán kétszeres okom van rá. Mert ha jól látom, most Bunda István elvtárs lép. Jaj, de micsoda bizonytalan lépés. Persze, kissé megint spicces! Márpedig, ha ő ilyen állapotban van, mindenkit óvjon a szerencséje, Hát most kikapcsolom a stúdiót ... így ni, végre. Most elmondom, mi mindent hallottam másfél órai diskurzus alatt. Bunda elvtárs felesége tanácstag s mint ilyen, példát statuálván, belépett. Jó lépés volt. Csak Bunda elvtárs nem akar utána lépni. Merthogy az atyaistennek nem válik meg a 800 négyszögöl szőlőjétől. így hát külön úton járnak. Éshát keményfejű ember Bunda elvtáís megmutatja, hogy mégis bunda a Bunda. No, majd elválik, ki kér kölcsön egy paklira valót a zárszámadáskor!

IA És most kedves olvasóim, a változatosság kedvéért egy monológ következik.

— Hej, Kesely, látod -e amott a Jánost, hogy vigyorog? Hájszen van is neki miért. Mert az csak ücsörög nagy kényelmesen az ülésben, oszt mén alatta a masina. Mén — hiszen te is mén vagy, de csak bandukolsz; én meg megyegetek utánad, oszt fujtatunk mind a ketten, akár a János masinája. Oszt mégse győzzük szusszal. Meglásd Kesely, előbb- utőbb nekünk is lépni kell a korral. Én lépek egy okosat, egy jó lé-« pést, te meg lépel egy ló lépést. Oszt mind a ketten ott lyukadunk ki, a János mellett. Merthogy úgy vélem, ne vigyorogjon én rajtam a János, te meg ne vágj olyan keserves arcot azzal a lópofáddal, valahányszor meglátod a pöfögő masinát.

ti

"s Uartr

ám

O Legyen szives kérem, álljon a mikrofon elé és nyilatkozzon az olvasónak! így ni. Miért olyan haragos és hogy hívják? — Trem- beczki Ferenc vagyok, a volt egyes típusú téesz elnöke, elismerem a szövetkezeti gazdálkodás fölényét, de. . . de nem lépek be, mert a csoportban van Szacskó József is, ő is párttag, de haragban vagyunk, hogy miért, azt én sem tudom, ő sem tudja, s elismerem, elég oktalanul cselekszünk, mert ez nem példamutatás, az emberek csak nevetnek rajtunk, mások meg a fejüket csóválják, hogy mindezt a közösség rovására tesszük és okosabb lenne, ha mindketten jó gazda létünkre... — Köszönöm szépen, ne is folytassa tovább. Ez szabálytalan! Ellenben volna egy tanácsom; jöjjön kérem, megsúgom, nehogy elszé- gyelje magát...

Q És ha már a lakodalomnál tartunk, hát mondjuk el, miért érdemes feleségül venni Barkó Marikát. 1. Mert szép. 2. Mert dolgos; 3. Mert a téeszben dolgos; 4. Mert ennek megvan az eredménye; 5. Például előlegként 27 mázsa búza, 7 mázsa árpa, amit özvegy édesanyjával együtt keresett; 6. Egy szobabútor, amit most csináltattak. Nohát legények, rajta! (Kivéve Bordás bácsit!) Azazhogy... biztosan van már választottja. Persze — csak téeszbeli! Merthát nem akar olyan sorsra jutni, mint Bunda néni. Vagy esetleg mégis egyéni a választottja? Az se baj, hiszen Marika „legény“ a talpán. Majd meggyőzi ő a fiatalembert! Igaz. ez az idő nem számít munkaegységnek. Azaz a lagzi után igen. .. Elvégre is egy ilyen lánytól mattot kapni — előnyös lépés.

1 Halló, kérem, tessék csak megállni egy szóra! Legyen olyan kedves, mondja meg, hány téesz van a községben. Micsoda?! Hogy egy?! ördöganyját! Mostmár értem! ön nem azért maszek, mert maszek, hanem azért maszek, mert ma is szembekötősdit játszik. Ugyan, vegye le azt a kendőt a szeméről és nézzen maga köré. Mert amíg Ön a sötétben tapogatódzott, megszületett a Béke is. S éppen magára vár! Tessék? Hogy fél az újtól? Ugyan, nevetséges. Dédapáink is féltek a mozdonymasinától, ma meg egyeben sem akarunk utazni. Hát csak tessék felszállni arra a vonatra. Higyje el, biztosabb és kényelmesebb, mint a döcögő szekér. És gyorsabb is. No meg nem ráz, Ugyan kérem, ne mentegetőzzön! Kicsit szokatlan, de ha egyszer megszokja máskép el sem képzelné az életet.

$2Íí&)S2o£ö,

F

,1

I

( »

&

j i \

O Lámcsak, hova jutott a Har- cos hat év alatt! Pedig onnan indult, ahol Ön most áll. Már követőkre is talált. Látja, ez a kis Béke. De holnapra éppoly iz mos lesz, vagy még izmosabb, mint a Harcos. Nem értem. Ja, hogy a vonat kisiklik néha? Csak próbálnák kisiklatni! Előfordult (különösen abban a viharos húsz hónapban), hogy leszakadt egy-két kocsi De a többi ment tovább. A vezető miatt pedig ne fájjon a feje! Hegedűs elvtárs párttitkár, meg a több’ kommunista személyében ott a párt No látja, maga is tiszteli, becsüli ? pártot, bízik benne — épp ezért nincs mitől tartania. A vezér ismeri a harci fogásokat, építhet rá, akár a bástyára. No. viszontlátásra legközelebb a téeszben. Ejnye, de micso-i da sportszerűtlenséget látok amott!*

A Horváth Béla a szülőszoba aj '*• taja előtt koptatja a kövezetei, s .így kering önmaga körül, mintha saját tengellyel volna felszerelve. Azt sem tudja, fiú, vagy lány. Már nem 6, hanem az újszülött, aki oiy csengő hangon vágja ki a cédur skála legmagasabb oktávját De érthető az izgalma, hiszen még csak tegnap született a Béke, melynek ő az elnök-apja, és ma újabb gyermekkel áldotta meg a sors. Mit mond Horváth elvtárs? Hogy biztosan fiú, mert nagyon erélyesen ad életjelt magáról? No csak nyugalom, nyugalom, ne féljen, nem lesz semmi baj az újszülöttel. Nézze csak, nyílik az ajtó. Nővér kérem, tessék sak mondani, fiú? Nem? Lány? Gratulálunk! Tessék csak ideállni 3 nyilatkozni, Horváth elvtárs, tessék. — Gondoltam, hogy lány, mert nagyon kitartóan mondta a magáét. De téesz tagnak így is jó lesz!

/, És most bemutatok egy rend- kívül taktikus játékost. Puskás öcsi valóban öcsi hozzáképest. Azazhogy, maradjunk a sakknál. A mi játékosunk éppen szimultánt szimulál. Lórencsik elvtárs jól ismeri a játékszabályokat. Tudja, hogy a parasztok csak előre léphetnek, például a cé négyről a téeszbe De csak hadd lépegessenek, ő ráér előbb lássa a hadállást. A világos csak legyen világos, ő egyelőre a sötét mellett áll. Ámde ha minden kész lesz — majd ő is részt kér belőle. Ilm.. . Magyarul; építsük csak fel a szocializmust, addig ő ölhetett kezekkel ücsörög, s ha kész, majd beletelepszik. Ez ám a taktika! Szeleteljük fel a sültgalambot, tegyük tálcára, tálaljuk eléje. Talán együk is meg maga helyett? Ugye, erre már rázza a fejét! Hát akkor tessék hozzánk csatlakozni és necsak vallani a mi elvünket!----|12 nAZSA I | g ma'zsÄ~I

* .«II ■ — -v

I 1 JÓ, jó, kis Bors, ne morogj, J -* *-• nem sokáig untatom már az olvasót. Láttam, hogy két ember ősz* szetalálkozott a kapu előtt. Aszongya az egyik: „hová mégy Mihály?“ „Me- nek az orrom után“ — így a másik. „Pedig jobb lenne, ha nem az orrod után járnál, hanem arra. amerre a többiek haladnak." „Oszt merre haladnak a többiek?” „A Béke felé.“ „Hájszen én is odatartok, nekem is szükségem van rá. Én is békében kívánok élni." „Hát akkor lépj be!” „No, hát azért lépek ki ennyire, hogy mielőbb belépjek“. „Oszt csak-1 ugyan belépel?“ „Szavamra.” „Oszt a Békébe?” „Oda hát“ „ Ha csakugyan odatartasz, akkor várjál, mert én előbb kilépek“. Erre aztán nagy szemeket meresztett a Mihály. „Kilépsz? Mert én belépek?“ Úgy a, mert te belépsz, én kilépek, mivel a kapun keresztül nem tudom jó erősen megszorítani a kezedet.“

Q A lépésről jut eszembe Soltész András középparaszt. Először azért, mert a földje csak egy lépésre van a Harcosétól. S ebből következik másodszor, hogy a téesz földje is csak egy lépésre van az övétől. S ha jobban megfontolja az ember ezt a közelséget, hát egyszerűen arra a következtetésre jut (mivel a sakk a logika játéka!) hogy Soltész András hamarosan átlép, jobbanmondva belép. Ez meg pontosan azért következik be, ‘mert módjában állt rádöbbenni arra, hogy — noha a legjobb gazda hírében áll! — miért van neki csak kilenc mázsás átlaga a téesz tizenkét mázsás átlagával szemben. Nem akarom most kifecsegni, hogy miért, de ha Soltész András megteszi azt a lépést, én magam megyek hozzá, s olyan cikket írok róla az Északmagyarban, hogy no! (Ezt vegye be a szerkesztő is a munkatervbe!)

H Hű az áldőját! Mit akar Bor* * dás bácsi azzal a vasvillával? Ne haragudjon, nem sértegetni akartam. Csak azt mondtam, hogy maga a legöregebb Hareos. De én a tagságára értettem az időt. Dehogyis öreg maga. Bordás bácsi! Hiszen épp most mondta Juhász elvtárs, az elnök, hogy legény még maga ma is a legények között. Persze ami a munkát illeti. No, ne ijesztgessen, hát persze, hogy csak jószívűségből nem csapja le a lányokat a kezükről! Pedig némelyik fiatal olykor megérdemelné! Nem, ne tessék őket névszerint megnevezni, mert még annyira elszégyelnék magukat, hogy tán még a lányok elöl is elbujdosnának. Ezt pedig nem akarom. Elvégre mi is voltunk fiatalok.. .. Másrészt meg itt a szüret s egyben a lakodalmak ideje. Hát pont most okoznánk galibát?!

1 O Ezzel adásunk végétért. A já- ték folyik tovább és... Ejnye, Bors, de türelmetlen vagy. Ja, hogy te is szeretnél szólni. Hát gyere;

— Kedves olvasóink, ezek összevissza fecsegtek itt mindent. Jókedvük van. Attól, amit láttak. Egyébként nem játék ez, ami itt folyik. Nagyonis komoly dolog! Mert a játéktéren, legyen az futballpálya, vagy sakktábla, csak kedvtelésből folyik a küzdelem. Itt azonban életre- halálra! A jelen viaskodik a múlttal, a haladó az ósdival, a belátás a belépéssel. akarom mondani, no nézzék, már én is eltanultam tőlük... a meggyőződés és meggyőzés harca ez. De akárhogyis beszélünk róla, — még ha sportnyelven is — nem kétséges, hogy mi leszünk a győztesek és a kulák kapja a mattot! Hát viszontlátásra